Aktuális

Kit érdekelnek a választások? Minket!

 

2018 januárjában háromnapos műhelyt tartottunk tucatnyi civil szerveződés képviselőjének részvételével arról, hogy mi is lehet a civil szervezetek és az aktív állampolgárok szerepe és felelőssége a 2018. áprilisi országgyűlési választás kapcsán. A háromnapos közös tanulás során sok fontos kérdés merült fel és számos izgalmas és inspiráló példát ismertünk meg arról, hogyan vettek részt aktívan civil szervezetek és állampolgárok választási kampányokban, ami esetenként mélyreható változásokat eredményezett. Végül a résztvevő szervezetek képviselői saját akcióterveket is készítettek a választásokra a korábbi elképzeléseik és a műhelyen átbeszéltek alapján. Alább röviden összefoglaljuk a számunkra legfontosabb tanulságokat, remélve, hogy így azok is át tudják gondolni a stratégiájukat, akik nem vettek részt a januári közös munkában, de szeretnének aktív szerepet vállalni a 2018. áprilisi választásra való felkészülésben.

A Közélet Iskolája álláspontját az áprilisi választással kapcsolatos vonatkozó civil szerepvállalásról a Mércén tettük közzé egy vitaindító cikkben „Civilek” vagyunk – miért érdekelnének minket a választások?” címmel. Ebben a cikkben egyértelműen állást foglaltunk: „A 2018-as választásoknak ennél még sokkal nagyobb a tétje. Most nemcsak arról van szó, hogy melyik párt nyeri a választást, hanem arról, hogy mennyire betonozódik be a 2010 óta következetesen épített társadalmi és politikai kirekesztés és gazdasági kisemmizés, aminek a következtében ma sokkal több ember él Magyarországon szegénységben és elnyomásban, mint a rendszerváltás óta valaha. Ezt a rendszert a Fidesz nevű párt építette ki, de maga a rendszer nem pártpolitikai kérdés, hanem a társadalmi igazságosság és a magyar társadalom hosszú távú jövőjének a kérdése. A 2018-as választásokon valójában nem pártokra szavazunk, hanem vagy megerősítjük a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER) vagy elutasítjuk azt.” A műhely résztvevőinek természetesen nem feltétlenül volt ugyanez az álláspontja, de a feldolgozott témákat és a szervezők általános megközelítését befolyásolta, hogy a Közélet Iskolája mit is gondol a jelenlegi magyar társadalmi és politikai rendszerről.

A képzés elején a magyar választási rendszer felépítését és működését beszéltük át jogi és politikai szempontból. Az olyan alapvetéseken túl, mint hogy mindenkinek két szavazata van (egy országos vagy nemzetiségi listára és egy egyéni jelöltre leadott szavazat), részletesen beszéltünk arról is, hogy a különböző lakcímek és lakóhelyek szerint ki hol és hogyan tud szavazni, és mit kell tennie a külföldön vagy a bejelentett lakcímüktől távol élő embereknek ahhoz, hogy élni tudjanak a szavazati jogukkal. Arról, hogy ki hogyan tud élni a választójogával a gyakorlatban, itt érhető el naprakész információ.

Ezután a magyar választási rendszer aránytalan és igazságtalan működéséről beszéltünk. Erről itt érdemes megnézni a Slejm jól érthető összefoglalóját, amelyből fontos kiemelni az egyenlőtlenül – a Fidesz érdekeinek megfelelően – átrajzolt szavazókerületeket és az egyedülálló ún. győzteskompenzáció intézményét. Kevésbé jogi jellegű, de annál hatásosabb eszköz a választások befolyásolására a választók manipulálása (pl. a Fidesz média túlsúlya, az egyoldalú „győzelmi jelentések” sulykolása, a közmunkások megfélemlítése, a „migránsokkal” riogatás), valamint a jogállam, az ún. „fékek és ellensúlyok” leépítése és általában a rendszerkritika fokozatos ellehetetlenítése is, amely mind a NER sajátjává vált az elmúlt 8 évben.

Megbeszéltük, hogy mekkora esély van a Fidesz hatalmának csökkentésére, vagy akár egy ellenzéki győzelemre. Noha a legtöbb elemző egyelőre egyetért abban, hogy az áprilisi országgyűlési választást a Fidesz fogja megnyerni, ez még semmiképpen sem lefutott játszma, ráadásul, ha valóban győz a Fidesz, nem mindegy, mekkora fölénnyel teszi ezt. Arról, hogy mekkora esélye van az ellenzéki pártoknak, illetve hogyan lehet jelentősen csökkenteni a Fidesz túlsúlyát, Róna Dániel blogján lehet részletes információkat olvasni, illetve a Mérce is fontos szempontokat jelenít meg választási cikkeiben. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a választás elsősorban az egyéni választókerületekben fog eldőlni. Ahhoz, hogy a Fidesz elveszítse a választást, kb. 40 egyéni választókerületben kellene ellenzéki jelöltnek nyerni. Ahhoz pedig, hogy ne tudjon kétharmados többséget szerezni a következő országgyűlésben, 15-16 ellenzéki győzelemre van szükség az egyéni választókerületekben. Tekintve, hogy 2014-ben szinte minden egyéni választókerületben a Fidesz jelöltje nyert, ez hatalmas feladat – de megvalósítható!

Összességében a műhely során a következő megközelítés kristályosodott ki arra, hogyan használjuk fel a két szavazatunkat a leghasznosabb módon az áprilisi választáson:

       Az eddigi tapasztalatok alapján az ún. nemzetiségi listáról egyetlen képviselő sem fog bejutni a parlamentbe. Mivel az, aki nemzetiségi listára szavaz, országos pártlistára már nem szavazhat, így ezek a szavazatok lényegében elvesznek és az érintett választópolgárok akarata nem érvényesül. Emiatt úgy tűnik, hogy nemzetiségi listára csak akkor érdemes szavazni bárkinek, ha érdemi esélyét látja annak, hogy be fog kerülni az általa támogatott nemzetiség képviselője az országgyűlésbe.

       Ha valaki azt szeretné elérni, hogy a Fidesznek a lehető legkisebb hatalma legyen, akkor országos listán arra az ellenzéki pártra érdemes leadnia a szavazatát, amelyik üzeneteit és értékrendjét tekintve a legközelebb áll hozzá ÉS esélye van arra, hogy országos szinten megszerzi az összes szavazat 5%-át, vagyis be fog jutni a parlamentbe. Ezzel hozzájárul a kedvenc pártja parlamentbe jutásához és a számára fontos értékrend és politika képviseletéhez, miközben a Fidesz hatalmát is érdemben csökkenti.

       Ami az egyéni jelölteket illeti, a Fidesz hatalmának csökkentéséhez a leghatékonyabb út, ha az egyes választókerületekben mindenki arra az ellenzéki jelöltre szavaz, akinek a legtöbb esélye van a győzelemre vagy legalább arra, hogy megszerezze a második helyet (a Közélet Iskolája nem számol a Jobbik támogatásával annak rasszista megnyilvánulásai miatt). Mivel az első és a második helyezett közötti különbség csökkentésével a Fidesznek járó győzteskompenzációs szavazatok száma is csökken, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a Fidesz a lehető legkevesebb parlamenti mandátumot kapja. Akkor is érdemes szavazni számunkra szimpatikus egyéni képviselőjelöltre, ha szinte biztos, hogy nem fogja megnyerni az adott körzetet (vagy akár második sem lesz), hiszen a töredékszavazatokat be fogják számolni a pártok országos listájába is, így ezzel is erősítjük az ellenzéki pártok jelenlétét az országgyűlésben.

A műhely során megismerkedtünk azoknak a magyarországi civil kezdeményezéseknek egy részével is, amik az állampolgárokat szeretnék aktívan bevonni a választásokba. Ilyen a Közös Ország Mozgalom, amelynek célja eredetileg az igazságtalan választási rendszer reformja volt, de mivel ez a kezdeményezés meghiúsult, most az egyéni választókerületekre koncentrálva szeretnék megerősíteni az ellenzéki jelöltek teljesítményét. Ennek érdekében közvélemény-kutatást folytatnak egyes, kulcsfontosságúnak ítélt egyéni választókerületekben, hogy megtalálják a legesélyesebb ellenzéki jelöltet; helyi választási fórumokat tartanak, hogy a választópolgárok megismerhessék a jelölteket; majd a választás előtti hetekben mozgósítják a választópolgárokat, hogy április 8-án minél többen menjenek el szavazni. A Közös Ország Mozgalom tevékenysége mögött meghúzódó állampolgári stratégia, az ún. taktikai szavazás népszerűsítését tűzre ki célul a Viszlát, kétharmad! blog, amin nagyon hasznos írásokat találunk ebben a témában. Sok más kezdeményezés mellett kiemelnénk még a Demokrata Civil Közösségek csoportot, amely szintén az egyéni választókerületekben mozgósítja az embereket, függetlenül a jelöltek pártállásától és az aktivisták elköteleződésétől.

A magyar kezdeményezések mellett nemzetközi példákat is megvizsgáltunk olyan választásokról, ahol a civil szervezeteknek és aktív állampolgároknak nagy szerep jutott a végső eredmény elérésében. Ezek közül az egyik legfontosabb példa Szlovákiából származik, ahol az OK ’98 elnevezésű kampánynak hatalmas szerepe volt a választópolgárok mozgósításában és a Mečiar-kormány megbuktatásában. Erről magyarul itt, sokkal részletesebben angolul pedig itt lehet olvasni. Szó volt még többek között a municipalista mozgalmak sikeréről is a spanyol önkormányzati választásokon 2015-ben, melyről itt lehet részletesen olvasni, és az olyan aprónak tűnő, de a helyiek számára annál jelentősebb eredményről is, amely az Olaszliszkán a szociális tűzifa igénylése kapcsán indított kampány volt, valamint a VIII. kerületben szervezett Mártát a Magdolnának! kampányról, ami a nulláról ért el 20% támogatottságot egy korábban kevéssé ismert civil jelöltnek.

Mindezekből a példákból egyrészt inspirációt és reményt nyertünk azzal kapcsolatban, hogy a civil szervezeteknek és aktív állampolgároknak milyen kulcsfontosságú szerepe lehet egy-egy elnyomó rezsim vagy intézkedés megváltoztatásában – már ha ezt felvállalják. Másrészt fontos tanulsága volt a beszélgetéseknek, hogy a választási győzelemhez nem elegendőek az aktív civilek, hanem szükség van érett, együttműködésre hajlandó és határozott ellenzékre is. Úgy tűnik, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta szinte először aktivizálódnak korábban apolitikus civil szervezetek és állampolgárok a 2018. áprilisi választás kapcsán, ami azt jelzi, hogy állampolgárként elkezdtünk felnőni a feladathoz, hogy visszaszerezzük magunknak a demokráciát. Ami az ellenzéki pártokat illeti, ők egyelőre úgy tűnik, hogy nem állnak készen arra, hogy egyszerre tudják szem előtt tartani a saját és a közösség érdekeit.

Mit is tehetünk civil szervezetként a választások kapcsán? Erre a kérdésre annyi válasz van, ahány civil szervezet (erről lásd a Mércével közösen indított Civil18 sorozatunkat), ezért itt csak néhány tipikus megközelítést mutatunk be, amelyeket a műhelyen is átbeszéltünk a résztvevőkkel. Az érdekvédelmi szervezetek például használhatják a választásokat arra, hogy felhívják a figyelmet az általuk képviselt ügyekre, kihasználva a pártok és a közvélemény megnövekedett érzékenységét. A választások kapcsán a civil szervezetek közvetlen nyomást is gyakorolhatnak a jelöltekre és pártokra, akár választási fórumok tartásával, ahol a jelölteknek és/vagy a pártoknak színt kell vallaniuk egy-egy témával kapcsolatban, amit aztán megválasztásuk esetén be is tudunk rajtuk „hajtani”. Értékelhetjük a már megválasztott és újrainduló jelöltek és pártok teljesítményét is a számunkra fontos szempontok alapján, amiről aztán tájékoztathatjuk a választópolgárokat, hogy tudatosabb döntést tudjanak hozni azzal kapcsolatban, kire szavaznak.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a választásokon való részvétel általában azért fontos, mert alapvető állampolgári jogunk, és amikor lehetséges, élnünk kell vele, hogy ne a „fejünk felett” hozzanak döntéseket a sorsunkról. Azonban ebben az évben különösen nagy jelentősége van annak, hogy hányan mennek el szavazni: minél többen adják le a voksukat, annál kisebb az esélye, hogy egy párt túlnyomó többséget szerez a Parlamentben (mint amilyen most a Fidesznek van) és nagyobb az esélye annak, hogy az országgyűlés összetétele tükrözi a magyar társadalom sokféle értékrendjét és elvárásait. Ezért nemcsak egyes ügyek kapcsán, de a demokrácia védelme érdekében is kiemelt célja lehet a civil szervezeteknek a választók tájékoztatása a választási rendszer működéséről és a választók közvetlen vagy közvetett mozgósítása, hogy a lehető legtöbben éljenek ezzel az alapvető jogukkal és bele tudjanak szólni az ország és a választókerületük jövőjének alakulásába. Mindezzel a szervezetek nemcsak a választások demokratikus jellegének erősítéséhez járulnak hozzá, hanem a saját szervezeti bázisuk és ismertségük építéséhez is, ami fontos lesz ahhoz, hogy a választások után megerősödve tudják folytatni az érdekvédelmi munkát.

Végül, fontos szerepe lehet a civil kezdeményezéseknek és a tudatos állampolgároknak a választások tisztességes lebonyolításában is. Erre tesz kísérletet például a Számoljuk együtt! kezdeményezés, amely olyan állampolgárok jelentkezését várja, akik részt vesznek a szavazatszámláló bizottságok munkájában. A független állampolgári jelenlét a választás napján fontos szerepet játszhat a választási csalások megelőzésében és annak biztosításában, hogy mindenki tudjon élni a szavazati jogával, ezért a Közélet Iskolája mindenkit arra biztat, hogy ilyen formában is legyen aktív!

Ha valakit a fentieknél részletesebben érdekel az, hogy állampolgárként, szervezetként vagy újságíróként milyen cselekvési lehetőségei vannak a 2018-as országgyűlési választás kapcsán, érdemes ellátogatni a TASZ „Választasz” honlapjára, amely a választások közötti és különösen a választások körüli időszakban történő civil részvétel lehetőségeiről ad közérthető információt. A honlapot végigböngészve nagyon sokféle eszközt és lehetőséget ismerhetünk meg a közéletben való részvételre és a civil aktivizmusra, amiket még most sem késő elkezdeni használni. A Civil Kollégium Alapítvány is indított külön honlapot a választásokhoz kapcsolódóan, ami elsősorban közösségeknek, civil szervezeteknek nyújt segítséget és vannak rajta hasznos eszközök, ötletek, érvek, valamint megtalálhatjuk a választáson induló pártok programjainak elemzését is a legégetőbb szociális és politikai kérdésekben.

Az itt bemutatott taktikák és eszközök hasznosítására, kipróbálására nemsokára konkrét lehetőség is lesz, hiszen a Civil Kollégium Alapítvány által évente megszervezett Állampolgári Részvétel Hetének ebben az évben a választás lesz a kiemelt témája. A kezdeményezésbe bármely helyi szervezet, informális csoport vagy állampolgári kezdeményezés becsatlakozhat, mindenkit várnak szeretettel 2018 márciusában!

Udvarhelyi Tessza

Videó érdekérvényesítés - beszámoló a képzésről

 

ss és láttass a kamera szemével! Mondhatnám tömören, hogy miről is szólt a háromnapos képzés. Megörültem, amikor olvastam a Közélet Iskolájától az egyesületemhez érkezett elektronikus levelet a jelentkezési felhívást. Jelentkezem! Mondtam telefonon az egyesületem elnökének. Tudom, hogy forráshiányosak vagyunk folytattam, azért megkísérlem. Sikerült!

Fontos volt számomra a képzés, mert egyesületemben a Reumabetegek a Célzott Terápiáért Egyesületben a honlapunk és más média felületeink frissítő szerkesztése alapvetően az én feladatom. A kommunikációs eszköztáramból a videó készítés hiányzott, mert ismereteim ehhez túl szerények voltak.

Lelkesen és örömmel utaztam vidékről Budapestre tanulni 67 évesen is, hisz az egyesületemben hátrányos helyzetben létagtársaimért még sok mindent szeretnék tenni.

Nagy tudású és rendkívül segítőkész előadókat ismertem meg a Jogriporter Alapítványtól Takács István Gábor és Surányi Ádám személyében. Nem ismertek lehetetlent a legváratlanabb technikai problémák megoldásában sem. Mindezt mosolyogva, pozitív szemlélettel tették, jelentős tudás tartalékuk birtokában.

Hogy mit tanultam? Sok mindent ami mindig is érdekelt. Az első napon videó érdekérvényesítés elméletet, stratégiákat több vetített példán elemezve.

A második nap a gyártásról szólt. A szükséges felszerelésről, kamera beállításokról, videós alapismeretekről, a felvétel komponálásáról, interjútechnikákról, azok egymáson történő gyakorlásáról és vágóképek készítéséről. Rendkívül élveztem, nagyon aktív nap volt.

A harmadik nap az utómunkák napja volt. A Blackmagic Design Da Vinci Resolve programmal ismerkedtünk. Gyakoroltuk a vágást, a feliratozást és más fontos technikai fogásokat, az előző nap készített videó felvételeinken, majd örömmel nézegettük az elkészült munkáinkat.

Engem az utómunkák tettek leginkább próbára, mivel a szerényebb számítógépes ismereteim miatt lassabban haladtam. De Pisti vagy Ádám mindig ott termett és helyzetbe hozott. Köszönöm nekik. Most számomra a gyakorlás van hátra, hogy mielőbb alkalmazhassam érdekérvényesítő egyesületi munkámban a tanultakat.

Köszönöm a lehetőséget a Közélet Iskolájának! A további rendkívül hasznos munkájukhoz sok sikert kívánok. Bízom benne, hogy egy későbbi képzésben ismét részt vehetek.

Weisz Lajos - Reumabetegek a Célzott Terápiáért Egyesület 

______________________

Számomra óriási élmény volt a videós érdekérvényesítési képzés néhány napja. Nem igazán sejtettem, hogy mit is fogok itt kapni. A képzésről sem én olvastam, a kedvesem ajánlotta figyelmembe. Ő nőjogi aktivistaként jó néhány képzésen részt vett már, tucatnyi országban. Jómagam néhány éve filmezek, teljesen autodidakta módon csöppentettem bele magam, ilyen-olyan inspirációktól fűtve. Korábban többször is felmerült közöttünk, hogy össze is hozhatnánk valami közös projektet és most ezen felbuzdulva ajánlotta a figyelmembe ezt a képzést.

Jelentkeztem, bekerültem. És döbbentem. A képzés alatt a Jogriporter Alapítvány több munkáját is láthattuk, olyan területekről, amelyek számomra nem igazán léteztek. Hátborzongató volt látni emberek, csoportok sorsát, megkülönböztetését, számkivetettségét. Megpróbálni átérezni mindazt, amiben nekik nap mint nap részük van. És ami igazán adott egy pluszt ott belül, az az volt, hogy sok esetben ezzel az eszközzel - a filmmel - eredményesen segítettek embereken. 

Sorsok változhatnak, fordulhatnak jobbra, érdekek érvényesülhetnek sokaknál, egy megfelelően elkészített és jól terjesztett filmmel. Ez az eszköz, ha jó kezekben van, érzéseket, érzelmeket generál és ha megfelelő helyre, alkalmas időben van címezve, akár hegyeket is megmozgathat.

Én örülök annak hogy ezt az üzenetet sikerült megtalálnom ezen a hétvégén. Mellette természetesen tanulhattam olyan gyakorlati dolgokat is, amik jól fognak jönni a munkám során. Úgy érzem hogy azzal, amit tudok, hozzá is teszek majd a világhoz és nem feltétlenül csak magamért, hanem másokért.

Zsolt

Fotó: Várady István

Fotók a képzésről >>>

 

 

 

Anya kiáll és beszél - bevezető

 

Ahhoz, hogy hatékonyan felléphessünk a kirekesztés és az elnyomás ellen, jól kell ismernünk azokat a társadalmi-politikai rendszereket, amelyek előidézik és fenntartják ezeket, és meg kell ismernünk azokat az eszközöket is, amik segítségével felléphetünk a változás érdekében. Mindeközben nagyon fontos az is, hogy megőrizzük a motivációnkat és a lelkesedésünket, hogy képesek legyünk hosszú távon, tégláról téglára felépíteni azt a társadalmat, amelyben élni szeretnénk.

A Közélet Iskolája ennek a küldetésnek a részeként indította el könyvsorozatát, amelynek kötetei személyes történeteken keresztül mutatják be a közéleti, aktivista vagy érdekvédő szerepvállalás valóságát a 21. századi Magyarországon – ennek szépségeit, nehézségeit, buktatóit, minden esetben valamilyen társadalmi, rendszerszintű hátrány perspektívájából.

A sorozat 2015-ben megjelent első kötete, a Velünk beszélj, ne rólunk! olyan aktivistákat, érdekvédőket és közösségi vezetőket mutat be, akik a saját bőrükön tapasztalnak meg valamilyen társadalmi hátrányt – például szegénységet, roma származást, autizmust, testi fogyatékosságot – és ennek ellenére, vagy éppen ezért, vállaltak közéleti szerepet. A most megjelenő kötet olyan nők életútját és tapasztalatait mutatja be, akiknek az anyaság mellett a politikai, közéleti szerepvállalás is fontos, vagy kifejezetten az anyaság politikai vetületeivel kapcsolatban végeznek aktivista, érdekvédő munkát.

Ami személyes, az egyben politikai is. Ez nemcsak egy fontos feminista jelmondat, hanem a Közélet Iskolája egyik alapelve is. Hiszünk abban, hogy a személyes élethelyzeteket alapvetően meghatározza az aktuális társadalmi-politikai környezet, ezért a társadalmi változás elválaszthatatlan a személyes élethelyzet alakulásától. Úgy kell élnünk, ahogyan gondolkodunk a tágabb politikai közösségünkről, de közben nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a személyes döntéseinket is meghatározzák az ebben a közösségben uralkodó hatalmi viszonyok. Ez a hozzáállás segít felismernünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, hogy mások is – gyakran nagyon sokan – vannak hozzánk hasonló helyzetben.

Ha nem az egyént – ha nem saját magunkat – hibáztatjuk a sorsunk alakulásáért, hanem átlátjuk a rendszerszintű problémákat, akkor sokkal könnyebben megbirkózhatunk az előttünk álló kihívásokkal. Ezek a felismerések megteremtik az alapot a kollektív fellépés, a politikai cselekvés számára, ami az egyetlen út ahhoz, hogy változtassunk azokon a kereteken, amelyek a társadalmi hátrányokat és a kiváltságokat létrehozzák.

Az Anya kiáll és beszél című kötet bemutatja, hogy az anyaság milyen akadályokat gördít a nők politikai szerepvállalása elé, ezeket az akadályokat hogyan lehet leküzdeni és ez a szerepvállalás mit jelet az érintett nők számára. Könyvünk különböző modelleket mutat arra, hogyan lehet a személyeset a politikaival összeegyeztetni vagy kifejezetten politizálni azt, ami személyes. Azt reméljük, hogy a kötet inspiráció lehet azoknak a nőknek és partnereiknek, akik egyszerre nevelnek gyerekeket és végeznek közéleti munkát, illetve hasznos fogódzó lehet azoknak a nőknek, akiket foglalkoztat a gyerekvállalás gondolata, de tartanak az anyaság elszigetelő hatásától.

A könyv reményeink szerint azok számára is példákat mutat, akik maguk kiváltságos helyzetben vannak és szeretnék jobban megérteni a közéleti szerepvállalásban akadályozott társaik helyzetét, hogy ezáltal empatikusabban, szolidaritással, partneri alapon tudjanak viszonyulni hozzájuk és velük együtt küzdhessenek egy igazságos társadalomért.

Az viszont semmiképp nem célunk ezzel a kötettel, hogy beálljunk azok sorába, akik kizárólag a magánélet perspektívájából képesek értelmezni a nők közéleti szerepvállalását. Ez a hozzáállás hátrányos megkülönböztetés, hiszen férfi politikusok, aktivisták, érdekvédők családi életét a legritkább esetben firtatják a róluk szóló portrékötetek. Azonban nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a gyerekek ellátásával kapcsolatos feladatok továbbra is nagyrészt az anyákra hárulnak, és még egy egyenlő párkapcsolatban is sok feladatot jelentenek, ami plusz kihívást jelent a közéleti munkával kapcsolatban. És ez nem magánügy, hanem politikai kérdés – az elérhető gyerekek utáni ellátások kérdése, a társadalom gyerekekhez való viszonyának kérdése, a nemek közti igazságosság kérdése; ezért muszáj róla beszélni. Beszéljenek hát róla a közvetlenül érintettek.

Az interjúk elkészítése és a kötet szerkesztése során több fontos motívum is kirajzolódott előttünk. Egyrészt, és talán legerősebben a nővériség motívuma. Az, hogy a nők egy közösségben egymás legádázabb ellenségei, egy mítosz. Egy nagyon káros mítosz, aminek egyetlen célja, hogy saját magát beteljesítse – gyengítse a nők egymás iránti bizalmát és ezáltal a kollektív fellépésük lehetőségét. A kötetben szereplő portrék újra és újra bebizonyítják, hogy a nők egymás legfontosabb támaszai és szövetségesei – akkor is, ha egy közös sorsban osztoznak és akkor is, a helyzetük nagyon különbözik egymásétól. Vigyáznak egymás gyerekeire, tanácsokat adnak egymásnak, pozitív visszajelzésekkel erősítik egymást.

Az előző kötethez képest (amelyben hét nő és nyolc férfi mutatkozott be) ennek a könyvnek a szerkesztése során feltűnő volt, hogy milyen gyakran említettek a szereplők más nőket, akikre felnéznek, és akiktől támogatást kapnak. Nem egyszer fordult elő, hogy egy kiválasztott szereplő felvetette, hogy inkább egy másik anyának kellene helyet kapnia a kötetben és ő nagyon szívesen visszalép a javára.

Ebben pedig benne rejlik egy másik fontos motívum, ami végigkísérte a szerkesztési folyamatot: az alázat. A könyv szereplői nemcsak nagy megtiszteltetésnek vették a jelölést és a kiválasztást, hanem többségük végig nagy szerénységgel beszélt a munkájáról, és nem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy rámutassanak azokra, akikkel közösen végzik ezt a munkát. Persze tudjuk, hogy a nőket az életük minden szakaszában szerénységre, visszafogottságra, alázatosságra tanítják – a családjukban, az iskolában, a munkahelyükön. Ezért fontos törekvés, hogy a nők váljanak jobb önérvényesítővé, hallassák jobban a hangjukat, képviseljék sokkal erősebben a saját érdekeiket. De ezzel együtt mi nagyon fontos erénynek és a közéleti munka elengedhetetlen összetevőjének tartjuk az alázatot – e nélkül nem működnek a demokratikus folyamatok és nem lehetséges a tevőleges szolidaritás (hiszen az erősebbek el fogják nyomni a többieket). Mi abban hiszünk, hogy a nőknek meg kell tanulniuk felszólalni, a férfiaknak pedig (meg)hallgatni.

A harmadik fontos motívum a veszélyek mérlegelése volt. Az egész szerkesztési folyamat során nagyon hangsúlyos volt, hogy a kiválasztott szereplők, bár nagyon örültek a felkérésnek, tartottak a könyvben való megjelenéstől, magánéletük egyes részleteinek feltárásától vagy éppen a közéleti munkájuk bemutatásától, és valóságos kockázatelemzést kellett végezniük. Volt olyan, aki végül ezek miatt a megfontolások miatt nem tudta vállalni, hogy szerepeljen a kötetben. Ezzel a problémával szintén nem találkoztunk az előző kötet szerkesztésekor.

Egyértelmű, hogy nőként politikai szerepet vállalni továbbra sem veszélytelen vállalkozás Magyarországon – ezért is fontos elismerni azok munkáját, akik ezt felvállalják és utakat mutatni azok számára, akiket esetleg hátráltatnak ezek a veszélyek. Végül, a kötetből az is egyértelműen kirajzolódik, hogy anyaként közéleti szerepet játszani mindig egy hosszabb vagy rövidebb tudatosodási folyamat eredménye. Senki nem születik aktivista anyának. Van, aki az ötödik gyereke mellett érzi úgy, hogy már magabiztosan csinálja. De a kötetben szereplő nők tanúbizonyságot adnak arról, hogy ezt is meg lehet tanulni – leginkább más nők tapasztalatain és tanácsain keresztül. Akár a könyvben megjelenő anyák példáján keresztül.

A kötetben tizenhat portré olvasható olyan aktivistákról és érdekvédőkről, akik saját, anyaként megélt tapasztalataikból és hátrányaikból kovácsoltak erőt. Ők mind egy igazságosabb társadalomért dolgoznak és azért, hogy a hozzájuk hasonló emberek helyzete javuljon.

A beszélgetés témái között szerepelt az interjúalanyok gyermekkora és családi háttere, a felnőtté válás fontos pillanatai, az anyaság szépségei és nehézségei, közéleti szerepvállalásuk motivációja és formája, illetve ennek viszonya az anyaságukhoz, valamint a magyar társadalomról alkotott kritikájuk és jövőképük. A szöveges portrékat Csoszó Gabriella aktivista-fotóművész képei illusztrálják, amelyeket kifejezetten a kötet számára készített.

Mindannyiuk élete tele van inspirációval, a nehézségek és akadályok ellenére. A könyvben szereplő interjúkat készítve alkalmanként mi magunk is megdöbbentünk azon, hogy milyen nehéz körülményeket voltak képesek legyőzni.

Az itt szereplő aktivisták életében és munkájában egytől egyig az elhivatottság, a teherbírás, az önkritika, az együttérzés, a szolidaritás és egy jobb világba vetett hit játszik központi szerepet. Mindannyian tudatos érdekvédők: tudják, hogy miért küzdenek, és azt is, hogy ezt hogyan szeretnék elérni. A legtöbben másokkal együtt, közösségben dolgoznak, mert anyaként nagyon jól ismerik az odafigyelés, az együttműködés és a türelem szükségességét és erejét.

Ha támogatni szeretnéd a Közélet Iskoláját, vásárold meg a könyvet tőlünk! >>>

Kommunikálni muszáj, de hogyan? - beszámoló a képzésről

 

Az elmúlt időszakban azt éreztem, hogy az eddig összeszedett tudásom kevés mindannak a megvalósításához, amit magamban célként megfogalmaztam. Így részt vettem egy háromnapos gyakorlati képzésen a Közélet Iskolájának jóvoltából, aminek a címe:  Kommunikálni muszáj, de hogyan?

Itt három különböző témát ismertünk meg neves képzők segítségével: elsőként az erőszakmentes kommunikációba kaptunk betekintést Hoffmann Kriszta és Wirth Judit jóvoltából, majd a beszélgetések moderálásának rejtelmeibe avatott be minket Udvarhelyi Tessza és Végh Panni, végül pedig Béni Boróka ismertette meg velünk a konfliktuskezelés resztoratív módszerét.

Összesítve lehetőségem volt megismerni olyan kommunikációs módszereket, melyek az emberek közti beszélgetéseket nyugodt mederbe terelik, a döntések meghozatalához megteremtik azt a légkört, amelyben mindenki képes megnyílni és véleményét megosztani másokkal. Döntéshozatali mechanizmusokkal is találkoztam, amiknek nagy részét eddig nem volt lehetőségem megtapasztalni.  Láthattam, hogy milyen kiemelkedő szerepe van ilyen helyzetekben a beszélgetés irányítójának – akár moderátorként, akár mediátorként vagy facilitátorként. Ezekhez kapcsolódva használható tudást kaptunk a képzőktől, akik egytől egyig hitelesen képviselték mindazt, amit nekünk átadtak. A gyakorlati helyzetek humorossá váltak, amikor felismertük a részvevőkben saját élethelyzeteink szereplőit és saját működésünkre is rálátást szerezhettünk.

A képzésen résztvevők különböző háttérrel, értékrenddel, habitussal érkeztek, ám mindez a három nap során nem vált konfliktusforrássá, mert demokratikus, elfogadó, egymás egyediségét tiszteletben tartó légkörben tudtunk fejlődni a szervező és a képzést tartók rátermettségének köszönhetően. Nekem ebben a közegben sikerült újabb önismereti megfigyeléseket tennem, és ezáltal megfogalmazni, hogy muszáj kommunikálnom ahhoz, hogy részese és résztvevője legyek a körülöttem zajló folyamatoknak, és képessé váljak másokat is hozzásegíteni ehhez a részvételhez.

A képzést NEM ajánlanám azoknak, akik épp a világtól való elvonulást, a remetelétet tervezgetik, ellenben mindenki másnak IGEN!

Bíró Annamária (Panni)

További fotók a képzésről >>>

Tudatos választópolgárként hagytam el a termet - beszámoló a választási képzésről

 

Nagyon hálás vagyok a Közélet Iskolájának, hogy részt vehettem a Kit érdekelnek a választások? című műhelyén. A háromnapos műhely végén tudatos választópolgárként hagytam el a termet. Nem csak ahhoz segített hozzá, hogy eredményesebben tudjak részt venni annak a civil szerveződésnek a munkájában, amelynek önkéntese vagyok, hanem jobb állampolgárrá is váltam.

Úgy érzem, hogy a műhely felvértezett arra, hogy konkrét tényekre és példákra alapozott érvrendszerrel szállhassak vitába az elkövetkező választási időben. Remélhetőleg meggyőzően fogom továbbadni ahol csak lehet, amit ezen a hétvégén megismertem.

Nagy élmény volt a többi résztvevővel is találkozni, ügyeiket megismerni, és velük eszmét cserélni. Értékes eleme a programnak, hogy Budapesten kívülről is érkeznek különféle civil szervezetektől, de a fővárosi szervezetekből is bevon A Közélet Iskolája olyan embereket, akik a szokásos aktivista és civil körökön kívül esnek. A műhely lehetőséget biztosít szervezetek kapcsolati hálójának kiterjesztésére, más szervezetek módszereinek megismerésére, és arra is, hogy a saját szervezetünk programjait konkrét és praktikus feladatok keretében fejleszthessük.

A műhelyvezetők hozzáértése befogadhatóvá és feldolgozhatóvá tett egy nagyon nehéz és szerteágazó témát. Nem voltak üresjáratok és felesleges pillanatok ezalatt a hétvége alatt.

Perczel Juli

További fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

Kiállás a megtámadott civil szervezetek mellett

 

A kormány után az elmúlt héten több városban immár választott önkormányzati tisztségviselők is támadást indítottak a közösségek és a magyar társadalom érdekében dolgozó civil szervezetek ellen, megkérdőjelezve hitelességüket és veszélyeztetve működésüket. Mi, a legkülönbözőbb társadalmi csoportokat és embereket segítő civil szervezetek kiállunk a megtámadottak mellett, és elutasítjuk a megbélyegző törekvéseket. Magyarország közös ügye, hogy a civil szervezetek szabadon, megfélemlítés nélkül dolgozhassanak, és segíthessék a helyi közösségeket.

Az elmúlt napokban a kaposvári, a miskolci és a pécsi önkormányzat csupán azért kezdeményezte civil szervezetek kitiltását a városából, mert bár azok átlátható módon működtek, de külföldi forrásokat használnak fel a helyi közösségek építésére, megerősítésére. A pécsi képviselő testület odáig ment, hogy egy konkrét szervezet, Az Emberség Erejével Alapítvány kitiltására szólította fel a város polgárait. Később ezt a pécsi közgyűlés határozatban is megerősítette.

A 2006 óta működő Az Emberség Erejével Alapítvány emberi jogi témájú oktatási programokat valósít meg, emellett az alapítvány munkatársai 7 éve támogatnak mélyszegénységben élő gyerekeket, segítenek nekik a tanulásban és szerveznek nekik szabadidős programokat. Az Emberség Erejével most a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával erősítené a helyi civil közösségeket. Debrecenben szintén a Nyílt Társadalom Alapítványoktól kapott támogatása miatt került a támadók célkeresztjébe az Alternatív Közösségek Egyesülete, amely  majdnem 20 éve szervezi elsősorban a fiatalok közösségeit. Ez alatt az idő alatt működtettek közösségi rádiót, rendeztek eseményeket vagy épp  ételosztással és adományokkal segítettek hajlék nélkül élőkön és rászorulókon.

Az ilyen támadások a települések érdekében dolgozó civil szervezetek ellen teljességgel elfogadhatatlanok. Ez is rámutat arra, hogy mennyire káros és megbélyegző a külföldről támogatott szervezetekről szóló törvény, amelynek elfogadása ellen több száz civil szervezet tiltakozott, és amelyet 23 szervezet támadott meg az Alkotmánybíróságon. Ezek az újabb lejáratási kísérletek is bizonyítják, hogy a jogszabály célja nem más, mint a civil szervezetek megfélemlítése és a munkájuk megnehezítése.

2017. márciusi állásfoglalásunkban leírtuk, és most is megerősítjük: “A magyar társadalomnak szüksége van a civil szervezetek munkájára. Sokféle és pótolhatatlan munkát végzünk a közjó és a demokrácia kiteljesítése érdekében: az állampolgárok önszerveződésének biztosítunk lehetőséget, keretet adunk közös tevékenységeiknek a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem vagy az érdekérvényesítés területén. (…) Olyan ügyekkel foglalkozunk, amikre mások nem fordítanak kellő figyelmet.”

Minden demokratikusan működő társadalom alapja, hogy azok az emberek, akiknek közös ügyeik, céljaik vannak, ezek érdekében félelem nélkül együttesen cselekedhessenek, és képviselhessék saját és polgártársaik érdekeit, ahol erre szükség van. Ez feltétele annak is, hogy egy olyan országot teremtsünk, ahol jó élni.

Ezt a munkát folytatni kívánjuk, szabadon és jogszerűen! Ezért kiállunk minden megtámadott civil mellett, és arra kérünk minden szervezetet, hogy csatlakozzanak a Civilizáció szolidaritási nyilatkozatához. Továbbá arra kérünk minden állampolgárt, hogy mutassa ki támogatását a helyi civil szervezetek felé személyesen, a közösségi médiában vagy a civil szív viselésével.

Az aláírók listája itt található >>>

 

Képzéseket tartottunk menekülteknek

 

2017 során kétféle képzést is tartottunk a Közép-európai Egyetem menekült-oktatási programjában, az OLIve-ban. Az OLIve Up prgramban olyan menekültek és menedékkérők vesznek részt, akik szeretnének egyetemi szinten továbbtanulni, de ehhez még szükségük van az angoltudásuk fejlesztésére és mentorálásra abból a tárgyból, amit később tanulni szeretnének.

A program szerves részét képezi egy érdekvédelmi modul, ami a szervezők elkötelezettségét tükrözi a mellett az elgondolás mellett, hogy az elméleti tudás önmagában nem elégséges a teljes állampolgári léthez, ennek mindig ki kell egészülnie a társadalmi-politikai részvételről és az érdekképvisleletről szóló gyakorlati ismeretekkel.

Ennek szellemében a 2017-2018-as tanév három szemeszterében a Menedék Egyesülettel közösen összesen 12 műhelyfoglalkozást tartunk az OLIve UP program diákjainak. A képzés során bevonó, interaktív pedagógiai módszerekkel, a diákok saját tapasztalataira építve tanulunk a politikai részvétel különböző (valódi és ál) formáiról, a hatalmi viszonyok feltérképezéséről, a társadalmi mozgalmakról és sikerességük kulcsáról, az állampolgári újságírásról, a részvételi és közösségi akciókutatás módszertanáról és az értelmiségi szereppel járó felelősségről. A tanév során a diákok saját egyéni, illetve csoportos érdekvédelmi projektjeiket is meg fogják tervezni és valósítani.

Emellett a Közélet Iskolája munkatársa, Dósa Mariann Társadalompolitika tantárgyból tart egyéni órákat a tanév során egy afganisztáni menekült diáknak, aki ezen a területen szeretne majd továbbtanulni a felkészítő év után.   

Nagyon örülünk, hogy részt vehetünk ebben a programban és reméljük, hogy az együttműködésünk hosszú távú lesz az OLIve-val.  

 

Videó érdekérvényesítés - képzés a Közélet Iskolájában

 

Saját gyártású videók segítségével sok emberhez el tudjuk juttatni üzenetünket, oktatni tudunk, jogsértéseket tudunk dokumentálni és hangot tudunk adni azoknak, akik valamilyen okból a társadalom peremére szorultak.

Oktatók: Takács István Gábor (Jogriporter Alapítvány) és Surányi Ádám.

A képzés tartalma:

1. nap: Mire használható a videó az aktivizmusban? Civil szervezetek videóinak példáin keresztül vizsgáljuk meg, hogy hogy tudunk dokumentálni, oktatni és mozgósítani képi és hang eszközökkel.

2. nap: Felszerelés, alapfogalmak, kamerabeállítások, fényképezési alapismeretek, képkomponálás, interjúzási technikák.

3. nap: Videók vágása és széles körű terjesztése.

Mikor? 2018. február 2-3-4. (pénteken 17.00-20.00, szombat-vasárnap 10.00-18.00)
Hol? Közép-európai Egyetem (CEU), Budapest

A képzésre elsősorban hátrányos helyzetű résztvevőket várunk. Mindenki a saját kamerájával fog dolgozni. Akinek nincs digitális fényképezőgépe vagy kamerája, annak elég egy videó rögzítésére alkalmas mobiltelefon is.

A műhelyen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 30.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek.

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Csak a legolcsóbb utazási formát tudjuk támogatni. Ha olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

A helyszínt és a számítógépeket a CEU Média laborja biztosítja.

Jelentkezés emailben a Közélet Iskolája honlapján elérhető jelentkezési lapon. Jelentkezési határidő: 2018. január 15. hétfő

További információ: Dósa Mariann (06 70 509 8510), kozeletiskolaja@gmail.com

Mit számít egy választás? Választási filmklub a Közélet Iskolájában

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. A filmklubon olyan dokumentum- és játékfilmeket vetítünk, amik sorsfordító választásokról vagy a választójog megszerezéséről szólnak. A filmek után arról beszélgetünk, hogyan kapcsolódhatnak ezek a tapasztalatok a magyarországi politikai helyzethez és a közeledő választásokhoz. A filmeket magyar szinkronnal vagy felirattal vetítjük.

2018. február 7. szerda 18h Vasakaratú Angyalok (2004, Katja von Garnier)
A film az amerikai nők választójogért folytatott harcát mutatja be Alice Paul és Lucy Burns küzdelmén keresztül, akik megalakítják a Nemzeti Nőpártot, törvényjavaslatot készítenek és még az éhségsztrájkot is vállalják.

2018. február 21. szerda 18h Nem (2012, Pablo Larraín)
A film 1988-ban Chilében a diktatúra alatt játszódik, ahol nemzetközi nyomásra népszavazást írnak ki, és a hatóság naponta 15 percet engedélyez az ellenzék számára, hogy a közmédiában kampányoljon. Az ellenzék küzdelmét a kampány kreatív igazgatójának szemszögéből követjük végig.

2018. március 7. szerda 18h A narancs forradalom (2007, Steve York)
A film a 2004-es ukrán választások utána tömegtüntetéseket és az elcsalt választás elleni küzdelmet mutatja be.

2018. március 21. szerda 18h Egy diktátor megbuktatása (2002, Steve York)
A film a szerb diktátor, Slobodan Milosevic elleni erőszakmentes küzdelmet mutatja be, középpontjában az Otpor! mozgalommal és az elnökválasztási kampánnyal.

Helyszín: Auróra közösségi központ (Bp. VIII. ker. Auróra utca 11.)

A részvétel ingyenes!

Szükség esetén utazási költségtérítést tudunk biztosítani (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is) annak, aki ezt az igényét előre jelzi.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotózás és aktivizmus - képzés a Közélet Iskolájában

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a képzésünkre elsősorban érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjait várjuk, akik szeretnék megtanulni a fotózás alapjait és azt, hogyan hasznosíthatják a vizuális elemeket a szervezetük kommunikációjában.

A képzés tervezett témái:
- fotózás alapjai / alap beállítások, egyéb praktikumok
- akció dokumentáció, riport és portré alapok
- képalkotó elemek /kompozíció, látószögek, világítás, dinamika, kontrasztok
- aktivista helyzetek, demonstráció, kampány, folyamat dokumentáció
- etikai kérdések

A képzésen bármilyen digitális fotózásra alkalmas eszközzel részt lehet venni, akár telefonnal is.

Mikor? 2018. március 3-4. (szombat-vasárnap) 10-18h
Hol? Auróra Közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzést Csoszó Gabriella tartja.

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 20.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés a Közélet Iskolája honlapján elérhető jelentkezési lap kitöltésével. Ha nem tudod kitölteni az űrlapot, hívj minket telefonon vagy írj emailt! Jelentkezési határidő: 2018. február 15. (csütörtök)

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com
 

Older Oldest