Aktuális / állampolgári ismeretek

A jogaid nem védik meg magukat - egy résztvevő beszámolója

 

Bevallom, nehéz összefoglalót írnom erről a képzésről. Mert azt szeretném, hogy aki olvassa, az késztetést érezzen részt venni rajta (mert végtelenül hasznosnak találom, és úgy vélem, hogy mindenkinek muszáj lenne tudnia ezt), mert azt szeretném, ha informatív, tárgyilagos és egyben személyes is lenne, és hogy egyszerűen méltó legyen magához a képzéshez. Mindezt úgy, hogy az előbbi mondat legyen benne a leghosszabb... :DDD

Habár sorolhatnám óraszám, hogy mit tanultunk a demokráciáról, a jogi hierarchiáról, az intézményrendszerünkről, a sérelem esetén kihez-mivel-hogy-forduljak-ról, a választójogról, a gyülekezési jogról, a betegjogról (mert ki ne lett volna már kórházban valamit összevarratni, -rakatni, szülni stb...? És te, Kedves Olvasó tudod, hogy milyen jogaid vannak, azaz mi jár neked?), vagy mondjuk a gyűlöletbeszédről, az információszabadságról, a közhatalmi szervek működéséről, a közpénzek felhasználásának átláthatóságáról, a nyomásgyakorlásról, a kikényszeríthetőségről stb.... mert ezek mind NAGYON fontosak. Vagy hogy milyen számtalan egyéb hozadéka (pl. önismereti) volt a képzésnek. Mert ez is fontos.

DE a fenti célkitűzésemnek mégiscsak megpróbálok megfelelni, ezért lássuk a medvét - mégpedig rövid(ebb)en:

Nagyon sokat adott ez a képzés nekem - és így jó szívvel ajánlom mindenkinek (sőt!), mert
- kézzel foghatóvá, megközelíthetővé tett egy, amúgy sokaknak misztifikált, "én ilyen dolgokkal nem foglalkozom" témát: a politikát, a közéletet;
- megláttatta velem a helyemet, szerepemet és törvény által biztosított lehetőségeimet a rendszerben állampolgárként;
- olyan praktikus tudásanyagot és eszközrendszert adott át a jog- és érdekérvényesítés terén, amelynek mindenki birtokában kéne lennie, hiszen a mi jogainkról, a mi jog- és érdeksérelmeinkről és azok kezeléséről szól!;
- olyan alapigazságokra ébresztett rá, amelyek mellett elmentem eddig, de létfontosságúak, ha nem süket és vak birkaként óhajtom élni az életem állampolgárként, hanem tudatosan, tájékozottan döntő emberként;
- olyan valódi gyakorlatokat alkalmaztunk, amelyek a lexikális tudást átlátható hétköznapi aktussá alakították;
- az oktatóink felkészültsége, szakmai tudása, gyakorlati tapasztalata, hozzáállása példaértékű - és így innen minden egyes alkalommal többel jöttem el, mint amennyivel odamentem;
- és mert egyszerűen felemelő és briliáns olyan emberektől és emberekkel együtt tanulni, gondolkozni, feladatokat megoldani, akik habár totálisan különböznek egymástól, mégis köztük a közös szándékok és értékrend közösséget hoz létre.

A legüberebb összefoglaló üzenet számomra ez, és ezért ezt adom neked is útravalóul, Kedves Olvasó:
"A DEMOKRÁCIA nem főnév, hanem IGE. Ha nem csináljuk, akkor nincs!"

Székelyhídi Eszter

Fotó: Várady István

"Sokat tanultam az emberi jogokról, megismertem hova fordulhatok jogorvoslatért" - beszámoló az egri börtönben tartott kurzusról

 

„Sokat tanultam az emberi jogokról, megismertem hova fordulhatok jogorvoslatért. Olyan dolgokról hallottunk, ami a hétköznapi életben nem jut tudomásunkra”

– ezzel összegezte az egyik résztvevő a Közélet Iskolája és a TASZ közösen megtartott Állampolgári ismeretek képzés során tanultakat. A 2016/2017-es tanévünk őszi félévében már második alkalommal tartottuk meg ezt a képzést, amelynek célja az állampolgári, alapjogi és demokratikus jogérvényesítés lehetőségeinek tudatosítása és az önálló alapjog-érvényesítéshez szükséges készségek fejlesztése volt. Most is büntetésvégrehajtási intézetben zajlott az oktatás, ezúttal fogvatartott nők körében, ezért az is a kurzus célja volt, hogy a résztvevők eszközöket kapjanak ahhoz, hogy a szabadulás után  jobban tudjanak boldogulni a társadalomban, mint a bebörtönzésük előtt. Az első órán nagy örömmel láttuk, hogy sok a visszatérő résztvevő, a 18 nő kb. fele részt vett az előző félévben ugyanebben az intézetben megtartott Társadalmi egyenlőtlenségek képzésünkön. Ez egyrészt megalapozta a bizalmi viszonyt, és az előző képzés sikeréről árulkodott.

A kurzus elején az egyetemes emberi jogokkal ismerkedtünk meg – a résztvevők megvitatták egymás között, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában felsoroltak közül számukra melyek a legfontosabb jogok, majd konszenzusra is kellett jutniuk a 10 legfontosabbról. Ez -- szerencsére -- nem minden csoportnak sikerült, de nagyon jó érvekkel próbálták egymást meggyőzni a résztvevők. Az érvekből kibontakozott, hogy az emberi jogok oszthatatlanok és kölcsönösen összefüggnek, egységes rendszert alkotnak, amelyből nem lehet egyik vagy másik elemtől megszabadulni anélkül, hogy a többit veszélyeztetnénk.

A következő alkalommal a polgári, politikai és szociális jogok viszonyát értelmeztük és helyzetgyakorlatokon keresztül vizsgáltuk meg az önrendelkezés jelentőségét. Egyrészt egy-egy mobilszolgáltató, illetve hitelszerződés megkötését és a szociális segéllyel kapcsolatos fellebbezés benyújtását eljátszva vettük sorra, hogy mire jók a valóságban a polgári jogaink és mire kell odafigyelni érvényesítsük során. Másrészt egy-egy műtéti beavatkozáshoz készült, eredeti betegtájékoztatót használva helyzetgyakorlatokon keresztül áttekintettük, milyen feltételek között gyakorolható hatékonyan az egészségügyi önrendelkezés; milyen információk segíthetnek a betegnek a tájékozott beleegyezéshez szükséges felelős döntéshozatalban, és hogyan lehet érvényesíteni a  tájékoztatáshoz való jogát.

Ezt követően az állam szerepéről, az alkotmányosságról és a jogállamiságról, majd a demokrácia előnyeiről és a demokratikus intézmények hiányosságairól tanultunk. Ezzel összefüggésben tisztáztuk a választójog hatékony gyakorlásához szükséges legfontosabb tudnivalókat (mind az intézeten belül, mind annak falain kívül), és sorra vettük a két választás között rendelkezésre álló állampolgári részvételi lehetőségeket. A résztvevőknek nagyon sok kérdésük volt a különböző típusú választásokkal, illetve a jelöltállítással kapcsolatban. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a passzív választójoggal, vagyis a választhatóság jogával kapcsolatban különösen kevés ismeretük volt a képzést megelőzőleg, ugyanakkor felismerték a jelentőségét: a politikai kínálattal elégedetlen résztvevőket érdekelték a jelöltségben, közhivatalviselésben rejlő képviseleti és közösségépítési lehetőségek.

Az olvasmányokat és a csoportos gyakorlatokat filmvetítéssel is kiegészítettük: a Büszkeség és bányászélet című, a brit bányászok 1984-es országos sztrájkját és a velük tevőlegesen is szolidaritást vállaló helyi meleg és leszbikus mozgalom történetét bemutató film nagyon megindította a résztvevőket, és fontos gyakorlati tanulságokkal is szolgált számukra a gyülekezési joggal, illetve a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban.

A képzés utolsó óráin a magyar állami intézményrendszer felépítésével ismerkedhettek meg a résztvevők. Főként arról tanultunk, hogy milyen típusú ügyekben melyik hatóságok, bíróságok vagy intézmények az illetékesek, hová és hogyan lehet fordulni, ha valaki szeretne a gyakorlatban is élni az állampolgári jogaival. A hátrányos megkülönböztetés témájának és az ez elleni fellépés lehetséges módjainak egy külön órát szántunk. A  visszajelzések alapján a résztvevők egyértelműen ezeket az alkalmakat tartották a leghasznosabbnak.
Végül foglalkoztunk fogvatartotti jogokkal is, valamint azokkal a jogérvényesítési lehetőségekkel, amelyek közvetlenül a szabadulás utáni időszakban lehetnek relevánsak a résztvevők számára.

A képzést ezúttal is közös Szociopoly-zással zártuk – az ezt megelőző képzésen is résztvevők közül többen nagyon várták már, hogy kipróbálhassák, hogy ha a játék elején más stratégiát választanak, vajon sikerül-e kitörniük a szegénységből. A szomorú tanulság az volt, hogy bármilyen stratégiát választ is valaki, szinte lehetetlen kitörni abból a béklyóból, amibe a kisetelepülések lakói ma Magyarországon zárva vannak. Ebből is látszik, hogy az az egyedüli járható út, amit a résztvevők saját elmondásuk szerint ezen a képzésen megtanultak: „ki kell állnunk magunkért” és „semmit nem szabad annyiban hagyni”.

A képzés idei tapasztalatai alapján a következőképpen szeretnénk továbbfejleszteni a tematikát és az alkalmazott  módszereket, természetesen az aktuális résztvevőkhöz igazodva:

1.    A jogállami, demokratikus intézmények hanyatlását a fogvatartottak is észlelik, sőt, fogvatartásuk előtti és szabadulásuk utáni életkörülményeiket is gyakran éppen az intézményeknek való kiszolgáltatottság jellemzi. Ezért a jövőben tovább szeretnénk szűkíteni a demokráciára és a jogállamiságra vonatkozó ideálok részletes feltárását, mivel ezekkel az ideálokkal a résztvevők éppen kiszolgáltatottságuk okán pontosan tisztában vannak. (Röviden: az állami intézményeknek általában ellenkezőleg kellene működniük, mint ahogy velük bántak.) Ehelyett még nagyobb hangsúlyt tervezünk fektetni az itt és most, Magyarországon a jog- és érdekérvényesítésre alkalmas állampolgári készségek, ismeretek fejlesztésére ill. megszerzésére. A demokráciára és a jogállamra vonatkozó elvontabb kérdéseket is gyakorlati felvetéseken keresztül próbáljuk majd tisztázni: például a jog- és érdekérvényesítés közötti különbségre felhívva a figyelmet.

2.    A jövőben – az intézeten kívül megszervezett kurzusokon – minden résztvevőnek feladata lesz egy önálló állampolgári, közéleti projekt végiggondolása és egy ehhez kapcsolódó cselekvési terv bemutatása a képzés többi résztvevőjének. Szeretnénk, ha minden résztvevő átgondolná, hogy a képzésen megismert eszköztárat hogyan használná fel egy általa észlelt társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem során. Az elkészült cselekvési tervekre pedig a csoport többi tagja is visszajelzést adna, így a képzés résztvevői a jövőben rögtön a saját életükben vagy környezetükben megtapasztalt  problémára alkalmaznák a tanultakat.

3.    Az olyan csoportokban, ahol a különböző „életstratégiák” kipróbálása nem szolgál különösebb tanulságokkal a Szociopoly foglalkozás során (pl. mert csupán a saját élettapasztalatukat idézi fel), külön figyelmet szeretnénk fordítani a résztvevők számára releváns tanulságok levonására a játékból, ami a játékhoz kapcsolódó narratíva átdolgozásával jár. Ha pedig egy adott képzésen az aktuális csoport számára nem lehetséges a tanulságos, a kurzus céljaival összhangban álló átdolgozás, akár más, releváns játékkal zárnánk a képzést.

Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Mráz Attila (TASZ)

A jogaid nem védik meg magukat! Képzés a Közélet Iskolája és a TASZ szervezésében

 

Mennyire ismered az alapvető állampolgári jogaidat? És a gyakorlatban mennyire tudsz élni velük?

A képzésen azokkal a jogokkal ismerkedünk meg, amelyek segítségével érvényt szerezhetsz saját akaratodnak, és formálhatod közösséged életét.

Szeretnéd tudni...
…mire jó és hogyan működik a demokrácia? Hogyan tehető jobbá?
... mi az az állam, és mire való? Milyen intézményekben hoznak politikai döntéseket Magyarországon? Milyen intézményekhez, bíróságokhoz, hatóságokhoz fordulhatsz, ha jogsértés ér?
...hogyan szabad kritizálnod a polgármestert, és mit tehetsz, ha ezért hátrány érne?
...hogyan kérhetsz ki adatokat arról, mire költötte a közpénzt a helyi önkormányzatod?
...mit tehetsz, ha azt mondják, bármilyen okból nem szavazhatsz?
…mire jó egy népszavazás, és hogyan szervezhetsz ilyet?
…hová fordulhatsz, ha azért nem vettek fel egy munkahelyre, mert roma vagy nő vagy,
 fogyatékkal élsz, esetleg büntetett előéleted van?
...ki az az “ombudsman”, és mikor érdemes hozzá fordulni?
...mit tehetsz, ha egy önkormányzat nem ad segélyt, mert roma vagy?
...mire kell figyelned, ha egy tüntetést szerveznél?
...hogyan működhetsz együtt civil szervezetekkel, szerveződésekkel, hogy megvédd a saját jogaidat vagy mások jogait?

A képzés során lehetőséged lesz rá, hogy feltedd a saját kérdéseidet és megtudhatod, milyen szervezetekhez fordulhatsz, illetve mit tehetsz annak érdekében, hogy megvédd a jogaidat.

Ha szeretnéd jobban átlátni, hogy magyar állampolgárként milyen alapvető jogaid vannak, és ezeket hogyan tudod érvényesíteni, akkor gyere el a “A jogaid nem védik meg magukat!” képzésre, hogy a képzés végére Te már megvédhesd őket! Elsősorban hátrányos helyzetű (pl. munkanélküli, szegénységben élő, roma, fogyatékkal élő, LMBT*) emberek és az őket képviselő szervezetek tagjainak jelentkezését várjuk. A képzés ingyenes, de ha hozzá tudsz járulni anyagilag a képzés költségeihez, azt nagyon köszönjük! 

A képzés ideje: 2017. március 1. - április 26.
A képzés időpontja: szerda esténként 18.00-tól 19.30 óráig (8 alkalom)
A képzés helyszíne: Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

Oktatók: Dósa Mariann (Közélet Iskolája), Mráz Attila (Társaság a Szabadságjogokért)  

Jelentkezni a Közélet Iskolája honlapjáról letölthető jelentkezési lap kitöltésével lehet. A jelentkezési lapokat február 26-ig várjuk a kozeletiskolaja@gmail.com címre.

További információ: kozeletiskolaja@gmail.com, 70 509 8510 (Dósa Mariann)

Fotó: Várady István

“Not as lost as we thought we were” – Civic education training at the drug prevention unit of the Budapest Prison

 

Not as lost as we thought we were” – Civic education training at the drug prevention unit of the Budapest Strict and Medium Regime Prison

In the spring semester of 2016 we held a training titled Civil rights and civic education for male detainees of the Budapest Strict and Medium Regime Prison on Kozma street. The training was offered as a follow-up to the Social inequalities course held in the fall of 2015. Both were held in the same prison unit. Since we didn’t want to exclude anyone from this learning opportunity, and since the training material was not strictly built on the previous course, Civil rights and civic education was open for anyone interested in the topic.

We took it as a positive feedback that many participants of the previous course applied for this one as well. One such participant even volunteered to cover organizational tasks from the detainees’ side (collecting the names of those interested, maintaining a class registry, etc.) In addition, something even more unexpected happened: a former participant, who couldn’t be personally present because he was also taking a vocational training course at the same time, started a correspondence section: he studied each distributed text, completed every assignment sheet on his own, then sent his work to us via his cellmate (filling altogether 4 A5-sized notebooks) so that we could provide written feedback. His case exemplifies that the detainees are curious and eager to learn. Moreover, his papers showed a great deal of personal progress: by the end of the course the student’s train of thought had become much more logical, his arguments had gained more persuasive power, and his content-based knowledge had broadened as well.

We discussed our motivations and underlying philosophy of prison-based civic orientation courses in our report about the previous course. Briefly put, everyone has the right and the capacity to formulate an opinion about fundamental political, philosophical and moral questions and to debate these with others, which benefits the whole society, not only those involved. The goal of the current course with its particular focus on civil knowledge and civic education is to create an opportunity for detainees to gain a deeper knowledge about the philosophy and practical operation of the democratic rule of law and universal civil rights. Knowledge about the inception and the foundational principles of the rule of law and modern representational democracy, as well as about the institutions that provide real content to these, is essential for the active and conscious participation of citizens in the society. Supported by international scholarship and good practices, our conviction is that those detainees who acquire civic education, skills, and awareness of their rights are more successful at re-integrating into society after their release. This may lessen the probability of relapse, and those released will become more active members of their broader communities.

At the beginning of the course, we discussed the Universal Declaration of Human Rights, followed by an introduction to the philosophical foundations of the state and the rule of law. We discussed social contract theory, the basic principles and possible forms of democratic organization, the separation of powers, the roles of the different branches of power, constitutionality and the rule of law. After establishing theoretical foundations and clarifying basic concepts, we turned to practical questions: via case studies and practical assignments, the detainees got to study the structure of the Hungarian government and public law. Then, we devoted an entire session to each of the most important civil rights (the right to vote, freedom of assembly, freedom of information, freedom of speech). Although emphasis was given to political freedoms, we also had a session on issues of self-determination (focusing on self-determination in healthcare in particular). While studying the various freedoms, we gave participants an opportunity to work with real forms and documents (e.g.: informed consent for surgery, registration for minority elections, issues of Magyar Közlöny etc.), or to study actual articles of law (e.g.: Act on Criminal Code). Beyond the improvement of skills required for a general comprehension of official texts, the goal of this exercise was to increase individual advocacy skills as well.

The possibilities of legal advocacy by disadvantaged social minorities was heavily emphasized during the training – after watching Pride (2014) we had a heated debate about these possibilities. (Perhaps it’s not much of a surprise that the detainees unanimously appreciated the movie.) Lastly, we also devoted a separate session to the rights of detainees (and we would like to hereby say thank you to the Hungarian Helsinki Committee for their help!)

During the training we also provided additional readings. On the one hand, detainees read abridged versions of classical political science and philosophy texts, which were part of the curriculum. Among others, participants read Ronald Dworkin, John Stuart Mill and David Harvey. Based on their papers written during the training, detainees found these texts inspirational. On the other hand, we also provided some more practical background material, e.g.: the procedural rules concerning offences, a report about the legal battles around the banning of Budapest Pride, and informed consent concerning caesarean sections.

When inquiring about which topics they considered the most interesting or useful, we received diverse responses. Some participants said that the system of human rights was the most important piece of knowledge they acquired during the training; some preferred topics, which “represented the functioning of a democratic system.” Besides these, several participants mentioned studying the rights of detainees, and/or minority rights, and/or freedoms, and/or the structure of state jurisdiction as the most important features of the training.

Based on their papers written during and at the end of the training, as well as on their final evaluations (in the form of feedback sheets) the detainees considered the training altogether interesting and useful. “The most important conclusion is that we are not as lost as we thought we were. The other is that we know scandalously little about these issues” – this is how one of the participants articulated the two, arguably most important, conclusions of the training. Unfortunately in Hungary most citizens know very little about their civil rights and the institutions responsible for protecting them. This is especially true for members of disadvantaged social groups, who were disproportionately overrepresented among the detainees. However, we are very glad that the participants unanimously agreed that this training improved this sad state of affairs, and that now, having finished the training they have a clearer understanding of their rights and possibilities, as well as of the structure and functioning of government institutions. 

In the future we would like to hold this training in as many penitentiary institutions as possible. Currently we are working on reaching out to female detainees outside of Budapest. Besides broadening our target group, we would also like to develop the training’s content and methodology based on our experiences gained during the first run.

First, we would like to introduce even more activities that develop the skills of participants. From the writing of letters requesting legal assistance from the ombudsman, through filing complaints to the Equal Treatment Authority, to official letters for municipal representatives, we aim to introduce participants to a variety of practical written genres that are necessary for legal advocacy and political participation, while also improving the communication and self-assertion skills of the participants. Based on our previous experiences it could also be useful to add a session focusing exclusively on methods of learning, during which we can reflect on the methodology and the advantages of cooperative learning and of active, comprehensive, goal-oriented reading.

Second, we would like to make democratic principles even more present in the way the sessions are organized. We plan to distribute and rotate the responsibility of leading plenary sessions among the participants. When it comes to group exercises, we plan to alternate some clearly defined roles more often (e.g.: each time a new person reports the work group's results to the rest of the ‘class’, someone else takes notes and another is responsible for keeping time).

Third, we plan to develop the content of the training as well. We would like to give more emphasis to the norm of equal treatment and to the possibilities of securing the right to equal treatment individually and as a group, with particular attention to the Roma minority and to individuals with criminal records. We also plan to provide more space to the collective exploration of the possibilities of re-integration into civilian life after release, as well as to the acquisition of skills necessary for self-organization.

Mariann Dósa (Közélet Iskolája) and Attila Mráz (Társaság a Szabadságjogokért/TASZ) 

„Nincs minden veszve” - állampolgári ismeretek képzés a Budapesti Fegyház és Börtön drogprevenciós körletén

A 2016 tavaszi félévben Állampolgári jogok, állampolgári ismeretek címmel képzést tartottunk a Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai intézetében fogvatartott férfiak számára. A kurzus az ugyanebben az intézetben 2015 őszén megtartott Társadalmi egyenlőtlenségek képzésünk folytatásaként indult – ugyanazon a körleten tartottuk meg. Mivel azonban senkit nem akartunk kizárni a tanulás lehetőségéből és a tananyag a korábbi képzésen való részvétel nélkül is elsajátítható volt, mindenki részt vehetett az új kurzuson, akit érdekelt az állampolgári jogok témája.

Nagyon jó visszajelzés volt számunkra, hogy az előző kurzus hallgatói közül többen részt vettek ezen a képzésen is, az egyik ilyen résztvevő pedig önként vállalta, hogy fogvatartotti részről szervezi a képzést (összegyűjti az érdeklődőket, névsort vezet stb.) Ami azonban tényleg minden várakozásunkat felülmúlta: az egyik korábbi hallgató, aki ezen a kurzuson nem tudott személyesen részt venni, mert a képzés idején szakmaképzésre járt, saját kezdeményezésre indított egy levelező tagozatot: minden kiosztott szöveget és feladatlapot önállóan feldolgozott, a munkáját beküldte nekünk a képzésen személyesen is részt vevő zárkatársán keresztül (összesen 4 db A5-ös füzetet írt tele), ezekre a fogalmazásokra pedig mi írásban reagáltunk. Mindez jól mutatja a fogvatartottak érdeklődését, tudáséhségét, másrészt a fogalmazásai nagyon látványos fejlődésről tanúskodnak - a képzés végére a levelező hallgató gondolatmenete sokkal logikusabb lett,  érvelése sokkal meggyőzőbb és a tartalmi tudásanyaga is egyértelműen sokat bővült. 

A börtönben megszervezett társadalomismereti képzéssel kapcsolatos motivációnkról, ennek filozófiájáról az előző kurzusról írt beszámolónkban részletesen írtunk, nagyon röviden a lényeg: minden embernek joga van ahhoz és képes is arra, hogy alapvető politikai–filozófiai–erkölcsi kérdésekről véleményt alkosson, vitázzon másokkal, és ebből egy társadalomban mindenki csak gazdagodhat. Ennek a mostani, kifejezetten az állampolgári ismereteket bővítő kurzusnak pedig az volt a célja, hogy a fogvatartottak  jobban megismerjék a demokratikus jogállami berendezkedés filozófiáját és gyakorlati működését, illetve az ehhez kapcsolódó egyetemes állampolgári jogokat. Hiszen a jogállami berendezkedés és a modern képviseleti demokrácia kialakulásának és alapelveinek, valamint az ezeket valódi tartalommal megtöltő intézmények ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy az állampolgárok akívan és tudatosan tudjanak részt venni a társadalomban. A nemzetközi szakirodalom és jó gyakorlatok által alátámasztott meggyőződésünk, hogy az állampolgári ismeretekre, készségekre, jogtudatosságra szert tevő fogvatartottak szabadulásuk után nagyobb sikerrel illeszkednek vissza a társadalomba. Ez pedig csökkentheti a visszaesés valószínűséget, és a szabadultakat saját környezetük és a tágabb közösség cselekvő tagjaivá teheti.

Tartalmát tekintve a képzés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának feldolgozásából indult, majd az állam, illetve a jogállamiság filozófiai-történeti megalapozásával folytatódott. Beszéltünk a társadalmi szerződés elméletéről, a demokratikus berendezkedés alapelveiről és lehetséges formáiról, a hatalmi ágak szétválasztásáról, a külöböző hatalmi ágak szerepéről, az alkotmányosságról és a jogállamiságról. Az elméleti megalapozás és a fogalmak tisztázása után áttértünk a gyakorlati kérdésekre: esettanulmányok és gyakorlati feladatsorok segítségével a fogvatartottak megismerkedtek a magyar államigazgatási és közjogi rendszer felépítésével. Ezek után egy-egy külön alkalmat szenteltünk a legfontosabb állampolgári alapjogok (választójog, gyülekezési jog, információhoz való jog, szólásszabadság) feldolgozásának. Noha a hangsúly a politikai szabadságjogokon volt, egy alkalmat kifejezetten önrendelkezési kérdéseknek szenteltünk (az egészségügyi önrendelkezésre összpontosítva). A különféle jogok megismerése során törekedtünk arra, hogy a résztvevők valódi formanyomtatványokkal, dokumentumokkal (pl. műtéti beleegyező nyilatkozat, nemzetiségi névjegyzékbe vételi kérelem, Magyar Közlöny számok stb.), sőt akár jogszabály-szövegekkel (pl. Bv.tv.) is dolgozzanak. Ennek célja az általános hivatali szöveg-értési készségek fejlesztésén keresztül szintén az önálló jogérvényesítési képesség növelése volt.

A hátrányos helyzetű kisebbségek jogérvényesítési lehetőségei is nagy hangsúlyt kaptak a képzésen – a Büszkeség és bányászélet című film közös megnézése után izgalmas vitát folytattunk ezekről a lehetőségekről. (Talán nem nagy meglepetés, hogy a film minden fogvatartottat levett a lábáról.) És végül, szintén külön foglalkozást szántunk a fogvatartotti jogoknak (ezúton is nagyon köszönjük a Magyar Helsinki Bizottság ehhez nyújtott segítséget!)

A kurzus során a foglalkozásokat olvasmányokkal egészítettünk ki. Egyfelől klasszikus politikatudományi, illetve -filozófiai szövegek rövidített, közérthető nyelven megfogalmazott változatait olvasták a résztvevők, és ezek feldolgozását beépítettük az órák anyagába. Így a résztvevők olvastak többek között Ronald Dworkint, John Stuart Millt és David Harvey-t. A kurzus során a fogvatartottak által írt fogalmazások tanúsága alapján ezek a szövegek inspirálólag hatottak a résztvevőkre. Másfelől gyakorlatiasabb háttéranyagokkal is kiegészítettük az órán elhangzottakat: a szabálysértési eljárási kisokostól kezdve a Budapest Pride betiltása körüli jogi küzdelemről szóló leíráson át a császármetszésre vonatkozó műtéti beleegyező nyilatkozatig és tájékoztatóig.

Nagyon vegyes képet mutat, hogy a résztvevők mely témákat tartották a legérdekesebbnek, leghasznosabbnak. Volt, aki az emberi jogok rendszerét emelte ki mint fontos újdonságot, amit a kurzuson tanult, másoknak azok a témák “tetszettek, melyek egy demokratikus rendszert vázoltak fel.” Emellett többen említették a fogvatartotti jogok, a kisebbségi jogok, a szabadságjogok, illetve az igazságszolgáltatás felépítésének megismerését a képzés fő tanulságaiként.

A képzés során, illetve végén írt fogalmazások és a kurzus egészét értékelő visszajelző lapok alapján a fogvatartottak összességében érdekesnek és hasznosnak találták a képzést. “A legfontosabb tanulsága, hogy mégsem vagyunk annyira elveszve, mint gondoltuk. A másik pedig az, hogy botrányosan keveset tudunk ezekről a dolgokról.” - fogalmazta meg az egyik résztvevő a képzés két, talán legfontosabb tapasztalatát. Sajnos Magyarországon még mindig nagyon keveset tudnak az állampolgárok a saját jogaikról, illetve az ezeket szolgáló intézményekről – különösen a kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoportok tagjai, akik erősen felülreprezentáltak a fogvatartottak körében. Viszont annak nagyon örülünk, hogy a résztvevők egyöntetűen úgy találták, a képzésünk javított ezen a szomorú helyzeten, és ma már sokkal inkább tisztában vannak a jogaikkal, lehetőségeikkel, illetve az államigazgatási intézmények felépítésével és működésével. 

A kurzust a továbbiakban is szeretnénk megtartani minél több büntetés-végrehajtási intézetben. Jelenleg dolgozunk rajta, hogy női fogvatartottakat, és Budapesten kívül találtható bv-intézetek fogvatartottjait is elérjük. Az elért célcsoportok bővítésén túl pedig szeretnénk tartalmában és módszertanában is továbbfejleszteni a kurzust az első félév értékes tapasztalatai alapján.

Egyrészt szeretnénk még több készségfejlesztő célú tevékenységgel gazdagítani az órákat. A jogsegély-levelek írásától kezdve az ombudsmannak vagy az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak írott panaszokon keresztül, az önkormányzati képviselőnek címzett levelekig számos, a jogérvényesítést és politikai részvételt segítő gyakorlati műfaj elsajátításán keresztül szeretnénk a résztvevők kommunikációs és önérvényesítő képességeit fejleszteni. Korábbi tapasztalataink alapján hasznos lehet továbbá egy önálló, tanulásmódszertanra fókuszáló óra beiktatása is, amelynek során célzottabban reflektálunk a kooperatív tanulás, az értő, aktív, célorientált olvasás működésmódjára, előnyeire.

Másrészt a demokratikus értékeket szeretnénk még hatékonyabban érvényre juttatni az órák szervezésében is. Az egész osztályt érintő, frontális megbeszélések során a moderálás felelősségét a résztvevők között egyenlően tervezzünk megosztani, rotálni. A csoportos feladatokban szeretnénk gyakrabban váltogatni világosan megszabott feladatokat. (Pl. mindig más jelentse egy-egy csoportos feladat eredményeit az “osztály” egészének, más jegyzeteljen, ügyeljen az idő betartására).

Harmadrészt tartalmában is fejlesztenénk a kurzust. Nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az egyenlő bánásmód követelményeire és az egyenlő bánásmódhoz való jog egyéni és csoportos érvényesítési lehetőségeire, különös tekintettel a roma kisebbségi státuszra és a büntetett előéletre. Ezentúl szintén nagyobb teret tervezünk adni a szabadulás utáni civil életbe való bekapcsolódási lehetőségek közös feltérképezésének, az önszerveződéshez szükséges készségek, ismeretek elsajátításának.

Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Mráz Attila (Társaság a Szabadságjogokért/TASZ)