Aktuális

Részvételi akciókutatás - képzés a Közélet Iskolájában

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Erre a képzésünkre elsősorban a hátrányos helyzetű emberek érdekeit védő szervezetek, önszerveződő közösségek és társadalmi mozgalmak képviselőit és a velük szakembereket és kutatókat várjuk, akik szeretnék megtanulni a részvételi akciókutatás szemléletét és módszereit, amelyben azok az emberek kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

A képzés tervezett témái:

* a részvételi akciókutatás elmélete
* a részvételi akciókutatás gyakorlata
* magyar és külföldi példák a részvételi akciókutatásra
* közös kutatástervezés

A képzést Csengei Andrea, Dósa Mariann és Udvarhelyi Tessza tartják.

Mikor? 2018. június 9-10. (szombat-vasárnap) 10-18h
Hol? Auróra közösségi központ (Bp. VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 20.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés az itt elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2018. május 27. (vasárnap)

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Nem a megszokott „oktatási bank” - felszabadítás pedagógiája 1. nap

 

A vasárnapi asztalnál megkérdezték, mi az a felszabadítás pedagógiája képzés, amit elkezdtem. Buta kérdés? Nyilván nem. Lehet rá röviden válaszolni? Nyilván nem. Az első képzési napra reflektálva próbálok mégis egy választ adni erre a kérdésre.

Beszéltünk róla, hogy dolga van a belsővé tett elnyomással (tudod, a „zsaruk” a fejedben), azzal, hogy politikai cselekvőképességhez juttassunk csoportokat, akiket így kimozdítani igyekszünk a tehetetlenségük állapotából. Oké. Mit jelent ez? Hogy köze van egy vágyhoz (indíttatáshoz?), hogy jobban megértsük a társadalom működését, és, hogy kritikus gondolkodáshoz segítsen bennünket. Milyen gondolkodáshoz? Itt most megállok a közösen összeszedett definícióval, ha már gondolkodás. Mert a fokozatosan elsajátított gondolkodás igyekszik rárímelni magára a képzés módszereire: oxfordi vita, random szókratészi párbeszéd a kiscsoportokban, nagycsoportos megvitatás, tréninggyakorlattal elsajátított állampolgári részvétel létrájára (szia-szia, Arnstein!)

És akkor folytatom: jó volt a képzésben még, hogyha azt mondjuk, felszabadítási, kritikai pedagógiát művelünk, akkor beszéljünk arról, milyen viszonyban van ez olyanokkal, mint szabadság (milyen értelemben? vö. freedom to/from), önszerveződés (de akkor miben más a közösségszervezéstől?), vagy elnyomás (itt ez mégis mit jelent?). Ráadásul mielőtt valaki kiejtette volna a száján, hogy szövegértelmezés, már azon gondolkodtunk, mint jelent egy-egy könnyed cetlinek álcázott kemény Freire-idézet. Mit jelent? Kinek „mit jelent”? Hát nekem, neked, nekünk. Mikor? Itt és most.

És akkor egy fontos dolog: nekem nagyon nyitottság (lásd: felszabadítás pedagógia étékei) érzésem volt végig. Igen, itt van egy csoportnyi ember, akikben valamilyen társadalmi érzékenység közös, de sokszor (nagyon) mást gondolunk a világról. Nemhogy az elnyomásról. És viszonyrendszeréről! És akkor eresszük rá ezt a halom embert ezekre a szövegekre. Működik. Plusz a magyar hagyományaira (voltál már Bögötén; máshogy kérdezem: tudsz egyáltalán róla? Gyere el te is a kérdésre, és megérted, miért kérdeztem).

„Szerves értelmiségi” agyalós munka ez, de bárkinek, bárkinek, aki ki akarja tenni magát ilyen témáknak, és beleáll a gondolkodás huzatába, ha valaki rákérdez, hogy mi is a te viszonyod, drága egyetlenem, a társadalomhoz. Tehát ilyen értelemben nem ideologikus, ami szintén pozitív, hogy nem gondolati átnevelőtábort kap az ember. Nem a megszokott „oktatási bank”, ahol passzív befogadói vagyunk, ahogy valamilyen mester belénk csengeti a tudást. Olyan értelemben viszont minden további nélkül ideologikus, hogy értékek mentén kezdesz el gondolkodni, hogy pedagógiai eszközökkel milyen változást szeretnél megcselekedni a világban.

Kicsoda? Te. Csak gyere el.

Fehér Tibor

---------

Miért is jelentkeztem a 3 hétvégén át tartó felszabadítási pedagógiával kapcsolatos képzésre?

Talán azért, mert úgy gondoltam, hogy egyszer majd én is szeretnék tanítani másokat, nem formális keretek között. 2013-ban mikor egyetemre jelentkeztem, akkor komoly dilemma előtt álltam, hogy magyar-történelem szakos tanár legyek-e vagy szociológus. Történelemből nagyon jó voltam, mert érdekelt is, de tudtam, hogy nem könnyű manapság pedagógusnak vagy tanárnak lenni, valahogy a formális oktatásnak a magyarországi rendszerét túlságosan merevnek éreztem, mindezt úgy, hogy szerettem és tiszteltem és felnéztem a tanáraimra, és úgy mondom ezt, hogy hogy pedagógus szülők és nagyszülők gyermeke és unokája vagyok.

Nos, a első két napon sok minden elméleti és gyakorlati dolgot tanultam meg, megtanultam például, hogy a kritikai pedagógia bár egy középosztályból származó Brazil Freiréről származik, de ő mégiscsak a szegényebb hátrányos helyzetű embereket akart felszabadítani abból a környezetből, amiben addig éltek, emellett tanulhattam arról is, hogy kik voltak azok a személyek, akik Magyarországon szintén a hátrányos helyzetű (munkások, parasztok,) csoportokat segítették különböző módszerekkel (színjátszó kőr, korabeli alternatív iskola, és Kassák Lajos munkaköre).

Úgy gondolom, hogy ezen elméleti és gyakorlati módszertant szélesebb körben el kellene terjeszteni Magyarországon is, és Közép-Európában is, talán akkor kevésbé vezetnék tévútra a hatalmi pozícióban lévők, a hátrányos helyzetű embereket.

Talán a képzés hatására gondolkodtam el azon, hogy majd egyszer én is szeretnék tanítani különböző csoportokat, ugyan is úgy gondolom, hogy egy aktivistának nem elegendő az, hogy aktivizálja maga körül az embereket, hanem meg is kell osztania másokkal azt a tudást, azt a megszerzett tapasztalatot, amiért ő maga is aktivistává vált.

Jurewicz Ádám

Fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

Fotózás és aktivizmus: játszva, csapatban, részvétel- és élményalapúan

 

Régóta terveztem, hogy részt veszek a fotózás és aktivizmus képzésen, mert vizuális kommunikációval foglalkozom, és érdekel, hogy más médium/eszköz hogyan közvetít, és hogy bizonyos társadalmilag elkötelezett témákat milyen módon lehet megközelíteni a fotókon, fotózáson keresztül.

A képzésre a legtöbb résztvevő különböző civil szervezetektől érkezett, és azért jött, hogy a saját szervezete ügyeit, kiállásait jobban tudja majd dokumentálni. Ezen a képzésen is bebizonyosodott, hogy mindenki tud „jó” fotót készíteni, ha elsajátítja a fotós látásmód néhány szempontját, és a nem megszokott, intenzív figyelemmel szemléli a körülötte lévő történéseket.

Nagyon jó élmény volt ez a két napos képzés; úgy tanulhattam a fotózásról és az aktivizmusról, ahogy szerintem ideális lenne: játszva, csapatban, részvétel- és élményalapúan, hierarchia nélkül és rávezetve a kritikai gondolkodásra.

Tetszett, hogy gyakorlati és elméleti szempontból is körbejártuk a témát: beszéltünk arról, hogy egy tüntetésen hogyan érdemes fotózni, miként lehetséges a nehezebb társadalmi témákat dokumentálni, mi etikus, mi nem. Különböző szituációs feladatokon keresztül élesben gyakoroltuk a fényképezést, az előtte megtanult technikai praktikákkal (mint mélységélesség, fehéregyensúly, kompozíciós beállítások). Szó volt arról is, hogy melyik közösségi platformon milyen képet érdemes kommunikálni, milyen képkivágásnak milyen üzenete lehet.

Mindenkinek ajánlom a képzést, aki nem hivatásos fotós, de érdekli, hogy a fénykép hogyan válhat az aktivizmus részévé, segítő eszközévé; többet megtudhat arról is, hogy a képkészítő hogyan tud ezekkel az eszközökkel a számára fontos ügyek (pl. civil kezdeményezések, tüntetések stb.) mellé állni. A képzésen tárgyalt fényképezési hozzáállásban jónak tartom, hogy a fotós aktív részese az eseményeknek, nem kívülálló szemlélő - ez jól látszik az ilyen módon készített képeken. Nagyon jó erről a résztvevő pozícióról többet megtudni, és gyakorolni is azt.

Thury Lili

A szakszavaktól és beállításoktól kezdve a helyzetgyakorlatokon és érdekes feladatokon át az etikai és jogi kérdésekig bezárólag mindent átvettünk! Izgalmas, humoros és instant megjegyezhető volt Csoszó Gabriella előadása. Egyszóval: "olvasmányos". Nagyon jó volt hogy habár különböző élethelyzetből és korból érkeztünk, a csapatfeladatok is baráti hangulatban teltek. Mindenki hozzátett valamit a világából és egymástól is tanultunk! Köszönöm Gabriellának és Tesszának  is ezt a hasznos két napot!

Nyeste Norbert

Várady István fotói a két napról >>>

A jogaid nem védik meg magukat! Képzés a Közélet Iskolája és a TASZ szervezésében

 

Mennyire ismered az alapvető állampolgári jogaidat? És a gyakorlatban mennyire tudsz élni velük? A képzésen azokkal a jogokkal ismerkedünk meg, amelyek segítségével érvényt szerezhetsz saját akaratodnak, és formálhatod közösséged életét. A képzés során lehetőséged lesz rá, hogy feltedd a saját kérdéseidet és megtudhatod, milyen szervezetekhez fordulhatsz, illetve mit tehetsz annak érdekében, hogy megvédd a jogaidat.

Szeretnéd tudni...

… mire jó és hogyan működik a demokrácia? Hogyan tehető jobbá?
... mi az az állam, és mire való? Milyen intézményekben hoznak politikai döntéseket Magyarországon? Milyen intézményekhez, bíróságokhoz, hatóságokhoz fordulhatsz, ha jogsértés ér?
...hogyan szabad kritizálnod a polgármestert, és mit tehetsz, ha ezért hátrány ért?
...hogyan kérhetsz ki adatokat arról, mire költötte a közpénzt a helyi önkormányzatod?
...mit tehetsz, ha azt mondják, valamilyen okból nem szavazhatsz?
…mire jó egy népszavazás, és hogyan szervezhetsz ilyet?
…hová fordulhatsz, ha azért nem vettek fel egy munkahelyre, mert roma vagy nő vagy,
 fogyatékkal élsz, esetleg büntetett előéleted van?
...ki az az „ombudsman”, és mikor érdemes hozzá fordulni?
...mit tehetsz, ha egy önkormányzat nem ad segélyt, mert roma vagy?
...mire kell figyelned, ha egy tüntetést szerveznél?
...hogyan működhetsz együtt civil szervezetekkel, szerveződésekkel, hogy megvédd a saját jogaidat vagy mások jogait?

Erre a képzésre elsősorban hátrányos helyzetű (pl. munkanélküli, szegénységben élő, roma, fogyatékkal élő, LMBT*) emberek és az őket képviselő szervezetek tagjainak jelentkezését várjuk.

A képzés ingyenes, de ha be tudod fizetni a 20.000 ft képzési díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk. Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

A képzés ideje: 2018. május 5-6. (szombat-vasárnap), 10.00-18.00 óra

A képzés helyszíne: Gólya Közösségi Presszó (Budapest VIII. ker. Bókay János utca 34.)

Oktatók: Dósa Mariann (Közélet Iskolája), Mráz Attila (Társaság a Szabadságjogokért)  

Jelentkezni április 22-ig lehet az online elérhető jelentkezési lap kitöltésével.

További információ: kozeletiskolaja@gmail.com, 70 509 8510 (Dósa Mariann)

Fotó: Várady István

Éves beszámoló - 2017

 

A KÖZÉLET ISKOLÁJA ALAPÍTVÁNY 2017. ÉVI TEVÉKENYSÉGE

Az Alapítvány Alapító Okiratban rögzített céljait az alább összefoglalt tevékenységekkel valósítottuk meg 2017-ben.

1.    Oktatás, képzés

2017 folyamán összesen 17 képzést tartottunk. A résztvevők száma összesen közel 300 volt, a visszajárókat is tekintetbe véve mintegy 250 különböző embert értünk el. A résztvevők kb. egyharmada volt valamilyen kirekesztett társadalmi csoport vagy kisebbség tagja, a többiek szociális területen, illetve civil szervezetekben dolgozó szakemberek voltak. A résztvevők toborzásának módja, amely nem változott a korábbi évek gyakorlatához képest: terjesztés a Közélet Iskolája Facebook oldalán és honlapján, a képzések felhívásainak célzott eljuttatása a Közélet Iskolája szimpatizánsaihoz és budapesti szociális és közösségi intézményekhez, személyes meghívások.

A képzések, melyek helyszíne 2017-ben is a legtöbb esetben az Auróra közösségi központ volt, a hátrányos helyzetű résztvevők számára ingyenesek. Szükség szerint utazási támogatást, a vidéki résztvevőknek szállást biztosítottunk ebben az évben is, emellett mindenki kapott ebédet, kávét, teát és rágcsálnivalót a képzések idején.

2017-benn folytattuk a közösségi szállásadás gyakorlatát is, amikor az Iskola szimpatizánsai szállásolták el egy-egy képzésünk vidéki résztvevőit, önkéntesen, szívességi alapon.

A képzési felhívásokban mindig közöljük, hogy aki teheti, a részvételhez járuljon hozzá adománnyal. 2017-ben 556 000 forint képzési hozzájárulást adott adományként 72 fő, azaz a résztvevők közel egynegyede. Ők azok, akik saját maguk vagy küldő szervezetük segítségével ezt megengedhették maguknak.

A korábbi évekhez hasonlóan a képzések többségét a Közélet Iskolája egy munkatársa tartotta meg egy külső szakértő, illetve több esetben meghívott vendégelőadók részvételével. Szervezetünkben folyamatosan nő a külső képzők száma, 2017-ben 17 jól felkészült szakértő segítette a magas színvonalú képzések megvalósítását.

A csoportok maximális létszáma a korábbi, jól bevált gyakorlat szerint max. 20-25 fő. Túljelentkezés esetén ebben az évben is a hátrányos helyzetű jelentkezőket részesítettük előnyben.

Alapozó képzéseink:

A folyamatosan fennálló igényt kielégítve minden tanévben megtartjuk az alábbi alapozó képzéseket:

A Hogyan szervezzünk csoportot? című kétnapos képzésen ebben az évben 17 fő vett részt.
Beszámoló >>>

Az Érdekérvényesítés és bázisépítés című kétnapos képzésen 21 fő vett részt.
Beszámoló >>>

Elméleti képzéseink:

A felszabadítás pedagógiája címmel 2015 és 2016 után immár harmadszor, 2017-ben is tartottunk képzést az Artemisszió Alapítvánnyal együttműködésben egy 3x2 napos kurzus keretében, amelyen 15 ember vett részt.

Beszámolók:
http://www.kozeletiskolaja.hu/post/nemcsak-pedagogiai-szemlelet-hanem-cselekvesi-folyamat-beszamolo-a-felszabaditas-pedagogiaja-kepzesrol-1
http://www.kozeletiskolaja.hu/post/a-felszabaditas-pedagogiaja-a-masodik-alkalom-utan
http://www.kozeletiskolaja.hu/post/a-felszabaditas-pedagogiaja-beszamolo-a-3-alkalomrol

2017-ben a Balassagyarmati Büntetés-végrehajtási Intézetben tartottuk meg a Társadalmi egyenlőtlenségek a mai Magyarországon című képzésünket 10 héten keresztül heti egy alkalommal, tíz fogvatartott férfi részvételével.
Beszámoló >>>

Az eddig csak börtönökben tanított állampolgári jogi tananyagunkat idén egy nyitott csoporttal is megtartottuk, a TASZ-szal együttműködésben, A jogaid nem védik meg magukat címmel, 8 alkalommal, heti rendszerességgel. Az induló létszám 12 volt, közülük 7-en maradtak a végére.
Beszámolók:
http://www.kozeletiskolaja.hu/post/a-jogaid-nem-vedik-meg-magukat-egy-resztvevo-beszamoloja
http://www.kozeletiskolaja.hu/post/a-jogaid-nem-vedik-meg-magukat-kepzesi-beszamolo-az-egyeni-projektekrol

Civil szervezetek munkájának tudatos tervezéséhez adott elméleti és gyakorlati segítséget a kétnapos Stratégiai tervezés című képzés, melyen 20 fő vett részt.
Beszámoló >>>

Gyakorlati képzéseink:

Az Erőszakmentes kommunikációról szóló egynapos képzést a 2015 és 2016 évi képzést követően ebben az évben egy alkalommal tartottuk meg, 18 fő részvételével, a NANE közreműködésével.
Beszámoló >>>

Média az érdekképviseletben címmel idén háromnapos képzést tartottunk 18 fő részvételével. Témáink voltak: a közösségi média használata, a főáramú sajtó használata, a sajtókampányok felépítése és a nyilatkozással kapcsolatos tudnivalók.
Beszámoló >>>

Ki mit tud a helyi ügyekről? címmel a közérdekű adatok használatáról az érdekvédelemben - volt tárgya egy kétnapos képzésnek a LogMeIn cég támogatásával, amelyen 5 fő vett részt.

Grassroots organizing címmel egynapos angol nyelvű képzést tartottunk (a CEU 20 diákjának) a társadalmi mozgalmakról és az alulról szerveződő érdekvédelem és aktivizmus elméletéről és módszereiről.
Beszámoló >>>

A TASZ Fogyatékosság erő! című képzéssorozat keretében együttműködő partnerként összesen hét szervezet több mint 20 képviselőjének nyújtottunk képzést a csoportszervezés alapjairól, a stratégiai tervezésről és a toborzásról. A projekt 2018-ban folytatódik.

Egyéb pedagógiai programjaink:

A csoportos problémamegoldásról, döntéshozásról és konfliktuskezelésről tartottunk három alkalmas képzést 19 fő részére, amelyen a moderálás alapjain túl ismereteket szereztek a résztvevők a grafikus facilitálásról és a közösségi meditációról is.
Beszámolók:
http://www.kozeletiskolaja.hu/post/kozossegi-mediacio-es-bekito-korok-beszamolo
http://www.kozeletiskolaja.hu/post/grafikus-facilitalas-egy-resztvevo-beszamoloja

Részvételi akciókutatás műhely: 2016 szeptemberében indítottunk egy 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot a részvételi akciókutatás módszertanáról. 2017 során ebből négyet tartottunk meg alkalmanként 18-20 fő résztvevővel. A sorozat keretében 6 szervezet mutatta be munkáját.
Beszámoló >>>

Képzések menekülteknek: 2017 során kétféle képzést is tartottunk a Közép-európai Egyetem (CEU) menekült-oktatási programjában, az OLIve-ban. A Menedék Egyesülettel közösen összesen 12 műhelyfoglalkozást tartunk a program diákjainak, emellett Társadalompolitika tantárgyból tart egyik munkatársunk egyéni órákat egy menekült diáknak.
Beszámoló >>>

Társadalmi mozgalmak filmekben címmel filmklubot szerveztünk, ahol 8 héten át heti rendszerességgel mutattunk be egy-egy társadalmi problémával foglalkozó alkotást. Ezen a programon alkalmanként 15 fő vett részt.
Beszámoló >>>

Hatodik Nyári egyetemünket A Város Mindenkié csoporttal közös szervezésben a civilség és politika kapcsolata témájában tartottuk meg. A két nap alatt nyolc szervezet ismertette munkáját, programját, stratégiáját a témában és két filmet néztünk meg közösen. A kétnapos programon mintegy száz fő vett részt.
Beszámoló >>>

2.    Kutatás

Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?

2017-ben utolsó szakaszába ért a 2016-ban indult programunk: a Tettek ideje kutatás eredményeit egy utazó kiállítás, számos műhelybeszélgetés és egy a múzeumi szakemberek és lakásszegénységet megtapasztalt kutatók együttműködésében a Kassák Múzeumban megrendezett időszaki kiállítás mutatta be, A Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században címmel. Az utazó kiállítás molinói 2017 egész évben az Auróra közösségi ház utcára néző falán voltak láthatók 0-24 órában.
Összefoglalók >>>
Feketemosó különszám >>>
Kassák Múzeum >>>

A Tettek ideje kutatás rangos nemzetközi elismerésben is részesült. Elnyertük a SozialMarie egyik 2000 eurós díját, amely olyan kezdeményezéseket jutalmaz, amelyek új megközelítésmódokkal innovatív válaszokat adnak napjaink társadalmi kihívásaira.
Bővebben >>>

Önállóan lakni – közösségben élni

Az Önállóan lakni - közösségben élni kutatócsapat tíz mozgássérült ember és négy szövetséges együttműködéseként indult 2016-ban. A kutatás annak feltárására irányult, hogy milyen lehetőségei és akadályai vannak a fogyatékos emberek önálló lakhatásának ma Magyarországon. A kutatás lezárulta után a csoport érdekvédelmi tevékenységbe kezdett az akadálymentes tömegközlekedésért és az önálló lakhatásért, most már több mint 20 taggal, melyet a Civil Kollégium Alapítvány is támogat egy közösségszervező fizetésének biztosításával.
Bővebben >>>

3.    Stratégiai tervezés

2017 során összesen hét civil szervezetnek segítettünk a stratégiai tervezésben és abban, hogy tudatosan, átgondoltan és így valóban hatékonyan és eredményesen tudják végezni munkájukat: Bálint Ház, Jogriporter Alapítvány, Budapest Pride, Magyar Kulturális Antropológiai Társaság, Replika – társadalomtudományi folyóirat, Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége, Utcáról Lakásba Egyesület.
Bővebben >>>

4.    Kiadványok kiadása és terjesztése

Velünk beszélj, ne rólunk!

A 2016-ban 500 példányban megjelent első könyvünk 2017-ben szinte teljesen elfogyott a Napvilág Kiadó segítségével, illetve saját terjesztésünkben.
Bővebben >>>

Anya kiáll és beszél

2017-ben elkészült az aktivistákat és érdekvédőket bemutató könyvsorozatunk második része. Az Anya kiáll és beszél című kötet bemutatja, hogy az anyaság milyen akadályokat gördít a nők politikai szerepvállalása elé, ezeket az akadályokat hogyan lehet leküzdeni és ez a szerepvállalás mit jelent az érintett nők számára. A könyv a Napvilág Kiadó gondozásában, 500 példányban jelent meg.
Bővebben >>>

Feketemosó

Az elmúlt tanévben is folytattuk a Feketemosó című közéleti szabadlapunk kiadását. A havi 350 példányban megjelenő lapot szociális és közösségi intézményeken, illetve közösségi vezetőkön keresztül juttattuk el hátrányos helyzetű emberekhez, akik e nélkül nem jutnak hozzá független, minőségi közéleti tájékoztatáshoz. Két év után, 2017 decemberében a lap kiadását felfüggesztettük.
Bővebben >>>
A lap kiadásának felfüggesztéséről bővebben >>>

5.    Egyéb tevékenységek

Tanévnyitó: 2017 szeptemberében tartottuk meg 4. tanévnyitónkat 25 fő részvételével, ahol kerekasztal beszélgetést tartottunk arról, hogy mi a szerepe a társadalmi helyzetnek a választásokon való részvételben.
Bővebben >>>

Mártát a Magdolnának! 2017 tavaszán a Közélet Iskolájának csapata támogatta Bolba Márta evangélikus lelkész kampányát az áprilisi józsefvárosi időközi képviselőválasztáson. A jelöltet indító Közöd Civil Társasággal közösen A választás mindenkié! címmel segédletet készítettünk az alulról szerveződő csoportok helyi választási kampányához.
Bővebben >>>

Mozdulj a Losiért! 2017 őszén a Civil Kollégium Alapítvány támogatásával indult el a Mozdulj a Losiért program Józsefvárosban. A közösségszervező program célja, hogy megerősítse a Losonci Általános Iskola szülői közösségét és konkrét fejlesztéseket kényszerítsen ki az iskola fenntartójánál. A programot Badzsó Istvánné Angéla valósítja meg a CKA támogatásával.
Bővebben >>>

Civilizáció kampány: 2017-ben is folytatódott a Civilizáció kampány a Közélet iskolája részvételével, amelyben számos civil szervezet működik együtt a civil szektort megbélyegző és ellehetetlenítő kormányzati intézkedésekkel szemben.
Bővebben >>>

Szabad Október Fesztivál: 2017-ben második alkalommal szerveztük meg a Szabad Október Fesztivált, ebben az évben is a Gólya Szövetkezeti Presszóval és a Kettős Mérce bloggal közösen, azzal a céllal, hogy az 1956-os és az Őszirózsás forradalmak baloldali gyökereit felelevenítsük és újra élővé tegyük.
Bővebben >>>

Ashoka-tagság: Munkatársunkat, Udvarhelyi Tesszát választotta meg a világ nyolcvan országában jelen lévő nemzetközi civil szervezet a 36. magyar Ashoka-taggá. Avatására kétéves kiválasztási folyamatot követően 2017 januárjában került sor. Mozgalomépítő tevékenységét, egymásra szervesen épülő szervezetek alapítását ismerték el ezzel a gesztussal.
Bővebben >>>

6.    Kommunikáció:

Honlap
2017 folyamán havi átlagban 700 látogató átlagosan egy alkalommal látogatta meg az oldalt. A látogatók visszatérési aránya kb. 60%.

Facebook
2017 végén 2600 lájkolónk volt, számuk hetente kb. 15 fővel emelkedik.

Hírlevél
A Közélet Iskolája hírlevelét 2015 márciusa óta juttatjuk el e-mailes formában a szervezet szimpatizánsaihoz (képzések és egyéb programok résztvevői). A címzettek száma 2017 végén 700 fő.

Megjelenés a sajtóban
A Közélet Iskolája a sajtóban 47 alkalommal jelent meg 2017 során.

7.    Önképzés
Storytelling műhely: munkatársunk, Udvarhelyi Tessza a MagNet Bank és az Ashoka közös szervezésében vett részt egy egynapos képzésen a storytelling módszertanáról.

Regionális Ashoka találkozó: munkatársunk, Udvarhelyi Tessza Lengyelországban járt egy kétnapos találkozón, ahol kelet-európai Ashoka-tagokkal cserélt tapasztalatot a társadalmi változások előmozdításának módszereiről.

Az egyetemi “közösségi oktatás” lehetőségei: munkatársunk, Dósa Mariann Skóciában részt vett egy, az Erasmus+ program keretében megvalósult tanulmányúton, ahol olyan közösségi célú kezdeményezéseket, illetve egyetemi tanszékeket látogatott meg, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak annak a helynek a tágabb közösségéhez, ahol működnek.

8.    Kuratórium, Tanácsadó Testület, közhasznúság

A Közélet Iskolája Alapítvány Kuratóriuma 2017-ban két ülést tartott. Többek között megtárgyalta és elfogadta a 2016. évi beszámolót és költségvetést, valamint az Alapítvány 2017. évi szakmai stratégiáját. Ugyancsak a tevékenységek jövőbeli stratégiai kérdéseiről folytatott konzultációt az első alkalommal összehívott Tanácsadó Testület.

Két lezárt pénzügyi évet követően 2017-ben sor került az Alapítvány közhasznú jogállásának bejegyzésére és ezzel összefüggésben az Alapító Okirat módosítására.

Az Alapító Okirat olvasható a honlapon >>>

9.    Személyi ügyek

2017-ban az Alapítványban három fizetett munkatárs dolgozott. Udvarhelyi Éva Tessza ügyvezető igazgató és Dósa Mariann oktatási programvezető mellett Badzsó Istvánné Angéla a Mozdulj a Losiért program közösségszervezőjeként erősíti a csapatot. Ezen kívül Csengei Andrea az Önállóan lakni kutatócsoport egyik koordinátora. Folytattuk a szegénységben élő, hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatását is. A fotózást és a kiadványok terjesztést 1-1 fő végezte alkalmi munkavállalóként, egyszerű munkaszerződéssel.

Az Alapítvány munkáját 2017-ban is önkéntesek segítették. A pénzügyeket a korábbi évekhez hasonlóan Dániel Anna önkéntes kezeli, és önkéntesek segítik a kiadói munkát, illetve a kutatást is. Az adományszervezést Ledniczky Lívia segíti önkéntesként, mint a Közélet Iskolája nagykövete. Többen technikai és fordítási segítséget nyújtottak a működéshez. A folyamatos munkát végzőkkel önkéntes szerződést kötöttünk.

A Közélet Iskolája csapatáról bővebben >>>

10.    A működés technikai feltételei

A Közélet Iskolája 2017-ben is az Auróra közösségi központban működött. A honlap technikai üzemeltetését a Smartagon.com biztosítja térítésmentesen, a karbantartást munkatársaink és önkénteseink végzik.

Fotó: Vörös Anna

Férfiként én is szenvedek a tőlem elvárt nemi szereptől - beszámoló

 

A nemi szerepekről szóló képzésre azért mentem el, mert nem tudtam eleget a témáról. Azt reméltem, hogy többet megtudok arról, hogy ma Magyarországon milyen hátrányos megkülönböztetés éri a nőket. Ehhez képest sokkal többet kaptam, mert a képzés sokkal több dologra világított rá. Például arra, hogy én mennyire nem egyenrangú partnerként kezelem a nőket, pl. az eddigi párkapcsolataimban. Arra is rájöttem, hogy én is szenvedek férfiként a tőlem elvárt nemi szereptől. Mert nekem is jobb, ha sem tőlem nem várnak el bizonyos dolgokat, csak azért, mert férfi vagyok, és nekem is jobb, ha én sem várok el bizonyos dolgokat a másik embertől, csak azért, mert valamit feltételezek arról, hogy a másik embernek mit és hogyan kellene tennie.

Inkább beszélgessünk a másik emberrel – mint ahogy ezt a képzésen is tettük – és így jobb eredményre juthatunk a közös cselekvés során.

A képzésen férfiként részt véve izgultam, hogy milyen lesz olyan kérdésekről gondolkodni, amelyeknek javarészt az én társadalmi csoportom az okozója és a fenntartója. De a képzés vezetőinek, Móninak és Mariannak a jelenléte végig nagyon megerősítő volt. Egyrészt világos, hogy mennyire otthon vannak a témában, szuper informatív volt a két nap. Másrészt soha nem éreztették velem, hogy ők engem most az elnyomó férfiként kezelnek, hanem nyitottan meghallgatták, amikor kifejeztem a véleményem.

A képzést mindenkinek ajánlanám. Az egyik legjobb dolog ebben a képzésben a témájától függetlenül az volt, hogy találkozhattam olyan emberekkel, akiket eddig nem ismertem, és akikkel szívesen találkoznék ezután is. Akik eddig idegenek voltak, de már egy kicsit ismerősek lettek. Rájöttem, hogy milyen szűk világban élek, s milyen ritkán van lehetőségem ilyen nyugodt és biztonságos közegben együtt gondolkodni eddig számomra ismeretlen emberekkel. És szuper volt találkozni a körömön eddig kívül eső és ilyen sokféle emberrel, és megtapasztalni azt, hogy a világom határait tágíthatom egy ilyen képzésen való részvétellel.

Somogyvári Zoltán

Fotó: Várady István

További fotók a képzésről >>>

Kit érdekelnek a választások? Minket!

 

2018 januárjában háromnapos műhelyt tartottunk tucatnyi civil szerveződés képviselőjének részvételével arról, hogy mi is lehet a civil szervezetek és az aktív állampolgárok szerepe és felelőssége a 2018. áprilisi országgyűlési választás kapcsán. A háromnapos közös tanulás során sok fontos kérdés merült fel és számos izgalmas és inspiráló példát ismertünk meg arról, hogyan vettek részt aktívan civil szervezetek és állampolgárok választási kampányokban, ami esetenként mélyreható változásokat eredményezett. Végül a résztvevő szervezetek képviselői saját akcióterveket is készítettek a választásokra a korábbi elképzeléseik és a műhelyen átbeszéltek alapján. Alább röviden összefoglaljuk a számunkra legfontosabb tanulságokat, remélve, hogy így azok is át tudják gondolni a stratégiájukat, akik nem vettek részt a januári közös munkában, de szeretnének aktív szerepet vállalni a 2018. áprilisi választásra való felkészülésben.

A Közélet Iskolája álláspontját az áprilisi választással kapcsolatos vonatkozó civil szerepvállalásról a Mércén tettük közzé egy vitaindító cikkben „Civilek” vagyunk – miért érdekelnének minket a választások?” címmel. Ebben a cikkben egyértelműen állást foglaltunk: „A 2018-as választásoknak ennél még sokkal nagyobb a tétje. Most nemcsak arról van szó, hogy melyik párt nyeri a választást, hanem arról, hogy mennyire betonozódik be a 2010 óta következetesen épített társadalmi és politikai kirekesztés és gazdasági kisemmizés, aminek a következtében ma sokkal több ember él Magyarországon szegénységben és elnyomásban, mint a rendszerváltás óta valaha. Ezt a rendszert a Fidesz nevű párt építette ki, de maga a rendszer nem pártpolitikai kérdés, hanem a társadalmi igazságosság és a magyar társadalom hosszú távú jövőjének a kérdése. A 2018-as választásokon valójában nem pártokra szavazunk, hanem vagy megerősítjük a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER) vagy elutasítjuk azt.” A műhely résztvevőinek természetesen nem feltétlenül volt ugyanez az álláspontja, de a feldolgozott témákat és a szervezők általános megközelítését befolyásolta, hogy a Közélet Iskolája mit is gondol a jelenlegi magyar társadalmi és politikai rendszerről.

A képzés elején a magyar választási rendszer felépítését és működését beszéltük át jogi és politikai szempontból. Az olyan alapvetéseken túl, mint hogy mindenkinek két szavazata van (egy országos vagy nemzetiségi listára és egy egyéni jelöltre leadott szavazat), részletesen beszéltünk arról is, hogy a különböző lakcímek és lakóhelyek szerint ki hol és hogyan tud szavazni, és mit kell tennie a külföldön vagy a bejelentett lakcímüktől távol élő embereknek ahhoz, hogy élni tudjanak a szavazati jogukkal. Arról, hogy ki hogyan tud élni a választójogával a gyakorlatban, itt érhető el naprakész információ.

Ezután a magyar választási rendszer aránytalan és igazságtalan működéséről beszéltünk. Erről itt érdemes megnézni a Slejm jól érthető összefoglalóját, amelyből fontos kiemelni az egyenlőtlenül – a Fidesz érdekeinek megfelelően – átrajzolt szavazókerületeket és az egyedülálló ún. győzteskompenzáció intézményét. Kevésbé jogi jellegű, de annál hatásosabb eszköz a választások befolyásolására a választók manipulálása (pl. a Fidesz média túlsúlya, az egyoldalú „győzelmi jelentések” sulykolása, a közmunkások megfélemlítése, a „migránsokkal” riogatás), valamint a jogállam, az ún. „fékek és ellensúlyok” leépítése és általában a rendszerkritika fokozatos ellehetetlenítése is, amely mind a NER sajátjává vált az elmúlt 8 évben.

Megbeszéltük, hogy mekkora esély van a Fidesz hatalmának csökkentésére, vagy akár egy ellenzéki győzelemre. Noha a legtöbb elemző egyelőre egyetért abban, hogy az áprilisi országgyűlési választást a Fidesz fogja megnyerni, ez még semmiképpen sem lefutott játszma, ráadásul, ha valóban győz a Fidesz, nem mindegy, mekkora fölénnyel teszi ezt. Arról, hogy mekkora esélye van az ellenzéki pártoknak, illetve hogyan lehet jelentősen csökkenteni a Fidesz túlsúlyát, Róna Dániel blogján lehet részletes információkat olvasni, illetve a Mérce is fontos szempontokat jelenít meg választási cikkeiben. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a választás elsősorban az egyéni választókerületekben fog eldőlni. Ahhoz, hogy a Fidesz elveszítse a választást, kb. 40 egyéni választókerületben kellene ellenzéki jelöltnek nyerni. Ahhoz pedig, hogy ne tudjon kétharmados többséget szerezni a következő országgyűlésben, 15-16 ellenzéki győzelemre van szükség az egyéni választókerületekben. Tekintve, hogy 2014-ben szinte minden egyéni választókerületben a Fidesz jelöltje nyert, ez hatalmas feladat – de megvalósítható!

Összességében a műhely során a következő megközelítés kristályosodott ki arra, hogyan használjuk fel a két szavazatunkat a leghasznosabb módon az áprilisi választáson:

       Az eddigi tapasztalatok alapján az ún. nemzetiségi listáról egyetlen képviselő sem fog bejutni a parlamentbe. Mivel az, aki nemzetiségi listára szavaz, országos pártlistára már nem szavazhat, így ezek a szavazatok lényegében elvesznek és az érintett választópolgárok akarata nem érvényesül. Emiatt úgy tűnik, hogy nemzetiségi listára csak akkor érdemes szavazni bárkinek, ha érdemi esélyét látja annak, hogy be fog kerülni az általa támogatott nemzetiség képviselője az országgyűlésbe.

       Ha valaki azt szeretné elérni, hogy a Fidesznek a lehető legkisebb hatalma legyen, akkor országos listán arra az ellenzéki pártra érdemes leadnia a szavazatát, amelyik üzeneteit és értékrendjét tekintve a legközelebb áll hozzá ÉS esélye van arra, hogy országos szinten megszerzi az összes szavazat 5%-át, vagyis be fog jutni a parlamentbe. Ezzel hozzájárul a kedvenc pártja parlamentbe jutásához és a számára fontos értékrend és politika képviseletéhez, miközben a Fidesz hatalmát is érdemben csökkenti.

       Ami az egyéni jelölteket illeti, a Fidesz hatalmának csökkentéséhez a leghatékonyabb út, ha az egyes választókerületekben mindenki arra az ellenzéki jelöltre szavaz, akinek a legtöbb esélye van a győzelemre vagy legalább arra, hogy megszerezze a második helyet (a Közélet Iskolája nem számol a Jobbik támogatásával annak rasszista megnyilvánulásai miatt). Mivel az első és a második helyezett közötti különbség csökkentésével a Fidesznek járó győzteskompenzációs szavazatok száma is csökken, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a Fidesz a lehető legkevesebb parlamenti mandátumot kapja. Akkor is érdemes szavazni számunkra szimpatikus egyéni képviselőjelöltre, ha szinte biztos, hogy nem fogja megnyerni az adott körzetet (vagy akár második sem lesz), hiszen a töredékszavazatokat be fogják számolni a pártok országos listájába is, így ezzel is erősítjük az ellenzéki pártok jelenlétét az országgyűlésben.

A műhely során megismerkedtünk azoknak a magyarországi civil kezdeményezéseknek egy részével is, amik az állampolgárokat szeretnék aktívan bevonni a választásokba. Ilyen a Közös Ország Mozgalom, amelynek célja eredetileg az igazságtalan választási rendszer reformja volt, de mivel ez a kezdeményezés meghiúsult, most az egyéni választókerületekre koncentrálva szeretnék megerősíteni az ellenzéki jelöltek teljesítményét. Ennek érdekében közvélemény-kutatást folytatnak egyes, kulcsfontosságúnak ítélt egyéni választókerületekben, hogy megtalálják a legesélyesebb ellenzéki jelöltet; helyi választási fórumokat tartanak, hogy a választópolgárok megismerhessék a jelölteket; majd a választás előtti hetekben mozgósítják a választópolgárokat, hogy április 8-án minél többen menjenek el szavazni. A Közös Ország Mozgalom tevékenysége mögött meghúzódó állampolgári stratégia, az ún. taktikai szavazás népszerűsítését tűzre ki célul a Viszlát, kétharmad! blog, amin nagyon hasznos írásokat találunk ebben a témában. Sok más kezdeményezés mellett kiemelnénk még a Demokrata Civil Közösségek csoportot, amely szintén az egyéni választókerületekben mozgósítja az embereket, függetlenül a jelöltek pártállásától és az aktivisták elköteleződésétől.

A magyar kezdeményezések mellett nemzetközi példákat is megvizsgáltunk olyan választásokról, ahol a civil szervezeteknek és aktív állampolgároknak nagy szerep jutott a végső eredmény elérésében. Ezek közül az egyik legfontosabb példa Szlovákiából származik, ahol az OK ’98 elnevezésű kampánynak hatalmas szerepe volt a választópolgárok mozgósításában és a Mečiar-kormány megbuktatásában. Erről magyarul itt, sokkal részletesebben angolul pedig itt lehet olvasni. Szó volt még többek között a municipalista mozgalmak sikeréről is a spanyol önkormányzati választásokon 2015-ben, melyről itt lehet részletesen olvasni, és az olyan aprónak tűnő, de a helyiek számára annál jelentősebb eredményről is, amely az Olaszliszkán a szociális tűzifa igénylése kapcsán indított kampány volt, valamint a VIII. kerületben szervezett Mártát a Magdolnának! kampányról, ami a nulláról ért el 20% támogatottságot egy korábban kevéssé ismert civil jelöltnek.

Mindezekből a példákból egyrészt inspirációt és reményt nyertünk azzal kapcsolatban, hogy a civil szervezeteknek és aktív állampolgároknak milyen kulcsfontosságú szerepe lehet egy-egy elnyomó rezsim vagy intézkedés megváltoztatásában – már ha ezt felvállalják. Másrészt fontos tanulsága volt a beszélgetéseknek, hogy a választási győzelemhez nem elegendőek az aktív civilek, hanem szükség van érett, együttműködésre hajlandó és határozott ellenzékre is. Úgy tűnik, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta szinte először aktivizálódnak korábban apolitikus civil szervezetek és állampolgárok a 2018. áprilisi választás kapcsán, ami azt jelzi, hogy állampolgárként elkezdtünk felnőni a feladathoz, hogy visszaszerezzük magunknak a demokráciát. Ami az ellenzéki pártokat illeti, ők egyelőre úgy tűnik, hogy nem állnak készen arra, hogy egyszerre tudják szem előtt tartani a saját és a közösség érdekeit.

Mit is tehetünk civil szervezetként a választások kapcsán? Erre a kérdésre annyi válasz van, ahány civil szervezet (erről lásd a Mércével közösen indított Civil18 sorozatunkat), ezért itt csak néhány tipikus megközelítést mutatunk be, amelyeket a műhelyen is átbeszéltünk a résztvevőkkel. Az érdekvédelmi szervezetek például használhatják a választásokat arra, hogy felhívják a figyelmet az általuk képviselt ügyekre, kihasználva a pártok és a közvélemény megnövekedett érzékenységét. A választások kapcsán a civil szervezetek közvetlen nyomást is gyakorolhatnak a jelöltekre és pártokra, akár választási fórumok tartásával, ahol a jelölteknek és/vagy a pártoknak színt kell vallaniuk egy-egy témával kapcsolatban, amit aztán megválasztásuk esetén be is tudunk rajtuk „hajtani”. Értékelhetjük a már megválasztott és újrainduló jelöltek és pártok teljesítményét is a számunkra fontos szempontok alapján, amiről aztán tájékoztathatjuk a választópolgárokat, hogy tudatosabb döntést tudjanak hozni azzal kapcsolatban, kire szavaznak.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a választásokon való részvétel általában azért fontos, mert alapvető állampolgári jogunk, és amikor lehetséges, élnünk kell vele, hogy ne a „fejünk felett” hozzanak döntéseket a sorsunkról. Azonban ebben az évben különösen nagy jelentősége van annak, hogy hányan mennek el szavazni: minél többen adják le a voksukat, annál kisebb az esélye, hogy egy párt túlnyomó többséget szerez a Parlamentben (mint amilyen most a Fidesznek van) és nagyobb az esélye annak, hogy az országgyűlés összetétele tükrözi a magyar társadalom sokféle értékrendjét és elvárásait. Ezért nemcsak egyes ügyek kapcsán, de a demokrácia védelme érdekében is kiemelt célja lehet a civil szervezeteknek a választók tájékoztatása a választási rendszer működéséről és a választók közvetlen vagy közvetett mozgósítása, hogy a lehető legtöbben éljenek ezzel az alapvető jogukkal és bele tudjanak szólni az ország és a választókerületük jövőjének alakulásába. Mindezzel a szervezetek nemcsak a választások demokratikus jellegének erősítéséhez járulnak hozzá, hanem a saját szervezeti bázisuk és ismertségük építéséhez is, ami fontos lesz ahhoz, hogy a választások után megerősödve tudják folytatni az érdekvédelmi munkát.

Végül, fontos szerepe lehet a civil kezdeményezéseknek és a tudatos állampolgároknak a választások tisztességes lebonyolításában is. Erre tesz kísérletet például a Számoljuk együtt! kezdeményezés, amely olyan állampolgárok jelentkezését várja, akik részt vesznek a szavazatszámláló bizottságok munkájában. A független állampolgári jelenlét a választás napján fontos szerepet játszhat a választási csalások megelőzésében és annak biztosításában, hogy mindenki tudjon élni a szavazati jogával, ezért a Közélet Iskolája mindenkit arra biztat, hogy ilyen formában is legyen aktív!

Ha valakit a fentieknél részletesebben érdekel az, hogy állampolgárként, szervezetként vagy újságíróként milyen cselekvési lehetőségei vannak a 2018-as országgyűlési választás kapcsán, érdemes ellátogatni a TASZ „Választasz” honlapjára, amely a választások közötti és különösen a választások körüli időszakban történő civil részvétel lehetőségeiről ad közérthető információt. A honlapot végigböngészve nagyon sokféle eszközt és lehetőséget ismerhetünk meg a közéletben való részvételre és a civil aktivizmusra, amiket még most sem késő elkezdeni használni. A Civil Kollégium Alapítvány is indított külön honlapot a választásokhoz kapcsolódóan, ami elsősorban közösségeknek, civil szervezeteknek nyújt segítséget és vannak rajta hasznos eszközök, ötletek, érvek, valamint megtalálhatjuk a választáson induló pártok programjainak elemzését is a legégetőbb szociális és politikai kérdésekben.

Az itt bemutatott taktikák és eszközök hasznosítására, kipróbálására nemsokára konkrét lehetőség is lesz, hiszen a Civil Kollégium Alapítvány által évente megszervezett Állampolgári Részvétel Hetének ebben az évben a választás lesz a kiemelt témája. A kezdeményezésbe bármely helyi szervezet, informális csoport vagy állampolgári kezdeményezés becsatlakozhat, mindenkit várnak szeretettel 2018 márciusában!

Udvarhelyi Tessza

Videó érdekérvényesítés - beszámoló a képzésről

 

ss és láttass a kamera szemével! Mondhatnám tömören, hogy miről is szólt a háromnapos képzés. Megörültem, amikor olvastam a Közélet Iskolájától az egyesületemhez érkezett elektronikus levelet a jelentkezési felhívást. Jelentkezem! Mondtam telefonon az egyesületem elnökének. Tudom, hogy forráshiányosak vagyunk folytattam, azért megkísérlem. Sikerült!

Fontos volt számomra a képzés, mert egyesületemben a Reumabetegek a Célzott Terápiáért Egyesületben a honlapunk és más média felületeink frissítő szerkesztése alapvetően az én feladatom. A kommunikációs eszköztáramból a videó készítés hiányzott, mert ismereteim ehhez túl szerények voltak.

Lelkesen és örömmel utaztam vidékről Budapestre tanulni 67 évesen is, hisz az egyesületemben hátrányos helyzetben létagtársaimért még sok mindent szeretnék tenni.

Nagy tudású és rendkívül segítőkész előadókat ismertem meg a Jogriporter Alapítványtól Takács István Gábor és Surányi Ádám személyében. Nem ismertek lehetetlent a legváratlanabb technikai problémák megoldásában sem. Mindezt mosolyogva, pozitív szemlélettel tették, jelentős tudás tartalékuk birtokában.

Hogy mit tanultam? Sok mindent ami mindig is érdekelt. Az első napon videó érdekérvényesítés elméletet, stratégiákat több vetített példán elemezve.

A második nap a gyártásról szólt. A szükséges felszerelésről, kamera beállításokról, videós alapismeretekről, a felvétel komponálásáról, interjútechnikákról, azok egymáson történő gyakorlásáról és vágóképek készítéséről. Rendkívül élveztem, nagyon aktív nap volt.

A harmadik nap az utómunkák napja volt. A Blackmagic Design Da Vinci Resolve programmal ismerkedtünk. Gyakoroltuk a vágást, a feliratozást és más fontos technikai fogásokat, az előző nap készített videó felvételeinken, majd örömmel nézegettük az elkészült munkáinkat.

Engem az utómunkák tettek leginkább próbára, mivel a szerényebb számítógépes ismereteim miatt lassabban haladtam. De Pisti vagy Ádám mindig ott termett és helyzetbe hozott. Köszönöm nekik. Most számomra a gyakorlás van hátra, hogy mielőbb alkalmazhassam érdekérvényesítő egyesületi munkámban a tanultakat.

Köszönöm a lehetőséget a Közélet Iskolájának! A további rendkívül hasznos munkájukhoz sok sikert kívánok. Bízom benne, hogy egy későbbi képzésben ismét részt vehetek.

Weisz Lajos - Reumabetegek a Célzott Terápiáért Egyesület 

______________________

Számomra óriási élmény volt a videós érdekérvényesítési képzés néhány napja. Nem igazán sejtettem, hogy mit is fogok itt kapni. A képzésről sem én olvastam, a kedvesem ajánlotta figyelmembe. Ő nőjogi aktivistaként jó néhány képzésen részt vett már, tucatnyi országban. Jómagam néhány éve filmezek, teljesen autodidakta módon csöppentettem bele magam, ilyen-olyan inspirációktól fűtve. Korábban többször is felmerült közöttünk, hogy össze is hozhatnánk valami közös projektet és most ezen felbuzdulva ajánlotta a figyelmembe ezt a képzést.

Jelentkeztem, bekerültem. És döbbentem. A képzés alatt a Jogriporter Alapítvány több munkáját is láthattuk, olyan területekről, amelyek számomra nem igazán léteztek. Hátborzongató volt látni emberek, csoportok sorsát, megkülönböztetését, számkivetettségét. Megpróbálni átérezni mindazt, amiben nekik nap mint nap részük van. És ami igazán adott egy pluszt ott belül, az az volt, hogy sok esetben ezzel az eszközzel - a filmmel - eredményesen segítettek embereken. 

Sorsok változhatnak, fordulhatnak jobbra, érdekek érvényesülhetnek sokaknál, egy megfelelően elkészített és jól terjesztett filmmel. Ez az eszköz, ha jó kezekben van, érzéseket, érzelmeket generál és ha megfelelő helyre, alkalmas időben van címezve, akár hegyeket is megmozgathat.

Én örülök annak hogy ezt az üzenetet sikerült megtalálnom ezen a hétvégén. Mellette természetesen tanulhattam olyan gyakorlati dolgokat is, amik jól fognak jönni a munkám során. Úgy érzem hogy azzal, amit tudok, hozzá is teszek majd a világhoz és nem feltétlenül csak magamért, hanem másokért.

Zsolt

Fotó: Várady István

Fotók a képzésről >>>

 

 

 

Anya kiáll és beszél - bevezető

 

Ahhoz, hogy hatékonyan felléphessünk a kirekesztés és az elnyomás ellen, jól kell ismernünk azokat a társadalmi-politikai rendszereket, amelyek előidézik és fenntartják ezeket, és meg kell ismernünk azokat az eszközöket is, amik segítségével felléphetünk a változás érdekében. Mindeközben nagyon fontos az is, hogy megőrizzük a motivációnkat és a lelkesedésünket, hogy képesek legyünk hosszú távon, tégláról téglára felépíteni azt a társadalmat, amelyben élni szeretnénk.

A Közélet Iskolája ennek a küldetésnek a részeként indította el könyvsorozatát, amelynek kötetei személyes történeteken keresztül mutatják be a közéleti, aktivista vagy érdekvédő szerepvállalás valóságát a 21. századi Magyarországon – ennek szépségeit, nehézségeit, buktatóit, minden esetben valamilyen társadalmi, rendszerszintű hátrány perspektívájából.

A sorozat 2015-ben megjelent első kötete, a Velünk beszélj, ne rólunk! olyan aktivistákat, érdekvédőket és közösségi vezetőket mutat be, akik a saját bőrükön tapasztalnak meg valamilyen társadalmi hátrányt – például szegénységet, roma származást, autizmust, testi fogyatékosságot – és ennek ellenére, vagy éppen ezért, vállaltak közéleti szerepet. A most megjelenő kötet olyan nők életútját és tapasztalatait mutatja be, akiknek az anyaság mellett a politikai, közéleti szerepvállalás is fontos, vagy kifejezetten az anyaság politikai vetületeivel kapcsolatban végeznek aktivista, érdekvédő munkát.

Ami személyes, az egyben politikai is. Ez nemcsak egy fontos feminista jelmondat, hanem a Közélet Iskolája egyik alapelve is. Hiszünk abban, hogy a személyes élethelyzeteket alapvetően meghatározza az aktuális társadalmi-politikai környezet, ezért a társadalmi változás elválaszthatatlan a személyes élethelyzet alakulásától. Úgy kell élnünk, ahogyan gondolkodunk a tágabb politikai közösségünkről, de közben nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a személyes döntéseinket is meghatározzák az ebben a közösségben uralkodó hatalmi viszonyok. Ez a hozzáállás segít felismernünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, hogy mások is – gyakran nagyon sokan – vannak hozzánk hasonló helyzetben.

Ha nem az egyént – ha nem saját magunkat – hibáztatjuk a sorsunk alakulásáért, hanem átlátjuk a rendszerszintű problémákat, akkor sokkal könnyebben megbirkózhatunk az előttünk álló kihívásokkal. Ezek a felismerések megteremtik az alapot a kollektív fellépés, a politikai cselekvés számára, ami az egyetlen út ahhoz, hogy változtassunk azokon a kereteken, amelyek a társadalmi hátrányokat és a kiváltságokat létrehozzák.

Az Anya kiáll és beszél című kötet bemutatja, hogy az anyaság milyen akadályokat gördít a nők politikai szerepvállalása elé, ezeket az akadályokat hogyan lehet leküzdeni és ez a szerepvállalás mit jelet az érintett nők számára. Könyvünk különböző modelleket mutat arra, hogyan lehet a személyeset a politikaival összeegyeztetni vagy kifejezetten politizálni azt, ami személyes. Azt reméljük, hogy a kötet inspiráció lehet azoknak a nőknek és partnereiknek, akik egyszerre nevelnek gyerekeket és végeznek közéleti munkát, illetve hasznos fogódzó lehet azoknak a nőknek, akiket foglalkoztat a gyerekvállalás gondolata, de tartanak az anyaság elszigetelő hatásától.

A könyv reményeink szerint azok számára is példákat mutat, akik maguk kiváltságos helyzetben vannak és szeretnék jobban megérteni a közéleti szerepvállalásban akadályozott társaik helyzetét, hogy ezáltal empatikusabban, szolidaritással, partneri alapon tudjanak viszonyulni hozzájuk és velük együtt küzdhessenek egy igazságos társadalomért.

Az viszont semmiképp nem célunk ezzel a kötettel, hogy beálljunk azok sorába, akik kizárólag a magánélet perspektívájából képesek értelmezni a nők közéleti szerepvállalását. Ez a hozzáállás hátrányos megkülönböztetés, hiszen férfi politikusok, aktivisták, érdekvédők családi életét a legritkább esetben firtatják a róluk szóló portrékötetek. Azonban nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a gyerekek ellátásával kapcsolatos feladatok továbbra is nagyrészt az anyákra hárulnak, és még egy egyenlő párkapcsolatban is sok feladatot jelentenek, ami plusz kihívást jelent a közéleti munkával kapcsolatban. És ez nem magánügy, hanem politikai kérdés – az elérhető gyerekek utáni ellátások kérdése, a társadalom gyerekekhez való viszonyának kérdése, a nemek közti igazságosság kérdése; ezért muszáj róla beszélni. Beszéljenek hát róla a közvetlenül érintettek.

Az interjúk elkészítése és a kötet szerkesztése során több fontos motívum is kirajzolódott előttünk. Egyrészt, és talán legerősebben a nővériség motívuma. Az, hogy a nők egy közösségben egymás legádázabb ellenségei, egy mítosz. Egy nagyon káros mítosz, aminek egyetlen célja, hogy saját magát beteljesítse – gyengítse a nők egymás iránti bizalmát és ezáltal a kollektív fellépésük lehetőségét. A kötetben szereplő portrék újra és újra bebizonyítják, hogy a nők egymás legfontosabb támaszai és szövetségesei – akkor is, ha egy közös sorsban osztoznak és akkor is, a helyzetük nagyon különbözik egymásétól. Vigyáznak egymás gyerekeire, tanácsokat adnak egymásnak, pozitív visszajelzésekkel erősítik egymást.

Az előző kötethez képest (amelyben hét nő és nyolc férfi mutatkozott be) ennek a könyvnek a szerkesztése során feltűnő volt, hogy milyen gyakran említettek a szereplők más nőket, akikre felnéznek, és akiktől támogatást kapnak. Nem egyszer fordult elő, hogy egy kiválasztott szereplő felvetette, hogy inkább egy másik anyának kellene helyet kapnia a kötetben és ő nagyon szívesen visszalép a javára.

Ebben pedig benne rejlik egy másik fontos motívum, ami végigkísérte a szerkesztési folyamatot: az alázat. A könyv szereplői nemcsak nagy megtiszteltetésnek vették a jelölést és a kiválasztást, hanem többségük végig nagy szerénységgel beszélt a munkájáról, és nem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy rámutassanak azokra, akikkel közösen végzik ezt a munkát. Persze tudjuk, hogy a nőket az életük minden szakaszában szerénységre, visszafogottságra, alázatosságra tanítják – a családjukban, az iskolában, a munkahelyükön. Ezért fontos törekvés, hogy a nők váljanak jobb önérvényesítővé, hallassák jobban a hangjukat, képviseljék sokkal erősebben a saját érdekeiket. De ezzel együtt mi nagyon fontos erénynek és a közéleti munka elengedhetetlen összetevőjének tartjuk az alázatot – e nélkül nem működnek a demokratikus folyamatok és nem lehetséges a tevőleges szolidaritás (hiszen az erősebbek el fogják nyomni a többieket). Mi abban hiszünk, hogy a nőknek meg kell tanulniuk felszólalni, a férfiaknak pedig (meg)hallgatni.

A harmadik fontos motívum a veszélyek mérlegelése volt. Az egész szerkesztési folyamat során nagyon hangsúlyos volt, hogy a kiválasztott szereplők, bár nagyon örültek a felkérésnek, tartottak a könyvben való megjelenéstől, magánéletük egyes részleteinek feltárásától vagy éppen a közéleti munkájuk bemutatásától, és valóságos kockázatelemzést kellett végezniük. Volt olyan, aki végül ezek miatt a megfontolások miatt nem tudta vállalni, hogy szerepeljen a kötetben. Ezzel a problémával szintén nem találkoztunk az előző kötet szerkesztésekor.

Egyértelmű, hogy nőként politikai szerepet vállalni továbbra sem veszélytelen vállalkozás Magyarországon – ezért is fontos elismerni azok munkáját, akik ezt felvállalják és utakat mutatni azok számára, akiket esetleg hátráltatnak ezek a veszélyek. Végül, a kötetből az is egyértelműen kirajzolódik, hogy anyaként közéleti szerepet játszani mindig egy hosszabb vagy rövidebb tudatosodási folyamat eredménye. Senki nem születik aktivista anyának. Van, aki az ötödik gyereke mellett érzi úgy, hogy már magabiztosan csinálja. De a kötetben szereplő nők tanúbizonyságot adnak arról, hogy ezt is meg lehet tanulni – leginkább más nők tapasztalatain és tanácsain keresztül. Akár a könyvben megjelenő anyák példáján keresztül.

A kötetben tizenhat portré olvasható olyan aktivistákról és érdekvédőkről, akik saját, anyaként megélt tapasztalataikból és hátrányaikból kovácsoltak erőt. Ők mind egy igazságosabb társadalomért dolgoznak és azért, hogy a hozzájuk hasonló emberek helyzete javuljon.

A beszélgetés témái között szerepelt az interjúalanyok gyermekkora és családi háttere, a felnőtté válás fontos pillanatai, az anyaság szépségei és nehézségei, közéleti szerepvállalásuk motivációja és formája, illetve ennek viszonya az anyaságukhoz, valamint a magyar társadalomról alkotott kritikájuk és jövőképük. A szöveges portrékat Csoszó Gabriella aktivista-fotóművész képei illusztrálják, amelyeket kifejezetten a kötet számára készített.

Mindannyiuk élete tele van inspirációval, a nehézségek és akadályok ellenére. A könyvben szereplő interjúkat készítve alkalmanként mi magunk is megdöbbentünk azon, hogy milyen nehéz körülményeket voltak képesek legyőzni.

Az itt szereplő aktivisták életében és munkájában egytől egyig az elhivatottság, a teherbírás, az önkritika, az együttérzés, a szolidaritás és egy jobb világba vetett hit játszik központi szerepet. Mindannyian tudatos érdekvédők: tudják, hogy miért küzdenek, és azt is, hogy ezt hogyan szeretnék elérni. A legtöbben másokkal együtt, közösségben dolgoznak, mert anyaként nagyon jól ismerik az odafigyelés, az együttműködés és a türelem szükségességét és erejét.

Ha támogatni szeretnéd a Közélet Iskoláját, vásárold meg a könyvet tőlünk! >>>

Kommunikálni muszáj, de hogyan? - beszámoló a képzésről

 

Az elmúlt időszakban azt éreztem, hogy az eddig összeszedett tudásom kevés mindannak a megvalósításához, amit magamban célként megfogalmaztam. Így részt vettem egy háromnapos gyakorlati képzésen a Közélet Iskolájának jóvoltából, aminek a címe:  Kommunikálni muszáj, de hogyan?

Itt három különböző témát ismertünk meg neves képzők segítségével: elsőként az erőszakmentes kommunikációba kaptunk betekintést Hoffmann Kriszta és Wirth Judit jóvoltából, majd a beszélgetések moderálásának rejtelmeibe avatott be minket Udvarhelyi Tessza és Végh Panni, végül pedig Béni Boróka ismertette meg velünk a konfliktuskezelés resztoratív módszerét.

Összesítve lehetőségem volt megismerni olyan kommunikációs módszereket, melyek az emberek közti beszélgetéseket nyugodt mederbe terelik, a döntések meghozatalához megteremtik azt a légkört, amelyben mindenki képes megnyílni és véleményét megosztani másokkal. Döntéshozatali mechanizmusokkal is találkoztam, amiknek nagy részét eddig nem volt lehetőségem megtapasztalni.  Láthattam, hogy milyen kiemelkedő szerepe van ilyen helyzetekben a beszélgetés irányítójának – akár moderátorként, akár mediátorként vagy facilitátorként. Ezekhez kapcsolódva használható tudást kaptunk a képzőktől, akik egytől egyig hitelesen képviselték mindazt, amit nekünk átadtak. A gyakorlati helyzetek humorossá váltak, amikor felismertük a részvevőkben saját élethelyzeteink szereplőit és saját működésünkre is rálátást szerezhettünk.

A képzésen résztvevők különböző háttérrel, értékrenddel, habitussal érkeztek, ám mindez a három nap során nem vált konfliktusforrássá, mert demokratikus, elfogadó, egymás egyediségét tiszteletben tartó légkörben tudtunk fejlődni a szervező és a képzést tartók rátermettségének köszönhetően. Nekem ebben a közegben sikerült újabb önismereti megfigyeléseket tennem, és ezáltal megfogalmazni, hogy muszáj kommunikálnom ahhoz, hogy részese és résztvevője legyek a körülöttem zajló folyamatoknak, és képessé váljak másokat is hozzásegíteni ehhez a részvételhez.

A képzést NEM ajánlanám azoknak, akik épp a világtól való elvonulást, a remetelétet tervezgetik, ellenben mindenki másnak IGEN!

Bíró Annamária (Panni)

További fotók a képzésről >>>

Older Oldest