Egy fiatal férfi, miután nem talál munkát, gyakornoki pozíciók keresésébe fog, ám azzal szembesül, hogy ezek mind fizetetlen állások. Végül úgy dönt, egy filmprojekt kedvéért (ebből lett ez a dokumentumfilm) elvállal egy ilyen pozíciót az ENSZ genfi központjában, és hogy anyagilag is kijöjjön, a menő munkája mellett és ellenére a városi tó partján sátrazik. A film során szakértők oszlatják el a gyakornokságot övező mítoszokat, például azt, hogy ez a lehetőség mindenki számára elérhető, hogy hosszútávon kifizetődő, hiszen segíti a későbbi munkavállalást, hogy elengedhetetlen lépése a sikeres karrierépítésnek és hogy a történelem során ennek megfelelő gyakorlatok mindig is léteztek.
Emellett a film megszólaltat két másik embert, akik korábban fizetetlen gyakornokként dolgoztak. Az ő történetükön keresztül nem csak érthetővé, de átérezhetővé is válik, hogy milyen bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, alávetett helyzetet jelent ilyen pozícióban lenni. Egyiküket azután bocsátják el állásából (Obama kampányán dolgozott), miután zaklatásért panaszt tett a feletteseivel, kollégáival szemben. Másikuk egy zenei cégnél volt, ám magánéleti okokból hajléktalanná vált, de mivel a munkája nem járt bevétellel, nem volt jogosult támogatásra sem – és végül a gyakornoki állásából is kirakták. A film végén mesélnek az egyéni érdekérvényesítési próbálkozásaikról is, illetve röviden hallhatunk a Fizetett Gyakornoki Mozgalomról is.
A filmet követően Fernengel Ági egyik beszélgetőpartnere Horváth Bence 444-es újságíró volt, aki gyakran foglalkozik a munka világának változásával és ennek az életünkre gyakorolt hatásával. A másik vendég pedig Dvorácskó Balázs volt, aki a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának szervezési titkára, és egyben a Közélet Iskolája munkahelyi érdekvédelem képzésének egyik vezetője is.
