Aktuális

Hogyan szervezzünk csoportot?

Fotó: Börcsök Zsófi (www.fotokontakt.hu)
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Ezen a foglalkozáson a résztvevők megtanulhatják, hogy működtessenek csoportokat, szervezeteket. A képzésre elsősorban olyan hátrányos helyzetű embereket várunk, akik

  • szeretnének új csoportot indítani egy érdekvédelmi/közösségi témában
  • szeretnék a már meglévő szervezetük/csoportjuk munkáját továbbfejleszteni

A képzés tervezett témái:

- a csoportszervezés alapjai

- új tagok beilleszkedése

- beszélgetések és szervezői találkozók szervezése

- jegyzetek és beszámolók készítése

- csoportkonfliktusok kezelése

- demokratikus működés alapja

Mikor? 2015. április 18-19. (szombat-vasárnap) 10-18h

Hol? Auróra Közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A részvétel ingyenes és a képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

A képzésre való jelentkezés során lehetőség van utazási támogatás és szállás igénylésére.

Jelentkezni emailben lehet a kozeletiskolaja@gmail.com címen a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: április 10.

További információ: 06 20 381 8996 (Udvarhelyi Tessza), kozeletiskolaja@gmail.com

Az esemény plakátja innen letölthető.

BESZÁMOLÓ A KÉPZÉSRŐL

Érdekérvényesítés és toborzás

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a képzésünkre elsősorban érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjait várjuk, akik:

  • szeretnék fejleszteni a szervezetük/közösségük érdekérvényesítő képességét és
  • megtanulni, hogyan tudnak széles tömegbázist építeni a mozgalmuk számára.

A képzés tervezett témái:

  • a nyomásgyakorlás technikái
  • sajtóközlemények írása
  • a közösségi média használata
  • tagok toborzása
  • együttműködés, szövetség építés

Mikor? 2015. március 28-29., 10.00-17.00 óráig

Hol? Auróra Közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A részvétel ingyenes és a képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (vidék-Budapest közötti utazásra és Budapesten belüli tömegközlekedésre is).

Jelentkezni email-ben lehet a kozeletiskolaja@gmail.com címen a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: március 20.

További tájékoztatás ugyanezen az email címen és telefonon: 06-70/509-8510 (Dósa Mariann)

A képzés szórólapja innen letölthető.

A képzés plakátja innen letölthető.

BESZÁMOLÓ A KÉPZÉSRŐL

Civil szervezeti tortúrák

A Közélet Iskolája ötlete kb. 3 éve fogalmazódott meg bennünk, és 2014-ben kezdtük el a szervezet kialakítását. Számos egyeztetés után 2014 februárjában indítottuk el a Közélet Iskolája Alapítvány bejegyzését, ami a várható ügymenet szerint néhány hónapot kellett volna, hogy igénybe vegyen. Végül éppen 12 hónap alatt sikerült az alapítványt hivatalosan is beindítani. De mi is tartott 12 hónapig?

Miután önkéntes ügyvédünkkel több hónapig írtuk a szervezet alapító okiratát, alapítónk végül 2014. február 6-án nyújtotta be először a Fővárosi Törvényszéknek a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet. A február 24-én keltezett válaszban a bíróság hiánypótlást kért tőlünk. Ez a levél sajnos csak késve jutott el hozzánk, mert hiába kértük a bíróságot, hogy ne az alapító címére küldjék a hivatalos levelezést (ő hosszú ideig külföldön tartózkodott), ezt nem vették figyelembe, így hetekig ott várt ránk a postaládában.

Végül, gyors munkával szerencsére éppen az előírt határidőn belül nyújtottuk be a hiánypótlást, amiben a bíróság minden felvetésére reagáltunk: pontosítottunk, töröltünk, és újabb papírokat töltöttünk ki, hogy mindenben megfeleljünk a Ptk.-nak és a civil törvénynek. Ahogyan a bíróság kérte, konkretizáltuk a célokat, a megvalósítás érdekében végzendő tevékenységeket, azt, hogy kiknek kívánunk ösztöndíjat, képzési támogatást nyújtani, mit értünk „egyéb közösségi szolgáltatások és kommunikációs csatornák használata alatt”, és rögzítettük a támogatások tartalmát is.

A bíróság 2014. június 18-i keltezésű elutasító végzése július 2-án érkezett meg. Az indoklás szerint a hiánypótlást „részben hibásan” teljesítettük. Ebben az esetben két lehetőségünk volt: új eljárás keretében benyújtunk egy új alapító okiratot és ezzel azt kockáztatjuk, hogy hiánypótlási eljárásra hivatkozva ismét több hónapot csúszunk vagy fellebbezünk, ami ugyan hosszadalmas eljárás lehet, de ha nekünk adnak igazat, akkor azonnal be leszünk jegyezve. Végül, mivel ügyvédünk nem gondolta megalapozottnak az elutasítás indokait, július 14-én fellebbezett a Fővárosi Ítélőtáblához.

Ügyvédünk érvelésese szerint a bíróságnak nem volt igaza abban, hogy az alapítvány tevékenysége és a vagyonfelhasználás módja esetében a felsorolásnál a „különösen” kitétel használata helytelen lett volna. Mi ugyanis nem példálózni akartunk, hanem a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának megfelelően „leginkább, főleg, elsősorban” értelemben használtuk a különösen kifejezést. A másik kifogás az volt, hogy nem magyaráztuk meg a "támogatás" és az "ösztöndíj" közötti különbséget. Mi úgy gondoltuk, ez köztudomású és sok más alapítvány alapító okiratában is szerepel az ösztöndíj, ami egy bevett támogatási forma és nem kíván külön magyarázatot. 

A Fővárosi Ítélőszék végül 2014. szeptember 30-án (itt a nyári ítélkezési szünet miatt telt-múlt az idő) megállapította, hogy a fellebbezés minden pontja megalapozott és utasította az elsőfokú bíróságot arra, hogy a 2014. április 10-én kelt alapító okirat alapján változtatás nélkül vegye nyilvántartásba az alapítványt.

Nagy örömünkre a 2014. október 20-án keltezett végzéssel a bíróság 11.975/2014.számon nyilvántartásba vette az alapítványt. Ekkor azonban észrevettük, hogy a végzésen a kuratórium elnöke új keresztnevet kapott (a bíróság összekeverte két kurátor nevét), amit postafordultával jeleztünk is a bíróságnak, és kértük a javítást. Noha ezt a hibát a bíróság vétette, és semmilyen tartalmi változást nem kértünk a végzéssel kapcsolatban, a bíróság a javítást módosítási eljárásként kezelte, azaz megküldte a javításra vonatkozó határozatot minden kuratóriumi tagnak azzal, hogy ha akarnak, 15 napon belül fellebbezzenek. Ezért – és mert közben megint bezárt a bíróság a téli szünet idejére - a javítási folyamat összesen 3 hónapot vett igénybe. Végül 2015 januárjában megkaptuk a javított végzést, amelyen az elrontott név kézírással volt kijavítva. Így az alapítvány nyilvántartásba vétele 2015. január 14-én emelkedett jogerőre és 2015. január 22-én a Közélet Iskolája Alapítvány végre bejegyzésre is került.

Ez alatt az időszak alatt mi már több támogatóval kapcsolatban voltunk, akik azért nem tudták a pénzügyi támogatásukat eljuttatni hozzánk, mert nem volt hivatalosan bejegyezett szervezetünk. Amikor megkaptuk a jogerős bejegyzést, azonnal elkezdtük intézni az alapítvány adószámának „megszerzését”, de sajnos itt is akadályokba ütköztünk. Mint kiderült, 2015. január 1-jétől elméletileg életbe lépett az elektronikus nyilvántartási rendszer, amelynek keretében egy alapítvány bejegyzésével együtt a bíróság az adószámot is automatikusan kiadja. Ez azonban a mi esetünkben nem történt meg, mert az új rendszer még nem működött és a régi szerint már nem lehetett – volna – adószámot kapni a NAV-tól. Nagyon sok telefonálás és talpalás után – no és a NAV-dolgozók jó szándékú közreműködésének köszönhetően – végül két hét alatt sikerült adószámot kapnunk, és ezzel már meg tudtuk nyitni a bankszámlánkat is.

Volt olyan pont ez alatt az egy év alatt, amikor azt gondoltuk, hogy akár politikai okai is lehetnek annak, hogy ilyen nehézkesen megy a Közélet Iskolája bejegyzése. De ennek nagyon kevés valószínűsége van, és inkább az tűnik az igen egyszerű magyarázatnak, hogy a magyarországi bürokrácia malmai nagyon-nagyon lassan és nehézkesen őrölnek.

Ezt a történetet nem azért írtuk le, hogy sajnáltassuk magunkat. Szerencsére mi a bejegyzési procedúra alatt is tudtuk végezni a munkánkat, és végül egyetlen támogató sem pártolt el tőlünk a bürokratikus nehézségek és a több hónapos késés miatt. Inkább azért osztottuk meg, hogy bemutassuk, mi kell ma Magyarországon egy civil szervezet hivatalos megalapításához a jó ötleten és a jóindulaton kívül: kitartás és türelem, egy karakán ügyvéd, türelmes támogatók és egy lankadatlan ügyintéző – nekünk szerencsére mindez megvolt és másoknak is azt javasoljuk, hogy így induljanak neki egy hasonló folyamatnak.

Ezek a tortúrák nem egyediek és nem is új keletűek. Egy 2006-os kutatásból, amelyről a Magyar Narancs is beszámolt, kiderül, hogy a civil szervezet bejegyzésének bírósági gyakorlat sokszor következetlen és önkényes: "egyazon napon ugyanazok a személyek húsz szervezetet alapítottak. A bejegyzési kérelmet, valamint a csak nevükben (NOSZA X Megyei/Budapesti Közhasznú Egyesület a Nonprofit Szervezetek Jogaiért) és székhelyükben különböző alapszabályokat valamennyi megyei és a Fővárosi Bírósághoz beadták. A 8-40 napon belül visszaérkezett végzésekben nem szerepelt olyan pont, amelyik az összes bíróság kifogásaiban megjelent volna, a legtöbb rendelkezés pedig csupán egy-egy döntnök jogértelmezői fantáziájának a terméke. Bár az egyesület több kérdésben is vitatkozik a végzésekkel, legfőbb kifogása a határozatok - már a jogbiztonságot veszélyeztető mértékű - szórása: volt olyan bíróság, amelyik egy pontban rendelte el a hiánypótlás benyújtását, és volt, amelyik 36-ban."

Mindez kulcsfontosságú kérdést vet fel: hogyan lehet Magyarországon jól működő demokráciát kialakítani, ha az állampolgárok az egyesülési jogukat ennyire bizonytalan és kiszámíthatatlan környezetben kell, hogy gyakorolják?

Rosszul állunk a politikához

Udvarhelyi Tessza: Kritizálom a hazámat, mert szeretem - Krug Emília interjúja a 168 Órában

A Város Mindenkié egyik alapítója, többször felszólalt már a tüntetéseken. Baloldaliságát büszkén vállalja, s még a politikusokat sem utálja. Sőt. Azt mondja: nem meddő a sok demonstráció, ez is annak a része, hogy végre belakjuk a demokráciát.

Egy aktivista, kulturális antropológus a tüntetéseken a hibákat is nézi, hogy miképp lehetne javítani?

– Persze, de alapvetően azért szeretek a tömegben lenni, mert komoly demokráciaélményt ad. Korábban imádtam a Critical Mass rendezvényeire járni, mert ott megéltük azt, hogy erősek vagyunk. Ilyen élmény volt az internetadós demonstráció is. És a jó beszédek is inspirálnak, bár mostanában az emberek inkább frusztráltak a szónoklatok miatt.

Az interjú teljes egészében itt olvasható

Moderátorképzés a Heves Megyei Szülőszövetségben

A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége mentorhálózat kialakításába kezdett, amelynek célja a megyében élő sérült embereket nevelő szülők sorstársi segítése. A Szövetség felkérte a Közélet Iskoláját, hogy képzésekkel segítse ezt a felkészülési folyamatot. 2014. október 11-én a szervezet kb. 20 tagjának tartottunk képzést a mentorálásról előadások és interaktív játékok segítségével.

2014. december 11-én pedig a különböző beszélgetések, találkozók moderálásáról tartottunk képzést a szülőknek, szintén Sebály Bernadettel közösen, aki a TASZ megbízott közösségszervezőjeként hosszú ideje támogatta a Szülőszövetség munkáját.

Mivel 2015 januárjától már külső segítség nélkül szerveződik a csoport, fontos volt, hogy a tagok felkészüljenek arra, hogy hatékonyan – tehát minden résztvevő számára valódi véleménynyilvánítási lehetőséget biztosítva és a közös döntések megszületését támogatva – tudják vezetni a csoport találkozóit, megbeszéléseit. Először helyzetgyakorlatokon keresztül szereztünk tapasztalatot arról, hogy milyen hatása van annak, amikor nincs moderátora egy olyan beszélgetésnek, amelyen 10-15 ember is részt vesz és nekik valahogyan döntésre kell jutniuk számukra fontos kérdésekben. A gyakorlatok során megtapasztaltak alapján közösen sorra vettük, hogy mi is a szerepe a moderátornak egy találkozó során, milyen feladatokat kell ellátnia, mire kell odafigyelnie a beszélgetés közben.

Ezek után számba vettük, hogy egy jó moderátornak milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, milyen készségeket kell fejlesztenie magában, ha jól szeretné vezetni a rá bízott beszélgetést – hiszen senki nem születik jó moderátornak, ezeket a készségeket sok gyakorlással és odafigyeléssel kell kifejlesztenünk magunkban. Végül a szövetség tagjai újabb helyzetgyakorlatokon keresztül próbáltak ki különböző moderálási technikákat és ezek alapján közösen megbeszéltük, hogy milyen nehézségekkel kell szembe néznie a moderátornak és hogyan tudja kezelni ezeket a helyzeteket.

Nagy öröm volt számunkra, hogy részei lehettünk a mentorhálózat kialakításának, hiszen a Közélet Iskolája épp az ilyen alulról jövő állampolgári közösségek és kezdeményezések megerősödésében látja a magyarországi társadalmi változás kulcsát. Ha a képzésünkkel ehhez csak egy picit is hozzá tudtunk járulni, akkor már biztosan megérte. (És nagyon jól is éreztük magunkat közben.)

Nagyon szurkolunk a szülőknek!

Az egyik résztvevő beszámolója a képzésről itt.

Felkészülés a Tettek Idejére

Fotó: Csoszó Gabriella (www.fotokontakt.hu)
from Közélet Iskolája on Picasa

2015. január 9-én pénteken háromnapos tréning kezdődött a Közélet Iskolájában a múlt század lakhatási mozgalmainak részvételi akciókutatásában dolgozók számára. Mi, kutatók, a két civil alapító, valamint segítőink ismerkedtünk egymással és a következő 12 hónap munkájára hangolódtunk rá. 

Aznap délelőtt rövid bemutatkozások után játékos formában tudtunk meg egyre többet a másikról és arról, ki mit vár, remél az eljövő közös egy évtől. Ebédidőben – mindhárom napon – az Auróra-házban levő Kioszk látott minket vendégül, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Délután a lakhatási szegénységgel kapcsolatos valós történeteket elevenítettünk meg, majd elemeztük őket. A napot egy Kassák-mű alapján készült film, az Angyalok földje megtekintésével zártuk.

Szombaton a fenti művész nevét viselő óbudai múzeum meglátogatásával kezdtünk, a színvonalas tárlatvezetés végigvitt minket Kassák Lajos életművén, ezután pedig Udvarhelyi Tessza tartott előadást a 20. század budapesti szegénytelepeiről. Gyönyörű időben utaztunk vissza az Auróra utcába, ahol délután 2 tavalyi kutató adta át tapasztalatait, majd a profi könyvtárhasználat rejtelmeibe nyertünk betekintést Ledniczky Lívia előadása révén.

A hét utolsó napján K. Horváth Zsolt rombolt le több mítoszt fővárosunk múltjával kapcsolatban, sok érdekes és szomorú részletet ismerhettünk meg többek között a Csikágóval és az akkori VI. kerület északi, ma a XIII. kerülethez tartozó területeiről. Ezután Tessza ismertetett meg bennünket az interjúzás műhelytitkaival, amiket szituációs gyakorlatokkal ki is próbálgattunk.

Dósa Mariann vezetésével a csoporton belüli kommunikáció és az alapvető csoportelvek tisztázására került sor. Megegyeztünk a döntési mechanizmusaink dinamikájának folyamatairól. A pénzügyi helyzetünk, illetve gyakorlati kérdések egyeztetésével zártuk a 3 kimerítő, de eredményes felkészülési napot.

Sziráki Zoltán

További információ a kutatásról

Képek a felkészítő képzésről

Fotó: Csoszó Gabriella

Felhívás! Kritikai pedagógia képzés a Közélet Iskolájában

Fotó: Vörös Anna
from A Város Mindenkié on Picasa

A kritikai pedagógia olyan, elsősorban Latin-Amerikából származó, de Magyarországon kevésbé ismert oktatási irányzat, amely a kritikai gondolkodást és a mozgalmi, civil szerveződést ötvözi. A Közélet Iskolája kurzusának célja, hogy megerősítse a pedagógia szerepét a magyarországi társadalmi mozgalmak, civil szervezetek és informális csoportok munkájában. A kurzus során a résztvevők megismerkednek a kritikai pedagógiai elméleti alapjaival és módszertani képzésben is részesülnek többek között a nemformális módszerek, a kritikai elemzés, a fórum színház és a részvételi akciókutatás területén. A képzés a résztvevők aktív együttműködésére és részvételére épül, a kurzus végén pedig mindenkinek próbatanítást kell bemutatnia a csoport többi tagjának.

Részletes információk és jelentkezési lap itt

Csizi Zsolt és Udvarhelyi Tessza beszéde a MostMi! tüntetésén

ZSOLT: Csizi Zsolt vagyok, 44 éves fizikai munkás, 4 gyermek apja, félig roma, félig fehér. Miskolcon születtem, és serdülőkoromtól 2008-ig a Diósgyőri Acélműben dolgoztam. Amikor a gyárat bezárták, én munkanélküli lettem, és eljöttem Budapestre munkát keresni. Itt hamar rá kellett jönnöm, hogy az albérletek nem megfizethetőek, ezért kénytelen voltam egy kunyhót építeni magamnak.

TESSZA: Udvarhelyi Tessza vagyok, 34 éves kulturális antropológus. A 2. kerületben nőttem fel, jómódúnak számító családban. A doktori fokozatomat tanulmányi ösztöndíjjal New Yorkban szereztem, és 19 éves korom óta a civil szférában dolgozom.

ZSOLT: A kunyhóm mellett lévő telek tulajdonosa tavaly el akart üldözni arról a helyről, ahol már 5 éve éltem. Mindenhol feljelentett mondván, hogy rontom a telke értékét. Ekkor kezdtem el harcolni azért, hogy lakást kaphassak, és egy év küzdelem után ma már önkormányzati bérlakásban élek. Hatalmas dolog, hogy végre nem az erdőben kell élnem, de a lakás szinte életveszélyes: a falak olyan nedvesek, hogy még a bútor is rohad a salétromtól, ahogy azt ti is láthattátok az Index rólam készült karácsonyi videójában.

TESSZA: Gyerekkorom óta anyagi biztonságban élek, 10 éve pedig sikerült egy saját lakást is vennem a családom és az állam által támogatott hitel segítségével. Az alacsony kamatozású hitelt még az előző Fidesz-kormány vezette be, amely már akkor is minden lehetséges eszközzel a jómódúakat támogatta a szegénységben élő emberekkel szemben. Noha politikailag nem vagyok az államhatalom kegyeltje, osztályhelyzetem megvéd attól, hogy saját bőrömön érezzem azt az elnyomást, amit Zsolt nap mint nap megtapasztal.

ZSOLT: A kettőnk között tátongó hatalmas szakadékot nem a Fidesz teremtette, hanem a kapitalista gazdasági rendszer. Ugyanakkor ez a kormány mindent megtesz azért, hogy ezt a szakadékot ne csökkentse, hanem még inkább elmélyítse. Orbán Viktor kormánya mindent megtesz azért, hogy a szegény ember még szegényebb és jogfosztottabb, a gazdag pedig még gazdagabb és erősebb legyen. A Fidesz által elképzelt társadalomban mi ketten soha nem dolgozhatnánk együtt, és soha nem állhatnánk közösen ezen a színpadon. Mi mégis itt vagyunk!

TESSZA: Azzal, hogy ma mindketten itt állunk előttetek, azt üzenjük minden Magyarországon élő embernek: a különböző hátterű, helyzetű és gondolkodású emberek közötti áthidalhatatlan egyenlőtlenség egyáltalán nem szükségszerű! A Város Mindenkié csoportban – ahol mindketten aktivisták vagyunk – a hajléktalan emberek és szövetségeseik már öt éve dolgoznak együtt a lakhatáshoz való jogért.

ZSOLT: Ebben a csoportban az olyan emberek, mint én, nem kiszolgálásra váró ügyfelek, és nem is alamizsnára váró koldusok, hanem teljes értékű állampolgárok, akik kiállnak saját magukért és társaikért. Azért szeretek ebben a csoportban lenni, mert itt mindannyian egyenlőek vagyunk – és nem csak a szavak szintjén. Itt nem néznek le azért, mert hajléktalan voltam. Itt olyan értéknek tartják a tapasztalataimat, amelyből mindenki erőt meríthet a küzdelemhez.

TESSZA: Ebben a csoportban az olyan emberek felelőssége, mint amilyen én vagyok az, hogy erőforrásaikat és kapcsolataikat ne elsősorban saját céljaikra, hanem a csoport és az általa képviselt, lakásszegénységben élő emberek javára hasznosítsák. Azzal, hogy elismerjük előjogainkat és megosztjuk lehetőségeinket, esélyt teremthetünk mások számára is ahhoz, hogy teljes jogú állampolgárként éljenek. Ebben a csoportban senki sem hozhat más helyett döntést azért, mert iskolázottabb, gazdagabb vagy éppen fehérebb. Mindig mindent közösen döntünk el, közösen tervezünk meg, közösen hajtunk végre és közösen értékelünk. Ez a működés minta lehet mások számára is ahhoz, hogy valódi szolidaritásra épülő mozgalmakat építsünk!

ZSOLT: Magyarországon nincs demokrácia. A kormány kitalál valamit és azt várja, hogy az emberek kussoljanak, és azt csinálják, amit ők mondanak. Az, hogy mi mit gondolunk, már egyáltalán nem számít! A kormány milliárdokat költ felesleges dolgokra, miközben a szegényeket folyamatosan sanyargatja! Pedig az állam feladata éppen az, hogy az embereknek segítsen, és nem az, hogy beléjük rúgjon. A korábbi kormányok is kizsákmányolók voltak, de ez a mostani sokkal rosszabb. Nagyon szívesen bevinnék egy pár kormányzati politikust az üresen álló fabódémba, hogy ott töltsön el egy kis időt mínusz 10 fokban. Járjon onnan munkába!

TESSZA: Sokszor mondtuk már, és még sokszor el fogjuk mondani: ennek a kormánynak mennie kell! Mégsem elég az Orbán-kormányt szidni és elküldeni őket a fenébe. Azon is dolgoznunk kell, hogy mi lesz, amikor már nem lesznek? Hiteles, felelős és valóban baloldali értékeket valló politikusok nélkül soha nem lesz Magyarországon valódi politikai változás. Azt pedig, hogy a minket képviselő döntéshozók hitelesek, felelősek és valóban baloldaliak legyenek, nekünk magunknak kell kikényszeríteni.

ZSOLT: Az, hogy mi ketten együtt dolgozunk, egyáltalán nem természetes vagy könnyű. Rengeteg munkánkba került, hogy eljussunk ide, hogy megbízzunk egymásban és, hogy elhiggyük egymásról: nem kihasználni akarjuk a másikat, hanem valóban egymásért és egy közös célért dolgozunk. Csak úgy lehet erős mozgalmat építeni, ha ezt a rengeteg munkát mindannyian elvégezzük: ki kell lépnünk megszokott köreinkből és együtt kell dolgozzunk a tőlünk nagyon különböző emberekkel is.

TESSZA: Az olyan helyzetben lévő embereknek, mint amilyen én vagyok, felelőssége, hogy az élet minden területén helyet csináljanak azok számára, akik ma elnyomásban, kirekesztésben élnek. Az adományozás és a személyes kedvesség értékes gesztusok, de az érdemi munka csak ezután kezdődik: az elnyomott emberekkel együtt és nem helyettük kell küzdenünk azért, hogy ebben az országban mindenki egyenrangú állampolgárként élhessen. Ahhoz, hogy mások hangja tisztán hallható legyen, néha nekünk saját magunknak kell elcsendesednünk!

ZSOLT: Ebben a munkában az olyan embereknek is részt kell venniük, mint amilyen én vagyok. Meg kell tanulnunk bízni saját magunkban és másokban is. El kell hinnünk, hogy ugyanolyan jogaink vannak, mint mindenki másnak, és meg kell tanulnunk élni a jogainkkal. Ne féljetek tüntetni! Ne féljetek panaszt tenni, ha egy politikus vagy döntéshozó visszaél a hatalmával! Ne féljetek felszólalni bántalmazott rokonotok védelmében, és akkor sem, ha azt látjátok, hogy a fehér és cigány magyarok egymást hibáztatják helyzetükért! És ne féljetek a nálatok gazdagabb emberektől. Ők sem érnek többet, mint mi, csak sokkal több lehetőséget kaptak az élettől. A szegénység nem önhiba, hanem rendszerhiba. A gazdasági egyenlőtlenségek ellen lehet, és kell is küzdeni. Ha ezt elég sokan elhisszük és cselekszünk is, akkor nem lehet minket figyelmen kívül hagyni!

TESSZA: A rendszerváltás jólétet ígért nekünk, azóta viszont egyre több a szegény ember. Hogyan lehetnének magyarok milliói öntudatos állampolgárok, ha a mindennapi túlélésért küzdenek? A szociális jogok és a politikai szabadságjogok egymás nélkül nem sokat érnek. A kenyér, a lakás és az egészségügyi ellátás ugyanannyira szükségesek ahhoz, hogy egyenlő állampolgárként élhessünk, mint a választójog, a gyülekezési jog vagy a sajtószabadság. Ahhoz, hogy mindezt kiharcoljuk, saját magunknak is napi szinten kell gyakorolnunk az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás eszméit. Csak így érhetjük el azt, hogy az ország vezetői magukra nézve is kötelezőnek tartsák ezeket az értékeket.

ZSOLT: Alamizsna helyett igazságos elosztásra, sajnálat és bizalmatlanság helyett pedig közös politika cselekvésre van szükség. Együtt semmi sem lehetetlen!

Lakhatást, demokráciát, szolidaritást!

Fotó: Börcsök Zsófia

Newest Newer
Older Oldest