Aktuális

​Társadalmi mozgalmak filmekben - képzési felhívás hátrányos helyzetű embereknek

Társadalmi mozgalmak filmekben - képzési felhívás hátrányos helyzetű embereknek

Szeretsz filmeket nézni? Érdekelnek a társadalmi mozgalmak? Akkor ezt a képzést neked találtuk ki!

A 8 hetes képzés során klasszikus filmeken keresztül ismerkedünk meg a 20. század legnagyobb társadalmi mozgalmaival a magyarországi lakhatási mozgalmaktól az észak-amerikai fogyatékosügyi szerveződésen keresztül a latin-amerikai gyárfoglalásokig. A filmeket közösen fogjuk megnézni és csoportos beszélgetés során dolgozzuk fel, képzett tanárok és szakértők segítségével.

Ez a képzés elsősorban hátrányos helyzetű embereknek szól. Szeretettel várunk minden munkanélküli, segélyből élő, roma, gyermekeit egyedül nevelő, anyagi gondokkal küzdő, fogyatékkal élő, partnere által bántalmazott, fizikai munkát végző, szexuális kisebbséghez tartozó embert és mindenki mást, aki másokhoz képest hátrányos helyzetben él.

Helyszín: Auróra közösségi ház (Budapest, VIII. ker. Auróra utca 11.)

Időpont: május 24-től július 14-ig minden kedden 18.00-tól 21.00 óráig

A részvétel semmilyen előképzettséget nem igényel és ingyenes! Jelentkezni az itt letölthető jelentkezési lapon lehet május 17-ig.

A foglalkozások alatt kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk, illetve szükség esetén minden résztvevőnek alkalmanként 2 db vonaljegyet. Gyerekekkel is lehet jönni, nekik tudunk játszóházat szervezni a helyszínen (ezt kérjük, előre jelezd).

További információ: Dósa Mariann (06 70 509 8510; kozeletiskolaja@gmail.com)

A képzés az NCTA-2014-8242-A számú ”Restart - közösségi hálózatfejlesztés a hajléktalan emberekért” című pályázati program keretében valósul meg.

A kurzus szórólapja és plakátja innen letölthető.

Fotó: Dear Mandela

Hogyan szervezzünk csoportot? - beszámoló a képzésről

Fotó: Csécsei Ilona
from Közélet Iskolája on Picasa

Múlt vasárnap, késő délután a közösségi oldalamra feltettem egy oklevet, aminek a kiállítója a Közélet Iskolája volt. Ezen a kis papiroson igazolják, hogy részt vettem egy olyan képzésen, aminek a "Hogyan szervezzünk csoportot" volt a neve. Persze az ismerősök azonnal faggatni kezdtek, hogy mi is ez? Nehéz volt helyesen válaszolni, mert olyan sok minden kavargott még bennem. Információk sűrű szövevényén át, komoly szakmai és baráti kapcsolatok tették tarkává a két napot.

A fiatal előadók lendülete, dinamizmusa és persze kimagasló szakmai tudása mindenkit a székhez szögezett. Tényleg ittuk minden szavukat, hisz ugyanazokkal a kérdésekkel érkeztünk: hogyan érjük el, hogy végre odafigyeljenek ránk? De ne is ránk, inkább arra a társadalmi problémára ami ellen mi ott együtt próbáltunk szövetkezni? Hogyan győzzük meg a körülöttünk élőket, hogy a mondandónk fontos, és érdekes? Saját kis csoportunk magjaként, hogyan tudjuk bevonzani azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, a problémákat maguk is észlelik, és változtatásunkat maguk is sürgetőnek látják? Hogyan lehetünk rút kiskacsából magasan szálló, gyönyörű hattyú?

A legfurább talán az volt, hogy mennyire képesek voltunk együtt, csapatban dolgozni, pedig mindannyian más érdekeltséget képviseltünk. Volt képviselete az autistáknak, időseknek, nőknek, szakszervezeteknek, hajléktalanoknak. A tagok érkeztek vidékről, és Budapestről. Néhány óra múlva eltűntek a tagok, és maradtak a barátok.

Személy szerint néhányukkal a képzés után azonnal fel is vettem a kapcsolatot. Lesz, aki a baráti körömet gazdagítja, és van akivel szakmailag azt hiszem megtaláltuk a közös hangot.

A két napos képzésnek köszönhetően néhányan úgy döntöttünk, hogy együtt próbálunk valamiféle közösséget létrehozni, ahol hallathatjuk a szavunkat, és az általunk képviselt problémákra együtt, szakértőket meghallgatva próbálunk majd megoldást keresni. Azt, hogy ezt a célt mostanra már komolyan megtudjuk határozni, az mindenképpen ennek a képzésnek köszönhető. A két előadó lendülete pedig úgy látszik, ragadós. Köszönjük szépen!

Remélem még több képzésen vehetek részt! Nagyon hasznosnak, érdekesnek és személyiség fejlesztőnek találtam!

Nemesnyik Judit

Fotó: Csécsei Ilona

Képek a képzésről

Kinek van joga a közélethez?

Fotó: Vörös Anna (www.fotokontakt.hu)
from A Város Mindenkié on Picasa

2014 áprilisában feltűnően sokan keseregtek a magyar demokrácia évtizedes hiányosságain a nyilvánosságban és szűkebb közösségekben egyaránt. A Fidesz újabb kétharmados győzelmét sokan tulajdonították annak, hogy a magyar társadalomban nagyon alacsony az állampolgári tudatosság szintje. „Az embereknek fogalmuk sincs arról, mi folyik a parlamentben, nem is ismerik az általuk megválasztott pártok programját, nem értik a demokrácia működését” – állították sokan akkor is, korábban is és azóta is gyakran találkozhatunk ilyen véleményekkel, például nemrégiben a tapolcai helyi választás kapcsán.

Azt azonban már sokkal ritkábban tapasztaljuk, hogy valaki meg is próbál valamit tenni ez ellen. Tenni azért, hogy a demokratikus intézmények mindenki számára valóban hozzáférhetőek legyenek és mindenki, társadalmi helyzetétől függetlenül valóban tudjon élni az állampolgári jogaival – például hozzájuthasson minőségi tájékoztatáshoz, és olyan kritikus tudásnak legyen birtokában a társadalmi-politikai folyamatokról, amely képessé teszi arra, hogy tájékozott döntéseket hozhasson a közügyekkel kapcsolatban.

Azért ilyen kezdeményezések is akadnak – például a Civil Kollégium rendezvényei vagy a TASZ választójogi programjának egyes elemei. És ezzel a céllal alakult meg a Közélet Iskolája is: hogy oktatási és kutatási programjaival megerősítse az elnyomott társadalmi csoportok tagjainak érdekérvényesítő képességét, és lehetővé tegye számukra, hogy teljes jogú, tudatos állampolgárokként ők is hallathassák a hangjukat a közügyekben.

Ez egy politikai program, ezek politikai célok, és ameddig a magyar és a nemzetközi jog egyhangúan garantálja az állampolgárok politikai jogait, addig mi ugyanolyan fontosnak tartjuk ezeknek a jogoknak a védelmét és érvényesítését, mint azt, hogy enni kapjon, aki éhes vagy szállást, aki fázik. Ezt azonban nem mindenki gondolja így.

2015 januárjában a Közélet Iskolája meghirdette éves oktatási programját, aminek része az ún. közéleti beszélgető kör is – ez egy heti rendszerességgel megtartott foglalkozássorozat, ahol a résztvevők aktuális újságcikkeket olvasnak el, és hírvideókat néznek meg közösen, majd ezekről beszélgetnek, vitatkoznak egymással moderált keretek között. Jó volna, ha ehhez nem kellene külön szervezés; ha mindez mindennapi gyakorlat volna azok számára, akiknek igényük van az ilyen eszmecserére.

De ez sajnos nincs így. Nem tud így lenni akkor, amikor a magyar társadalom széles rétegei egyáltalán nem férnek hozzá a független vagy alternatív sajtó termékeihez, például mert nincsen számítógépük, internet előfizetésük, sem okostelefonjuk. Hasonlóan sokan vannak olyan helyzetben, hogy külön szervezés nélkül egyszerűen nincs lehetőségük arra, hogy megosszák a véleményüket másokkal, mert nincsen otthonuk, évtizedek óta nem volt olyan munkahelyük, ami erre teret adott volna, és nincs pénzük kávézóba járni.

Ebben a társadalmi-politikai környezetben alakult egy szervezet – a Közélet Iskolája –, amely megpróbál ezen a helyzeten változtatni. De kemény falakba ütköztünk. A hatalmi önkény és a tekintélyelvű döntéshozatal falaiba. Az első beszélgető kört ugyanis egy fővárosi szociális intézményben szerettük volna megtartani, hogy minél könnyebben részt vehessenek rajta azok, akiknek a programot szántuk: azok,akik az interneten keresztül nem valószínű, hogy értesülnének a lehetőségről, de még ha értesülnének is róla, pénzük szinte biztosan nem volna a tömegközlekedésre. Szerettük volna ezt a lehetőséget házhoz vinni egy budapesti hajléktalanszálló lakóinak. Felhívtuk tehát az egyik budapesti intézmény vezetőjét, hogy hetente egyszer 2 órára használhatnánk-e a közösségi helyiségüket erre a célra. A vezetőnek elsőre szimpatikus volt az ötlet és úgy tűnt, ő hozzájárulna a beszélgető körök megtartásához, de jelezte, hogy mindenképpen engedélyt kell kérnünk az intézményes hierarchia csúcsán lévő igazgatótól – ugyanis az ő intézményeikben csak olyan program tartható meg, amelyhez az igazgató úr hozzájárulását adja. A mi programunkhoz pedig nem adta, ráadásul indoklást sem adott. Amikor rákérdeztünk, hogy mi az indoka az elutasításnak (hátha tudtuk volna úgy alakítani a foglalkozásokat, hogy megfeleljenek a szigorú intézményi követelmények), arra az volt az igazgató válasza, hogy e tárgyban nincs indoklási kötelezettsége. Ugyanakkor válaszában kiemelte az intézmény politikamentességét, amit mi nem nagyon tudunk máshogy értelmezni, mint a közügyekkel való foglalkozás nem kívánatosnak nyilvánítását és tartalmi mérlegelés nélküli elutasítását.

Mivel ezzel a döntéssel kapcsolatban bennünk nemcsak tartalmi, hanem eljárási szempontból is komoly aggályok merültek fel, megkértük az igazgatót, hogy küldje el nekünk az intézmény döntéshozatali eljárásrendjét tartalmazó szabályozást. Ezzel kapcsolatban azonban érdemi tájékoztatást nem kaptunk tőle, csak egy linket az intézmény szervezeti és működési szabályzatához (SZMSZ). De ebben nem találtunk a döntéshozatali rendre vonatkozó pontos szabályokat, és az ezt tisztázni szándékozó kérdésünkre az igazgató már nem válaszolt.

Ez a történet két szempontból is felháborító. Egyrészt elfogadhatatlan számunkra, hogy egy közpénzből működtetett intézményben egyetlen ember dönt az érdemi kérdésekben, ismeretlen szempontok alapján. Hogyan lehetséges az, hogy egy több évtizede működő, emberek ezreit kiszolgáló és emberek százait foglalkoztató intézmény döntéshozatali eljárása teljesen átláthatatlan és a demokratikus működés minimumkövetelményeit sem teljesíti?

Másrészt nem értjük, hogyan várhatnánk el az állampolgároktól a demokratikus értékek tiszteletét, ha az intézmények, amelyekben ezek az állampolgárok szocializálódnak, hírből sem ismerik a demokratikus működésmód legalapvetőbb követelményeit sem? Egy demokratikus társadalomban, amely egyaránt garantálja polgárai számára a polgári, politikai és szociális jogokat, egy szociális intézménynek nem pusztán annyi a feladata, hogy zsíros kenyeret és szappant nyomjon a betérő emberek kezébe, hanem az, hogy lehetővé tegye számukra, hogy a társadalom teljes jogú állampolgáraiként élhessék az életüket. Egy demokratikus berendezkedésű társadalomban pedig a közügyekben való részvétel épp olyan fontos része az életnek, mint a táplálék vagy a testi higiénia. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek aktívan politizálnia kell, de azt igen, hogy erre mindenkinek egyenlő joga kellene, hogy legyen. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a szociális intézmények a legalapvetőbb fizikai szükségleteik kielégítésén túl is nyújtsanak szolgáltatásokat ügyfeleik számára – vagy legalább hagyják másoknak, hogy ezt tegyék.

Amikor majd azon kesergünk, hogy az emberek miért szavaznak szélsőjobboldali vagy számukra is káros döntések tömegeit meghozó politikusokra, jusson eszünkbe ez a történet. Jusson eszünkbe akkor is, amikor épp a leginkább kiszolgáltatott embereken kérnénk számon a magyar demokrácia összes hiányosságát. Az e felett érzett dühünket pedig próbáljuk valami konstruktív dologba becsatornázni*.

Dósa Mariann

a Közélet Iskolája társalapítója

* Mi például megszerveztük a beszélgető kört egy másik olyan helyszínen, ahol számos hátrányos helyzetű ember fordul meg nap mint nap.

Fotó: Vörös Anna

Közéleti klub indul a BK41-ben

Fotó: Csécsei Ilona
from Közélet Iskolája on Picasa

Nincs pénzed újságra és internetre, de szeretnél tájékozott lenni?

Szeretnél másokkal beszélgetni az aktuális hírekről?

Szívesen megosztanád a véleményedet a közéletről, de nincs kivel?

Gyere el a Közéleti Klubunkba!

A klub résztvevői hetente találkoznak, közösen elolvasunk néhány aktuális újságcikket, hírvideókat nézünk meg és ezekről kötetlenül beszélgetünk egymással. A beszélgetésekhez kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. Gyerekekkel is lehet jönni, nekik tudunk külön foglalkozást szervezni a helyszínen.

A részvétel ingyenes és nincs semmilyen előfeltételhez kötve!

Mikor? szerda délutánonként 4 és 6 óra között.

Hol? a BK 41-ben (Budapest, 8. kerület, Bérkocsis utca 41.)

További tájékoztatás:

-- telefonon: 06-70/509-8510 (Dósa Mariann)

-- emailben: kozeletiskolaja@gmail.com

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a hátrányos helyzetű csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. 

Az esemény plakátja és szórólapja innen letölthető.

Fotó: Csécsei Ilona

BESZÁMOLÓ A KÖZÉLET KLUBRÓL

Érdekérvényesítés és toborzás képzés - egy résztvevő beszámolója

Fotó: Csécsei Ilona
from Közélet Iskolája on Picasa

A hétvégén részt vettem a Közélet Iskolája által szervezett Érdekérvényesítés és Toborzás képzésen, melynek okán sokat tanultunk például arról, hogy hogyan kell hatalmi pozícióban lévő emberekkel tárgyalni, milyen alapvető elemei vannak a sajtóval való hatékony kommunikációnak, és hogy hogyan lehet a legtöbbet kihozni az olyan szociális média portálokból, mint például a Facebook.

A hangulat nagyon kellemes és barátságos volt, a képzők mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a hétvége ne egy iskolapadban ülős frontális oktatás típusú képzés-élmény legyen, hanem interaktívan belevonjanak minket a saját tanulásunk folyamatába. Főleg kettes-hármas-négyes csoportokban dolgoztunk, így annak se voltak megterhelőek a feladatok, akiknek a képzés során boncolgatott témákban nem sok ismerete volt. Emellett volt időnk egyéni reflektálásra is, ami lehetőséget adott arra, hogy azok is kényelmes tanulási környezetben érezzék magukat, akik inkább csendben szeretnek elmélkedni a tanultakon, mint csoportokban dolgozni.

Nagyon nagy előnye volt a képzésnek az is, hogy a tudást, amit megszereztünk azonnal a gyakorlatba is ültethettük többféle módon is. A meghívott előadók, akik a szociális média (Facebook, Twitter, blogok stb) rejtelmeibe vezettek be minket mutattak két nagyon klassz honlapot, ami megkönnyítheti az alacsony anyagi keretekkel dolgozó civil szervezetek munkáját és egyből tartottak is egy mini workshopot, ahol meg is mutatták azoknak a használatát. Ez után a képzés legvégén akció tervet is készíthettünk, ami talán az összes gyakorlati feladat közül a leghasznosabb volt. Én személy szerint az egyesületem (Labrisz Leszbikus Egyesület) öt különböző aktuális vagy a közeljövőben aktuális projektjéhez is tudtam újat és hasznosat hozzátenni: a képzésen tanultak segíteni fognak nekünk az adománygyűjtő kampányunkban, a honlapunk újra terezésében, a sajtóval való hatékonyabb kommunikációban, a közönségünk hatékonyabb elérésében, és még az iskolai programunk önkénteseinek képzéséhez is hozzá tudunk tenni belőle.

A nagy hatékonyságból illetve az átvett témák nagyságából nem meglepő módon az is következik, hogy elég sűrű volt a programunk, és rengeteg információ hangzott el, de a képzők rövid vicces gyakorlatokkal azt is megoldották, hogy ne érezzük zsibbasztónak az információmennyiséget. Illetve az, hogy ők maguk rengeteg anyagot nyomtatva is oda adtak nekünk lehetőséget teremtett arra, hogy később is biztosan átlássuk, amit tanultunk és esetleg másokkal is megosszuk.

Egy mondatban összegezve azt mondanám, hogy nagyon örülök, hogy lehetőségem volt részt venni ezen a képzésen!

Bagyina Eszter

Fotók a képzésről

Fotó: Csécsei Ilona

Hogyan szervezzünk csoportot?

Fotó: Börcsök Zsófi (www.fotokontakt.hu)
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Ezen a foglalkozáson a résztvevők megtanulhatják, hogy működtessenek csoportokat, szervezeteket. A képzésre elsősorban olyan hátrányos helyzetű embereket várunk, akik

  • szeretnének új csoportot indítani egy érdekvédelmi/közösségi témában
  • szeretnék a már meglévő szervezetük/csoportjuk munkáját továbbfejleszteni

A képzés tervezett témái:

- a csoportszervezés alapjai

- új tagok beilleszkedése

- beszélgetések és szervezői találkozók szervezése

- jegyzetek és beszámolók készítése

- csoportkonfliktusok kezelése

- demokratikus működés alapja

Mikor? 2015. április 18-19. (szombat-vasárnap) 10-18h

Hol? Auróra Közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A részvétel ingyenes és a képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

A képzésre való jelentkezés során lehetőség van utazási támogatás és szállás igénylésére.

Jelentkezni emailben lehet a kozeletiskolaja@gmail.com címen a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: április 10.

További információ: 06 20 381 8996 (Udvarhelyi Tessza), kozeletiskolaja@gmail.com

Az esemény plakátja innen letölthető.

BESZÁMOLÓ A KÉPZÉSRŐL

Érdekérvényesítés és toborzás

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a képzésünkre elsősorban érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjait várjuk, akik:

  • szeretnék fejleszteni a szervezetük/közösségük érdekérvényesítő képességét és
  • megtanulni, hogyan tudnak széles tömegbázist építeni a mozgalmuk számára.

A képzés tervezett témái:

  • a nyomásgyakorlás technikái
  • sajtóközlemények írása
  • a közösségi média használata
  • tagok toborzása
  • együttműködés, szövetség építés

Mikor? 2015. március 28-29., 10.00-17.00 óráig

Hol? Auróra Közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A részvétel ingyenes és a képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (vidék-Budapest közötti utazásra és Budapesten belüli tömegközlekedésre is).

Jelentkezni email-ben lehet a kozeletiskolaja@gmail.com címen a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: március 20.

További tájékoztatás ugyanezen az email címen és telefonon: 06-70/509-8510 (Dósa Mariann)

A képzés szórólapja innen letölthető.

A képzés plakátja innen letölthető.

BESZÁMOLÓ A KÉPZÉSRŐL

Civil szervezeti tortúrák

A Közélet Iskolája ötlete kb. 3 éve fogalmazódott meg bennünk, és 2014-ben kezdtük el a szervezet kialakítását. Számos egyeztetés után 2014 februárjában indítottuk el a Közélet Iskolája Alapítvány bejegyzését, ami a várható ügymenet szerint néhány hónapot kellett volna, hogy igénybe vegyen. Végül éppen 12 hónap alatt sikerült az alapítványt hivatalosan is beindítani. De mi is tartott 12 hónapig?

Miután önkéntes ügyvédünkkel több hónapig írtuk a szervezet alapító okiratát, alapítónk végül 2014. február 6-án nyújtotta be először a Fővárosi Törvényszéknek a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet. A február 24-én keltezett válaszban a bíróság hiánypótlást kért tőlünk. Ez a levél sajnos csak késve jutott el hozzánk, mert hiába kértük a bíróságot, hogy ne az alapító címére küldjék a hivatalos levelezést (ő hosszú ideig külföldön tartózkodott), ezt nem vették figyelembe, így hetekig ott várt ránk a postaládában.

Végül, gyors munkával szerencsére éppen az előírt határidőn belül nyújtottuk be a hiánypótlást, amiben a bíróság minden felvetésére reagáltunk: pontosítottunk, töröltünk, és újabb papírokat töltöttünk ki, hogy mindenben megfeleljünk a Ptk.-nak és a civil törvénynek. Ahogyan a bíróság kérte, konkretizáltuk a célokat, a megvalósítás érdekében végzendő tevékenységeket, azt, hogy kiknek kívánunk ösztöndíjat, képzési támogatást nyújtani, mit értünk „egyéb közösségi szolgáltatások és kommunikációs csatornák használata alatt”, és rögzítettük a támogatások tartalmát is.

A bíróság 2014. június 18-i keltezésű elutasító végzése július 2-án érkezett meg. Az indoklás szerint a hiánypótlást „részben hibásan” teljesítettük. Ebben az esetben két lehetőségünk volt: új eljárás keretében benyújtunk egy új alapító okiratot és ezzel azt kockáztatjuk, hogy hiánypótlási eljárásra hivatkozva ismét több hónapot csúszunk vagy fellebbezünk, ami ugyan hosszadalmas eljárás lehet, de ha nekünk adnak igazat, akkor azonnal be leszünk jegyezve. Végül, mivel ügyvédünk nem gondolta megalapozottnak az elutasítás indokait, július 14-én fellebbezett a Fővárosi Ítélőtáblához.

Ügyvédünk érvelésese szerint a bíróságnak nem volt igaza abban, hogy az alapítvány tevékenysége és a vagyonfelhasználás módja esetében a felsorolásnál a „különösen” kitétel használata helytelen lett volna. Mi ugyanis nem példálózni akartunk, hanem a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának megfelelően „leginkább, főleg, elsősorban” értelemben használtuk a különösen kifejezést. A másik kifogás az volt, hogy nem magyaráztuk meg a "támogatás" és az "ösztöndíj" közötti különbséget. Mi úgy gondoltuk, ez köztudomású és sok más alapítvány alapító okiratában is szerepel az ösztöndíj, ami egy bevett támogatási forma és nem kíván külön magyarázatot. 

A Fővárosi Ítélőszék végül 2014. szeptember 30-án (itt a nyári ítélkezési szünet miatt telt-múlt az idő) megállapította, hogy a fellebbezés minden pontja megalapozott és utasította az elsőfokú bíróságot arra, hogy a 2014. április 10-én kelt alapító okirat alapján változtatás nélkül vegye nyilvántartásba az alapítványt.

Nagy örömünkre a 2014. október 20-án keltezett végzéssel a bíróság 11.975/2014.számon nyilvántartásba vette az alapítványt. Ekkor azonban észrevettük, hogy a végzésen a kuratórium elnöke új keresztnevet kapott (a bíróság összekeverte két kurátor nevét), amit postafordultával jeleztünk is a bíróságnak, és kértük a javítást. Noha ezt a hibát a bíróság vétette, és semmilyen tartalmi változást nem kértünk a végzéssel kapcsolatban, a bíróság a javítást módosítási eljárásként kezelte, azaz megküldte a javításra vonatkozó határozatot minden kuratóriumi tagnak azzal, hogy ha akarnak, 15 napon belül fellebbezzenek. Ezért – és mert közben megint bezárt a bíróság a téli szünet idejére - a javítási folyamat összesen 3 hónapot vett igénybe. Végül 2015 januárjában megkaptuk a javított végzést, amelyen az elrontott név kézírással volt kijavítva. Így az alapítvány nyilvántartásba vétele 2015. január 14-én emelkedett jogerőre és 2015. január 22-én a Közélet Iskolája Alapítvány végre bejegyzésre is került.

Ez alatt az időszak alatt mi már több támogatóval kapcsolatban voltunk, akik azért nem tudták a pénzügyi támogatásukat eljuttatni hozzánk, mert nem volt hivatalosan bejegyezett szervezetünk. Amikor megkaptuk a jogerős bejegyzést, azonnal elkezdtük intézni az alapítvány adószámának „megszerzését”, de sajnos itt is akadályokba ütköztünk. Mint kiderült, 2015. január 1-jétől elméletileg életbe lépett az elektronikus nyilvántartási rendszer, amelynek keretében egy alapítvány bejegyzésével együtt a bíróság az adószámot is automatikusan kiadja. Ez azonban a mi esetünkben nem történt meg, mert az új rendszer még nem működött és a régi szerint már nem lehetett – volna – adószámot kapni a NAV-tól. Nagyon sok telefonálás és talpalás után – no és a NAV-dolgozók jó szándékú közreműködésének köszönhetően – végül két hét alatt sikerült adószámot kapnunk, és ezzel már meg tudtuk nyitni a bankszámlánkat is.

Volt olyan pont ez alatt az egy év alatt, amikor azt gondoltuk, hogy akár politikai okai is lehetnek annak, hogy ilyen nehézkesen megy a Közélet Iskolája bejegyzése. De ennek nagyon kevés valószínűsége van, és inkább az tűnik az igen egyszerű magyarázatnak, hogy a magyarországi bürokrácia malmai nagyon-nagyon lassan és nehézkesen őrölnek.

Ezt a történetet nem azért írtuk le, hogy sajnáltassuk magunkat. Szerencsére mi a bejegyzési procedúra alatt is tudtuk végezni a munkánkat, és végül egyetlen támogató sem pártolt el tőlünk a bürokratikus nehézségek és a több hónapos késés miatt. Inkább azért osztottuk meg, hogy bemutassuk, mi kell ma Magyarországon egy civil szervezet hivatalos megalapításához a jó ötleten és a jóindulaton kívül: kitartás és türelem, egy karakán ügyvéd, türelmes támogatók és egy lankadatlan ügyintéző – nekünk szerencsére mindez megvolt és másoknak is azt javasoljuk, hogy így induljanak neki egy hasonló folyamatnak.

Ezek a tortúrák nem egyediek és nem is új keletűek. Egy 2006-os kutatásból, amelyről a Magyar Narancs is beszámolt, kiderül, hogy a civil szervezet bejegyzésének bírósági gyakorlat sokszor következetlen és önkényes: "egyazon napon ugyanazok a személyek húsz szervezetet alapítottak. A bejegyzési kérelmet, valamint a csak nevükben (NOSZA X Megyei/Budapesti Közhasznú Egyesület a Nonprofit Szervezetek Jogaiért) és székhelyükben különböző alapszabályokat valamennyi megyei és a Fővárosi Bírósághoz beadták. A 8-40 napon belül visszaérkezett végzésekben nem szerepelt olyan pont, amelyik az összes bíróság kifogásaiban megjelent volna, a legtöbb rendelkezés pedig csupán egy-egy döntnök jogértelmezői fantáziájának a terméke. Bár az egyesület több kérdésben is vitatkozik a végzésekkel, legfőbb kifogása a határozatok - már a jogbiztonságot veszélyeztető mértékű - szórása: volt olyan bíróság, amelyik egy pontban rendelte el a hiánypótlás benyújtását, és volt, amelyik 36-ban."

Mindez kulcsfontosságú kérdést vet fel: hogyan lehet Magyarországon jól működő demokráciát kialakítani, ha az állampolgárok az egyesülési jogukat ennyire bizonytalan és kiszámíthatatlan környezetben kell, hogy gyakorolják?

Rosszul állunk a politikához

Udvarhelyi Tessza: Kritizálom a hazámat, mert szeretem - Krug Emília interjúja a 168 Órában

A Város Mindenkié egyik alapítója, többször felszólalt már a tüntetéseken. Baloldaliságát büszkén vállalja, s még a politikusokat sem utálja. Sőt. Azt mondja: nem meddő a sok demonstráció, ez is annak a része, hogy végre belakjuk a demokráciát.

Egy aktivista, kulturális antropológus a tüntetéseken a hibákat is nézi, hogy miképp lehetne javítani?

– Persze, de alapvetően azért szeretek a tömegben lenni, mert komoly demokráciaélményt ad. Korábban imádtam a Critical Mass rendezvényeire járni, mert ott megéltük azt, hogy erősek vagyunk. Ilyen élmény volt az internetadós demonstráció is. És a jó beszédek is inspirálnak, bár mostanában az emberek inkább frusztráltak a szónoklatok miatt.

Az interjú teljes egészében itt olvasható

Newest Newer
Older Oldest