Aktuális / Feminizmus

Dühösen a legszebb a feminista filmklubban

 

2018. május 2-án első alkalommal rendezte meg a Közélet Iskolája a Feminista filmklubot, melynek során még két alkalommal lesznek megtekinthetőek a feminizmus témáját tárgyaló dokumentumfilmek eredeti nyelven, magyar felirattal. A kedd este levetített, Mary Dore által rendezett Dühösen a legszebb (She's Beautiful When She's Angry) egy 2014-ben készült dokumentumfilm, ami a mozgalom résztvevőivel készített interjúkon keresztül mutatja be a második hullámos feminizmus 1966-tól 1971-ig tartó, legtevékenyebb időszakát.

Az eredeti felvételeken megjelennek a megmozdulások máig legismertebb alakjai, mint például Betty Friedan vagy Gloria Steinem, azonban a középpontban mégis a mozgalomban jelentős szerepet betöltő, a legtöbbek számára ismeretlen nők és az ő kreativitásba csatornázott dühük marad. A számos interjúban nemcsak az aktivizmusok által elért sikerekről, de a konfliktusokról és a törésvonalakról is nyíltan beszélnek.

A vetítés után a film egyik maradandó tanulságaként emelték ki a résztvevők az önreflexió és az alázat képességének jelentőségét. A Dühösen a legszebb számos megszólaltatott szereplője beszélt a mozgalom irányításának nehézségeiről, hogy a vezető pozíciót betöltő nők között komoly feszültségeket szült egyfajta új stílus megtalálása, ami nem elnyomó, így érdemben különbözik attól, ami ellen együtt küzdenek. Másik fontos elemként a nők egymásra találása, a közös pontok felfedezése jelent meg – ahogy egyre több közös élményről tudtak beszélni egymással a film aktivistái, úgy vált egyre könnyebbé számukra az önhibáztatástól való megszabadulás. Annak a tudata, hogy mások is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a beszélgetésen résztvevők számára is megnyugtató élmény volt saját életükben. A másfélórás film legemlékezetesebb mondata pedig Alice Wolfsontól származik, aki a mozgalom mélyreható céljaival kapcsolatban így fogalmazott: „Mi nem egy szeletet akartunk a tortából. Mi meg akartuk változtatni a tortát.”

A Dühösen a legszebb megtekintése, és a lehetőség a vele kapcsolatos gondolatok megosztására rávilágított a sikeres aktivizmus olyan elemeire, mint a humor és művészet eszközeivel való figyelemfelkeltés, az ismeretek terjesztésének fontossága, illetve olyan közösségek létrehozása, melyekben a résztvevők jól érzik magukat, így valóban szívesen veszik ki a részüket a közös célok elérésében. Ezeket a tanulságokat pedig a Magyarországon működő szervezetek is felhasználhatják.

A filmklub legközelebbi eseményén, május 16-án a Torz képviselet (Miss/representation)  című filmet vetítik 18.00 órakor az Aurórában.

Maráczi Fanni 

Beszámoló a „Nemi szerepek és nemek közötti egyenlőtlenségek” képzésről

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

A Város Mindenkié hajléktalan aktivistájaként másokkal együtt most a nemi szerepelvárásokról és a nemek közötti egyenlőtlenségek okairól tanulhattam három napon át, péntek-szombat-vasárnap.

Az első napot egy filmnézéssel kezdtük. A film az ötvenes évek Amerikájában mutatja be a nők helyzetét, egy leánykollégiumról szólt, ahol kötelező tantárgy a "házasságtan" is – itt fiatal tanuló lányokat oktattak idősebb tanárnők arra, hogyan legyenek „jó feleségek”. A film végén a látottakat alaposan kielemeztük: megbeszéltük, hogyan korlátozták a filmben a lányokat a nemi szerepek és ezzel szemben a szereplő férfiaknak milyen tág mozgásterük volt. Megdöbbentő volt látni, hogy a film, bár régi, a témában van néhány momentumában arra mutat, hogy sok dologban napjainkra sem változott a nők helyzete.

Szombaton és vasárnap a filmben is megjelenő nemi szerepekkel kapcsolatos kérdéseket vitattunk meg: tanultunk a nemi szerepekről, a nemi sztereotípiákról, arról, hogy hol van „a nők helye” a világban és otthon, a családban betöltött szerepekről, és a média társadalmi szerepéről is szó volt.

Aztán következett a szituációs játékok sorozata, amelyek szórakoztatóak és vidámak voltak. Közben fokozatosan, észrevétlenül is tanultunk és a végére már különféle közös megoldásokat kezdtünk összegyűjteni a táblára vezetve.

Az alapozó képzés során Dósa Mariann és Szabó Móni remekül levezették az oktatást, aminek nagyon várjuk a folytatását :)

Németh Éva

Igazán nagy öröm volt számunkra, hogy részt vehettünk a tréningen. Külön öröm volt a csoport összetételének a színessége. LMBTQ, iletve NaNE-s emberek jelenlétére számítottunk, viszont hajléktalan résztvevőkre nem, jó volt betekinteni kicsit ebbe a dimenzióba is, mármint megismerkedni AVM csoportból érkező aktivistákkal, illetve beszagolni a nagyon szimpatikus Auróra működésébe is.

Nagyon jó volt a szervezés és külön gratulálok az agresszió nélküli, toleráns csoport vezetésért is, ami "embert" próbáló feladat volt, főleg egy olyan vegyes csoportban, mint a hétvégi tréningé volt. Szerencsére nagyon jól "vettétek" az akadályokat, tényleg nagyon tanulságos volt ez a része is a hétvégének.

Reméljük, hogy egyszer lehetőségünk lesz valamilyen formában visszaszolgáltatni a Közélet Iskolájának azt, amit kaptunk.

Demsa Andrea és Lakatos Gabriella

Fotó: Várady István

Fotók a képzésről itt

Ha szeretnéd, hogy minél több hátrányos helyzetű ember vehessen részt a képzéseinket, támogasd munkánkat!

​Képzés a nemi szerepekről és nemek közötti egyenlőtlenségekről

Fotó: Várady István - 2. alkalom
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Miről szól a képzés? A nemi szerepelvárások és a nemek közötti egyenlőtlenségek mindenütt megjelennek, így a társadalmi és közösségi munkában is. Hogyan korlátoznak ezek a szerepek, és miért ennyire nehéz megszabadulni tőlük? Milyen lehetőségeink vannak a változtatásra? Az alapozó képzés során ezeket a kérdéseket fogjuk körüljárni, Dósa Mariann és Szabó Móni segítségével.

Kiket várunk? Mindazokat, akik társadalmilag aktívak (pl. aktivisták, szervezők, oktatók, segítők). Különösen várjuk érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjainak jelentkezését!

Mikor? 2015. december 4-5-6.

  • ×december 4-én, pénteken 17.00-20.00 filmvetítés és beszélgetés
  • ×december 5-én, szombaton 10.00-18.00 elméleti és gyakorlati képzés
  • ×december 6-án, vasárnap 10.00-18.00 elméleti és gyakorlati képzés

Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 30.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót, szombaton és vasárnap ebédet is biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezni e-mailben lehet a kozeletiskolaja@gmail.com címen a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: 2015. november 20. (péntek)

További tájékoztatás: Dósa Mariann (06 70 509 8510), kozeletiskolaja@gmail.com

www.kozeletiskolaja.hu, https://www.facebook.com/KozeletIskolaja

Stree Mukti Sanghatana (SMS)

9. nap Stree Mukti Sanghatana http://streemuktisanghatana.org/
from Közélet Iskolája on Picasa

A Stree Mukti Sanghatana (Nők Felszabadítási Szervezete) India egyik legrégebben működő nőjogi szervezete. Az 1975 óta működő szervezet célja egy olyan világ megteremtése, amely a nemek közötti igazságosságos viszonyokon alapszik. Ennek elérése érdekében az indiai nők életkörülményeit szemléletformáló, oktatási, egészségügyi és ökológiai programokkal próbálják javítani. Teszik mindezt egy olyan társadalomban, amelyet a mai napig mélyen áthat a nők hátrányos megkülönböztetése és elnyomása. A nőket lekicsinylő társadalmi nézetek és a hozománnyal kapcsolatos elvárások miatt napjainkban is általános gyakorlat, hogy ha a szülők megtudják, hogy lánygyermeket várnak, akkor inkább elvetetik a magzatot. Emiatt már több millió nő hiányzik az indiai társadalomból. A nemi szerepekkel kapcsolatos általános felfogás szerint a nők feladata kizárólag a háztartás ellátása és a gyermeknevelés, ezért a nők többségének nagyon alacsony az iskolai végzettsége és csak nagyon kevesen tudnak a háztartáson kívüli munkát vállalni; ezeknek a munkáknak a nagy része pedig rosszul fizető és rossz körülmények között végzett munka. Ennek következtében a politikai életben is nagyon alacsony a nők részvétele – nagyon kevés a képviselő nő és a pártokban is csak kevés nő tölt be érdemi szerepet.

Az SMS 40 évvel ezelőtt néhány önkéntessel kezdte meg működését, mára pedig egy 5 városban működő, több mint 50 alkalmazottat és 500 önkéntest foglalkoztató szervezetté nőtte ki magát. A probléma súlyához és méretéhez mérten a tevékenységük is nagyon szerteágazó: szemléletformáló és tudatosság növelő kampányokat szerveznek; családsegítő szolgálatokat működtetnek; napközbeni gyermekellátást biztosítanak a háztartáson kívül is dolgozó anyák számára; részvételi színházi és zenei programokat szerveznek, amelyek egyszerre biztosítják a kikapcsolódás lehetőségét, valamint a nők társadalmi helyzetével és jogaival kapcsolatos társadalmi tudatosság növekedését; könyveket és kiadványokat jelentetnek meg a nők elnyomásáról és a nemek közötti egyenlőségről.

Emellett 1998 óta külön programot működtetnek a szemétszedésből élő nők számára, ami a mi érdeklődésünket különösen felkeltette. Indiában a szemét kiválogatása és újrahasznosítása önálló iparág, amelynek működése pontos lenyomata az indiai társadalmat átható helyi és globális léptékű egyenlőtlenségeknek. A program mottója – „A ti szemetetek a mi vagyonunk” – is arra utal, hogy míg a tehetősebb társadalmi rétegek egyre többet fogyasztanak az erre épülő kapitalista gazdasági berendezkedésben, addig emberek tömegei számára a legalapvetőbb létszükségletek kielégítése is nehézséget okoz és ehhez nehéz, gyakran alantasnak tartott munkát kell végezniük, veszélyes és egészségtelen körülmények között.

A Világbank adatai szerint az indiai lakosság 1%-a, azaz kb. 1,2 millió ember, csak Mumbaiban pedig kb. 10 000 ember él valamilyen módon mások, javarészt a nyugati társadalmak lakosságának Indiába exportált szemetéből – városokban élő szegény, iskolázatlan emberek, bevándorlók, muszlimok és jelentős arányban nők. Eközben az indiai állam szinte semmilyen érdemi lépést nem tesz sem a feldolgozásban és újrahasznosításban rejlő ökológiai és gazdasági lehetőségek kihasználása, sem a szemétszedésből élő állampolgárok biztonságának megteremtése érdekében.

A Parisar Vikas programnak az a célja, hogy a szemétszedésből élő nők számára megfelelő munkakörülményeket biztosítson, illetve hosszú távon lehetővé tegye számukra, hogy más, biztonságosabb és jövedelmezőbb munkát tudjanak végezni. Ennek érdekében a programba bevont nőket hozzájuttatják azokhoz a jóléti, egészségügyi stb. szolgáltatásokhoz, amelyekhez korábban – kiszolgáltatott helyzetük miatt – nem jutottak hozzá; megszervezik a gyerekeik óvodai és iskolai ellátását; támogatják az érintettek önsegítő csoportjainak és takarékegyleteinek létrehozását; valamint különböző képzéseket nyújtanak számukra például a komposztálásról, a biogáz előállításról, állampolgári jogaikról, illetve különböző szakképzésekbe is bevonják őket.

Látogatásunkkor a szervezet vezetője elvitt bennünket az egyik ún. „Zéró szemét” egyetemi kampuszra, ahol a Parisar Vikas program keretében kiképzett nők végzik a szelektált szemét elosztását és újrahasznosítását és ők működtetik azokat a mini biogáz erőműveket, amelyek a szerves hulladékból gázt állítanak elő, amit aztán az egyetemi konyhán hasznosítanak. Munkájuk eredményeképp a kampuszon a szemét 100%-át újrahasznosítják. Ezáltal a programban szépen ötvöződik a feminizmus és az ökológiai fenntarthatóság: a nők egyik legkiszolgáltatottabb csoportjának nyújtanak biztonságos megélhetést és sokrétű fejlődési lehetőséget és közben gondoskodnak az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználásáról is.

Nekünk az volt az egyik legérdekesebb az SMS munkájában, hogy a szervezet nagyon ügyesen ötvözi a szolgáltató jellegű és a politikai tevékenységet. Noha számos olyan „egyirányú” szolgáltatást nyújtanak a tagjaik számára, mint a családsegítés és a gyermekgondozás, ezek tulajdonképpen eszközként szolgálnak arra, hogy a tagjaik képessé váljanak állampolgári jogaik érvényesítésére. Biztos, saját jövedelemhez jutnak, melynek hatására jelentősen csökken a kiszolgáltatottságuk, és emellett képzéseken is részt vehetnek, amelyeken megismerik az állampolgári jogaikat és azok érvényesítésének lehetőségeit. Hosszú távon pedig közösségi vezetők válhatnak belőlük, akik más nőknek segítenek bejárni ezt az utat. Emellett tüntetéseken is részt vesznek és lobbiznak a politikusoknál érdekeik érvényesítése érdekében. A szervezet vezetője ígéretet tett arra, hogy elküldi nekünk a közösségi vezető képzésük tananyagát, ennek biztosan nagy hasznát fogja venni a Közélet Iskolája!

További képek a Mumbai-i tanulmányútról

A tanulmányutat az OSIFE támogatta.