Aktuális / Beszámoló

„Képessé tettem magam falakat dönteni” - Beszámoló a kritikai pedagógia képzésről

IMG_5922
from közéletiskolája on Flickr

A kritikai pedagógia képzésre számomra a „pedagógia” volt a hívó szó. Gyerekekkel foglalkoztam már régebben is, viszont valami újra, másra, többre vágytam. Nem kellett csalódnom :)

Kétgyermekes édesanya és feleség, emellett mostanra önjelölt társadalomkutató vagyok. Végtelen büszkeséggel tölt el, hogy képessé tettem magam falakat dönteni, hogy egy szabadabb társadalmat legyek képes teremteni a hasonlóan gondolkodó társaimmal együtt.

A képzésen konkrét módszereket tanulunk magunk és mások, leginkább társadalmi helyzetéből fakadó elnyomás leküzdésére, gondolok itt részvételi akciókutatásra, fórum színházra vagy éppen az aktivista fotózás alapjaival való megismerkedésre. A módszerekről jól érthetően, kellő időt hagyva, átfogóan kaptunk képet, emellett mindig volt lehetőség reflektálni! Egy kölcsönös tanulás volt ez a 6 nap, remek társaságban eltöltve. Egytől egyig nyitott, különleges látásmóddal megáldott, elhivatott és tiszta lelkű emberekkel ismerkedhettem meg, ami önmagában is egy élmény.

A képzés legemlékezetesebb pontja számomra az volt, mikor reklámfilmet készítettünk, ami valljuk be, elsőre nagy falatnak ígérkezett. Szeretem feszegetni a határaimat, kilépni kicsit a komfortzónámból és ez a feladat tökéletes volt :)  Hasonló felemelő élmény volt a fórum színház, a néma, de annál beszédes emberszobrok megelevenítése. Biztos vagyok benne, hogy ezekre évek múltán is emlékezni fogok.

Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ekkora hatással lesz rám a képzés. Hosszútávú terveket szövögetek, némelyik megvalósításának már neki is kezdtem. Minden egyes képzési nap után kavarogtak bennem a gondolatok, számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, de szerencsére kivétel nélkül választ kaptam rájuk. Összeségében talán azt mondhatom, hogy a műhelymunka kérdéseket szül, melyet közösen megválaszolva az egész egy nagy perspektívájává válik, te pedig szabad emberré :)

A képzést mindenkinek ajánlom, aki valami újra, másra és többre vágyik :) Biztos vagyok benne, hogy a kritikai pedagógia szemléletmódja mindenkinek tud adni, egy igazi katalizátor! 

Páricsiné Fehér Dóra

Dóra kritikai pedagógia kezdeményezése: művészetalapú társadalomismereti foglalkozások és táborok >>>

További fényképek >>>

Fotók: Vujovits Júlia

"Egész életünkben kampányolunk" - beszámoló a média képzésről

IMG_5855
from közéletiskolája on Flickr

Tudjátok, hogy akár 3 jól megválasztott szó is lehet a siker kulcsa, ha jól felépített kampány van mögötte? És azt hogy jó, ha ezeket a szavakat semmiképp sem képre írjuk? Mert akkor nem látja, aki látássérült.  Örülhetek neki, ha eddig eljutottatok az olvasásban, mert egy jó facebookposzt rövid.  És azt tudjátok, hogy én honnan tudom ezeket?

Eldöntöttem, hogy ezen a nyáron annyi hasznos képességet fejlesztek magamnak amennyit csak tudok, így jelentkeztem a Közélet Iskolája Média az érdekvédelemben című képzésére is. Különösebb elvárások nélkül mentem oda, fél életemet a Facebookon töltöm, hátrányom biztos nem lesz belőle, ha tanulok is róla gondoltam. Több lettem, pedig nem csak arról tanultam.

Végül rájöttem, szerintem egész életünkben kampányolunk így vagy úgy. Van, hogy a cél közösségi érdek, de lehet csupán a saját álmunk is.

Kisfaludi Judit

„Színezd újra” a motivációd a Közéleti Iskola trénerivel, és  vigyél haza magaddal MÁR egy másnap használható módszert, tudást!

Baranyi Marcsi vagyok, egy önkormányzati fenntartású munkahelyen kommunikációsként és segítőként is dolgozom. A főnököm delegált erre a képzésre. Korábban már sok jót hallottam a közéleti suliról, úgyhogy nagyon szívesen és pozitív várakozásokkal érkeztem a „Média az érdekvédelemben” című képzésre.  Rögtön tetszett, hogy nem frontális volt az oktatás, hanem interaktív, körbe ülős, „tréninges”.

A képzés tematikájában csupa olyan dolog volt meghirdetve, amik felkeltették az érdeklődésem és igent mondtam a képzésre. A leghasznosabb számomra az „ütős” Facebook posztok írása rész volt, hiszen ez a munkám jelentős része, főként ezért is jöttem ide. De persze már sok mindent tudtam előzetesen is a témában természetesen, de mégis sok-sok újat tanultam és rögtön kis próbálhattuk azt egy-egy ingeraktív feladat keretében. Ami számomra leghasznosabb „AHA” élményt adta az az volt, amikor a tréner interaktívan „rávezetett” bennünket arra, hogy hogyan kell leghatékonyabban interakciót kiváltani a FB- felhasználókból és, hogy hogyan tudunk minél több megosztást, hozzászólást, like-ot generálni az általunk kezelt hivatali FB-oldalon.

A képzés többi része is természetesen nagyon hasznos volt számomra. Például, az a rész is, amikor azt tanultuk meg, hogy hogyan kell egy jó eseményt, kampányt tervezni az intézménynek, vagy szervezetnek, ügynek. Ez is irtó hasznos volt számomra, mert én inkább az ötletek embere vagyok és a végrehajtásban a folyamatszabályozásban többnyire sajnos „elveszek”.

Nagyon jó volt a saját eseménytervemről élményalapú prezentációt tartani a csoport előtt, és felvázolva látni egy valós idővonalat, ütemezést egy konkrét esemény végrehajtásban. A nap végére azt éreztem, hogy akár már holnap meg is tudnám hatékonyan szervezni a megálmodott eseményt.

A képzés egyik sajátosságát számomra azt adta, hogy együtt voltunk épek és fogyatékossággal élők, ez igazi hétköznapi varázslatot jelentett számomra, mert mind a trénerek és mind a résztvevők is olyan természetességgel kezeltünk az ebből fakadó szituációkat, amiket a privát életemben nem igazán tapasztalhatok meg.

Amit még egyedinek értékeltem a képzésben az volt, hogy eltérő szakmai hátterű, munkásságú emberek vettünk részt a tréningen. A legtöbben civil szervezetet képviseltek, én voltam alkalmazottként egy önkormányzati intézményemtől és még-is jó volt megérezni azt, hogy bennem is „civil” szív dobog egy hivatali köntösben.:-)

Az igazi közösségi élmény, jó, laza hangulat végig jelen volt a tréningen. A képzés valóban kiszakított a hétköznapokból és úgy éreztem, hogy „újra színezték” a trénerek és résztvevők is a motivációm, amit utólag is nagyon köszönök! A szervezők az alkalmakon végig finom kávéval, üdítőkkel, édes és sós rágcsálni valókkal és finom ebéddel kedveskedtek nekünk, ezt a figyelmességet is szintén köszönjük!

A végén már csak annyit mondanék el, hogy ezt a képzést mindenkinek jó szívvel csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik már holnap használható tudást és egy jó közösséget akarnak kapni!

Baranyi Marcsi

Fotók a képzésről >>>

Fotók: Vujovits Juli

"Ami nem látszik, az nincs. Aki nem látszik, az nincs." - Beszámoló az aktivista grafika képzésről

IMG_5380
from közéletiskolája on Flickr

„Ami nem látszik, az nincs. Aki nem látszik, az nincs.” Borzasztóan igazságtalan dolog ez, de egy civil szervezetnek megkerülhetetlen adottságként kell kezelnie. Első látásra ez kötöttséget, nyűgöt jelent, valójában azonban lehetőség. A jól, ügyesen kommunikáló civil szervezet lehetőséget teremt magának arra hogy,

  • munkáját és céljait megismertesse a társadalommal;
  • olyanokat is elérjen, akiket közvetlenül nem tudna;
  • támogatókat szerezzen.

A kommunikáció, ezen belül a vizuális kommunikáció civil alaptevékenység. Megsokszorozza a jelenlétet és hatást. Segíts hajléktalannak, romáknak, menekülőknek, védd a természetet, szervezz gyerektáborozást, énekelj társaságban, csinálj színházat, táncházat, játszóházat, vasárnapi iskolát, könyvklubot, képviseld szakmádat, kollégáidat, állj ki közösségedért, gondozz időseket vagy beteg madarakat. Mindez nagyszerű, de közben adj hírt magadról, munkádról, ügyedről, küldj jelet, mutasd meg magad a többieknek, hogy tartós, érezhető változást érhess el. Találj társakat, mert nem vagy egyedül. Nem vagyunk egyedül.

Valami ilyesmit tanulhattam meg a Közélet Iskolájának a vizuális kommunikációjáról szóló képzésen. Eredetileg azért mentem oda, hogy ellessek néhány technikai trükköt, hogyan lehetne ügyesen gifet vagy Facebook covert készíteni. Ezekre is tisztességgel megtanítottak a képzők. De közben általánosságban arra is, miként lehetséges a kép és a szöveg szerencsés kombinációjával hatékonyan összesűríteni a mondanivalót, hogyan lehet a korábban meg nem fogalmazott rutinokat, reflexeket, kontúrtalan gondolatokat, érzéseket hatékony üzenetbe gyűrni. Voltaképpen hogyan lehet sajátos, felismerhető arculatot adni a szervezetnek.

Merthogy, ez is fontos tanulság, a másokkal történő kommunikáció visszahat magára a civil szervezetre. Fegyelemre, közérthetőségre szoktatja, világos összefüggések megtalálására, józanságra ösztönzi. De van más nyereség is: a kommunikáció és a nyilvánosság folyamatos jótékony kontrollt biztosít. Visszaigazolja tevékenységét vagy orientálja a vakrepülő vagy legalábbis sötétben tapogatózó civil kezdeményezést.

Kifejezetten örültem annak, hogy nem csupán az „online térbe” szánt eszközökkel ismertettek meg minket, hanem az utcára szánt plakát és molino/transzparens műfajával is. A legnagyobb élményt nekem éppen ezek elkészítése jelentette. Újra átélhettem a fizikai alkotás örömét. Ollót fogni, rajzolni vagy éppen festéket hengerelni kivételes érzés volt napi 8–10 órát számítógép előtt töltő emberként.

A képzésen sokféle emberrel találkozhattam, akik a tarka hazai civil világ különféle szegleteiből jöttek el. Én egy tekintélyes jogvédő szervezet sajtósa vagyok már évek óta, mondhatni, félprofi vagy tán profi, de mindenképpen fizetett kommunikátor. „Iskolatársaim” között voltak hajléktalan aktivisták, frissen alapított helyi kezdeményezések tagjai, környezetvédők, közéletben aktív fiatalok stb., többségük lelkes önkéntes. Talán furán hangzik, de jól tudtunk együttműködni. A hangulat inspiráló volt. Eltérő tapasztalataink kiválóan kiegészítették egymást. A gyakorlatorientált képzésen, a feladatok megoldásánál sok segítséget kaptunk a képzőktől. Ők nem csupán jól ismerik szakterületüket, tapasztaltak, de kellemes, segítőkész emberek is, akik támogató, barátságos atmoszférát teremtettek az Aurórában a kétnapos, intenzív munkához.

Ha már eldöntötted, hogy a szervezeteddel a világ elé akarsz állni, ráadásul haladni akarsz a korral, vagyis nem csupán szöveggel és közvetlen meggyőzéssel, de vizuális kommunikációval is hatni akarsz a közvéleményre, de még nem tudod, hogyan tedd, ne tétovázz, ott a helyed a következő képzésen. Neked, barátom, különösen ajánlom a Közélet Iskolájának vizuális kommunikációs képzését.

Zádori Zsolt/Zebu

Fotó: Vujovist Juli

Fotók a képzésről >>>

"Új látás- és szemléletmódot kaptunk" - Fotózás és aktivizmus képzés Miskolcon

DSC01927
from közéletiskolája on Flickr

Nagyon jó volt a fotózás és aktivizmus című képzés. Jól éreztem magam, nagyon vidám csapat gyűlt össze. Itt tényleg mindenki választ kapott a kérdéseire.

Fotó: Kovács Gábor

A sok nevetés mellett rengeteg mindent tanultunk. Az alapfogalmak megismerése és elsajátítása után feladatokat kaptunk (csapatokba rendeződve) ezáltal gyakoroltuk a fényképezést. Majd kielemeztük közösen a készített képeket, hogy milyen vizuális elemeket használtunk, milyen perspektívából készítve, a kompozíció során illetve mit lehetett volna másképp csinálni.

Fotó: Galajda Gáborné

Két nap nyilván kevés megtanulni fotózni, de mi ennél sokkal többet kaptunk: új látás- és szemléletmódot, élményeket.

Fotó: Harangozó Vilmosné

Mindenféleképpen gazdagodtam a képzés által. Örülök, hogy részt vehettem, menjetek és tanuljatok! A tudás erőt ad!

Harangozó Vilmosné Rita

Várady István képei a képzésről >>>

"Segíthetem, hogy aktív, cselekvő emberekké váljanak" - beszámoló kritikai pedagógia képzés első alkalmáról

DSC01679
from közéletiskolája on Flickr

Már „régi motoros” vagyok a Közélet Iskolájában, ez az ötödik képzés, amin részt veszek. Fontos számomra, hogy folyamatosan képezzem magam, hiszek az élethosszig tartó tanulásban. Itt mindig megtaláltam eddig a számomra izgalmas témájú oktatási programot. Nekem a képzések egyfajta feltöltődések is, amellett, hogy mindig elfáradok egy-egy képzési nap után, mert sok gyakorlat van, teljesen megmozgatnak minket, a szó átvitt és alap értelmezésében egyaránt.

Jó szakemberek oktatnak, nagy tudásúak, rugalmasak, figyelembe veszik a résztvevők igényeit. Igen nagy hangsúly van a gyakorlati képzésen, hogy úgy sajátítsuk el a tananyagot, hogy a képzés során be is épüljön a megszerzett tudás és alkalmazni tudjuk a munkánkban, vagy akár a mindennapi életünkben. Tetszik, hogy vegyes a társaság, ország különböző részeiről jönnek és végzettség tekintetében is különbözőek vagyunk. Ez segít, hogy megismerhessünk különböző nézőpontokat, tapasztalati tudást. Bár sok ismerőssel találkozom – hozzám hasonlóan vannak több képzésen már részt vett „öreg diákok”, de mindig vannak új emberek, akiket jó megismerni. Külön kiemelném, hogy akadálymentes a hely és erre hangsúlyt helyeznek, hogy a különböző szükségletű emberek kényelmesen érezzék magukat.

A kritikai pedagógia képzésre egyrészt azért jelentkeztem, mert évek óta foglalkozom a közösségi érdekképviselettel, érdekérvényesítéssel és szeretném minél jobban elsajátítani ezt a „szakmát” és a kritikai pedagógia segíthet ebben. Ennek a „filozófiának”, „módszertannak” gyakorlásával, átadásával segíthetem azokat az embereket, akikkel, akikért dolgozom, hogy aktív, cselekvő emberekké váljanak. Másrészt pedagógus vagyok, szeptemberben indítottunk el egy inluzív iskolai modellkísérletet. Fontos számomra, hogy a különböző képességű, tudású gyermekek olyan támogatást kapjanak, amivel képessé válnak majd arra, hogy szabad, a lehető legönállóbb emberek legyenek. A kritikai pedagógia jó néhány „eleme” alkalmas arra, hogy beépítsük az iskolai oktatás módszertanába, amellyel segíthetjük a demokratikus tanulási környezek kialakulását.

Mindenkinek ajánlom, mert a megszerzett tudással hatékonyabban tudsz jelen lenni és aktív, cselekvő emberré válni. És erre most nagy szükség van

Fotók a képzésről >>>

Csordás Anett

Fotó: Várady István

Tripla filmklub Miskolcon - beszámoló

 

Március végén három napon keresztül dokumentumfilmeket vetítettünk Miskolcon, beszélgettünk mozgalmiságról, önkormányzatról és társadalmi víziókról – ez volt a Tripla filmklub. Fernengel Ági beszámolóját olvashatjátok.

Most tavasszal tartunk először programokat Miskolcon, ami egy nagy lépés a Közélet Iskolája életében. Ebben a félévben két képzéssel és a Tripla filmklubbal mutatkozunk be a városban. 2019 március végén három különböző helyszínen vetítettünk három estén keresztül, összesen több mint 50 résztvevőnek.

A filmklubok fókuszában az önszerveződés állt, és olyan témák, amelyek Miskolc számára is sürgetőek. A Zöld Sárkány Teaházban vetítettük a Nem szegényeknek való vidék-et, ami A Város Mindenkié csoport lakhatási érdekvédelmi munkáját követi. A második nap az Adát polgármesternek című filmet néztük meg, ami Ada Colau 2015-ös nyertes önkormányzati kampányáról szól Barcelonában, és ahogyan a devizahiteleseket ért igazságtalanságok ellen küzdő aktivistából politikussá válik. Végül a Tintában vetítettük a Mérges Buddha című filmet, ami a volt sajókazai, most pedig miskolci Dr. Ámbédkar Iskola munkájáról szól, akik egy buddhista másodikesély iskolában tanítanak cigány fiatalokat.

A vetítések után meghívott vendégekkel beszélgettek a résztvevők. Lakatosné Jutka, A Város Mindenkié aktivistája beszélt a magyarországi lakhatási válságról, a szolidaritás fontosságáról az elnyomás elleni küzdelemben, és személyes útjáról az aktivizmusban. A második nap Udvarhelyi Tessza a Közélet Iskolája részéről és Varga Andrea a Padtársak tagja beszélgettek arról, hogy mi történt Barcelonában, amióta megválasztották Ada Colaut polgármesternek, hogyan szerveződik továbbra is ez a mozgalom, hogy jelen legyenek a városban, és becsatornázzák a támogatóik véleményét, és hogyan próbál egy élhető és lakható várost teremteni Barcelonából, amit lassan megfojt a tömegturizmus. Majd arról gondolkoztunk közösen, hogy hogyan lehet egy hasonlóan mozgalmi és alulról szerveződő kampányt megvalósítani Magyarországon. A harmadik napon Budai Julianna és Derdák Tibor beszéltek arról, hogy hogyan alakult ki a borsodi iskola, ami a Dr. Ámbédkar neve köré szerveződő nemzetközi mozgalom része. Dr. Ámbédkar Indiában érinthetetlennek született, de elvégezte az egyetemet, és ő vezette a független India alkotmányának megírását. Az ő buddhista mozgalmához kapcsolódva dolgoznak azon az iskolában, hogy pozitív identitást teremtsenek és közéleti részvételre neveljék az itt tanuló cigány fiatalokat.

A három nap alatt sokat gondolkoztunk együtt az önszerveződésről és a politikáról, mi pedig egyre többet tanulunk a beszélgetésekből Miskolcról. Köszönjük a részvételeteket és Varga Andreának, hogy a vetítések közben elkalauzolt minket a Factoryba, a vasgyári utcákban, az újmassai őskohóhoz, a kisavasi pincékhez, az ipartörténeti emlékházba és még a Mexikóvölgyön is át.

Azon dolgozunk, hogy bemutatkozó programjainkat, egyre több miskolci programunk kövesse. Ha szeretnél értesülni ezekről, iratkozz fel a hírlevelünkre itt!

Fotók a miskolci hétvégéről >>>

"Valódi értéket tesznek hozzá filmjeikkel egy történet elmeséléséhez" - beszámoló a videós képzésről

 

Videó érdekvédelem képzést tartottunk 2019 márciusban a Jogriporter Alapítvánnyal együttműködésben. Takács István Gábor és Surányi Ádám képzők tartották a képzést. Két résztvevő, Czinege Bea és Jurewicz Ádám beszámolóját olvashatjátok a három napos képzésről.

Szuper lehetőség aktivisták számára, hiszen olyan tudást kapnak, amit azonnal fel tudnak használni. Nem szükséges előképzettség, az oktatók a saját, éveken át megszerzett tapasztalataikat adják át nekünk, ezért egy komplett, gyakorlatias képzést kaptunk. Nekem a személyessége tetszett a legjobban, sokkal jobban esett olyanoktól tanulni, akik valódi értéket tesznek hozzá filmjeikkel egy történet elmeséléséhez. A bevezető rész után máris filmeztünk és vágtunk, így a harmadik napra akár a saját elkészült filmetekhez is kaphattok tanácsokat. Mindenképpen érdemes beleVÁGNI! :)

Czinege Bea

Azzal a céllal érkeztem erre a videó aktivizmus képzésre, hogy megtanuljam dokumentálni a környezetembe található társadalmi problémákat, melyeket már gyermek/kamaszkorom óta figyelemmel követem. Valahogy amilyen érdekesebb, bosszantó, felháborodást kiváltó társadalmi vitát gerjesztő dokumentumfilmeket szeretem nézni, és mindig az volt a célom, hogy valahogy én is egy ilyen társadalmi célú társadalmi problémákkal foglalkozó vlogot indítsak. A képzésben az a jó, hogy ingyenes, de ha megnyerem a lottó ötöst, vagy ha lesz egy jól fizető állásom, akkor biztosan támogatnám a Közélet Iskoláját.  A képzésben a kedvenc témáimról készült videókat mutattak be: HIV/AIDS kérdés, Oroszország LMBTQI és drogpolitikája, kábítószerügy. Szociológusként ezzel is foglalkoztam, mert ez egy fontos, rögzült téma nálam.

A képzésen megtanították nekünk, hogy hogyan kell vágni videót, hogyan kell idegen zenét beszúrni, egy klip alá, feliratozni. Köszönet képzést tartó Pistinek és Ádámnak. Ezen felül azt is élveztem, hogy életemben ismét járhattam a CEU épületében, ami a képzés egyik helyszíne volt, mert szoktam egyéb dolgok miatt is járni oda és a tudás és a kutatás szabadságát jelképezi az az épület számomra.

A videó aktivizmust azért tartottam hatékonyabbnak mert azonnali reakciót vált ki, ha olvasol vagy csak képeket látsz, akkor ott emészted az információkat, itt egyből feldolgozza az agyad, ha egy komoly társadalmi problémáról szóló filmet látsz.

Jurewicz Ádám

Fotók a képzésről itt >>>

Fotó: Várady István

Az elnyomás arcai – képzés a társadalmi egyenlőtlenségekről

 

A társadalmi egyenlőtlenségek mindenhol jelen vannak, meghatározzák azt, hogy hogyan látjuk a világot és egymást, és hogy milyen lehetőségeink vannak. A kétnapos képzésen az elnyomás, a csoportok közötti hatalmi viszonyok formáival és az egyenlőtlenségek különböző dimenzióival foglalkoztunk. Azzal, hogy hogyan függ össze az oktatási egyenlőtlenségek az földrajzi és nemi egyenlőtlenségekkel, és mi köze ennek az egésznek a globalizációhoz. Hét témát dolgoztunk fel a csoporttal, majd aktivistákkal együtt arra kerestünk utakat, hogy hogyan lehet változtatni ezeken a viszonyokon.

A képzést most tartottuk először kétnapos tréningként, korábbi formájában börtönökben, fél éves kurzusként működött, amire nagyon büszkék vagyunk, itt, itt és itt olvashatjátok résztvevők és a mi beszámolóinkat ezekről.

Közösen olyan nézőpontból beszéltünk társadalomról és elnyomásról a képzésen, ami az aktív állampolgári részvétel és a társadalmi változás alapja és kiindulópontja tud lenni. Ami segít meglátni, hogy mi a tünete és mi az oka egy társadalmi problémának, és mi az eseti kezelés és mi a rendszerszintű változás.

Kisfilmeket, szituációs játékokat, városi sétát és sok-sok beszélgetést sűrítettünk ebbe a hétvégén. És mindezt az a sokféle, kíváncsi és érzékeny csoport tette mindenki számára igazán nagy élménnyé, akik szívesen tanultak együtt és egymástól is, megosztották a személyes példáikat, történeteiket és véleményüket, és lelkesen vetették bele magukat a kétnapos közös felfedezőútba.

Az idei csapat ezzel bátorít, hogy jövőre te is vágj bele a képzésbe:

            Gyere el, ha szeretnéd megtapasztalni a közösség erejét!

            Nézz szembe az elnyomás arcaival!

            Csodálatos közösségi gondolkodás a jövőért!

            Tanulj, fejlődj, változtass!

            Gondolkodjunk együtt, nem vagy egyedül!

Fernengel Ági

Várady István fotói a képzésről >>>

"Helyben oldjuk meg az ügyeket, ez az igazi önkormányzatiság" - Frivaldszky Bernadett beszámolója

 

Néhányan - a 2097 Csoport Egyesület nevében (Pilisborosjenő) -  részt vettünk a nemzetközi Közös Városunk - Hogyan lesz az önkormányzat mindenkié és mindenkiért  konferencián (2019. február 22-23.) és az azt követő képzésen: Az önkormányzat mi vagyunk! Műhely civil közösségeknek”. A három nap során a közösségépítés és önkormányzatiság új gyakorlataival ismerkedhettünk meg. Olyan fogalmakkal, mint részvételi demokrácia, közösségi gazdaság, a hálózatosodás filozófiai háttere és szoftverei, közterek közösségbarát kialakítása vagy éppen a közösség-alapú ingatlanpolitika, kooperatív gazdasági formák és részvételi költségvetés.

Azonosulni tudtunk ugyanis a rendezvény ajánlásával: “Európa-szerte tanúi lehetünk egy újfajta politizálás kibontakozásának. Tudatos és aktív állampolgárokat láthatunk, akik politikai szerepvállaláson keresztül küzdenek városaik, tágabb lakóközösségük fejlődéséért, jobbá tételéért. Ezeknek a szervezeteknek a városhoz való jog biztosítása; a városi közjavak igazságos újraosztása; fenntartható, élhető, egészséges környezet biztosítása áll a fókuszukban. Egyes szervezetek egyszeri, lakossági tiltakozásból emelkednek ki, mások hosszú évek működése után döntenek úgy, hogy munkájukat új szintre emelik.“ A meghívott vendégek Európa számos városából érkeztek, köztük Barcelonából, Madridból, Berlinből, Lisszabonból, a posztszocialista országok közül pedig Varsóból és Zágrábból. Örömmel tapasztaltuk, hogy nemcsak a fővárosból, hanem más településekről is érkeztek olyan civilek, akik közösségükért próbálnak tenni.

A konferenciát és a képzést egyaránt a konkrét példák dömpingje jellemezte és egy nagyon inspiratív szellemiség. Ez utóbbira ketten érkeztünk településünkről és a mi együttműködésünket is erősítették a közös élmények. A jó hangulatú és gyakorlatias képzésünkön 10 résztvevő vett részt 9 különböző szervezet színeiben. Voltak köztünk egész település vagy kerület ügyeit felkaroló szervezet képviselői vagy konkrét ügyet, társadalmi csoportot képviselő aktivista.

Bemutatkozással kezdtünk, mely már önmagában inspiratív és tanulságos volt, ugyanis megtapasztalhattuk, hogy nem vagyunk egyedül. Mi vagyunk maga a politika. Gyorsan el is határoztuk, hogy nem foglalkozunk a nagypolitikával, hanem arra koncentrálunk, amit mi tehetünk. Hisz mi képviseljük igazán a népet. Helyben oldjuk meg az ügyeket, ez az igazi önkormányzatiság.

Egyik oktatónk, Betti választókörzetünk számaival lepett meg minket a következő etapban. Szembesültünk a matekkal, hogy hány szavazatot szükséges megnyernünk, ha indulnánk a helyi önkormányzati választásokon. Mert hogy nem mindenki akar közülünk indulni, esetleg csak támogatni valakit. Persze úgy tűnt, hogy a nap végére többekben változott ez a vélemény és elgondolkodtak a direktebb érdekérvényesítésben.

A szünetekben etettek és itattak minket, közben meg épültek a kapcsolatok, ismerkedtünk egymással tovább. Ki tudja, tán hosszabb távú kapcsolatok is kialakulnak ilyenkor. Délután Tessza és Betti bemutatta nekünk a VIII. kerületi Mártát Magdolnának kampánnyal kapcsolatos tapasztalataikat. Annak lépéseit, tanulságait, lelkületét. Konkrét tanácsok, melyeket füzetben is megkaptunk, vihetjük magunkkal haza. A nap végén mi is megpróbáltunk magunk számára kampány stratégiát alkotni. Nem mondom, hogy sikerült. De az ott megszületett ötletek azóta is inspirálnak minket. Az Adát polgármesternek filmmel zártunk, ami spanyoloktól elvárt temperamentumával sodort el minket.

Frivaldszky Bernadett

Fotók a képzésről itt >>>

Fotó: Várady István

"Zavarba ejt, és kényelmetlen helyzetbe hoz, ezáltal felszabadít" - Dombovári Ágnes beszámolója

 

A Közélet Iskolája 2019 elején a Hogyan szervezzünk csoportot? című képzéssel mutatkozott be Miskolcon. Dombovári Ági beszámolóját olvashatjátok a kétnapos képzésről.

Minden oktatás nagy kérdése, hogy végül tudjuk-e használni a tanultakat. Szép dolog új ismeretekre szert tenni, de vajon az új ismeretek képessé tesznek-e bennünket új módon cselekedni? Ez egyáltalán nem automatikus és nem magától értetődő: a tudást használni is meg kell tanulni. Ennek sikere viszont részben már akkor eldől, amikor (s amilyen módon) találkozunk az új információkkal. Nem hiába születnek újabb és újabb tanítási módszertanok, vagy esik szó mind szélesebb körökben reformpedagógiáról.

Könyvből nem lehet megtanulni zongorázni, mert az intellektuális megértés még kevés a játékhoz. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a megértés haszontalan lenne. Valószínűleg a közélet esetében is hasonló a helyzet.

Abban az oktatási-szellemi kultúrában, amelyben többnyire ma Magyarországon felnőttünk, legtöbbünknél a hatékony közösségi működést az alapjaitól kell elkezdenünk tudatosan újjáépíteni magunkban. Mondjuk, onnan, hogy meg merek-e szólalni egy csoportnyi idegen ember előtt? El merem-e mondani a véleményemet, az érzéseimet? Merek-e valamihez hozzászólni vagy valamivel egyet nem érteni? – névvel és arccal, emberi súllyal és hitellel, nem csak névtelenül, az anonimitás rejtekéből ágálva minden ellen.

Ez még tapasztalattal rendelkező emberként is minden alkalommal újabb és újabb kihívást jelent: újabb kényelmetlenséget, s újabb belső konfrontációt azzal a feszengő kisgyerekkel, akit a tanító néni felszólít az első órán, s aki azt érzi, mennyire jobb lenne inkább meglapulni valahol a hátsó padban. Belül sírunk és puffogunk, ugyanakkor „én inkább nem szólok hozzá, én inkább nem szólok bele, nekem inkább nincs véleményem – mert az emberek félelmetesek, s az ismeretlennel szemben sebezhető vagyok.” A munkát a legtöbbször innen kell kezdenünk. S ebben a Közélet Iskolája képzése kiváló: zavarba ejt, és kényelmetlen helyzetbe hoz, ezáltal felszabadít.

A képzésen készült fotók itt érhetőek el >>>
 
Dombovári Ágnes

Fotó: Iván Tamás

Older Oldest