Aktuális / Képzés

A Közélet Iskolája már harmadik alkalommal szervezett társadalomismereti képzést büntetés-végrehajtási intézetben, ezúttal Balassagyarmaton. Az alábbiakban egy résztvevő beszámolóját olvashatjátok: 

"Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy örültünk ennek a programnak, és a csoport nevében szeretném megköszönni, hogy itt lehettünk és hogy ti itt voltatok és egy kis színt, érdekességet hoztatok a szürke mindennapjainkba. A beszélgetések és a témák jók és érdekesek voltak, köszönhetően Mariann előadói stílusának és felkészültségének. Érdekes volt, ahogy a beszélgetések a különböző témákban szabadon folytak, látszólag ránk bízva, mégis Mariann mondatainak, kérdéseinek hatására az előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlottak, mindenkiben elindítva egy gondolatsort, talán még akkor is, ha addig szilárd meggyőződése volt már a témát illetően.

Olyan témákat vettünk végig, amik a mai társadalomban igen nagyok, és nap mint nap szembesül velük az emberek többsége akár mint kirekesztett, akár mint kirekesztő, mégsem nagyon beszél róluk szinte senki. Mindenki úgy van vele, hogy tenni úgysem bír ellene, akkor minek beszélni róla. Személyes véleményem szerint igenis fontosak az ilyen csoportok, kezdeményezések. Mert a szavak ereje nagyobb, mint a többség gondolná. A beszélgetések, az elhangzottak elindítanak egy gondolatsort, ami később tettekhez vezet. Ha csak minden ilyen csoportból egy ember fog ezentúl máshogy viszonyulni akár csak egyetlen témához, mondjuk ezek után nem a fejét fordítja el ha lát egy hajléktalant, hanem ad neki aprót, vagy egy szendvicset akár, akkor ez már eredménynek számít, mert ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető a változás. És ezek által az apró változások által válik jobbá, élhetőbbé a világ. Köszönjük, hogy ezzel a beszélgetéssorozattal ablakot nyitottatok nekünk sok kimondatlan problémára, mert egymást meghallgatva számtalan nézőpontot ismerhettünk meg, ezáltal jobban megismertük egymást is és önmagunkat is.

A csoport nevében szeretnék nektek további eredményes munkát kívánni, és sok sikert ahhoz, hogy minél több embert megismertessetek ezekkel a problémákkal. Köszönjük ezt  10 hetet!

Gergő

A képről: Az utolsó órán Activity-t játszottunk a képzés során feldolgozott fogalmakkal. A fogalmak egy részét a fogvatartottak adták fel egymásnak, egy részét pedig a Közélet Iskolája képzői.

Civil vagy és politizálsz? Civil vagy, de nem politizálsz? Civil vagy, ezért nem politizálsz? Egyszerűen csak foglalkoztat civil társadalom és politika viszonya? A Város Mindenkié csoport és a Közélet Iskolája idén is megrendezi – immár a hatodik – közösségi nyári egyetemét. Az idei témánk: Civilség és politizálás kapcsolata, a civil politizálás lehetősége.

Nagyon sokféle módon gondolkodunk ezekről a fogalmakról Magyarországon és a mindennapokban nem könnyű az eltérő elképzelések talaján párbeszédet folytatni, tényleges tevékenységet megvalósítani pedig még nehezebb. Az idei nyári egyetemünk lehetőséget és fórumot biztosít az eltérő nézőpontok tisztázására, illetve ütköztetésére és a gyakorlatban megvalósított tevékenységek tapasztalatainak megismerésére.

Mikor? 2017. augusztus 26-27. (szombat-vasárnap) 10-18h
Helyszín: Gólya Szövetkezeti Presszó – Budapest, VIII. kerület, Bókay J. u. 34.

A belépés ingyenes, előzetesen regisztrálni nem szükséges.

Hátrányos helyzetű, szegénységben élő embereket különösen nagy szeretettel várunk!

A GYEREKET játszóházzal várjuk! Ha a gyerekednek van kedvenc játéka, kérjük hozd magaddal, hogy jól el tudjuk tölteni az időt.

Kérjük, aki megteheti, hozzon magával rágcsálnivalót vagy gyümölcsöt, hogy másokkal megoszthassa!

Mindkét napon 50 fő részére MELEG EBÉDET biztosítunk.

Vidékről érkező résztvevők igényelhetnek utazási támogatást és szállást.

UTAZÁSI TÁMOGATÁS igényléséhez kérjük, írj emailt a kozeletiskolaja@gmail.com címre legkésőbb augusztus 20-ig, amiben benne van, hogy honnan utazol, mivel és mennyibe kerül az utazás.

Ha SZÁLLÁSRA van szükséged a nyári egyetem alatt, kérjük, szintén emailben jelezd felénk legkésőbb augusztus 20-ig a kozeletiskolaja@gmail.com címen.

RÉSZLETES PROGRAM ITT - FOLYAMATOSAN FRISSÍTJÜK

További információ: Dósa Mariann, 06 70 509 8510, kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

A Közélet Iskolája egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint. 2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szerveztünk, amelyre szeretettel vártunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani. A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgoztuk fel, a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cseréltünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A konkrét programot a résztvevők közösen alakították ki a sorozat első alkalmán, ahol röviden bemutattuk, mit jelent számunkra a részvételi akciókutatás és miért tartjuk fontos megközelítésnek. A Közélet Iskolája számára a részvételi akciókutatásban a kutatás a társadalmi változás eszköze. Ennek során a kutatás az elit csoportok „vizslató tekintetéből” a társadalomkritika és az alulról jövő változás eszközévé is válik. A részvételi akciókutatás során nemcsak a hatalmi viszonyok, de a résztvevők is változáson mennek keresztül. Paulo Freire (1970) szerint a társadalmi átalakulás pedagógiai folyamat, amelynek során az elnyomott társadalmi csoportok tagjainak saját magukat is humanizálniuk kell, vagyis meg kell tanulniuk saját magukra is (újra) teljes értékű emberként és állampolgárként kell tekinteni. Ennek során a résztvevők elemzik és megértik saját elnyomásuk strukturális gyökereit, és megpróbálnak megoldásokat találni ezek megszüntetésére.

A műhely során összesen hat olyan kutatással ismerkedtünk meg, amelyek a részvételi akciókutatás, a részvételi kutatás vagy az akciókutatás módszertanát használták fel. Kolonics Krisztán „Participatív kutatás a gyakorlatban” címmel tartott előadást, amelyben beszámolt arról, hogyan vett részt ún. insider kutatóként egy a fogyatékos emberek felnőtté válásáról szóló disszertáció elkészítésében. Az előadásban elsősorban azt boncolgatta, hogy milyen szerepe lehet egy doktori fokozattal nem rendelkező mozgássérült embernek abban, hogy megalapozott és az érintettek szemszögét is komolyan figyelembe vevő kutatás készüljön el. A részletekről a Carissimi folyóirat 2016 augusztusi számában is olvashattok, a 12-13. oldalon!

Heiszer Katalin, aki az ELTE Gyógypedagógia Doktori Programjában végezte kutatását, egy értelmi sérült fiatalokkal végzett részvételi kutatásról számolt be. Itt egyrészt bemutatta a fogyatékosságtudomány területét, amelyet sokszor a fogyatékos mozgalom „elméleti fegyvereként működő kritikai társadalomtudományként” írnak le, és amelynek lényege az emberközpontúság, a fogyatékos emberek érdekeinek és céljainak előtérbe helyezése, az interdiszciplináris szemlélet. Célja az emancipáció, az ellenállás, valamint az elnyomó rendszerek és struktúrák alóli felszabadítás. Ebben a kutatásban Katalin nagyrészt Williams-szindrómás fiatalokkal dolgozott az őket érdeklő témákkal. A kutatás eredményeként egy DVD oktatócsomag is készült, amely az élet számos területét (pl. szerelem, szabadidő) mutatja be az érintettek előadásában. A kutatásról itt lehet olvasni, itt pedig Katalin egyik témába vágó előadását is meghallgathatjátok.

A műhely során bemutatkozott a Közélet Iskolája által kezdeményezett Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsapat is, amely 2016 szeptemberében alakult azzal a céllal, hogy megvizsgálja, mi kell ahhoz, hogy ma Magyarországon egy mozgássérült ember önállóan élhessen. A csapatnak jelenleg 9 érintett és 4 szövetséges tagja van. Tevékenységünk során nem csak adatokat gyűjtöttünk és elemeztünk, hanem különböző akciókban is részt vettünk. Például több más dolog mellett szerveztünk kerekasztal beszélgetéseket, részt vettünk nyilvános megmozdulásokon. Kutatásunk során az is világossá vált számunkra, hogy a csoport a kormánypolitika által jelenleg favorizált támogatott lakhatás feltételeit elégtelennek, és a szuverén fogyatékos emberekre nézve kifejezetten hátrányosnak tartja, ezért úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban ezzel kívánunk foglalkozni, meg kívánjuk jeleníteni kifogásainkat és kidolgozni egy szerintünk elfogadható feltételrendszert.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport tagjai az ún. Új Munka Kört mutatták be, amely egy részvételi akciókutatás a kulturális közfoglalkoztatottak helyzetéről és nehézségeiről. A kutatás során a kulturális közfoglalkoztatás anomáliáit (pl. bérezés igazságtalanságai, megalázó bánásmód, bennragadás) és azt tárják fel, kik lehetne érdekeltek és ellenérdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában vagy megváltoztatásban. Az eredményeit az érdekvédelmi csoport munkájában fogják hasznosítani. Az egyik kapcsolódó akciójukról, amikor levelet adtak át Dr. Hoppál Péter kulturális területért felelős államtitkárnak, itt lehet olvasni.

Hajdu Judit, a Börtönrádió alapítója a narratív közösségi munkáról beszélt, amely céljaiban és módszereiben is sok szempontból hasonlít a részvételi akciókutatásra. Jill Freedman meghatározása nyomán a narratív közösségi munka egy „tisztelet-teljes, nem-hibáztató terápiás és közösségi szemlélet kíván lenni, amely a személyt, mint életének szakértőjét helyezi a középpontba.  A problémát a személyen kívülinek tekinti és feltételezi, hogy a személynek sokféle képessége, kompetenciája, hite, értéke, elköteleződése és készsége áll rendelkezésére, ami segítheti csökkenteni a probléma befolyását az életére.” A módszert a részvételi akciókutatások során elsősorban a probléma feltérképezéséhez és a további közös lépések megtervezéséhez lehet jól hasznosítani, hiszen elsősorban az érintettek tapasztalatainak, történeteinek a feltárására szolgál. Egyik fontos eszköze az ún. életfa módszer.

Héra Gábor a Foresee csoporttal közösen végzett akciókutatásáról számolt be, amely egy magyarországi kistelepülésen igyekezett bevezetni a mediáció módszertanát a konfliktusok kezelésében, és ennek hatásait vizsgálni a helyi viszonyokra. A kutatás során a helyi lakók mediátor képzésen vettek részt, majd több alkalommal is használták a módszert kisebb vagy nagyobb konfliktusok megoldására. Gábor a mediátorok mellett egy helyi lakossal együtt dolgozott a kutatási eredmények értelmezésében és feldolgozásában. A kutatásról itt olvashattok részletesebben >>>

A műhelysorozat utolsó alkalmán összefoglaltuk és értékeltük az összes előadást és beszélgetést, és arra jutottunk, hogy mindenképpen szükség lenne egy mélyebb képzésre a részvételi akciókutatás módszertanáról (ezt 2017 őszén tervezzük megtartani) és hogy fontos lenne, hogy ezt a megközelítést minél több olyan kutató is megismerje, akik egyetemi keretek között dolgozik. A részételi módszertanok ma még kevésbé ismertek és elismertek a tudományos közegben, pedig nagy szükség lenne rá, hogy az elefántcsonttorony helyett a mai társadalomtudományos kutatások egyre inkább azoknak az embereknek a részvételével és érdekében folynának, akik a leginkább megtapasztalják a kirekesztést és az elnyomást.

Fotó: Várady István

Ha úgy érzed, hogy „ha én nem, akkor soha, senki”, mert valaki mindig vár tőled valamit és emiatt felgyülemlett benned a harag, akkor menj el te is a Közélet Iskolája Erőszakmentes kommunikáció képzésére.

A „soha”, „senki”, „állandóan”, „mindig”, „valaki” az erőszakos kommunikáció kulcsszavai és ha gyakran hallod ezeket vagy akár te magad is gyakran használod őket, akkor nagyon valószínű, hogy sem a te, sem a környezeted kommunikációja nem erőszakmentes.

Pedig kommunikálni egyrészt szükséges, másrészt jó. Meg fogsz döbbenni, ha végigjárod a képzőpárossal a manipuláció, az alá-fölérendeltség, a bántalmazói kommunikáció végtelen verbális vagy nonverbális útvesztőit.

És pláne meglepődsz majd, ha megismered az erőszakmentes kommunikáció kicsi, de hatékony eszköztárát. Tiszteletteljes kérés vagy közlés némi empátiával fűszerezve, szemkontaktussal megbolondítva, hibáztatásoktól és utalgatásoktól mentesen. Tiszta, egyszerű, sallangok nélküli. Eredményes, egyenes és emberi. Nehéz, de nem lehetetlen.

És – szerintem – rengeteg  ember természetes igénye. De az erőszakmentességet újra kell tanulnunk, mert az emberi játszmák, amikbe életünk során belekényszerülünk elfeledtetik velünk a nyílt, konszenzusra törekvő kommunikációt.

Nagyon örülök, hogy egy igazán izgalmas utazást tehettem a szavak és gesztusok őszinte világában.

Mindenkinek ajánlom, hogy kóstoljon bele a Közélet Iskolája ezen képzésébe (is).

Csengei Andrea

Fotó: Várady István

Bevallom, nehéz összefoglalót írnom erről a képzésről. Mert azt szeretném, hogy aki olvassa, az késztetést érezzen részt venni rajta (mert végtelenül hasznosnak találom, és úgy vélem, hogy mindenkinek muszáj lenne tudnia ezt), mert azt szeretném, ha informatív, tárgyilagos és egyben személyes is lenne, és hogy egyszerűen méltó legyen magához a képzéshez. Mindezt úgy, hogy az előbbi mondat legyen benne a leghosszabb... :DDD

Habár sorolhatnám óraszám, hogy mit tanultunk a demokráciáról, a jogi hierarchiáról, az intézményrendszerünkről, a sérelem esetén kihez-mivel-hogy-forduljak-ról, a választójogról, a gyülekezési jogról, a betegjogról (mert ki ne lett volna már kórházban valamit összevarratni, -rakatni, szülni stb...? És te, Kedves Olvasó tudod, hogy milyen jogaid vannak, azaz mi jár neked?), vagy mondjuk a gyűlöletbeszédről, az információszabadságról, a közhatalmi szervek működéséről, a közpénzek felhasználásának átláthatóságáról, a nyomásgyakorlásról, a kikényszeríthetőségről stb.... mert ezek mind NAGYON fontosak. Vagy hogy milyen számtalan egyéb hozadéka (pl. önismereti) volt a képzésnek. Mert ez is fontos.

DE a fenti célkitűzésemnek mégiscsak megpróbálok megfelelni, ezért lássuk a medvét - mégpedig rövid(ebb)en:

Nagyon sokat adott ez a képzés nekem - és így jó szívvel ajánlom mindenkinek (sőt!), mert
- kézzel foghatóvá, megközelíthetővé tett egy, amúgy sokaknak misztifikált, "én ilyen dolgokkal nem foglalkozom" témát: a politikát, a közéletet;
- megláttatta velem a helyemet, szerepemet és törvény által biztosított lehetőségeimet a rendszerben állampolgárként;
- olyan praktikus tudásanyagot és eszközrendszert adott át a jog- és érdekérvényesítés terén, amelynek mindenki birtokában kéne lennie, hiszen a mi jogainkról, a mi jog- és érdeksérelmeinkről és azok kezeléséről szól!;
- olyan alapigazságokra ébresztett rá, amelyek mellett elmentem eddig, de létfontosságúak, ha nem süket és vak birkaként óhajtom élni az életem állampolgárként, hanem tudatosan, tájékozottan döntő emberként;
- olyan valódi gyakorlatokat alkalmaztunk, amelyek a lexikális tudást átlátható hétköznapi aktussá alakították;
- az oktatóink felkészültsége, szakmai tudása, gyakorlati tapasztalata, hozzáállása példaértékű - és így innen minden egyes alkalommal többel jöttem el, mint amennyivel odamentem;
- és mert egyszerűen felemelő és briliáns olyan emberektől és emberekkel együtt tanulni, gondolkozni, feladatokat megoldani, akik habár totálisan különböznek egymástól, mégis köztük a közös szándékok és értékrend közösséget hoz létre.

A legüberebb összefoglaló üzenet számomra ez, és ezért ezt adom neked is útravalóul, Kedves Olvasó:
"A DEMOKRÁCIA nem főnév, hanem IGE. Ha nem csináljuk, akkor nincs!"

Székelyhídi Eszter

Fotó: Várady István

A Felszabadítás pedagógiája képzés utolsó két napos alkalma már a búcsúzkodás és a jövő tervezésének jegyében telt. Első nap még megismerkedhettünk két új módszerrel. Csoszó Gabriella meghívott vendégként mesélt a munkájáról. Fényképek készítése és elemzése körül forognak az ő foglalkozásai. Ezek a képek segítenek abban, hogy részvevők beszéljenek a környezetükről és tudatosabban viszonyuljanak hozzá, gondolkozzanak, hogyan alakíthatnak rajta. Gabi egyébként A Város Mindenkié csoportnak is tartott már képzést, a szervezetről a sajtóban megjelenő képek sokszor az általa képzett hajléktalan aktivisták képei.

Aztán a másik módszert, a közösségi riport készítését kicsiben ki is próbáltuk. Ennek az a lényege, hogy néhány érintett riportvideóban valahogy elmondja a véleményét, ismerteti azt a helyzetet, amivel a riport foglalkozik. Ez a helyzetről való információ gyűjtésének és feldolgozásának ahogy mi is megtapasztaltuk, nagyon élvezetes módszere. Sőt, lehetőséget ad a megosztásra, kommunikációra is, akár döntéshozatalban felelős emberekkel.

Ez után olyan programpontok jöttek amikor kipróbáltuk azokat a foglalkozásterveket, amikkel társaink készülnek, vagy készültek a gyakorlótanításukra. Egy ilyennek fejeződött be a szombat és egy ilyennel kezdődött a vasárnap is.

Meghallgattuk egymás beszámolóit a gyakorlótanításaikról és egy kis időt töltöttünk azzal is, hogy tervezgettünk, ki hogyan fogja az itt tanultakat továbbvinni, milyen tevékenységet tervez, ami kritikai pedagógiához köthető.

Értékeléssel zártuk a képzést. Elővettük azokat a célokat és félelmeket is, amiket még a kezdetek kezdetén írtunk össze. A visszajelzések határozottan pozitívak voltak. Mindannyian örültünk, hogy megismerhettünk ennyi lelkes és hasonló irányba változtatni akaró embert, valamint ennyi példát és módszert, amit alkalmazhatunk. Reméljük még látjuk egymást és nem adjuk fel azokat a terveket, amikről meséltünk.

Ván Janka

Fotó: Várady István

Civil vagy és politizálsz? Civil vagy, de nem politizálsz? Civil vagy, ezért nem politizálsz? Egyszerűen csak foglalkoztat civil társadalom és politika viszonya? Itt a lehetőség, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt is bemutasd a munkádat, illetve másokkal is megvitasd az elképzeléseidet civilség és politika kapcsolatáról!

A Város Mindenkié csoport és a Közélet Iskolája idén is megrendezi – immár a hatodik – közösségi nyári egyetemét. Az idei témánk: Civilség és politizálás kapcsolata, a civil politizálás lehetősége.

A rendezvényen lehetőséget biztosítunk civil szervezetek, állampolgári kezdeményezések és mozgalmak számára, hogy bemutassák, hogy a tevékenységük hogyan teremt kapcsolatot civil társadalom és politika között vagy épp hogyan értelmezi újra civilség és politika fogalmát, illetve a két fogalom viszonyát.

Tapasztalataink szerint nagyon sokféle módon gondolkodunk ezekről a fogalmakról Magyarországon és a mindennapokban nem könnyű az eltérő elképzelések talaján párbeszédet folytatni, tényleges tevékenységet megvalósítani pedig még nehezebb. Az idei nyári egyetemünk ezen a helyzeten szeretne változtatni azzal, hogy lehetőséget és fórumot biztosít az eltérő nézőpontok tisztázására, illetve ütköztetésére és a gyakorlatban megvalósított tevékenységek tapasztalatainak megismerésére.  

A vendégprogramok formája teljesen szabad, lehet jelentkezni műhelyfoglalkozás megtartásával, művészeti vagy egyéb kreatív kezdeményezések bemutatásával, kerekasztal-beszélgetés megszervezésével, filmvetítéssel, vagy bármilyen más programmal, ami a nyári egyetem témájához illeszkedik. Mindenkit arra biztatunk, hogy a nyári egyetem többi résztvevőjét aktívan bevonó bemutatkozási formát válasszon.   

Időpont: 2017. augusztus 26-27. (szombat-vasárnap) 10-18h
Helyszín: Gólya Szövetkezeti Presszó – Budapest, 8. kerület, Bókay J. u. 34.

Vidékről érkező szervezetek tagjai számára tudunk utazási támogatást adni, és a rendezvény mindkét napján meleg ebédet biztosítunk a résztvevőknek.

Jelentkezni a megtartandó program és a jelentkezést benyújtó szervezet/csoport/kezdeményezés rövid bemutatásával lehet. Kérjük, hogy jelentkezéskor mutassátok be a tervezett program formáját/módszertanát is!

A jelentkezéseket 2017. július 1-ig várjuk a kozeletiskolaja@gmail.com címre.

További információ: Dósa Mariann, 06 70 509 8510, kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Az első alkalommal bár részletekbe menően nem tudtunk belemenni a kritikai pedagógia fogalomkörébe, a csoportmunkában elvégzett együttgondolkodás számomra a mindennapi gondolkodásban is gyökeret vert. Az első alkalom után hasznos volt a több hetes szünet is, mivel így tudott érni az első alkalom csoportmunkája.

A szünetben külön feladatot is kaptunk, előre elkészített sablon alapján megterveztük az általunk tervezett kritikai pedagógia alkalmat, melyet saját csoportunkkal, közösségünkben tartunk. A feladat elkészítése nem volt könnyű, sokat kellett érlelni csoportunk potenciális igényeit, saját készségeinket és érdeklődésünket is, a feladat azonban mindenképpen megnyitotta a gyakorlati megvalósítás lehetőségét, hiszen össze tudtuk benne adni azt, amit már tudunk, ismerünk, és amit elsajátítottunk az első alkalommal. A feladat leadása után mindenképpen tudatosabban indultam neki a második alkalomnak. A "nagy" feladat mellett többen vállalhattunk kisebb, bemelegítő feladatok megtartását a második alkalmon, így szintén gyakorolhattuk a tréneri szerepet.

A második alkalmon a bemelegítő feladatok után külön módszertani segítséget is kaptunk a tréneri szerep értelmezéséről az első nap első felében, majd délután két lehetséges kritikai pedagógiai megközelítés, módszertan eszköztárát ismerhettük meg. Először fórumszínházas feladatokba kóstolhattunk bele, melyeket mi is elvégeztünk. Elsősorban képszínházas módszerekkel dolgoztunk, és elnyomott-elnyomó viszonyokat dolgoztunk fel. A délután második részében részvételi akciókutatással foglalkoztunk, egy rövid bevezető után jó példákat ismerhettünk meg, majd röviden mi is modelleztünk egy kutatás vázlatos felépítését. A feladatokat itt is közösen végeztük, így ezek során nem csak a témával, de az eszközökkel és feldolgozás módjával is ismerkedtünk.

A második nap bemelegítő feladatai után igazán inspiráló délelőttöt töltöttünk különböző civil szervezetek képviselőivel, akik munkájukban megjelenítik a kritikai pedagógia egy-egy szeletét. Többek között hallhattunk börtönökben végzett közismereti foglalkozásokról, mélyszegénységben élőkkel közösen feldolgozott nagypolitikai vitákról, borsodi településeken, nők részvételével eljátszott szociodrámáról, és budapesti közösségi térben fiatalokkal végzett esélyteremtő munkáról.

Ez az alkalom a megismerésen túl a kérdések feltételének is teret engedett, emellett a kapcsolatépítés is helyet kapott. A délután folyamán feldolgoztuk az elküldött próbatanítás terveket, mindenkinek lehetősége volt átbeszélni a tervével kapcsolatos kérdéseit, visszajelzést kapott a megvalósításra vonatkozóan. Ahogy az elejétől tudtuk, egyre jobban központi szerepet kaptunk mi, résztvevők, így tudtunk egyre jobban bevonódni a folyamatokba, illetve dolgozni a saját "projektünkön".

A nap zárásaként lehetőségem volt elgyakorolni a saját óratervemet, melynek bemutatására egy órát kaptam, majd fél órában a visszajelzések következtek. Mivel sosem csináltam még hasonló dolgot, nem tudtam, milyen hatással lesznek a feladatok a résztvevőkre. A bemutató alatt a szabadság fogalmával dolgoztunk, melyet egy interaktív slam poetry szöveg segítségével dolgoztunk fel. Először én adtam elő a szöveget, melynek kérdéseire a közönségnek kellett a szabad szóval válaszolnia. Mivel a kérdések között voltak provokatívabbak is, a produkció után ki tudtuk elemezni, hogy milyen értelmezései vannak annak, hogy mi szabad és mi nem, számunkra mit jelent, hogy valamit megengedünk-e vagy sem (akár magunknak is), illetve milyen az, ha valaki ki szeretne mondatni valamit, amit mi nem tartunk helyesnek. Ezután a szöveg segítségével kis csoportokban részletesebben belementünk egy-egy témába, például meddig szabad elmenni, ha valaki nemet mond nekünk, vagy szabad-e nekünk másokon nevetnünk, hogy felsőbbrendűnek tarthassuk magunkat. A visszajelzések nekem a vártnál is hasznosabbak voltak, sokat tudok finomítani az előzetes terveken.

A következő alkalmon a többiek próbatanítását fogjuk "elgyakorolni", így minél többen visszajelzést tudunk kapni a tervezett alkalomról. Első kézből mondhatom, nagyon sokat segít.

Vercseg Zsuzsanna

Fotó: Várady István

In April, 2017 we held a training on grassroots organizing at the Central European University, which is currently under attack by the Hungarian government, so the topic was very relevant to our everyday realities. The student who initiated the training reports back about her experiences.

I contacted The School of Public Life for a grassroots organizing workshop because I saw a gap in my formal education on human rights and wanted a practical approach to social change. A few months before, I had started a student group hoping to find like-minded activists. However, few of us had experience with social movements. We were passionate but lacked a framework for how to accomplish the change we wanted to see in the world.

The workshop gave us useful insights into how momentum and organizations interrelate and the differences between community development and community organizing, strategies and tactics, and activism and organizing. One of the key takeaways for me was to have a conscious methodology, a strategy for reaching a goal. After being provided with clear examples, the workshop participants collaborated on plans for achieving various kinds of social change.

When the workshop ended, we were not only more knowledgeable about grassroots organizing, but energized by people from diverse backgrounds who were able to work together on important social projects. Even those who have had a lot of prior experience with activism had a lot to learn and think about. The 8-hour workshop gave my classmates and I a taste of grassroots organizing, and we hope to dive deeper into it thanks to the very inspiring workshop led by Tessza and Mariann.

Andrea Schnitzer

 

2017. március 18.-án a Közélet Iskolája "Közösségi konfliktusmegoldás" képzés második alkalma a grafikai facilitálás volt. Három részben tanultunk gyakorlati és elméleti tudást délelőtt tíztől fél hatig az Aurórában az Auróra utcában.

Egy bemelegítő asszociációs, bemutatkozós játék után az első részben áttekintettük a grafikai facilitáció elméleti keretét. mi egy grafikai facilitátor? Milyen feladatai vannak? Milyen eszközök állnak rendelkezésére és mi a célja? Ezen a ponton kezdett tudatosulni bennem, milyen hasznos a grafikai facilitáció, mennyire lehet hasznos különféle helyzetekben, amikben van valamiféle megbeszélés, közös munka. A grafikai facilitáció segíti a résztvevőket az értelmezésben és az előfordult tartalom megjegyzésében, mivel az emberek nagy része vizuális típus, ahogy azt megtanultuk.

Majd áttértünk a második részben a grafikai facilitátor gyakorlati készségeinek fejlesztése. Nagyon hasznos tippeket és trükköket tanultunk az egyszerű vizualizálásra még azoknak is, akik amúgy se vizuális típusok, illetve azt érezték, nem tudtak és nem tudnak rajzolni. Tanultunk "egyszerű, de nagyszerű" arcokat, kifejezéseket, jellegzetességeket, tematikus elválasztóvonalakat, kereteket, embereket rajzolni és látványosan használni az eszközöket. Ezt sokan nagyon élvezték és kiengedhettük kreativitásunkat.

A harmadik, ebéd utáni részben tovább kibontakoztathattuk kreativitásunkat: Először egy saját sablont kellett alkotni egy tetszőleges téma vizualizálására, amit felhasználhatunk majd facilitátorként. Majd csoportokban készítettünk plakátokat egy programra vagy megbeszélésre, előadtuk ezeket és közösen értékeltük, erősségeket, javítási javaslatokat kerestünk a vizualizálásokban.

Összegezve nagyon hasznos volt a grafikai facilitációról szóló képzés, mert egyrészt sok olyan elemet tartalmazott és ötletet adott amit használhatunk majd saját facilitációnkon, másrészt rávilágított a vizualizáció hasznosságára és harmadrészt hasznos gyakorlati készségeket sajátítottunk el a grafikai facilitációhoz.

Teidelt Magdalena

Fotó: Várady István