Aktuális

Training on advocacy and base building – report by a participant

„Advocacy and base building” – this was the training that was most interesting to me when I was encouraged to apply to the School of Public Life. I had become interested in community organizing and many other things such as the operation and function of nonprofit organizations, the advocacy work of civil activists, the engagement of those who are open to support good causes, and many other things that I have been already doing, but I could not always explain in professional terms what I am actually doing. So it was time to find a place where I can get some help with this!

When I was approaching Gólya Presszó in the 8th district in the morning, the landscape did not seem like Rózsadomb, to say the least. The whole place appeared too alternative to me at first sight: building operations, noise and mud. Gólya was furnished with the junked stuff of underground pubs.

Then we started the course. We had two trainers: Tessza, who I had already heard to speak at a another event, and Gyula Balog. I am not sure if I have to say, but it was not something I was used to. After four universities and countless trainings, what am I going to learn from a homeless man? I was waiting curiously, and it was good that I did. I was worth it!

We immediately started with climbing the six steps of advocacy, and by the time we got to the top, my insight into the trainers, the other participants and the venue became totally different. The place, which had been dreary before, became homely and functional. The quality of a training does not depend on the venue, but on the people and what the people are doing and saying. This is true to such an extent that the place was also changed by these people, as I could experience it that weekend.

We closed the session on advocacy with a map of power analysis, and we addressed the different possibilities of communication with those in power. The trainers could actually tell me new things after so many other trainings on communication I had attended before, because the way they presented negotiations with those in power had some special features which are not taught at management schools. The sharing of concrete stories, examples and experiences seemed even more important than the theoretical background.

On the second day, I was welcomed by the homely and friendly Gólya where we had a very nice lunch again. Fruit, cookies and tea were provided during the whole day. As an introduction, we dealt with the different types of civil movements and the classical onion-model of grassroots organizations. The big AHA experience for me was the different ways in which nonprofit organizations are able to grow and increase their base. The concrete example of The City is for All served as a perfect model of networking and for the creation of satellite organizations.

Finally, we turned to the external and internal communications of our own organizations. We gave a radio interview and designed and presented a campaign. We did and could not stop and it was incredible that the two days were over, and the training came to an end.

I have already participated in many trainings, including a lot of good ones, and I can say that what has been created by Tessza, Gyula and the participants was of an exceptional quality. I would emphasize only one aspect, which describes the atmosphere and the working method really well: while in other trainings people usually feel a kind of pressure to do or not to do something, to say something or not to say something, here I never had such a feeling. Everyone participated in the things as much as they wanted, but everyone had an equal opportunity to take part and express his or her opinion. This was real democracy in practice.

Ildikó Bárányi

Raspberry, Orange, Falafel

Basically, if I recollect the training ”How to Organize a Group?” on June 17-18, 2016 I can say that quite a lot of things were centered around food – in spite of the title. To resolve the promiscuous tension straight away, our first task was to tell the group the name we preferred to be called by the others together with our favorite food. According to the rules of the game, everyone had to repeat all the previous information before adding their own introduction. The circle was started and also finished by our trainer Tessza Udvarhelyi, who repeated the full list. She was rehearsing the names and favorites of the group of nineteen people from layered potatoes to apricot, from potatoes sprinkled with fresh parsley through vegetable marrow with dill to Mushroom Paprikash. ”Hedda burek, Kata raspberry, Juli falafel, István Hungarian poppyseed bread&butter pudding”- I was also trying to whisper and memorize, but I got wrong Szarka’s bread roll with butter. It was not a problem as we were always helped out if we got stuck.

The second activity was an introductory one too, but it served also as a preparation for our topic. Bernadett Sebály, our other trainer put a large orange into the middle of the room. Our task was to divide it between two kids in the most possible number of ways. We did not deal with the orange anymore, but spent more time on our next – also eatable – demonstration tool, the onion.

We skinned it a lot, because we always brought it as an example when we studied the structure of a group. We also systematized the groups by considering if they are informal (e.g.: a group of friends who regularly meet) or formal ones. The formal groups can have a lot of different forms: e.g.: self-help, community building, study, charity or advocacy groups. Almost all the participants represented different kinds of groups. Some of them were already experienced leaders or team members, while others are about to establish a group right now. We discussed the difference between the labels ”leader” and ”responsible”. The example of the onion was also useful to discuss the relationship between the core, active member, sympathizer and the mass base within an organization. I also got to know what is called the structure and culture of the group.

All the members of our spontaneously gathered group were very active during the two days. This short period of time was not enough for everything, and as we closed the training, it turned out – just to continue with meals –, that we are still starving for a training on strategic planning. I hope this is also going to be on our table soon.

Orsolya Dobrovits

“I can think more aptly about the connections”

In 2016 we organized for the second time the training, Social inequalities in Hungary today, this time for the Heves County Penitentiary Institution’s female detainees in Eger. The training was based on the notion that knowledge about our society and its dominant economic and political processes is key to active social participation, while it is the most inaccessible to those whose chances of conscious civic engagement are already limited. We believe that by gaining knowledge about the causes and consequences of social inequalities, detainees can better grasp the social processes and socio-political circumstances around them, which will help them re-integrate into and live in this social environment after their release.

The training was again 12 weeks long and we processed altogether 9 topics, all related to the causes and structural reproduction of social inequality. Based participants’ feedback, the most important and interesting topics included the job market, gender inequality, school segregation and the criminalization of poverty. Besides these, we also discussed the theories of social stratification and discrimination; the topic of housing; spatial and geographic inequalities; ethnicity-based oppression; globalization; and cultural and symbolic inequalities.

Because our most important methodological principle was to enable participants to process and comprehend systemic social phenomena based on their own experiences, the conversations and the exercises always inquired into and built onto these experiences first. Besides, we also paid great attention to keeping the training inclusive, so that everyone could express their opinions and be an active participant. To this end, we applied a great variety of methods and practices. For instance we discussed the topic of ethnic inequalities using the method of “human bingo”; we used quizzes for understanding various statistical data; we performed some movement-based tasks; and we discussed the movie Suffragette (2015) to address the topic of gender inequality.

Several topics and subtopics were discussed in small groups or in pairs. It was an important pedagogical experience for us that these exercises were not popular among participants, and several of them told us that they would prefer working alone. Based on their feedback, we integrated more solo tasks into the second half of the training, but – in agreement with the participants – we kept some group work as well, because we consider cooperation an important and learnable skill that can be-developed by working in small groups if the appropriate pedagogical support is provided. Besides, one topic of the training was social solidarity (or the lack of it), which is closely related to cooperation skills, so we considered it important to work towards that during the training.

At the beginning we started the classes with of a playful warm-up exercise, but with time we learned that there are often personal tensions present in the classroom. After a while, we switched to beginning each class with a circle when everyone could tell the others how they were doing that day and what was on their minds. This made it possible for the participants to signal if they were not in a good mood, e.g.: if they had received bad news from their loved ones or that they were experiencing physical discomfort. This kind of introduction also helped us, the trainers, to handle to group better.

Each class had a few readings from the civic orientation textbook compiled by the School of Public Life, which contains Hungarian translations and summaries of classical social science texts. We discussed these readings and also applied them during the exercises. Based on the experiences gained during our previous similar training, we also spent some time talking about inspiring, successful projects that offer positive examples of challenging social inequality (e.g.: a successful municipal firewood campaign in Borsodbóta, the Prison Radio, The City is for All housing advocacy group). Participants showed great interest in these, and many of them declared that after their release they would gladly participate in the work of a civil organization.

Based on the participants’ feedbacks the training was successful: we piqued their interest in social issues, while their knowledge and awareness of social inequalities has also increased. The course helped them become of the structural reasons behind inequality and of their rights as citizens. Many of them said that they found the grassroots struggles we demonstrated very inspiring and that they are glad that they know where to turn for help.

We are currently negotiating a follow-up to the training and hope that in the fall we can start the training on civil rights with the same group.

“Not as lost as we thought we were” – Civic education training at the drug prevention unit of the Budapest Prison

Not as lost as we thought we were” – Civic education training at the drug prevention unit of the Budapest Strict and Medium Regime Prison

In the spring semester of 2016 we held a training titled Civil rights and civic education for male detainees of the Budapest Strict and Medium Regime Prison on Kozma street. The training was offered as a follow-up to the Social inequalities course held in the fall of 2015. Both were held in the same prison unit. Since we didn’t want to exclude anyone from this learning opportunity, and since the training material was not strictly built on the previous course, Civil rights and civic education was open for anyone interested in the topic.

We took it as a positive feedback that many participants of the previous course applied for this one as well. One such participant even volunteered to cover organizational tasks from the detainees’ side (collecting the names of those interested, maintaining a class registry, etc.) In addition, something even more unexpected happened: a former participant, who couldn’t be personally present because he was also taking a vocational training course at the same time, started a correspondence section: he studied each distributed text, completed every assignment sheet on his own, then sent his work to us via his cellmate (filling altogether 4 A5-sized notebooks) so that we could provide written feedback. His case exemplifies that the detainees are curious and eager to learn. Moreover, his papers showed a great deal of personal progress: by the end of the course the student’s train of thought had become much more logical, his arguments had gained more persuasive power, and his content-based knowledge had broadened as well.

We discussed our motivations and underlying philosophy of prison-based civic orientation courses in our report about the previous course. Briefly put, everyone has the right and the capacity to formulate an opinion about fundamental political, philosophical and moral questions and to debate these with others, which benefits the whole society, not only those involved. The goal of the current course with its particular focus on civil knowledge and civic education is to create an opportunity for detainees to gain a deeper knowledge about the philosophy and practical operation of the democratic rule of law and universal civil rights. Knowledge about the inception and the foundational principles of the rule of law and modern representational democracy, as well as about the institutions that provide real content to these, is essential for the active and conscious participation of citizens in the society. Supported by international scholarship and good practices, our conviction is that those detainees who acquire civic education, skills, and awareness of their rights are more successful at re-integrating into society after their release. This may lessen the probability of relapse, and those released will become more active members of their broader communities.

At the beginning of the course, we discussed the Universal Declaration of Human Rights, followed by an introduction to the philosophical foundations of the state and the rule of law. We discussed social contract theory, the basic principles and possible forms of democratic organization, the separation of powers, the roles of the different branches of power, constitutionality and the rule of law. After establishing theoretical foundations and clarifying basic concepts, we turned to practical questions: via case studies and practical assignments, the detainees got to study the structure of the Hungarian government and public law. Then, we devoted an entire session to each of the most important civil rights (the right to vote, freedom of assembly, freedom of information, freedom of speech). Although emphasis was given to political freedoms, we also had a session on issues of self-determination (focusing on self-determination in healthcare in particular). While studying the various freedoms, we gave participants an opportunity to work with real forms and documents (e.g.: informed consent for surgery, registration for minority elections, issues of Magyar Közlöny etc.), or to study actual articles of law (e.g.: Act on Criminal Code). Beyond the improvement of skills required for a general comprehension of official texts, the goal of this exercise was to increase individual advocacy skills as well.

The possibilities of legal advocacy by disadvantaged social minorities was heavily emphasized during the training – after watching Pride (2014) we had a heated debate about these possibilities. (Perhaps it’s not much of a surprise that the detainees unanimously appreciated the movie.) Lastly, we also devoted a separate session to the rights of detainees (and we would like to hereby say thank you to the Hungarian Helsinki Committee for their help!)

During the training we also provided additional readings. On the one hand, detainees read abridged versions of classical political science and philosophy texts, which were part of the curriculum. Among others, participants read Ronald Dworkin, John Stuart Mill and David Harvey. Based on their papers written during the training, detainees found these texts inspirational. On the other hand, we also provided some more practical background material, e.g.: the procedural rules concerning offences, a report about the legal battles around the banning of Budapest Pride, and informed consent concerning caesarean sections.

When inquiring about which topics they considered the most interesting or useful, we received diverse responses. Some participants said that the system of human rights was the most important piece of knowledge they acquired during the training; some preferred topics, which “represented the functioning of a democratic system.” Besides these, several participants mentioned studying the rights of detainees, and/or minority rights, and/or freedoms, and/or the structure of state jurisdiction as the most important features of the training.

Based on their papers written during and at the end of the training, as well as on their final evaluations (in the form of feedback sheets) the detainees considered the training altogether interesting and useful. “The most important conclusion is that we are not as lost as we thought we were. The other is that we know scandalously little about these issues” – this is how one of the participants articulated the two, arguably most important, conclusions of the training. Unfortunately in Hungary most citizens know very little about their civil rights and the institutions responsible for protecting them. This is especially true for members of disadvantaged social groups, who were disproportionately overrepresented among the detainees. However, we are very glad that the participants unanimously agreed that this training improved this sad state of affairs, and that now, having finished the training they have a clearer understanding of their rights and possibilities, as well as of the structure and functioning of government institutions. 

In the future we would like to hold this training in as many penitentiary institutions as possible. Currently we are working on reaching out to female detainees outside of Budapest. Besides broadening our target group, we would also like to develop the training’s content and methodology based on our experiences gained during the first run.

First, we would like to introduce even more activities that develop the skills of participants. From the writing of letters requesting legal assistance from the ombudsman, through filing complaints to the Equal Treatment Authority, to official letters for municipal representatives, we aim to introduce participants to a variety of practical written genres that are necessary for legal advocacy and political participation, while also improving the communication and self-assertion skills of the participants. Based on our previous experiences it could also be useful to add a session focusing exclusively on methods of learning, during which we can reflect on the methodology and the advantages of cooperative learning and of active, comprehensive, goal-oriented reading.

Second, we would like to make democratic principles even more present in the way the sessions are organized. We plan to distribute and rotate the responsibility of leading plenary sessions among the participants. When it comes to group exercises, we plan to alternate some clearly defined roles more often (e.g.: each time a new person reports the work group's results to the rest of the ‘class’, someone else takes notes and another is responsible for keeping time).

Third, we plan to develop the content of the training as well. We would like to give more emphasis to the norm of equal treatment and to the possibilities of securing the right to equal treatment individually and as a group, with particular attention to the Roma minority and to individuals with criminal records. We also plan to provide more space to the collective exploration of the possibilities of re-integration into civilian life after release, as well as to the acquisition of skills necessary for self-organization.

Mariann Dósa (Közélet Iskolája) and Attila Mráz (Társaság a Szabadságjogokért/TASZ) 

Csoportos problémamegoldás, döntéshozás és konfliktuskezelés - képzés a Közélet Iskolájában

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Önszerveződő csoportban dolgozol, ahol találkoztatok már nehezen leküzdhető akadályokkal? Vannak megoldhatatlannak tűnő problémáitok vagy a csoporton belüli személyes konfliktusok? Ezen a háromalkalmas képzésen olyan módszereket tanulhatsz, amelyek segítenek megoldásokat találni ezekre a nehézségekre. A képzésre elsősorban olyan résztvevőket várunk, akik hátrányos helyzetű emberek érdekvédelmével vagy megszervezésével foglalkoznak érintettként vagy szakemberként.

A képzés három egymással összefüggő alkalomból és a résztvevők által képviselt szervezetek egy-egy találkozójának csoportos látogatásából áll (ha erre a csoport nyitott).

Első alkalom: a moderálás és facilitálás alapjai
Áttekintjük az egyszerűbb csoportos beszélgetések moderálását, és erre építve haladunk a bonyolultabb, problémamegoldó technikák felé. A moderálás alapjainak áttekintése után néhány technikát a gyakorlatban is kipróbálunk. Az alkalmat Udvarhelyi Tessza és Szabó Sebestyén tartják.

Második alkalom: grafikus facilitálás
A képekkel való kommunikáció az őskor óta szerves része tanulási folyamatainknak, és már a legegyszerűbb szimbólumok alkalmazása is jelentősen megkönnyíti és felgyorsítja agyunknak a megértést. Ezen az alkalmon Kovács Vanda segítségével felelevenítjük a vizuális ábécé alapjait, kipróbáljuk, hogyan lehet szövegközpontú anyagot vizuális elemekkel strukturálni, mozgásba hozzuk a pálcika emberkéket (is), saját vizuális szótárt készítünk és megnézzük milyen egy tudatosan szerkesztett flicpchart.

Harmadik alkalom: közösségi mediáció
Témák: konfliktuskezelés és a resztoratív módszer alapjai elméletben és gyakorlatban. Az idő nagy részében körben ülve adjuk majd át egymásnak a szót a beszélő tárgy segítségével, így saját élményt is szerezhetünk resztoratív körben, amely segíti majd későbbi munkánkat. A kört Ganyu Boróka pszichológus, konfliktuskezelő és körök őrzője fogja vezetni a KöR-TéR Csoport képviseletében.

Mikor? 2017. február 25., március 18. és április 8. (szombat) 11-17h
Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 30.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés három napjára kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezni a Közélet Iskolája honlapján található jelentkezési lap kitöltésével. Jelentkezési határidő: 2017. február 13. (hétfő)

További tájékoztatás: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com, https://www.facebook.com/KozeletIskolaja

Fotó: Várady István

Ha szeretnéd, hogy minél több hátrányos helyzetű ember vehessen részt a képzéseinken, támogasd munkánkat!

A felszabadítás pedagógiája - képzés a Közélet Iskolájában

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Erre a képzésünkre elsősorban a hátrányos helyzetű emberek érdekeit védő szervezetek, önszerveződő közösségek és társadalmi mozgalmak képviselőit várjuk, akik szeretnék, ha a szervezetükben nagyobb hangsúlyt kapna a rendszerkritikus gondolkodás, a politikai oktatás és az állampolgári tudatosság fejlesztése. Tehát nem elsősorban pedagógusokat várunk, hanem mindenkit, aki egy szervezetben vagy közösségben szeretné előmozdítani a rendszerkritikus tudatosodást és a közös tanulás gyakorlatát.

A képzés alapját a Latin-Amerikából származó kritikai pedagógia módszertana adja, amely ötvözi a kritikai gondolkodást és a civil szerveződést. A Közélet Iskolája kurzusának célja, hogy megerősítse a rendszerkritikus gondolkodás, a tanulás és a politikai tudatosság szerepét a magyarországi társadalmi mozgalmak, civil szervezetek és informális csoportok munkájában. A képzés résztvevőinek a három kétnapos alkalom között meg kell valósítania egy tanítási gyakorlatot, amit közösen dolgozunk és értékelünk ki.

A képzés tervezett témái:
* a kritikai pedagógia hagyományai Magyarországon és a világban
* a kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata
* társadalmi egyenlőtlenségek és politikai részvétel
* részvételi akciókutatás, Fórum Színház és egyéb részvételi módszerek

A képzést Végh Panni és Udvarhelyi Tessza tartják, meghívott előadók és képzők segítségével.

Mikor? 2017. március 31-április 1, május 5-6, május 26-27: 10-18h
Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 40.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. március 6. (hétfő)

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Ha szeretnéd, hogy minél több hátrányos helyzetű ember vehessen részt a képzéseinken, támogasd munkánkat!

„Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg" - Kiss Csaba az aktivizmusról

Kiss Csaba vagyok. Agyvérzéssel születtem. 11 évig a Pető Intézetbe jártam. Bicskén, a Vajda János Gimnáziumban érettségiztem, majd teológiát, és informatikát tanultam.

Néha magam sem értem, hogy hogyan, de úgy alakult, hogy mozgássérült aktivista lettem. A Rehab Critical Mass ötletgazdája vagyok és egyik motorja voltam. Jelenleg a Veled Önállóan Alapítvánnyal igyekszünk előremozdítani a fogyatékos emberek lehető legnagyobb önállóságát, önrendelkezését.

Nem tudok járni, nem tudom a kezeimet rendesen használni, a beszédem elsőre csak nagyon nehezen érthető. Ennek ellenére egyedül élek egy kis lakásban. Napi 6 óra segítséget igényelek maximum. Ezt részben támogató szolgálattól kapom meg, részben barátok, önkéntesek segítenek a mindennapi dolgokban. Egyedül közlekedem, bevásárolok, intézem a hivatalos ügyeimet. Élem az életem. Azt hiszem, hogy rám igaz, amit egyik nagy költőnk így fogalmazott meg: „Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.”  Azt is mondták rólam, hogy egy igazi modern szingli vagyok. Lehet, hogy így van, de hosszú távon nem célom fenntartani ezt az állapotot… :)

Jelenleg a Veled Önállóan Alapítvány keretein belül próbálom a társaimmal együtt elősegíteni a fogyatékkal élő emberek minél teljesebb önállóságát és önrendelkezését. Tevékenységünk több irányú. Egyrészt a közvetlen érintetteket szeretnénk megszólítani és aktivizálni. Hiszen minekünk kell megfogalmazni azokat jogos és reális speciális szükségleteinket, amelyek segítségével be tudunk kapcsolódni a társadalom vérkeringésébe és ezáltal mi is gazdagítjuk azt. Másodszor a többségi társadalom irányában szeretnénk lépni, annak érdekében, hogy az nyitottabbá, befogadóbbá váljon a fogyatékos emberek iránt. Ez az egész társadalmunk mentális állapotát javítaná.

Részt veszek egy részvételi kutatásban, egy doktori munka keretében, amit Kovács Vera ír a sérülékeny csoportok lakhatási helyzetével kapcsolatban. A kutatócsoport 13 tagból áll – nagyrészt mozgássérült emberekből. Arra a kérdésre keresi a csapat a választ, hogy:  „Mi kell ahhoz, hogy egy mozgáskorlátozott ember önállóan lakhasson ma Magyarországon?”

Egy olyan közösségben és társadalomban szeretnék élni, ahol az erősebb feladatának tekinti, hogy olyan környezetet alakítson ki maga körül, ahol tenni akarással az eltérő képességűek is ki tudnak bontakozni. Ahol a mindennapi életbe beépül gyakorlati az a tény, hogy az a szó, hogy fogyatékos, nem minőségi jelző, hanem pusztán egy állapotot leíró fogalom. Az itt leírt kép eléréséhez még sok tennivaló van. A legfontosabb az összefogás. Szükséges dolog, hogy megtanuljunk összefogni, meglátva azt az evidenciát, hogy egy egészséges társadalom egy szerves egység, ahol minden résztvevőnek megvan a helye, szerepe, feladata és felelőssége.  Ha ezzel a potenciállal nem élünk, azt én felelőtlen tékozlásnak érzem, ahol az ember értéke vész kárba: az a kincs, ami nem a gazdasági hasznosságában van, hanem önmagában az ember lényében.

Ha így tudnánk tekinteni egymásra, akkor ez visszahatna az egész társadalomra, így mentálisan egészségesebb, befogadóbb helyen élhetnénk mi mindnyájan. Ez rajtunk múlik. Rajtam, rajtad. Ez felszabadító, de egyben felelősséget is adó megállapítás, ugyanakkor azt hiszem, hogy éppen ettől lesz értékes és értelmes az élet.

Kiss Csaba 

Fotó: Csoszó Gabriella

Részvételi akciókutatás műhely: Önállóan lakni - közösségben élni

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Hiszünk abban, hogy a tudás hatalom. Az iskola egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szervezünk, amelyre szeretettel várunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani.

A következő műhely időpontja: 2017. január 20. péntek, 15-18h

Helyszín: Auróra közösségi ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11)

A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgozzuk fel, valamint a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cserélünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A január 20-i alkalom az Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsapat mutatkozik be, ami tíz mozgássérült ember és három szövetséges együttműködése. A csoport 2016 szeptemberében kezdte el közös munkáját. A kutatás célja az, hogy érintettek bevonásával adatelemzések, interjúk, kérdőívek segítségével felmérjük, hogy milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon egy fogyatékos, kerekesszékkel élő embernek az önálló lakhatásra. Hiszünk abban, hogy az önálló lakhatás, az önálló életvitel mindenkit megillet. Kutatásunk azt próbálja meg feltárni, hogy ez miért nem valósulhat meg ma Magyarországon, illetve ha meg is valósul, akkor az érintett emberek milyen problémákkal szembesülnek a mindennapi életükben. Szeretnénk javaslatokat, megoldásokat találni arra, hogy mindenki számára elfogadható kompromisszumok szülessenek pl. a közlekedés, az oktatás, a munkavállalás, a támogató szolgálatok igénybevétele területén, melyek mind elengedhetetlenek az önálló élethez egy fogyatékos ember esetében (is).

A műhely idejére kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. A részvétel ingyenes!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét a jelentkezési lapon előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. január 15.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

 

Média az érdekképviseletben - képzés a Közélet Iskolájában

DSC05913.JPG
on lh6.googleusercontent.com

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a képzésünkre elsősorban olyan résztvevőket várunk, akik hátrányos helyzetű emberek érdekvédelmével vagy megszervezésével foglalkoznak érintettként vagy szakemberként és szeretnék fejleszteni a szervezetük/közösségük közösségi médiafelületeit és sajtómegjelenéseit és megtanulni a szervezetek és ügyek hatásos kommunikációját.

A képzés tervezett témái:

* közösségi média használata

* főáramú sajtó használata

* sajtókampányok felépítése

* nyilatkozás a sajtóban

Mikor? 2017. március 11-12. (szombat-vasárnap) és március 25. (szombat), 10-18 óráig

Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 25.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés három napjára kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezni a Közélet Iskolája honlapján található jelentkezési lap kitöltésével. Jelentkezési határidő: 2017. február 20.

További tájékoztatás: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Ha szeretnéd, hogy minél több hátrányos helyzetű ember vehessen részt a képzéseinken, támogasd munkánkat!

Nemi egyenlőtlenségek az érdekvédelemben - beszámoló a résztvevőktől

2016. december elején képzést tartottunk "Nemek közti egyenlőtlenségek az érdekvédelemben" címmel, amiről két résztvevő is írt beszámolót, melyeket most szeretettel tárunk elétek:

"Azt vallom, hogy a társadalmi egyenlőség a nők és a férfiak közös ügye. Ebben a nézetemben megerősítést kaptam a képzésen, és örültem annak, hogy férfiak is voltak jelen. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy patriarchális társadalomban élünk, és mennyi negatív dolgot eredményez ez rendszerszinten. Többek között téma volt a szervezeteken belüli szexizmus, a nők érdekképviselete-, közéleti szereplése-, véleményének fontossága, és a hajléktalan nők helyzete. Ezen kívül a bentlakásos intézményekben uralkodó viszonyokról is szó esett, szociális munkás hallgatóként nehéz volt hallgatnom, hogy mennyi szociális szakember jut el a kiégésig, válik fásulttá, és ezentúl bánik rosszul a bentlakókkal. Az ellátórendszer hiányosságai itt is megjelennek.  

Szólt előadás a feminizmus történetéről, amely segített számomra átlátni az ok-okozati összefüggéseket a múltbeli események és a jelenlegi helyzet között. A képzésen sok hasznos illetve hasznosítható dolgot tanultam. Megoldási ötleteket is kaptunk, és ami még jobb, kiscsoportban mi magunk állhattunk elő megoldásokkal.  A Közélet Iskoláját nyitott, toleráns, tabukat ledöntő szervezetnek ismertem meg."

Lakatos Gabriella

"Kicsit feszengve érkeztem a képzésre, de egy nagyszerű és befogadó csoport állt össze, így hamar fel tudtam oldódni. Férfiként sem éreztem az elutasítás vagy kiközösítés legkisebb jelét sem. Szabó Móni és Dósa Mariann profin vezényelték le ezt a két napot, és végtelen türelemmel és segítőkészséggel álltak hozzá minden résztvevőhöz. Érdekes és változatos témákról volt szó (feminista mozgalmak, hajléktalan nők helyzete, anyaotthonokban uralkodó állapotok stb) és nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam részt venni a Közélet Iskolája által szervezett képzésen/képzéseken."

Boros Péter

A résztvevők összességében az alábbiakat vitték haza a képzésről:

    Inspirációt, megerősítést, jó érzést és sok utánanézni-/olvasnivalót;    Ötleteket, módszereket arra, hogy hogyan lehet nőként hallatni a hangunkat és kiállni magunkért;    Könnyebben fognak tudni beszélni mások előtt;    Társakat, akik hasonlóan gondolkodnak;     Nem szégyellik többé a szakértelmüket;    Nagyobb felelősségtudatot;    Megoldási lehetőségeket az azonosított problémákra;    Új nézőpontot és új szempontokat;    Az elgondolást, hogy “kilássunk a dobozból”;    A tudást és a viszonyulást;    Más nők élettörténete;    Még rendszerkritikusabb szemléletet;    Az elhatározást, hogy "Mindig mindenhol rajtam fog lógni a kisbabám/im";    Új kifejezések és társaság.    Szexista helyzetek tudatosabb észlelését és kezelését;    Az elgondolást, hogy “ami személyes, az politikai is”.

és a következőket dobták ki a kukába:

    A türelmetlenséget;    A belenyugvást az igazságtalanságokba;    A félelmet attól, hogy egyedül maradnak a kritikával, rossz érzésekkel;    A bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy kiálljanak az ügyekért;    A félelmeket, hogy felszólaljanak a témában;    Az előítéleteiket;    A kilátástalan hangulatokat.

Older Oldest