Aktuális / Kritikai pedagógia

A felszabadítás pedagógiája - beszámoló a 3. alkalomról

 

A Felszabadítás pedagógiája képzés utolsó két napos alkalma már a búcsúzkodás és a jövő tervezésének jegyében telt. Első nap még megismerkedhettünk két új módszerrel. Csoszó Gabriella meghívott vendégként mesélt a munkájáról. Fényképek készítése és elemzése körül forognak az ő foglalkozásai. Ezek a képek segítenek abban, hogy részvevők beszéljenek a környezetükről és tudatosabban viszonyuljanak hozzá, gondolkozzanak, hogyan alakíthatnak rajta. Gabi egyébként A Város Mindenkié csoportnak is tartott már képzést, a szervezetről a sajtóban megjelenő képek sokszor az általa képzett hajléktalan aktivisták képei.

Aztán a másik módszert, a közösségi riport készítését kicsiben ki is próbáltuk. Ennek az a lényege, hogy néhány érintett riportvideóban valahogy elmondja a véleményét, ismerteti azt a helyzetet, amivel a riport foglalkozik. Ez a helyzetről való információ gyűjtésének és feldolgozásának ahogy mi is megtapasztaltuk, nagyon élvezetes módszere. Sőt, lehetőséget ad a megosztásra, kommunikációra is, akár döntéshozatalban felelős emberekkel.

Ez után olyan programpontok jöttek amikor kipróbáltuk azokat a foglalkozásterveket, amikkel társaink készülnek, vagy készültek a gyakorlótanításukra. Egy ilyennek fejeződött be a szombat és egy ilyennel kezdődött a vasárnap is.

Meghallgattuk egymás beszámolóit a gyakorlótanításaikról és egy kis időt töltöttünk azzal is, hogy tervezgettünk, ki hogyan fogja az itt tanultakat továbbvinni, milyen tevékenységet tervez, ami kritikai pedagógiához köthető.

Értékeléssel zártuk a képzést. Elővettük azokat a célokat és félelmeket is, amiket még a kezdetek kezdetén írtunk össze. A visszajelzések határozottan pozitívak voltak. Mindannyian örültünk, hogy megismerhettünk ennyi lelkes és hasonló irányba változtatni akaró embert, valamint ennyi példát és módszert, amit alkalmazhatunk. Reméljük még látjuk egymást és nem adjuk fel azokat a terveket, amikről meséltünk.

Ván Janka

Fotó: Várady István

A felszabadítás pedagógiája - a második alkalom után

 

Az első alkalommal bár részletekbe menően nem tudtunk belemenni a kritikai pedagógia fogalomkörébe, a csoportmunkában elvégzett együttgondolkodás számomra a mindennapi gondolkodásban is gyökeret vert. Az első alkalom után hasznos volt a több hetes szünet is, mivel így tudott érni az első alkalom csoportmunkája.

A szünetben külön feladatot is kaptunk, előre elkészített sablon alapján megterveztük az általunk tervezett kritikai pedagógia alkalmat, melyet saját csoportunkkal, közösségünkben tartunk. A feladat elkészítése nem volt könnyű, sokat kellett érlelni csoportunk potenciális igényeit, saját készségeinket és érdeklődésünket is, a feladat azonban mindenképpen megnyitotta a gyakorlati megvalósítás lehetőségét, hiszen össze tudtuk benne adni azt, amit már tudunk, ismerünk, és amit elsajátítottunk az első alkalommal. A feladat leadása után mindenképpen tudatosabban indultam neki a második alkalomnak. A "nagy" feladat mellett többen vállalhattunk kisebb, bemelegítő feladatok megtartását a második alkalmon, így szintén gyakorolhattuk a tréneri szerepet.

A második alkalmon a bemelegítő feladatok után külön módszertani segítséget is kaptunk a tréneri szerep értelmezéséről az első nap első felében, majd délután két lehetséges kritikai pedagógiai megközelítés, módszertan eszköztárát ismerhettük meg. Először fórumszínházas feladatokba kóstolhattunk bele, melyeket mi is elvégeztünk. Elsősorban képszínházas módszerekkel dolgoztunk, és elnyomott-elnyomó viszonyokat dolgoztunk fel. A délután második részében részvételi akciókutatással foglalkoztunk, egy rövid bevezető után jó példákat ismerhettünk meg, majd röviden mi is modelleztünk egy kutatás vázlatos felépítését. A feladatokat itt is közösen végeztük, így ezek során nem csak a témával, de az eszközökkel és feldolgozás módjával is ismerkedtünk.

A második nap bemelegítő feladatai után igazán inspiráló délelőttöt töltöttünk különböző civil szervezetek képviselőivel, akik munkájukban megjelenítik a kritikai pedagógia egy-egy szeletét. Többek között hallhattunk börtönökben végzett közismereti foglalkozásokról, mélyszegénységben élőkkel közösen feldolgozott nagypolitikai vitákról, borsodi településeken, nők részvételével eljátszott szociodrámáról, és budapesti közösségi térben fiatalokkal végzett esélyteremtő munkáról.

Ez az alkalom a megismerésen túl a kérdések feltételének is teret engedett, emellett a kapcsolatépítés is helyet kapott. A délután folyamán feldolgoztuk az elküldött próbatanítás terveket, mindenkinek lehetősége volt átbeszélni a tervével kapcsolatos kérdéseit, visszajelzést kapott a megvalósításra vonatkozóan. Ahogy az elejétől tudtuk, egyre jobban központi szerepet kaptunk mi, résztvevők, így tudtunk egyre jobban bevonódni a folyamatokba, illetve dolgozni a saját "projektünkön".

A nap zárásaként lehetőségem volt elgyakorolni a saját óratervemet, melynek bemutatására egy órát kaptam, majd fél órában a visszajelzések következtek. Mivel sosem csináltam még hasonló dolgot, nem tudtam, milyen hatással lesznek a feladatok a résztvevőkre. A bemutató alatt a szabadság fogalmával dolgoztunk, melyet egy interaktív slam poetry szöveg segítségével dolgoztunk fel. Először én adtam elő a szöveget, melynek kérdéseire a közönségnek kellett a szabad szóval válaszolnia. Mivel a kérdések között voltak provokatívabbak is, a produkció után ki tudtuk elemezni, hogy milyen értelmezései vannak annak, hogy mi szabad és mi nem, számunkra mit jelent, hogy valamit megengedünk-e vagy sem (akár magunknak is), illetve milyen az, ha valaki ki szeretne mondatni valamit, amit mi nem tartunk helyesnek. Ezután a szöveg segítségével kis csoportokban részletesebben belementünk egy-egy témába, például meddig szabad elmenni, ha valaki nemet mond nekünk, vagy szabad-e nekünk másokon nevetnünk, hogy felsőbbrendűnek tarthassuk magunkat. A visszajelzések nekem a vártnál is hasznosabbak voltak, sokat tudok finomítani az előzetes terveken.

A következő alkalmon a többiek próbatanítását fogjuk "elgyakorolni", így minél többen visszajelzést tudunk kapni a tervezett alkalomról. Első kézből mondhatom, nagyon sokat segít.

Vercseg Zsuzsanna

Fotó: Várady István

Nemcsak pedagógiai szemlélet, hanem cselekvési folyamat - beszámoló a Felszabadítás Pedagógiája képzésről 1.

 

Már nagyon vártuk a kritikai pedagógia képzést, és nem is csalódtunk, nagyon inspiráló volt az első két nap. Sokszínű társaság jött össze, ez szerintünk – visszajáróként mondjuk – a KIA képzések egyik különlegessége, hogy így a különböző alapokra építkezve tanulhatunk együtt. Mi a csapatunkkal egy ifjúsági közösségi hely létrehozásán dolgozunk Deviszont! néven, és erre szeretnénk felkészülni minél jobban, ezért is jöttünk el a képzésre.

Az ismerkedés után először a kritikai pedagógia elméleti alapjait beszéltük át, Paulo Freire nézőpontját vizsgáltuk meg részletesebben, aki ennek a szemléletnek a legismertebb képviselője. Nagyon izgalmas volt kis csoportokban átbeszélni, hogy milyen sok ponton fontos nekünk, amit még a hatvanas években gondolt az elnyomásról, és a felszabadítás pedagógiájáról. Végül azzal zártuk a napot, hogy beszéltünk olyan magyar példákról, amik valamilyen szempontból kritikai pedagógiának tekinthetők, például a bögötei anarchista iskoláról vagy a Népi Kollégiumok Országos Szövetségéről. Szuper volt, hogy valójában minden egyes foglalkozással egyben egy módszert is tanultunk. Ahogy mi feldolgoztunk a képzés során az egyes résztémákat, azokkal a módszerekkel mi is tudunk majd dolgozni a saját csoportunkban.

Másnap megpróbáltunk közösen definiálni, hogy számunkra mit jelent a kritikai pedagógia, ami kapcsán rengeteg apró dilemma és kérdés vetődött fel. Mint például, hogy mi a célja, mik az értékei és eszközei. Abban maradtunk, hogy számunkra ez nem csak pedagógiai szemlélet, hanem cselekvési folyamat is egyben, aminek célja az elnyomás tudatosítása és felismerése, a hatalmi viszonyok megértése és megkérdőjelezése, valamint az elnyomás alóli felszabadulás és a kritikai gondolkodás.

Ezen a hétvégén még hangsúlyosabb volt az elmélet, de innentől egyre inkább a gyakorlat irányába haladunk majd. A második nap végén már rátértünk a tanítási gyakorlatunk tervezésére, mivel az is a képzés része, hogy mindannyian megpróbálunk valamilyen közösségben foglalkozást tartani a tanult módszerekkel. Ezeket közösen is tervezzük, és segítjük egymást az első lépésekben. Egyelőre még csak az ötletelés és kísérletezés fázisában vagyunk ezzel kapcsolatban, de nagyon izgalmasnak ígérkezik, úgyhogy szorítsatok, hogy jól sikerüljön!

Fernengel Ági és Szarka Alexandra

Fotó: Várady István

A felszabadítás pedagógiája - képzés a Közélet Iskolájában

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Erre a képzésünkre elsősorban a hátrányos helyzetű emberek érdekeit védő szervezetek, önszerveződő közösségek és társadalmi mozgalmak képviselőit várjuk, akik szeretnék, ha a szervezetükben nagyobb hangsúlyt kapna a rendszerkritikus gondolkodás, a politikai oktatás és az állampolgári tudatosság fejlesztése. Tehát nem elsősorban pedagógusokat várunk, hanem mindenkit, aki egy szervezetben vagy közösségben szeretné előmozdítani a rendszerkritikus tudatosodást és a közös tanulás gyakorlatát.

A képzés alapját a Latin-Amerikából származó kritikai pedagógia módszertana adja, amely ötvözi a kritikai gondolkodást és a civil szerveződést. A Közélet Iskolája kurzusának célja, hogy megerősítse a rendszerkritikus gondolkodás, a tanulás és a politikai tudatosság szerepét a magyarországi társadalmi mozgalmak, civil szervezetek és informális csoportok munkájában. A képzés résztvevőinek a három kétnapos alkalom között meg kell valósítania egy tanítási gyakorlatot, amit közösen dolgozunk és értékelünk ki.

A képzés tervezett témái:
* a kritikai pedagógia hagyományai Magyarországon és a világban
* a kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata
* társadalmi egyenlőtlenségek és politikai részvétel
* részvételi akciókutatás, Fórum Színház és egyéb részvételi módszerek

A képzést Végh Panni és Udvarhelyi Tessza tartják, meghívott előadók és képzők segítségével.

Mikor? 2017. március 31-április 1, május 5-6, május 26-27: 10-18h
Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 40.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. március 6. (hétfő)

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Ha szeretnéd, hogy minél több hátrányos helyzetű ember vehessen részt a képzéseinken, támogasd munkánkat!

The Pedagogy of Liberation

DSC09001.jpg
on lh4.googleusercontent.com

From 15 to 18 April, 2016 I could take part in my first (!) School of Public Life training. For years I have been a regular (one might say excessive) participant in various training courses, commuting between Budapest, Pécs and Kunbábony, so I have picked up the knowledge and methodological skills which I can rely on in the course of my activities. The critical pedagogy training of the School fit well in this process.

3 days of intensive learning, dialogue, practice and constant thinking can be demanding, but for me it was this intensity that inspired me so much that I wasn't going home stumbling and dozing each night after 8 hours of training. On the contrary, I was full of ideas and ready for action. I realized with satisfaction that I was involved in something useful despite the fact that I had spent the whole day between four walls, not even noticing the summer weather outside.

As a few of us emphasized at the beginning of the training, critical pedagogy was actually what we had been doing for a long time, although not consciously. Therefore, we considered the training essential, as it is difficult to achieve things without a solid basis. A methodologically diverse and flexible, philosophically solid and commitment-demanding theory was disclosed to us by our “trainers”, who were actually our companions in the discussion. Principles cannot be learned. Understanding, developing, tasting, rejecting some parts and highlighting the hidden aspects: that was the process we went through during the three day discussion. We were assisted by the methodology our trainers used to guide the conversation. We were learning how we were learning.

Over the three days we outlined the theory of critical pedagogy, the characteristics of its "game master", examples from Hungary (because certainly there are some, past and present as well), we talked about the social reality around us and finally about the most feared part for us, the practice lesson teaching. The practical nature of the last day's syllabus frightened and at the same time reinforced us: it proved not to be an impossible task.

That evening on the way home I could not focus on the book in front of me, or on my highly incomplete papers to be submitted at university. My thoughts were spinning while my body strongly objected to staying awake after three demanding days. So I drifted into troubled dreams, of course about the practical implementation that is ahead of me.  We can say, therefore, that my deliverable practice teaching will be the result of a nightmare, hopefully not of the worst kind.

Thanks for the inspiration to our educators, to my companions and to the nice weather! It is never too early to realize what it takes to achieve real change. But it is not enough to know, you must dare to act on it. 

Therefore I wish all of you a lot of courage and good work!

Fanni Sarolta Aradi

Activist of The City Is For All, Pécs

Beszámoló a Felszabadítás pedagógiája képzés 2. részéről

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

Az áprilisi találkozónk óta többségünk a felszabadítás pedagógiája gyakorlati oldalába is belekóstolt. Az volt ugyanis a házi feladatunk, hogy a felszabadítás pedagógiájának szellemiségében előkészítsünk és levezessünk egy tanítási órát, műhelymunkát vagy más oktatási alkalmat. Természetesen ezután a  júniusi találkozó első napját teljes egészében a házi feladat megvalósítása, azaz a gyakorlati oktatás során szerzett tapasztalataink felelevenítésével és feldolgozásával töltöttük. Természetesen, írom, hiszen a felszabadítás pedagógiájának egyik jellegzetessége, hogy házi feladat sem amolyan „zsákutca,” mint a hagyományos oktatásban, hanem a képzők és képzettek által megtett közös út szerves része.

Áprilisban még együtt készültünk a feladatra, később képzőink támogatásával, de külön-külön terveztünk meg egy-egy tanítási alkalmat, és ugyan a lebonyolításban már csak magunkra hagyatkozhattunk, de utóbb a tapasztalatcsere és az egymásnak adott visszajelzések révén mégis az egész csoport meríthetett az egyéni munkák eredményeiből. Nemcsak a júniusi három nap, de az egész felszabadítás pedagógiája képzés legtanulságosabb munkafolyamata volt ez a számomra, mert megerősített abban, amit tanárként eddig is vallottam: hogy tanulni tanítva, tanítani tanulva kell és érdemes.

A felszabadítás pedagógiája képzés során engem ért legfontosabb új felismerés pedig az volt, hogy merőben eltérő hátterű, értsd iskolázottságú, neveltetésű, életmódú emberekből is meglepően rövid időn belül hatékony tanulóközösség formálódhat, amennyiben ugyanazzal az általuk és a képzőik által is jelentősnek tartott céllal vágnak bele a tanulási folyamatba. Ehhez azonban nem elég egy tanulási célt egyszer közösen meghatározni majd kitűzni, legalább olyan fontos minden tanulási egység (a képzés egy-egy napja, illetve ezeken belül a különböző részegységek) elején és végén közösen átgondolni, az éppen elsajátított ismeretanyag és/vagy az elsajátítás módja hogyan viszi a tanulóközösséget közelebb célkitűzéséhez. Egyrészt így a tanulóközösség tagjai, miközben igen eltérő módszerek és megoldások sokaságával szembesülnek, továbbra is egy átlátható, demokratikus folyamat részének érezhetik magukat, másrészt lehetőségük nyílik arra, hogy részegységenként újra meg újra megvizsgálják, milyen vagy mennyiben módosult személyes viszonyuk a közös célkitűzéshez.

A hatnapos képzés során a munkafolyamatot kísérő módszertani magyarázatok, visszautalások és értékelő hozzászólások révén az ismeretátadással párhuzamosan az ismeretátadás módozatairól is állandóan tanulhattunk, azaz részeseivé váltunk egy folyamatnak, amelyben tartalom és a forma mindvégig kéz a kézben mendegélt. Pontosan ezáltal, mert a képzés menete mindenkor átlátható volt és mégis árnyaltan összetett, a felszabadítás pedagógiájával való ismerkedésünk olyan gazdag volt, hogy az leginkább egy izgalmas, reményteljes új világ felfedezését idézte. Köszönöm, hogy részese lehettem!

Bakos Petra

Fotó: Várady István

Fotók a képzésről: https://picasaweb.google.com/105643963445613983530/6298755598250304497

A felszabadítás pedagógiája - beszámoló 1.

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

Április 15-étől 18-áig vehettem részt életem első (ez a tény engem is meglepett) Közélet Iskolája képzésén. Évek óta rendszeres (mondhatni visszaélésszerű) képzés-járó vagyok; Budapest, Pécs és Kunbábony között ingázva szedtem magamra azt a tudásbéli és módszertani háttért, amelyre tevékenységem során támaszkodhatok. Ebbe a folyamatba illeszkedett az Iskola kritikai pedagógia képzése.

3 nap intenzív tanulás, párbeszéd, gyakorlat és folyamatos gondolkodás megerőltető lehet, ám számomra pont az ezt kísérő intenzitás dobott fel annyira, hogy 8 óra után nem fáradtan botorkálva, bóbiskolva mentem haza minden este, hanem tettre készen, gondolatokkal telve és elégedetten konstatálhattam: aznap annak ellenére vettem részt valami hasznosban, hogy a 4 fal között még a nyárias időjárást sem érzékeltem.

Ahogy azt többen is kiemeltük a képzés elején, a kritikai pedagógiai valójában az, amit sokan, régóta csinálunk, csak éppen nem tudatosan. Ezért is tekintettünk hiánypótlóként a képzésre, hiszen szilárd alapok nélkül nehéz építkezni. Módszertanában szerteágazó, rugalmas és sokszínű, filozófiájában pedig szilárd és elkötelezettséget követelő elmélettel ismertettek meg minket „képzőink”, beszélgetőtársaink. Egy szellemiséget megtanulni nem lehet. Megérteni, alakítani, ízlelgetni, elvetni részeit és kiemelni rejtett vonatkozásait, ez a folyamat, amelyen 3 nap beszélgetés alatt mentünk át. Segítségünkre pedig az a módszer volt, mellyel a képzők mederben tartottak minket. Azt tanultuk, ahogyan tanultunk.

A 3 nap alatt felvázoltuk a kritikai pedagógia elméletét, az azt művelő „játékmester” ismérveit, magyarországi példáit (mert bizony vannak azok is, múltban és jelenben is), beszélgettünk a minket körülvevő társadalmi valóságról és végül arról, amitől a legjobban féltünk, a próbatanításról. Az utolsó nap gyakorlatorientált tematikája megriasztott és egyben meg is erősített minket: nem lehetetlent vállaltunk.

Aznap este, hazafelé a vonaton sem tudtam az előttem lévő könyvre, vagy a másnapi erősen hiányos egyetemi beadandóimra koncentrálni. Pörögtek a gondolataim, miközben a testem erősen tiltakozott a 3 napos igénybevétel utáni ébren maradáshoz. Így aztán zavaros álomba merültem, melynek tárgya természetesen az előttem álló gyakorlati megvalósítás volt. Mondhatjuk tehát, hogy teljesítendő próbatanításom egy lázálom eredménye lesz, remélem annak azért a jobbik fajtájából.

Köszönöm az inspirációt a képzőknek, a társaimnak, a szép időnek! Nem lehet elég korán felismerni, hogy mi az, amivel valódi változást lehet elérni. De nem elég tudni, merni kell tenni is érte.

Ezért sok bátorságot és jó munkát kívánok mindenkinek!

Aradi Fanni Sarolta, az AVM Pécs aktivistája

Fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

A Felszabadítás pedagógiája - képzés a Közélet Iskolájában

Fotó: Vörös Anna (www.fotokontakt.hu)
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a képzésünkre elsősorban a hátrányos helyzetű emberek érdekeit védő szervezetek, önszerveződő közösségek és társadalmi mozgalmak képviselőit várjuk, akik szeretnék, ha a szervezetükben nagyobb hangsúlyt kapna a társadalmi berendezkedéssel kapcsolatos rendszerkritikus gondolkodás, a politikai oktatás és a hátrányos helyzetű emberek állampolgári tudatosságának fejlesztése. Tehát nemcsak pedagógusokat várunk, hanem mindenkit, aki egy szervezetben vagy közösségben szeretné előmozdítani a rendszerkritikus tudatosodást.

A képzés alapját a Latin-Amerikából származó kritikai pedagógia módszertana adja, amely ötvözi a kritikai gondolkodást és a civil szerveződést. A Közélet Iskolája kurzusának célja, hogy megerősítse a pedagógia, a rendszerkritikus gondolkodás és a politikai tudatosság szerepét a magyarországi társadalmi mozgalmak, civil szervezetek és informális csoportok munkájában. A képzés résztvevőinek a két háromnapos alkalom között saját közösségükben kell megvalósítania egy próbatanítást, amelyet közösen dolgozunk és értékelünk ki.

A képzés tervezett témái:

* a kritikai pedagógia története Magyarországon és a világban

* a kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata

* társadalmi egyenlőtlenségek és politikai részvétel

* részvételi akciókutatás, Fórum Színház, művészet és részvétel

Mikor? 2016. április 15-16-17. (pén-szom-vas) és június 17-18-19. (pén-szom-vas)

Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 40.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés e-mailben a honlapon található jelentkezési lap kitöltésével vagy az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2016. április 1. (péntek)

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com, www.kozeletiskolaja.hu

Fotó: Vörös Anna

​ A training of liberation

2015. április 1.
from Közélet Iskolája on Picasa

If the structure does not permit dialogue, the structure must be changed.

Paulo Freire

To educate as the practice of freedom is a way of teaching that anyone can learn.

Bell Hooks

Between March 4 and May 13, we participated in the training by the School of Public Life on critical pedagogy. On six occasion we spent a day together and took a look at critical pedagogy from many angles, learnt about its origins and forerunners in Hungary, met teachers who work with practices close to critical pedagogy, learnt about ‘forum theatre’ which motivates spectators to change the world around themselves, about participatory action research, about non-blindness, the glass-elevator, Lemonland and the oppressive and liberating nature of technology, participated in a teachers’ meeting and wrote an action plan.

We came from many places, bringing together different teaching and learning experiences. During the training we also learnt from each other, not by chance only, but because this is a fundamental part of the approach.

Critical pedagogy breaks up the traditional teacher-student relation; the process of learning is the common creation of knowledge, the teachers are replaced by the companions helping the common learning: the facilitators. Critical pedagogy is theory and practice at the same time. It represents a firm – leftist – set of values, which becomes authentic and interpretable in the pedagogical – teaching and learning – practice. In the training we together collected (see figure) – on the basis what we experienced – what we consider as critical pedagogy, i.e. we learnt the meaning through practice and created something new, which we – following the principles of critical pedagogy – do not take for carved in stone, are any time ready to discuss among ourselves or with anybody else.

This theory overthrows the hierarchies of the Prussian-style educational systems that we take for normal. As every idea, every theory is constantly being challenged; the teacher loses the position of sole holder of knowledge. A natural consequence of this process is also that it constantly questions the ruling oppressive systems and searches the hidden dynamics if power. Critical pedagogy does not stop at the (often) self-centered profession of "teaching-learning", but aims at abolishing the disclosed unjust relations and at creating – or letting the oppressed create for themselves – alternatives, that end hierarchy itself. It is very important to note that the goal is not to lift the oppressed – as thereby easily new oppressor could emerge – , but to liberate and to be liberated, i.e. to end oppression as such.

During the training each day we felt how we more and more adopted the critical approach and practice. This was to a great extent due to the methodology that our trainers carefully selected (and, as we later learnt, constantly re-designed) to fit the subject and the group. After a time we realized that we have developed a common set of values that made us force some external trainers to involve us more or even to contest their own statements.

Obviously the experiences of the training did not only influence our thinking and acting within the "school". Although we were interested in and critical towards different subjects, there is one thing we all learnt: to some extent we all became – if possible – experts in oppression, and are able to spot injustice stemming from oppression in ourselves, in our private life and in society, politics. We search the flaws at a systemic level, rather than on the level of the individual, be it an oppressor or an oppressed. The question remains: with the knowledge acquired, how are we going to deconstruct the system, which is entirely built on oppressive practices?

Bori Buda, Nóra Feldmár, István Tompa (actor-participants)

What is critical pedagogy?

School of pedagogy

Critical approach

Democratic pattern

Process of challenging

Criticism of structures of society and inequality

Knowledge is not a privilege

Revolution of love

Method of teaching/learning

What is its methodology?

Democratic way of operation

Asking questions

Dialogue

Student determines the conditions, environment

Accessible/understandable language

Action

Shared creation

Dismantling, alternating the role of teacher/student

Process is the key/essence

What are its goals?

Changing power structures

Understanding oppression

End need/motive of oppression

End inequality

Change

For whom is it?

Children

Adults

Oppressed

Oppressors

Older Oldest