Aktuális / Büntetésvégrehajtás

Társadalmi egyenlőtlenségek a mai Magyarországon

 

A Közélet Iskolája már harmadik alkalommal szervezett társadalomismereti képzést büntetés-végrehajtási intézetben, ezúttal Balassagyarmaton. Az alábbiakban egy résztvevő beszámolóját olvashatjátok: 

"Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy örültünk ennek a programnak, és a csoport nevében szeretném megköszönni, hogy itt lehettünk és hogy ti itt voltatok és egy kis színt, érdekességet hoztatok a szürke mindennapjainkba. A beszélgetések és a témák jók és érdekesek voltak, köszönhetően Mariann előadói stílusának és felkészültségének. Érdekes volt, ahogy a beszélgetések a különböző témákban szabadon folytak, látszólag ránk bízva, mégis Mariann mondatainak, kérdéseinek hatására az előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlottak, mindenkiben elindítva egy gondolatsort, talán még akkor is, ha addig szilárd meggyőződése volt már a témát illetően.

Ezekkel a névre szóló, kézzel faragott nyakláncokkal köszönték meg a képzést a fogvatartott résztvevők.

Olyan témákat vettünk végig, amik a mai társadalomban igen nagyok, és nap mint nap szembesül velük az emberek többsége akár mint kirekesztett, akár mint kirekesztő, mégsem nagyon beszél róluk szinte senki. Mindenki úgy van vele, hogy tenni úgysem bír ellene, akkor minek beszélni róla. Személyes véleményem szerint igenis fontosak az ilyen csoportok, kezdeményezések. Mert a szavak ereje nagyobb, mint a többség gondolná. A beszélgetések, az elhangzottak elindítanak egy gondolatsort, ami később tettekhez vezet. Ha csak minden ilyen csoportból egy ember fog ezentúl máshogy viszonyulni akár csak egyetlen témához, mondjuk ezek után nem a fejét fordítja el ha lát egy hajléktalant, hanem ad neki aprót, vagy egy szendvicset akár, akkor ez már eredménynek számít, mert ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető a változás. És ezek által az apró változások által válik jobbá, élhetőbbé a világ. Köszönjük, hogy ezzel a beszélgetéssorozattal ablakot nyitottatok nekünk sok kimondatlan problémára, mert egymást meghallgatva számtalan nézőpontot ismerhettünk meg, ezáltal jobban megismertük egymást is és önmagunkat is.

A csoport nevében szeretnék nektek további eredményes munkát kívánni, és sok sikert ahhoz, hogy minél több embert megismertessetek ezekkel a problémákkal. Köszönjük ezt  10 hetet!

Gergő

A képről: Az utolsó órán Activity-t játszottunk a képzés során feldolgozott fogalmakkal. A fogalmak egy részét a fogvatartottak adták fel egymásnak, egy részét pedig a Közélet Iskolája képzői.

"Sokat tanultam az emberi jogokról, megismertem hova fordulhatok jogorvoslatért" - beszámoló az egri börtönben tartott kurzusról

 

„Sokat tanultam az emberi jogokról, megismertem hova fordulhatok jogorvoslatért. Olyan dolgokról hallottunk, ami a hétköznapi életben nem jut tudomásunkra”

– ezzel összegezte az egyik résztvevő a Közélet Iskolája és a TASZ közösen megtartott Állampolgári ismeretek képzés során tanultakat. A 2016/2017-es tanévünk őszi félévében már második alkalommal tartottuk meg ezt a képzést, amelynek célja az állampolgári, alapjogi és demokratikus jogérvényesítés lehetőségeinek tudatosítása és az önálló alapjog-érvényesítéshez szükséges készségek fejlesztése volt. Most is büntetésvégrehajtási intézetben zajlott az oktatás, ezúttal fogvatartott nők körében, ezért az is a kurzus célja volt, hogy a résztvevők eszközöket kapjanak ahhoz, hogy a szabadulás után  jobban tudjanak boldogulni a társadalomban, mint a bebörtönzésük előtt. Az első órán nagy örömmel láttuk, hogy sok a visszatérő résztvevő, a 18 nő kb. fele részt vett az előző félévben ugyanebben az intézetben megtartott Társadalmi egyenlőtlenségek képzésünkön. Ez egyrészt megalapozta a bizalmi viszonyt, és az előző képzés sikeréről árulkodott.

A kurzus elején az egyetemes emberi jogokkal ismerkedtünk meg – a résztvevők megvitatták egymás között, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában felsoroltak közül számukra melyek a legfontosabb jogok, majd konszenzusra is kellett jutniuk a 10 legfontosabbról. Ez -- szerencsére -- nem minden csoportnak sikerült, de nagyon jó érvekkel próbálták egymást meggyőzni a résztvevők. Az érvekből kibontakozott, hogy az emberi jogok oszthatatlanok és kölcsönösen összefüggnek, egységes rendszert alkotnak, amelyből nem lehet egyik vagy másik elemtől megszabadulni anélkül, hogy a többit veszélyeztetnénk.

A következő alkalommal a polgári, politikai és szociális jogok viszonyát értelmeztük és helyzetgyakorlatokon keresztül vizsgáltuk meg az önrendelkezés jelentőségét. Egyrészt egy-egy mobilszolgáltató, illetve hitelszerződés megkötését és a szociális segéllyel kapcsolatos fellebbezés benyújtását eljátszva vettük sorra, hogy mire jók a valóságban a polgári jogaink és mire kell odafigyelni érvényesítsük során. Másrészt egy-egy műtéti beavatkozáshoz készült, eredeti betegtájékoztatót használva helyzetgyakorlatokon keresztül áttekintettük, milyen feltételek között gyakorolható hatékonyan az egészségügyi önrendelkezés; milyen információk segíthetnek a betegnek a tájékozott beleegyezéshez szükséges felelős döntéshozatalban, és hogyan lehet érvényesíteni a  tájékoztatáshoz való jogát.

Ezt követően az állam szerepéről, az alkotmányosságról és a jogállamiságról, majd a demokrácia előnyeiről és a demokratikus intézmények hiányosságairól tanultunk. Ezzel összefüggésben tisztáztuk a választójog hatékony gyakorlásához szükséges legfontosabb tudnivalókat (mind az intézeten belül, mind annak falain kívül), és sorra vettük a két választás között rendelkezésre álló állampolgári részvételi lehetőségeket. A résztvevőknek nagyon sok kérdésük volt a különböző típusú választásokkal, illetve a jelöltállítással kapcsolatban. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a passzív választójoggal, vagyis a választhatóság jogával kapcsolatban különösen kevés ismeretük volt a képzést megelőzőleg, ugyanakkor felismerték a jelentőségét: a politikai kínálattal elégedetlen résztvevőket érdekelték a jelöltségben, közhivatalviselésben rejlő képviseleti és közösségépítési lehetőségek.

Az olvasmányokat és a csoportos gyakorlatokat filmvetítéssel is kiegészítettük: a Büszkeség és bányászélet című, a brit bányászok 1984-es országos sztrájkját és a velük tevőlegesen is szolidaritást vállaló helyi meleg és leszbikus mozgalom történetét bemutató film nagyon megindította a résztvevőket, és fontos gyakorlati tanulságokkal is szolgált számukra a gyülekezési joggal, illetve a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban.

A képzés utolsó óráin a magyar állami intézményrendszer felépítésével ismerkedhettek meg a résztvevők. Főként arról tanultunk, hogy milyen típusú ügyekben melyik hatóságok, bíróságok vagy intézmények az illetékesek, hová és hogyan lehet fordulni, ha valaki szeretne a gyakorlatban is élni az állampolgári jogaival. A hátrányos megkülönböztetés témájának és az ez elleni fellépés lehetséges módjainak egy külön órát szántunk. A  visszajelzések alapján a résztvevők egyértelműen ezeket az alkalmakat tartották a leghasznosabbnak.
Végül foglalkoztunk fogvatartotti jogokkal is, valamint azokkal a jogérvényesítési lehetőségekkel, amelyek közvetlenül a szabadulás utáni időszakban lehetnek relevánsak a résztvevők számára.

A képzést ezúttal is közös Szociopoly-zással zártuk – az ezt megelőző képzésen is résztvevők közül többen nagyon várták már, hogy kipróbálhassák, hogy ha a játék elején más stratégiát választanak, vajon sikerül-e kitörniük a szegénységből. A szomorú tanulság az volt, hogy bármilyen stratégiát választ is valaki, szinte lehetetlen kitörni abból a béklyóból, amibe a kisetelepülések lakói ma Magyarországon zárva vannak. Ebből is látszik, hogy az az egyedüli járható út, amit a résztvevők saját elmondásuk szerint ezen a képzésen megtanultak: „ki kell állnunk magunkért” és „semmit nem szabad annyiban hagyni”.

A képzés idei tapasztalatai alapján a következőképpen szeretnénk továbbfejleszteni a tematikát és az alkalmazott  módszereket, természetesen az aktuális résztvevőkhöz igazodva:

1.    A jogállami, demokratikus intézmények hanyatlását a fogvatartottak is észlelik, sőt, fogvatartásuk előtti és szabadulásuk utáni életkörülményeiket is gyakran éppen az intézményeknek való kiszolgáltatottság jellemzi. Ezért a jövőben tovább szeretnénk szűkíteni a demokráciára és a jogállamiságra vonatkozó ideálok részletes feltárását, mivel ezekkel az ideálokkal a résztvevők éppen kiszolgáltatottságuk okán pontosan tisztában vannak. (Röviden: az állami intézményeknek általában ellenkezőleg kellene működniük, mint ahogy velük bántak.) Ehelyett még nagyobb hangsúlyt tervezünk fektetni az itt és most, Magyarországon a jog- és érdekérvényesítésre alkalmas állampolgári készségek, ismeretek fejlesztésére ill. megszerzésére. A demokráciára és a jogállamra vonatkozó elvontabb kérdéseket is gyakorlati felvetéseken keresztül próbáljuk majd tisztázni: például a jog- és érdekérvényesítés közötti különbségre felhívva a figyelmet.

2.    A jövőben – az intézeten kívül megszervezett kurzusokon – minden résztvevőnek feladata lesz egy önálló állampolgári, közéleti projekt végiggondolása és egy ehhez kapcsolódó cselekvési terv bemutatása a képzés többi résztvevőjének. Szeretnénk, ha minden résztvevő átgondolná, hogy a képzésen megismert eszköztárat hogyan használná fel egy általa észlelt társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem során. Az elkészült cselekvési tervekre pedig a csoport többi tagja is visszajelzést adna, így a képzés résztvevői a jövőben rögtön a saját életükben vagy környezetükben megtapasztalt  problémára alkalmaznák a tanultakat.

3.    Az olyan csoportokban, ahol a különböző „életstratégiák” kipróbálása nem szolgál különösebb tanulságokkal a Szociopoly foglalkozás során (pl. mert csupán a saját élettapasztalatukat idézi fel), külön figyelmet szeretnénk fordítani a résztvevők számára releváns tanulságok levonására a játékból, ami a játékhoz kapcsolódó narratíva átdolgozásával jár. Ha pedig egy adott képzésen az aktuális csoport számára nem lehetséges a tanulságos, a kurzus céljaival összhangban álló átdolgozás, akár más, releváns játékkal zárnánk a képzést.

Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Mráz Attila (TASZ)

“I can think more aptly about the connections”

 

In 2016 we organized for the second time the training, Social inequalities in Hungary today, this time for the Heves County Penitentiary Institution’s female detainees in Eger. The training was based on the notion that knowledge about our society and its dominant economic and political processes is key to active social participation, while it is the most inaccessible to those whose chances of conscious civic engagement are already limited. We believe that by gaining knowledge about the causes and consequences of social inequalities, detainees can better grasp the social processes and socio-political circumstances around them, which will help them re-integrate into and live in this social environment after their release.

The training was again 12 weeks long and we processed altogether 9 topics, all related to the causes and structural reproduction of social inequality. Based participants’ feedback, the most important and interesting topics included the job market, gender inequality, school segregation and the criminalization of poverty. Besides these, we also discussed the theories of social stratification and discrimination; the topic of housing; spatial and geographic inequalities; ethnicity-based oppression; globalization; and cultural and symbolic inequalities.

Because our most important methodological principle was to enable participants to process and comprehend systemic social phenomena based on their own experiences, the conversations and the exercises always inquired into and built onto these experiences first. Besides, we also paid great attention to keeping the training inclusive, so that everyone could express their opinions and be an active participant. To this end, we applied a great variety of methods and practices. For instance we discussed the topic of ethnic inequalities using the method of “human bingo”; we used quizzes for understanding various statistical data; we performed some movement-based tasks; and we discussed the movie Suffragette (2015) to address the topic of gender inequality.

Several topics and subtopics were discussed in small groups or in pairs. It was an important pedagogical experience for us that these exercises were not popular among participants, and several of them told us that they would prefer working alone. Based on their feedback, we integrated more solo tasks into the second half of the training, but – in agreement with the participants – we kept some group work as well, because we consider cooperation an important and learnable skill that can be-developed by working in small groups if the appropriate pedagogical support is provided. Besides, one topic of the training was social solidarity (or the lack of it), which is closely related to cooperation skills, so we considered it important to work towards that during the training.

At the beginning we started the classes with of a playful warm-up exercise, but with time we learned that there are often personal tensions present in the classroom. After a while, we switched to beginning each class with a circle when everyone could tell the others how they were doing that day and what was on their minds. This made it possible for the participants to signal if they were not in a good mood, e.g.: if they had received bad news from their loved ones or that they were experiencing physical discomfort. This kind of introduction also helped us, the trainers, to handle to group better.

Each class had a few readings from the civic orientation textbook compiled by the School of Public Life, which contains Hungarian translations and summaries of classical social science texts. We discussed these readings and also applied them during the exercises. Based on the experiences gained during our previous similar training, we also spent some time talking about inspiring, successful projects that offer positive examples of challenging social inequality (e.g.: a successful municipal firewood campaign in Borsodbóta, the Prison Radio, The City is for All housing advocacy group). Participants showed great interest in these, and many of them declared that after their release they would gladly participate in the work of a civil organization.

Based on the participants’ feedbacks the training was successful: we piqued their interest in social issues, while their knowledge and awareness of social inequalities has also increased. The course helped them become of the structural reasons behind inequality and of their rights as citizens. Many of them said that they found the grassroots struggles we demonstrated very inspiring and that they are glad that they know where to turn for help.

We are currently negotiating a follow-up to the training and hope that in the fall we can start the training on civil rights with the same group.

“Not as lost as we thought we were” – Civic education training at the drug prevention unit of the Budapest Prison

 

Not as lost as we thought we were” – Civic education training at the drug prevention unit of the Budapest Strict and Medium Regime Prison

In the spring semester of 2016 we held a training titled Civil rights and civic education for male detainees of the Budapest Strict and Medium Regime Prison on Kozma street. The training was offered as a follow-up to the Social inequalities course held in the fall of 2015. Both were held in the same prison unit. Since we didn’t want to exclude anyone from this learning opportunity, and since the training material was not strictly built on the previous course, Civil rights and civic education was open for anyone interested in the topic.

We took it as a positive feedback that many participants of the previous course applied for this one as well. One such participant even volunteered to cover organizational tasks from the detainees’ side (collecting the names of those interested, maintaining a class registry, etc.) In addition, something even more unexpected happened: a former participant, who couldn’t be personally present because he was also taking a vocational training course at the same time, started a correspondence section: he studied each distributed text, completed every assignment sheet on his own, then sent his work to us via his cellmate (filling altogether 4 A5-sized notebooks) so that we could provide written feedback. His case exemplifies that the detainees are curious and eager to learn. Moreover, his papers showed a great deal of personal progress: by the end of the course the student’s train of thought had become much more logical, his arguments had gained more persuasive power, and his content-based knowledge had broadened as well.

We discussed our motivations and underlying philosophy of prison-based civic orientation courses in our report about the previous course. Briefly put, everyone has the right and the capacity to formulate an opinion about fundamental political, philosophical and moral questions and to debate these with others, which benefits the whole society, not only those involved. The goal of the current course with its particular focus on civil knowledge and civic education is to create an opportunity for detainees to gain a deeper knowledge about the philosophy and practical operation of the democratic rule of law and universal civil rights. Knowledge about the inception and the foundational principles of the rule of law and modern representational democracy, as well as about the institutions that provide real content to these, is essential for the active and conscious participation of citizens in the society. Supported by international scholarship and good practices, our conviction is that those detainees who acquire civic education, skills, and awareness of their rights are more successful at re-integrating into society after their release. This may lessen the probability of relapse, and those released will become more active members of their broader communities.

At the beginning of the course, we discussed the Universal Declaration of Human Rights, followed by an introduction to the philosophical foundations of the state and the rule of law. We discussed social contract theory, the basic principles and possible forms of democratic organization, the separation of powers, the roles of the different branches of power, constitutionality and the rule of law. After establishing theoretical foundations and clarifying basic concepts, we turned to practical questions: via case studies and practical assignments, the detainees got to study the structure of the Hungarian government and public law. Then, we devoted an entire session to each of the most important civil rights (the right to vote, freedom of assembly, freedom of information, freedom of speech). Although emphasis was given to political freedoms, we also had a session on issues of self-determination (focusing on self-determination in healthcare in particular). While studying the various freedoms, we gave participants an opportunity to work with real forms and documents (e.g.: informed consent for surgery, registration for minority elections, issues of Magyar Közlöny etc.), or to study actual articles of law (e.g.: Act on Criminal Code). Beyond the improvement of skills required for a general comprehension of official texts, the goal of this exercise was to increase individual advocacy skills as well.

The possibilities of legal advocacy by disadvantaged social minorities was heavily emphasized during the training – after watching Pride (2014) we had a heated debate about these possibilities. (Perhaps it’s not much of a surprise that the detainees unanimously appreciated the movie.) Lastly, we also devoted a separate session to the rights of detainees (and we would like to hereby say thank you to the Hungarian Helsinki Committee for their help!)

During the training we also provided additional readings. On the one hand, detainees read abridged versions of classical political science and philosophy texts, which were part of the curriculum. Among others, participants read Ronald Dworkin, John Stuart Mill and David Harvey. Based on their papers written during the training, detainees found these texts inspirational. On the other hand, we also provided some more practical background material, e.g.: the procedural rules concerning offences, a report about the legal battles around the banning of Budapest Pride, and informed consent concerning caesarean sections.

When inquiring about which topics they considered the most interesting or useful, we received diverse responses. Some participants said that the system of human rights was the most important piece of knowledge they acquired during the training; some preferred topics, which “represented the functioning of a democratic system.” Besides these, several participants mentioned studying the rights of detainees, and/or minority rights, and/or freedoms, and/or the structure of state jurisdiction as the most important features of the training.

Based on their papers written during and at the end of the training, as well as on their final evaluations (in the form of feedback sheets) the detainees considered the training altogether interesting and useful. “The most important conclusion is that we are not as lost as we thought we were. The other is that we know scandalously little about these issues” – this is how one of the participants articulated the two, arguably most important, conclusions of the training. Unfortunately in Hungary most citizens know very little about their civil rights and the institutions responsible for protecting them. This is especially true for members of disadvantaged social groups, who were disproportionately overrepresented among the detainees. However, we are very glad that the participants unanimously agreed that this training improved this sad state of affairs, and that now, having finished the training they have a clearer understanding of their rights and possibilities, as well as of the structure and functioning of government institutions. 

In the future we would like to hold this training in as many penitentiary institutions as possible. Currently we are working on reaching out to female detainees outside of Budapest. Besides broadening our target group, we would also like to develop the training’s content and methodology based on our experiences gained during the first run.

First, we would like to introduce even more activities that develop the skills of participants. From the writing of letters requesting legal assistance from the ombudsman, through filing complaints to the Equal Treatment Authority, to official letters for municipal representatives, we aim to introduce participants to a variety of practical written genres that are necessary for legal advocacy and political participation, while also improving the communication and self-assertion skills of the participants. Based on our previous experiences it could also be useful to add a session focusing exclusively on methods of learning, during which we can reflect on the methodology and the advantages of cooperative learning and of active, comprehensive, goal-oriented reading.

Second, we would like to make democratic principles even more present in the way the sessions are organized. We plan to distribute and rotate the responsibility of leading plenary sessions among the participants. When it comes to group exercises, we plan to alternate some clearly defined roles more often (e.g.: each time a new person reports the work group's results to the rest of the ‘class’, someone else takes notes and another is responsible for keeping time).

Third, we plan to develop the content of the training as well. We would like to give more emphasis to the norm of equal treatment and to the possibilities of securing the right to equal treatment individually and as a group, with particular attention to the Roma minority and to individuals with criminal records. We also plan to provide more space to the collective exploration of the possibilities of re-integration into civilian life after release, as well as to the acquisition of skills necessary for self-organization.

Mariann Dósa (Közélet Iskolája) and Attila Mráz (Társaság a Szabadságjogokért/TASZ) 

“Így szerintem jobban át tudom gondolni a viszonylatokat”

pPtFxiEUlENWCuVrT4a5bNB-cvg8SZehnWYJ_BJmd2wJTuJ8_I2bPGrFIUetQ80QZyECJR-Drg=w1366-h768-no
on lh3.googleusercontent.com

2016-ban második alkalommal szerveztük meg a Társadalmi egyenlőtlenségek a mai Magyarországon című képzésünket, ezúttal a Heves-megyei Büntetés-végrehajtási Intézet női fogvatartottainak körében Egerben.  A képzés arra az alapvetésre épült, hogy a társadalmunkról, az abban uralkodó gazdasági-politikai folyamatokról szerzett tudás nagyon fontos összetevője az aktív társadalmi részvételnek, viszont ettől a tudástól épp azok vannak leginkább megfosztva, akiknek eleve korlátozottak a lehetőségeik a tudatos közéleti cselekvésre. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásával és azok következményeivel kapcsolatos tudás révén a fogvatartottak jobban megérthetik az őket körülvevő társadalomban zajló folyamatokat, illetve az uralkodó társadalmi-politikai viszonyokat és így a szabadulásuk után könnyebben tudnak visszailleszkedni ebbe a társadalmi környezetbe és jobban is tudnak boldogulni benne.

A képzés most is 12 héten keresztül tartott és összesen 9 témát dolgoztunk fel a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulása és rendszerszintű újratermelődése kapcsán. A résztvevők visszajelzései alapján a legfontosabbnak vagy legérdekesebbnek bizonyult téma a munkaerőpiac, a nemek közötti egyenlőtlenség, az iskolai szegregáció és a szegénység kriminalizációja volt. Ezek mellett foglalkoztunk még általánosságban a társadalmi rétegződés, illetve kirekesztés elméleteivel; a lakhatás témájával; a térbeli és földrajzi egyenlőtlenségekkel; az etnikai alapú elnyomással; a globalizációval; illetve a kulturális és szimbolikus egyenlőtlenségekkel.

A legfontosabb módszertani elvünk az volt, hogy a résztvevők a saját tapasztalataik alapján tudják feldolgozni és megérteni a rendszerszintű társadalmi jelenségeket és folyamatokat, ezért a beszélgetések és az alkalmazott gyakorlatok is először mindig ezekre a tapasztalatokra kérdeztek rá és ezekből építkeztek. Emellett nagy gondot fordítottunk arra, hogy a képzés valóban bevonó tudjon lenni, mindenki el tudja mondani a véleményét és aktív résztvevője lehessen az óráknak, ezért sokféle módszert és gyakorlatot alkalmaztunk. Az etnikai egyenlőtlenségek témáját a “humán bingó” módszerével dolgoztuk fel; több témában használtunk totót, illetve kvízt a statisztikai adatok megismeréséhez; néhány alkalommal mozgásra épülő feladatokat végeztünk; a nemek közötti egyenlőtlenségek kapcsán pedig a Szüfrazsett című filmet néztük és beszéltük meg.

Emellett több résztémát kisebb csoportokban vagy párokban dolgoztunk fel. Fontos pedagógiai tapasztalat volt számunkra, hogy ezek a gyakorlatok nagyon nem voltak népszerűek a résztvevők körében és többen jelezték is, hogy inkább az egyéni munkát szeretik. A visszajelzések fényében több egyéni feladatot építettünk be a képzés második felébe, de – a résztvevőkkel egyeztetve – csoportmunkát is végeztünk továbbra is, mert fontos és tanulható készségként tekintünk az együttműködésre, a közös munkára és a kiscsoportos feladatok – megfelelő pedagógiai támogatással – nagyon jól tudják fejleszteni ezeket a készségeket. Emellett a képzés egyik fontos témája a társadalmi szolidaritás és annak hiánya, ami szorosan összefügg az együttműködés képességével, ezért fontosnak tartottuk, hogy a képzés során dolgozzunk ezzel.

Eleinte minden órát valamilyen játékos ráhangoló gyakorlattal kezdtünk, de a képzés előrehaladtával azt tapasztaltuk, hogy gyakran sok a személyes érzelmi feszültség az órákon, ezért ettől kezdve minden órát azzal indítottunk, hogy mindenki elmondta, hogy van épp aznap, mi foglalkoztatja. Ez lehetőséget biztosított a résztvevőknek arra, hogy jelezzék, ha épp nincsenek jó passzban, pl. rossz hírt kaptak a szeretteiktől vagy fizikailag nem érzik jól magukat, és ez nekünk, képzőknek is segített abban, hogy jobban tudjuk kezelni a csoportot.

Tartalmilag minden órához tartozott néhány olvasmány a Közélet Iskolája által összeállított társadalomismereti szöveggyűjteményből (amelyben klasszikus társadalomtudományi szövegeket fordítottunk le, illetve foglaltunk össze közérthető magyar nyelven). Ezeket az olvasmányokat megbeszéltük a foglalkozásokon, illetve felhasználtuk őket a gyakorlatok során. Az előző hasonló képzés tapasztalataiból tanulva az órák többségén röviden beszéltünk olyan inspiráló, sikeres kezdeményezésekről is, amelyek az adott társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatban mutatnak fel pozitív példát (pl. sikeres önkormányzati tűzifa kampány Borsodbótán, Börtönrádió, A Város Mindenkié csoport). Ezek nagyon felkeltették a résztvevők érdeklődését, többen jelezték, hogy szabadulásuk után szívesen részt vennének valamilyen civil szervezet munkájában.

A résztvevők visszajelzései alapján a képzés sikeres volt – felkeltettük a résztvevők érdeklődését a társadalmi kérdések iránt és a társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos tudásuk, illetve tudatosságuk is nőtt. Segített nekik abban, hogy tisztában legyenek a jogaikkal és az egyenlőtlenségek rendszerszintű okaival. Többen jelezték, hogy a bemutatott civil kezdeményezések nagyon inspirálóan hatottak rájuk és örülnek, hogy most már tudják, kihez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük.

A képzés folytatása még egyeztetés alatt van, de reményeink szerint ősszel az állampolgári jogok témájával folytatnánk a kurzust ugyanezzel a csoporttal.

Korábbi hasonló képzéseinkről itt olvashatsz

„Nincs minden veszve” - állampolgári ismeretek képzés a Budapesti Fegyház és Börtön drogprevenciós körletén

A 2016 tavaszi félévben Állampolgári jogok, állampolgári ismeretek címmel képzést tartottunk a Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai intézetében fogvatartott férfiak számára. A kurzus az ugyanebben az intézetben 2015 őszén megtartott Társadalmi egyenlőtlenségek képzésünk folytatásaként indult – ugyanazon a körleten tartottuk meg. Mivel azonban senkit nem akartunk kizárni a tanulás lehetőségéből és a tananyag a korábbi képzésen való részvétel nélkül is elsajátítható volt, mindenki részt vehetett az új kurzuson, akit érdekelt az állampolgári jogok témája.

Nagyon jó visszajelzés volt számunkra, hogy az előző kurzus hallgatói közül többen részt vettek ezen a képzésen is, az egyik ilyen résztvevő pedig önként vállalta, hogy fogvatartotti részről szervezi a képzést (összegyűjti az érdeklődőket, névsort vezet stb.) Ami azonban tényleg minden várakozásunkat felülmúlta: az egyik korábbi hallgató, aki ezen a kurzuson nem tudott személyesen részt venni, mert a képzés idején szakmaképzésre járt, saját kezdeményezésre indított egy levelező tagozatot: minden kiosztott szöveget és feladatlapot önállóan feldolgozott, a munkáját beküldte nekünk a képzésen személyesen is részt vevő zárkatársán keresztül (összesen 4 db A5-ös füzetet írt tele), ezekre a fogalmazásokra pedig mi írásban reagáltunk. Mindez jól mutatja a fogvatartottak érdeklődését, tudáséhségét, másrészt a fogalmazásai nagyon látványos fejlődésről tanúskodnak - a képzés végére a levelező hallgató gondolatmenete sokkal logikusabb lett,  érvelése sokkal meggyőzőbb és a tartalmi tudásanyaga is egyértelműen sokat bővült. 

A börtönben megszervezett társadalomismereti képzéssel kapcsolatos motivációnkról, ennek filozófiájáról az előző kurzusról írt beszámolónkban részletesen írtunk, nagyon röviden a lényeg: minden embernek joga van ahhoz és képes is arra, hogy alapvető politikai–filozófiai–erkölcsi kérdésekről véleményt alkosson, vitázzon másokkal, és ebből egy társadalomban mindenki csak gazdagodhat. Ennek a mostani, kifejezetten az állampolgári ismereteket bővítő kurzusnak pedig az volt a célja, hogy a fogvatartottak  jobban megismerjék a demokratikus jogállami berendezkedés filozófiáját és gyakorlati működését, illetve az ehhez kapcsolódó egyetemes állampolgári jogokat. Hiszen a jogállami berendezkedés és a modern képviseleti demokrácia kialakulásának és alapelveinek, valamint az ezeket valódi tartalommal megtöltő intézmények ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy az állampolgárok akívan és tudatosan tudjanak részt venni a társadalomban. A nemzetközi szakirodalom és jó gyakorlatok által alátámasztott meggyőződésünk, hogy az állampolgári ismeretekre, készségekre, jogtudatosságra szert tevő fogvatartottak szabadulásuk után nagyobb sikerrel illeszkednek vissza a társadalomba. Ez pedig csökkentheti a visszaesés valószínűséget, és a szabadultakat saját környezetük és a tágabb közösség cselekvő tagjaivá teheti.

Tartalmát tekintve a képzés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának feldolgozásából indult, majd az állam, illetve a jogállamiság filozófiai-történeti megalapozásával folytatódott. Beszéltünk a társadalmi szerződés elméletéről, a demokratikus berendezkedés alapelveiről és lehetséges formáiról, a hatalmi ágak szétválasztásáról, a külöböző hatalmi ágak szerepéről, az alkotmányosságról és a jogállamiságról. Az elméleti megalapozás és a fogalmak tisztázása után áttértünk a gyakorlati kérdésekre: esettanulmányok és gyakorlati feladatsorok segítségével a fogvatartottak megismerkedtek a magyar államigazgatási és közjogi rendszer felépítésével. Ezek után egy-egy külön alkalmat szenteltünk a legfontosabb állampolgári alapjogok (választójog, gyülekezési jog, információhoz való jog, szólásszabadság) feldolgozásának. Noha a hangsúly a politikai szabadságjogokon volt, egy alkalmat kifejezetten önrendelkezési kérdéseknek szenteltünk (az egészségügyi önrendelkezésre összpontosítva). A különféle jogok megismerése során törekedtünk arra, hogy a résztvevők valódi formanyomtatványokkal, dokumentumokkal (pl. műtéti beleegyező nyilatkozat, nemzetiségi névjegyzékbe vételi kérelem, Magyar Közlöny számok stb.), sőt akár jogszabály-szövegekkel (pl. Bv.tv.) is dolgozzanak. Ennek célja az általános hivatali szöveg-értési készségek fejlesztésén keresztül szintén az önálló jogérvényesítési képesség növelése volt.

A hátrányos helyzetű kisebbségek jogérvényesítési lehetőségei is nagy hangsúlyt kaptak a képzésen – a Büszkeség és bányászélet című film közös megnézése után izgalmas vitát folytattunk ezekről a lehetőségekről. (Talán nem nagy meglepetés, hogy a film minden fogvatartottat levett a lábáról.) És végül, szintén külön foglalkozást szántunk a fogvatartotti jogoknak (ezúton is nagyon köszönjük a Magyar Helsinki Bizottság ehhez nyújtott segítséget!)

A kurzus során a foglalkozásokat olvasmányokkal egészítettünk ki. Egyfelől klasszikus politikatudományi, illetve -filozófiai szövegek rövidített, közérthető nyelven megfogalmazott változatait olvasták a résztvevők, és ezek feldolgozását beépítettük az órák anyagába. Így a résztvevők olvastak többek között Ronald Dworkint, John Stuart Millt és David Harvey-t. A kurzus során a fogvatartottak által írt fogalmazások tanúsága alapján ezek a szövegek inspirálólag hatottak a résztvevőkre. Másfelől gyakorlatiasabb háttéranyagokkal is kiegészítettük az órán elhangzottakat: a szabálysértési eljárási kisokostól kezdve a Budapest Pride betiltása körüli jogi küzdelemről szóló leíráson át a császármetszésre vonatkozó műtéti beleegyező nyilatkozatig és tájékoztatóig.

Nagyon vegyes képet mutat, hogy a résztvevők mely témákat tartották a legérdekesebbnek, leghasznosabbnak. Volt, aki az emberi jogok rendszerét emelte ki mint fontos újdonságot, amit a kurzuson tanult, másoknak azok a témák “tetszettek, melyek egy demokratikus rendszert vázoltak fel.” Emellett többen említették a fogvatartotti jogok, a kisebbségi jogok, a szabadságjogok, illetve az igazságszolgáltatás felépítésének megismerését a képzés fő tanulságaiként.

A képzés során, illetve végén írt fogalmazások és a kurzus egészét értékelő visszajelző lapok alapján a fogvatartottak összességében érdekesnek és hasznosnak találták a képzést. “A legfontosabb tanulsága, hogy mégsem vagyunk annyira elveszve, mint gondoltuk. A másik pedig az, hogy botrányosan keveset tudunk ezekről a dolgokról.” - fogalmazta meg az egyik résztvevő a képzés két, talán legfontosabb tapasztalatát. Sajnos Magyarországon még mindig nagyon keveset tudnak az állampolgárok a saját jogaikról, illetve az ezeket szolgáló intézményekről – különösen a kiszolgáltatott helyzetű társadalmi csoportok tagjai, akik erősen felülreprezentáltak a fogvatartottak körében. Viszont annak nagyon örülünk, hogy a résztvevők egyöntetűen úgy találták, a képzésünk javított ezen a szomorú helyzeten, és ma már sokkal inkább tisztában vannak a jogaikkal, lehetőségeikkel, illetve az államigazgatási intézmények felépítésével és működésével. 

A kurzust a továbbiakban is szeretnénk megtartani minél több büntetés-végrehajtási intézetben. Jelenleg dolgozunk rajta, hogy női fogvatartottakat, és Budapesten kívül találtható bv-intézetek fogvatartottjait is elérjük. Az elért célcsoportok bővítésén túl pedig szeretnénk tartalmában és módszertanában is továbbfejleszteni a kurzust az első félév értékes tapasztalatai alapján.

Egyrészt szeretnénk még több készségfejlesztő célú tevékenységgel gazdagítani az órákat. A jogsegély-levelek írásától kezdve az ombudsmannak vagy az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak írott panaszokon keresztül, az önkormányzati képviselőnek címzett levelekig számos, a jogérvényesítést és politikai részvételt segítő gyakorlati műfaj elsajátításán keresztül szeretnénk a résztvevők kommunikációs és önérvényesítő képességeit fejleszteni. Korábbi tapasztalataink alapján hasznos lehet továbbá egy önálló, tanulásmódszertanra fókuszáló óra beiktatása is, amelynek során célzottabban reflektálunk a kooperatív tanulás, az értő, aktív, célorientált olvasás működésmódjára, előnyeire.

Másrészt a demokratikus értékeket szeretnénk még hatékonyabban érvényre juttatni az órák szervezésében is. Az egész osztályt érintő, frontális megbeszélések során a moderálás felelősségét a résztvevők között egyenlően tervezzünk megosztani, rotálni. A csoportos feladatokban szeretnénk gyakrabban váltogatni világosan megszabott feladatokat. (Pl. mindig más jelentse egy-egy csoportos feladat eredményeit az “osztály” egészének, más jegyzeteljen, ügyeljen az idő betartására).

Harmadrészt tartalmában is fejlesztenénk a kurzust. Nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az egyenlő bánásmód követelményeire és az egyenlő bánásmódhoz való jog egyéni és csoportos érvényesítési lehetőségeire, különös tekintettel a roma kisebbségi státuszra és a büntetett előéletre. Ezentúl szintén nagyobb teret tervezünk adni a szabadulás utáni civil életbe való bekapcsolódási lehetőségek közös feltérképezésének, az önszerveződéshez szükséges készségek, ismeretek elsajátításának.

Dósa Mariann (Közélet Iskolája) és Mráz Attila (Társaság a Szabadságjogokért/TASZ)

 

 

 

Course on social inequalities in a Hungarian prison

We met the so-called Touchstones Program during our study trip in the United States. Within the framework of this program, political philosophy training is provided in very different environments – elementary and secondary schools, community high schools and also in prisons. The main idea of the prison project had a deep impact on us: all people have the right and are able to develop an opinion on political, philosophical, moral issues, and debate on these with others, and this opportunity enriches everyone. Another important inspiration has been the participatory action research organized by Professor Michelle Fine, where they analyzed the impact of a higher education program in a prison for women, with the active participation of female prisoners as researcher. We have been considering for several years to initiate a similar project in Hungary. Finally, it happened in April 2015 when we have started our 12-week-long course on social inequalities in the Drug Prevention Quarter of the Budapest Jail and Prison in Kozma Utca.

Similarly to the Touchstones Program, our fundamental principle has been that knowing and thinking about society, economic-political processes and basic moral issues related to these are as important for social participation as keeping the rules or working. We believe that through the knowledge about the emergence and consequences of social inequalities, prisoners can better understand social dynamics and power relations around them. It may also help them reintegrate more successfully after their release.

Since neither of us has had experience in this kind of environment, we had a relatively long preparation phase before starting the training course. Besides consultation with the institution’s management and the official authorization of the program we also had to prepare professionally for this task. We have been supported by the psychologist of the institution, Titanilla Fiáth who advised us during the planning and authorization phase and also gave us a one-day training on law-enforcement and drug prevention in Hungary and on the institution’s program, the prisoners’ social background, everyday life and social relations. On the Hungarian social context of drug abuse we had a short training provided by Ferenc Dávid from Kékpont Foundation.

At the same time, we worked on curriculum development. After mapping the social science literature available in Hungarian, we concluded that it is better for us to write the main pieces ourselves. The most important texts related to the course are either not available in Hungarian or the Hungarian texts are not accessible for undereducated people. As early school leavers are significantly represented among prisoners – exactly because of the social inequalities we were going to discuss during the course – we prepared a reader containing the short Hungarian summaries of the most important social science texts on social inequalities in an accessible and clear language. We would like to say special thanks to Csaba Jelinek for his contribution to the compilation and editing of the reader. Among others, we included texts by Pierre Bourdieu, Loic Waquant, Iris Marion Young and Amartya Sen, and numerous Hungarian social scientists and people writing about poverty and social exclusion.

During the course we studied the following issues: social exclusion and oppression, labor, geographic and housing inequalities, school segregation, inequalities in access to knowledge and information, ethnic inequalities, prison and criminalization, gender inequalities, global inequalities as well as cultural and symbolic inequalities.

After the long preparation, we finally have started the course in April 2015. On average we had 12 to 15 participants each time, men between 25 and 65, with various social backgrounds. The prisoners in the Drug Prevention Quarter enjoy some advantages (open cells, community space) and in exchange they participate in different programs and pledge not to use any drugs. For many of them, this obligation has been an important motivation, but after a few weeks a team of 12 to-15 men formed with enthusiastic members who were eager to participate in the course.

The experience we gained has exceeded our expectations in every way. The participants were very interested in the course and played an active role from the beginning. Most of them read the homework texts and shared their opinion, debated, and posed more and more questions. The most challenging was to facilitate these discussions, as we tried not to limit the torrent of ideas and thoughts.

“As long as the representation of the individual’s interests depends on financial circumstances, we cannot speak about equality”. This was our starting point, written by one of the prisoners in his essay for the course. The method of starting from the participants’ personal experiences and then adding the points made in the readings in order to reach a more general conclusion worked very well. This methodology helped participants understand the most complicated socio-political contexts while their interest was constant. The operation of the neoliberal capitalist socio-economic system was summarized by one of the participants in the following way. “The upper class closes opportunities through exploiting the lower class, and emphasizing equal chances does exactly the opposite. Constantly subordinating the lower classes and ethnic minorities and through the self-serving use of their labor for the wealth of the upper class is an ongoing activity.”

The youngest participant was – very understandably – interested in the inequalities of the Hungarian educational system. He wrote about this topic in his final essay: “With an elementary school degree and constant financial problems, you have less chance for an honorable job… Getting into the different educational institutions is determined by your class, by your family background. The children of wealthy families will be more likely accepted by society than those coming from poor families. The ones from disadvantaged environments will have less credit, they will not be respected probably, they will not become bosses, leaders, but ranked to lower levels of the society.”

Based on Pierre Bourdieu’s text, one participant wrote the following on the inequalities reproduced through everyday habits, activities and cultural characteristics. “The spread of consumer goods symbolizes that we do not feel ourselves inferior… Consumption determines your position in the social hierarchy. Consuming is blinding and shameful for people at the same time. Your goods and lifestyle define your place in the social ranking. So the wealthier, upper class people’s lifestyle becomes the example and those who cannot follow these remain “ordinary” people.”

The following thoughts were inspired by Bourdieu , too. “(Earlier) I never thought about how our body plays a crucial role in our social status. The way we look also represents our social position, the kind of work we do, the kind of food we eat. Minor things say a lot about us to the world. The body that we shape represents our place in the hierarchy… Capitalism makes profit out of our adjustment to norms.”

And finally, one participant drew the following conclusion concerning the central question of the course: “Justice does not mean that we distribute our material and natural goods equally, but it concerns all fields of social life: how we speak to each other, how we behave, what kinds of decisions we make for the common interest and what kind of work we do. Oppression means disadvantages and injustice. It exists because of social inequalities. The fundament of equality would be placing the economic and political institutions, habits and cultures on the same level. Racism is present in most social institutions.”

Because of our approach based on critical pedagogy, we tried to remain open during the whole course concerning the methods we used and the literature we read. The very closed and segregated environment of the prison was a real pedagogic challenge, so we tried several teaching techniques. We leant that methods based on role plays worked especially well. Once we organized a so-called Oxford debate on gender inequalities, which was very popular among participants and was extremely useful to process the topic.

Concerning the content, it became clear quite soon that it is not enough to tall only about inequalities as it generated a lot of tension in the participants. To address this issue, we tried to bring additional readings about civil initiatives and civic actions reacting on the types of inequality we studied. Based on the following participant reaction, it seems to have been a good solution:

“Many times after the course I left very angry about how things are going in the world and in Hungary… Still, I would like to mention a positive example that touched me! A nurse raised her voice bravely on the situation of health care… I think there is a need for more initiatives of that type.”

Besides personal development, we hope that the course will have an important social impact as well, as participants become more conscious citizens. A democratic community can function well if its members have the opportunity to make well-funded decisions concerning their own life and the community. We hope that the training will support the more conscious social participation of trainees by introducing the social phenomena and processes affecting their lives. They could not learn about these correlations in the Hungarian public education system in a comprehensive and critical way. It is very promising that several of them said they would like to visit the School of Public Life after their release and participate in other courses as well as they would like to become more active citizens in the future.

For closing some feedback that made us very proud and that made us think that our training course has reached its goals:

“I watch the news on TV from a different perspective”

“Thank you for the opportunity to learn to see things clearly”

“The last 14 weeks presented new ideas for the participants on every occasion. Mondays grabbed us out of our everyday monotony, and led to discussions outside of the course that spiced up our everyday life.”

“Thank you for starting up my neurons!”

From September, 2015 we will continue the training course with the same group in cooperation with TASZ (the Hungarian Civil Liberty Union), concentrating on the topic of civil rights in theory and practice. We are very much looking forward to it!

Mariann Dósa

Társadalmi egyenlőtlenségek – képzés egy magyar börtönben

2012-ben, egy külföldi tanulmányút során ismerkedtünk meg a Touchstones (‘próbakő’) programmal, amelynek keretében politikai filozófia foglalkozásokat tartanak nagyon sokféle környezetben – általános és középiskolákban, közösségi főiskolákon és börtönökben. Már első hallásra nagyon mély nyomott hagyott bennünk a börtönbeli program alap elgondolása – hogy minden embernek joga van ahhoz és képes is arra, hogy politikai–filozófiai–erkölcsi kérdésekről véleményt alkosson, illetve vitázzon másokkal, és hogy ebből mindenki csak gazdagodhat. Emellett szintén fontos inspirációt jelentett számunkra a Michelle Fine által megszervezett részvételi akciókutatás, ami egy amerikai női börtönben mérte fel az intézményben működő főiskolai program hatásait, a fogvatartott diákok aktív kutatói részvételével. Tulajdonképpen évek óta dédelgettük magunkban a gondolatot, hogy elindítunk itthon egy hasonló kezdeményezést, ami végül idén áprilisban meg is történt – ekkor vette kezdetét a társadalmi egyenlőtlenségekről szóló, 12 hetes kurzusunk a Budapest Fegyház és Börtön Kozma utcai fogházának drogprevenciós körletén.

A ’Próbakő’ programhoz hasonlóan mi is abból az alapvetésből indultunk ki, hogy a társadalmunkról, az abban uralkodó gazdasági-politikai folyamatokról és az ezekkel összefüggő alapvető erkölcsi kérdésekről való tudás és gondolkodás épp olyan fontos az aktív társadalmi részvételhez, mint a szabályok betartása vagy a munkavégzés. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásával és azok következményeivel kapcsolatos tudás révén a fogvatartottak jobban megérthetik az őket körülvevő társadalomban zajló folyamatokat, illetve az uralkodó társadalmi-politikai viszonyokat és így a szabadulásuk után könnyebben és talán nagyobb sikerrel is tudnak visszailleszkedni ebbe a társadalmi környezetbe.

Mivel egyikünk sem dolgozott még ilyen környezetben, viszonylag hosszas előkészület előzte meg a képzés elindítását. Az intézmény vezetőségével történt egyeztetés és a képzés hivatalos engedélyeztetése mellett szakmailag is fel kellett készülnünk a kurzus megtartására. Ebben az intézmény pszichológusa, Fiáth Titanilla volt segítségünkre, aki tanácsaival látott el bennünket már a képzés megtervezése és az engedélyeztetési folyamat során és az engedély kiadása után egynapos képzést tartott nekünk a büntetésvégrehajtás magyarországi intézményrendszeréről, a drogprevencióról és az itt zajló egyéb foglalkozásokról, valamint a fogvatartottak társadalmi hátteréről, illetve az ő börtönbeli életükről és viszonyaikról. A droghasználat magyarországi társadalmi vonatkozásairól Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa tartott nekünk rövid képzést, így ezt a szempontot is meg tudtuk jeleníteni a foglalkozások során.

Ezzel párhuzamosan zajlott a tananyag kidolgozása. A magyarul elérhető társadalomtudományos irodalom előzetes feltérképezése után arra jutottunk, hogy legjobb lesz, ha mi magunk írjuk meg a képzés alapját képező olvasmányokat. A kurzus témájához kapcsolódó legfontosabb elméleti szövegek sajnos nem elérhetőek magyarul és a magyar nyelvű irodalom nagy részének nyelvezete sem hozzáférhető alacsonyan iskolázott emberek számára – márpedig a fogvatartottak körében (épp a kurzus során tárgyalt egyenlőtlenségek következtében) sokan nem juthattak el az általános iskola befejezéséig vagy ennél sokkal tovább. Ezért elkészítettük a Közélet Iskolája saját olvasókönyvét, amely a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásáról és újratermelődéséről szóló legfontosabb társadalomtudományi szövegek pár oldalas, közérthető, magyar nyelvű összefoglalóiból áll. [1] Ezúton is nagyon köszönjük Jelinek Csabának a szöveggyűjtemény megszerkesztésében nyújtott segítségét. A feldolgozott irodalomban megtalálhatók többek között Pierre Bourdieu, Loic Waquant, Iris Marion Young és Amartya Sen szövegei, valamint számos magyar társadalomtudós, illetve tapasztalati szakértők írásai.

A képzés során az alábbi témákat dolgoztuk fel a résztvevőkkel: társadalmi kirekesztés és elnyomás; munka; földrajzi és lakhatási egyenlőtlenségek; iskolai szegregáció, a tudáshoz és információhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei; etnikai egyenlőtlenségek; bebörtönzés és kriminalizáció; nemek közötti egyenlőtlenségek; társadalmi egyenlőtlenségek világviszonylatban; kulturális és szimbolikus egyenlőtlenségek.

A hosszas előkészületek után áprilisban végre elkezdtük a képzést. Átlagosan 12-15 fogvatartott vesz részt a foglalkozásokon, 25 és 65 év közötti férfiak, a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel. A drogrevenciós körlet lakói az ezzel járó előnyökért (pl. nyitott zárkák, közösségi helyiség használat) cserébe vállalják, hogy nem használnak tudatmódosító szereket és részt vesznek különböző képzéseken, illetve programokban. Sokak számára biztosan ez jelentette a fő motivációt a foglalkozásokon való részvételre, de néhány hét alatt kialakult az a 12-15 főből álló csapat, akik a kurzus végéig nagyon lelkesen és kifogyhatatlan érdeklődéssel vettek részt az órákon.

A 12 hét alatt szerzett tapasztalataink valóban minden várakozásunkat felülmúlták. A fogvatartottak nagy érdeklődéssel fogadták a képzést és az első pillanattól fogva nagyon aktívan részt is vettek benne. A többség mindig elolvasta a hétről hétre kiadott olvasmányokat és a foglalkozásokon is aktívan részt vettek – megosztották a véleményüket egymással, vitáztak, és kérdéseket feltenni is egyre inkább mertek. Az idő előrehaladtával már egyre inkább az okozott „nehézséget”, hogy valahogyan mederben tartsuk az özönlő véleményeket és gondolatokat, de ezt azért nem is nagyon akartuk.

„Amíg az anyagiakhoz mérten függ az egyén érdekeinek képviselete, addig ... egyenlőségről nem lehet szó.” Innen indultunk, ezt írta a kurzus egyik fogvatartott résztvevője a képzés elején a társadalmi egyenlőtlenségekről írt fogalmazásában. Tapasztalataink szerint nagyon jól működött az az általunk alkalmazott pedagógiai gyakorlat, hogy mindig a résztvevők személyes tapasztalataiból indultunk ki a beszélgetések során és ezeken keresztül, az olvasmányokat segítségül hívva, jutottunk el az általánosabb, elméleti következtetésekhez. Ez a módszer segített a résztvevőknek megérteni a legösszetettebb társadalmi-politikai összefüggéseket is, miközben hosszú távon is fenn tudta tartani az érdeklődésüket.

A neoliberális kapitalista társadalmi-gazdasági berendezkedés működését dolgozatában így foglalta össze az egyik résztvevő: “a létező felső osztály az alsóbb osztályok kizsákmányolásával bezárja a lehetőséget, a tényleges egyenjogúságot hangoztatva pontosan az ellenkezőjét cselekszi. Az alsó réteget és az etnikai kisebbséget folyamatos alárendeléssel és munkájuk hasznának tényleges öncélú felhasználásával a saját anyagi jólétét növeli és ezt a tevékenységét folyamatosan fenntartja.”

A kurzus legfiatalabb résztvevőjét érthető módon leginkább az oktatási rendszerben érvényre jutó egyenlőtlenségek foglalkoztatták. Ezekről így írt záró fogalmazásában: “Általános iskolai végzettséggel kevesebb az esély az értelmileg megbecsült munkakör betöltésére, társulva anyagi problémákkal. ... A különböző oktatási intézményekbe való bejutást az határozza meg, hogy a tanulást igénylő melyik osztálycsoportba tartozik, mennyire hátrányos helyzetű családból jött. A színvonalas életet élő, gazdagabb családok gyerekei nagyobb valószínűséggel lesznek a társadalom elfogadottjai, mint azok, akik szegényebb családokból valók. ... Érvénytelenek lesznek a társadalomban, kis valószínűséggel fognak fölnézni az alacsony iskolai végzettségűekre, nem lehetnek főnökök, vezetők, hanem a társadalom kisebb értékrendjébe vannak besorolva.”

Pierre Bourdieu szövege alapján az egyik résztvevő így írt az emberek mindennapi tevékenységein, szokásain, kulturális jellemzőin keresztül újratermelődő egyenlőtlenségekről: “A fogyasztási cikkek gyakori elterjedése azt jelképezi, hogy ne érezzük magunkat kevesebbnek. ... A fogyasztás meghatározza, hogy kik hol helyezkednek el a társadalmi hierarchiában. A fogyasztás elkápráztató és egyben megszégyenítő is mások részére. ... A fogyasztási cikkek és az életmód használatát az határozza meg, hogy az ember vagy csoport a társadalmi, gazdasági ranglétrán hol helyezkedik el. Tehát a jobb módú, fentebb lévő emberek, csoportok életformái válnak mintává, akik ezt az életformát nem tudják követni, azok “közönséges emberek” maradnak.”

Szintén Bourdieu ihlette az alábbi gondolatokat: “ [Korábban] nem is gondolkodtam el azon, hogy a test társadalmi szerepe ilyen, ilyen fontos mérvadó lehet a társadalomban elfoglalt helyemről. ... Az, hogy miképp nézünk ki, mutatja, hogy a társadalomban hol helyezkedünk el, hogy milyen körben, munkakörben mozgunk, dolgozunk, milyen ételeket fogyasztunk. ... Számunkra apróságnak tűnő vagy nem is fontos dolog nagyon sok mindent elárul rólunk a külvilágnak. Az általunk kialakított testünk a hierarchiába való hovatartozásunkat mutatja. ... A kapitalizmus pont a normákhoz való igazodásból profitál.”

Végül, a foglalkozások egyik, írásban legtermékenyebb résztvevője az alábbi következtetést vonta le a kurzus központi kérdése kapcsán:

“Az igazságosság nem azt jelenti, hogy az anyagi-természeti javainkat egyenlően elosztjuk, hanem a közös együttélés minden területére kiterjed; hogyan beszélünk egymással, hogyan viselkedünk, milyen közös érdekeket képviselő döntéseket hozunk, az elvégzendő munkákat válogatás nélkül – megosztva – végezzük. Az elnyomás hátrányokat és igazságtalanságokat jelent. Ez a társadalmi egyenlőtlenségi viszonyok végett létezik. Az egyenlőség alapja a gazdasági és politikai intézmények, a szokások, kultúrák egy szintre helyezése lenne. Az elnyomást a társadalmi berendezkedés újratermeli. A rasszizmus jelen van a társadalmi intézmények nagy részében.”

Kritikai pedagógiai szemléletünkhöz hűen igyekeztünk mindvégig nyitottak maradni mind a képzés során alkalmazott módszerek, mind a feldolgozott irodalom tekintetében. A nagyon zárt és elszigetelt közeg komoly pedagógiai kihívást jelentett, ezért sokféle oktatási gyakorlattal kísérleteztünk. Úgy tapasztaltuk, hogy különösen jól működtek a játékos vagy szerepgyakorlaton alapuló módszerek; sőt, egy alkalommal (a nemek közötti egyenlőtlenségek kapcsán) ún. oxfordi vitát is rendeztünk, ami különösen nagy sikert aratott a résztvevők körében és nagyon hasznosnak is bizonyult a téma feldolgozásához.

A tartalom kapcsán pedig nagyon hamar világossá vált számunkra, hogy nem jó, ha csak az egyenlőtlenségekről beszélünk, a résztvevőkben ezek – érthető módon – erős feszültséget keltettek, ezért igyekeztünk minden alkalomra hozni kiegészítő olvasmányokat olyan kezdeményezésekről vagy állampolgári fellépésekről, amelyek az adott társadalmi egyenlőtlenségre válaszul születtek. Az alábbi résztvevői visszajelzés alapján úgy tűnik, ez elég jól működött:

“Sokszor a foglalkozások alkalmával teljes felháborodott lelkiállapotban távoztam, hogy mi folyik Magyarországon és a világban. ... Egy pozitív példát mégis szeretnék kiemelni, ami nagyon megérintett! Egy ápolónő szót emelt bátran az egészségüggyel kapcsolatban. … Több hasonló szerveződésre lenne véleményem szerint szükség a cél érdekében.”

Az egyéni fejlődés mellett, azt reméljük, hogy a képzésnek fontos össztársadalmi hatása is lehet azáltal, hogy a fogvatartottak tudatosabb állampolgárokká válnak. Egy demokratikus közösség akkor tud jól működni, ha a tagjai megfelelően tájékozott döntéseket tudnak benne hozni mind a saját életükkel, mind a közösség életével kapcsolatosan. A képzés reményeink szerint elő fogja segíteni ezt a tudatosabb társadalmi részvételt azáltal, hogy megismerteti a résztvevőkkel azokat a mindennapjaikra is komoly hatással bíró társadalmi folyamatokat és jelenségeket, amelyekről a magyarországi közoktatási rendszerben nem kaphattak átfogó, rendszerszintű, kritikai tudást. Nagyon biztató, hogy a kurzus végén többen jelezték, hogy szabadulásuk után szeretnék felkeresni a Közélet Iskoláját és szeretnének részt venni más programjainkon is, mert szeretnének aktívabbá válni a jövőben.

Zárásként pedig néhány visszajelzés, amelyekre nagyon büszkék vagyunk, és amelyek alapján úgy érezzük, a kurzus elérte az általunk kitűzött célokat:

“A híreket a TV-ben más szemmel nézem már.”

“Köszönöm a lehetőséget a tisztán látás megtanulására.”

“Az elmúlt 14 hét hétről-hétre új gondolatokkal ajándékozta meg a foglalkozáson résztvevőket. A mindennapi monotonitásból a hétfői napok kiragadták a csoportot, foglalkozáson kívüli beszélgetéseket okoztak, ami másfajta fűszert adott a mindennapoknak.”

„Köszönöm, hogy beindítottátok a neuronjaimat!”

Szeptembertől ugyanezzel a csoporttal folytatjuk a képzést az állampolgári jogok – ezek elméleti megalapozása, illetve gyakorlati érvényesülése – témájával, immár a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködésben. Mi már most nagyon várjuk!

Dósa Mariann

Jónás Alfréd: ​Szabadság régen és most!

Szabadság régen és most!

Megannyi ország vívta meg csatáját,

Kicsiny kis országunk összefogását!

Szabadságra vágytunk és kivívtuk,

Még akkor is, ha sokat sírtunk!

Akkor még a szabadság mást jelentett.

Kiharcoltunk egy demokratikus elvet.

Hittünk magunkban, s hű országunkban,

Összefogtunk és tudtuk nem hiába.

De most a szabadság szellemét

Ezernyi kés szúrta át,

Elvesztette e Ország igaznak hitt otthonát!

Mert „szabadnak” lenni üressé vált érzelem,

Hazám lett az ki fordult ellenem!

A szegénységi mutató Országom szégyene,

Nem hinném, hogy ez a Szabadság szelleme!

A kirekesztés érzése engem elgondolkodtat

Mert milyen is az, hol roma, diplomás munkát

nem kap!

Nem magyarnak lenni; más már a szabadság

Bánatába hajtja le fejét a Magyarság

2014.10.07.