Aktuális / Beszámoló

"Mit várunk közelmúltunk, az elmúlt három évtized társadalmi mozgalmaitól?" - beszámoló az első részvételi akciókutatás találkozóról

DSC_5884
from közéletiskolája on Flickr

A Közélet Iskolája 2019. október 16-án tette közzé a felhívást  a rendszerváltás utáni társadalmi mozgalmakat vizsgáló részvételi akciókutatásában való részvételre. A jelentkezők közül kiválasztott nyolc fő 2020. január 10-én találkozott először, hogy három együtt töltött nap végére csoporttá alakuljon, és megkezdje a közös munkát. Beszámoló a Küzdelmeink története és jövője című részvételi akciókutatás alapozó képzéséről.

A Küzdelmeink története és jövője részvételi akciókutatás háromnapos alapozó képzésén kutatótársainkkal, a részvételi akciókutatás módszertanával, illetve leendő kutatásunk témájával, a rendszerváltást követő társadalmi mozgalmakkal is meg kellett ismerkednünk. A téma körülhatárolásának nagyvonalúsága szándékos: a részvételi akciókutatás értelmében a kutatás területének leszűkítése, kérdéseinek és eszközeinek konkretizálása egy olyan feladat, amelyet nem a kezdeményezők végeznek el előzetesen, hanem a kutatók, közösen. Azaz, a kutatás pontos irányának kijelölése már a kutatás része: mi az a kérdés, ami minket közösségként foglalkoztat, amire nemcsak választ keresünk, de amiben változást is el akarunk érni?

 

Részvételi akciókutatást (RAK) klasszikusan hátrányos helyzetű csoportok tagjai végeznek; a kutatók érintettsége az, ami a részvételüket indokolja, és amiből organikusan következik a kutatás témája, a kutatás során feltárt tudás, illetve az elért hatás is. Utóbbinak több rétege is lehet: akciók révén változást szándékozik elérni a kijelölt területen, de változást eredményez a kutatás felszabadító ereje a kutatókban magukban is. Az alapozó képzésen több RAK kutatást is megismertünk mint előképet. A PUKAR egy mumbai Nyomornegyedben kezdeményezett részvételi akciókutatást, amely során a nyomornegyedben lakó fiatalokat képeztek ki „mezítlábas kutatóknak”, hogy őket alkalmazva mérjék először fel a negyed egészségügyi helyzetét, majd, miután fény derült a védőoltások drasztikusan alacsony szintjére, tájékoztassák a lakosokat az oltások szükségességéről.

A RAK egy „pragmatikus” értelmezése tette indokolttá, hogy a kutatásban a részt vevő „mezítlábas kutatók” önállósága erősen korlátozott volt, hiszen közreműködésük a többnyelvű és -vallású negyed zárkózott közösségének megszólításához nélkülözhetetlennek bizonyult. Ezzel szemben a Researchers for Fair Policing Stop & Frisk projektjét „kritikai” RAK-ként azonosítottuk, hiszen mélyebb részvételt tett lehetővé: mind a kutatást, mind az abból születő kampányt maguk az érintettek, az indokolatlan rendőri zaklatások elszenvedői határozták meg és alakították. Nemcsak jogszabályi változtatást tudtak elérni, a kutatás felszabadító erejű volt a résztvevőkre nézve is: felismerték saját ártatlanságukat egy rendszerszintű problémával szemben, és képességüket, hogy ellene közösségként, sőt, mozgalomként szerveződve tegyenek.

Magyarországon megvalósult RAK-ként ismertük meg az Önállóan lakni, közösségben élni Csoport történetét, az A Város Mindenkié által végzett Utca és jog kutatást, illetve a Mikor van itt a tetteknek ideje, ha nem most? programot. Az érintettség, majd a belőle következő akciók ezeknél a kutatásoknak világos. Az Önállóan lakni, közösségben élni csoport a mozgáskorlátozott emberek lakhatási és életkörülményeivel foglalkozik, de például elérte azt is, hogy a 3-as metró felújításának legyen része az állomások akadálymentesítése; az Utca és jog  kutatás hajléktalan emberek bevonásával bizonyította a rendőrség részéről őket érő hátrányos megkülönböztetést az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt, megelőző lépésre kötelezve a BRFK-t; a Tettek ideje  pedig a magyarországi lakhatási mozgalmak történetét tárta fel és mutatta be. Mindezekkel szemben a Közélet Iskolája által most kezdeményezett Küzdelmeink története és jövője a részvételi akciókutatások között is rendhagyónak számít, hiszen a kutatók többségében középosztálybeliek. Érintettségük mégis abban nyilvánul meg, hogy mindannyian valamilyen módon kötődnek a civil szférához.  

Az alapozó képzésen témánkat, a rendszerváltás utáni társadalmi mozgalmakat párhuzamosan kezdtük el megismerni kutatótársaink ezekhez fűződő viszonyával.

Mit várunk közelmúltunk, az elmúlt három évtized társadalmi mozgalmaitól? Láthatóvá akarjuk őket tenni, hogy elért de gyakran el nem ismert sikereiket értékelni tudjuk, belőlük inspirációt nyerjük? Vagy újra felfedezhető szerveződési formákat, mozgalmi technikákat keresünk, örökös de leleplezendő akadályokat, visszatérő hibákat, amelyekből tanulhatunk? Az 1990-es, a 2000-es és a 2010-es évek fontosabb politikai és gazdasági eseményeit és mérföldköveit külön-külön idővonalakon azonosítottuk be, majd ugyanezeken az egy-egy évtizedet lefedő idővonalakon tüntettük fel a társadalmi mozgalmak és kezdeményezések létrejöttét, tiltakozások megvalósulását. A három idővonal még sok elemzést igényel, de első benyomásként mindenképp megállapítható volt, hogy a társadalmi mozgalmakra irányuló emlékezetünk rendkívül szórványos, látszólag hiányzik az egyes mozgalmak közötti folytonosság, nincs meg a tudás- és tapasztalatátadás, a fenntarthatóság rutinja. Tehát, bár kellemes csalódás volt a politikai eseményekre reagáló, vagy azoktól függetlenül alakuló társadalmi mozgalmak nagy száma, azok többségükben elszigeteltnek és pillanatnyinak tűntek. Hogy ezeknek a küzdelmeknek a történetével kapcsolatban pontosan mit szeretnénk megtudni, azt a csoportnak közösségként kell meghatároznia. Már az idővonalak közös összeállítása is gyakran gazdagodott személyes élményekkel, ezt követte az alapozó hétvége talán legmeghatározóbb tapasztalata, önmagunk politikai szocializációtörténetének elmesélése és rögzítése. Kiderült, hogy bár a csoport összetétele vegyes (van aki urbanisztikával, van aki környezetvédelemmel foglalkozik; van, aki közvetlen lakókörnyezete jobbá tételéért küzd, van aki a globális felmelegedés következményei ellen; van, aki ezt civil szervezet munkatársaként teszi, van aki nemzetközi mozgalom aktivistájaként; és van, aki a helyét keresi), abban egységes, hogy politikailag érdeklődő és aktív egyénekből áll, akiket a hétköznapjaikban határoznak meg nemcsak a közéleti ügyek, de a velük kapcsolatos tettvágy is.

Az alapozó képzés végén összeállított ütemterv szerint a Küzdelmeink története és jövője csoport heti rendszerességgel találkozik, márciusig határozza meg a kutatás irányát és módszereit, szeptemberig végzi el a lehető legkorábbi ponttól akciókat is kezdeményező kutatást, amelynek az eredményeit (az előállított tudást és az elért változást) decemberben mutatja be.

A kutatás a Rosa Luxemburg Alapítvány támogatásával valósul meg.

Zsámboki Miki beszámolója

Tegyél a változásért! A Közélet Iskolája segít - beszámoló a stratégiai tervezés képzésről

IMG_7671
from közéletiskolája on Flickr

Két napot töltöttem a Közélet Iskolája, Stratégiai tervezés képzésén. Az alapítvány, ahol önkéntes vagyok, válságban van, és épp egy újratervezés előtt áll, ezért ez a két nap remek lehetőség volt, hogy belevessük magunkat a stratégiai tervezés alapjaiba. Két önkéntes társammal együtt vettem rész a tréningen, más szervezetekhez hasonlóan.

Pénteken a legfontosabb tudnivalók elmondása után, egy játékkal indítottunk. A gyakorlat során kicsit átgondolhattuk szervezetünk felépítését, és világosan kiderült, hogy senki sem azért jött, mert egy teljesen tökéletesen működő szervezet tagja. Egyelőre legalábbis. Na, de nincs még veszve semmi!

"Az először száraz anyagnak tűnő téma bemutatása számomra nagyon izgalmas volt" - beszámoló a Jogaid nem védik meg magukat képzésről

IMG_7541
from közéletiskolája on Flickr

A november 23-24-ei hétvégén érdekes eseményen vettem részt. A Közélet Iskolája Miskolcra látogatott, akik A jogaid nem védik meg magukat! című képzést tartottak. Az először száraz anyagnak tűnő téma bemutatása számomra nagyon izgalmas volt. Nem jogszabályok és törvények bemagolásáról szólt a tréning. Helyettük gyakorlati példák, a való életben megtörtént események alapján okosodtunk.

"A jogokat nem kérni kell, hanem elvenni" - beszámoló az érdekvédelem képzésről

Érdekvédelem és bázisépítés képzés 2019. november 16.
from közéletiskolája on Flickr

Az Auróra Budapesten a VIII. kerültben található, amely egy társadalmi vállalkozás ahol egy nyitott közösségben kulturális programok révén, találkozhatnak civil aktivisták, szervezetek. A közösség a demokratikus értékekért és jogokért, egy elfogadó társadalom megvalósítása érdekében tevékenykedik. Az Auróra a budapesti kortárs kulturális élet egyik legfontosabb központja és rengeteg ember társadalmi aktivizmusának, kikapcsolódásának és kulturális életének helyszíne.

"Elengedhetetlen minden frissen alakuló szervezet működésének felállításában" - Beszámoló a csoportszervezés képzésről

IMG_7075
from közéletiskolája on Flickr

A Közélet Iskolája csoport szervezési tréningje elengedhetetlen minden frissen alakuló szervezet működésének felállításában, de hasznos lehet olyan szervezeteknek is, akik szervezeti struktúrát szeretnének váltani, vagy jelenlegi struktúrájukon szeretnének javítani.

"Ez a képzés az a hely, ahol felteheted a kérdéseket, amiket az iskolába és a munkahelyre nem vihetsz be" - Beszámoló az elnyomás arcai képzésről

IMG_6526
from közéletiskolája on Flickr

Ez a képzés az a hely, ahol felteheted a kérdéseket, amiket az iskolába és a munkahelyre nem vihetsz be. Egy hétvégi beszélgetés és közös tanulás alatt teret adtunk a kritikus gondolkodásnak, az érvekkel alátámasztás művészetének, és mindenkit meghallgattunk.

„Képessé tettem magam falakat dönteni” - Beszámoló a kritikai pedagógia képzésről

IMG_5922
from közéletiskolája on Flickr

A kritikai pedagógia képzésre számomra a „pedagógia” volt a hívó szó. Gyerekekkel foglalkoztam már régebben is, viszont valami újra, másra, többre vágytam. Nem kellett csalódnom :)

Kétgyermekes édesanya és feleség, emellett mostanra önjelölt társadalomkutató vagyok. Végtelen büszkeséggel tölt el, hogy képessé tettem magam falakat dönteni, hogy egy szabadabb társadalmat legyek képes teremteni a hasonlóan gondolkodó társaimmal együtt.

A képzésen konkrét módszereket tanulunk magunk és mások, leginkább társadalmi helyzetéből fakadó elnyomás leküzdésére, gondolok itt részvételi akciókutatásra, fórum színházra vagy éppen az aktivista fotózás alapjaival való megismerkedésre. A módszerekről jól érthetően, kellő időt hagyva, átfogóan kaptunk képet, emellett mindig volt lehetőség reflektálni! Egy kölcsönös tanulás volt ez a 6 nap, remek társaságban eltöltve. Egytől egyig nyitott, különleges látásmóddal megáldott, elhivatott és tiszta lelkű emberekkel ismerkedhettem meg, ami önmagában is egy élmény.

A képzés legemlékezetesebb pontja számomra az volt, mikor reklámfilmet készítettünk, ami valljuk be, elsőre nagy falatnak ígérkezett. Szeretem feszegetni a határaimat, kilépni kicsit a komfortzónámból és ez a feladat tökéletes volt :)  Hasonló felemelő élmény volt a fórum színház, a néma, de annál beszédes emberszobrok megelevenítése. Biztos vagyok benne, hogy ezekre évek múltán is emlékezni fogok.

Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ekkora hatással lesz rám a képzés. Hosszútávú terveket szövögetek, némelyik megvalósításának már neki is kezdtem. Minden egyes képzési nap után kavarogtak bennem a gondolatok, számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, de szerencsére kivétel nélkül választ kaptam rájuk. Összeségében talán azt mondhatom, hogy a műhelymunka kérdéseket szül, melyet közösen megválaszolva az egész egy nagy perspektívájává válik, te pedig szabad emberré :)

A képzést mindenkinek ajánlom, aki valami újra, másra és többre vágyik :) Biztos vagyok benne, hogy a kritikai pedagógia szemléletmódja mindenkinek tud adni, egy igazi katalizátor! 

Páricsiné Fehér Dóra

Dóra kritikai pedagógia kezdeményezése: művészetalapú társadalomismereti foglalkozások és táborok >>>

További fényképek >>>

Fotók: Vujovits Júlia

"Egész életünkben kampányolunk" - beszámoló a média képzésről

IMG_5855
from közéletiskolája on Flickr

Tudjátok, hogy akár 3 jól megválasztott szó is lehet a siker kulcsa, ha jól felépített kampány van mögötte? És azt hogy jó, ha ezeket a szavakat semmiképp sem képre írjuk? Mert akkor nem látja, aki látássérült.  Örülhetek neki, ha eddig eljutottatok az olvasásban, mert egy jó facebookposzt rövid.  És azt tudjátok, hogy én honnan tudom ezeket?

Eldöntöttem, hogy ezen a nyáron annyi hasznos képességet fejlesztek magamnak amennyit csak tudok, így jelentkeztem a Közélet Iskolája Média az érdekvédelemben című képzésére is. Különösebb elvárások nélkül mentem oda, fél életemet a Facebookon töltöm, hátrányom biztos nem lesz belőle, ha tanulok is róla gondoltam. Több lettem, pedig nem csak arról tanultam.

Végül rájöttem, szerintem egész életünkben kampányolunk így vagy úgy. Van, hogy a cél közösségi érdek, de lehet csupán a saját álmunk is.

Kisfaludi Judit

„Színezd újra” a motivációd a Közéleti Iskola trénerivel, és  vigyél haza magaddal MÁR egy másnap használható módszert, tudást!

Baranyi Marcsi vagyok, egy önkormányzati fenntartású munkahelyen kommunikációsként és segítőként is dolgozom. A főnököm delegált erre a képzésre. Korábban már sok jót hallottam a közéleti suliról, úgyhogy nagyon szívesen és pozitív várakozásokkal érkeztem a „Média az érdekvédelemben” című képzésre.  Rögtön tetszett, hogy nem frontális volt az oktatás, hanem interaktív, körbe ülős, „tréninges”.

A képzés tematikájában csupa olyan dolog volt meghirdetve, amik felkeltették az érdeklődésem és igent mondtam a képzésre. A leghasznosabb számomra az „ütős” Facebook posztok írása rész volt, hiszen ez a munkám jelentős része, főként ezért is jöttem ide. De persze már sok mindent tudtam előzetesen is a témában természetesen, de mégis sok-sok újat tanultam és rögtön kis próbálhattuk azt egy-egy ingeraktív feladat keretében. Ami számomra leghasznosabb „AHA” élményt adta az az volt, amikor a tréner interaktívan „rávezetett” bennünket arra, hogy hogyan kell leghatékonyabban interakciót kiváltani a FB- felhasználókból és, hogy hogyan tudunk minél több megosztást, hozzászólást, like-ot generálni az általunk kezelt hivatali FB-oldalon.

A képzés többi része is természetesen nagyon hasznos volt számomra. Például, az a rész is, amikor azt tanultuk meg, hogy hogyan kell egy jó eseményt, kampányt tervezni az intézménynek, vagy szervezetnek, ügynek. Ez is irtó hasznos volt számomra, mert én inkább az ötletek embere vagyok és a végrehajtásban a folyamatszabályozásban többnyire sajnos „elveszek”.

Nagyon jó volt a saját eseménytervemről élményalapú prezentációt tartani a csoport előtt, és felvázolva látni egy valós idővonalat, ütemezést egy konkrét esemény végrehajtásban. A nap végére azt éreztem, hogy akár már holnap meg is tudnám hatékonyan szervezni a megálmodott eseményt.

A képzés egyik sajátosságát számomra azt adta, hogy együtt voltunk épek és fogyatékossággal élők, ez igazi hétköznapi varázslatot jelentett számomra, mert mind a trénerek és mind a résztvevők is olyan természetességgel kezeltünk az ebből fakadó szituációkat, amiket a privát életemben nem igazán tapasztalhatok meg.

Amit még egyedinek értékeltem a képzésben az volt, hogy eltérő szakmai hátterű, munkásságú emberek vettünk részt a tréningen. A legtöbben civil szervezetet képviseltek, én voltam alkalmazottként egy önkormányzati intézményemtől és még-is jó volt megérezni azt, hogy bennem is „civil” szív dobog egy hivatali köntösben.:-)

Az igazi közösségi élmény, jó, laza hangulat végig jelen volt a tréningen. A képzés valóban kiszakított a hétköznapokból és úgy éreztem, hogy „újra színezték” a trénerek és résztvevők is a motivációm, amit utólag is nagyon köszönök! A szervezők az alkalmakon végig finom kávéval, üdítőkkel, édes és sós rágcsálni valókkal és finom ebéddel kedveskedtek nekünk, ezt a figyelmességet is szintén köszönjük!

A végén már csak annyit mondanék el, hogy ezt a képzést mindenkinek jó szívvel csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik már holnap használható tudást és egy jó közösséget akarnak kapni!

Baranyi Marcsi

Fotók a képzésről >>>

Fotók: Vujovits Juli

"Ami nem látszik, az nincs. Aki nem látszik, az nincs." - Beszámoló az aktivista grafika képzésről

IMG_5380
from közéletiskolája on Flickr

„Ami nem látszik, az nincs. Aki nem látszik, az nincs.” Borzasztóan igazságtalan dolog ez, de egy civil szervezetnek megkerülhetetlen adottságként kell kezelnie. Első látásra ez kötöttséget, nyűgöt jelent, valójában azonban lehetőség. A jól, ügyesen kommunikáló civil szervezet lehetőséget teremt magának arra hogy,

  • munkáját és céljait megismertesse a társadalommal;
  • olyanokat is elérjen, akiket közvetlenül nem tudna;
  • támogatókat szerezzen.

A kommunikáció, ezen belül a vizuális kommunikáció civil alaptevékenység. Megsokszorozza a jelenlétet és hatást. Segíts hajléktalannak, romáknak, menekülőknek, védd a természetet, szervezz gyerektáborozást, énekelj társaságban, csinálj színházat, táncházat, játszóházat, vasárnapi iskolát, könyvklubot, képviseld szakmádat, kollégáidat, állj ki közösségedért, gondozz időseket vagy beteg madarakat. Mindez nagyszerű, de közben adj hírt magadról, munkádról, ügyedről, küldj jelet, mutasd meg magad a többieknek, hogy tartós, érezhető változást érhess el. Találj társakat, mert nem vagy egyedül. Nem vagyunk egyedül.

Valami ilyesmit tanulhattam meg a Közélet Iskolájának a vizuális kommunikációjáról szóló képzésen. Eredetileg azért mentem oda, hogy ellessek néhány technikai trükköt, hogyan lehetne ügyesen gifet vagy Facebook covert készíteni. Ezekre is tisztességgel megtanítottak a képzők. De közben általánosságban arra is, miként lehetséges a kép és a szöveg szerencsés kombinációjával hatékonyan összesűríteni a mondanivalót, hogyan lehet a korábban meg nem fogalmazott rutinokat, reflexeket, kontúrtalan gondolatokat, érzéseket hatékony üzenetbe gyűrni. Voltaképpen hogyan lehet sajátos, felismerhető arculatot adni a szervezetnek.

Merthogy, ez is fontos tanulság, a másokkal történő kommunikáció visszahat magára a civil szervezetre. Fegyelemre, közérthetőségre szoktatja, világos összefüggések megtalálására, józanságra ösztönzi. De van más nyereség is: a kommunikáció és a nyilvánosság folyamatos jótékony kontrollt biztosít. Visszaigazolja tevékenységét vagy orientálja a vakrepülő vagy legalábbis sötétben tapogatózó civil kezdeményezést.

Kifejezetten örültem annak, hogy nem csupán az „online térbe” szánt eszközökkel ismertettek meg minket, hanem az utcára szánt plakát és molino/transzparens műfajával is. A legnagyobb élményt nekem éppen ezek elkészítése jelentette. Újra átélhettem a fizikai alkotás örömét. Ollót fogni, rajzolni vagy éppen festéket hengerelni kivételes érzés volt napi 8–10 órát számítógép előtt töltő emberként.

A képzésen sokféle emberrel találkozhattam, akik a tarka hazai civil világ különféle szegleteiből jöttek el. Én egy tekintélyes jogvédő szervezet sajtósa vagyok már évek óta, mondhatni, félprofi vagy tán profi, de mindenképpen fizetett kommunikátor. „Iskolatársaim” között voltak hajléktalan aktivisták, frissen alapított helyi kezdeményezések tagjai, környezetvédők, közéletben aktív fiatalok stb., többségük lelkes önkéntes. Talán furán hangzik, de jól tudtunk együttműködni. A hangulat inspiráló volt. Eltérő tapasztalataink kiválóan kiegészítették egymást. A gyakorlatorientált képzésen, a feladatok megoldásánál sok segítséget kaptunk a képzőktől. Ők nem csupán jól ismerik szakterületüket, tapasztaltak, de kellemes, segítőkész emberek is, akik támogató, barátságos atmoszférát teremtettek az Aurórában a kétnapos, intenzív munkához.

Ha már eldöntötted, hogy a szervezeteddel a világ elé akarsz állni, ráadásul haladni akarsz a korral, vagyis nem csupán szöveggel és közvetlen meggyőzéssel, de vizuális kommunikációval is hatni akarsz a közvéleményre, de még nem tudod, hogyan tedd, ne tétovázz, ott a helyed a következő képzésen. Neked, barátom, különösen ajánlom a Közélet Iskolájának vizuális kommunikációs képzését.

Zádori Zsolt/Zebu

Fotó: Vujovist Juli

Fotók a képzésről >>>

"Új látás- és szemléletmódot kaptunk" - Fotózás és aktivizmus képzés Miskolcon

DSC01927
from közéletiskolája on Flickr

Nagyon jó volt a fotózás és aktivizmus című képzés. Jól éreztem magam, nagyon vidám csapat gyűlt össze. Itt tényleg mindenki választ kapott a kérdéseire.

Fotó: Kovács Gábor

A sok nevetés mellett rengeteg mindent tanultunk. Az alapfogalmak megismerése és elsajátítása után feladatokat kaptunk (csapatokba rendeződve) ezáltal gyakoroltuk a fényképezést. Majd kielemeztük közösen a készített képeket, hogy milyen vizuális elemeket használtunk, milyen perspektívából készítve, a kompozíció során illetve mit lehetett volna másképp csinálni.

Fotó: Galajda Gáborné

Két nap nyilván kevés megtanulni fotózni, de mi ennél sokkal többet kaptunk: új látás- és szemléletmódot, élményeket.

Fotó: Harangozó Vilmosné

Mindenféleképpen gazdagodtam a képzés által. Örülök, hogy részt vehettem, menjetek és tanuljatok! A tudás erőt ad!

Harangozó Vilmosné Rita

Várady István képei a képzésről >>>

Older Oldest