Aktuális / Közös városunk

A nemzetközi online konferencia célja, hogy megvitassuk, hogyan lehet ma küzdeni az igazságos városi társadalmakért. Az első másfél napban az egyenlőségért dolgozó városi kormányzás lehetőségeit és kihívásait vitatjuk meg, a harmadik napon pedig az állampolgárokat aktivizáló politikai oktatás fejlesztését járjuk körbe, különösen a hátrányos helyzetű emberek körében.

Az említett területek szoros kapcsolatban állnak egymással és egyszerre kell ezeket fejleszteni: a demokratikus önkormányzatoknak önkritikus módon kell magukat vizsgálniuk és fejleszteniük, mindeközben az állampolgároknak és önszerveződő közösségeknek képessé kell válniuk arra, hogy részt vegyenek az újonnan létrejövő politikai terek kitöltésében.

A Közös városunk konferencia a 2019-ben tartott eseményünk folytatása, ahol közel 400 ember gyűlt össze Európa számos országából, hogy megosszák a tapasztalataikat aktivizmusról és demokratikus városvezetésről. Ezt az izgalmas tapasztalatcserét és közös tanulási folyamatot szeretnénk folytatni számos online beszélgetéssel, műhellyel és pár személyesen megrendezett budapesti eseménnyel.

The Our Common City international online conference will examine different aspects of urban social justice work. In the first part we will discuss the possibilities and challenges of participatory and social justice-oriented urban governance. Later we will discover through panel discussions and workshops the development of grassroots education for the empowerment of citizens, especially those who experience exclusion.

These two topics are closely linked and need to be developed simultaneously: progressive municipalities need to examine themselves critically and improve their practices, while citizens and their organizations need to be empowered to participate in the newly emerging political spaces.

This event is a sequel to our conference held in 2019 when 400 people gathered from all around Europe to share and analyze their experiences in urban social justice activism and the democratic governance. We would like to continue this interesting learning process with panel discussions and workshops.

Résztvevők: Florian Schmidt (építési, fejlesztési és ingatlan-gazdálkodási tanácsos, Berlin), Rui Franco (helyettes városi tanácsnok, Lisszabon), Laura Colini (kutató és EU Városfejlesztés szakértő), David Bravo (Barcelona en Comú)

Moderátor: Polyák Levente, urbanista, Eutropian

Moderátor: Polyák Levente vagyok és az elmúlt években nagyon sokat dolgoztam Európában önkormányzatokkal és azt láttam, hogy nagyon sok előremutató intézkedés lépett érvénybe az elmúlt időszakban ezekben a városokban. Nemcsak Nyugat-Európában, de Dél-Európában is, sőt még Kelet-Európában is felmerültek ilyesmik. Ez egy nagyon érdekes lehetőség arra, hogy egy kicsit szembesítsük a különböző feleket Európa szerte.

Észrevettük, hogy a legfontosabb intézkedések, amelyekre a civil mozgalmak hatással tudnak lenni a lakhatás, a közösségi terek, a közösségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a dzsentrifikáció és a turizmus. Ezek éppen azok a területek, amelyekkel Budapesten is küzdünk. Tehát nagyon remélem, hogy az itt megosztott tapasztalatok nagyon hasznosak lesznek.

Arra kértül a vendégeinket, hogy először arról beszéljenek, hogyan jutottak el egy mozgalomtól a városházáig – hogyan indítottak mozgalmat, hogyan szereztek politikai erőt és hogyan lettek sikeresek. Valamint, hogy melyek voltak azok a szakpolitikai intézkedések, amelyeket magukkal hoztak és hogyan tudják ezeket valóban bevezetni, amikor már bejutottak a városházára. Különösen úgy, hogy erősen konzervatív bürokratikus korlátok veszik őket körül.

David Bravo: Szeretném megosztani veletek azt, hogy hogyan is kezeljük a dzsentrifikáció témáját Barcelonában elsősorban aktivistaként, illetve a városházán. A Barcelona en Comú civil mozgalommal már egészen a kezdetek óta együtt dolgozom, nagyon jó barátaim vannak ott, és közös küzdünk azért elsősorban helyi szinten, hogy a turizmus és a dzsentrifikáció ne tegye tönkre a várost, valamint a lakhatáshoz és a városhoz való jogért. Mi közösen úgy döntöttünk, hogy be akarunk jutni a város önkormányzatába egy olyan városban, ami több fronton is vesztésre állt. Ilyen volt a turizmus, ahol a városháza inkább a turistákért és nem a helyiekért dolgozott. A másik ilyen az ingatlanpiac és a mobilitás. Barcelonában nagyon sok probléma van az autós közlekedéssel.

Résztvevők: Iva Ivsic és Hana Jusic (Zagreb Je NAS!), Joanna Erbel (a Lengyel Városi Mozgalmak Kongresszusának (KRM) tagja és a Lakhatási Innovációs Hivatal igazgatója), Lenka Burgerova (Várostervezési, építészeti és közterületi tanácsnok, Prága)

Moderátor: Udvarhelyi Tessza

Udvarhelyi Tessza: Több oka van annak, hogy ezt a beszélgetést meg szerettük volna szervezni. Van néhány fontos állampolgári kezdeményezés Nyugat-Európában, amelyeknek sikerül vezetést szerezniük fontos városokban. De Kelet-Európáról mindig sokkal kevesebb szó esik, ráadásul Magyarországon elég alacsony az önbecsülésünk és sokszor szoktuk azt gondolni, hogy a csodák csak Nyugat-Európában tudnak megtörténni. Ez a beszélgetés elsősorban arról szól, hogy kitágítsuk a képzeletünket és elképzeljük önmagunkat olyan emberekként, akik tényleg progresszív baloldali politikát vezetnek be a kelet-európai országokban.

A másik ok, amiért nagyon szerettem volna ezt a panelt vezetni, az az, hogy a municipalizmus, amely valamennyire a mozgatórugója volt ennek a konferencia szervezésének, az egyik módja annak, hogy megváltoztassuk a társadalmat. Ehhez egy nagyon jó eszköz, hogy megközelítjük a városokat és a helyi közösségeket. A municipalizmus egyik központi gondolata a politika feminizálása, vagyis az, hogy döntéshozó helyzetbe hozhassunk nőket, olyan pozícióba, ahol tényleg befolyást tudnak gyakorolni a környezetre és azok az értékek, amelyeket képviselnek, a politikában is megjelenjenek. Ez a beszélgetés elsősorban erről a két témáról fog szólni.

Az első kérdés, amiről szeretnék beszélni, ez egy kicsit személyes, de természetesen abban az értelemben, hogy a személyes egyben politikai is. Hogyan kerültetek az aktivizmusba és hogyan a politikába? Van-e különbség a kettő között? Milyen különbséget láttok abban, hogy milyen hatással tudtok lenni a környezetetekre? Vannak-e különbségek, vannak-e hasonlóságok, és mit láttok a saját hatásotokként manapság?

Lenka Burgerova: Hogyan is kerültem az aktivizmusba? Azt hiszem, hogy 16 éves korom óta vagyok aktivista. Azokban az időkben láttam egy templomot, ami borzalmas állapotban volt a középiskolánk közelében. Voltam annyira fiatal, hogy bementem az önkormányzathoz, és azt mondtam, hogy adjanak nekünk pénzt, hogy felújíthassuk a templomot. Annyira meglepődtek, hogy azt mondták, oké. Tényleg adtak pénzt az 1990-es évek végén, eléggé sok pénzt, és aztán nagyon sok munka után tényleg fel is újítottuk a templomot. Ez volt az az esemény, ami ráébresztett arra, hogy sok esetben tényleg csak kérni kell és a politikusok akár még meg is csinálják, amit szeretnénk.

Vendég: Hana Jusic és Iva Ivsic (Zagreb Je NAS!)

Moderátor: Bálint Mónika (Civil Kollégium Alapítvány)

(a beszélgetés szerkesztett változata)

Bálint Mónika:Kb. egy évvel ezelőtt ismerkedtem meg a mozgalmatokkal és nagyon izgalmas volt az, ahogyan bevonjátok az embereket. Hogyan építettetek fel egy kampányt alulról szerveződve és mi volt az a módszer és hangvétel, amivel sikerült elérnetek az embereket?

Hana Jusic: Az egyik legnagyobb sikerünk az volt, hogy mindössze három hónappal az önkormányzati választások előtt gyűltünk össze először. Ez azért eléggé optimista dolog volt. Három hónap alatt elég nagy láthatóságot szerezzünk ahhoz, hogy komoly esélyt szerezzünk arra, hogy bejussunk az önkormányzatba. A Zagreb je Nasba a kezdeményezők mindenféle aktivista mozgalmakból jöttek. Például néhányan a 2009-es diákmozgalmakból érkeztek, ottani aktivisták voltak, akiknek már volt múltjuk az önkormányzattal való harc területén. Ők úgy gondolták, hogy egy politikai platformot hoznak létre, ami összegyűjti azokat az embereket, akik nem bíznak a politikai pártokban. Horvátországban a politikai pártok nem nagyon népszerűek, hiszen sokan korruptnak látják őket.

Először a tagok a mi aktivistáink volta, de mivel nem akartuk, hogy ez a kezdeményezés be legyen zárva egy értelmiségi körbe, meghívták azokat az embereket is, akik a különböző helyi küzdelmekben vettek részt és konkrét ügyekért harcoltak. Ők olyan emberek voltak, akik a saját negyedükben aktívak voltak és nem volt hozzánk hasonló hátterük. Ugyanígy igyekeztünk minél nagyobb láthatóságot elérni a médiában, illetve művészeket megszólítani és a magunk oldalára állítani. Három hónap alatt a mozgalom egyre nagyobbra duzzadt. Az emberek, akik különféle területekről érkeztek, mind hozzátettek ehhez a mozgalomhoz.

Vendég: Bernardo Gutiérrez (MediaLab Prado)

Moderátor: Polyák Levente (Eutropian)

(a beszélgetés szerkesztett változata)

Moderátor: Bernardo Gutiérrez-zel vagyunk itt, aki Madridban dolgozik, a madridi MediaLab-Prado laborjának vezetője és a 15M mozgalomnak is a tagja. A mai témánk a hálózatos részvétel a városi demokráciában, vagyis az, hogy hogyan lehet részt venni, milyen formái vannak a részvételnek, beleértve a digitális technológiát is. Ezekről fogunk beszélgetni. Az első kérdésem, hogy miért a részvételi döntéshozatal a magja az egész mozgalomnak, ez hogyan bontakozott ki?

Vendég: Joanna Erbel (Lengyel Városi Mozgalmak Kongresszusa, Lakhatási Innovációs Hivatal)

Moderátor: Misetics Bálint

(a beszélgetés szerkesztett változata)

Misetics Bálint: A vendégünk Joanna Erbel szociológus és városi aktivista, aki 2014-ben Varsóban a Zöld párt polgármesterjelöltje volt és városi mozgalmakban is dolgozik. Ő felelt Varsó lakásfejlesztési politikájának kidolgozásáért és jelenleg annál a szervezetnél dolgozik, amely a kormány lakáspolitikájának végrehajtásáért felelős. Először Joanna bemutatja a Lakhatás 2030 programot, amely Varsó lakhatási stratégiai programja, majd két témát fogunk részletesebben átbeszélni. Az első a lakásbérleti piac, a második pedig a kilakoltatások. Fogunk beszélni egy konkrét törvényről is, ami Magyarország vonatkozásában nagyon érdekes lehet a szociális lakhatás tekintetében, mert lényegében jogot biztosít a szociális bérlakásokhoz azok számára, akiket kilakoltattak vagy akiket a kilakoltatás fenyeget, amennyiben megfelelnek bizonyos feltételeknek.

A helyi politika megújítása Magyarországon

Vendégek: Baranyi Krisztina (önkormányzati képviselő, Budapest IX. kerület), Gidai Judit (MOST Egyesület, Veszprém), Pikó András (C8 - Civilek Józsefvárosért), Varga Andrea (Padtársak, Miskolc)

Moderátorok: Kemény Vagyim (Tilos rádió), Nyári Juli (Civil Hírügynökség, Tilos Rádió)

(a beszélgetés szerkesztett változata)

Nyáry Juli: Nagyszerű példákat hallottunk az elmúlt másfél napban a konferencián. Ti hogyan kezdtétek, hogyan keveredtetek bele a politikába, mi volt a motiváció? Magyarországon az aktivista egyenlő a reménytelen küzdelmet viselővel. Mi az, ami ebben a reménytelen küzdelemben ad valami hátteret?

Baranyi Krisztina: Én azért lettem politikus, mert aktivistaként nem lehet semmire jutni. Konkrétan a 2008-2009-es romák elleni gyilkosságsorozat után kezdtem el érdeklődni a közélet iránt, aminek éppen ma van a 10 éves évfordulója. Azt éreztem, hogy a Magyarország történetében példátlan rasszista indíttatású gyilkosságsorozat nem kelt semmilyen hullámot a magyar közéletben. Azóta sem történt meg a szembenézés ezzel. Ezért kezdtem a közélettel foglalkozni és akkor még civil voltam. Később azért lettem párttag, hogy azokat a célokat, amikért dolgozom, érvényre tudjam juttatni, eredményeket tudjak elérni. Mert azt láttam, hogy a magyarországi civil tevékenység az addig tud eljutni, hogy megjeleníti a problémákat, viszont a megoldásra nincsenek eszközei, így a politikának kell beavatkozni. Egy jó ideig reménytelennek láttam azt, hogy civil kezdeményezéssel valódi változást lehessen elérni.

Vendég: Dobrica Veselinovic (Ne Da(vi)mo Beograd)

Moderátor: Udvarhelyi Tessza

(a beszélgetés szerkesztett változata)

Udvarhelyi Tessza: Workshopunk témája, hogy miként születik egyetlen apró témából kiindulva egy nagyobb vízió az egész városról. Ez azért fontos, mert ha megnézzük Budapest mozgalmi térképét, akkor nagyon sok csoportot látunk, akik különböző ügyekért küzdenek, de nincsenek nagyobb városi mozgalmak. Ez a beszélgetés nagyon fontos nekünk, mert jelenleg ott tartunk, hogy vannak állampolgárok, akiket érdekelnek bizonyos ügyek a városban, de egymástól elszigetelten működnek és nagyon félnek attól, hogy politikával foglalkozzanak, vagy attól, hogy az aktivizmusuk nagyobb léptéket öltsön. Meghívtuk Dobrica Veselinovic-ot Belgrádból, aki megosztja velünk saját tapasztalatait. Ő is saját mozgalmat szervezett, ami egy konkrét témával kezdődött, azután átfogóbb politikai kérdésekkel kezdett foglalkozni. Dobrica el fogja mondani, hogy milyen kontextusban alakultak meg és, hogy mi az ő mozgalmuk, én pedig közbe fogom szúrni a kérdéseimet és titeket is biztatlak, hogy tegyétek fel a kérdéseiteket.

Dobrica Veselnovic: Belgrádban nagyon érdekes a helyzet, hiszen Szerbia és Magyarország között nagyon sok a hasonlóság. Látni fogjuk a hasonlóságokat, amelyek kormányaink részéről mutatkoznak meg. Fogok beszélni arról, hogy miként kezdődött a mozgalmunk és miként fejlődött tovább és hogyan indultunk a tavalyi önkormányzati választáson. Bemutatok néhány rövidfilmet és videót, valamint szó lesz arról, hogy miért a kacsa a mozgalom jelképe.