Aktuális / Képzés

Beszélgetések moderálása - képzés a Közélet Iskolájában

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Erre a képzésünkre elsősorban érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjait várjuk, akik:

  • szeretnék fejleszteni a szervezetükben a vitakultúrát és a tagok aktív részvételét a beszélgetésekben
  • szeretnék megtanulni a demokratikus döntéshozatal módszereit
  • szeretnének megtanulni különböző moderálási módszereket kis és nagy csoportokban

A képzés tervezett témái:

  • demokratikus csoportműködés
  • moderálás kis és nagycsoportban
  • viták generálása és levezetése
  • kérdezéstechnika

Mikor? 2015. november 28 és 29. (szombat-vasárnap), 10.00-18.00 óráig

Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 20.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés e-mailben vagy a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. Jelentkezési határidő: 2015. november 18. (szerda)

További tájékoztatás: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

www.kozeletiskolaja.hu, https://www.facebook.com/KozeletIskolaja

Érdekérvényesítés és toborzás - egy résztvevő beszámolója

A Roma Ifjúsági Segítő Egyesület (RISE) két képviselője részt vett a nemrég megrendezésre kerülő Közélet Iskolája Érdekérvényesítés és toborzás képzésén, melyet önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjai számára hirdettek meg.

Több szervezet képviselője, valamint olyan magánszemélyek is megismerkedtek egymással, akik valamilyen – a társadalom számára fontos ügyet – képviselnek, mely sokakat érint, és megoldásra váró problémákra keresik a választ. Egy nagyon komplex, sokszínű csapat gyűlt össze a jelentkezőkből, hiszen több településről, többféle szervezet képviselőjeként, más nézőpontokkal rendelkező emberek alkották.

Az előadóink Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája ügyvezetője, valamint Balog Gyula, A Város Mindenkié aktivistája voltak.

A képzés alapkoncepciói az érdekérvényesítés, a tömegbázis építés/tagtoborzás és nyilvánosság voltak, ezen belül fontos témákat érintettünk. Az előadások folyamán megismerkedtünk az érdekérvényesítés lépcsőivel, tanácsokat kaptunk a toborzáshoz és tömegbázis kiépítéséhez, valamint ahhoz, hogy miként léphetünk fel a hatalommal szemben úgy, hogy eredményesek legyünk. Az érdekérvényesítés mellett a kommunikáció és tudatos médiahasználat témakörét is érintettük, mely egy fontos eszköze a jól működő szervezetek sikerességének.

Ami nekem különösen tetszett, hogy az előadások interaktívak voltak, lehetőségünk volt elmondani a személyes tapasztalatainkat, kérdéseket feltenni, és az elméletben elhangzottakat a gyakorlatban is kipróbálhattuk, szimulálva egy-egy esetet.

A képzés nagyon hasznosnak bizonyult, örülök, hogy a részesei lehettünk, egyéni szinten is sok új ismerettel gazdagodtunk, ami pedig még fontosabb, megerősítést és további motivációt kaptunk a RISE fejlesztéséhez, építéséhez. A két nap alatt szerzett tudásunkat igyekszünk átadni szervezetünk többi fiataljának, és bízunk benne, hogy minél előbb lehetőségünk nyílik a megszerzett ismereteket hasznosítani működésünk során.

Berki Brigitta

Képek a képzésről

Média az érdekképviseletben - képzés a Közélet Iskolájában

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a képzésünkre elsősorban érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjait várjuk, akik:

  • szeretnék fejleszteni a szervezetük/közösségük közösségi médiafelületeit és sajtómegjelenéseit és
  • megtanulni a szervezetek és ügyek hatásos kommunikációját.

A képzés tervezett témái:

  • közösségi média használata
  • főáramú sajtó használata
  • sajtóközlemények, sajtótájékoztatók
  • nyilatkozás a sajtóban

Mikor? 2015. október 16-17. (péntek-szombat) és október 30-31. (péntek-szombat), 10.00-18.00 óráig

Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 30.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezni e-mailben lehet a kozeletiskolaja@gmail.com címen a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: 2015. október 14. (szerda)

Beharangozó a képzésről a Civil Rádióban

További tájékoztatás: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

www.kozeletiskolaja.hu, https://www.facebook.com/KozeletIskolaja

​ A training of liberation

2015. április 1.
from Közélet Iskolája on Picasa

If the structure does not permit dialogue, the structure must be changed.

Paulo Freire

To educate as the practice of freedom is a way of teaching that anyone can learn.

Bell Hooks

Between March 4 and May 13, we participated in the training by the School of Public Life on critical pedagogy. On six occasion we spent a day together and took a look at critical pedagogy from many angles, learnt about its origins and forerunners in Hungary, met teachers who work with practices close to critical pedagogy, learnt about ‘forum theatre’ which motivates spectators to change the world around themselves, about participatory action research, about non-blindness, the glass-elevator, Lemonland and the oppressive and liberating nature of technology, participated in a teachers’ meeting and wrote an action plan.

We came from many places, bringing together different teaching and learning experiences. During the training we also learnt from each other, not by chance only, but because this is a fundamental part of the approach.

Critical pedagogy breaks up the traditional teacher-student relation; the process of learning is the common creation of knowledge, the teachers are replaced by the companions helping the common learning: the facilitators. Critical pedagogy is theory and practice at the same time. It represents a firm – leftist – set of values, which becomes authentic and interpretable in the pedagogical – teaching and learning – practice. In the training we together collected (see figure) – on the basis what we experienced – what we consider as critical pedagogy, i.e. we learnt the meaning through practice and created something new, which we – following the principles of critical pedagogy – do not take for carved in stone, are any time ready to discuss among ourselves or with anybody else.

This theory overthrows the hierarchies of the Prussian-style educational systems that we take for normal. As every idea, every theory is constantly being challenged; the teacher loses the position of sole holder of knowledge. A natural consequence of this process is also that it constantly questions the ruling oppressive systems and searches the hidden dynamics if power. Critical pedagogy does not stop at the (often) self-centered profession of "teaching-learning", but aims at abolishing the disclosed unjust relations and at creating – or letting the oppressed create for themselves – alternatives, that end hierarchy itself. It is very important to note that the goal is not to lift the oppressed – as thereby easily new oppressor could emerge – , but to liberate and to be liberated, i.e. to end oppression as such.

During the training each day we felt how we more and more adopted the critical approach and practice. This was to a great extent due to the methodology that our trainers carefully selected (and, as we later learnt, constantly re-designed) to fit the subject and the group. After a time we realized that we have developed a common set of values that made us force some external trainers to involve us more or even to contest their own statements.

Obviously the experiences of the training did not only influence our thinking and acting within the "school". Although we were interested in and critical towards different subjects, there is one thing we all learnt: to some extent we all became – if possible – experts in oppression, and are able to spot injustice stemming from oppression in ourselves, in our private life and in society, politics. We search the flaws at a systemic level, rather than on the level of the individual, be it an oppressor or an oppressed. The question remains: with the knowledge acquired, how are we going to deconstruct the system, which is entirely built on oppressive practices?

Bori Buda, Nóra Feldmár, István Tompa (actor-participants)

What is critical pedagogy?

School of pedagogy

Critical approach

Democratic pattern

Process of challenging

Criticism of structures of society and inequality

Knowledge is not a privilege

Revolution of love

Method of teaching/learning

What is its methodology?

Democratic way of operation

Asking questions

Dialogue

Student determines the conditions, environment

Accessible/understandable language

Action

Shared creation

Dismantling, alternating the role of teacher/student

Process is the key/essence

What are its goals?

Changing power structures

Understanding oppression

End need/motive of oppression

End inequality

Change

For whom is it?

Children

Adults

Oppressed

Oppressors

How to organize a group? – a training report

Fotó: Csécsei Ilona
from Közélet Iskolája on Picasa

Last Sunday in the afternoon I uploaded a certificate to my social media page. The document was issued by The School of Public Life. This paper proves that I participated in a training called “How to organize a group? “. My friends were immediately interested in the details and wanted to know more about the course. It was hard to give them a proper answer as so many things were going on in my head. Not only the amount of information made the two day long training a good experience but the new professional and friendly relations did too.

We were all nailed to the chair by the momentum, dynamism and outstanding professional knowledge of the young lecturers. We were all focusing on them since we all came with the same questions: how can we finally attract the attention of others? Or rather how to attract the attention of others and raise awareness around those social problem we wanted to solve together during the course? How can we convince those living around us that our mission is important? As the cores of our groups how could we attract like-minded individuals who themselves are able to detect the problems and agree with the urgent need for action to bring change? The course helped us to become from ugly ducklings high-flying beautiful swans.

Although we all represented different issues we still managed surprisingly easily work together in a group. There was representation of autism, seniors, women, trade unions, and homelessness. Participants came from the countryside as well as from Budapest. After a few hours participants had disappeared and only friends remained.

Personally I got in touch with a few of them right after the end of the course. Some of them will enrich my friend circle and some of them will be part of my professional network. Due to the training some of us have decided to try to create a community where our voice can be heard. With this community and with help of experts we try to find solutions for problems we represent. In any event it is due to the course that we are already able to define the aforementioned goal. It seems like the momentum of the lecturers is tacky. Thank you very much!

I hope to take part in more courses! I found it very useful, interesting and personality developer.

Judit Nemesnyik

Course on social inequalities in a Hungarian prison

We met the so-called Touchstones Program during our study trip in the United States. Within the framework of this program, political philosophy training is provided in very different environments – elementary and secondary schools, community high schools and also in prisons. The main idea of the prison project had a deep impact on us: all people have the right and are able to develop an opinion on political, philosophical, moral issues, and debate on these with others, and this opportunity enriches everyone. Another important inspiration has been the participatory action research organized by Professor Michelle Fine, where they analyzed the impact of a higher education program in a prison for women, with the active participation of female prisoners as researcher. We have been considering for several years to initiate a similar project in Hungary. Finally, it happened in April 2015 when we have started our 12-week-long course on social inequalities in the Drug Prevention Quarter of the Budapest Jail and Prison in Kozma Utca.

Similarly to the Touchstones Program, our fundamental principle has been that knowing and thinking about society, economic-political processes and basic moral issues related to these are as important for social participation as keeping the rules or working. We believe that through the knowledge about the emergence and consequences of social inequalities, prisoners can better understand social dynamics and power relations around them. It may also help them reintegrate more successfully after their release.

Since neither of us has had experience in this kind of environment, we had a relatively long preparation phase before starting the training course. Besides consultation with the institution’s management and the official authorization of the program we also had to prepare professionally for this task. We have been supported by the psychologist of the institution, Titanilla Fiáth who advised us during the planning and authorization phase and also gave us a one-day training on law-enforcement and drug prevention in Hungary and on the institution’s program, the prisoners’ social background, everyday life and social relations. On the Hungarian social context of drug abuse we had a short training provided by Ferenc Dávid from Kékpont Foundation.

At the same time, we worked on curriculum development. After mapping the social science literature available in Hungarian, we concluded that it is better for us to write the main pieces ourselves. The most important texts related to the course are either not available in Hungarian or the Hungarian texts are not accessible for undereducated people. As early school leavers are significantly represented among prisoners – exactly because of the social inequalities we were going to discuss during the course – we prepared a reader containing the short Hungarian summaries of the most important social science texts on social inequalities in an accessible and clear language. We would like to say special thanks to Csaba Jelinek for his contribution to the compilation and editing of the reader. Among others, we included texts by Pierre Bourdieu, Loic Waquant, Iris Marion Young and Amartya Sen, and numerous Hungarian social scientists and people writing about poverty and social exclusion.

During the course we studied the following issues: social exclusion and oppression, labor, geographic and housing inequalities, school segregation, inequalities in access to knowledge and information, ethnic inequalities, prison and criminalization, gender inequalities, global inequalities as well as cultural and symbolic inequalities.

After the long preparation, we finally have started the course in April 2015. On average we had 12 to 15 participants each time, men between 25 and 65, with various social backgrounds. The prisoners in the Drug Prevention Quarter enjoy some advantages (open cells, community space) and in exchange they participate in different programs and pledge not to use any drugs. For many of them, this obligation has been an important motivation, but after a few weeks a team of 12 to-15 men formed with enthusiastic members who were eager to participate in the course.

The experience we gained has exceeded our expectations in every way. The participants were very interested in the course and played an active role from the beginning. Most of them read the homework texts and shared their opinion, debated, and posed more and more questions. The most challenging was to facilitate these discussions, as we tried not to limit the torrent of ideas and thoughts.

“As long as the representation of the individual’s interests depends on financial circumstances, we cannot speak about equality”. This was our starting point, written by one of the prisoners in his essay for the course. The method of starting from the participants’ personal experiences and then adding the points made in the readings in order to reach a more general conclusion worked very well. This methodology helped participants understand the most complicated socio-political contexts while their interest was constant. The operation of the neoliberal capitalist socio-economic system was summarized by one of the participants in the following way. “The upper class closes opportunities through exploiting the lower class, and emphasizing equal chances does exactly the opposite. Constantly subordinating the lower classes and ethnic minorities and through the self-serving use of their labor for the wealth of the upper class is an ongoing activity.”

The youngest participant was – very understandably – interested in the inequalities of the Hungarian educational system. He wrote about this topic in his final essay: “With an elementary school degree and constant financial problems, you have less chance for an honorable job… Getting into the different educational institutions is determined by your class, by your family background. The children of wealthy families will be more likely accepted by society than those coming from poor families. The ones from disadvantaged environments will have less credit, they will not be respected probably, they will not become bosses, leaders, but ranked to lower levels of the society.”

Based on Pierre Bourdieu’s text, one participant wrote the following on the inequalities reproduced through everyday habits, activities and cultural characteristics. “The spread of consumer goods symbolizes that we do not feel ourselves inferior… Consumption determines your position in the social hierarchy. Consuming is blinding and shameful for people at the same time. Your goods and lifestyle define your place in the social ranking. So the wealthier, upper class people’s lifestyle becomes the example and those who cannot follow these remain “ordinary” people.”

The following thoughts were inspired by Bourdieu , too. “(Earlier) I never thought about how our body plays a crucial role in our social status. The way we look also represents our social position, the kind of work we do, the kind of food we eat. Minor things say a lot about us to the world. The body that we shape represents our place in the hierarchy… Capitalism makes profit out of our adjustment to norms.”

And finally, one participant drew the following conclusion concerning the central question of the course: “Justice does not mean that we distribute our material and natural goods equally, but it concerns all fields of social life: how we speak to each other, how we behave, what kinds of decisions we make for the common interest and what kind of work we do. Oppression means disadvantages and injustice. It exists because of social inequalities. The fundament of equality would be placing the economic and political institutions, habits and cultures on the same level. Racism is present in most social institutions.”

Because of our approach based on critical pedagogy, we tried to remain open during the whole course concerning the methods we used and the literature we read. The very closed and segregated environment of the prison was a real pedagogic challenge, so we tried several teaching techniques. We leant that methods based on role plays worked especially well. Once we organized a so-called Oxford debate on gender inequalities, which was very popular among participants and was extremely useful to process the topic.

Concerning the content, it became clear quite soon that it is not enough to tall only about inequalities as it generated a lot of tension in the participants. To address this issue, we tried to bring additional readings about civil initiatives and civic actions reacting on the types of inequality we studied. Based on the following participant reaction, it seems to have been a good solution:

“Many times after the course I left very angry about how things are going in the world and in Hungary… Still, I would like to mention a positive example that touched me! A nurse raised her voice bravely on the situation of health care… I think there is a need for more initiatives of that type.”

Besides personal development, we hope that the course will have an important social impact as well, as participants become more conscious citizens. A democratic community can function well if its members have the opportunity to make well-funded decisions concerning their own life and the community. We hope that the training will support the more conscious social participation of trainees by introducing the social phenomena and processes affecting their lives. They could not learn about these correlations in the Hungarian public education system in a comprehensive and critical way. It is very promising that several of them said they would like to visit the School of Public Life after their release and participate in other courses as well as they would like to become more active citizens in the future.

For closing some feedback that made us very proud and that made us think that our training course has reached its goals:

“I watch the news on TV from a different perspective”

“Thank you for the opportunity to learn to see things clearly”

“The last 14 weeks presented new ideas for the participants on every occasion. Mondays grabbed us out of our everyday monotony, and led to discussions outside of the course that spiced up our everyday life.”

“Thank you for starting up my neurons!”

From September, 2015 we will continue the training course with the same group in cooperation with TASZ (the Hungarian Civil Liberty Union), concentrating on the topic of civil rights in theory and practice. We are very much looking forward to it!

Mariann Dósa

Érdekérvényesítés és toborzás képzés a Közélet Iskolájában

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Erre a képzésünkre elsősorban érdekvédelmi szervezetek és önszerveződő közösségek hátrányos helyzetű tagjait várjuk, akik:

  • szeretnék fejleszteni a szervezetük/közösségük érdekérvényesítő képességét és
  • megtanulni, hogyan tudnak széles tömegbázist építeni a mozgalmuk számára.

A képzés tervezett témái:

  • a nyomásgyakorlás és érdekvédelem technikái
  • tagok toborzása és tömegbázis-építés
  • a közösségi és főáramú média használata

Mikor? 2015. szeptember 19-20 (szombat-vasárnap), 10.00-18.00 óráig

Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, 8. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 20.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy a képzéseink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezni e-mailben lehet a kozeletiskolaja@gmail.com címen a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. A jelentkezés határideje: szeptember 10.

További tájékoztatás: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Beszámoló a 2015 tavaszi képzésről

A képzés plakátja innen letölthető.

A képzés szórólapja innen letölthető.

Társadalmi egyenlőtlenségek – képzés egy magyar börtönben

2012-ben, egy külföldi tanulmányút során ismerkedtünk meg a Touchstones (‘próbakő’) programmal, amelynek keretében politikai filozófia foglalkozásokat tartanak nagyon sokféle környezetben – általános és középiskolákban, közösségi főiskolákon és börtönökben. Már első hallásra nagyon mély nyomott hagyott bennünk a börtönbeli program alap elgondolása – hogy minden embernek joga van ahhoz és képes is arra, hogy politikai–filozófiai–erkölcsi kérdésekről véleményt alkosson, illetve vitázzon másokkal, és hogy ebből mindenki csak gazdagodhat. Emellett szintén fontos inspirációt jelentett számunkra a Michelle Fine által megszervezett részvételi akciókutatás, ami egy amerikai női börtönben mérte fel az intézményben működő főiskolai program hatásait, a fogvatartott diákok aktív kutatói részvételével. Tulajdonképpen évek óta dédelgettük magunkban a gondolatot, hogy elindítunk itthon egy hasonló kezdeményezést, ami végül idén áprilisban meg is történt – ekkor vette kezdetét a társadalmi egyenlőtlenségekről szóló, 12 hetes kurzusunk a Budapest Fegyház és Börtön Kozma utcai fogházának drogprevenciós körletén.

A ’Próbakő’ programhoz hasonlóan mi is abból az alapvetésből indultunk ki, hogy a társadalmunkról, az abban uralkodó gazdasági-politikai folyamatokról és az ezekkel összefüggő alapvető erkölcsi kérdésekről való tudás és gondolkodás épp olyan fontos az aktív társadalmi részvételhez, mint a szabályok betartása vagy a munkavégzés. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásával és azok következményeivel kapcsolatos tudás révén a fogvatartottak jobban megérthetik az őket körülvevő társadalomban zajló folyamatokat, illetve az uralkodó társadalmi-politikai viszonyokat és így a szabadulásuk után könnyebben és talán nagyobb sikerrel is tudnak visszailleszkedni ebbe a társadalmi környezetbe.

Mivel egyikünk sem dolgozott még ilyen környezetben, viszonylag hosszas előkészület előzte meg a képzés elindítását. Az intézmény vezetőségével történt egyeztetés és a képzés hivatalos engedélyeztetése mellett szakmailag is fel kellett készülnünk a kurzus megtartására. Ebben az intézmény pszichológusa, Fiáth Titanilla volt segítségünkre, aki tanácsaival látott el bennünket már a képzés megtervezése és az engedélyeztetési folyamat során és az engedély kiadása után egynapos képzést tartott nekünk a büntetésvégrehajtás magyarországi intézményrendszeréről, a drogprevencióról és az itt zajló egyéb foglalkozásokról, valamint a fogvatartottak társadalmi hátteréről, illetve az ő börtönbeli életükről és viszonyaikról. A droghasználat magyarországi társadalmi vonatkozásairól Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa tartott nekünk rövid képzést, így ezt a szempontot is meg tudtuk jeleníteni a foglalkozások során.

Ezzel párhuzamosan zajlott a tananyag kidolgozása. A magyarul elérhető társadalomtudományos irodalom előzetes feltérképezése után arra jutottunk, hogy legjobb lesz, ha mi magunk írjuk meg a képzés alapját képező olvasmányokat. A kurzus témájához kapcsolódó legfontosabb elméleti szövegek sajnos nem elérhetőek magyarul és a magyar nyelvű irodalom nagy részének nyelvezete sem hozzáférhető alacsonyan iskolázott emberek számára – márpedig a fogvatartottak körében (épp a kurzus során tárgyalt egyenlőtlenségek következtében) sokan nem juthattak el az általános iskola befejezéséig vagy ennél sokkal tovább. Ezért elkészítettük a Közélet Iskolája saját olvasókönyvét, amely a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásáról és újratermelődéséről szóló legfontosabb társadalomtudományi szövegek pár oldalas, közérthető, magyar nyelvű összefoglalóiból áll. [1] Ezúton is nagyon köszönjük Jelinek Csabának a szöveggyűjtemény megszerkesztésében nyújtott segítségét. A feldolgozott irodalomban megtalálhatók többek között Pierre Bourdieu, Loic Waquant, Iris Marion Young és Amartya Sen szövegei, valamint számos magyar társadalomtudós, illetve tapasztalati szakértők írásai.

A képzés során az alábbi témákat dolgoztuk fel a résztvevőkkel: társadalmi kirekesztés és elnyomás; munka; földrajzi és lakhatási egyenlőtlenségek; iskolai szegregáció, a tudáshoz és információhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei; etnikai egyenlőtlenségek; bebörtönzés és kriminalizáció; nemek közötti egyenlőtlenségek; társadalmi egyenlőtlenségek világviszonylatban; kulturális és szimbolikus egyenlőtlenségek.

A hosszas előkészületek után áprilisban végre elkezdtük a képzést. Átlagosan 12-15 fogvatartott vesz részt a foglalkozásokon, 25 és 65 év közötti férfiak, a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel. A drogrevenciós körlet lakói az ezzel járó előnyökért (pl. nyitott zárkák, közösségi helyiség használat) cserébe vállalják, hogy nem használnak tudatmódosító szereket és részt vesznek különböző képzéseken, illetve programokban. Sokak számára biztosan ez jelentette a fő motivációt a foglalkozásokon való részvételre, de néhány hét alatt kialakult az a 12-15 főből álló csapat, akik a kurzus végéig nagyon lelkesen és kifogyhatatlan érdeklődéssel vettek részt az órákon.

A 12 hét alatt szerzett tapasztalataink valóban minden várakozásunkat felülmúlták. A fogvatartottak nagy érdeklődéssel fogadták a képzést és az első pillanattól fogva nagyon aktívan részt is vettek benne. A többség mindig elolvasta a hétről hétre kiadott olvasmányokat és a foglalkozásokon is aktívan részt vettek – megosztották a véleményüket egymással, vitáztak, és kérdéseket feltenni is egyre inkább mertek. Az idő előrehaladtával már egyre inkább az okozott „nehézséget”, hogy valahogyan mederben tartsuk az özönlő véleményeket és gondolatokat, de ezt azért nem is nagyon akartuk.

„Amíg az anyagiakhoz mérten függ az egyén érdekeinek képviselete, addig ... egyenlőségről nem lehet szó.” Innen indultunk, ezt írta a kurzus egyik fogvatartott résztvevője a képzés elején a társadalmi egyenlőtlenségekről írt fogalmazásában. Tapasztalataink szerint nagyon jól működött az az általunk alkalmazott pedagógiai gyakorlat, hogy mindig a résztvevők személyes tapasztalataiból indultunk ki a beszélgetések során és ezeken keresztül, az olvasmányokat segítségül hívva, jutottunk el az általánosabb, elméleti következtetésekhez. Ez a módszer segített a résztvevőknek megérteni a legösszetettebb társadalmi-politikai összefüggéseket is, miközben hosszú távon is fenn tudta tartani az érdeklődésüket.

A neoliberális kapitalista társadalmi-gazdasági berendezkedés működését dolgozatában így foglalta össze az egyik résztvevő: “a létező felső osztály az alsóbb osztályok kizsákmányolásával bezárja a lehetőséget, a tényleges egyenjogúságot hangoztatva pontosan az ellenkezőjét cselekszi. Az alsó réteget és az etnikai kisebbséget folyamatos alárendeléssel és munkájuk hasznának tényleges öncélú felhasználásával a saját anyagi jólétét növeli és ezt a tevékenységét folyamatosan fenntartja.”

A kurzus legfiatalabb résztvevőjét érthető módon leginkább az oktatási rendszerben érvényre jutó egyenlőtlenségek foglalkoztatták. Ezekről így írt záró fogalmazásában: “Általános iskolai végzettséggel kevesebb az esély az értelmileg megbecsült munkakör betöltésére, társulva anyagi problémákkal. ... A különböző oktatási intézményekbe való bejutást az határozza meg, hogy a tanulást igénylő melyik osztálycsoportba tartozik, mennyire hátrányos helyzetű családból jött. A színvonalas életet élő, gazdagabb családok gyerekei nagyobb valószínűséggel lesznek a társadalom elfogadottjai, mint azok, akik szegényebb családokból valók. ... Érvénytelenek lesznek a társadalomban, kis valószínűséggel fognak fölnézni az alacsony iskolai végzettségűekre, nem lehetnek főnökök, vezetők, hanem a társadalom kisebb értékrendjébe vannak besorolva.”

Pierre Bourdieu szövege alapján az egyik résztvevő így írt az emberek mindennapi tevékenységein, szokásain, kulturális jellemzőin keresztül újratermelődő egyenlőtlenségekről: “A fogyasztási cikkek gyakori elterjedése azt jelképezi, hogy ne érezzük magunkat kevesebbnek. ... A fogyasztás meghatározza, hogy kik hol helyezkednek el a társadalmi hierarchiában. A fogyasztás elkápráztató és egyben megszégyenítő is mások részére. ... A fogyasztási cikkek és az életmód használatát az határozza meg, hogy az ember vagy csoport a társadalmi, gazdasági ranglétrán hol helyezkedik el. Tehát a jobb módú, fentebb lévő emberek, csoportok életformái válnak mintává, akik ezt az életformát nem tudják követni, azok “közönséges emberek” maradnak.”

Szintén Bourdieu ihlette az alábbi gondolatokat: “ [Korábban] nem is gondolkodtam el azon, hogy a test társadalmi szerepe ilyen, ilyen fontos mérvadó lehet a társadalomban elfoglalt helyemről. ... Az, hogy miképp nézünk ki, mutatja, hogy a társadalomban hol helyezkedünk el, hogy milyen körben, munkakörben mozgunk, dolgozunk, milyen ételeket fogyasztunk. ... Számunkra apróságnak tűnő vagy nem is fontos dolog nagyon sok mindent elárul rólunk a külvilágnak. Az általunk kialakított testünk a hierarchiába való hovatartozásunkat mutatja. ... A kapitalizmus pont a normákhoz való igazodásból profitál.”

Végül, a foglalkozások egyik, írásban legtermékenyebb résztvevője az alábbi következtetést vonta le a kurzus központi kérdése kapcsán:

“Az igazságosság nem azt jelenti, hogy az anyagi-természeti javainkat egyenlően elosztjuk, hanem a közös együttélés minden területére kiterjed; hogyan beszélünk egymással, hogyan viselkedünk, milyen közös érdekeket képviselő döntéseket hozunk, az elvégzendő munkákat válogatás nélkül – megosztva – végezzük. Az elnyomás hátrányokat és igazságtalanságokat jelent. Ez a társadalmi egyenlőtlenségi viszonyok végett létezik. Az egyenlőség alapja a gazdasági és politikai intézmények, a szokások, kultúrák egy szintre helyezése lenne. Az elnyomást a társadalmi berendezkedés újratermeli. A rasszizmus jelen van a társadalmi intézmények nagy részében.”

Kritikai pedagógiai szemléletünkhöz hűen igyekeztünk mindvégig nyitottak maradni mind a képzés során alkalmazott módszerek, mind a feldolgozott irodalom tekintetében. A nagyon zárt és elszigetelt közeg komoly pedagógiai kihívást jelentett, ezért sokféle oktatási gyakorlattal kísérleteztünk. Úgy tapasztaltuk, hogy különösen jól működtek a játékos vagy szerepgyakorlaton alapuló módszerek; sőt, egy alkalommal (a nemek közötti egyenlőtlenségek kapcsán) ún. oxfordi vitát is rendeztünk, ami különösen nagy sikert aratott a résztvevők körében és nagyon hasznosnak is bizonyult a téma feldolgozásához.

A tartalom kapcsán pedig nagyon hamar világossá vált számunkra, hogy nem jó, ha csak az egyenlőtlenségekről beszélünk, a résztvevőkben ezek – érthető módon – erős feszültséget keltettek, ezért igyekeztünk minden alkalomra hozni kiegészítő olvasmányokat olyan kezdeményezésekről vagy állampolgári fellépésekről, amelyek az adott társadalmi egyenlőtlenségre válaszul születtek. Az alábbi résztvevői visszajelzés alapján úgy tűnik, ez elég jól működött:

“Sokszor a foglalkozások alkalmával teljes felháborodott lelkiállapotban távoztam, hogy mi folyik Magyarországon és a világban. ... Egy pozitív példát mégis szeretnék kiemelni, ami nagyon megérintett! Egy ápolónő szót emelt bátran az egészségüggyel kapcsolatban. … Több hasonló szerveződésre lenne véleményem szerint szükség a cél érdekében.”

Az egyéni fejlődés mellett, azt reméljük, hogy a képzésnek fontos össztársadalmi hatása is lehet azáltal, hogy a fogvatartottak tudatosabb állampolgárokká válnak. Egy demokratikus közösség akkor tud jól működni, ha a tagjai megfelelően tájékozott döntéseket tudnak benne hozni mind a saját életükkel, mind a közösség életével kapcsolatosan. A képzés reményeink szerint elő fogja segíteni ezt a tudatosabb társadalmi részvételt azáltal, hogy megismerteti a résztvevőkkel azokat a mindennapjaikra is komoly hatással bíró társadalmi folyamatokat és jelenségeket, amelyekről a magyarországi közoktatási rendszerben nem kaphattak átfogó, rendszerszintű, kritikai tudást. Nagyon biztató, hogy a kurzus végén többen jelezték, hogy szabadulásuk után szeretnék felkeresni a Közélet Iskoláját és szeretnének részt venni más programjainkon is, mert szeretnének aktívabbá válni a jövőben.

Zárásként pedig néhány visszajelzés, amelyekre nagyon büszkék vagyunk, és amelyek alapján úgy érezzük, a kurzus elérte az általunk kitűzött célokat:

“A híreket a TV-ben más szemmel nézem már.”

“Köszönöm a lehetőséget a tisztán látás megtanulására.”

“Az elmúlt 14 hét hétről-hétre új gondolatokkal ajándékozta meg a foglalkozáson résztvevőket. A mindennapi monotonitásból a hétfői napok kiragadták a csoportot, foglalkozáson kívüli beszélgetéseket okoztak, ami másfajta fűszert adott a mindennapoknak.”

„Köszönöm, hogy beindítottátok a neuronjaimat!”

Szeptembertől ugyanezzel a csoporttal folytatjuk a képzést az állampolgári jogok – ezek elméleti megalapozása, illetve gyakorlati érvényesülése – témájával, immár a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködésben. Mi már most nagyon várjuk!

Dósa Mariann

Beszámoló első Közélet Klubunkról

A Közélet Iskoláját azért hoztuk létre, hogy elősegítsük azt, hogy Magyarország egy valóban demokratikus ország legyen. Ehhez többek között arra van szükség, hogy minden állampolgár – függetlenül osztályhelyzetétől, nemétől, etnikai származásától, testi adottságaitól stb. – ténylegesen részt tudjon venni az őt érintő és érdeklő kérdések megvitatásában és valódi beleszólása legyen a közügyek alakulásába.

Elnyomott társadalmi csoportok tagjaival együtt dolgozva az elmúlt évek során nagyon sokszor megtapasztaltuk, hogy milyen sokféle akadállyal szembesül rengeteg ember Magyarországon, amikor a politikai jogaival szeretne élni – legyen szó az országgyűlési választásról, a gyülekezési jogukról, vagy a véleménynyilvánításról. A Város Mindenkié csoportban végzett munkánk során az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy sok társunk – aktív, kíváncsi, gondolkodó emberek – gyakran a legelemibb információkhoz sem jutnak hozzá az aktuális közéleti kérdésekkel kapcsolatban.

Egyszerre hihetetlen és elfogadhatatlan, hogy a 21. században, amikor sokan a zsebükben hordják a híreket a világ legtávolabbi pontjáról is, sokaknak az is komoly nehézséget okoz, hogy megfelelően tájékozottak legyenek legalább a fontosabb belpolitikai ügyekkel kapcsolatosan – mert nincs pénzük napi- és hetilapokra, nincs számítógépük vagy ahhoz internet előfizetésük, mert a szállón egyetlen konnektor jut 8-10 emberre (!) stb.

Mi hiszünk abban, hogy mindenkinek joga van a minőségi, elfogulatlan információhoz és ahhoz is, hogy minderről véleményt formáljon, és ezt másokkal megossza. Ez a demokratikus berendezkedés egyik sarokköve, hiszen ez az alapja egymás megértésének és tiszteletének, illetve az ezen alapuló szolidaritásnak, amelyek nélkül egy társadalom nem tud megfelelően (valódi részvételt biztosítva, elnyomásmentesen) működni. És a tapasztalataink újra és újra megerősítik, hogy nagyon sok embernek van is igénye a közéleti tájékozottságra és az ezzel kapcsolatos eszmecserére – társadalmi státuszuktól függetlenül. Ezért szerveztük meg a közéleti klubot, ahol hétről hétre hátrányos helyzetű állampolgárokkal vitattunk meg aktuális közéleti kérdéseket.

A viszontagságos indulás után a végül a BK 41 közösségi térben tartottuk a foglalkozásokat – ezúton is nagyon köszönjük Kalmár Szilárdnak a lehetőséget! Eredetileg azért szerettük volna egy szociális intézményben (pl. nappali melegedőben vagy családok átmeneti otthonában) megszervezni a klubot, hogy az ott élő vagy ott megforduló emberek számára valóban minimálisra szorítsuk a részvétel elé tornyosuló akadályokat – ne kelljen sok időt rászánniuk erre, ne kelljen hozzá utazniuk stb. Ehhez képest komoly kompromisszumot jelentett a Bérkocsis utcai helyszín, de mégsem olyan nagyot, hiszen itt is nagyon sok hátrányos helyzetű ember fordul meg nap mint nap – volt is, aki úgy csatlakozott be a klubba vagy csak egy-egy beszélgetésbe, hogy valamilyen más célból épp ott volt a BK-ban. Ráadásul így a lehetőség adottá vált mindenki számára, nem csak az adott intézményt használó emberek számára.

A klubon minden alkalommal két aktuális közéleti témát dolgoztunk fel. Ezeket a Ámon Katával, a klub másik szervezőjével – a Közép-európai Egyetem kutatójával és A Város Mindenkié csoport szövetséges aktivistájával – közösen készítettük elő, de a többi résztvevő számára is végig adott volt a lehetőség, hogy témajavaslatot tegyenek, illetve őket érdeklő cikkeket hozzanak. A foglalkozásokon közösen elolvastunk néhány, a témák különböző oldalait megvilágító cikket, illetve megnéztünk egy-egy kapcsolódó hírvideót és ezek alapján beszélgettünk az adott kérdésről. Általában olyan, a magyar belpolitikát aktuálisan meghatározó témákról beszélgettünk, mint például a „nemzeti konzultáció” a bevándorlásról/menekültekről, a halálbüntetés visszaállítása, vagy az ápolónők mozgalma. Alkalmanként nemzetközi eseményekről is beszélgettünk, például a baltimore-i rendőri erőszakról és az ennek nyomán kibontakozó állampolgári mozgalomról. Amikor pedig épp nem volt semmilyen nagy port felverő ügy sem itthon, sem más országokban, akkor jutott időnk olyan, hosszabb távon is meghatározó és épp aktualitást nyert témákról beszélgetni, mint a Paks 2 beruházás vagy az iskolai szegregáció.

Noha eredetileg többre számítottunk az alkalmankénti 4-5 résztvevőnél, a beszélgetéseink, vitáink hétről hétre nagyon tartalmasak és értékesek voltak. Érezhetően sokat tanult minden résztvevő – a klub szervezőit beleértve – abból, hogy meghallgatta mások véleményét és ezáltal megismert más, új nézőpontokat, lehetősége nyílt más szemszögekből megközelíteni a kérdéseket, amelyekről beszélgettünk.

A beszélgetéseket Kata és én felváltva moderáltuk, hogy ezzel is biztosítsuk, hogy mindenki valóban lehetőséget kaphat véleménye kifejtésére, nem csak azok, akiknek ez egyébként is könnyebben megy. Számomra nagy öröm volt, hogy a résztvevők között kifejezetten sok nő volt – az állandó résztvevők nagyobb része, akik nagyon aktívan részt vettek a beszélgetésekben, vitákban, határozott véleményeket, illetve kritikákat fogalmaztak meg, ugyanakkor nyitottak voltak mások álláspontjára is.

A tavaszi tapasztalatok összegzése és kiértékelése, a fontosabb tanulságok levonása után szeptemberben egy másik helyszínen folytatjuk majd a foglalkozásokat, más résztvevőkkel. Újra megpróbálkozunk a szociális intézményekkel, illetve lehetséges, hogy egy munkásszállón fogjuk megszervezni a klubot.

Dósa Mariann

Fotó: Várady István

Newest Newer
Older Oldest