Aktuális

Social inequalities in contemporary Hungary

 

It was already the third time that the School of Public Life held a training on critical social theory in a prison, this time in Balassagyarmat. In the following you can read the report of a participant:

“In the name of all of us, I can tell that we were happy about this program, and in the name of the group, I would like to thank you that we could be here and that you were here and brought some colors, some interesting things to our grey everyday lives. The discussions and the topics were good and interesting and thank you for the performance style and the preparedness of Mariann. It was interesting that the discussions on different topics were flowing freely, depending on what we were interested in, yet they happened with the help of Mariann’s questions and proposals, launching a chain of thoughts in everybody even if they had a firm belief on the subject.

We discussed topics that are significant in today’s society and faced by the majority of the people – especially when somebody is excluded or somebody excludes someone else – but still nobody really talks about them. Everybody thinks that they can’t do anything about them, so what’s the point in talking about them. In my personal opinion, such groups and initiatives are important. Because the power of words is bigger than the majority would think. The discussions that we have launch a chain of thoughts, which will later lead to action. If only one person from each group would relate differently even to only one of the subjects, then it is a success, because the change happens thanks to these discussions. Let’s say that because of such a discussion someone will not turn their head away when they see a homeless person, but give him or her some coins or a sandwich. And through these small changes, the world becomes a better, more livable place. We are thankful that with this series of discussions, they opened up windows for many undiscussed problems. Listening to each other, we could hear many different points of view, while getting to know each other better and ourselves, too.

In the name of the group, I would like to wish you success in your future work and I hope you will be able to make more people get to know these problems. Thank you for these 10 weeks!

Gergő

Önállóan lakni - közösségben élni kutatási beszámoló

 

Sokan nem tudják, hogy ma Magyarországon közel félmillió fogyatékos ember él. A 2011-es népszámlálási adatok alapján az érintettek közel fele, összesen 235 ezer fő mozgássérült. Nem véletlen, hogy ez a szám sokaknak meglepő: a mozgássérült emberek jelentős része láthatatlanságba kényszerül, és alig van lehetősége részt venni a közösségi életben. Az érintettek és a velük dolgozó szakemberek egybecsengő tapasztalata, hogy a mozgáskorlátozott emberek nem jelentenek elismert szükségletcsoportot sem a mai magyar lakáspolitikában, sem a szociális ellátások terén. Annak ellenére történik ez így, hogy az önálló háztartás és életvitel a fogyatékos – így a mozgáskorlátozott - emberek túlnyomó többségének esetében mind az egyén, mind pedig a társadalom számára valódi igényként jelenik meg, ráadásul objektív értelemben is hasznos és szükséges. Hasznos és szükséges – lenne és lehetne, azonban ez ma Magyarországon rendszerszinten egyáltalán nem megoldott.

Ezt a kutatást Kovács Vera Phd hallgató kezdeményezte a doktori dolgozatához kapcsolódó kutatása részeként. Mivel a mozgáskorlátozott emberek helyzete marginális helyet foglal el a közpolitikában, és a lakhatásuk megoldása érdekében alig folyik célzott gondolkodás, ezért úgy döntött, hogy a készülő doktori disszertációjában a mozgássérült emberek önálló lakhatásának kérdését vizsgálja, és mindezt a Közélet Iskolája segítségével egy részvételi akciókutatás keretében valósítja meg. A részvételi akciókutatást a készülő doktori kutatás mellett Kiss Csaba érintett aktivista tapasztalati szakértelmére és a Közélet Iskolája, ezen belül is Udvarhelyi Tessza részvételi kutatásokban szerzett tapasztalataira alapoztuk.

A tanulmány teljes egészében itt letölthető >>>

Az Önállóan lakni - közösségben élni részvételi akciókutatás érintett résztvevői: Balázs Péter, Czégé Imre Pál, Gulyás Viktória, Hruskó Erika, Kiss Csaba, Molnár Zóra, Pálinkás Zoltán, Tóth Tünde, Turi Zsuzsanna, Varga Mária

Szövetséges tagok: Csengei Andrea, Várady István

A csoport facilitátorai: Kovács Vera, Udvarhelyi Éva Tessza

Mozdulj a Losiért! beszámoló

 

Nem az elmúlt évben kezdtem a közösségszervezést Józsefvárosban, annál jóval korábban. Amikor a Civil Kollégium Alapítvány kiírta a pályázatát, kaptam az alkalmon, mert azt gondoltam, végre hivatalosan is csinálhatom azt, amit szeretek.

Egy nagyon régi ügy kapcsán nyertem el a támogatási lehetőséget, amivel sok apró és tapasztalatlanul nekifutott próbálkozásunk volt a Losonci téri iskola diákjainak szüleivel. Amíg az iskola az önkormányzat tulajdona, addig annak működtetése és fenntartása a Belső-Pesti Tankerület feladata. Az elmúlt évek során az iskola számos támogatást kapott, vagy nyert el állami pályázatot. Megújult a teljes külső homlokzat, új vízhálózatot kapott az uszoda, és rengeteg tanteremben végeztek el állagmegóvó munkálatokat. Az iskolát körülvevő kerítés azonban mindig kimaradt, mert nem tisztázott sem annak tulajdonosa, sem az, hogy ki működteti. Ennek szerettem volna utánajárni, és elérni, hogy végre legyen jogilag is rendezett az iskolát körülvevő kerítés, majd legyen felújítva vagy kicserélve. Az iskola 1982-ben épült, azóta nem nyúlt hozzá senki, aminek következtében nemcsak teljesen tönkrement, de az elmúlt másfél-két évben baleseteket is okozott. Volt, hogy egy beakadt pulóver szakadt el, volt, hogy könnyebben sérült meg egy diák, de olyanra is volt példa, hogy egyszerűen kilógtak kisdiákok az iskola területéről, nem kis kavarodást okozva ezzel.

Több megkeresés is történt a részünkről mind az önkormányzat, mind a tankerületi vezetés felé, de az önkormányzat hárította a problémát azzal az indoklással, hogy ez a tankerület feladata, amíg a tankerület vezetősége válaszra sem méltatott minket.

Az elmúlt tanévben, miután több diák is kilógott, a szülők megelégelték a tétlenséget és összefogtunk néhányan, hogy elébe menjünk a jövőbeni problémáknak. Közérdekű adatokat igényeltünk a kerületben támogatott iskolákról, a felmerülő jogi vitákról a tankerület és az önkormányzat között, és közben még több problémára derült fény. Interjúzni kezdtem szülőkkel, akik szintén beszéltek számukra komoly kihívásokról, és arról, mennyire vannak megelégedve az iskolával. Ezek közül a szülők közül kezdtem el néhány emberrel fel építeni egy –akkor még azt reméltem – stabil, összetartó közösséget. Hamar kiderült, hogy terveim szertefoszlanak, mert csoportunk egyik tagjának gyermekét bántalmazta egy másik szülő, így nemcsak elhagyták az iskolát, de a csoport összes tagját lesújtották a történések, és meglehetősen szkeptikussá váltak – nem érezték értelmét a munkájuknak. Ekkor gyakorlatilag mindent elölről kezdtem az iskolában amellett, hogy közben elkezdtem egy másik fontos problémával foglalkozni, mégpedig a kerületi magántanulósítás  ügyével. A korábbi interjúk során megkeresett szülők közül is többen elhagyták az iskolát, akiknek gyermekei időközben magántanulóvá váltak. Új interjúkat készítettem ezekkel a szülőkkel és felvettem a kapcsolatot a kerületi művelődési ház mentor programjának vezetőjével is. Újabb közérdekű adatokat igényeltem a magántanulók számára vonatkozóan fővárosi és kerületi szinten is. Kiderült, hogy ebben a kerületben a legtöbb magántanuló magatartásproblémával küzd és sokszor a   szülő kérelmére hagyják el az iskolát. Minden érintett szülőhöz eljutottam, de sajnos azon kívül, hogy stabil képet kaptam a kerület oktatási moráljáról és minőségéről, közöttük sem sikerült közösséget alakítani.

2018 áprilisában az időközi polgármesteri választás kapcsán keresett meg három lelkes szülő, akik azt gondolták, hogy kihasználva a választásokat vegyük fel újra a kapcsolatot az önkormányzattal, és indítsunk egy petíciót, amit a lehető legtöbb szülő alá is írt. Petíciónkat elfogadták és kilenc küzdelmes 9 év megtörtént, amire vártunk: elértük, hogy a kerület 16 millió forintot áldozzon az iskola kerítésének teljes megújítására.

Azt gondolom, hogy a közösségszervezés lényege nem a megnyert ügyek száma, hanem a kapcsolatépítés, a szakmai struktúra kialakítása és a hosszútávú együttműködés terveinek megszövése. Számos kudarcot megélve – és talán majdnem feladva is kicsit – értettem meg, hogy az elmúlt évek során végzett kerületi munkám annyiban változott csupán, hogy teljes emberként tudtam egy éven át rengeteget tanulni, fejlődni azért, hogy a jövőben is ezt csináljam. Munkám mellett képzéseken, műhelyeken, szakmai tapasztalatcseréken vehettem részt, amit folyamatosan hasznosítok azóta is a saját magánéletemben is. Sokat segített a folyamatos haladásban a mentorom, Bálint Mónika is, aki szakmai támogatásán kívül emberként, nőként és barátként is támogatott, amikor az életem nehezebbé vált. Közösségszervezői munkámat a Közélet Iskolája Alapítvány fogadta be, amelynek alapítói és munkatársai szintén a legmesszebbmenőkig támogatták a munkám. Közülük is fontosnak tartom kiemelni Dániel Annát, aki önkéntesként segített az elmúlt egy év során. Mivel ma már főállásban dolgozom a Közélet Iskolája Alapítványnál, így nem tudok olyan intenzív közösségszervezést folytatni a kerületben, de itt élek, itt dolgozom, és a jövőbeni szakmai terveim ide kötnek.

Badzsó Angéla

Fotó: Várady István

Succesful, straightforward and human – report on non-violent communication training

 

If you feel like „if not me, nobody will ever” because somebody is always expecting something from you, so anger has accumulated inside you, than go and participate in the training of Non-violent Communication at the School of Public Life.

„Never,” „nobody,” „all the time,” „always,” „somebody” are the keywords of violent communication and if you hear yourself use them often, it is very likely that neither you nor the people in your environment communicate non-violently.

On one hand, communication is necessary. On the other, it is good. You will be shocked if you go through with the two trainers the endless verbal and non-verbal labyrinths of manipulation, sub- and superordination and harmful communication.

You will be especially surprised when you get to know the small but powerful toolkit of non-violent communication. Respectful asking or telling, spiced with some empathy and some eye contact - without blame and vague references. Clean, simple, free from frippery.  Succesful, straightforward and human. Hard, but not impossible.

And, I think, it is the natural need of many many people. But we have to learn non-violence again because the games that we are forced into during our lives make us forget open communication that aims at consensus.

I am happy that I could take a really interesting journey in the honest world of words and gestures.

I recommend for everyone to get a taste of this training (too) at the School of Public Life!

Andrea Csengei

Photo: István Várady

„I learnt a lot about human rights and I know where I can get legal help” – report on the course in the prison of Eger

 

„I learnt a lot about human rights and now I know where I can go for legal support. We have heard about issues that we don’t get to know in everyday life” – this is how one participants summarized what she learned at the training on citizenship co-held by the School of Public Life and the Hungarian Civil Liberties Union. The training was held in the fall semester of the 2016/2017 academic year and its aim was to raise awareness about the opportunities for the enforcement of civic, democratic and fundamental rights and to develop participants’ abilities for self-advocacy. The course took place in a women’s prison in Eger and we were happy to see many returning participants: around half of the 18 women had already participated in our training on social inequalities held in the same institution in the previous semester.

At the beginning of the course, we got to know universal human rights. Participants discussed the rights listed in the Universal Declaration of Human Rights and tried to agree on which ones were the most important for them. Although not every group managed to reach a consensus on the 10 most important human rights, the discussions were good and participants tried to convince each other with strong arguments. From the discussion, it became clear that human rights cannot be divided and are mutually related, creating a uniform system, where it is not possible to get rid of one element without endangering the others.

During our next session, we studied the relationship between civil, political and social rights and examined the importance of self-determination with the help of a simulation game. First, we looked at signing a contract with a phone service provider, entering into a loan agreement and submitting a request for social aid. Second, using a real medical information package, we checked the conditions for self-determination in the health care system, which information is useful for patients to make responsible decisions, and how to assert our right to information.

Then, we studied the role of the state, constitutionalism and the rule of law and we also discussed the advantages of democracy and the deficiency of the democratic institutions. In this context, we clarified the most important things we need to know in order to exercise our right to vote (within and outside the prison), and we also listed the opportunities of civic participation in between two elections. The participants had many questions about different types of elections and about how someone can become a candidate. From the conversation it became clear that before the training participants had little knowledge about the right to be elected, but our discussion made them realize its importance. Some participants expressed an interest in becoming elected representatives for their own communities.

During the last few sessions, participants got to know the institutional system of the state of Hungary. We focused on what kind of cases belong to which authority, law court or institution, and where we can go if we want to practice our civil rights. We dedicated a separate class to the topic of discrimination and the possible actions against it. Participants found these classes particularly useful. At the end of the course, we dealt with the rights of detainees and opportunities for advocacy after their release.

We ended the training by playing Sociopoly, a board game that simulates life in small-town Hungary. Participants couldn’t wait to try if they would succeed in breaking out of poverty. Then, sadly, what we learnt together is that regardless of the strategies they chose, it was almost impossible to break out of the desperate situation that many small towns and villages are locked in. It is clear that the only path, according to what the participants learned during the training, is: „we need to stand up for our rights” and „we cannot give up”.

Based on the experiences of this year’s training, we want to improve this course in the following ways:

1.     The detainees have noticed the decline of democratic institutions and the rule of law and their life circumstances before detention and after release are often characterized by vulnerability to state institutions. So, in the future, we will narrow the detailed exploration of the ideals of democracy and the rule of law, because participants are aware of this ideals – precisely because of their vulnerability. (In short, state institutions should operate exactly the opposite of how they treat these people today.) Instead, we are planning to put more emphasis on the development and acquisition of civic skills and knowledge for advocacy in today’s Hungary. We will also try to clear some of the more abstract questions about democracy and the rule of law through practical examples such as the difference between legal aid and interest-based advocacy

2.     In the future – during the courses held for people outside penitentiary institution – participants will have to develop an independent civic project and demonstrate an action plan. We would like all participants to think about how they could use the tool-kit gained at the training when they fight against social injustice. The others would give feedback about the action plans, so that participants in the future would use what they will have learnt immediately for the problems they experience in their environment or everyday life.

3.     In groups where trying different „life strategies” during Sociopoly is not particularly new because participants have already tried these in real life, we will pay particular attention to rework the game in a way that can help participants learn new ways of responding to injustice. If this game cannot be adopted to the needs and interests of the groups, we will try and find another game to end the training with.

Mariann Dósa and Attila Mráz

Miközben másoktól tanultunk, a saját erőinket fedeztük fel - beszámoló az önkormányzati képzésről

 

Még fél éve sincs, hogy Szegeden elkezdtem önkénteskedni egy szexuális kisebbségekkel foglalkozó informális csoportnál, így mindig keresem azokat az alkalmakat, amikor többet megtudhatok a közösségszervezés és érdekvédelem alapvetéseiről. Ezért is nagy várakozással indultam neki a Közélet Iskolája legújabb képzésének, és nem kellett csalódnom.

Ahogy korábban, úgy most is egy sokszínű társaságba csöppentem, akik között találtam civileket, önképzőket, de olyanokat is, akik egy adott pártcsaládot képviseltek a kétnapos képzés során. Az pedig külön öröm volt számomra, hogy az önkormányzatiság témáját feldolgozó képzésre nem egyedül, hanem másik két csoporttaggal együtt érkezhettem. Velük a közösségünket is érintő önkormányzati vállalásokat és azok remélt hatásait én is komplexebb módon fel tudtam mérni, mindezt a jövő évi önkormányzati választásokra való felkészülés jegyében, amikor különösen nagy szükség lesz az érdekérvényesítő szerepünkre, hogy számunkra is elfogadható döntések szülessenek helyi politikai szinten. Miközben másoktól, tőletek tanultunk, valójában a saját erőinket fedeztük fel.

Köszönöm a Közélet Iskolájának azt a platformot, ahol a vélemények szabadon és bátran megütközhettek!"

Hegedűs Gábos, önkéntes aktivista, Szegedi LMBT Közösségért Csoport

Fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

I thank a lot of new information to these two days – report on the strategic planning training

 

I was looking forward to these two days since I had the chance at a previous training to get a short insight into strategic planning. I definitely felt that the Living indepentently - in a community group, which I represented during the weekend, has a great need for this to operate more effectively.

The training was held by Borbála Iványi and Tessza Udvarhelyi, who shared with us a lot of practical examples and experiences over the two days. The aim of the first session, after a short introduction, was to get to know as much as possible about each other’s organzations, ant to make it clear where we all are the process of creating our own strategies. It turned out soon that we were quite a diverse group: somebody had a well developed strategy which was evaluated regularly with the other members of the organization, while others just recently formed their groups.

After lunch, all of us had to imagine what the world would like like where we wanted to live. On one hand, we talked about our own personal images and then we talked about the ideal world for our groups. The second part may have been harder for those who represented an organization on their own – such as me -, as I was not sure about how my own and my group's common image were similar or different.

In the morning of the second day we got to know the basics of strategic planning. We talked about the difference between vision and mission, the theory of change, and how long and short-term goals are derived from these. By the time we had discussed all the steps of the planning process, it became more clear to me how important it was that our everyday actions also helpe the realization of he mission, even though we often tend to forget about this.

After the theoretical introduction, everybody had to work out their own organization’s vision, mission and theory of change and then we talked about a few of these. For recreation, we played a strategic game, which was interesting and at the same time difficult because we had to resolve a problem without using any form of interaction.

The most exciting part of the training came Sunday afternoon, when we started to plan together the strategy of two organizations – The City is for All Pécs and Civil Kotta from Szentendre. On the one hand, it was very interesting to experience how strategic planning works in practice. On the other hand, it was good to play the role of a member of another organization and give them advice.

I received a lot of new information over these two days. Besides learning a lot from Bori and Tessza, it was instructive to hear other organizations’ experiences and problems as well. Now I can understand more clearly the process of strategic planning and I think that the knowledge I have gained will become valuable when we fill the various steps of strategy with actual content.

Zóra Molnár

Hogyan szervezzünk csoportot? - Laura beszámolója

Unknown title
on youtube

A Közélet Iskolájában 2018. szeptember 1-2-án tartottuk a "Hogyan szervezzünk csoportot?" című alapképzést, amelyről Juhászné Pap Laura Edina osztja meg a tapasztalatait.

A résztvevők így invitálnak másokat erre a képzésre:

  • Állj föl te is, állj ki te is!
  • Lássátok, hogy miért szerveződtök és hogyan!
  • Ez a csúcs, amit ha eljössz és megmászod, tudni fogod hogy jó helyen vagy, voltál, és leszel.
  • Ha részvételi demokráciában akarsz élni, ezt a képzést nem hagyhatod ki!
  • Téglából épül a ház, feladatból a változás, emberekből a közösség.
  • Az eredményes működéshez nem árt tudni a csoport működésének alapelveit.
  • Nyiss, hogy te is megnyílhass.

Akciószervezés - képzés a Közélet Iskolájában

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Erre a képzésünkre érdekvédő szervezetek, önszerveződő közösségek és társadalmi mozgalmak képviselőit várjuk, akik szeretnének új akciószervezési módszereket tanulni, hogy fejleszteni tudják szervezetük érdekérvényesítő képességét.

A képzés tervezett témái:
•    kreatív akciók szervezése
•    tüntetésszervezés
•    polgári engedetlenség

Mikor? 2018. november 9-10-11. (péntek-vasárnap) 10-18h
Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzést Karlik Cintia (Budapest Pride), Döme Zsuzsanna (MKKP) és Misetics Bálint tartja.

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 30.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2018. október 26. (péntek)

További információ: Fernengel Ági (06 20 957 1610), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Older Oldest