Aktuális / Kritikai pedagógia

A tanulási folyamat, mint a felszabadulás útja

 

Gramsci öröksége

Gramsci pedagógiai programjának kiindulópontja önmagában radikális: minden ember eredendően művelt, csak – az ő szavaival – fegyelmezetlenül. Ennek nyomán Gramsci a pedagógia vizsgálata során, illetve pedagógiai reform elképzelései megfogalmazásakor is arra a kérdésre keresi a választ, hogy a munkásosztály hogyan lehet intellektuálisan autonóm, hiszen csak így tudja betölteni történelmi feladatát: csak így tudja megszervezni és vezetni saját mozgalmát, amelynek révén uralkodó osztállyá válhat.

Gramsci ezekre a kérdésekre fűzi fel programját, ami szerint a pedagógiának mindig a résztvevők saját helyzetének értelmezésén kell alapulnia. Vagyis a tanulás nem elvont eszmékről szól, nem valamiféle eleve meglévő tudást kell elsajátítanunk, nem adatokat és tényeket kell bemagolnunk, hanem a megértés a cél és a tudatossá válás – a megértett elképzelések, társadalmi folyamatok, élethelyzetek tudatosítása. Innen lehet elindulni az autonóm intellektus elérése felé. Gramsci számára nagyon fontos alapvetés volt – és ebben a Közélet Iskolája felfogása némileg eltér az övétől –, hogy a pedagógia semmiképpen nem jelenthet leegyszerűsítést vagy vulgarizálást. Nem gondolja és nem javasolja, hogy a munkásosztály számára bármit le kellene egyszerűsíteni. Itt még nem térünk el tőle, az eltérés abban áll, hogy Gramsci azt vallja, hogy már fiatal kortól kemény, fegyelmezett intellektuális munkára van szükség, szerinte csak ezen az úton lehet elsajátítani a kritikai gondolkodás képességét és azt a képességet, hogy az ember ki tudja szűrni és értelmezni tudja a lényeges összefüggéseket. Ennek a kemény, fegyelmezett munkának az elvárása az, amitől mi eltérünk, amit később fogok kifejteni.

Gramsci másik fontos pedagógiai alapvetése, amire a Közélet Iskolája szintén erősen támaszkodik, abban áll, hogy a tanulás a munkásosztály számára egy lehetőség is arra, hogy – akár csak időlegesen – kiszabaduljon a bérmunka zárt világából. Vagyis a tanulás tulajdonképpen kizökkenés is – egy nagyon termékeny folyamat, különösen ahhoz a monotóniához képest, amit egy bérmunkás a mindennapi életében és a munkájában megtapasztal.

Szorosan kapcsolódnak pedagógiai programjához az értelmiség szerepével kapcsolatos elképzelései, ami bennünket is nagyon foglalkoztat a Közélet Iskolájában – a saját magunk szempontjából és össztársadalmi szempontból is. Gramsci kritikusan és progresszíven viszonyul az értelmiség szerepéhez. Számunkra a legfontosabb mondanivalója ebben a tekintetben az, hogy a munkásosztálynak ki kell termelnie saját értelmiségét. Ezt nevezi ő szerves értelmiségnek. A Közélet Iskolája egyik fő feladata pontosan ennek a folyamatnak a  támogatása.  Ez  a  pedagógia  forradalmi,  felforgató  feladata:  előmozdítani,  hogy  a kiszolgáltatott helyzetű emberek aktív alakítói legyenek a társadalomnak, ne pusztán résztvevői. Hogy képessé váljanak arra, hogy alakítsák a maguk körüli valóságot – és akkor ez már nem is „maguk körüli” valóság, hanem egy olyan társadalom, aminek ők is egyenlő, cselekvő tagjai. Felmerülhet a kérdés, hogy mi más lehetne a pedagógia funkciója, de közben látjuk, hogy ami pedagógia címszó alatt történik például Magyarországon, az egyáltalán nem ebbe az irányba mutat. A Közélet Iskolája ezen szeretne változtatni és ehhez a kritikai pedagógia megközelítésére támaszkodunk.

Ez a pedagógiai iskola sokat merít Gramsciból, de sok más gondolkodó/pedagógus munkásságára is támaszkodunk: nagyon fontosak számunkra többek között Paulo Freire, Michelle Fine és bell hooks tanításai.

A kritikai pedagógia elmélete

Már a kritikai pedagógia megnevezés is utal arra, hogy ez egy marxista pedagógiai megközelítés, amennyiben a követői minden esetben rendszerkritikus társadalmi tudást adnak át, illetve osztanak meg és – ezzel szoros összefüggésben – azok, akik a tanulási folyamat középpontjában állnak, elnyomott helyzetben vannak. A kritikai pedagógia tehát nem egy gyakorlati módszertan, hanem egy nézetrendszer, egy filozófia – eszmei és elméleti támpontokat ad azzal kapcsolatban, hogy a pedagógia hogyan lehet a felforgató társadalmi-politikai munka eszköze, illetve terepe. Ezért óhatatlanul kritikai tudást, rendszerkritikus gondolatokat közvetít.
Noha a kritikai pedagógia mint filozófia nem határoz meg egy adott módszertani eszköztárat, amit a követőinek használniuk kellene, az elméleti alapvetéseiből világosan következik egyfajta módszertani apparátus is. Először is, ez a fajta pedagógia feltétlen bizalmat vet a résztvevők képességeibe – ami összhangban van Gramsci „minden ember művelt” alapvetésével. Ez alapján a pedagógus abból indul ki, hogy a résztvevők képesek a rendszerkritikus gondolatok megértésére és képesek ezeket a saját életükben alkalmazni. Tehát a pedagógus feladata nem az, hogy a résztvevőket fegyelmezze vagy bármit előírjon számukra, hanem az, hogy abban támogassa őket, hogy a maguk módján, a saját műveltségükön keresztül jussanak el az őket körülvevő világ rendszerszintű megértéséhez. A pedagógus ezen a folyamaton kíséri végig a résztvevőket, ezt a folyamatot támogatja.

És ebben köszön vissza az értelmiségi szerep kettőssége, amivel Gramsci szintén sokat foglalkozott. A kritikai pedagógia programja egyrészt szól  arról, hogy létrejöhessen a Gramsci által leírt szerves értelmiség és szól arról is, hogy annak a hagyományos értelmiségi rétegnek, ami a létező társadalmi hierarchia mesterséges képződménye, milyen progresszív szerepe lehet ebben a folyamatban.

A marxi örökség másik megnyilvánulása a kritikai pedagógiában az elkötelezettség. Itt nincs  szó  tudományos  objektivitásról  –  nincs  szó  arról,  hogy  a  tudomány  bármilyen módon semleges lehetne, vagy akarna lenni. Ez egy vállaltan elkötelezett program. Tehát kimondottan is arra törekszik, hogy a munkásosztály, az elnyomott csoportok a politikai közösség aktív alakítóivá váljanak.

A kritikai pedagógiában alkalmazott gyakorlati módszerek pedig ezekből az eszmei és erkölcsi alapvetésekből következnek. Az egyik fontos ilyen gyakorlati következmény például az, hogy ez az iskola többnyire nem-formális módszereket használ, mert ezek alkalmazásával tud leginkább kialakulni az a partneri, kísérő, segítő viszony, ami megfelel a fenti elméleti alapvetéseknek. Mindez ellentmond a hagyományos pedagógiában gyakran tapasztalható hierarchikus tanár-diák viszony felfogásnak, ami abból indul ki, hogy a pedagógus egyirányú módon átadja a tudását a diáknak, aki nem ért az adott kérdéshez. Egy, a kritikai pedagógián alapuló képzés vagy foglalkozás mindig a résztvevők beszélgetésére és vitájára épül, hiszen az a kiinduló feltételezés, hogy mindenki eredendően művelt, tehát a tanulási folyamatban résztvevőknek nagyon sok megosztani valójuk van egymással. Egymástól is nagyon sokat tudnak tanulni a résztvevők, és a pedagógus (facilitátor, kísérő) is tud tanulni tőlük, hiszen az ő tudásuk sem kevésbé értékes, csak más a forrása (nem a formális oktatási és tudományos rendszer).

Szintén fontos gyakorlati módszertani sajátossága a kritikai pedagógiai programoknak, hogy nemcsak az intellektust hozzák mozgásba, hanem mindenféle érzéket. Ez annak az elismerésén alapul, hogy a szellemiség, az intellektus dominanciája – Gramsci fogalomhasználatával: hegemón helyzete – a tágabb társadalmi hierarchiák leképeződése és ezt meg kell törni, például azzal, hogy a pedagógia ugyanolyan elismert, legitim eszközének tekintjük például a vizuális vagy a színházi módszereket, mint az íráson- olvasáson alapuló módszereket.

Harmadsorban, a kritikai pedagógia sok esetben épít a résztvevők saját tapasztalataira. Nem abból indul ki, hogy egy adott kérdésben az elismert, a társadalmi hierarchia csúcsán lévő tudósok és szakértők mit írtak le a múltban, hanem abból, hogy aki a tanulási folyamatban részt vesz, annak milyen saját személyes tapasztalata van, és ez hogyan alapozta meg az ő műveltségét, és ezzel mit tudnak a résztvevők közösen kezdeni egy pedagógiai folyamatban.

A kritikai pedagógia céljai

A kritikai pedagógia elsődleges célja – és ebben szintén erősen rezonál Gramscival – nem a tudás egyirányú átadása (pedagógustól diáknak), hanem a megértés, az értelmezés. Emiatt ez a típusú pedagógia csak hosszabb folyamatként értelmezhető. Emellett fontos cél az egyének – és elsősorban az elnyomott helyzetű egyének – közti kapcsolódás lehetőségének megteremtése, ami szintén jól illeszkedik Gramsci társadalomképébe. Ezért a kritikai pedagógia előnyben részesíti a csoportos munkát, hiszen így tudnak egymástól tanulni a résztvevők  –  ebből  a  kapcsolódásból  legalább  annyit  lehet  tanulni,  mint  az  előre megtervezett tanagyagból.

Cél továbbá az a fajta kizökkenés, amiről Gramsci is beszél. Az elnyomott emberek felszabadulásának záloga, hogy időről-időre – akár csak egy-egy óra erejéig – meg tudják tapasztalni azt, hogy milyen lehetne felszabadultan élni. És a tanulás tud ilyen tapasztalat lenni. A tanulás: az intellektusunk használata, erkölcsi kérdések megvitatása, társadalmi- politikai összefüggések megértése magasztos dolog, egyfajta jutalom. Ennek során a résztvevők olyan élethelyzetet vagy akár életminőséget élhetnek meg, amivel sokan korábban egyáltalán nem találkoztak, és ez felemelő élmény számukra. Ezáltal tágul a mozgásterük vagy legalábbis a maguk számára elképzelhető élet és világ képe. De talán ennél is fontosabb, hogy sokan épp ezáltal tudják felismerni az elnyomás belsővé vált megnyilvánulásait és hosszú távon így fogják tudni levetkőzni ezeket, ami a felszabadulás elengedhetetlen lépése.

Végül, ha ebben a folyamatban hatalmi pozícióban lévő szereplők is részt vesznek (ami gyakran előfordul), akkor a kritikai pedagógiának az is célja, hogy ők szembesüljenek az előjogaikkal és támpontokat kapjanak ahhoz, hogy hogyan tudják ezeket az előjogokat az elnyomás leépítésére használni.

A kritikai pedagógia alapelvei

A kritikai pedagógia egyik legfontosabb alapelve a tudományos tudás mindenek fölött álló tiszteletének elvetése. Ez a pedagógiai iskola nem állít fel hierarchiát a különböző típusú vagy forrású tudások között, mindenfajta tudást egyformán értékesnek ismer el. Ebből következik, hogy nincs éles határvonal tanár, pedagógus, diák vagy tanuló között. Résztvevői vannak a folyamatnak és legfeljebb a facilitátor vagy kísérő szerep az, ami elkülönül, de ebben az esetben sem hierarchikus a viszony.

Szintén fontos alapvetés, és a fent leírt módszertanból is következik, hogy a kritikai pedagógia csak a szereplők aktív részvételével működhet, ehhez pedig elengedhetetlen a pedagógiai folyamat demokratikus kereteinek megteremtése. A hagyományos közoktatási rendszerek számos társadalomban passzív szerepre tanítják a benne résztvevőket – tanárokat és diákokat egyaránt, és ez különösen hátrányosan érinti azokat, akik az elnyomást a saját bőrükön tapasztalják meg, mert ez önmagában komoly sérüléseket okoz, ami még jobban visszafogja az aktivitást. Nagyon tudatos munkát igényel a pedagógus részéről annak a befogadó, demokratikus keretnek a megteremtése, amiben minden résztvevő biztonságban érzi magát és kellő támogatást kap ahhoz, hogy aktív résztvevője lehessen a tanulási folyamatnak.

A Közélet Iskolája

A Közélet Iskolája egy kísérlet arra, hogy a kritikai pedagógia elveit a gyakorlatba átültetve  támogassuk  az  elnyomott  társadalmi  csoportok  önfelszabadító  küzdelmét Magyarországon.

Ennek érdekében egyrészt képzéseket szervezünk. Ezzel egy fontos, de kevéssé közismert hagyományt ébresztünk újjá: az elnyomott közösségek közös tanulásának hagyományát. Ennek az örökségnek az egyik magyarországi szelete a Kassák köré szerveződő Munka- kör, de ide sorolható a szakszervezetek politikai nevelő munkája is, ami mára szinte teljesen kikopott a szakszervezetek működéséből, és a számos munkásmozgalmi szabadegyetem, amelyeknek sok ezer munkás politikai öntudatra ébredése köszönhető. És ennek a hagyománynak természetesen van egy erős nemzetközi vonala is, hiszen a munkásmozgalom és az abból kinövő törekvések mindig is tudatosak és elkötelezettek voltak azzal kapcsolatban, hogy az elnyomott csoportok felszabadulása csakis egy határokon átívelő programként lehet sikeres, mert az elnyomás intézményei is keresztülszelik az országhatárokat. Számunkra fontos külföldi minta az egyesült államokbeli Highlander Center és az indiai PUKAR.

Mára ezek a kezdeményezések teljesen eltűntek Magyarországról. Bárhova akarunk kapcsolódni, azt tapasztaljuk, hogy nincs ma az országban olyan fórum, ahol kifejezetten (és kimondottan) politikai kérdésekről tudnának tanulni alacsonyan iskolázott, elnyomott helyzetben lévő emberek. Paradox módon azt tapasztaljuk, hogy ma Magyarországon és külföldön is a börtön az egyik fő terepe ennek a fajta politikai pedagógiai munkának. A gyárak megszűnése, a szakszervezetek leépülése, a munkásszállók bezárása nyomán a börtön lett mára azon kevés helyek egyike, ahol elnyomott helyzetű emberek sok időt töltenek együtt, akik tudnak arra energiát szánni és van is motivációjuk arra, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak.

Ez egy tragédia. De emiatt a saját képzőközpontunkon kívül (melynek az Auróra ad otthont) elsősorban börtönökben tartunk társadalomismereti és állampolgári ismeretek képzéseket. Budapesti képzőközpontunkban elméleti és gyakorlati képzéseket tartunk: elméleti képzéseink célja, hogy a résztvevők megértsék azt a társadalmi rendszert, amelyben élnek és az elnyomásukat előidézi; gyakorlati képzéseink pedig arról szólnak, hogy milyen mozgalmi munkával lehet mindezt a visszájára fordítani.

Emellett részvételi akciókutatásokat szervezünk, illetve széles körben terjesztjük a részvételi  kutatásfilozófiát  és  módszertant. Az Arjun Appadurai  által  megfogalmazott „kutatáshoz való jog” lényege, hogy társadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek joga van a meglévő tudásanyag bővítéséhez, a világ beható megismeréséhez. Vagyis a kutatás nem egy szűk elit kiváltsága, akik a hatalmi helyzetük nyomán jogosultakká válnak arra, hogy mások életét vizsgálják, hanem azoké az embereké is, akik elnyomott helyzetük miatt nem jutottak hozzá az akadémiai körök által megkövetelt magas iskolai végzettséghez és státuszhoz. A részvételi akciókutatás a kutatáshoz való jog érvényesítésének egyik módja, amelynek során hátrányos helyzetű emberek közösen vizsgálják   az   őket   körülvevő  világot,   reflektálnak   a   folyamat   során   megszerzett tapasztalataikra és lépéseket tesznek helyzetük előmozdítása érdekében.

Ezen kívül könyveket és politikai folyóiratot jelentetünk meg, amelyek részben saját (kritikai) pedagógiai munkánkat segítik tananyagként, részben a szélesebb közösség társadalmi-politikai-mozgalmi ismereteinek bővülését szolgálják. Az első könyvünk, amely Velünk beszélj, ne rólunk! címmel jelent meg, tizenöt hátrányos helyzetű aktivistát mutat be, most készülő kötetünk pedig aktivista anyák portréit ábrázolja – olyan nőket, akik valamifajta politikai munkát végeznek és emellett anyák is. Feketemosó címen havonta jelenik meg politikai folyóiratunk, amelyet hátrányos helyzetű közösségekben és szociális intézményekben terjesztünk.

Az értelmiségi szerep kétféle módon jelenik meg a munkánkban. Egyrészt az Iskola működésének egyik kimondott célja a Gramsci-i értelemben vett szerves értelmiség megerősödése Magyarországon, vagyis hogy az elnyomott csoportok tagjai is megszerezzék azt a tudást és felkészültséget, amelynek révén meg tudják szervezni saját mozgalmukat. Másrészt az Iskola mindkét alapítója a hagyományos értelmiség tagja, mindketten neves nyugati egyetemeken szereztük meg doktori fokozatunkat és ezt a szerepet arra szeretnénk felhasználni, hogy az ez által megszerzett (kritikai) tudást olyanokkal osszuk meg, akik más módon nem férnek hozzá ehhez a tudáshoz.

Dósa Mariann

a szöveg a Társadalomelméleti Kollégium Rendszerválság? Gazdasági, kulturális és politikai hegemóniák c. konferenciáján 2017. május 6-án elhangzott előadás szerkesztett változata

Fotó: Várady István

Támogasd a Közélet Iskoláját, hogy a képzéseinken minél több ember vehessen részt ingyenesen!

A felszabadítás pedagógiája - beszámoló a 3. alkalomról

 

A Felszabadítás pedagógiája képzés utolsó két napos alkalma már a búcsúzkodás és a jövő tervezésének jegyében telt. Első nap még megismerkedhettünk két új módszerrel. Csoszó Gabriella meghívott vendégként mesélt a munkájáról. Fényképek készítése és elemzése körül forognak az ő foglalkozásai. Ezek a képek segítenek abban, hogy részvevők beszéljenek a környezetükről és tudatosabban viszonyuljanak hozzá, gondolkozzanak, hogyan alakíthatnak rajta. Gabi egyébként A Város Mindenkié csoportnak is tartott már képzést, a szervezetről a sajtóban megjelenő képek sokszor az általa képzett hajléktalan aktivisták képei.

Aztán a másik módszert, a közösségi riport készítését kicsiben ki is próbáltuk. Ennek az a lényege, hogy néhány érintett riportvideóban valahogy elmondja a véleményét, ismerteti azt a helyzetet, amivel a riport foglalkozik. Ez a helyzetről való információ gyűjtésének és feldolgozásának ahogy mi is megtapasztaltuk, nagyon élvezetes módszere. Sőt, lehetőséget ad a megosztásra, kommunikációra is, akár döntéshozatalban felelős emberekkel.

Ez után olyan programpontok jöttek amikor kipróbáltuk azokat a foglalkozásterveket, amikkel társaink készülnek, vagy készültek a gyakorlótanításukra. Egy ilyennek fejeződött be a szombat és egy ilyennel kezdődött a vasárnap is.

Meghallgattuk egymás beszámolóit a gyakorlótanításaikról és egy kis időt töltöttünk azzal is, hogy tervezgettünk, ki hogyan fogja az itt tanultakat továbbvinni, milyen tevékenységet tervez, ami kritikai pedagógiához köthető.

Értékeléssel zártuk a képzést. Elővettük azokat a célokat és félelmeket is, amiket még a kezdetek kezdetén írtunk össze. A visszajelzések határozottan pozitívak voltak. Mindannyian örültünk, hogy megismerhettünk ennyi lelkes és hasonló irányba változtatni akaró embert, valamint ennyi példát és módszert, amit alkalmazhatunk. Reméljük még látjuk egymást és nem adjuk fel azokat a terveket, amikről meséltünk.

Ván Janka

Fotó: Várady István

A felszabadítás pedagógiája - a második alkalom után

 

Az első alkalommal bár részletekbe menően nem tudtunk belemenni a kritikai pedagógia fogalomkörébe, a csoportmunkában elvégzett együttgondolkodás számomra a mindennapi gondolkodásban is gyökeret vert. Az első alkalom után hasznos volt a több hetes szünet is, mivel így tudott érni az első alkalom csoportmunkája.

A szünetben külön feladatot is kaptunk, előre elkészített sablon alapján megterveztük az általunk tervezett kritikai pedagógia alkalmat, melyet saját csoportunkkal, közösségünkben tartunk. A feladat elkészítése nem volt könnyű, sokat kellett érlelni csoportunk potenciális igényeit, saját készségeinket és érdeklődésünket is, a feladat azonban mindenképpen megnyitotta a gyakorlati megvalósítás lehetőségét, hiszen össze tudtuk benne adni azt, amit már tudunk, ismerünk, és amit elsajátítottunk az első alkalommal. A feladat leadása után mindenképpen tudatosabban indultam neki a második alkalomnak. A "nagy" feladat mellett többen vállalhattunk kisebb, bemelegítő feladatok megtartását a második alkalmon, így szintén gyakorolhattuk a tréneri szerepet.

A második alkalmon a bemelegítő feladatok után külön módszertani segítséget is kaptunk a tréneri szerep értelmezéséről az első nap első felében, majd délután két lehetséges kritikai pedagógiai megközelítés, módszertan eszköztárát ismerhettük meg. Először fórumszínházas feladatokba kóstolhattunk bele, melyeket mi is elvégeztünk. Elsősorban képszínházas módszerekkel dolgoztunk, és elnyomott-elnyomó viszonyokat dolgoztunk fel. A délután második részében részvételi akciókutatással foglalkoztunk, egy rövid bevezető után jó példákat ismerhettünk meg, majd röviden mi is modelleztünk egy kutatás vázlatos felépítését. A feladatokat itt is közösen végeztük, így ezek során nem csak a témával, de az eszközökkel és feldolgozás módjával is ismerkedtünk.

A második nap bemelegítő feladatai után igazán inspiráló délelőttöt töltöttünk különböző civil szervezetek képviselőivel, akik munkájukban megjelenítik a kritikai pedagógia egy-egy szeletét. Többek között hallhattunk börtönökben végzett közismereti foglalkozásokról, mélyszegénységben élőkkel közösen feldolgozott nagypolitikai vitákról, borsodi településeken, nők részvételével eljátszott szociodrámáról, és budapesti közösségi térben fiatalokkal végzett esélyteremtő munkáról.

Ez az alkalom a megismerésen túl a kérdések feltételének is teret engedett, emellett a kapcsolatépítés is helyet kapott. A délután folyamán feldolgoztuk az elküldött próbatanítás terveket, mindenkinek lehetősége volt átbeszélni a tervével kapcsolatos kérdéseit, visszajelzést kapott a megvalósításra vonatkozóan. Ahogy az elejétől tudtuk, egyre jobban központi szerepet kaptunk mi, résztvevők, így tudtunk egyre jobban bevonódni a folyamatokba, illetve dolgozni a saját "projektünkön".

A nap zárásaként lehetőségem volt elgyakorolni a saját óratervemet, melynek bemutatására egy órát kaptam, majd fél órában a visszajelzések következtek. Mivel sosem csináltam még hasonló dolgot, nem tudtam, milyen hatással lesznek a feladatok a résztvevőkre. A bemutató alatt a szabadság fogalmával dolgoztunk, melyet egy interaktív slam poetry szöveg segítségével dolgoztunk fel. Először én adtam elő a szöveget, melynek kérdéseire a közönségnek kellett a szabad szóval válaszolnia. Mivel a kérdések között voltak provokatívabbak is, a produkció után ki tudtuk elemezni, hogy milyen értelmezései vannak annak, hogy mi szabad és mi nem, számunkra mit jelent, hogy valamit megengedünk-e vagy sem (akár magunknak is), illetve milyen az, ha valaki ki szeretne mondatni valamit, amit mi nem tartunk helyesnek. Ezután a szöveg segítségével kis csoportokban részletesebben belementünk egy-egy témába, például meddig szabad elmenni, ha valaki nemet mond nekünk, vagy szabad-e nekünk másokon nevetnünk, hogy felsőbbrendűnek tarthassuk magunkat. A visszajelzések nekem a vártnál is hasznosabbak voltak, sokat tudok finomítani az előzetes terveken.

A következő alkalmon a többiek próbatanítását fogjuk "elgyakorolni", így minél többen visszajelzést tudunk kapni a tervezett alkalomról. Első kézből mondhatom, nagyon sokat segít.

Vercseg Zsuzsanna

Fotó: Várady István

Nemcsak pedagógiai szemlélet, hanem cselekvési folyamat - beszámoló a Felszabadítás Pedagógiája képzésről 1.

 

Már nagyon vártuk a kritikai pedagógia képzést, és nem is csalódtunk, nagyon inspiráló volt az első két nap. Sokszínű társaság jött össze, ez szerintünk – visszajáróként mondjuk – a KIA képzések egyik különlegessége, hogy így a különböző alapokra építkezve tanulhatunk együtt. Mi a csapatunkkal egy ifjúsági közösségi hely létrehozásán dolgozunk Deviszont! néven, és erre szeretnénk felkészülni minél jobban, ezért is jöttünk el a képzésre.

Az ismerkedés után először a kritikai pedagógia elméleti alapjait beszéltük át, Paulo Freire nézőpontját vizsgáltuk meg részletesebben, aki ennek a szemléletnek a legismertebb képviselője. Nagyon izgalmas volt kis csoportokban átbeszélni, hogy milyen sok ponton fontos nekünk, amit még a hatvanas években gondolt az elnyomásról, és a felszabadítás pedagógiájáról. Végül azzal zártuk a napot, hogy beszéltünk olyan magyar példákról, amik valamilyen szempontból kritikai pedagógiának tekinthetők, például a bögötei anarchista iskoláról vagy a Népi Kollégiumok Országos Szövetségéről. Szuper volt, hogy valójában minden egyes foglalkozással egyben egy módszert is tanultunk. Ahogy mi feldolgoztunk a képzés során az egyes résztémákat, azokkal a módszerekkel mi is tudunk majd dolgozni a saját csoportunkban.

Másnap megpróbáltunk közösen definiálni, hogy számunkra mit jelent a kritikai pedagógia, ami kapcsán rengeteg apró dilemma és kérdés vetődött fel. Mint például, hogy mi a célja, mik az értékei és eszközei. Abban maradtunk, hogy számunkra ez nem csak pedagógiai szemlélet, hanem cselekvési folyamat is egyben, aminek célja az elnyomás tudatosítása és felismerése, a hatalmi viszonyok megértése és megkérdőjelezése, valamint az elnyomás alóli felszabadulás és a kritikai gondolkodás.

Ezen a hétvégén még hangsúlyosabb volt az elmélet, de innentől egyre inkább a gyakorlat irányába haladunk majd. A második nap végén már rátértünk a tanítási gyakorlatunk tervezésére, mivel az is a képzés része, hogy mindannyian megpróbálunk valamilyen közösségben foglalkozást tartani a tanult módszerekkel. Ezeket közösen is tervezzük, és segítjük egymást az első lépésekben. Egyelőre még csak az ötletelés és kísérletezés fázisában vagyunk ezzel kapcsolatban, de nagyon izgalmasnak ígérkezik, úgyhogy szorítsatok, hogy jól sikerüljön!

Fernengel Ági és Szarka Alexandra

Fotó: Várady István

A felszabadítás pedagógiája - képzés a Közélet Iskolájában

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Erre a képzésünkre elsősorban a hátrányos helyzetű emberek érdekeit védő szervezetek, önszerveződő közösségek és társadalmi mozgalmak képviselőit várjuk, akik szeretnék, ha a szervezetükben nagyobb hangsúlyt kapna a rendszerkritikus gondolkodás, a politikai oktatás és az állampolgári tudatosság fejlesztése. Tehát nem elsősorban pedagógusokat várunk, hanem mindenkit, aki egy szervezetben vagy közösségben szeretné előmozdítani a rendszerkritikus tudatosodást és a közös tanulás gyakorlatát.

A képzés alapját a Latin-Amerikából származó kritikai pedagógia módszertana adja, amely ötvözi a kritikai gondolkodást és a civil szerveződést. A Közélet Iskolája kurzusának célja, hogy megerősítse a rendszerkritikus gondolkodás, a tanulás és a politikai tudatosság szerepét a magyarországi társadalmi mozgalmak, civil szervezetek és informális csoportok munkájában. A képzés résztvevőinek a három kétnapos alkalom között meg kell valósítania egy tanítási gyakorlatot, amit közösen dolgozunk és értékelünk ki.

A képzés tervezett témái:
* a kritikai pedagógia hagyományai Magyarországon és a világban
* a kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata
* társadalmi egyenlőtlenségek és politikai részvétel
* részvételi akciókutatás, Fórum Színház és egyéb részvételi módszerek

A képzést Végh Panni és Udvarhelyi Tessza tartják, meghívott előadók és képzők segítségével.

Mikor? 2017. március 31-április 1, május 5-6, május 26-27: 10-18h
Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 40.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. március 6. (hétfő)

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Ha szeretnéd, hogy minél több hátrányos helyzetű ember vehessen részt a képzéseinken, támogasd munkánkat!

The Pedagogy of Liberation

DSC09001.jpg
on lh4.googleusercontent.com

From 15 to 18 April, 2016 I could take part in my first (!) School of Public Life training. For years I have been a regular (one might say excessive) participant in various training courses, commuting between Budapest, Pécs and Kunbábony, so I have picked up the knowledge and methodological skills which I can rely on in the course of my activities. The critical pedagogy training of the School fit well in this process.

3 days of intensive learning, dialogue, practice and constant thinking can be demanding, but for me it was this intensity that inspired me so much that I wasn't going home stumbling and dozing each night after 8 hours of training. On the contrary, I was full of ideas and ready for action. I realized with satisfaction that I was involved in something useful despite the fact that I had spent the whole day between four walls, not even noticing the summer weather outside.

As a few of us emphasized at the beginning of the training, critical pedagogy was actually what we had been doing for a long time, although not consciously. Therefore, we considered the training essential, as it is difficult to achieve things without a solid basis. A methodologically diverse and flexible, philosophically solid and commitment-demanding theory was disclosed to us by our “trainers”, who were actually our companions in the discussion. Principles cannot be learned. Understanding, developing, tasting, rejecting some parts and highlighting the hidden aspects: that was the process we went through during the three day discussion. We were assisted by the methodology our trainers used to guide the conversation. We were learning how we were learning.

Over the three days we outlined the theory of critical pedagogy, the characteristics of its "game master", examples from Hungary (because certainly there are some, past and present as well), we talked about the social reality around us and finally about the most feared part for us, the practice lesson teaching. The practical nature of the last day's syllabus frightened and at the same time reinforced us: it proved not to be an impossible task.

That evening on the way home I could not focus on the book in front of me, or on my highly incomplete papers to be submitted at university. My thoughts were spinning while my body strongly objected to staying awake after three demanding days. So I drifted into troubled dreams, of course about the practical implementation that is ahead of me.  We can say, therefore, that my deliverable practice teaching will be the result of a nightmare, hopefully not of the worst kind.

Thanks for the inspiration to our educators, to my companions and to the nice weather! It is never too early to realize what it takes to achieve real change. But it is not enough to know, you must dare to act on it. 

Therefore I wish all of you a lot of courage and good work!

Fanni Sarolta Aradi

Activist of The City Is For All, Pécs

Beszámoló a Felszabadítás pedagógiája képzés 2. részéről

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

Az áprilisi találkozónk óta többségünk a felszabadítás pedagógiája gyakorlati oldalába is belekóstolt. Az volt ugyanis a házi feladatunk, hogy a felszabadítás pedagógiájának szellemiségében előkészítsünk és levezessünk egy tanítási órát, műhelymunkát vagy más oktatási alkalmat. Természetesen ezután a  júniusi találkozó első napját teljes egészében a házi feladat megvalósítása, azaz a gyakorlati oktatás során szerzett tapasztalataink felelevenítésével és feldolgozásával töltöttük. Természetesen, írom, hiszen a felszabadítás pedagógiájának egyik jellegzetessége, hogy házi feladat sem amolyan „zsákutca,” mint a hagyományos oktatásban, hanem a képzők és képzettek által megtett közös út szerves része.

Áprilisban még együtt készültünk a feladatra, később képzőink támogatásával, de külön-külön terveztünk meg egy-egy tanítási alkalmat, és ugyan a lebonyolításban már csak magunkra hagyatkozhattunk, de utóbb a tapasztalatcsere és az egymásnak adott visszajelzések révén mégis az egész csoport meríthetett az egyéni munkák eredményeiből. Nemcsak a júniusi három nap, de az egész felszabadítás pedagógiája képzés legtanulságosabb munkafolyamata volt ez a számomra, mert megerősített abban, amit tanárként eddig is vallottam: hogy tanulni tanítva, tanítani tanulva kell és érdemes.

A felszabadítás pedagógiája képzés során engem ért legfontosabb új felismerés pedig az volt, hogy merőben eltérő hátterű, értsd iskolázottságú, neveltetésű, életmódú emberekből is meglepően rövid időn belül hatékony tanulóközösség formálódhat, amennyiben ugyanazzal az általuk és a képzőik által is jelentősnek tartott céllal vágnak bele a tanulási folyamatba. Ehhez azonban nem elég egy tanulási célt egyszer közösen meghatározni majd kitűzni, legalább olyan fontos minden tanulási egység (a képzés egy-egy napja, illetve ezeken belül a különböző részegységek) elején és végén közösen átgondolni, az éppen elsajátított ismeretanyag és/vagy az elsajátítás módja hogyan viszi a tanulóközösséget közelebb célkitűzéséhez. Egyrészt így a tanulóközösség tagjai, miközben igen eltérő módszerek és megoldások sokaságával szembesülnek, továbbra is egy átlátható, demokratikus folyamat részének érezhetik magukat, másrészt lehetőségük nyílik arra, hogy részegységenként újra meg újra megvizsgálják, milyen vagy mennyiben módosult személyes viszonyuk a közös célkitűzéshez.

A hatnapos képzés során a munkafolyamatot kísérő módszertani magyarázatok, visszautalások és értékelő hozzászólások révén az ismeretátadással párhuzamosan az ismeretátadás módozatairól is állandóan tanulhattunk, azaz részeseivé váltunk egy folyamatnak, amelyben tartalom és a forma mindvégig kéz a kézben mendegélt. Pontosan ezáltal, mert a képzés menete mindenkor átlátható volt és mégis árnyaltan összetett, a felszabadítás pedagógiájával való ismerkedésünk olyan gazdag volt, hogy az leginkább egy izgalmas, reményteljes új világ felfedezését idézte. Köszönöm, hogy részese lehettem!

Bakos Petra

Fotó: Várady István

Fotók a képzésről: https://picasaweb.google.com/105643963445613983530/6298755598250304497

A felszabadítás pedagógiája - beszámoló 1.

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

Április 15-étől 18-áig vehettem részt életem első (ez a tény engem is meglepett) Közélet Iskolája képzésén. Évek óta rendszeres (mondhatni visszaélésszerű) képzés-járó vagyok; Budapest, Pécs és Kunbábony között ingázva szedtem magamra azt a tudásbéli és módszertani háttért, amelyre tevékenységem során támaszkodhatok. Ebbe a folyamatba illeszkedett az Iskola kritikai pedagógia képzése.

3 nap intenzív tanulás, párbeszéd, gyakorlat és folyamatos gondolkodás megerőltető lehet, ám számomra pont az ezt kísérő intenzitás dobott fel annyira, hogy 8 óra után nem fáradtan botorkálva, bóbiskolva mentem haza minden este, hanem tettre készen, gondolatokkal telve és elégedetten konstatálhattam: aznap annak ellenére vettem részt valami hasznosban, hogy a 4 fal között még a nyárias időjárást sem érzékeltem.

Ahogy azt többen is kiemeltük a képzés elején, a kritikai pedagógiai valójában az, amit sokan, régóta csinálunk, csak éppen nem tudatosan. Ezért is tekintettünk hiánypótlóként a képzésre, hiszen szilárd alapok nélkül nehéz építkezni. Módszertanában szerteágazó, rugalmas és sokszínű, filozófiájában pedig szilárd és elkötelezettséget követelő elmélettel ismertettek meg minket „képzőink”, beszélgetőtársaink. Egy szellemiséget megtanulni nem lehet. Megérteni, alakítani, ízlelgetni, elvetni részeit és kiemelni rejtett vonatkozásait, ez a folyamat, amelyen 3 nap beszélgetés alatt mentünk át. Segítségünkre pedig az a módszer volt, mellyel a képzők mederben tartottak minket. Azt tanultuk, ahogyan tanultunk.

A 3 nap alatt felvázoltuk a kritikai pedagógia elméletét, az azt művelő „játékmester” ismérveit, magyarországi példáit (mert bizony vannak azok is, múltban és jelenben is), beszélgettünk a minket körülvevő társadalmi valóságról és végül arról, amitől a legjobban féltünk, a próbatanításról. Az utolsó nap gyakorlatorientált tematikája megriasztott és egyben meg is erősített minket: nem lehetetlent vállaltunk.

Aznap este, hazafelé a vonaton sem tudtam az előttem lévő könyvre, vagy a másnapi erősen hiányos egyetemi beadandóimra koncentrálni. Pörögtek a gondolataim, miközben a testem erősen tiltakozott a 3 napos igénybevétel utáni ébren maradáshoz. Így aztán zavaros álomba merültem, melynek tárgya természetesen az előttem álló gyakorlati megvalósítás volt. Mondhatjuk tehát, hogy teljesítendő próbatanításom egy lázálom eredménye lesz, remélem annak azért a jobbik fajtájából.

Köszönöm az inspirációt a képzőknek, a társaimnak, a szép időnek! Nem lehet elég korán felismerni, hogy mi az, amivel valódi változást lehet elérni. De nem elég tudni, merni kell tenni is érte.

Ezért sok bátorságot és jó munkát kívánok mindenkinek!

Aradi Fanni Sarolta, az AVM Pécs aktivistája

Fotók a képzésről >>>

Fotó: Várady István

A Felszabadítás pedagógiája - képzés a Közélet Iskolájában

Fotó: Vörös Anna (www.fotokontakt.hu)
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja.

Erre a képzésünkre elsősorban a hátrányos helyzetű emberek érdekeit védő szervezetek, önszerveződő közösségek és társadalmi mozgalmak képviselőit várjuk, akik szeretnék, ha a szervezetükben nagyobb hangsúlyt kapna a társadalmi berendezkedéssel kapcsolatos rendszerkritikus gondolkodás, a politikai oktatás és a hátrányos helyzetű emberek állampolgári tudatosságának fejlesztése. Tehát nemcsak pedagógusokat várunk, hanem mindenkit, aki egy szervezetben vagy közösségben szeretné előmozdítani a rendszerkritikus tudatosodást.

A képzés alapját a Latin-Amerikából származó kritikai pedagógia módszertana adja, amely ötvözi a kritikai gondolkodást és a civil szerveződést. A Közélet Iskolája kurzusának célja, hogy megerősítse a pedagógia, a rendszerkritikus gondolkodás és a politikai tudatosság szerepét a magyarországi társadalmi mozgalmak, civil szervezetek és informális csoportok munkájában. A képzés résztvevőinek a két háromnapos alkalom között saját közösségükben kell megvalósítania egy próbatanítást, amelyet közösen dolgozunk és értékelünk ki.

A képzés tervezett témái:

* a kritikai pedagógia története Magyarországon és a világban

* a kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata

* társadalmi egyenlőtlenségek és politikai részvétel

* részvételi akciókutatás, Fórum Színház, művészet és részvétel

Mikor? 2016. április 15-16-17. (pén-szom-vas) és június 17-18-19. (pén-szom-vas)

Hol? Auróra közösségi központ (Budapest, VIII. kerület, Auróra utca 11.)

A képzésen a részvétel ingyenes, de ha be tudod fizetni a 40.000 Ft/fő részvételi díjat, akkor hozzájárulsz ahhoz, hogy hátrányos helyzetű emberek is részt vehessenek a képzésen és programjaink hosszú távon is mindenki számára elérhetőek legyenek!

A képzés idejére kávét, teát, rágcsálnivalót és ebédet biztosítunk.

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni. Ha valamelyik résztvevőnek olcsóbb szállást foglalni, mint utazást fizetni, azt is térítjük.

Jelentkezés e-mailben a honlapon található jelentkezési lap kitöltésével vagy az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2016. április 1. (péntek)

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com, www.kozeletiskolaja.hu

Fotó: Vörös Anna

Older Oldest