Aktuális

Szabad Október Fesztivál

DSC09354
from közéletiskolája on Flickr

Idén először szerveztük meg a Szabad Október Fesztivált, hogy a 20. századi magyar történelem két, talán leginkább inspiráló eseménysorozatának emlékét ápoljuk, és közösségi élményt nyútsunk azok számára, akik szívesen gondolkoznak velünk a baloldal örökségéről, és jövőjéről. Az 1956-os és az Őszirózsás forradalomnak is erős baloldali gyökerei voltak, ez azonban már szinte teljesen kikopott az emlékezetünkből, illetve az uralkodó jobboldali kurzus kisajátította ezek értelmezését. Ennek pedig súlyos következméyei vannak: az eltorzított, meghamisított emlékezet könnyen igazol a forradalmak szellemiségével ellentétes, elnyomó rendszereket és intézkedéseket.

A fesztivál szervezőiként az egyik fő célunk az volt, hogy újjáélesszük ezt az emlékezetet és kifejezetten baloldali szemszögből értelmezzük a 20. századi magyar történelemnek ezt a két nagyon szép epizódját. Meggyőződésünk, hogy sokat tanulhatunk ezekből a történelmi eseményekből, és ez a tudás inspirációként és tanulságokkal szolgálhat a magyarországi demokratikus baloldali kultúra számára. Épp ezért azt szerettük volna, ha ez az egy hét arra is alkalmat teremt, hogy összejöjjünk és közösen gondolkodjunk arról a társadalmi rendszerről, amiben ma Magyarországon élünk és még inkább arról, hogy hogyan tudjuk ezt megváltoztatni – ha már forradalmakról beszélünk: felforgatni

Három nagyon különböző területen, de hasonló célokkal dolgozó szervezet közös elképzelése és munkája volt a fesztivál: a Kettős Mérce blog régi törekvése, hogy az online politikai újságírás mellett közösségi programokkal is hozzájárulhasson a hazai baloldali kultúra újjáépítéséhez; a Közélet Iskolája számára fontos cél, hogy a formális oktatási és kutatási programjai mellett szabadidős események szervezésével is hozzájárulhasson a magyarországi mozgalmi élet kivirágzásához; a Gólya Közösségi Ház pedig a megalakulása óta egy olyan hely szeretne lenni, ahol teret és figyelmet kaphatnak az ilyen balos mozgalmi közösségi programok.    

A fesztivál nyitóprogramja a Munkásmozgalmi Könyvtár megnyitója volt, ahol Kalmár Szilárd mutatta be a munkásmozgalmi emlékezet több ritkaságát, amelyekbe bele is lehetett lapozni. Ezt követte A Város Mindenkié csoport október 23-ai megemlékezése, ahol Pető Andrea történész mesélt a nők ’56-os szerepvállalásáról, Csengei Andrea pedig arról a lakásfoglaló mozgalomról, amelyre a forradalom által keltett zűrzavarban kerülhetett sor. A forradalom gazdasági alapját jelentő munkástanácsok történetét is feldolgoztuk egy előadás, illetve beszélgetés keretében, szakítva azzal a gyakorlattal, hogy 1956 kapcsán szinte mindig csak a szovjet hadsereg elleni fegyveres harcokról és a megtorlásról esik szó, és nem beszélünk arról a szabadságvágyról, ami a gyárakban és üzemekben nyilvánult meg 1956 őszén. 

Az 1918-ban lezajlott Őszirózsás forradalom hiába az egyik leginspirálóbb epizódja a közös múltunknak, ha nem vagyunk történészek, akkor jó eséllyel meglepően keveset tudunk és még kevesebbet beszélünk róla. Ezért a feszivál egyik programja egy olyan szabadegyetem volt, ahol a résztvevők az Őszirózsás forradalommal kapcsolatos témákról hallgathattak rövid előadásokat. Egy másik estén pedig az Agitátorok című – elkészülte után betiltott -  filmet vetítettük, ami a Népköztársaság bukása utáni néhány hónapot dolgozza fel Sinkó Ervin Optimisták című regénye alapján. A vetítés után a legkitartóbb résztvevőkkel arról beszélgettünk, hogy hogyan viszonyulhat a ma demokratikus baloldala a Tanácsköztársasághoz, és arról, hogy mit jelenthetett 1969-ben ez a film. A fesztivált egy történelmi sétával zártuk. Középső-Józsefváros a munkásmozgalmi élet kiemelt színhelye volt a századfordulón és a 20. század első felében, így mind az Őszirózsás forradalom, mind 1956 története csonka lenne a kerületrész helytörténete nélkül.

Összességében nagyon örülünk, hogy megtörtént ez a fesztivál, mert a baloldali történelmi emlékezet fájó hiányait kezdtük el betömni vele és erre nagyon büszkék vagyunk. A programok  sokszínűek voltak, így nagyon különböző közönséget vonzottak – a kisgyerekes családoktól a tapasztalt aktivistákig mindenki megtalálta a neki szóló, őt érdeklő eseményt, amiből tanulni és inspirálódni tudott. Az előadók pedig nagyon felkészültek voltak és mindenki komolyan vette a kérésünket, hogy könnyen hozzáférhető módon beszéljen témájáról. Azt biztos, hogy az ő lelkesedésük révén sikerült barátságos légkört teremtenünk, de abban szeretnénk fejlődni, hogy a résztvevők aktívabban be tudjanak vonódni a programokba – akár a beszélgetésekbe, kialakuló vitákba, akár már az események megszervezésébe is. Épp ezért jövőre szeretnénk a szervezők körül kialakulóban lévő közösségeket jobban bevonni a fesztivált megelőző hónapok munkájába is, illetve aktívabban és szélesebb körben terjeszteni a fesztivál hírét. A kezdetektől az volt a tervünk, hogy ebből a fesztiválból hagyományt csinálunk, évről évre egyre gazdagabb és színesebb programmal és egyre több résztvevővel. Jövőre folytatjuk – és talán már nem is csak Budapesten!

Gólya Szövetkezet, a Kettős Mérce blog és Közélet Iskolája

Anyaként is az elnyomás ellen - jelölj te is aktivista anyákat!

A Velünk beszélj, ne rólunk! című könyvünk sikerén felbuzdulva a Közélet Iskolája újabb portrékötet kiadására vállalkozik. Ezúttal olyan nők életútját és tapasztalatait szeretnénk bemutatni, akiknek az anyaság mellett a politikai, közéleti szerepvállalás is fontos - vagy épp az anyaság politikai vetületei fontosak számukra és kifejezetten ezzel kapcsolatban végeznek aktivista, érdekvédő munkát.

A készülő könyv modelleket szeretne mutatni arra, hogyan lehet a személyeset a politikaival összeegyeztetni vagy kifejezetten politizálni azt. Ez inspiráció lehet a hasonló helyzetben lévő nők és partnereik számára, és hasznos fogódzó lehet azoknak a nőknek, akiket foglalkoztat a gyerekvállalás gondolata, de tartanak az anyaság elszigetelő hatásától.

Emellett az is célunk a könyvvel, hogy megmutassuk a szélesebb nyilvánosság számára, hogy az anyaság milyen akadályokat gördít a nők politikai szerepvállalása elé, ezeket az akadályokat hogyan lehet leküzdeni és ez a szerepvállalás mit jelet az érintett nők számára.

A kötetben összesen 10 portré fog szerepelni olyan anyákról, akik érdekvédő, aktivista munkát végeznek a mai Magyarországon. A szöveges portrékat Csoszó Gabriella képei fogják illusztrálni.

Azért hogy a portrék tükrözzék a magyarországi aktivista-érdekvédő közösség sokszínűségét, nyilvános pályázatot hirdetünk: Ha ismersz olyan anyát, aki aktivista, érdekvédő, közösségszervező vagy más közéleti, politikai munkát végez, küldd el jelölésedet az itt elérhető jelölő lapon. Jelölési határidő: december 15. 

További információ: kozeletiskolaja@gmail.com, 06 70  509 8510 (Dósa Mariann)

Fotó: Magyar Szegénységellenes Hálózat

Liftavató az Auróra 2 éves születésnapi buliján

DSC00916
from közéletiskolája on Flickr

2016. november 12- én este 18 órától volt a nyolcadik kerületben az Auróra utca 11 szám alatt az épület jelenlegi módon működésének 2 éves évfordulója. Mi az Önállóan lakni közösségben élni kutatócsoport tagjai néhány kivételes alkalomtól eltekintve az épület egyik termében tartottuk és tartjuk a találkozóinkat hetente egy alkalommal, kedden délutánonként 14 órától 17 óráig terjedő időszakban. (Erről egyébként első pillanattól a Kettőtöl ötig című kívánságműsor jut eszembe :-)

Azért volt fontos és egyben megtisztelő a részvételünk a születésnapi alkalmon, mivel már a kutatáshoz tartozó képzés alatt is figyeltek az ott lévő emberek arra, hogy a lehetőségekhez mérten, biztosítsák az igényeinket… Néhányszor jelentünk csak meg ott, mint csoport, és már is motiváltakká váltak arra, hogy az épület akadálymentesítését megvalósítsák.

Ezért is volt az a néhány alkalom, amikor is, nem ott találkoztunk, ez idő alatt folytak a munkálatok.
A főbejáraton el lett távolítva a járdához viszonyított szintkülönbséget áthidaló betonlépcső és helyére egy betonrámpa lett kialakítva. Még szép is, nem csak praktikus… :-) A lépcsőket elektromos lift hidalja át, aminek a karbantartói háttere is meg lett szervezve, akadálymentes mosdó is lett kialakítva az épületben. A születésnapi program részeként „felavattuk” a liftet hivatalosan is.

Sajnos a csapat tagjainak egyéb elfoglaltságai miatt és az esős időjárás következtében, csak én tudtam jelen lenni, (én is csak azért, mert szerencsésen közel lakom, így kevés ázással úsztam meg), így én mondtam néhány mondatot erről az ott jelenlévőknek és köszöntem meg a gyors intézkedést és a hozzánk való pozitív viszonyulást.
A liftet tulajdonképpen úgy avattuk fel, hogy Csengei Andival, a Közélet Iskolája munkatársával ketten beálltunk, egyszer fel és egyszer lementünk vele, megmutatva, hogy működik, és ott benne állva mondtam el néhány mondatot.

Főleg azt mondtam el, hogy máshol még nem tapasztaltam ilyen gyors reagálást egy kerekesszékes közösség jelenlétére, és hogy tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy nem kellett más helyszínt keresnünk a kutatás idejére. (Meglehetősen nehéz lett volna találnunk megfelelő helyet, ha az Aurórában nem történt volna meg az akadálymentesítés.)

Nekem egyébként nagyon tetszik az épület hangulata… Az a fajta „züllöttség”, ami természetesen inkább pozitív szabadság, mint negatív rendetlenség. Figyeltem az embereket, ahogy találkoztak, beszélgettek… Jó volt látni és jó volt a részesének lenni Azt sajnálom csak, hogy a csoport többi tagja nem volt ott és nem tapasztalhatta meg ezt. Természetesen a kutatási találkozók alkalmai azért ennél kötöttebbek a konkrét cél miatt. Ezért volt jó ez a „másik oldal”.

Mivel az akadálymentesítés megvalósult így ez a számomra kedves hely más kerekesszékesek számára is lehet találkozóhely, szórakozóhely és így elérhetővé válhat számukra is koncerteken, érdekes témákban szervezett előadásokon, kiállításokon való részvétel.

Mivel úgy alakult, hogy csak én tudtam elmenni a programra, így én sem maradtam sokáig, este 8 óra után nem sokkal hazaindultam.

Turi Zsuzsanna

Fotó: Várady István

Megjelent a Feketemosó 2016 novemberi száma!

Feketemoso_November_BORÍTÓKÉP
from közéletiskolája on Flickr

A Feketemosó egy havonta megjelenő, ingyenesen terjesztett, független közéleti magazin, ami közérthető módon tájékoztat hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat fontos politikai kérdésekről, a társadalmi igazságosság szellemében.

A közmédia és az olcsón hozzáférhető nyomtatott lapok egyoldalú, manipulatív és alacsony színvonalú tájékoztatást nyújtanak, viszont nagyon sok ember csak ezekhez jut hozzá. Emiatt sokaknak sérülnek a politikai szabadságjogai és emellett ez az egyik akadálya annak is, hogy a társadalmi igazságossághoz kapcsolódó értékek széles körben elterjedjenek. A Feketemosó lehetőséget biztosít az alacsonyan iskolázott, elszigetelt helyzetű emberek számára arra, hogy tájékozottak legyenek, átlássák a körülöttük zajló társadalmi folyamatokat és aktívan felléphessenek a változás érdekében.

A lap szabadon letölthető és terjeszthető, az aktuális számot itt találod!

A korábbi számainkat innen töltheted le.

Ha tudsz abban segíteni, hogy a lapból viszel hátrányos helyzetű közösségekbe vagy olyan helyszínekre, ahol hátrányos helyzetű emberek megfordulnak, jelezd nekünk!

Email: kozeletiskolaja@gmail.com

Telefon: 0670 509 8510 (Dósa Mariann)

A Feketemosó a Közélet Iskolája és a Kettős Mérce közös gondozásában jelenik meg.

Ha szeretnéd, hogy minél több emberhez eljusson a Feketemosó, támogasd munkánkat vagy fizess elő a Feketemosóra!

Erőszakmentes kommunikáció képzés a Közélet Iskolájában

DSC06621
from közéletiskolája on Flickr

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Eleged van abból, hogy sosem jutsz szóhoz, mások elnyomják a véleményedet? Szeretnél változtatni azon, hogy megbeszéléseken vagy a közösségedben a kommunikációddal elnyomsz másokat? Szeretnéd megtanulni, hogyan fejezd ki a véleményedet vagy akár nemtetszésedet úgy, hogy az ne veszekedésre, hanem együttműködésre inspiráljon? Szeretnél fejlődni abban, hogy hogyan fogadd a kritikát úgy, hogy tanulni tudj belőle?

Akkor gyere el a Közélet Iskolája erőszakmentes kommunikáció képzésére!

Kiket várunk? Mindazokat, akik társadalmilag aktívak (pl. aktivisták, szervezők, oktatók, segítők). Különösen várjuk érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjainak jelentkezését!

Mikor? 2017. január 28., szombat, 10.00-18.00 óra
Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 10.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés alatt kávét, teát, rágcsálnivalót és meleg ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

A képzés ideje alatt tudunk gondoskodni a résztvevők gyerekeiről, kérjük, előre jelezd, ha erre igényt tartasz!

Jelentkezni lehet telefonon vagy e-mailben a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: 2017. január 10. (kedd).

Jelentkezés és további tájékoztatás: Dósa Mariann (06 70 509 8510), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Nemek közti egyenlőtlenségek az érdekvédelemben - képzés a Közélet Iskolájában

DSC06983
from közéletiskolája on Flickr

A képzés során arról fogunk tanulni, hogy hogyan jelennek meg a nemek közti egyenlőtlenségek a civil szférában, a politikai aktivizmusban, illetve a közösségi munka más formáiban, milyen mechanizmusok akadályozzák a nők politikai aktivitását. A tréning fő célja az, hogy a résztvevők képessé váljanak arra, hogy a saját munkájukban fel tudjanak lépni a nemi egyenlőtlenségekkel szemben és így olyan szervezeteket vagy programokat tudjanak létrehozni és működtetni, amelyekben a nemek közti igazságosság érvényesül.

A tréning szerves részét fogják képezni a résztvevők saját tapasztalatai és a változtatás lehetőségei. Emellett a társadalmi hátrányok halmozódása (pl. fogyatékos vagy roma nők nehézségei) is központi témája lesz a program egészének.

A képzésre elsősorban aktivistákat, közösségszervezőket, szociális munkásokat, oktatókat és civil szervezetek munkatársait várjuk; és különösen biztatjuk a hátrányos helyzetű (pl. szegénységben élő, roma, fogyatékos, LMBT*) érdeklődőket a jelentkezésre! Emellett hiszünk abban, hogy a férfiaknak is kulcsszerepe van a nemek közti igazságos viszonyok kivívásában, ezért nagyon bátorítunk minden férfi érdeklődőt a jelentkezésre és a részvételre.

Mikor? 2016. december 2-4. (pénteken 17.00-20.00, szombaton és vasárnap 10.00-18.00 óra között)
Hol? Auróra közösségi központ (Budapest 8. ker. Auróra utca 11.)

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót, szombaton és vasárnap meleg ebédet biztosítunk, valamint szükség esetén játszóházat a résztvevők gyerekei számára.

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 20.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen, és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés e-mailben a honlapon található jelentkezési lap kitöltésével.

Jelentkezési határidő: 2016. november 20. (vasárnap)

További tájékoztatás: Dósa Mariann (70 509 8510), kozeletiskolaja@gmail.com

Beszámoló az „Érdekvédelem és bázisépítés” képzéséről

DSC08728
from közéletiskolája on Flickr

Érdekvédelem és bázisépítés – ez érdekel, gondoltam, amikor ajánlották, hogy jelentkezzek a Közélet Iskolája képzésekre. Azért javasolták ezt nekem, mert elkezdett érdekelni a közösségszervezés. Meg a civil szervezetek működése, meg a civil aktivisták érdekvédelmi munkája, meg a jó ügyeknek megnyerhető emberek bevonása, meg... Egy csomó minden, amit részben már csinálok is, de nem mindig tudom szakszerűen megmondani, mi az amit épp csinálok, pláne nem tudom rendszerezni ezeket a tevékenységeket magamban. Tehát épp ideje, hogy találjak egy helyet, ahol ebben segítenek!

Mikor reggel a Gólya Presszóhoz közelítettem, hát, nem tűnt épp Rózsadombnak a vidék... építkezés, zaj, sár, a Gólya pedig a romkocsmák kiselejtezett cuccaival van berendezve, szóval elsőre kicsit túl alternatívnak tűnt hozzám ez a dolog.

Aztán belekezdtünk. Tesszán kívül, akit már egy Szervező Szerdán hallottam előadni, Balog Gyula volt még ott trénerként. Kell-e mondanom, hogy elsőre – nekem - ez sem volt épp szokványos? Négy egyetem és számolatlan tréning után valóban egy virtigli hajléktalantól fogok tanulni? Kíváncsian vártam, és jól tettem, mert volt mire.

Rögtön kezdetnek megmásztuk a tudatos érdekérvényesítés 6 lépcsőjét, és mire felértünk, már egészen más volt a kilátás – és az én rálátásom is a trénerekre, társakra, sőt a helyre is: ami előzőleg kicsit sivár és lerobbant volt, az otthonos lett és funkcionális. Persze, én is tudom, egy tréning nem a helyszínen múlik, nem ez a lényeg, hanem az emberek és amit az emberek csinálnak, mondanak. Olyannyira így van ez, hogy az emberektől a hely is megváltozik, amint ezt én is megtapasztaltam ezen a hétvégén.

Az érdekvédelmi blokkot egy hatalomelemzési térképpel zártuk, és a hatalommal való kommunikáció specialitásait boncolgattuk. Akárhány tárgyalástechnikai tréning és kommunikációs gyakorlat után is újat tudtak mondani, mutatni, mesélni, mert „A hatalommal” való tárgyalásnak vannak olyan sajátosságai, amit a menedzsment iskolákban nem tanítanak. A konkrét sztorik, példák, tapasztalatok megosztása még az elméleti alapozásnál is fontosabbnak tűnt nekem.

A második napon az otthonos, barátságos, bár az építkezés miatt most éppen kellemetlen helyen lévő Gólya Presszóban voltunk :), ahol újra nagyon finom ebédet kaptunk és folyamatosan elláttak gyümölccsel, teával, sütikkel. A civil mozgalmak típusaival, majd civil szervezetek klasszikus „hagyma” modelljével foglalkoztunk bevezetőként. Nekem a mozgalmak lehetséges fejlődési – továbbhaladási útjai jelentették a nagy aha-élményt, az AVM konkrét példája pedig tökéletesen modellezte is a sejtesedést, a hálózatosodást és az új „szatellit” szervezetek létrejöttét.

Végül rátértünk a szervezetek saját és külső kommunikációjára, interjút adtunk a rádiónak, kampányt terveztünk és bemutattuk, és nem akartuk, nem bírtuk abbahagyni, és elképesztő hogy eltelt a két nap és vége lett.

Nagyon sok tréningen vettem részt már, sok jó tréningen is, és ilyen tapasztalati háttérrel állítom azt, hogy amit Tessza és Gyula (ÉS a résztvevői csapat) létrehozott ebben a két napban, az kivételesen magas színvonalú volt.

Egy momentumot ragadnék meg, de ez elég is a hangulat és a munkamódszer jellemzésére: míg általában a tréningeken érez az ember valamiféle noszogatást, és némi kényszert hogy valamit csináljon (ne csináljon), vagy mondjon, itt ezt egyetlen percig sem éreztem, senkivel szemben. Mindenki úgy és annyira vett részt a dolgokban, ahogy és amennyire akart, de a lehetősége mindenkinek egyformán megvolt a részvételre és  vélemény nyilvánításra.

Valódi demokrácia a gyakorlatban.

Bárányi Ildikó

Fotó: Várady István

További fotók a képzésről

Képzési felhívás: Társadalmi mozgalmak filmekben

DSC07767
from közéletiskolája on Flickr

Szeretsz filmeket nézni? Érdekelnek a társadalmi mozgalmak? Akkor ezt a képzést neked találtuk ki!

A 8 hetes képzés során klasszikus filmeken keresztül ismerkedünk meg a 20. század legnagyobb társadalmi mozgalmaival a magyarországi lakhatási mozgalmaktól az észak-amerikai fogyatékosügyi szerveződésen keresztül a latin-amerikai gyárfoglalásokig. A filmeket közösen fogjuk megnézni és csoportos beszélgetés során dolgozzuk fel, képzett tanárok és szakértők segítségével.   

Ez a képzés elsősorban hátrányos helyzetű embereknek szól.

Helyszín: Auróra közösségi ház (Budapest, 8. ker., Auróra utca 11.)
Időpont: 2016. november 16-tól 2017. január 18-ig, minden szerdán 18.00-tól 21.00 óráig

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 10.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!
 
Jelentkezni a honlapról letölthető jelentkezési lapon vagy telefonon lehet november 5-ig.

A foglalkozások alatt kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk, illetve szükség esetén utazási támogatást. Gyerekekkel is lehet jönni, nekik tudunk játszóházat szervezni a helyszínen (ezt kérjük, előre jelezd).

További tájékoztatás: Dósa Mariann: 06 70 509 8510; kozeletiskolaja@gmail.com

Mit jelent nekem a Közélet Iskolája?

DSC07085
from közéletiskolája on Flickr

Magányos gyerek voltam. Sokáig nem értettem, hogy mi okozza a magányosságomat, aztán rájöttem,  az, hogy sokat kérdezek és érteni akarom a világ dolgait. A kényszeres kérdésfeltevésem, abban a korban amikor én születtem és cseperedtem, nem volt szerencsés tulajdonság (1970-es évek).  Fiatalságom idején az volt a legjobb, ha beletörődőn elfogadtuk, hogy mások formáljanak véleményt, ítéletet helyettünk.

Én arra jutottam, hogy ha nem lehetnek saját gondolataim akkor meg fulladok. Anyukám szerint már gyermekként azt mondtam, a vita az egyetlen olyan dolog, amitől az ember azt érezheti, hogy él. A sors megvert (vagy megáldott?) valami hatalmas igazságérzettel, a méltánytalanságok felismerésével és az arra való azonnali reflektálás vágyával. Nem állíthatom, hogy ez a tulajdonságom mindenki (akár csak a magam) örömére szolgált vagy szolgálna.

E sorokat azért írtam le, hogy jobban rávilágítsak miért is szeretem a Közélet Iskoláját. Szeretem, mert lehet (sőt muszáj) kérdezni. Szeretem, mert ha megoldásokat keresünk, nincsenek tabutémák. Szeretem mert minden képzés, tanulás, előadás már eleve egy kérdéssel kezdődik. Egy kérdéssel (vagy többel) amire közösen keresünk választ. Szeretem, mert a Közélet Iskolája hisz abban, hogy mindenkinek lehet igaza és elfogadja ezt. Szeretem mert a képzések során egy olyan Iskolában lehetek, ahol mindig is vágytam lenni. Mert a tudásom, a tapasztalatom fontos a képzőimnek és tanulnak, tanulhatnak tőlem. Ahogy én tőlük és a többiektől. Így születik egy közös tudás, amit másokkal megosztani öröm. Mert a tudás, a gondolkodás – meggyőződésem -, hogy gazdaggá tesz. Mert felszabadít.

Szeretem a Közélet Iskoláját, mert még soha, egyetlen alkalommal – legyen az évnyitó, filmvetítés, kutatási találkozó, tárlatvezetés vagy bármi más – nem jöttem „üres kézzel” haza. Mindig úgy jövök el az Aurórából, hogy úgy érzem „ma is tettem valamit a közösbe, a közös tudásért”. És vettem is el a közösből. Mert a Közélet Iskolája összes rendezvényén meg tud valósítani valamit abból a csodából, amit nagyon-nagyon jó átélni: mindannyian egyenlők vagyunk. Nem egyformák, de egyenlők. Minden találkozó körben zajlik. Ezzel eleve kizárt annak a lehetősége, hogy valaki fölénk magasodjon, elnyomjon. Mégis minden alkalommal bármelyikünk megtapasztalhatja a hatalmat. A tudás – a közös tudás, gondolkodás – hatalmát. Mert – tapasztalatból mondom – sok alkalommal éreztem már úgy, hogy HATALMAS vagyok. És velem együtt HATALMASOK a többiek. És azt hiszem, azt gondolom, hogy ennél nincs jobb érzés. És amikor ezt a HATALMAT megtapasztalom szabadnak érzem magam. Szabad vagyok. Felszabadít, hogy a tudást, ami bennem felgyülemlett átadhatom és másokét befogadhatom.

Meggyőződésem az is, hogy ha Magyarország – legalábbis a döntéshozó fórumok – úgy működnének, ahogyan a Közélet Iskolája működik, rávilágítva a problémára, megkeresve annak gyökerét és közös ötleteléssel megoldásokat találva rá – már messze járnánk a jelentől és egy sokkal igazságosabb, demokratikusabb, működőképesebb hely lenne a hazánk.

De ezt azért kicsit sajnálnám is. Mert akkor nem lenne szükség a Közélet Iskolájára. Márpedig nekem szükségem van erre a helyre. Otthonommá lett. Olyan otthonommá, ahová a gondolataim, a meggyőződésem, a tenni akarásom térhet haza. Megnyugodni, elcsitulni vagy éppen megerősödni. Azért szeretem a Közélet Iskoláját, mert ha nincs, akkor már én magam sem vagyok ebben az országban. Hitehagyottan, kiégetten robotolnék pénzért (persze jó vagy jobb pénzért) egy idegen országban.

Azért szeretem, mert nap nap után reményt, hitet ad nekem abban, hogy lesz jobb. Csak tenni kell. Csak kérdezni kell. Csak gondolkodni kell.

És azért szeretem a Közélet Iskoláját, mert emberek csinálják. Fantasztikus emberek. Okosak és bátrak. Őket pedig azért szeretem, mert azt gondolom róluk, hogy azzal tisztában vannak – valószínűleg -, hogy okosak, de fogalmuk nincs arról, milyen bátrak és nagyszerűek.

Bátrak. Mert a tudásuk más területeken is rengeteget ér. Anyagiakban. Sok pénzt kereshetnének vele. De  nem ezt teszik.És – lássuk be – a mai világban nem a pénzt kergetni, bátorság. De – szerencsére - telhetetlenek is. A telhetetlenségük pedig abban rejlik, hogy ők mások tudását is óhajtják. Egész életükben tanulnak és tanítanak. A közös élhető életért. A közéletért. Értünk, magukért, mindenkiért.

A magyar közélet különösen alkalmas arra, hogy kérdéseket generáljon az emberekben, amikre szeretnének válaszokat kapni, magyarázatokat találni. A Közélet Iskolája ezt teszi. Nem csak keres, de talál is válaszokat. Ezért is szeretem.

Mindig vágytam egy helyre, ahol addig kérdezek és gondolkodom, amíg csak jólesik. Senki nem csendesít el, nem mondja, hogy hülyeség, amin gondolkodsz. Inkább biztat. Velem gondolkodik.

Megtaláltam. És szeretem.

 Csengei Andrea

Fotó: Várady István

Még mennyi idő kell?! Balázs Péter beszéde a 6. Lakásmeneten

DSC_6713
from avárosmindenkié on Flickr

Be kell vallanom, először veszek részt a Lakásmeneten, sőt életemben először demonstrálok - ennek valószínűleg az az oka, hogy életemben először vagyok kerekesszékben, immáron 4. éve, akkor váltam el, azóta vagyok albérletben. Tulajdonképpen nem is kéne itt lennem, hiszen van hol laknom.

A ház, ahol lakom, két bejárattal, 4 lifttel rendelkezik, relatíve új építésű, ezért be tudok gurulni a 30 m2-be, és a főbérlő is jó fej, megengedte, hogy a fürdőkád helyére akadálymentes zuhanyzót tettessek. Be is jelentkezhettem tartózkodási helyre. Közületek hányan összetennék a kezüket, ha ilyen helyen lakhatnának - havi 60 + rezsiért.

Sok kerekesszékes sorstársamnál jobb anyagi helyzetben vagyok, ugyanis én rokkantsági ellátást és fogyatékossági támogatást kapok, ez valamivel 100 ezer Ft felett van, aki 18 éves kora előtt került kerekesszékbe, vagy bármilyen más fogyatékkal él, az csak kb. havi 55 ezer Ft-ból kell, hogy éljen. Jelenleg 30 000 Ft marad a megélhetésemre, a többit a lakhatásom viszi el. Ugye ennyiből nem lehet megélni?! Kénytelen vagyok 4 órában dolgozni, de tornára, masszőrre, fontos gyógyszerekre így sem telik. Minden hónapban hozzá kell nyúlnom a félretett pénzemhez, ami fogytán van, és még csak 43 éves vagyok. Ezért demonstrálok! Kérek szépen egy megfizethető, jó állapotban lévő, akadálymentes lakást (vagy havi 250 ezret).

Gondolom, annyiból ti is könnyebben lennétek – egyedülállóként.  Én önállóan szeretnék lakni és közösségben élni!
Magyarországon (a KSH adatai szerint) kb. 500 000 fogyatékos ember él, jó részük él intézetben, biztos hallottatok már a kitagolásról: az intézeteket megszüntetik és a lakókat lakóotthonokban, lakásokban helyezik el. Tesszük mindezt azért, mert aláírtunk (mármint Magyarország) több nemzetközi egyezményt is, sőt már a magyar alkotmány is kimondja:

XIX. cikk
(1)34 Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

XXII. cikk35
(1) Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.
(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.

Nem vagyok jogász, de olvasni azért tudok. Vagy rossz alkotmányt olvastam? Vagy rosszul értelmezem? (Ha valaki tudja a választ, a beszéd után keressen meg, itt leszek még.)

Egyébként jól érzem magam a bőrömben, már megbékéltem a kerekesszékkel, megértem és elfogadom azt, hogy idő kell, amíg a társadalom elfogadja/befogadja a fogyatékos embereket. De még mennyi idő kell?!

Balázs Péter

Fotó: Csoszó Gabriella

Older Oldest