Aktuális

Video advocacy – report about the training

 

See and make others see through the eyes of the camera! I was happy to read the call for participation in this training that my association received from the School of Public Life. And I applied! I told the chairman of my association on the phone that I know we lack the resources, but I will give it a try. And I succeeded!

The training was important for me because in the Association of Patients with Rheumatism for the Targeted Therapy, my job is to keep our webpage and other media platforms up-to-date. Video making was missing from my communication toolkit, because I didn’t have enough knowledge about it.

I travelled enthusiastically and happily to Budapest from the countryside to learn as a 67-year-old because I want to do a lot more for the people with disadvantages in my association.

I got to know István Gábor Takács and Ádám Surányi from Rightsreporter Foundation as amazingly helpful people with great knowledge. Nothing was impossible for them even when they had to solve the most unexpected technical problems. They did all this smiles on their faces, a positive attitude and with a huge amount of knowledge.
What did I learn? A lot of things in which I was always interested. On the first day, video advocacy theory and strategies that we analyzed through several examples. The second day was about production including the necessary equipment, camera settings, basic video knowledge, composition, interview techniques and image editing. I enjoyed it especially because it was a very active day.

The third day was the day of follow-up. We got to know the Blackmagic Design Da Vinci Resolve program. We practiced cutting, subtitling and other important technical things on our video recordings from the day before, and then we watched our completed works cheerfully.

The follow-up was a challenge for me because I progressed slowly due to my poor computer knowledge. But István and Ádám were there at the right moment and put me back on track. I am thankful to them! Now, what is left for me is practice, so that I can use this knowledge in my advocacy work as soon as possible.

Thanks to the School of Public Life for the opportunity! I wish them success in their very useful work and I hope I will have the chance to participate in another training in the future.

Lajos Weisz

Photo: István Várady

As a man I also suffer from the gender role expected of me – report about our gender training

 

I participated in the training about gender roles, because I didn’t know enough about the subject. I expected to get to know more about the discrimination that women experience today in Hungary. Compared to this, I got a lot more, because the training enlightened a lot more things for me. For example the fact that I do not treat women as equal partners in many of my relationships. I realized that I, too, suffer as a man from the gender roles expected of me. It is better for me, too, if I don’t have to meet expectations just because I am a man, and it is better for me, too, if I don’t expect things from the other person just because I suppose what and how they should do.

Instead, let’s talk with the other person – as we did in the training – and doing so, we can get better results as we work together.

Before the training, I was excited about how it was going to think about questions of which my social group is the cause and the maintainer. But the presence of trainers, Móni and Mariann, was reinforcing all along. First of all, it was clear that they are familiar with the subject – the two days were super-informative. On the other hand, they never made me feel that I am the oppressor, instead, they listened openly when I expressed my opinion.

I would recommend this training to everybody. Apart from the subject itself, one of the best things in the training was that I could meet people who I didn’t know before, and who I would happily meet again. We started out as strangers, but we got to know each other a little. I realized how narrow my world is, and how rarely I have the chance to think together with unknown people in such a calm and safe environment. It was super to meet so many kinds of people, who are out of my circle and experience that I can broaden the boundaries of my world by participating in such a training.

Zoltán Somogyvári

Photos by István Várady

Az önkormányzat mi vagyunk! Műhely civil közösségeknek az önkormányzati választásokról

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a műhelyünkre olyan civil szervezetek és önszerveződő közösségek képviselőit várjuk, akik aktívak helyi ügyekben és szeretnének tervet készíteni arról, hogyan tudnak szerepet vállalni a 2019-es önkormányzati választásokon és ezek segítségével biztosítani a számunkra fontos ügyek képviseletét.

A műhely tervezett témái:

•    a választási rendszer működése és lehetséges változásai
•    lehetséges civil stratégiák a választásokkal kapcsolatban
•    szervezeti stratégiák kialakítása a 2019-es választásokra

A műhelyen előnyt jelent, ha egy közösséget min. két fő képvisel, mert így könnyebb lesz közösen dolgozni az egyes szervezetek céljain, stratégiáján.

Mikor? 2018. szeptember 7-8-9. (péntek-szombat-vasárnap) 10-18h
Hol? Auróra Közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzést Sebály Bernadett, Varga Márta és Udvarhelyi Tessza tartják.

Pénteken a képzés után, 18 és 20 óra között filmvetítésre is sor kerül, amelyen a részvétek nem kötelező.

A műhelyen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 30.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A műhely idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk. Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Csak a legolcsóbb utazási formát tudjuk támogatni. Igény szerint, szállást is tudunk szervezni annak, aki ezt előre jelzi.

Jelentkezés a Közélet Iskolája honlapján elérhető jelentkezési lap kitöltésével. Ha nem tudod kitölteni az űrlapot, hívj minket telefonon vagy írj emailt és segítünk!
Jelentkezési határidő: 2018. augusztus 23. (csütörtök) éjfél

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Hogyan szervezzünk csoportot? Képzés a Közélet Iskolájában

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett emberek és csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Ezen a képzésen a résztvevők megtanulhatják, hogy működtessenek csoportokat, szervezeteket. A képzésre elsősorban hátrányos helyzetű és/vagy a társadalmi igazságosságért küzdő aktivistákat, önkénteseket, szervezőket várunk, akik

•    szeretnének új csoportot indítani érdekvédelmi/közösségi témában
•    szeretnék fejleszteni működő szervezetük/csoportjuk munkáját

A képzés tervezett témái:
- a csoportszervezés alapjai
- új tagok toborzása és beilleszkedése
- beszélgetések és szervezői találkozók szervezése
- demokratikus döntéshozatal
- mit jelent közösségi vezetőnek lenni

Mikor? 2018. szeptember 1-2. (szombat-vasárnap) 10-18h
Hol? Auróra Közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzést Sebály Bernadett és Udvarhelyi Tessza tartják.

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 20.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk. Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Csak a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Igény szerint, szállás is tudunk szervezni annak, aki ezt előre jelzi.

Jelentkezés a Közélet Iskolája honlapján elérhető jelentkezési lap kitöltésével. Ha nem tudod kitölteni az űrlapot, hívj minket telefonon vagy írj emailt és segítünk!

Jelentkezési határidő: 2018. augusztus 19. (vasárnap) éjfél

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

War games for peace

 

In June 2018, I had the chance to take part in an Erasmus + training course in Sermugnano (Italy), which dealt with the topic of gamification. The title may sound surprising. War games? What does this have to do with the School of Public Life? The title was inspired by an American sci-fi from 1983, in which an adolescent boy used his knowledge gained from computer games to stop an all-out nuclear war. The topic of the training was using the theory of game design and games themselves in our educational and youth work.

For me the nine days I spent with teachers, youth workers and trainers from 20 different European countries were very useful and rich in experience. I had applied to this training because we have wanted to build gamification into the methods of the School of Public Life for a long time. Of course, I do not consider myself an expert as a result of this training, but did learn and understand a lot about this approach and I also had the experience of creating our own game.

The location of the training was unique. We stayed in Sermugnano - a medieval village with a population of 60 people - in a building maintained by the training team in cooperation with the local municipality. The building used to be a school, but unfortunately there are no children in the village any more so it had to be closed. With the current utilization, however, both the building and youth activity have been preserved! An organic part of the training was “service & care”, which meant that every morning we spent one hour in small groups to maintain the building and its garden. We did cleaning, washing-up, gardening and other tasks related to the training (for example managing the Facebook page of the training and administrative tasks) in a rotating system.

The context of the training was provided by the classic Dungeons and Dragons role playing game. On the first day, everyone had to create their own avatar based on the enhanced instructions of Dungeons and dragons. I will be honest: this was the first time I heard both about this game and the concept of an avatar as a basic element of game design. Also, already on the first day, we got the task of creating a one-page game - in any way we wanted about anything we wanted. At first this seemed a bit impossible, but then everyone managed to complete the task and we also played with each others' games, which was quite liberating.

We dedicated a whole day to the methodology of LEGO serious play. This approach seems to have many creative elements and I could feel that there was potential in it to develop self-confidence and self-knowledge or even to develop common strategies, but I don't think we managed to fully understand how this method works and what it is was especially good for. In any case, it was an important lesson that playing with LEGO is in itself a source of joy for most people. As it turned out, for most participants LEGO was among their favorite games as a kid - and for many, it still is. This is when I also realized that I was a serious LEGO builder when I was a kid and that I could use this passion today as an adult as well in both my free time and educational or activist work.

The training did not promote one specific political philosophy, which would have been impossible due to the participants' diverse backgrounds and fields of interests. There were museum employees, youth workers, union activists and university teachers among the participants, who all wanted to apply their new knowledge in very different fields. At the same time, it was important to me that we spent a whole morning discussing the dominant values in European societies as well as the values that are important to us personally and professionally. In order to do this, we used the theory of basic human values by Shalom H. Schwarz, and we analyzed current political messages focusing on the implicit and explicit values communicated by them (for example Viktor Orbán’s statements about the Hungarian nation, the Brexit-campaign and Apple advertisements).

We also took a peek into some training and gamification methods. During the short introduction to drawing and illustration, we became convinced that all of us are able to express our thoughts and intentions in an aesthetic way if we don't give in to the inhibitions socialized into us from early on. We also tried the group discussions method called ‘Council’ and some elements of improvisation theater. Another inspiring method was shared storytelling, which was hard to begin, but later we did manage to synchronize our feelings, knowledge and inspiration, and we created good stories together.

We also received information about the history of games, the mechanics of game development and the meaning of gamification. For me, the most useful experience was when we took a short walking trip in the vicinity of Sermugnano and simultaneously experienced the heros’ journey - the background story to almost any game or story. The theory about the hero’s journey originates with anthropologist Joseph Campbell, who studied stories and myths from around the world and created a nearly universal model to describe the development and motivation of characters. In fact, many games are built according to this logic and aim to find the perfect balance and combination of the milestones of challenge, extrenal support, failure, learning and  success, which can result in both a great game and learning experience.

We dedicated a whole session to video games: we discussed their pros and cons and spoke about their hidden potential. As this topic is very far away from me in all senses of the word, I could not participate in this discussion. But I definitely learnt that I should and could not neglect the fact that if millions of people spend their time playing with video games, which often transfer violent and negative values, then it is a field that should be recolaimed and used for our own pedagogical goals.

During the training, we spent a whole evening trying out different board games and this was the first time for me to try Monopoly. I not only lost all of my assets and investments, but also my dignity due to the success of the other capitalist players ;-)

Unquestionably, for me the most important part of the training  was the development of our own games. We did this in small groups according to our different fields of interests. In my group, we ended up creating a boardgame where the goal is to realize successful grassroots campaigns around given social and political topics while utilizing resources, opportunities and partnerships in the best possible way. We worked on the game for many days, we tested it, and then we finalized it in a local board game club where we had the chance to play with local residents. The groupwork was a great experience for me and I was amazed at how in such a short time we managed to become a real team and create a working and enjoyable game, which can actually be used in our pedagogical work. So watch out, this game may appear in one of the upcoming trainings in the School of Public Life! :)

In all, the War Games  training was very useful and rich in experience, and I'm sure  that it will have a long-term effect on my work in the School of Public Life. The most important lesson for me was that gamification does not mean simply using games during our trainings, but a lot more: it means adopting the theories of game design in an area outside of games - for example in public transportation, museums or teaching. If we want to use the learning and growing potential of gaming, it is not enough to use some gaming elements, but we have to build activities and processes consciously by using the heroes’ journey and other essential elements of game design.

Tessza Udvarhelyi

Ellenállás diktatúrában - nyári egyetem

 

2018 Magyarország. Még nem diktatúra, de egyre kevesebb levegőhöz jutunk. Félünk a politikától, félünk egymástól, félünk a kívülállóktól. Meg féltjük magunkat is. De mit lehet tenni? Hogyan éljünk túl? És hogyan álljunk ellen? Hogyan erősödjünk meg? Hogyan kommunikáljunk egymással? És hogyan építsünk fel egy másik Magyarországot?

A Város Mindenkié és a Közélet Iskolája idén is megrendezi – immár hetedik – közösségi nyári egyetemét. Az idei témánk: Ellenállás a diktatúrában – tapasztalatok a múltból és a világ minden tájáról, lehetőségek ma Magyarországon.

Időpont: 2018. augusztus 11-12. (szombat-vasárnap) 10-18h
Helyszín: Gólya Szövetkezeti Presszó (Budapest, 8. kerület, Bókay János utca 34.)

A rendezvény mindkét napján meleg ebédet biztosítunk a résztvevőknek.

A részvétel ingyenes és nem kell regisztrálni sem.

A vidékről érkező résztvevőknek korlátozott számban tudunk szállást biztosítani, ha mindkét napon részt vesznek. Ha kérsz szállást, kérjük jelentkezz emailben a kozeletiskolaja@gmail.com címen és add meg a neved, email címed, telefonszámod és azt, hogy honnan érkezel!

PROGRAM

* AUGUSZTUS 11. SZOMBAT *

10-10.15h Köszöntés és bevezetés

A nyári egyetemet Molnár János, a Friedrich Ebert Stiftung tudományos munkatársa nyitja meg.

10.15-11.45h Ellenállási formák a sci-fi univerzumokban (Krasz Péter és Nagy Zsolt, Appendix Intézet)

Krasz Péter és Nagy Zsolt programjának célja, hogy populáris és kevésbé ismert sci-fi univerzumokon keresztül mutassák be, hogy milyen formái lehetnek az elnyomásnak, a diktatúráknak és az ellenük való fellépésnek. A szituációs workshopok előtt szükség van ismertetni az ellenállási és diktatórikus formák természetét. A szervezők szeretnének az elnyomó rendszerek között érezhető különbséget tenni a totalitárius rendszerek, a külső hatalmi elnyomás, a társadalmi réteget célzó elnyomó rendszerek, illetve a privatizált elnyomások vonatkozásában. Ehhez használják példának többek között a Star Trek, a Star Wars, a Dűne, a Mátrix és az Éhezők viadala univerzumait. Fontos, hogy nem szükséges az univerzumok teljeskörű vagy részletes ismerése, sőt, kifejezetten kíváncsiak, hogy ugyanarra a következtetésre jutnak-e a nézők, mint a sorozatokban tették.

11.45-12h szünet

12-13.30h Kölcsönös támogatás bevezető műhely (Kánya Kinga és Lakatosné Danó Zsuzsanna, Kölcsönös támogatás csoport)

Kánya Kinga és Lakatosné Danó Zsuzsanna a kölcsönös támogatás módszerét mutatják be, amely hasznos módszer a bennünket sújtó elnyomások feldolgozására és leküzdésére (cigányellenesség, rasszizmus, szexizmus…). Ezáltal nem csak önmagunkat, hanem a bennünket körülvevő világot is meg tudjuk változtatni, a különböző elnyomásokkal, és a tágabb társadalmi igazságtalansággal is hatásosabban tudunk megküzdeni. Ez a program bárkinek hasznos lehet, életkortól, társadalmi hovatartozásától és bármi más identitástól függetlenül. Életünk részeként fontos segítséget nyújthat különböző problémák megoldására.

12-13.30h Küzdelem az ápolási díjért (Csordás Anett, Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület)

A Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület tagjai azt vallják: „Mi senki ellen nem vagyunk. Magunkért, családjaink mellett állunk ki; ügyekért, amik segíthetik, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő családok akadálymentesen élhessenek az élet minden területén”. Az egyesület több, mint öt éve küzd az ápolási segélyen élők méltó megbecsüléséért együttműködve más szervezetekkel. Idén, 2018-ban összefogva az aHanggal ügyük híre az ország minden szegletébe eljutott. 34 000 aláíró magánszemély, szervezet, támogatja kampányukat, sőt az aláírók kezdeményezésére vidéken is elkezdődött az papír alapú aláírásgyűjtés. A beszélgetésen választ kaphattok arra, hogyan építik fel stratégiáikat, hogyan valósul meg náluk a közösségszervezés, amikor az ápoló, gondozó szülők nagy része még az utcára sem tud kimenni?

13.30-14.30h ebéd

14.30-16h Tényleg narancssárga a vidék? (Aradi Fanni és Konkoly-Thege Júlia, A Város Mindenkié Pécs)

Közösségszervező aktivizmus és sejtesedés Budapesten kívül? Budapesti mozgalmár vs. vidéki partizán? Egy pécsi és egy pesti szervező szemüvegén keresztül: mi a különbség közösségszervezés és aktivizmus között? Milyen problémákkal kell megküzdenie egy vidéki szerveződésnek? Országos hálózat, országos ügyek? Reaktív, vagy proaktív lehet egy vidéki sejt? A Város Mindenkié Pécs tagjai 2010-től napjainkig vizsgálják meg a pécsi szerveződéseket az Occupy Mozgalom szárnypróbálgatásaitól az AVM első vidéki sejtjének megalakulásáig, tapasztalatokkal, válaszokkal és még több kérdéssel.

16.30-18h Leva - egy házfoglalás története (filmvetítés és beszélgetés)

São Paulo városa ad otthont Latin-Amerika legnagyobb lakhatási mozgalmának. Noha emberek tömegei élnek hajléktalanként vagy nagyon rossz körülmények között a városban, a belváros mégis tele van üres épületekkel. Az egyik ilyen épületet, a rég óta elhagyatott Mauá holelt foglalták el hajléktalan családok 2007-ben, hogy otthont teremtsenek maguk és szeretteik számára, ha már a brazil kormányok erre nem voltak hajlandóak. A LEVA a házfoglaló családok életét követi nyomon és bemutatja, hogy a foglalás hogyan keltette új életre a lepusztult környéket és hogyan kovácsolt közösséget a lakókból. A Mauá-foglalásból idővel szervezett csoportok nőttek ki, amelyek egységfrontba tömörülve küzdöttek azért, hogy az üres épületekből otthonok legyenek São Pauloban. A film bepillantást enged abba a személyes fejlődési folyamatba is, amelyen a foglalók a közös célért folytatott kollektív küzdelem során keresztülmennek.

A film utána A Város Mindenkié aktivistáival, Lakatosné Jutkával és Kovács Gáborrak beszélgetünk.

* AUGUSZTUS 12. VASÁRNAP *

10-10.15h Köszöntés és bevezetés

10-13h Egy múlt századi technikával idézi fel a szamizdat világát a Nyomtass te is!

A Nyomtass te is! mindössze egy félbehajtott A/4-es lapból áll, amelyre a még megmaradt független média híreiből állítanak össze a szerkesztők hétről hétre válogatást. A lapot bárki letöltheti a világhálóról, sokszorosíthatja és terjesztheti, akinek elege van abból, hogy mindenhonnan a hazug kormányzati propaganda árad. A nyári egyetemen a szitanyomáshoz hasonló elven működő rámkatechnika bemutatásán és kipróbálási lehetőség biztosításán keresztül igyekeznek közelebb hozni a résztvevőkhöz az egykori és mai szamizdat világát.

10.15-11.45h "Kinek az anyját, meg te meg a fajtád..." (Sztrehalet Oxána és Pozsonyi Fanni)

Sztrehalet Oxána és Pozsonyi Fanni workshopján a résztvevők egy rövid ismertető után az általuk a helyszínen megírt vitákat, konfliktusokat játsszák el. Minden vitát rövid levezető beszélgetéssel zárnak. A workshop célja a vitakészség fejlesztése és az előítéletek kialakulásának és természetének vizsgálata.

10.15-11.45h Tiltott absztraktok (Bánki Ákos, rendező) - filmvetítés és beszélgetés

A szocialista kultúrpolitika – az 1957-es Tavaszi Tárlat megengedő kivétele ellenére – az absztrakt művészetet a '60-as évek elején is ideológiai ellenségnek, múltbéli csökevénynek, nyugatos eltévelyedésnek és kapitalista sznobériának tekintette. A fiatalokat minden eszközzel el akarta tántorítani tőle, legyen az az információk elzárása, a szaksajtó gúnyolódása, adminisztratív gáncsolás vagy egzisztenciális fenyegetés. Az absztrakció az új nemzedék számára tiltott művészet volt a '60-as évek derekáig. Ellehetetlenített egzisztenciák, betiltott kiállítások, disszidáló másképpgondolkodók. Ugyanakkor a neoavantgárd történetét mégiscsak nagy csoportos kiállításokon keresztül ismerjük. Bánki Ákos festőművész kamerával ment a téma után, faggatva az idős mestereket és az archívumokat a régi emlékekről, hogy tisztázza a ma már ártatlannak tűnő, akkor viszont veszélyesnek számító absztrakt képek születésének körülményeit. A PTE MK Doktori iskola programjának keretei között indított kutatás végeredményeként készült el a Tiltott absztraktok című dokumentumfilm, ami az iskolai évektől kezdve a pályakezdésig próbálja rekonstruálni a magyar absztrakció születésének '60-as évek eleji történetét.

A vetítés után Bánki Ákos festőművésszel, a film rendezőjével beszélgetünk.

11.45-12h szünet

12-13.30h Elnyomás és az ellenállás formái (Németh László, Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége)

A Németh László (Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége) által vezetett beszélgetésen megismerjük azokat az elnyomás formákat, amik nem láthatók a mindennapokban, de meghatározzák mindannyiunk életét, valamint láthatóvá teszünk olyan radikális és erőszakmentes civil, társadalmi fellépéseket, összefogásokat – a világ minden pontjáról válogatva – amelyekkel a „hatalom nélküliek” felmutatják a hatalmukat, amelyek saját eszközünk is lehet a mai Magyarországon.

12-13.30h Az ellenállás praktikái a szocializmusban: a COURAGE projekt gyűjteményei Kovács Éva és Kerényi Szabina)

Az ellenállás praktikái című műhelyen Kovács Éva és Kerényi Szabina ismertetik a COURAGE nemzetközi projektet, amely az államszocializmussal szembeni ellenállás különböző formáit és színtereit kutatja a kelet-európai térségben. A workshop résztvevői megismerkedhetnek a szocialista elnyomó rendszerekkel szemben született állampolgári ellenállással, a civil kurázsival, a nyílt konfrontációktól a rendszer kijátszásán át a magányos kivonulásig. A résztvevők a Ki nevet a rendszer végén? című óriástársasban egy játék erejéig kipróbálhatják, milyen lehetett ellenállónak lenni cukorgyári munkásként a Moldáv SZSZK-ban, román emigráns íróként Párizsban, török kisebbségiként Bulgáriában vagy meleg aktivistaként Lengyelországban.

13.30-14.30h ebéd

14.30-16h Sinistra – a vírus elmarad (drámaóra - Hajdú Fanny)

Sinistra egy elképzelt mikroklíma, egy elszigetelt környezet, melynek merev szabályai határozzák meg a benne létezőt. A való világból kihasított görbe tükör, játék, melyben egy (talán nem is oly) fiktív világ zárt egysége mutatkozik meg. Ezt a különleges atmoszférával és érzékeny szimbólumrendszerrel rendelkező zárt világot fogja megeleveníteni Hajdú Fanny egy drámaóra keretein belül, melyben azt is kipróbálhatjuk, hogyan reagálunk, ha a felettünk álló hatalom az életünkről akar dönteni.

14.30-16h Közös jövő - előadás és műhelymunka (Marikovszky Andrea)

Milyen stációi vannak a hatalomgyakorlás kommunikációs stratégiáinak és mi marad, ha ezekről lemondunk? Hogyan lehet a munkát, mint az emberi együttműködés területét újraalkotni ennek fényében? Hogyan juthat szerep ebben a művészetnek, az elnyomás leépítésének eszközeként? A beszélgetést Marikovszky Andrea, képzőművész-tanár vezeti.

16-16.30h szünet

16.30-18h Adát polgármesternek (filmvetítés)

A film Ada Colau hihetetlen egy éves útját követi végig az aktivizmustól a hivatásos politikáig. A bensőséges portré Colau videónaplója segítségével páratlan közelségből mutatja be az épp kialakuló új civil-politikai platformot, aminek élére állva Colau Barcelona polgármestere lett. A film a Dávid és Góliát küzdelméhez hasonló dél-európai politikai változásokra reflektál, miközben egy olyan nő belső küzdelmét is látjuk kibontakozni, aki fél azzá a politikai szereplővé válni, akit oly sokszor ő maga is kérdőre vont.

Facebook-esemény >>>

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Az eseményt a Friedrich Ebert Stiftunggal együttműködésben szervezzük.

Használjuk a kutatást, hogy a világot jobb hellyé tegyük - beszámoló a részvételi akciókutatás képzésről

 

A részvételi akciókutatás egy olyan módszer, mely a hátrányos helyzetű csoportok kutatása során alakult ki, és ötvözi a tudományos kutatás módszertanát és szemlétét az aktivizmussal, a változtatás iránti igénnyel. Legfőbb jellemzője, hogy demokratizálja a tudományos módszertant, nem kívülről akarja megmondani a kutatott rétegnek, mire van szükségük, hanem velük együtt dolgozik saját problémáik kutatásán és megoldásán. A hátrányos helyzetű emberek ilyenkor saját maguk kutatják saját helyzetüket: kifele tekintve megnézik, miért nyomják el őket, az erre való reflektálás során öntudatra ébrednek, és valamilyen cselekvést is véghez visznek a helyzet megváltoztatására. Alapelve a szemléletnek, hogy a hétköznapi életben mindenki végez informális módon kutatásokat, a kutatás alapvető jog, amely mindenkit megillet. Ha egy mondatban kéne összefoglalni a részvételi akciókutatások velejét, az leginkább az volna, hogy „semmit róluk nélkülük!”

A Közélet Iskolája 2018. június 9-10-én tartott képzést a részvételi akciókutatásról. Ennek során a szemléletmódnak megfelelően nem pusztán elméletben hallhattunk a témáról, hanem gyakorlati példákon keresztül ismerkedtünk meg a módszerrel. Feltárult előttünk a részvételi kutatások sokszínűsége, mind az alkalmazott módszerekre, mind a lehetséges akciókra és az ezek által elérendő célokra vonatkozóan. Megismerkedhettünk a módszer kialakulásához vezető úttal, a részvételiség elméleti alapjaival, és elgondolkodtunk az ilyen kutatások számos etikai dilemmáján is. Megtanultuk, hogy a módszer miért alkalmas a hosszú távú eredmények elérésére, ugyanakkor miért lassabb is, mint más kutatási formák. A képzésben az volt a legjobb, hogy úgy vezetett be minket az akciókutatások sokszínű világába, és ismertetett meg minket a kutatás módszereivel, a felmerülő dilemmákkal, hogy közben végig mellőzte az iskolás hangulatot. Az interaktív előadások önálló műhelymunkákkal, gyakorlati feladatokkal váltakoztak, melyek során a résztvevőkkel egymást is jobban megismertük. Az oktatás végig demokratikus módon folyt, mindenki hozzá tudott adni saját személyes ötleteiből és tapasztalataiból a közös gondolkodásba: a részvételi kutatásról szóló képzés maga is a részvételiség elve alapján működött. Négy részvételi kutatással pedig közelebbről is megismerkedhettünk, melyek tematikailag és módszereikben is érzékeltették, milyen változatos lehetőségek rejlenek a módszerben.

A képzéshez rengeteg értéket tett hozzá a sokszínű résztvevői csapat is. A tudomány, a művészet és az aktivizmus felől érkezők egyaránt voltak köztünk, és érdeklődéseink is igen szerteágazóak voltak. A sok különböző nézet rengeteget tett hozzá a közös diskurzushoz, izgalmassá tette a közös műhelymunkát is. A képzés végén a résztvevők saját kutatásairól is beszámoltak a képzőknek és egymásnak – rengeteg izgalmas projektötlet hangzott el, és nagyon változatos területeken fognak hasznosulni a képzésen szerzett ismeretek és inspirációk. Jómagam azért is jelentkeztem a képzésre, mivel a vidéket kutató társadalomtudós hallgatóként az évek során ahogy egyre többet jártam terepmunkára, és így egyre érzékenyebb lettem a társadalmi problémák iránt, úgy váltam elégedetlenné a tisztán tudományos megközelítéssel, és fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy a tudományos módszertant az érintettek segítésére irányuló akció alapjává is tegyem. Ezzel párhuzamosan pedig azt is láttam, hogy rengeteg jó szándékú fejlesztési projekt nem ér célba, mivel nem veszi eléggé figyelembe az érintettek véleményét. Már a képzés előtt is voltak tehát ismereteim a témáról, de a két napnak köszönhetően egy világ nyílt ki előttem, és azóta is azon járatom az agyamat, hogy a saját projektemet hogyan tudom a tanultak által jobbá és még inkább részvételi alapúvá tenni.

Arjun Appadurai szerint „a demokratikus társadalomban való részvétel megköveteli a tájékozottságot. Másképp pedig nem is lehetünk tájékozottak, csak ha legalább valamennyire képesek vagyunk kutatni, akármennyire szerény is a kérdésünk, vagy akármennyire hétköznapi is az inspirációnk.” Tudományos kutató, aktivista és érintett egyaránt tud használni kutatást, hogy a világot jobb hellyé tegye. Éljünk tehát a lehetőséggel!

Balogh Pál Géza

Fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

Háborús játékok – a békéért

 

2018 júniusában lehetőséget kaptam rá, hogy részt vegyek egy Erasmus + képzésen az olaszországi Sermugnanóban, ami a játékosítás (gamification) témáját járta körül. A képzés címe meglepően hathat. Háborús játékok? Mi köze ennek a Közélet Iskolájához? A címet egy 1983-as amerikai sci-fi inspirálta, amiben egy kamaszfiú számítógépes/videójátékos tudásának köszönhetően álltja meg az atomháborút. A képzés pedig arról szólt, hogyan használhatjuk a játékfejlesztés elméletét és a játékot arra, hogy a számunkra fontos értékeket közvetítsük akár képzésekben, akár ifjúsági munkában.

Számomra nagyon gazdag és tanulságos volt az a kilenc nap, amit együtt töltöttem 20 különböző európai országból érkező pedagógussal, ifjúsági munkással és trénerrel. Azért jelentkeztem erre a képzésre, mert más régóta szeretnénk a játékosítást szervesebben beépíteni a Közélet Iskolája munkájába, és bár nem érzem úgy, hogy szakértővé váltam, nagyon sokat megértettem és tanultam erről a megközelítésről és a gyakorlatban is kipróbálhattam azt, hogyan is kell játékot készíteni.

A képzés helyszíne különleges volt. A kb. 60 fős középkori faluban, Sermugnanóban egy olyan épület adott helyszínt a képzésnek, amit a helyi önkormányzattal együttműködve tart fent most már sok-sok éve a képző csapat. Az épület korábban iskolaként működött, de most már sajnos nincsenek gyerekek a faluban, így ezzel az átalakítással mégis meg tudták őrizni az épületet és az ifjúsági aktivitást. A képzés szerves része volt a „szolgálat és gondoskodás” (service & care), ami azt jelentette, hogy a képzés résztvevőiként minden reggel egy órát töltöttünk azzal, hogy kis csoportokban karbantartsuk és rendbe tegyük az épületet és a kertjét. Forgó rendszerben takarítottunk, mosogattunk, kertészkedtünk és egyéb, a képzéshez kapcsolódó feladatokat láttunk el (pl. a képzés Facebook-oldalának frissítése vagy a különböző adminisztratív feladatok).

A képzés keretét a Nyugat-Európában nagyon népszerű Dungeons and dragons (magyarul: Mágus) című társasjáték adta: az első napon minden résztvevőnek el kellett készítenie a saját avatarját a Mágus eredeti instrukciói alapján– bevallom, én ekkor hallottam először mind erről a társasjátékról, mind az avatarról mint játékfejlesztés alapvetéséről. És már az első nap megkaptuk feladatként azt is, hogy készítsünk egy egyoldalas játékot – bármit és bármiről, ami eszünkbe jut. Először ez eléggé lehetetlennek tűnt, de aztán mindenkinek sikerült és játszottunk is egymás játékaival, ami nagyon felszabadító volt.

Egy egyész napot szenteltünk a képzésen az ún. LEGO komoly játék (serious play) módszertanának. Ez a megközelítés sok kreatív elemet hordoz magában és éreztem is benne a potenciált arra, hogy önbizalomfejlesztéshez, önismerethez vagy éppen közös stratégiázáshoz is hasznos lehet, de végül nem gondolom, hogy sikerült volna teljes mértékben megértenünk, hogy pontosan mire és leginkább hogyan lehet a leghatásosabban használni. Az egyébként mindenképpen fontos tanulság volt, hogy a LEGO-játék már önmagában is örömet okoz: kiderült, hogy a képzésrésztvevők jelentős részének az egyik kedvenc játéka volt és marad is – és ekkor döbbentem rá, hogy én magam is komoly LEGO-építő voltam gyerekkoromban, amivel akár még most, felnőttkoromban is lehetne kezdeni valamit a szabadidőmben és a munkámban is.

A képzés kifejezetten nem törekedett arra, hogy egy bizonyos értékrendhez vagy politikai filozófiához kapcsolódó játékokat fejlesszünk – a résztvevők sokszínűsége és érdeklődése miatt ez lehetetlen is lett volna. Voltak múzeumi dolgozók, ifjúsági munkások, szakszervezeti aktivisták, de egyetemi tanárok is a résztvevők között, akik mind nagyon különböző terepen szerették volna használni az itt tanultakat. Ennek ellenére egy egész – számomra nagyon fontos – délelőttöt szenteltünk annak, hogy átbeszéljük, milyen értékrendek léteznek az európai társadalmakban, mely értékek fontosak a saját társadalmunkban és nekünk személyesen és szakmailag. Ehhez a Shalom H. Schwartz által kidolgozott alapvető emberi értékek elméletét használtuk, amely alapján aktuális politikai üzeneteket elemeztünk aszerint, hogy milyen kimondott és látens értékeket közvetítenek (pl. Orbán Viktor nyilatkozata a magyar nemzetről, a Brexit-kampány vagy éppen az Apple hirdetései).

A játékosításhoz szükséges konkrét módszerekbe is betekintést kaphattunk a kilenc nap alatt. Kaptunk egy rövid bevezetést a rajzolásba és az illusztrációk készítésébe, ami nagyon jól megmutatta, hogy mindannyian képesek vagyunk esztétikailag kifejezni a gondolatainkat és szándékainkat, ha nem adjuk át magunkat a belénk nevelt gátaknak. Kipróbáltuk egy tanácsnak nevezett beszélgető kör módszert, valamint az improvizációs színház egyes elemeit is. De hasonló – és rám nagy hatással bíró – gyakorlat volt a közös történetmesélés is, ami először nagyon nehezen ment, de aztán mindannyian összeraktuk az érzelmeinket, tudásunkat és inspirációinkat és nagyon jó történeteket alakítottunk közösen.

A képzés különböző pontjain kaptunk információkat a játékok történetéről, a játékfejlesztés sajátosságairól és arról is, hogy mit jelent valamit játékosítani. Számomra a leghasznosabb élmény az volt, amikor a Sermugnano körüli vidéken tettük egy rövid kirándulást, melynek során bejártuk a „hős útját”, ami szinte minden jó játék mögött meghúzódik. A hős útjához kapcsolódó elmélet Joseph Campbell antropológustól származik, aki a világ nagyon sok történetét és meséjét megvizsgálva állított fel egy sémát, amit a legtöbb helyen kultúrától függetlenül használnak a jellemfejlődés ábrázolásához és előmozdításához. Mint kiderült, nagyon sok játék is éppen erre a logikára épül: a kihívás, a külső támogatás, a bukás, a tanulás és a siker különböző mérföldköveire, amiknek a megfelelő egyensúlya és kombinációja képes egyszerre nagyon jó játék és tanulási élményt adni.

A képzésen külön időt szenteltünk a videójátékoknak is: megvitattuk azok előnyeit és hátrányait és átbeszéltük a bennük rejlő lehetőségeket. Én nagyon távol érzem magam a témától, így nem tudtam érdemben részt venni a képzésen ezen részében. Azt a fő üzenetet azonban, amit a képzők megfogalmaztak, én sem hagyhatom figyelmen kívül: ha több százmillió embert tölti az idejét videójátékokkal, amik nagyon sokszor negatív és erőszakos értékeket közvetítenek, akkor ez biztosan egy olyan terület, amit érdemes visszahódítani és a saját pedagógiai céljainkra is használni.

A képzés során egy egész estét töltöttünk azzal, hogy különböző társas- és táblajátékokat próbáltunk ki – én életemben először játszottam Monopolyt és vesztettem el nagyon csúnyán minden ingóságom és önbecsülésem a többi karvajtőkés játékos sikere nyomán.

A képzés legfontosabb része kétségtelenül a saját játékok fejlesztése volt, amit az érdeklődésünk szerint kialakított kis csoportokban valósítottunk meg. Az én csoportomban végül egy olyan társasjátékot készítettünk el, amely egy állampolgári csoport szemszögéből próbál meg sikeresebb kampányokat felépíteni adott témákban úgy, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat, lehetőségeket és partnerségeket a legjobban kihasználja. A játékot több napig fejlesztettük, majd többször teszteltük és végül az utolsó napon egy közeli nagyobb város játékklubjában helyi lakosokkal játszottuk és véglegesítettük. Nekem hatalmas élmény volt a közös munka és az is, hogy ennyire rövid idő alatt ennyire különböző emberek képesek voltak kidolgozni egy működő és élvezetes játékot, amit ráadásul rögtön fel is tudunk használni a pedagógiai munkánkban. Szóval vigyázat, ez a játék bármelyik Közélet Iskolája képzésen felbukkanhat :-)

Összességében nagyon hasznosnak és gazdagnak éltem meg ezt a képzést és biztosan lesznek hosszan tartó hatásai a munkámra a Közélet Iskolájában. Ami a legfontosabb tanulság volt számomra, hogy a játékosítás nem azt jelenti, hogy játékokat játszunk egy-egy képzésen, hanem, hogy a játékfejlesztés elméletét alkalmazzuk egy külső területem – legyen az a közlekedés, a múzeumlátogatás vagy az oktatás. Vagyis ha azt a potenciált szeretnénk kihasználni, amit a játékok által generált élmény és tanulás nyújt, akkor nem elég csak játékos elemeket belevinni, hanem nagyon tudatosan és a hős útja figyelembevételével kell felépíteni a gyakorlatokat.

Udvarhelyi Tessza

Carmine Rodi beszámolója a képzésről >>>

Michele Di Paola beszámolója a képzésről >>>

Módszertan helyett új életszemlélet - Felszabadítás pedagógiája 3. nap

 

Őszintén szólva, amikor elvállaltam, hogy beszámolok a felszabadítás pedagógiája képzés harmadik és egyben utolsó hétvégéjéről, nem voltam tisztában azzal, hogy milyen nehéz fába vágom a fejszémet. Véletlenül sem azért, mert olyan eseménytelenül vagy haszontalanul telt volna! Sőt, éppen ellenkezőleg… Azért érzem úgy, hogy nehéz dolgom van, mert nagyon tartalmas, élménydús, bensőséges hangulatban telt napokon vagyunk túl, amelyek mélyen megérintettek és ezt nagyon nehéz olyan mondatokba önteni, amelyeket nem csak én értek és amelyek másban is vágyat ébresztenek a képzés elvégzéséhez.

Nem mintha azt kaptam volna feladatul, hogy vágyat ébresszek, de ha lehetne egy kívánságom, ami nem a saját, hanem a társadalom érdekeit kellene, hogy szolgálja, akkor az az volna, hogy mindenkinek legyen lehetősége megismerkednie Freirével – na nem fizikai valóságában, de szellemében mindenképpen – és a kritikai pedagógiával. Sokkal jobb helyen élhetnénk, ha mindenki megízlelhetné, hogy milyen a demokratikus oktatás, közösen tanulni, milyen tanárnak és tanulónak lenni egyszerre, tudást adni és kapni, csereberélni a gondolatokat. Velünk az történt ugyanis, hogy hatszor nyolc órából hatszor nyolc órán át éreztük egymás egyenrangú partnereinek magunkat attól függetlenül, hogy milyen meglévő tudáskészlettel, diplomával vagy anélkül, kipihenten vagy fáradtan érkeztünk. Egy olyan iskolában tanultunk egy olyan iskoláról, ahol és amiben, ha kérdés merül fel vagy új gondolat, vélemény fogalmazódik meg és kerül kifejtésre, az nem hátráltatja a mindenható tanáristen munkáját, hanem előrébb viszi az egész csoportot.

Mi magunk is megtanultuk az elnyomási viszonyrendszereket könnyebben felismerni, azaz azt, amiben másokat is szeretnénk a képzés elvégzése nyomán segíteni és ezzel párhuzamosan eszközt, vagyis konkrét pedagógiai módszereket is kaptunk arra, hogy ezt kivitelezni tudjuk. Olyan inspiráló beszélgetések résztvevői voltunk, amelyekben lehetőségünk volt egymás eszmefuttatásában alámerülni, folytatni egy gondolatfolyamot, visszafordulni, felbukkanni, majd eltűnni a másik fejében. Mindezt egy türelmes, kedves és nagyon figyelmes csoportban.

A felszabadítás pedagógiája egy életszemlélet, amiről ha egyszer elkezd az ember gondolkodni, akkor nem tudja abbahagyni. Üldözi a metrón, a lakásban, nem hagyja dolgozni a munkahelyén, vele tart az illemhelyre, együtt fürdenek a kádban, éjszaka elalvás előtt még mindig agyal rajta és reggelinél meg azt veszi észre, hogy az ideális negyvenkettő helyett, már négyszázhuszadjára rágja meg a falatot, mert közben elgondolkodott. Egyszerűen nem lehet lekattanni róla, nem lehet lepattintani azzal, hogy bocs, de most nincs erre időm, nem hagy el mindaddig, amíg nem végezte el rajtad a belső munkát, amíg nem formált és alakított át egy másik, máshogy gondolkodó – gondolkodó! – emberré. Egy olyan emberré, aki jobban érti, de legalábbis sokkal nyitottabb a világ dolgaira, embereire és bátrabban engedi szabadjára a kreatív energiáit.

Szóval hálás köszönetem Freirének és azoknak, akik őt inspirálták, hálás köszönetem a nagyon felkészült facilitátorainknak, akik kísértek minket ezen a rendkívül izgalmas úton és a klassz kis évfolyamomnak is! Nagyon remélem, hogy minél többen, minél előbb megtaláljuk azt a csoportot, vagy azokat az egyéneket, akiknek segítségére lehetünk felszabadulásukban a kritikai pedagógia, mint eszme használatával. A képzésre jelentkezve egy módszertant reméltem elsajátítani, amivel majd könnyebbé és élvezetesebbé tehetem az "oktatást", de annál sokkal többet, egy új életszemléletet kaptam!

Kiss Natália

Fotó: Várady István

Oktatási programfelelőst keres a Közélet Iskolája!

 

A Közélet Iskoláját azért hoztuk létre 2014-ben, hogy megerősítsük az állampolgári részvétel kultúráját Magyarországon és támogassuk a kirekesztett társadalmi csoportok tagjait abban, hogy állampolgári jogaikat valódi tartalommal tölthessék meg. Az Iskola fő tevékenységei a politikai oktatás, a részvételi akciókutatás és a stratégiai tervezés. Programjaink mindenki számára nyitottak, de mindig előnyben részesülnek a hátrányos helyzetű emberek és az őket képviselő szervezetek tagjai, önkéntesei és munkatársai.

Olyan embert keresünk, aki elkötelezett a társadalmi igazságosság, az egyenlőség és a szolidaritás értékei mellett, hisz a kritikai gondolkodás, a politikai részvétel és az aktivizmus erejében és gyakorlata is van ezeken a területeken. Egy kicsi, de hatékony és sokféle feladatot vállaló csapatba keresünk új és elkötelezett társat.

Az Iskola irodája Budapesten van, de alkalmanként a fővároson kívül is tartunk képzéseket, programokat. A munkatársak részben otthon, részben az Utcáról Lakásba Egyesülettel közösen bérelt kicsi irodánkban vagy az annak helyet adó Auróra közösségi házban dolgoznak. Mindannyian teljes állásban dolgozunk, de viszonylag kötetlen munkaidőben, ezért számunkra egyszerre fontos a rugalmasság és a fegyelmezettség a munkában.

Tejes állású oktatási programfelelőst keresünk, akinek a fő feladatai a következők:

- az Iskola oktatási programjainak koordinálása

- képzések megszervezése

- egyeztetett témákban képzések megtartása

- képzések utánkövetése, értékelése és fejlesztése

- pályázatírás és kezelés oktatási területen

- részvétel az angol nyelvismeretet igénylő feladatokban

- az Iskola képviselete külső eseményeken

Olyan munkatársat keresünk, aki rendelkezik az alábbi készségekkel, tudással és tapasztalatokkal:

- tapasztalat informális oktatási területen mint képző és/vagy szervező

- tapasztalat aktivizmusban/érdekvédelemben

- tapasztalat pályázatírásban

- munkaidő hatékony beosztása

- csapatmunka

- tárgyalóképes angol nyelvtudás (írásban és szóban)

Fizetés: nettó 170.000 Ft/hó

Jelentkezés magyar nyelvű önéletrajzzal és motivációs levéllel 2018. július 1-ig a kozeletiskolaja@gmail.com mre.

Kiválasztás folyamata:

- önéletrajz és motivációs levél beküldése – határidő: 2018. július 1.

- személyes interjúk: 2018. július 5-július 20.

- munkakezdés időpontja: 2018. augusztus 1.

Tovább információ: kozeletiskolaja@gmail.com

Older Oldest