Aktuális

Ne féljetek a politikától! Udvarhelyi Tessza beszéde 2014. október 23-án

Tedd magad szabaddá! - ez a mai tüntetés hívószava, és az előttem szólók erre mutatattak személyes példát. De a személyes példákon túl a kérdés továbbra is adott: hogyan teheti egy nép magát szabaddá?

Ma az 1956-os forradalomra emlékezünk. Ezen a napon lázadt fel a magyar nép a szegénység és az elnyomás ellen, és ezen a napon kiáltották ki a Harmadik Magyar Köztársaságot is 1989-ben.

De a rendszerváltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az egyenlőtlenségek hatalmas mértékben megnövekedtek, egyre többen szakadtak le és szigetelődtek el. A demokrácia tömegek számára látszat volt csupán, nem pedig mindennapos élmény. Az Orbán-rezsim a magyar társadalom leépülésének következménye, és egyben mélypontja. Az elmúlt 4 és fél évben a kormány szétverte a demokrácia intézményes kereteit, és nyíltan szembefordult a jóléti állam eszméjével.

Marx híres mondása így szól „a feladat az, hogy megváltoztassuk”.

A mi feladatunk most nemcsak az, hogy lebontsuk az Orbán-rezsimet, hanem az, hogy magunkat is megváltoztassuk. El kell végre kezdenünk megtanulni a demokráciát, hiszen csak így lehetséges, hogy a rezsim bukása után valóban valami más, és ne az elmúltnyolcév következzen.

A demokrácia nem csak egy eszme. A demokrácia gyakorlat, és nem csupán a 4 évenként ismétlődő választásoké. Valódi demokrácia csak ott van, ahol az mindannyiunk számára belsővé tett gyakorlat. A demokrácia biztosítéka nem a kormány, nem az alkotmány, nem az Európai Unió és nem is az Egyesült Államok. Vagy mi váltjuk valóra a demokráciát, vagy senki.

Demokráciában élni annyit tesz, hogy minden emberi viszonyunkban – családunkkal, munkatársainkkal, és mi, aktivisták egymás között is – a demokrácia elveit gyakoroljuk. Nem élünk vissza kiváltságainkkal, lehetőséget teremtünk rosszabb helyzetben élő embertársainknak is az érvényesülésre, megakadályozzuk az elnyomó és kizsákmányoló viszonyokat és biztosítjuk, hogy mindenki bele tudjon szólni az őt érintő döntésekbe.

A demokrácia egyik garanciája az erős civil társadalom. Ahhoz, hogy ez nálunk is így legyen, a civilségnek is új jelentést kell adnunk. A projekteket megvalósító, szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek fontos szerepet töltenek be életünk javításában és a szakpolitikák alakításában. De a professzionális civil szervezetek egyedül nem képesek átfogó változást elérni, hiszen nem is ez a céljuk.

A valódi változáshoz az kell, hogy megszervezzük magunkat. A szervezett közösségeket sokkal nehezebb leteperni és kisemmizni. Ha jobban meg lettünk volna szervezve 2010-ben, talán az Orbán rezsim sem tudott volna kiépülni – legalábbis biztosan nem ilyen gyorsan és stabilan.

De még most sem késő! Szervezzük meg magunkat az iskolákban és az egyetemeken, a lakó- és a munkahelyünkön, a hajléktalanszállókon és az egészségügyben, a segély-irodákban és a fogyasztás tereiben! Ha megszervezzük magunkat, meg fogjuk tapasztalni, mit is jelent igazából egy állam polgárának lenni.

De a mai helyzetben még ez sem elég! Azon túl, hogy különböző, számunkra fontos ügyek körül szerveződünk, olyan átfogó társadalmi mozgalmakra is szükségünk van, amelyek nagyobb távlatban gondolkoznak és szélesebb tömegeket is megmozgatnak.

Olyan mozgalmakra, amelyek világos vízióval rendelkeznek arról, milyen világot akarunk, és arról, hogyan tudjuk megteremteni.

Olyan mozgalmakra, amelyeknek nemcsak az a fontos, hogy mit tesznek, hanem az is, hogy hogyan.

Olyan mozgalmakra, amelyek számára a tüntetés és az akciózás nem cél, hanem az egyik eszköz a sok közül egy hosszú és tudatos folyamatban.

Olyan mozgalmakra, amelyek nemcsak céljaikban, hanem működésükben is demokratikusak: ahol a döntések átláthatóak, és ahol nincs tere a hatalommal való visszaélésnek.

Olyan mozgalmakra, amelyekben különböző osztályok tagjai vesznek részt, és nemcsak a középosztály vagy az értelmiség aktivitására építenek, hanem a munkásokéra és a szegénységben élőkére is, és így önmagukban is a szolidaritás fórumaivá válnak.

Olyan mozgalmakra, amelyekben magától értetődő elvárás és gyakorlat a nők és a férfiak, a cigány magyarok és a fehérek, az idősek és a fiatalok, a szexuális kisebbségek, és a fogyatékossággal élők részvétele és egyenlősége.

És végül, olyan mozgalmakra van szükségünk, amelyek nem félnek a politikától. Olyan mozgalmakra, amelyek számára a politika az élet természetes része, és amelyek a pártokat is éppen annak tekintik, amik: az érdekérvényesítés egyik fontos és legitim formájának. Az, hogy a magyar politika a haladó és igazságos döntések terepévé váljon a mi közös felelősségünk: a politikusaink éppen olyanok, amilyenné mi mindannyian neveljük őket. Ha az elkötelezett, tisztességes emberek távol maradnak a politikától, akkor Magyarországon soha nem lesz elkötelezett, tisztességes politizálás!

Mi mindannyian politikusok vagyunk! Ti mindannyian politikusok vagytok: olyan emberek, akik felelősséget éreznek közös ügyeinkért, és akik részt akarnak venni azok alakításában. Ne féljetek a politikától, ne féljetek magatoktól!

Éljen a köztársaság!

„A ti szemetetek a mi vagyonunk" Beszámoló a Közélet Iskolája indiai tanulmányútjáról

5. nap The Great Wall of Mumbai
from Közélet Iskolája on Picasa

Mikor? 2014. október 17. (péntek) 19-21h

Hol? Budapest VIII. ker. Auróra utca 11.

Lehetőséget kaptunk, hogy Európán és Észak-Amerikán kívül is megismerkedjünk a Közélet Iskolájához hasonló szervezetekkel és tanuljunk tőlük az állampolgári és politikai oktatás, valamint a részvételi akciókutatás módszereiről és technikáiról. 2014. szeptember 7 és 17. között Mumbaiba utaztunk, hogy megismerkedjünk hat szervezet munkájával, amelyek mind kirekesztett csoportokkal dolgoznak azon, hogy teljes értékű állampolgárként tudjanak élni. Az itt szerzett tapasztalatainkról fogunk mesélni október 17-én este 6-tól az Aurórában.

Sok-sok képpel, videóval, élménnyel és sütivel készülünk. Várunk Titeket sok szeretettel!

Ezekről a szervezetekről fogunk mesélni:

Haiyya: Organise for Action

Ghar Bachao Ghar Banao Andolan

Kranti

Stree Mukti Sanghatana

Alternative Realities

PUKAR

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/1469476766667064/

További információ:

Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), Dósa Mariann (0670-509-8510)

kozeletiskolaja@gmail.com, www.kozeletiskolaja.hu

Köszönjük az Open Society Initiative for Europe támogatását a tanulmányút megvalósításához.

Dósa Mariann: A közélet iskolája – oktatással, kutatással, fejlesztéssel a változásért

A Közélet Iskolája a magyarországi társadalmi mozgalmak támogató háttérintézménye szeretne lenni, ami oktatással és kutatással küzd az elnyomás ellen és a valódi demokráciáért. Előadásomban az iskola létrehozásának ideológiai hátterét: a kritikai pedagógia elméleti alapvetéseit szeretném bemutatni és azt, hogy mi az iskolában hogyan fogjuk ezeket az alapvetéseket a gyakorlatba átültetni.

Az Közélet Iskolája létrehozását részben az a felismerés vezette, hogy a magyar társadalom nemcsak anyagi, gazdasági szempontból, hanem politikai értelemben is szélsőségesen egyenlőtlen. Emberek tömegei élnek az országban úgy, hogy esélyük sincs a politikai döntéshozatal befolyásolására, szükségleteik kifejezésére, érdekeik érvényesítésére. Ezért társadalmunk nem tekinthető valódi demokráciának. Nem elég, hogy négyévente szavazhatunk, ha közben semmi befolyásunk nincs arra, hogy mit tesznek azok, akiket megválasztottunk. Nem elég, hogy szabad a véleménynyilvánítás, ha a véleményünkre senki nem kíváncsi. A többpárti parlament mai formájában, a globális kapitalista piacgazdaságba ágyazottan láthatóan nem képes biztosítani a különböző társadalmi csoportok egyenlő állampolgári részvételét. Az elnyomott társadalmi csoportok – az alacsonyan képzettek, munkanélküliek, segélyből élők, a cigány lakosság, a szegénységben élő nők, a menekültek, fogyatékkal élők és mások – pedig különösen kiszolgáltatottak érdekeik érvényesítésekor. Ameddig az elnyomottak nem ismerik a jogaikat, addig biztosan nem is tudják érvényre juttatni őket. Amíg meg vannak fosztva attól a rendszerkritikus látásmódtól, ami lehetővé tenné számukra elnyomott helyzetük valódi okainak azonosítását, addig nem lehetnek képesek arra, hogy érdemben fellépjenek elnyomóikkal szemben.

Sajnos valószínűleg ma csak a magasan képzett értelmiség számára unott közhely, hogy a tudás hatalom. A kritikai pedagógia célja mindenekelőtt épp az, hogy ez a gondolat mindenkihez eljuthasson és hogy mindenki részesedhessen ebből a hatalomból. Mindig szabadkozni szeretnék a ’pedagógia’ szó miatt, fölényesnek és hierarchikusnak érzem, mert tudom, hogy amit ma Magyarországon általában ez alatt értenek, az egy eredendően egyenlőtlen, a tanító és a tanított közötti áthidalhatatlan hatalmi ellentéten alapuló viszony. Ebben az értelemben a ’pedagógia’ maga válik az elnyomás eszközévé az által, hogy újra- és újratermeli ezt az alá-fölé rendeltségi viszonyt és sok esetben elsősorban az uralkodó, elnyomó társadalmi normák terjesztését, illetve a (mások számára) profitot termelő bérmunkához szükséges képességek megszerzését szolgálja. A kritikai pedagógia célja azonban épp mindennek az ellenkezője.

Oktatás mint a szabadság gyakorlata – ez a brazil Paolo Freire első könyvének címe, ami nagyon pontosan megfogalmazza a kritikai pedagógia hitvallását: az elnyomott csoportok felszabadítása és a hierarchikus társadalmi viszonyok felszámolása a tanulás segítségével. Freire marxi alapokból indult ki, amikor megalkotta a kritikai pedagógiai iskolát – vagyis az elgondolását megalapozó valóságkép középpontjában az anyagi lét, a munka, a termelés összefonódó rendszerei állnak. Ez a társadalmi-gazdasági-politikai rendszer a társadalom széles rétegeit ítéli némaságra – megfosztja őket az önálló emberi cselekvés lehetőségétől és eszközeitől, a rendszert kiszolgáló eszközökké alacsonyítja (tárgyiasítja) őket. És ami mindezt szinte visszafordíthatatlanná teszi: a szűk korlátokat és a szigorú ellenőrzést az elnyomottak belsővé teszik és így a folytonos szégyenérzeten és az erős önkontrollon, önfegyelmezésen keresztül tulajdonképpen magukban hordozzák elnyomóikat. Ezért az elnyomás elleni fellépés első lépése a tudatra ébredés, vagyis a rendszerkritikus tudás megszerzése kell, hogy legyen. Ennek során az elnyomottak képessé válnak arra, hogy ne az elnyomóik tekintetén keresztül lássák az őket körülvevő világot és saját magukat, meghatározhassák saját identitásukat. A saját életük felett megszerzett kontroll birtokában, erős öntudattal és a közösség erejét megtapasztalva a korábban elnyomott emberek is képessé válnak arra, hogy kollektíven fellépjenek a társadalmi igazságosságért – akár saját sorsuk, akár más emberek sorsa tekintetében.

A kritikai pedagógia azonban nemcsak céljaiban, hanem eszközeiben, vagyis a célok eléréséhez vezető folyamat tekintetében is forradalmi: alapelve a résztvevők közti egyenlőség és kölcsönösség. A kritikai iskola hierarchiamentes, ezáltal elmossa a tanító és tanított közötti egyértelmű határvonalat – úgy épül fel, hogy minden résztvevő tanulni tud belőle, miközben megosztja a többiekkel azokat a képességeket, amelyekkel ő rendelkezik. Mindez egy szép és bizakodó emberképet feltételez: olyan egyéneket és a belőlük formálódó olyan közösségeket, amelyek alapértéke a szolidaritás és az ehhez szükséges önzetlenség és alázat. A kritikai pedagógia csak akkor tud működni, ha a résztvevők ismerik saját képességeiket és bíznak ezekben és egymásban is megbíznak annyira, hogy nyugodtan rábízzák magukat a közösség erejére és erőforrásaira.

A Közélet Iskoláját azért hoztuk létre, hogy fellépjünk a magyar társadalom súlyos politikai igazságtalansága ellen. Szeretnénk segítséget nyújtani a kiszolgáltatott csoportoknak abban, hogy valódi tartalmat kapjanak az állampolgári jogaik és ennek nyomán visszanyerjék a demokratikus intézményekbe vetett hitüket. És szeretnénk, ha mindezeken keresztül megerősödne Magyarországon az állampolgári részvétel kultúrája. Az iskola fő célja az, hogy az állampolgári oktatáson, részvételi kutatásokon és a civil szervezetek fejlesztésén keresztül hozzájuttassa az elnyomottakat azokhoz a képességekhez és erőforrásokhoz, amelyek révén megismerhetik állampolgári jogaikat és cselekvési lehetőségeiket. Hiszünk abban, hogy ez elegendő, de legalábbis elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az elnyomott csoportok és az őket képviselő szervezetek érdekérvényesítő képessége megerősödjön és ezáltal stratégiai válaszokat tudjanak adni a saját bőrükön megtapasztalt, rendszerszintű problémákra.

Elhangzott: 2014. augusztus 30-án a RESTART Gödi Fészek c. nyári egyetemen

Az előadás itt meghallgatható

Mumbaiba utazunk!

indulas.jpg
on lh6.googleusercontent.com

Lehetőséget kaptunk, hogy Európán és Észak-Amerikán kívül is megismerkedjünk a Közélet Iskolájahoz hasonló szervezetekkel és tanuljunk tőlük az állampolgári és politikai oktatás, valamint a részvételi akciókutatás módszereiről és technikáiról. Pénteken Indiába utazunk, hogy megismerkedjünk hat mumbai szervezet munkájával, amelyek mind kirekesztett csoportokkal dolgoznak azon, hogy teljes értékű állampolgárként tudjanak élni.

A szervezetek, amelyeket meglátogatunk:

PUKAR

Haiyya

Ghar Banao-Ghar Bachao

Stree Mukti Sangahtana

Make a Difference

Kranti

Köszönjük az Open Society Initiative for Europe támogatását a tanulmányút megvalósításához!

Newest Newer