Aktuális / Beszámoló

I left the room as a conscious voter - report about our election training

 

I am grateful to the School of Public Life for being able to participate in the “Who cares about elections?” workshop. I left the room as a conscious voter at the end of the three-day workshop. It helped me become not only a more effective member of the civil society organization I am volunteering at, but also a better citizen.

The workshop equipped me to be able to ground my reasoning on hard facts and real life examples in the upcoming election period. Hopefully, I will pass on what I have learnt this weekend convincingly wherever I can.

It was also a great experience to meet the other participants, get to know their issues, and share our knowledge. It is a very valuable aspect of the workshop that people from outside Budapest also participated in it, together with participants from Budapest who are not part of the usual NGO and activist circles. The workshop provided participating organizations an opportunity to develop their network, learn about the working methods of other organizations, and develop the programs of our own organization through some specific, practical exercises.

The expertise of the facilitators made a very difficult and broad topic accessible and digestible. There was no idle time or any futile moments in the course of the weekend.

Juli Perczel

“Every time a new community is formed” - report about our Advocacy and Base-building training

 

This year, I had another opportunity to participate in the Advocacy and Base-building training of the School of Public Life. Even though I had already participated in a similar training, I learned a lot from this workshop, too. The reasons for this are rooted partly in the essence of the training, and partly in the ever-changing nature of my community where I will apply what I have learned. This time I felt that the group organization exercises were the ones that would help me a lot later.

It is part of the constantly renewing nature of the School’s trainings that different organizations are represented every time by different members. Therefore, each time a new community is formed, where you can meet new people while also see familiar faces. Besides, the training is very practice-oriented – we used real-life examples and shared our experiences – which makes it always very relevant. The methods and the training materials are also always updated, which is yet another proof of the facilitators’ professionalism.

The atmosphere was very positive throughout, as an small community was formed out of the participants in these two days, and I am sure I will be able to use the knowledge I learned here when I get home.

Antal Nagy  (The City Is for All Pécs)

Report about our film club on social movements

 

It is a curious story, how I found the autumn film club of the School of Public Life. Having lived abroad for many years with my partner, we decided to move home in summer. We had to re-discover Budapest and the intellectual spaces close to our worldview. Since we did not want to miss the smaller places that offer exciting programmes either, we found our way to Gólya Bistro, where we saw the flyer of the film club organized by the School of Public Life.

During this 8-week program, different social problems and processes were introduced and the social and political answers given to them through the emergence and operation of various social movements. The topics covered included housing, environmental justice, and the situation of disabled people in the world. According to the program, each screening was followed by a discussion facilitated by Mariann Dósa from the School of Public Life. She has great theoretical and practical knowledge about social movements, therefore we always felt as if we were participating in a professional discussion. Besides, she encouraged us to think about and discuss what we saw.

I think it is crucial to improve critical thinking and the culture of deliberation in Hungary. Today, extremely simplified and often victim-blaming messages dominate the public sphere, therefore it is very important to have organizations that promote a different approach and seek to the improve critical thinking and the exercising of democratic rights in Hungary. The film club was an excellent instrument for this and I hope that  it will eventually be continued.

Personally, in the future I would like to watch movies about and discuss the procedures that led to the development of the above-mentioned problems. I am grateful for the School of Public Life for the organisation of the film club, the great discussions, and the important work they do in Hungarian public life!

Dani

We must communicate – but how? - report about the training

 

Lately, I’ve been feeling that the knowledge I had gained so far was not enough to realize all I had set as my goals. So I participated in a three-day practical training, organized by the School of Public Life, titled ‘We must communicate – but how?’.

The training covered three topics, introduced by acknowledged trainers: first, we learned about nonviolent communication from Kriszta Hoffmann  and Judit Wirth. Then we were acquainted with the tricks of facilitating discussions by Tessza Udvarhelyi and Panni Végh, and finally,Boróka Béni presented to us the restorative approach of  conflict-resolution.

To sum it up, I had a chance to learn about communication methods that help to tame conversations and create an atmosphere for decision-making in which everybody can open up and share its opinion with the others. I was also introduced to decision-making mechanisms that I had never encountered before. I could see how important a role the leader of the discussion plays in these situations - either as moderator, mediator, or facilitator. We gained practical knowledge through the trainers, who are credible representatives of the topics they covered. Situational games became comic when we recognized the characters from our own private lives, and we could get a perspective on our own ways of working.

The participants came from different backgrounds, with different values and personalities, but these differences did not cause any conflicts, because we could develop in an atmosphere of democracy, acceptance, and respect thanks to the organizers’ professionalism. In this atmosphere, I could make new observations about myself and I recognized how I should communicate in order to be an active participant of the world around me, and be able to support others to do the same.

I would NOT recommend the training for those, who are planning to withdraw from the world and become a hermit, but for everybody else I would strongly advise it!

Bíró Annamária (Panni)

Who knows the local issues? - Report by a participant

 

I was glad to hear about the training in data request, because we had already started requesting public data from maternity hospitals in KANGA Association when we heard there was a training about this. In the training, we learned how to use the Kimittud interface that is fully transparent, therefore our requests and the responses are accessible to everyone, and besides, due to the legal references provided by the interface, the institutions take it more seriously if we request data through it.

The questions we posed at the training can be grouped in the following way:

Before the training, 17 maternity hospitals responded to our request, and since then 73% answered us. I am especially proud of the fact that every home birth institution responded to us, as well as Róbert Károly private hospital that is not even obliged by law to provide data.

We followed the procedure that we had learnt in the training; we sent the request and we received the responses within 15 days, and no one asked for a fee or an extension of the deadline for data provision. Then we sent out the edited spreadsheet to provide an opportunity for the institutions to correct any mistakes. Having received the responses, we shared the database. Very soon it triggered a pretty huge reaction. :)

We are currently working on making commenting possible on our website in addition to our Facebook page.

And since this initiative is voluntary, community donations are very welcome, so that the database stays available for everybody in the future, too.

I am very grateful for the chance that I could take part in this effective and useful training!

Maróy Ditta, KANGA Association

Our trainings for refugees

 

In 2017, we had two types of trainings in the refugee education program of Central European University (OLIve: Open Learning Initiative). The participants of these trainings are refugees and asylum seekers, who wish to pursue education on the MA level, but to do so, they need to improve their English and their knowledge in the subject they want to study.

OLIve has an advocacy module that reflects the commitment of the organizers to the idea that theoretical knowledge is not enough for one to be able to live a life as an active citizen – it always has to be complemented with practical knowledge about social-political participation and representation. With this in mind, in three terms of the 2017/2018 academic year, we cooperated with Menedék Association in holding 12 workshops for OLIve students.

We used interactive educational methods in the training and, building on students’ personal experiences, we covered topics such as forms of political participation, mapping power relations, social movements and key ingredients of their success, citizen journalism, community-based and participatory action research, and the responsibilities of intellectuals. By the end of the academic year, students will plan and carry out their own advocacy projects individually or in small groups.

The second type of training that we are holding in cooperation with OLIve is individual tutoring in Public Policy of a refugee student from Afghanistan, who would like to study this field after the training year. We are glad to be able to take part in this program, and hope that our cooperation with OLIve will be long-lasting.
 

Dühösen a legszebb a feminista filmklubban

 

2018. május 2-án első alkalommal rendezte meg a Közélet Iskolája a Feminista filmklubot, melynek során még két alkalommal lesznek megtekinthetőek a feminizmus témáját tárgyaló dokumentumfilmek eredeti nyelven, magyar felirattal. A kedd este levetített, Mary Dore által rendezett Dühösen a legszebb (She's Beautiful When She's Angry) egy 2014-ben készült dokumentumfilm, ami a mozgalom résztvevőivel készített interjúkon keresztül mutatja be a második hullámos feminizmus 1966-tól 1971-ig tartó, legtevékenyebb időszakát.

Az eredeti felvételeken megjelennek a megmozdulások máig legismertebb alakjai, mint például Betty Friedan vagy Gloria Steinem, azonban a középpontban mégis a mozgalomban jelentős szerepet betöltő, a legtöbbek számára ismeretlen nők és az ő kreativitásba csatornázott dühük marad. A számos interjúban nemcsak az aktivizmusok által elért sikerekről, de a konfliktusokról és a törésvonalakról is nyíltan beszélnek.

A vetítés után a film egyik maradandó tanulságaként emelték ki a résztvevők az önreflexió és az alázat képességének jelentőségét. A Dühösen a legszebb számos megszólaltatott szereplője beszélt a mozgalom irányításának nehézségeiről, hogy a vezető pozíciót betöltő nők között komoly feszültségeket szült egyfajta új stílus megtalálása, ami nem elnyomó, így érdemben különbözik attól, ami ellen együtt küzdenek. Másik fontos elemként a nők egymásra találása, a közös pontok felfedezése jelent meg – ahogy egyre több közös élményről tudtak beszélni egymással a film aktivistái, úgy vált egyre könnyebbé számukra az önhibáztatástól való megszabadulás. Annak a tudata, hogy mások is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a beszélgetésen résztvevők számára is megnyugtató élmény volt saját életükben. A másfélórás film legemlékezetesebb mondata pedig Alice Wolfsontól származik, aki a mozgalom mélyreható céljaival kapcsolatban így fogalmazott: „Mi nem egy szeletet akartunk a tortából. Mi meg akartuk változtatni a tortát.”

A Dühösen a legszebb megtekintése, és a lehetőség a vele kapcsolatos gondolatok megosztására rávilágított a sikeres aktivizmus olyan elemeire, mint a humor és művészet eszközeivel való figyelemfelkeltés, az ismeretek terjesztésének fontossága, illetve olyan közösségek létrehozása, melyekben a résztvevők jól érzik magukat, így valóban szívesen veszik ki a részüket a közös célok elérésében. Ezeket a tanulságokat pedig a Magyarországon működő szervezetek is felhasználhatják.

A filmklub legközelebbi eseményén, május 16-án a Torz képviselet (Miss/representation)  című filmet vetítik 18.00 órakor az Aurórában.

Maráczi Fanni 

Nem a megszokott „oktatási bank” - felszabadítás pedagógiája 1. nap

 

A vasárnapi asztalnál megkérdezték, mi az a felszabadítás pedagógiája képzés, amit elkezdtem. Buta kérdés? Nyilván nem. Lehet rá röviden válaszolni? Nyilván nem. Az első képzési napra reflektálva próbálok mégis egy választ adni erre a kérdésre.

Beszéltünk róla, hogy dolga van a belsővé tett elnyomással (tudod, a „zsaruk” a fejedben), azzal, hogy politikai cselekvőképességhez juttassunk csoportokat, akiket így kimozdítani igyekszünk a tehetetlenségük állapotából. Oké. Mit jelent ez? Hogy köze van egy vágyhoz (indíttatáshoz?), hogy jobban megértsük a társadalom működését, és, hogy kritikus gondolkodáshoz segítsen bennünket. Milyen gondolkodáshoz? Itt most megállok a közösen összeszedett definícióval, ha már gondolkodás. Mert a fokozatosan elsajátított gondolkodás igyekszik rárímelni magára a képzés módszereire: oxfordi vita, random szókratészi párbeszéd a kiscsoportokban, nagycsoportos megvitatás, tréninggyakorlattal elsajátított állampolgári részvétel létrájára (szia-szia, Arnstein!)

És akkor folytatom: jó volt a képzésben még, hogyha azt mondjuk, felszabadítási, kritikai pedagógiát művelünk, akkor beszéljünk arról, milyen viszonyban van ez olyanokkal, mint szabadság (milyen értelemben? vö. freedom to/from), önszerveződés (de akkor miben más a közösségszervezéstől?), vagy elnyomás (itt ez mégis mit jelent?). Ráadásul mielőtt valaki kiejtette volna a száján, hogy szövegértelmezés, már azon gondolkodtunk, mint jelent egy-egy könnyed cetlinek álcázott kemény Freire-idézet. Mit jelent? Kinek „mit jelent”? Hát nekem, neked, nekünk. Mikor? Itt és most.

És akkor egy fontos dolog: nekem nagyon nyitottság (lásd: felszabadítás pedagógia étékei) érzésem volt végig. Igen, itt van egy csoportnyi ember, akikben valamilyen társadalmi érzékenység közös, de sokszor (nagyon) mást gondolunk a világról. Nemhogy az elnyomásról. És viszonyrendszeréről! És akkor eresszük rá ezt a halom embert ezekre a szövegekre. Működik. Plusz a magyar hagyományaira (voltál már Bögötén; máshogy kérdezem: tudsz egyáltalán róla? Gyere el te is a kérdésre, és megérted, miért kérdeztem).

„Szerves értelmiségi” agyalós munka ez, de bárkinek, bárkinek, aki ki akarja tenni magát ilyen témáknak, és beleáll a gondolkodás huzatába, ha valaki rákérdez, hogy mi is a te viszonyod, drága egyetlenem, a társadalomhoz. Tehát ilyen értelemben nem ideologikus, ami szintén pozitív, hogy nem gondolati átnevelőtábort kap az ember. Nem a megszokott „oktatási bank”, ahol passzív befogadói vagyunk, ahogy valamilyen mester belénk csengeti a tudást. Olyan értelemben viszont minden további nélkül ideologikus, hogy értékek mentén kezdesz el gondolkodni, hogy pedagógiai eszközökkel milyen változást szeretnél megcselekedni a világban.

Kicsoda? Te. Csak gyere el.

Fehér Tibor

---------

Miért is jelentkeztem a 3 hétvégén át tartó felszabadítási pedagógiával kapcsolatos képzésre?

Talán azért, mert úgy gondoltam, hogy egyszer majd én is szeretnék tanítani másokat, nem formális keretek között. 2013-ban mikor egyetemre jelentkeztem, akkor komoly dilemma előtt álltam, hogy magyar-történelem szakos tanár legyek-e vagy szociológus. Történelemből nagyon jó voltam, mert érdekelt is, de tudtam, hogy nem könnyű manapság pedagógusnak vagy tanárnak lenni, valahogy a formális oktatásnak a magyarországi rendszerét túlságosan merevnek éreztem, mindezt úgy, hogy szerettem és tiszteltem és felnéztem a tanáraimra, és úgy mondom ezt, hogy hogy pedagógus szülők és nagyszülők gyermeke és unokája vagyok.

Nos, a első két napon sok minden elméleti és gyakorlati dolgot tanultam meg, megtanultam például, hogy a kritikai pedagógia bár egy középosztályból származó Brazil Freiréről származik, de ő mégiscsak a szegényebb hátrányos helyzetű embereket akart felszabadítani abból a környezetből, amiben addig éltek, emellett tanulhattam arról is, hogy kik voltak azok a személyek, akik Magyarországon szintén a hátrányos helyzetű (munkások, parasztok,) csoportokat segítették különböző módszerekkel (színjátszó kőr, korabeli alternatív iskola, és Kassák Lajos munkaköre).

Úgy gondolom, hogy ezen elméleti és gyakorlati módszertant szélesebb körben el kellene terjeszteni Magyarországon is, és Közép-Európában is, talán akkor kevésbé vezetnék tévútra a hatalmi pozícióban lévők, a hátrányos helyzetű embereket.

Talán a képzés hatására gondolkodtam el azon, hogy majd egyszer én is szeretnék tanítani különböző csoportokat, ugyan is úgy gondolom, hogy egy aktivistának nem elegendő az, hogy aktivizálja maga körül az embereket, hanem meg is kell osztania másokkal azt a tudást, azt a megszerzett tapasztalatot, amiért ő maga is aktivistává vált.

Jurewicz Ádám

Fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

Fotózás és aktivizmus: játszva, csapatban, részvétel- és élményalapúan

 

Régóta terveztem, hogy részt veszek a fotózás és aktivizmus képzésen, mert vizuális kommunikációval foglalkozom, és érdekel, hogy más médium/eszköz hogyan közvetít, és hogy bizonyos társadalmilag elkötelezett témákat milyen módon lehet megközelíteni a fotókon, fotózáson keresztül.

A képzésre a legtöbb résztvevő különböző civil szervezetektől érkezett, és azért jött, hogy a saját szervezete ügyeit, kiállásait jobban tudja majd dokumentálni. Ezen a képzésen is bebizonyosodott, hogy mindenki tud „jó” fotót készíteni, ha elsajátítja a fotós látásmód néhány szempontját, és a nem megszokott, intenzív figyelemmel szemléli a körülötte lévő történéseket.

Nagyon jó élmény volt ez a két napos képzés; úgy tanulhattam a fotózásról és az aktivizmusról, ahogy szerintem ideális lenne: játszva, csapatban, részvétel- és élményalapúan, hierarchia nélkül és rávezetve a kritikai gondolkodásra.

Tetszett, hogy gyakorlati és elméleti szempontból is körbejártuk a témát: beszéltünk arról, hogy egy tüntetésen hogyan érdemes fotózni, miként lehetséges a nehezebb társadalmi témákat dokumentálni, mi etikus, mi nem. Különböző szituációs feladatokon keresztül élesben gyakoroltuk a fényképezést, az előtte megtanult technikai praktikákkal (mint mélységélesség, fehéregyensúly, kompozíciós beállítások). Szó volt arról is, hogy melyik közösségi platformon milyen képet érdemes kommunikálni, milyen képkivágásnak milyen üzenete lehet.

Mindenkinek ajánlom a képzést, aki nem hivatásos fotós, de érdekli, hogy a fénykép hogyan válhat az aktivizmus részévé, segítő eszközévé; többet megtudhat arról is, hogy a képkészítő hogyan tud ezekkel az eszközökkel a számára fontos ügyek (pl. civil kezdeményezések, tüntetések stb.) mellé állni. A képzésen tárgyalt fényképezési hozzáállásban jónak tartom, hogy a fotós aktív részese az eseményeknek, nem kívülálló szemlélő - ez jól látszik az ilyen módon készített képeken. Nagyon jó erről a résztvevő pozícióról többet megtudni, és gyakorolni is azt.

Thury Lili

A szakszavaktól és beállításoktól kezdve a helyzetgyakorlatokon és érdekes feladatokon át az etikai és jogi kérdésekig bezárólag mindent átvettünk! Izgalmas, humoros és instant megjegyezhető volt Csoszó Gabriella előadása. Egyszóval: "olvasmányos". Nagyon jó volt hogy habár különböző élethelyzetből és korból érkeztünk, a csapatfeladatok is baráti hangulatban teltek. Mindenki hozzátett valamit a világából és egymástól is tanultunk! Köszönöm Gabriellának és Tesszának  is ezt a hasznos két napot!

Nyeste Norbert

Várady István fotói a két napról >>>

Férfiként én is szenvedek a tőlem elvárt nemi szereptől - beszámoló

 

A nemi szerepekről szóló képzésre azért mentem el, mert nem tudtam eleget a témáról. Azt reméltem, hogy többet megtudok arról, hogy ma Magyarországon milyen hátrányos megkülönböztetés éri a nőket. Ehhez képest sokkal többet kaptam, mert a képzés sokkal több dologra világított rá. Például arra, hogy én mennyire nem egyenrangú partnerként kezelem a nőket, pl. az eddigi párkapcsolataimban. Arra is rájöttem, hogy én is szenvedek férfiként a tőlem elvárt nemi szereptől. Mert nekem is jobb, ha sem tőlem nem várnak el bizonyos dolgokat, csak azért, mert férfi vagyok, és nekem is jobb, ha én sem várok el bizonyos dolgokat a másik embertől, csak azért, mert valamit feltételezek arról, hogy a másik embernek mit és hogyan kellene tennie.

Inkább beszélgessünk a másik emberrel – mint ahogy ezt a képzésen is tettük – és így jobb eredményre juthatunk a közös cselekvés során.

A képzésen férfiként részt véve izgultam, hogy milyen lesz olyan kérdésekről gondolkodni, amelyeknek javarészt az én társadalmi csoportom az okozója és a fenntartója. De a képzés vezetőinek, Móninak és Mariannak a jelenléte végig nagyon megerősítő volt. Egyrészt világos, hogy mennyire otthon vannak a témában, szuper informatív volt a két nap. Másrészt soha nem éreztették velem, hogy ők engem most az elnyomó férfiként kezelnek, hanem nyitottan meghallgatták, amikor kifejeztem a véleményem.

A képzést mindenkinek ajánlanám. Az egyik legjobb dolog ebben a képzésben a témájától függetlenül az volt, hogy találkozhattam olyan emberekkel, akiket eddig nem ismertem, és akikkel szívesen találkoznék ezután is. Akik eddig idegenek voltak, de már egy kicsit ismerősek lettek. Rájöttem, hogy milyen szűk világban élek, s milyen ritkán van lehetőségem ilyen nyugodt és biztonságos közegben együtt gondolkodni eddig számomra ismeretlen emberekkel. És szuper volt találkozni a körömön eddig kívül eső és ilyen sokféle emberrel, és megtapasztalni azt, hogy a világom határait tágíthatom egy ilyen képzésen való részvétellel.

Somogyvári Zoltán

Fotó: Várady István

További fotók a képzésről >>>

Older Oldest