Aktuális / önállóan lakni

Adjukössze: Önállóan lakni - közösségben élni

 

Képzeld el, hogy megszabják neked, mikor kelj fel, feküdj le, kivel lakjál egy szobában, mikor és hova mehetsz és meddig. Pedig már rég nem vagy gyerek, és bűnt sem követtél el. Akkor ilyen nincs! - mondod. Mégis, ma Magyarországon több ezer ember él ilyen körülmények között és az egyetlen „bűnük” az, hogy fogyatékkal élnek. Azt mondják, azért van erre szükség, mert nem önellátók. És erre való hivatkozással az önrendelkezési jogukat is megvonják.

Mi kell ahhoz, hogy mi, mozgáskorlátozott emberek is önállóan élhessünk?

Az Önállóan lakni – közösségben élni csapat tagjaiként azon dolgozunk, hogy felmérjük, mi kell ahhoz, hogy egy mozgáskorlátozott ember önállóan élhessen. Reményeink szerint ez a munka nemcsak a mozgáskorlátozottak, hanem más fogyatékos emberek számára is hasznos eredményekkel szolgál. Csapatunk tíz mozgássérült kutatóból és három szövetségesből áll. A mozgássérült kutatók számára ez a kérdés létfontosságú és életük során mindegyikük akár többször is szembekerült ezzel a problémával.

A kutatás során az érintettek és szakemberek körében végzünk széleskörű felmérést kérdőívek, interjúk és adatkérések formájában.

A részvételi akciókutatás annyiban különbözik minden más kutatástól, hogy nem elégszünk meg azzal, ha valami igazságtalanságot találunk a világban, hanem minél többféle emberhez juttatjuk el eredményeinket és meg is akarjuk változtatni azt, amit problémának látunk.

Kutatásunk kapcsán már akadálymentesítettük az Auróra közösségi házat, kialakítottunk egy mozgássérült-parkolót, és több tüntetésen, konferencián és kerekasztalban beszéltünk a mozgássérült emberek lakhatásának nehézségeiről. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy önmagunk példájából kiindulva bátor, cselekvő és önálló emberként mutatjuk be a mozgássérült embereket és ezzel másokat is arra ösztönzünk, hogy álljanak ki az önálló élethez való jogukért.

Segíts nekünk, hogy sikerrel járjunk!

A kutatást 2016 szeptemberében kezdtük és 2017 nyarán fejezzük be. Ahhoz, hogy minél szélesebb körben tudjunk információkat szerezni és az eredményeinket a lehető legtöbb emberhez el tudjuk juttatni, a te segítségedre is szükségünk van!

Kutatásunk eredménye és a munkánk hozzájárul ahhoz, hogy minden mozgáskorlátozott ember élete könnyebb legyen.

Mit támogatsz?

Adományoddal a kérdőíveink elkészítését és sokszorosítását, a szükséges adatigénylést, az interjúk és a hozzájuk szükséges utazások költségeit, valamint a kutatási eredményeink terjesztését támogatod.

Mennyivel segíts?

1000 Ft adománnyal nyomtatási és fénymásolási költségeinkhez,
5000 Ft adománnyal útiköltséghez és
10000 Ft adománnyal a kutatásunk eredményeinek terjesztéséhez
segítesz hozzá minket!

Facebook oldalunk

Köszönetképpen
 
Minden támogatót értesíteni fogunk a gyűjtés eredményéről. Tanulmányútjainkról és egyéb eredményeinkről pedig a munkánkat követő fotográfus képeit fogjuk kirakni.
 
Ha 5000 Ft-tal vagy afölött támogatod munkánkat, előzetes egyeztetés után szeretettel várunk az egyik szervezési találkozónkra is, hogy személyesen is megismerkedhessünk egymással!

Itt támogathatsz minket! >>>

Önállóan lakni - közösségben élni: A mi utunk

 

Az Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsoport 10 mozgássérült emberből, és 4 szövetséges társból áll. Mindegyikünk elkötelezett az önálló és önrendelkező élet tiszteletben tartása iránt. Célunk egy olyan rendszer kialakítása, amelyben mindenkinek joga, és lehetősége van megválasztani, hogy hol, és hogyan éljen. Hisszük, hogy ez a jog, minden embert, így minden mozgássérült, vagy más fogyatékkal élő embert is megillet.

Úgy gondoljuk, hogy az intézményi ellátás elveszi az egyén szabadságát és önrendelkezését. Nem megoldja, hanem csak konzerválja a kiszolgáltatott életet. Sokkal jobb, ha olyan életterek és közösségek jönnek létre, ahol lehetséges a teljes integráció. Hiszünk abban, hogy az önálló lakhatás, és az önrendelkező élet mindenkit megillet.

Csoportunk demokratikus alapokon működik. Döntéseinket igyekszünk egyetértésben, az esetek többségében teljes konszenzussal meghozni.

Úgy gondoljuk, nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy módosuljon a társadalom emberképe a fogyatékos emberekről – és fordítva. Szeretnénk erősíteni azt a szemléletet, hogy az ember értékét önmagában az egyénben, és ne a társadalmi hasznosságában keressük. Ennek egyik módja, hogy keressük a találkozási lehetőséget más társadalmi csoportokkal, hogy megismerhessük és felfedezhessük egymás értékeit. Hiszünk benne, hogy mindez pusztán politikai/adminisztratív döntések útján nem oldható meg, hanem társadalmi attitűdváltozásra van szükség.

Törekszünk arra, hogy minél nagyobb figyelmet irányítsunk a kutatás által felvetett alapproblémára, az önálló, önrendelkező lakhatás kérdésére, és ezáltal igényt keltsünk a társadalomban a helyzet mindenki számára elfogadható rendezésére. Ennek érdekében igyekszünk minél alaposabban feltérképezni a bennünket körülvevő valóságot, az így előkerülő problémákat megfogalmazni és rendszerszintű megoldási javaslatokat adni ezekre.

A mi utunk első állomása egy kutatás. Tevékenységünk során igyekszünk minden olyan eszközt használni, amely a céljaink elérését segíti. Például kérdőíves kutatás, személyes interjúk, közérdekű adatigénylés és statisztikai elemzés, valamint internetes kommunikáció, beszélgetések szervezése és konferenciákon, kerekasztal-beszélgetéseken, tüntetéseken és egyéb nyilvános eseményeken való részvétel. Törekszünk új és új utakat találni igényeink és eredményeink bemutatására, a világgal való megismertetésére.

Fotó: Várady István

„Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg" - Kiss Csaba az aktivizmusról

 

Kiss Csaba vagyok. Agyvérzéssel születtem. 11 évig a Pető Intézetbe jártam. Bicskén, a Vajda János Gimnáziumban érettségiztem, majd teológiát, és informatikát tanultam.

Néha magam sem értem, hogy hogyan, de úgy alakult, hogy mozgássérült aktivista lettem. A Rehab Critical Mass ötletgazdája vagyok és egyik motorja voltam. Jelenleg a Veled Önállóan Alapítvánnyal igyekszünk előremozdítani a fogyatékos emberek lehető legnagyobb önállóságát, önrendelkezését.

Nem tudok járni, nem tudom a kezeimet rendesen használni, a beszédem elsőre csak nagyon nehezen érthető. Ennek ellenére egyedül élek egy kis lakásban. Napi 6 óra segítséget igényelek maximum. Ezt részben támogató szolgálattól kapom meg, részben barátok, önkéntesek segítenek a mindennapi dolgokban. Egyedül közlekedem, bevásárolok, intézem a hivatalos ügyeimet. Élem az életem. Azt hiszem, hogy rám igaz, amit egyik nagy költőnk így fogalmazott meg: „Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.”  Azt is mondták rólam, hogy egy igazi modern szingli vagyok. Lehet, hogy így van, de hosszú távon nem célom fenntartani ezt az állapotot… :)

Jelenleg a Veled Önállóan Alapítvány keretein belül próbálom a társaimmal együtt elősegíteni a fogyatékkal élő emberek minél teljesebb önállóságát és önrendelkezését. Tevékenységünk több irányú. Egyrészt a közvetlen érintetteket szeretnénk megszólítani és aktivizálni. Hiszen minekünk kell megfogalmazni azokat jogos és reális speciális szükségleteinket, amelyek segítségével be tudunk kapcsolódni a társadalom vérkeringésébe és ezáltal mi is gazdagítjuk azt. Másodszor a többségi társadalom irányában szeretnénk lépni, annak érdekében, hogy az nyitottabbá, befogadóbbá váljon a fogyatékos emberek iránt. Ez az egész társadalmunk mentális állapotát javítaná.

Részt veszek egy részvételi kutatásban, egy doktori munka keretében, amit Kovács Vera ír a sérülékeny csoportok lakhatási helyzetével kapcsolatban. A kutatócsoport 13 tagból áll – nagyrészt mozgássérült emberekből. Arra a kérdésre keresi a csapat a választ, hogy:  „Mi kell ahhoz, hogy egy mozgáskorlátozott ember önállóan lakhasson ma Magyarországon?”

Egy olyan közösségben és társadalomban szeretnék élni, ahol az erősebb feladatának tekinti, hogy olyan környezetet alakítson ki maga körül, ahol tenni akarással az eltérő képességűek is ki tudnak bontakozni. Ahol a mindennapi életbe beépül gyakorlati az a tény, hogy az a szó, hogy fogyatékos, nem minőségi jelző, hanem pusztán egy állapotot leíró fogalom. Az itt leírt kép eléréséhez még sok tennivaló van. A legfontosabb az összefogás. Szükséges dolog, hogy megtanuljunk összefogni, meglátva azt az evidenciát, hogy egy egészséges társadalom egy szerves egység, ahol minden résztvevőnek megvan a helye, szerepe, feladata és felelőssége.  Ha ezzel a potenciállal nem élünk, azt én felelőtlen tékozlásnak érzem, ahol az ember értéke vész kárba: az a kincs, ami nem a gazdasági hasznosságában van, hanem önmagában az ember lényében.

Ha így tudnánk tekinteni egymásra, akkor ez visszahatna az egész társadalomra, így mentálisan egészségesebb, befogadóbb helyen élhetnénk mi mindnyájan. Ez rajtunk múlik. Rajtam, rajtad. Ez felszabadító, de egyben felelősséget is adó megállapítás, ugyanakkor azt hiszem, hogy éppen ettől lesz értékes és értelmes az élet.

Kiss Csaba 

Fotó: Csoszó Gabriella

Liftavató az Auróra 2 éves születésnapi buliján

DSC00916
from közéletiskolája on Flickr

2016. november 12- én este 18 órától volt a nyolcadik kerületben az Auróra utca 11 szám alatt az épület jelenlegi módon működésének 2 éves évfordulója. Mi az Önállóan lakni közösségben élni kutatócsoport tagjai néhány kivételes alkalomtól eltekintve az épület egyik termében tartottuk és tartjuk a találkozóinkat hetente egy alkalommal, kedden délutánonként 14 órától 17 óráig terjedő időszakban. (Erről egyébként első pillanattól a Kettőtöl ötig című kívánságműsor jut eszembe :-)

Azért volt fontos és egyben megtisztelő a részvételünk a születésnapi alkalmon, mivel már a kutatáshoz tartozó képzés alatt is figyeltek az ott lévő emberek arra, hogy a lehetőségekhez mérten, biztosítsák az igényeinket… Néhányszor jelentünk csak meg ott, mint csoport, és már is motiváltakká váltak arra, hogy az épület akadálymentesítését megvalósítsák.

Ezért is volt az a néhány alkalom, amikor is, nem ott találkoztunk, ez idő alatt folytak a munkálatok.
A főbejáraton el lett távolítva a járdához viszonyított szintkülönbséget áthidaló betonlépcső és helyére egy betonrámpa lett kialakítva. Még szép is, nem csak praktikus… :-) A lépcsőket elektromos lift hidalja át, aminek a karbantartói háttere is meg lett szervezve, akadálymentes mosdó is lett kialakítva az épületben. A születésnapi program részeként „felavattuk” a liftet hivatalosan is.

Sajnos a csapat tagjainak egyéb elfoglaltságai miatt és az esős időjárás következtében, csak én tudtam jelen lenni, (én is csak azért, mert szerencsésen közel lakom, így kevés ázással úsztam meg), így én mondtam néhány mondatot erről az ott jelenlévőknek és köszöntem meg a gyors intézkedést és a hozzánk való pozitív viszonyulást.
A liftet tulajdonképpen úgy avattuk fel, hogy Csengei Andival, a Közélet Iskolája munkatársával ketten beálltunk, egyszer fel és egyszer lementünk vele, megmutatva, hogy működik, és ott benne állva mondtam el néhány mondatot.

Főleg azt mondtam el, hogy máshol még nem tapasztaltam ilyen gyors reagálást egy kerekesszékes közösség jelenlétére, és hogy tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy nem kellett más helyszínt keresnünk a kutatás idejére. (Meglehetősen nehéz lett volna találnunk megfelelő helyet, ha az Aurórában nem történt volna meg az akadálymentesítés.)

Nekem egyébként nagyon tetszik az épület hangulata… Az a fajta „züllöttség”, ami természetesen inkább pozitív szabadság, mint negatív rendetlenség. Figyeltem az embereket, ahogy találkoztak, beszélgettek… Jó volt látni és jó volt a részesének lenni Azt sajnálom csak, hogy a csoport többi tagja nem volt ott és nem tapasztalhatta meg ezt. Természetesen a kutatási találkozók alkalmai azért ennél kötöttebbek a konkrét cél miatt. Ezért volt jó ez a „másik oldal”.

Mivel az akadálymentesítés megvalósult így ez a számomra kedves hely más kerekesszékesek számára is lehet találkozóhely, szórakozóhely és így elérhetővé válhat számukra is koncerteken, érdekes témákban szervezett előadásokon, kiállításokon való részvétel.

Mivel úgy alakult, hogy csak én tudtam elmenni a programra, így én sem maradtam sokáig, este 8 óra után nem sokkal hazaindultam.

Turi Zsuzsanna

Fotó: Várady István

Még mennyi idő kell?! Balázs Péter beszéde a 6. Lakásmeneten

DSC_6713
from avárosmindenkié on Flickr

Be kell vallanom, először veszek részt a Lakásmeneten, sőt életemben először demonstrálok - ennek valószínűleg az az oka, hogy életemben először vagyok kerekesszékben, immáron 4. éve, akkor váltam el, azóta vagyok albérletben. Tulajdonképpen nem is kéne itt lennem, hiszen van hol laknom.

A ház, ahol lakom, két bejárattal, 4 lifttel rendelkezik, relatíve új építésű, ezért be tudok gurulni a 30 m2-be, és a főbérlő is jó fej, megengedte, hogy a fürdőkád helyére akadálymentes zuhanyzót tettessek. Be is jelentkezhettem tartózkodási helyre. Közületek hányan összetennék a kezüket, ha ilyen helyen lakhatnának - havi 60 + rezsiért.

Sok kerekesszékes sorstársamnál jobb anyagi helyzetben vagyok, ugyanis én rokkantsági ellátást és fogyatékossági támogatást kapok, ez valamivel 100 ezer Ft felett van, aki 18 éves kora előtt került kerekesszékbe, vagy bármilyen más fogyatékkal él, az csak kb. havi 55 ezer Ft-ból kell, hogy éljen. Jelenleg 30 000 Ft marad a megélhetésemre, a többit a lakhatásom viszi el. Ugye ennyiből nem lehet megélni?! Kénytelen vagyok 4 órában dolgozni, de tornára, masszőrre, fontos gyógyszerekre így sem telik. Minden hónapban hozzá kell nyúlnom a félretett pénzemhez, ami fogytán van, és még csak 43 éves vagyok. Ezért demonstrálok! Kérek szépen egy megfizethető, jó állapotban lévő, akadálymentes lakást (vagy havi 250 ezret).

Gondolom, annyiból ti is könnyebben lennétek – egyedülállóként.  Én önállóan szeretnék lakni és közösségben élni!
Magyarországon (a KSH adatai szerint) kb. 500 000 fogyatékos ember él, jó részük él intézetben, biztos hallottatok már a kitagolásról: az intézeteket megszüntetik és a lakókat lakóotthonokban, lakásokban helyezik el. Tesszük mindezt azért, mert aláírtunk (mármint Magyarország) több nemzetközi egyezményt is, sőt már a magyar alkotmány is kimondja:

XIX. cikk
(1)34 Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

XXII. cikk35
(1) Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.
(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.

Nem vagyok jogász, de olvasni azért tudok. Vagy rossz alkotmányt olvastam? Vagy rosszul értelmezem? (Ha valaki tudja a választ, a beszéd után keressen meg, itt leszek még.)

Egyébként jól érzem magam a bőrömben, már megbékéltem a kerekesszékkel, megértem és elfogadom azt, hogy idő kell, amíg a társadalom elfogadja/befogadja a fogyatékos embereket. De még mennyi idő kell?!

Balázs Péter

Fotó: Csoszó Gabriella

Méltó lakhatást mindenkinek! Beszámoló az Eleven Emlékmű beszélgetéséről

eleven
from közéletiskolája on Flickr

A Város Mindenkié 2016. október 8-án szombaton 15 órától szervezi meg a 6. Menetet a Lakhatáshoz Való Jogért. Egy beszélgetésen vettem részt az Eleven Emlékműnél 2016. szeptember 27-én kedden 18 órától, a magyarországi lakhatási válság kapcsán, érintett csoportokat képviselő egy-egy előadó között. A beszélgetés 3 konkrét téma köré csoportosult: „Az én történetem” - Saját történet, lakhatással kapcsolatban; Szükségletek elvárások – állami és emberi segítségnyújtás kérése; Miért fontos a menet? Ezen kívül beszélgetés alakult ki a körénk csoportosuló érdeklődők bevonásával, nagyon sok tanulságos, hasznos információ hangzott el.

Murányi László A Város Mindenkié érintett aktivistájaként vett részt a beszélgetésben. Saját viszontagságairól beszélt. 2014 óta él Pesten. Pénzbüntetését nem tudta fizetni, mert elveszítette az állását.
Kérdésként hangzott el felé a hajléktalanszállók állapota, elmondta, hogy többszörös létszámban fogadnak be embereket a férőhelyekhez képest. A higiéniáról, hogy elszaporodnak a poloskák. Fapadosnak mondja, nem szeretne érthető okokból visszamenni. Fizetős szállókon jobb a körülmény, de ő nem volt ilyenben. Egyszer szeretett volna szociális bérlakáshoz jutni, azt mondták neki, hogy az igénylés felsőfokú végzettséghez kötött. Jelenleg már van munkája. A beszélgetéskor elmondta, hogy folyamatban van egy albérletbe költözése, azóta Tesszától megtudtam, hogy megtörtént a beköltözés. Ennek nagyon örülök és minden jót kívánok neki a továbbiakra…

Basel Hararah az Artemisszió Alapítvány és Migszol csoport tagjaként vett részt a beszélgetésen.
Építészmérnök, Palesztinából menekült, tavaly kapott státuszt. Házakat újít fel, közösségépítő, segíti a menekültek integrációját a helyi lakosságba. Nem tud magyarul, CEU-n tanul, gazdasági elemző szakon ez magyar végzettség. Elmondta, dolgozniuk kell, állandó lakcím számukra is fontos, nincsenek megfelelő papírjaik, országszerte nehéz a megélhetés, ezért Budapestre jönnek a menekültek. Az érintettsége motiválja az önkénteskedésre. Jelenleg sincs állandó lakcíme, egy ágyért fizet. Döbbenetes számadatokkal indokolta a saját menekülési szándékát, hogy a hazájában lévő háború során 2014-ben, hányan haltak meg, hány házat romboltak le és hányan sérültek meg. Nem volt szándékában Magyarországon maradni Belgiumba indult, de Dublini menekült ügyi eljárás, egyezmény erre kötelezték őt. Két hónapig volt a bicskei menekült táborban, ez idő áll rendelkezésére. Szerinte a társadalmi felelősségvállalás fontos A menet azért fontos a számára, mert nyomásgyakorlás menekültek lakhatása szempontjából. Kérdésként merült fel hogy a civilek mit tehetnek, mivel hivatalosan gátolják az ételosztást?

Setét Jenő az Ide tartozunk! roma közösségi aktivistája, szociális munkás, jogvédőként dolgozott – jelenleg munkanélküli. Sok mindenről beszélt, például, hogy milyen „láthatatlan” diszkriminációk vannak – szociális hátrányokkal élők politikai befolyásolása történik. A lakáspolitika igazságtalan: kormányzatok a szavazatok reményében a feltételezett szavazóképes társadalmi rétegeket támogatja a második, harmadik lakás vásárlásában. Jenő számára a lakásmenet azért fontos, mert a különböző csoportok kölcsönös szolidaritását fontosnak tartja. Kérése, hogy ne hagyjuk kiveszni a szolidaritást az emberekből, „feltétel nélkül” adjanak munkát! Ne pénzt! Szerinte társadalmi különbségek csökkentése, kormányzati feladat. Szemében az ember érték. Véleménye szerint, lakni hatalom, szükséglet, mert nincs társadalmi tagság, lakatás nélkül. Lakni ma nem alakvető jog Szociális ellátási kötelezettség az önkormányzatok megfogalmazása. Ma, főleg a társasházakat és a középosztályhoz tartozó családokat támogatja az állam. Nem épülnek szociális bérlakások, 5 százalékot emleget, vannak olyan kerületek, ahol egyáltalán nincs szociális bérlakás. Lakástörvény hibája: A szociális bérlakások szerződéseinél a meghosszabbítás alapja legyen a szociális körülmény. Közösségek elűzése vagy be nem engedése, alapellátás nem biztosítása lehetőség az előítéletek tudatos fenntartása. Romáknál előszeretettel alkalmazzák. Az albérlet piac elrugaszkodik a realitásoktól – albérletkereséskor diszkriminációt tapasztalt a származása miatt

A beszélgetést Szabó Sebestyén moderálta. Sebestyén megérti a lakásukat kiadókat és anyagi szempontokat vesz figyelembe – ez összefügg Jenő felvetésével. Budapest Főváros 20. század eleji várospolitika: az állam a bérbeadót támogatta azért hogy reális áron tudják bérbe adni a lakást például egyetemistáknak akik tanulmányaik miatt kerülnek lakáshelyzetbe.

Udvarhelyi Tessza A Város Mindenkié és a Közélet Iskolája aktivistája, aki többek között statisztikákat osztott meg velünk, amellyel sajnos alátámasztják, hogy lakhatási válság van Magyarországon, célja, ismerjük fel, ezt, hiszen, az embereknek dönteniük kell, hogy egyenek vagy lakjanak. Tessza beszélt a kilakoltatásokról, bérleti díjakról, szociális bérlakások számáról, feltételekről. Családok bomlanak fel lakhatási problémák miatt, hiszen állami ellátásban pénzt költ a gyermekekre, de a családban tartásukat nem támogatja. A statisztikák szerint a kihűlés, fagyás következtében halálozás lakhatási szegénység miatt történik. Említette a lakásszegénység és a szívességi lakáshasználat fogalmát, véleménye szerint, a hajléktalanság egyik formája az is, amikor az emberek nem dönthetnek a lakhatási lehetőségeikről. A lakcím a társadalmi elfogadottság alapja, az ország 1/3a lakásszegénységben élő.

Tessza tolmácsolt a teljes beszélgetés alatt Basil számára. Amíg Ő beszélt, Sebestyén vállalta a tolmácsolást.
Én az „Önállóan lakni – Közösségben élni" kutatócsoport egyik tagjaként vettem részt a beszélgetésben. Ez a csoport egy mozgássérültek bevonásával tervezett, lakhatási szükségleteket felmérni szándékozó részvételi akciókutatást kezdett meg. Elmondtam saját történetemet és véleményemet a lakhatási lehetőségekről. Vidékről költöztem fel Budapestre, intézménybe, majd onnan lakóotthonba, majd albérletbe. A jelenlegi lakhatásomat szó szerint a szolidaritás létezésének köszönhetem, mert mások segítségével sikerült a beköltözéshez szükséges pénzt kifizetnem. Ötödik éve már, hogy Fővárosi tulajdonban lévő bérlakásban élek, jelenleg állást keresek, mert kevesebb a bevételem, mint az elvárt kiadásom.

Felhívtam a figyelmet a Támogató Szolgálatok fontosságára, mert az önálló élet feltétele sokak számára az egésznapos személyi segítés, ami ma csak munkanapokon, reggel 8 órától 4 óráig vehető igénybe, ezen kívül barátok, ismerősök segítik az ellátásra szorulókat. A szociális bérlakások kapcsán pedig fontosnak tartom, hogy az érintettek bevonásával írjanak ki mozgáskorlátozottak számára is valóban használható lakásokra pályázatokat. A menettel kapcsolatban elmondtam, hogy ma nincs garancia arra, hogy aki fedelet tud a feje felett, azzal nem történhet semmi, ami miatt rászorulóvá válik. Ezért mindenki gondolkodjon el ezen, és jelenlétével támogassa a menetet.

Az Emlékműnél rendszeresen vannak Szabadtéri beszélgetések, Szabó Sebestyén szavaival élve: „Közéleti társadalmi politikai témák kibeszélése”. Ezen beszélgetések megszervezése támogatható, és a beszélgetések meghallgathatóak hangfelvételről az Eleven Emlékmű honlapján, meghívó kérhető az ee@gmail.hu e-mail címen.

Nagy élmény volt a részvétel, jó volt érzékelni, hogy vannak még emberek, akik érzékenyek a társadalmi problémákra, érdeklődőek és mernek véleményt alkotni. Számomra egyébként a helyszín megközelítése navigációval vált lehetővé, mivel az állapotomhoz kapcsolódóan utcán nehezen tájékozódom… Köszönet a navigálásért és a felszólalási lehetőségért!

Turi Zsuzsanna

Elindult az Önállóan lakni - közösségben élni kutatás

DSC07255.jpg
on lh6.googleusercontent.com

Szeptember 21, 22, 23-án 10 fős kutatócsapatunk három tréner segítségével megkezdte a felkészülést az „Önállóan lakni – közösségben élni” című kutatásra. A képzés során betekintést nyertünk a tudományos kutatás módszertanába, áttekintettük a célok eléréséhez vezető utakat, az adatgyűjtés és értelmezés kérdéseit, valamint a kutatáshoz kapcsolódó elvárásainkat, félelmeinket is.

Csoportos és páros gyakorlatokon keresztül megismertük egymást, igaz többen már ismertük egymást. Jó volt tapasztalni, hogy, bár mindannyian mozgáskorlátozottak vagyunk, mégis másképpen éljük meg akadályozottságunkat.

Figyelmet fordítottunk a Magyarországon elindult kitagolási folyamat hiányosságainak és pozitívumainak átbeszélésére, és egyéni lakáskörülményeinket is megosztottuk egymással.

A kutatások fajtái közül leginkább a Részvételi Akció Kutatással ismerkedtünk meg, az „Önállóan lakni – közösségben élni” kutatásban is a kezdeti, tervezési munkától kezdve egészen az eredmények bemutatásáig és az eredmények által kijelölt szükséges cselekvések megvitatásáig részt veszünk.

A munka jövő héten indul, nagy kedvvel és lelkesedéssel vágunk bele.

Balázs Péter

További fotók a képzésről:

Fotó: Várady István

Önállóan lakni, közösségben élni

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

Felhívás mozgássérült kutatóknak – kutató mozgássérült embereknek

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, ami a társadalmi kirekesztettségben élők aktív társadalmi részvételét támogatja. Az „Önállóan lakni, közösségben élni” című kutatás célja, hogy a résztvevők a saját tapasztalataikra is építve, érintett kutatóként részt vegyenek egy olyan skála kidolgozásában, ami megmutathatja, hogy mire van szüksége egy mozgássérült embernek ahhoz, hogy önállóan élhessen ma Magyarországon.

A kutatás megvalósításához olyan mozgáskorlátozott embereket keresünk, akik 10 hónapon keresztül közreműködnének a kutatás kidolgozásában és lebonyolításában. A kutatásban való részvételhez nem szükséges semmilyen előképzettség vagy technikai ismeret, csupán az írás- és olvasástudás. Az alapvető számítógépes ismeretek előnyt jelentenek. Elsősorban budapesti, és Budapest környékén élő jelentkezőket várunk, utazási költséget sajnos nem áll módunkban biztosítani. A programban résztvevő kutatók szerény havi ösztöndíjban részesülnek.

A jelentkezéseket e-mailben várjuk név, telefonszám, email cím és egy rövid bemutatkozás megadásával a kozeletiskolaja@gmail.com e-mail címen legkésőbb 2016. augusztus 10-ig.

2016 augusztusa során minden jelentkezőt személyes találkozóra hívunk, ennek során választjuk ki a kutatócsoport tagjait. A kutatás háromnapos képzéssel kezdődik, majd 10 hónapon keresztül heti egy kutatási találkozót tartunk. A felkészítő képzésen és a heti találkozókon a részvétel kötelező, így azok jelentkezését várjuk, akik meg tudják oldani, hogy ott legyenek szeptember 21-22-23-án az Auróra közösségi házban. A kutatás hetente összesen átlag 6-10 órás elfoglaltságot jelent.

Jelentkezés és további információ: www.kozeletiskolaja.hu, 06 30 601 7694 (Kovács Vera), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István