Aktuális / Beszámoló

Tudatos választópolgárként hagytam el a termet - beszámoló a választási képzésről

 

Nagyon hálás vagyok a Közélet Iskolájának, hogy részt vehettem a Kit érdekelnek a választások? című műhelyén. A háromnapos műhely végén tudatos választópolgárként hagytam el a termet. Nem csak ahhoz segített hozzá, hogy eredményesebben tudjak részt venni annak a civil szerveződésnek a munkájában, amelynek önkéntese vagyok, hanem jobb állampolgárrá is váltam.

Úgy érzem, hogy a műhely felvértezett arra, hogy konkrét tényekre és példákra alapozott érvrendszerrel szállhassak vitába az elkövetkező választási időben. Remélhetőleg meggyőzően fogom továbbadni ahol csak lehet, amit ezen a hétvégén megismertem.

Nagy élmény volt a többi résztvevővel is találkozni, ügyeiket megismerni, és velük eszmét cserélni. Értékes eleme a programnak, hogy Budapesten kívülről is érkeznek különféle civil szervezetektől, de a fővárosi szervezetekből is bevon A Közélet Iskolája olyan embereket, akik a szokásos aktivista és civil körökön kívül esnek. A műhely lehetőséget biztosít szervezetek kapcsolati hálójának kiterjesztésére, más szervezetek módszereinek megismerésére, és arra is, hogy a saját szervezetünk programjait konkrét és praktikus feladatok keretében fejleszthessük.

A műhelyvezetők hozzáértése befogadhatóvá és feldolgozhatóvá tett egy nagyon nehéz és szerteágazó témát. Nem voltak üresjáratok és felesleges pillanatok ezalatt a hétvége alatt.

Perczel Juli

További fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

Képzéseket tartottunk menekülteknek

 

2017 során kétféle képzést is tartottunk a Közép-európai Egyetem menekült-oktatási programjában, az OLIve-ban. Az OLIve Up prgramban olyan menekültek és menedékkérők vesznek részt, akik szeretnének egyetemi szinten továbbtanulni, de ehhez még szükségük van az angoltudásuk fejlesztésére és mentorálásra abból a tárgyból, amit később tanulni szeretnének.

A program szerves részét képezi egy érdekvédelmi modul, ami a szervezők elkötelezettségét tükrözi a mellett az elgondolás mellett, hogy az elméleti tudás önmagában nem elégséges a teljes állampolgári léthez, ennek mindig ki kell egészülnie a társadalmi-politikai részvételről és az érdekképvisleletről szóló gyakorlati ismeretekkel.

Ennek szellemében a 2017-2018-as tanév három szemeszterében a Menedék Egyesülettel közösen összesen 12 műhelyfoglalkozást tartunk az OLIve UP program diákjainak. A képzés során bevonó, interaktív pedagógiai módszerekkel, a diákok saját tapasztalataira építve tanulunk a politikai részvétel különböző (valódi és ál) formáiról, a hatalmi viszonyok feltérképezéséről, a társadalmi mozgalmakról és sikerességük kulcsáról, az állampolgári újságírásról, a részvételi és közösségi akciókutatás módszertanáról és az értelmiségi szereppel járó felelősségről. A tanév során a diákok saját egyéni, illetve csoportos érdekvédelmi projektjeiket is meg fogják tervezni és valósítani.

Emellett a Közélet Iskolája munkatársa, Dósa Mariann Társadalompolitika tantárgyból tart egyéni órákat a tanév során egy afganisztáni menekült diáknak, aki ezen a területen szeretne majd továbbtanulni a felkészítő év után.   

Nagyon örülünk, hogy részt vehetünk ebben a programban és reméljük, hogy az együttműködésünk hosszú távú lesz az OLIve-val.  

 

Rengeteg új információt köszönhetek ennek a két napnak - beszámoló a stratégiai tervezés képzésről

 

Izgatottan vártam ezt a két napot, mert mióta egy korábbi képzésen röviden bepillantást nyerhettem a stratégiai tervezésbe, határozottan  éreztem, hogy az Önállóan lakni-közösségben élni csoportnak, melyet a hétvége során képviseltem, nagy szüksége  van erre szüksége ahhoz, hogy hatékonyabban működhessen.

A képzést Iványi Borbála és Udvarhelyi Tessza tartották, akik sok gyakorlati példát és saját tapasztalatot is megosztottak  velünk a két nap leforgása alatt. Az  első blokkjában egy rövid bemutatkozást követően az volt a cél, hogy minél többet megtudjunk egymás szervezeteiről, illetve kiderüljön, hogy ki hol tart a stratégiaalkotás folyamatában. Hamar kiderült, hogy ebből a szempontból igen sokszínű csapat gyűlt össze: valakinek kidolgozott stratégiája volt, amit rendszeresen értékeltek és átgondoltak a szervezet többi tagjával együtt, míg mások még csak most alakul ki a csoportjuk.

Ebéd után mindannyiunknak el kellett képzelnie, hogy milyen világban is szeretnénk élni. Beszéltünk egyrészt a saját, egyéni képeinkről, ezt követően pedig arról is beszélgettünk, hogy a szervezetünk, vagy  csoportunk számára milyen az ideális világ. Azt hiszem, a feladat második része talán nehezebb lehetett azoknak, akik egyedül képviseltek egy szervezetet – mint ahogy én is-, hiszen nem tudtam biztosan, hogy a saját képem és a közösségi képünk valóban abban különbözik-e egymástól, amiben én gondolom.

A második nap délelőttjén a stratégiai tervezés alapfogalmaival ismerkedtünk meg. Megbeszéltük, hogy miben különbözik egymástól a vízió és a misszió, mi a változás elmélete, illetve hogy ezekből miként következnek a hosszú-és a rövidtávú célok.  Mire sorra vettük a tervezési folyamat összes lépcsőfokát, még inkább világos lett a számomra, hogy a tudatos működéshez mennyire fontos, hogy a legapróbb mindennapi tevékenységünk is a misszió megvalósulását segítse, még akkor is ha erről néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Az elméleti bevezetés után mindenkinek ki kellett dolgoznia a saját szervezetének vízióját, misszióját és változás elméletét, ezek közül néhányat aztán meg is beszéltünk közösen.  Pihenésképpen egy stratégiai játékot játszottunk, aminek az érdekessége, és egyben a nehézsége is az volt, hogy úgy kellett megoldanunk a feladatot, hogy semmilyen módon nem kommunikálhattunk egymással. 

A képzés talán legizgalmasabb része vasárnap délután következett, amikor két jelenlévő szervezetnek- A Város Mindenkié Pécsnek és a szentendrei Civil Kottának a stratégiáját kezdtük el megtervezni közösen.  Egyrészt nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogyan is zajlik a stratégia tervezés a gyakorlatban, másrészt pedig jó volt egy rövid időre egy másik szervezet tagjainak a „bőrébe bújni” és így adni nekik tanácsokat.

Rengeteg  új információt köszönhetek ennek a két napnak. Amellett, hogy sokat tanultam Boritól és Tesszától, tanulságos volt hallani más szervezetek tapasztalatait, vagy épp problémáit is. Most már sokkal inkább átlátom a stratégiai tervezés folyamatát,  mégis azt hiszem, hogy a megszerzett tudásom akkor fogja igazán elnyerni az értékét, amikor a stratégia egyes lépéseit a csoport többi tagjával együtt megtöltjük majd tartalommal.

Molnár Zóra

Beszámoló a Társadalmi mozgalmak filmklubról

 

Különleges története van annak, hogy hogyan bukkantam rá a Közélet Iskolájának őszi filmklubjára. Hosszú évek külföldön tartózkodása után, nyáron döntöttünk a párommal a hazaköltözésről. Budapestet, és a gondolkodásunkhoz közel álló szellemi műhelyeket újból fel kellett fedeznünk. Mivel ebből a körből az izgalmas programokat ajánló kisebb helyek sem kerülhettek ki, így jutottunk el a Gólya Presszóba, ahol láttuk a felhívást a Közélet Iskolája filmklub estjeire.

Ez egy 8-hetes program volt, ahol különböző társadalmi problémák és folyamatok kerültek bemutatásra, és az ezekre adott szolidaritási, politikai válaszokat láthattuk számos társadalmi mozgalom kialakulásán és működésén keresztül.  A témák között szerepelt  például a lakhatási kérdés, a környezeti igazságosság vagy a fogyatékkal élők helyzete a világban. A tematika szerint a filmvetítés után egy beszélgetés jött, amit Dósa Mariann vezetett a Közélet Iskolájától. Ő nagy elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik társadalmi mozgalmakról, így mindig úgy érezhettük magunkat, mintha egy szakmai esten vennénk részt. Emellett viszont gondolkodásra sarkallt minket, és arra, hogy vitassuk meg a látottakat egymás között.

Én a kritikai hozzáállást, szemléletet és a vitakultúra fejlesztését rendkívül fontosnak tartom ma Magyarországon. Ma a közbeszédet végtelenül leegyszerűsített, sokszor az áldozatokat és a kirekesztetteket hibáztató üzenetek dominálják. Ezért is kulcsfontosságú, hogy legyenek olyan szervezetek, akik más megközelítést próbálnak meghonosítani, és célul tűzik ki az állampolgárok kritikai gondolkodásának és a demokratikus jogok gyakorlásának fejlesztését hazánkban. A filmklub egy remek eszköz volt erre, és remélem, hogy hamarosan lesz folytatása.

Személy szerint szívesen néznék olyan filmeket a jövőben, és beszélgetnék azokról a folyamatokról, amik a fentebb említett problémák kialakuláshoz vezetnek. Ezúton is köszönöm a Közélet Iskolájának a szervezést, a jó beszélgetéseket és azt a fontos munkát, amit a mai közéletben végeznek!

Dani

Fotó: Kovács István Gábor

 

"Minden alkalommal új közösség áll össze" - beszámoló az érdekvédelem képzésről

 

Lehetőségem volt idén is részt venni a Közélet Iskolája Érdekérvényesítés és bázisépítés című képzésén. Ugyan hasonló tartalmú képzésen már részt vettem, mégis sokat tanultam ez alkalommal is. Ennek okai a képzés természetében gyökereznek, részben a folyton változó közösségemben, ahol később alkalmazom a tanultakat. Ezúttal úgy érzem, a csoportszervezéssel kapcsolatos gyakorlatok voltak azok, amik sokat segítenek majd.

A képzések megújuló jellegéhez az is hozzátartozik, hogy más és más szervezetektől más és más képviselők voltak jelen. Ezáltal minden alkalommal új közösség áll össze, ahol az új találkozások mellett régi ismerősök is vártak. Mivel a képzés erősen gyakorlati alapú, hozott példákon gyakoroltunk, megosztottuk a tapasztalatainkat és ez természetesen mindig aktuálissá teszi a tanultakat.  A módszerek és a tananyag is folyamatosan frissül. A kurzust tartó tanárok felkészültségét is bizonyította ez.

Úgy érzem, mind a hangulat nagyon jó volt, hiszen a két nap alatt egy kisebb közösség alakult ki a résztvevők között és a tanultakat is tudom majd hasznosítani hazaérve.

Nagy Antal (A Város Mindenkié Pécs)

Fotó: Várady István

 

"A működésünk szervezettebbé és átláthatóbbá fog válni" - beszámló a csoportszervezés képzésről

 

A “Keresztények a melegekért” csoport tagjaként volt alkalmam részt venni a Közélet Iskolája “Hogyan szervezzünk csoportot?” című képzésén. A csoportunk több éves működése során többször éreztük azt, hogy nincs elég tudásunk ahhoz, hogy a csoportot megfelelő színvonalon tudjuk vezetni, szervezni. Nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy a Közélet Iskolája szervez egy ilyen hiánypótló képzést.

A remekül felépített tematika nagyon izgalmas volt, olyan dolgokról tanultunk és beszélgettünk, amelyek egy csoport működéséhez létfontosságúak. A két nap során rengeteg gyakorlati feladatot kaptunk, amelyeket csoportosan oldottunk meg. Ezek a gyakorlatok kiváló lehetőséget nyújtottak a tanulás mellett arra is, hogy megismerjük a többi résztvevőt, illetve azok szervezeteit és azokat a kihívásokat, amelyek foglalkoztatják őket. A képzés gyakorlatiassága segített abban, hogy a csoport szervezés elméletét jól megértsük és könnyen tudjuk alkalmazni a szervezeteinkre.

Sok érdekesség közül azt a gyakorlatot emelném ki, amikor egy csoporthoz különböző szinten elkötelezett személyek nézőpontjából gondoltuk át, hogy mik az akadályai annak, hogy még több felelősséget vállaljunk a csoporton belül. Sokat tanultam azáltal, hogy mások szemszögéből szemléltem a csoportot, illetve a többi csoporthoz kapcsolódó embert.

Amikor bevezetést kaptunk a stratégiai tervezésbe, akkor a mi szervezetünk stratégiájának megtervezésén keresztül láttunk gyakorlati példát arra, hogyan lehet jól kidolgozni egy csoport stratégiáját. Nagyon pozitív élmény volt, hogy mekkora lelkesedéssel és beleéléssel segítettetek a képzés résztvevői, hogy ezt a példa stratégiát közösen kidolgozzuk.

Összességében nagyon inspiráló volt ez a két nap, úgy gondolom sokat fog profitálni belőle a csoportunk. Rengeteg eddig definiálatlan dolgot fogunk tudni letisztázni, a működésünk szervezettebbé és átláthatóbbá fog válni. Köszönöm a lehetőséget a Közélet Iskolájának!

Papp András

Fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

Támogasd a Közélet Iskoláját, hogy a képzéseinken minél több ember vehessen részt ingyenesen!

Nonviolent communication – a report about the training

 

I’m no longer surprised by anything: I have been going to Budapest lately as if I was going home (it would be great to do this even more often). But if you knew how prejudiced I was towards Budapest! And today I feel I would be in a better place there, than here in Miskolc.

It was about a year ago that I got in touch with the „movement life” of Budapest and esoecially The City is for All (A Város Mindenkié, AVM). At this time in Miskolc, one could only see the rudiments of something (possibly) happening. Since then, to the best of my opportunities, I’ve kept in touch with AVM, the Streetlawyers and the School of Public Life. It was last August that everything changed: AVM held a two-day long civil rights and advocacy training in Miskolc at the invitation of Miskolc Has a Voice! Facebook group. This was when I realized that I was really needed in Miskolc.

I was eagerly waiting for the Nonviolent Communication training of the School of Public Life. Fortunately, I got in and everything went smoothly. I gained experiences that have provided me with enough ammunition to stand in the gap here in Miskolc. (This is how I feel every time: It’s simply good to be with you all.)

It was a great idea to collect and categorize our thoughts and expectations regarding the training at the beginning. I was also glad that by writing our names on stickers we were able to call everyone by their names during the training. The training started with such momentum and naturalness that it immediately had a grip on all participants. There were 24 of us with everybody representing a different vulnerable group. We started out the day as bunnies and finished as lions. This form of education should be institutionalized: beyond the acquiring of knowledge, it also builds community and strengthens us as individuals.

In the small group discussions, we got so close to each other during the constant flow of ideas as if we had known each other for ages. Our young and enthusiastic trainers had such an amazing impact on us that we sky-rocketed together. They explained everything in a plain and well-illustrated way and also made us play out what we had learnt. The training almost immediately inculcated in us and it left a lasting experience in all of us. At the end, we received everything we had learnt in writing, too.

I receive an unforgettable experience and KNOWLEDGE from the School of Public Life, every time we meet. Thanks to you and to all the participants in the training. Thank you for the experience of getting stronger and for making me feel that I’m not alone. We are many, and more and more of us have a desire to acquire knowledge.

I recommend the trainings organized by the School of Public Life to everyone, as they are unforgettable and unsurpassable.

Knowledge Gives Power

Mariann Csikos

Ps: Big thanks for the materials, photos and notes you sent afterwards!

Photo: István Várady

„A jogaid nem védik meg magukat!” - képzési beszámoló az egyéni projektekről

 

Idén először tartottuk meg a „Jogaid nem védik meg magukat!” című képzést, ahol 8 héten keresztül tanultunk a résztvevőkkel arról, hogy milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon az állampolgároknak arra, hogy tudatosítsák és érvényesítsék jogaikat és érdekeiket. Külön érdekessége a képzésnek, hogy az alapgondolata a börtönökben zajló képzéssorozatunkból származik – már 3 éve tartunk kurzusokat büntetés-végrehajtási intézményekben a társadalmi egyenlőtlenségekről és az állampolgári jogokról.

Az elmúlt évek során a Közélet Iskolája programjainak résztvevői sokszor jelezték felénk, hogy ők is nagy szükségét érzik annak, hogy ezt a tudást megszerezzék, mert más fórumokon erre nem nyílik lehetőségük. A többi képzésünkhöz hasonlóan erre a kurzusra is nagyon sokszínű csoport állt össze, akik 8 héten keresztül együtt tanultak az állampolgárként őket megillető jogokról és ezek kikényszerítésének lehetőségeiről. Volt köztünk roma jogvédő szervezet munkatársa, LMBT aktivista, tanodában dolgozó önkéntes, pedagógus, egészségvédelmi dolgozó, fogyatékkal élő aktivista, közmunkás jogvédő és szakszervezeti dolgozó. A résztvevők feladatul kapták, hogy a képzés végére azonosítsanak egy olyan jog- vagy érdeksérelmet, amellyel kapcsolatban szeretnének konkrét lépéseket tenni a kurzus során tanultak felhasználásával. A terveket a résztvevők részletesen megvitatták egymással és a két képzővel, mindebből az alábbi projektek kristályosodtak ki:  

1. projekt:
Eszter azt szeretné elérni, hogy a középiskolások számára legyen ténylegesen biztosított a pályaorientációs tanácsadás. A helyzetelemzése szerint ehhez törvénymódosításra lesz szükség, ő ezt tűzte ki projektje céljaként.

A jelenlegi állapotban a gyerekek jogai sérülnek, hiszen nem jutnak hozzá egy olyan szolgáltatáshoz, amit a törvény garantál számukra.

Ez tehát egy általános probléma, így lehetőség van közérdekű igényérvényesítésre, amit egy olyan szervezet tehet meg, amelyiknek ez szerepel az alapító okiratában.   

De ezen kívül is több eszköz áll rendelkezésre az érdekérvényesítésre:

2. projekt:
Zsuzsa egy régóta húzódó ügy végére szeretne pontot tenni a projektje keretében. A társasháza lakóközössége évekkel ezelőtt egy pályázaton nyert 450.000 ft-ot a ház felújítására, azonban a megítélt összeget a mai napig nem fizette ki az önkormányzat, arra hivatkozva, hogy kifogyott az erre szánt költségkeretük, miközben Zsuzsáék elvégezték a fejújítást, megelőlegezve a költségeket, mert ezt írta elő a pályázati kiírás.

Ebben az ügyben is több irányba el lehet indulni egyszerre:

3. projekt:
Jula dúlaként azt szeretné elérni, hogy a császármetszéssel született babáknak is egyenlő esélyük legyen megszületésük után azonnali bőrkontaktusra az édesanyjukkal. Tudományos kutatások meggyőzően bizonyítják, hogy ez a fizikai tapasztalat kulcsfontosságú a babák későbbi egészséges fejlődése és a szoptatás sikeressége szempontjából, mégis a legtöbb császármetszéssel világra segített újszülöttet megfosztanak ettől ma Magyarországon. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, először is fel kell térképezni, hogy valóban diszkriminációról van-e szó vagy a probléma a hüvelyi úton született babákat is érinti. Ezért Jula először közérdekű adatigényléssel próbál majd ennek utánajárni. Ha ezek alapján diszkriminatív gyakorlatról van szó, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fog fordulni. Ezzel párhuzamosan fel fogja térképezni, hogy most létezik-e erre vonatkozó írásbeli protokoll a magyar egészségügyben, ennek függvénye, hogy a létező protokoll megváltoztatása vagy egy protokoll kialakítása lehet-e a projekt fő követelése. Emellett pedig Jula szövetségeseket is fog keresni a magyarországi és a nemzetközi színtéren – felveszi a kapcsolatot az Integrált Jogvédelmi Szolgálattal, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalával, az Egészségügyi Világszervezettel és az ENSZ A nőkkel szembeni diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló egyezményének (CEDAW) bizottságával, hazai és külföldi civil szervezetekkel, hogy partnerekre találjon a nyomásgyakorláshoz. Ebbe később a sajtót mint negyedik hatalmi ágat is szeretné bevonni.   

4. projekt:
Egy másik résztvevő személyes léptékű projektet szeretne megvalósítani a képzés során tanultak felhasználásával. Számára fontos tanulsága volt a képzésnek, hogy az érdekérvényesítéshez nagyon fontos kiindulási alap a megfelelő önbecsülés: el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk változtatni, ahhoz, hogy valóban változtatni tudjunk. Felismerte, hogy az önbecsülés megerősödése abban is segít, hogy kiszűrjük, mi az, ami a törékeny önbizalom miatt bennünket ért személyes sérelem és mi a rendszerszintű érdeksérelem.

Ezek alapján a képzés végére azonosítani is tudta, hogy a munkahelyi problémái közül melyek tekinthetők érdeksérelemnek, projektje keretében a változás, a változtatás lehetőségeit járja körbe.

5. projekt:
Arkadiusz a kisebbségi csoporthoz tartozó állampolgárokat érő utcai erőszak áldozatainak törvényes védelmét szeretné kikényszeríteni projektje keretében. Elsősorban azért fog nyomást fog gyakorolni az illetékes döntéshozókra, hogy induljanak eljárások ezeknek a támadásoknak az ügyében.

6. projekt:
A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport tagja hosszú távon azt szeretné elérni, hogy a legszegényebb nagyon beteg emberek se maradjanak megfelelő jövedelem nélkül, ha például társadalombiztosítást sem képesek fizetni sokáig. Az ilyen rokkantaktól megvont ellátás visszaállítását vagy nagyon alacsony szociális segély szintjének növelését, pontosabb szabályozást és minősítést szeretné elérni, illetve a munkanélküliekkel egyenlő feltételeket és jogokat, egészségi állapotuknak megfelelő rehabilitációs munkakörök kialakítását.  Ezzel kapcsolatban már készült egy ombudsmani jelentés, amely törvénymódosításra szólította fel a minisztériumot. A képzés résztvevője azon szeretne dolgozni különböző jogi, kommunikációs és érdekérvényesítési eszközökkel, hogy ez a törvénymódosítás a valóságban is megtörténjen, majd a gyakorlati jogalkalmazásban is megjelenjen. Ehhez csoportjával egyrészt közvetlenül és különböző jogi szerveken keresztül is a döntéshozó politikusok, másrészt a média erejét is fel fogják használni.

A nyár folyamán minden résztvevő dolgozni fog a saját projektjén és ősszel újra összeül majd a csoport, hogy közösen megbeszéljük a további lépéseket. A terveink szerint az év végére minden résztvevő kézzelfogható eredményeket tud majd felmutatni. Azt pedig, hogy mi számít eredménynek, természetesen minden résztvevő saját maga számára határozza meg.

Ki mit tud a helyi ügyekről? – egy résztvevő beszámolója

 

Nagyon örültem az adatkikérő tanfolyamnak, mert a KANGA Egyesülettel már elindítottuk az adatkikérést a szülészetek felé, mikor kiderült, hogy van ez a képzés. A képzésen megismertettek a Kimittud felület használatával, ami egyrészt transzparens - látszik mások számára is, mit leveleztünk - másrészt a jogi hivatkozások miatt azt hiszem, sokkal komolyabban vesznek az intézmények, akiktől az adatokat kérjük ki.

Az általunk feltett kérdéseket a következők szerint lehet csoportosítani:

A tanfolyam előtt 17 szülészet válaszolt már a megkeresésünkre, azóta a szülészetek 73%-a válaszolt nekünk. Külön büszke vagyok arra, hogy minden otthonszülős szolgáltató válaszolt, és a Róbert Károly magánkórház is, akik ugye nem kötelezhetőek adatszolgáltatásra.

A tanfolyamon tanultakat követtük, elküldtük a levelet, 15 napon belül megjöttek a válaszok - senki nem kért pénzt az adatért, sem hosszabbítást. Majd elküldtük a szerkesztett táblázatot, hogy lehessen korrigálni az eseteges hibákat. A beérkezett válaszok után osztottuk meg az adatbázist. Elég hamar elég nagy visszhangja lett :)

Most dolgozunk azon, hogy ne csak a Facebook oldalunkon (szülészetválasztó), hanem a honlapunkon is lehessen kommentelni az olvasottakat.

És mivel ez a kezdeményezés egyenlőre önkéntes alapon működik, tisztelettel és szeretettel várjuk a közösségi támogatást, hogy az adatbázis továbbra is mindenki számára hozzáférhető legyen!

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy részt vehettem ezen a hatékony és hasznos tanfolyamon!

Maróy Ditta, KANGA Egyesület

Társadalmi egyenlőtlenségek a mai Magyarországon

 

A Közélet Iskolája már harmadik alkalommal szervezett társadalomismereti képzést büntetés-végrehajtási intézetben, ezúttal Balassagyarmaton. Az alábbiakban egy résztvevő beszámolóját olvashatjátok: 

"Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy örültünk ennek a programnak, és a csoport nevében szeretném megköszönni, hogy itt lehettünk és hogy ti itt voltatok és egy kis színt, érdekességet hoztatok a szürke mindennapjainkba. A beszélgetések és a témák jók és érdekesek voltak, köszönhetően Mariann előadói stílusának és felkészültségének. Érdekes volt, ahogy a beszélgetések a különböző témákban szabadon folytak, látszólag ránk bízva, mégis Mariann mondatainak, kérdéseinek hatására az előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlottak, mindenkiben elindítva egy gondolatsort, talán még akkor is, ha addig szilárd meggyőződése volt már a témát illetően.

Ezekkel a névre szóló, kézzel faragott nyakláncokkal köszönték meg a képzést a fogvatartott résztvevők.

Olyan témákat vettünk végig, amik a mai társadalomban igen nagyok, és nap mint nap szembesül velük az emberek többsége akár mint kirekesztett, akár mint kirekesztő, mégsem nagyon beszél róluk szinte senki. Mindenki úgy van vele, hogy tenni úgysem bír ellene, akkor minek beszélni róla. Személyes véleményem szerint igenis fontosak az ilyen csoportok, kezdeményezések. Mert a szavak ereje nagyobb, mint a többség gondolná. A beszélgetések, az elhangzottak elindítanak egy gondolatsort, ami később tettekhez vezet. Ha csak minden ilyen csoportból egy ember fog ezentúl máshogy viszonyulni akár csak egyetlen témához, mondjuk ezek után nem a fejét fordítja el ha lát egy hajléktalant, hanem ad neki aprót, vagy egy szendvicset akár, akkor ez már eredménynek számít, mert ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető a változás. És ezek által az apró változások által válik jobbá, élhetőbbé a világ. Köszönjük, hogy ezzel a beszélgetéssorozattal ablakot nyitottatok nekünk sok kimondatlan problémára, mert egymást meghallgatva számtalan nézőpontot ismerhettünk meg, ezáltal jobban megismertük egymást is és önmagunkat is.

A csoport nevében szeretnék nektek további eredményes munkát kívánni, és sok sikert ahhoz, hogy minél több embert megismertessetek ezekkel a problémákkal. Köszönjük ezt  10 hetet!

Gergő

A képről: Az utolsó órán Activity-t játszottunk a képzés során feldolgozott fogalmakkal. A fogalmak egy részét a fogvatartottak adták fel egymásnak, egy részét pedig a Közélet Iskolája képzői.

Older Oldest