Aktuális / Részvételi akciókutatás

Részvételi akciókutatás műhely – beszámoló

 

A Közélet Iskolája egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint. 2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szerveztünk, amelyre szeretettel vártunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani. A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgoztuk fel, a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cseréltünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A konkrét programot a résztvevők közösen alakították ki a sorozat első alkalmán, ahol röviden bemutattuk, mit jelent számunkra a részvételi akciókutatás és miért tartjuk fontos megközelítésnek. A Közélet Iskolája számára a részvételi akciókutatásban a kutatás a társadalmi változás eszköze. Ennek során a kutatás az elit csoportok „vizslató tekintetéből” a társadalomkritika és az alulról jövő változás eszközévé is válik. A részvételi akciókutatás során nemcsak a hatalmi viszonyok, de a résztvevők is változáson mennek keresztül. Paulo Freire (1970) szerint a társadalmi átalakulás pedagógiai folyamat, amelynek során az elnyomott társadalmi csoportok tagjainak saját magukat is humanizálniuk kell, vagyis meg kell tanulniuk saját magukra is (újra) teljes értékű emberként és állampolgárként kell tekinteni. Ennek során a résztvevők elemzik és megértik saját elnyomásuk strukturális gyökereit, és megpróbálnak megoldásokat találni ezek megszüntetésére.

A műhely során összesen hat olyan kutatással ismerkedtünk meg, amelyek a részvételi akciókutatás, a részvételi kutatás vagy az akciókutatás módszertanát használták fel. Kolonics Krisztán „Participatív kutatás a gyakorlatban” címmel tartott előadást, amelyben beszámolt arról, hogyan vett részt ún. insider kutatóként egy a fogyatékos emberek felnőtté válásáról szóló disszertáció elkészítésében. Az előadásban elsősorban azt boncolgatta, hogy milyen szerepe lehet egy doktori fokozattal nem rendelkező mozgássérült embernek abban, hogy megalapozott és az érintettek szemszögét is komolyan figyelembe vevő kutatás készüljön el. A részletekről a Carissimi folyóirat 2016 augusztusi számában is olvashattok, a 12-13. oldalon!

Heiszer Katalin, aki az ELTE Gyógypedagógia Doktori Programjában végezte kutatását, egy értelmi sérült fiatalokkal végzett részvételi kutatásról számolt be. Itt egyrészt bemutatta a fogyatékosságtudomány területét, amelyet sokszor a fogyatékos mozgalom „elméleti fegyvereként működő kritikai társadalomtudományként” írnak le, és amelynek lényege az emberközpontúság, a fogyatékos emberek érdekeinek és céljainak előtérbe helyezése, az interdiszciplináris szemlélet. Célja az emancipáció, az ellenállás, valamint az elnyomó rendszerek és struktúrák alóli felszabadítás. Ebben a kutatásban Katalin nagyrészt Williams-szindrómás fiatalokkal dolgozott az őket érdeklő témákkal. A kutatás eredményeként egy DVD oktatócsomag is készült, amely az élet számos területét (pl. szerelem, szabadidő) mutatja be az érintettek előadásában. A kutatásról itt lehet olvasni, itt pedig Katalin egyik témába vágó előadását is meghallgathatjátok.

A műhely során bemutatkozott a Közélet Iskolája által kezdeményezett Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsapat is, amely 2016 szeptemberében alakult azzal a céllal, hogy megvizsgálja, mi kell ahhoz, hogy ma Magyarországon egy mozgássérült ember önállóan élhessen. A csapatnak jelenleg 9 érintett és 4 szövetséges tagja van. Tevékenységünk során nem csak adatokat gyűjtöttünk és elemeztünk, hanem különböző akciókban is részt vettünk. Például több más dolog mellett szerveztünk kerekasztal beszélgetéseket, részt vettünk nyilvános megmozdulásokon. Kutatásunk során az is világossá vált számunkra, hogy a csoport a kormánypolitika által jelenleg favorizált támogatott lakhatás feltételeit elégtelennek, és a szuverén fogyatékos emberekre nézve kifejezetten hátrányosnak tartja, ezért úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban ezzel kívánunk foglalkozni, meg kívánjuk jeleníteni kifogásainkat és kidolgozni egy szerintünk elfogadható feltételrendszert.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport tagjai az ún. Új Munka Kört mutatták be, amely egy részvételi akciókutatás a kulturális közfoglalkoztatottak helyzetéről és nehézségeiről. A kutatás során a kulturális közfoglalkoztatás anomáliáit (pl. bérezés igazságtalanságai, megalázó bánásmód, bennragadás) és azt tárják fel, kik lehetne érdekeltek és ellenérdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában vagy megváltoztatásban. Az eredményeit az érdekvédelmi csoport munkájában fogják hasznosítani. Az egyik kapcsolódó akciójukról, amikor levelet adtak át Dr. Hoppál Péter kulturális területért felelős államtitkárnak, itt lehet olvasni.

Hajdu Judit, a Börtönrádió alapítója a narratív közösségi munkáról beszélt, amely céljaiban és módszereiben is sok szempontból hasonlít a részvételi akciókutatásra. Jill Freedman meghatározása nyomán a narratív közösségi munka egy „tisztelet-teljes, nem-hibáztató terápiás és közösségi szemlélet kíván lenni, amely a személyt, mint életének szakértőjét helyezi a középpontba.  A problémát a személyen kívülinek tekinti és feltételezi, hogy a személynek sokféle képessége, kompetenciája, hite, értéke, elköteleződése és készsége áll rendelkezésére, ami segítheti csökkenteni a probléma befolyását az életére.” A módszert a részvételi akciókutatások során elsősorban a probléma feltérképezéséhez és a további közös lépések megtervezéséhez lehet jól hasznosítani, hiszen elsősorban az érintettek tapasztalatainak, történeteinek a feltárására szolgál. Egyik fontos eszköze az ún. életfa módszer.

Héra Gábor a Foresee csoporttal közösen végzett akciókutatásáról számolt be, amely egy magyarországi kistelepülésen igyekezett bevezetni a mediáció módszertanát a konfliktusok kezelésében, és ennek hatásait vizsgálni a helyi viszonyokra. A kutatás során a helyi lakók mediátor képzésen vettek részt, majd több alkalommal is használták a módszert kisebb vagy nagyobb konfliktusok megoldására. Gábor a mediátorok mellett egy helyi lakossal együtt dolgozott a kutatási eredmények értelmezésében és feldolgozásában. A kutatásról itt olvashattok részletesebben >>>

A műhelysorozat utolsó alkalmán összefoglaltuk és értékeltük az összes előadást és beszélgetést, és arra jutottunk, hogy mindenképpen szükség lenne egy mélyebb képzésre a részvételi akciókutatás módszertanáról (ezt 2017 őszén tervezzük megtartani) és hogy fontos lenne, hogy ezt a megközelítést minél több olyan kutató is megismerje, akik egyetemi keretek között dolgozik. A részételi módszertanok ma még kevésbé ismertek és elismertek a tudományos közegben, pedig nagy szükség lenne rá, hogy az elefántcsonttorony helyett a mai társadalomtudományos kutatások egyre inkább azoknak az embereknek a részvételével és érdekében folynának, akik a leginkább megtapasztalják a kirekesztést és az elnyomást.

Fotó: Várady István

Részvételi akciókutatás műhely - 5. alkalom

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Hiszünk abban, hogy a tudás hatalom. Az iskola egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szervezünk. A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgozzuk fel, valamint a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cserélünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A következő műhely időpontja: 2017. április 21. péntek, 15-18h

Helyszín: Auróra közösségi ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11)

Az április 21-i alkalommal két témát fogunk feldolgozni: Narratív közösségi munka és részvételi akciókutatás a közfoglalkoztatásról

NARRATÍV KÖZÖSSÉGI MUNKA

Hajdú Judit, családterapeuta, a Börtönrádió egyik megalapítója és mentora: A narratív közösségi munka célja, hogy a narratív megközelítés eszközeivel segítsen közösségeknek megfogalmazni, elismerni, dokumentálni és más közösségek felé elérhetővé tenni az életükre vonatkozó tudásukat, a felhalmozott tapasztalatok bölcsességét. Technikái a történeteket, metaforákat, dalokat és a közösség életében fontos más rituálékat használja fel egy közös cél elérésére. A részvételi akció kutatásban a csoport bevonásához, az alkotó együtt-gondolkodás hangulatának megteremtéséhez lehet jól használni.

KULTURÁLIS KÖZFOGLALKOZTATÁS – ÚJ MUNKA KÖR

Kutatásunkat a tartósan munkanélküliek és közfoglalkoztatottak/kulturális közfoglalkoztatottak és a téma iránt érdeklődő aktivisták, társadalomtudósok részvételével végezzük, amely a munkanélküli szolgáltató rendszer és a közfoglalkoztatás jelenlegi hatásait kívánja feltárni és változtatási irányokat kezdeményezni. Munkánkban építünk a Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport aktivista tapasztalataira.

Csoportunk kéthetente találkozik, hogy feltárjuk a közfoglalkoztatás rendszerét, abban a kulturális közfoglalkoztatás helyét, hogyan kerülnek be a munkavállalók, milyen az őket foglalkoztató intézményrendszer, és milyen tapasztalatai vannak az ott dolgozóknak. Célunk hogy feltárjuk ezt a rendszert, annak kedvezményezettjeit és azokat, akik a hátrányait elszenvedik, és későbbi akcióinkkal tegyünk azért hogy az ide bekerült emberek helyzete megváltozzon.

Résztvevők: Bálint Mónika, Dávid Orsi, Dobrovits Orsolya, Kerékgyártó Gyöngyi, Muhari Adrienn, Pécsiné Anikó, Stekovics Rita, Szanyi Nóra, Sziklai István

A műhely idejére kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. A részvétel ingyenes!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét a jelentkezési lapon előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. április 17.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com, www.kozeletiskolaja.hu

Részvételi akciókutatás szakmai műhely: Akciókutatás a helyreállító igazságszolgáltatásról

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Hiszünk abban, hogy a tudás hatalom. Az iskola egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szervezünk, amelyre szeretettel várunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani.

A következő műhely időpontja: 2017. március 17. péntek, 15-18h
Helyszín: Auróra közösségi ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11)

A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgozzuk fel, valamint a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cserélünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A március 17-i alkalmon egy, a mediáció és a helyreállító igazságszolgáltatás alkalmazási lehetőségeire fókuszáló akciókutatásról számolunk be. A kutatócsoport elsősorban szociológusokból és mediátorokból állt, de helyi kutató, közösség-fejlesztő, jogász, filmes és szociális munkás kollégák is segítették a vizsgálat lebonyolítását. Az intenzív jelenlétet, a kutatási eredmények közös megvitatását és az akciók megszervezését is felvállaló vizsgálat helyszíne egy átlagosnak mondható magyar falu volt. A közel három éves terepmunka tapasztalatait összefoglaló RAK műhely keretén belül a vizsgálat egyik kutatója tart előadást, de az akciókutatás lépéseit és nehézségeit bemutató filmeket is megnézünk és az akciókutatások során felbukkanó etikai dilemmákról is beszélgetünk. A beszélgetést Héra Gábor kutató, szociológus vezeti.

A műhely idejére kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. A részvétel ingyenes!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét a jelentkezési lapon előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. március 10.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Önállóan lakni - közösségben élni: A mi utunk

 

Az Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsoport 10 mozgássérült emberből, és 4 szövetséges társból áll. Mindegyikünk elkötelezett az önálló és önrendelkező élet tiszteletben tartása iránt. Célunk egy olyan rendszer kialakítása, amelyben mindenkinek joga, és lehetősége van megválasztani, hogy hol, és hogyan éljen. Hisszük, hogy ez a jog, minden embert, így minden mozgássérült, vagy más fogyatékkal élő embert is megillet.

Úgy gondoljuk, hogy az intézményi ellátás elveszi az egyén szabadságát és önrendelkezését. Nem megoldja, hanem csak konzerválja a kiszolgáltatott életet. Sokkal jobb, ha olyan életterek és közösségek jönnek létre, ahol lehetséges a teljes integráció. Hiszünk abban, hogy az önálló lakhatás, és az önrendelkező élet mindenkit megillet.

Csoportunk demokratikus alapokon működik. Döntéseinket igyekszünk egyetértésben, az esetek többségében teljes konszenzussal meghozni.

Úgy gondoljuk, nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy módosuljon a társadalom emberképe a fogyatékos emberekről – és fordítva. Szeretnénk erősíteni azt a szemléletet, hogy az ember értékét önmagában az egyénben, és ne a társadalmi hasznosságában keressük. Ennek egyik módja, hogy keressük a találkozási lehetőséget más társadalmi csoportokkal, hogy megismerhessük és felfedezhessük egymás értékeit. Hiszünk benne, hogy mindez pusztán politikai/adminisztratív döntések útján nem oldható meg, hanem társadalmi attitűdváltozásra van szükség.

Törekszünk arra, hogy minél nagyobb figyelmet irányítsunk a kutatás által felvetett alapproblémára, az önálló, önrendelkező lakhatás kérdésére, és ezáltal igényt keltsünk a társadalomban a helyzet mindenki számára elfogadható rendezésére. Ennek érdekében igyekszünk minél alaposabban feltérképezni a bennünket körülvevő valóságot, az így előkerülő problémákat megfogalmazni és rendszerszintű megoldási javaslatokat adni ezekre.

A mi utunk első állomása egy kutatás. Tevékenységünk során igyekszünk minden olyan eszközt használni, amely a céljaink elérését segíti. Például kérdőíves kutatás, személyes interjúk, közérdekű adatigénylés és statisztikai elemzés, valamint internetes kommunikáció, beszélgetések szervezése és konferenciákon, kerekasztal-beszélgetéseken, tüntetéseken és egyéb nyilvános eseményeken való részvétel. Törekszünk új és új utakat találni igényeink és eredményeink bemutatására, a világgal való megismertetésére.

Fotó: Várady István

Tettek ideje - Bass László megnyitóbeszéde

 

Hölgyeim és Uraim!

Három hete kaptam felkérést ennek a kiállításnak a megnyitására. Szégyenkezhetek már miatta, de az első reakcióm mégiscsak az volt: mi közöm van nekem ehhez?

Mi közöm van a hajdanvolt ládavárosok, pincelakások lakóihoz, a lakótelepi játszóterekhez, a lakbéruzsorához, Kassákhoz, a Népszavához meg a kalákába épült kockaházakhoz? Nekem nem ez a kutatási témám. Félre is toltam a levelet, hogy fontos dolgokkal foglalkozzak.

Aztán eszembe jutott a nagyanyám. Ő egy dobozi utcai bérkaszárnyában élte le az életét egy „szoba-konyhás, alacsony mennyezetű, vaskályhafűtésű, udvari bérlakásban ötödmagával” – imádtam nála lenni, pedig a WC is a folyosó végén volt. Mondjuk a háború alatt nem ötödmagával lakott. A gyerekei – köztük apám is – átköltöztek egy szerinte biztonságosabb környéken lakó rokonhoz, az Auguszta-telepi ládavárosba. A nagyanyám apja napszámos volt, nem voltak jó viszonyban. Az öreg élete utolsó éveit egy hajléktalanszállón töltötte a Kerepesi úton, ott is halt meg a 37-ben. Pedig nagyanyám jól házasodott – a férje gazdag családból származott: a nagyapám nénikéje például a főváros 50 legnagyobb adófizetői között szerepelt . Háztulajdonos volt a Ferencvárosban. A Népszavában írtak is a néniről, ez volt a cikk utolsó mondata: „Nem tűrhetjük, hogy továbbra is kiuzsorázzanak minket és követeljük a háztulajdonos ellen a legerélyesebb eljárás megindítását,”

Nem fárasztom tovább Önöket a családom történetével, hiszen egyértelmű a mondandóm: olyan nem lehet, hogy ne legyen közünk így vagy úgy a lakóhelyünkhöz, városunkhoz, az elmúlt évszázadhoz, az itt élők lakáskörülményeihez – és a nyomorhoz, a szegénységhez is.

Hiszen akkor is tagjai vagyunk ennek a közösségnek, a városnak, az országnak, ha elfordítjuk a fejünket. Ha nem akarunk tudomást venni a lakótelepekről, a munkásszállókról, hajléktalanságról,  akkor is van hozzá közünk.

Amikor aztán elkezdtem ismerkedni az itt bemutatásra kerülő anyaggal, az első, ami szembetűnő volt, mennyire átszövi ezt a kiállítást a személyesség, sőt, ha úgy tetszik az intimitás. És nemcsak azért, mert ez a történet a mi történetünk, a sajátunk, a rokonainké, a barátainké, a szomszédainké, hanem azért is, mert ennek a közös történetnek a tárgya most, itt éppen az otthonunk.

Az otthonunk, ahová haza megyünk, ahol a társunk mellé fekszünk, ahol a gyerekeink cseperedtek. Létezésünk legintimebb tere, szinte a testünk része, aminek az ajtaját behúzva magunk után biztonságban érezhetjük magunkat.

Olvasom a budafoki barlanglakásokról írt korabeli beszámolókat, amiben ilyen szalagcímek szerepelnek: Rémségek a budafoki barlangváros katakombáiban –  Járványfészek a föld alatt —Ázsiai állapotok Budapesttől félórányira … és közben nézem a fotókat az itt élő családokról, emberekről, a lakásbelsőkről. Az egyik fotón a falon képek vannak és feszület. A másikon bevetett ágy előtt ülő asszonyok. Egy pihenő családfő ül a lócán. Egy másik képen gyerekek mosolyognak.

Mintha mindenki azt mondaná: mi itt élünk. Nem ilyen helyen kellene lakni, de nekünk ez az otthonunk. Nem így kellene élni, de ez a mi életünk. A kívülálló jó szándékú borzongása, és a küszöb túloldalán élő ember nézőpontja nehezen kibékíthető.

Ez a kiállítás épp ennek a feszültségnek a feloldására tett fontos kísérlet: A Közélet Iskolája elnevezésű csoport a Kassák Múzeum munkatársaival együtt végzett egyéves kutatómunka eredményeit mutatja be ezen a kiállításon.

Az itt látható anyag elemei sokszínűek: razziákon készült rendőrségi fotók és nemzetközi hírű művészek képei, politikai röplapok és újsághírek, személyes beszámolók és tudományos elemzések adatai – ezekből a mozaikokból azonban hajléktalanságban érintett emberek rakták ki a saját mondataikat. Amit mától láthatunk itt a múzeumban, az nem egy akadémikus koncepció akadémikus megvalósítása, hanem az érintettek saját állításainak (egyébként akadémikus szemmel is profi) megfogalmazása. Valami ilyesmiről ír Grecsó Krsztián az egyik novellájában:

Végigmenni a kötélen? Éppen valami. De okosan leesni, úgy, hogy megütöd magad, szívből, és nem baj – na, ez lenne az új vonal. Bejössz egy neveletlen kutyával, és mondod neki, hogy „hopp, Zokni, hozd vissza!”. A kutyát meg nem is így hívják, vagy szarik rád. De mindenki érti, hogy így van. Ilyen szuttyos az élet, hogy a kutyád szarik rád, vagy egyenesen a más kutyája, de ez így mindenkinek jelent valamit. Ez már új lenne, művészet. Látnád, hogy az van, ami van. És nem az van, ami nincs.

Azzal kezdtem a mondandómat, hogy elsőre nem értettem, hogyan is kerültem én ide – pedig nem először állok ebben a teremben. Két évvel ezelőtt a Kassák Múzeumban az "Összefogás a hajléktalanság kriminalizációja ellen" projekt keretében egy társasjátékot vezettem itt. A társasjáték – a Szociopoly – kereteiben a játékosoknak segélyekből, alkalmi vagy közmunkabérből kell megélniük egy hónapig – egy játéktábla mezőin haladva. A társasjátékból színházi feldolgozás is készült, és ebben a dramatikus változatban szerepel egy kitalált falu kitalált polgármestere is, aki éppenséggel egy korrupt, tisztességtelen, az embereken átgázoló figura. A polgármester a játék közepén kopogtató cédulákat oszt ki a játékosoknak, amivel támogathatják őt, hogy újra induljon a polgármesterségért. Két év alatt 100 előadásunk volt – 4-5 ezer jólszituált, jórészt fiatal, érzékeny ember kezébe adtunk tehát lehetőséget arra, hogy beleszóljon a játékbeli sorsába. 90%-uk támogatta a polgármester jelölését. Sokszor meg is fogalmazták: segélyt, munkalehetőséget vártak cserébe a lojalitásukért.

Az elmúlt hetekben tele volt a sajtó azzal, hogy egy közösség polgára nem mondhatja el a véleményét közösség dolgairól, főként pedig nem próbálhatja meg befolyásolni a mindannyiunkat érintő döntéseket. Hogy erre csak a közösség felkent papjai jogosultak.

Ha végignézik ezt a kiállítást, akkor látni fogják: az emberek nem így gondolták ezt Magyarországon az elmúlt száz évben. Hogy ügyetlenül vagy szervezetten, nyíltan vagy bújtatva, bizakodva vagy rettegve de megpróbálták alakítani az életüket. Bojkottálták a szipolyozó háztulajdonost, védték a putrijaikat, igyekeztek megszervezni a közösségeiket – akkor is, ha ezzel a bármilyen színű zászlót tartó hatalom nem értett egyet. Mert muszáj kimondani, hogy az van, ami van – és nem az van, ami nincs.

Mielőtt arra biztatnám Önöket, hogy tekintsék meg ezt a kiállítást – és hagyjanak rá elég időt – engedjék meg, hogy felkérjem a Közélet Iskolája csoport jelenlévő képviselőit, mondjanak néhány szót ők is magukról.

Köszönöm a figyelmüket!

Fotó: Várady István

Részvételi akciókutatás műhely: Önállóan lakni - közösségben élni

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Hiszünk abban, hogy a tudás hatalom. Az iskola egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szervezünk, amelyre szeretettel várunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani.

A következő műhely időpontja: 2017. január 20. péntek, 15-18h

Helyszín: Auróra közösségi ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11)

A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgozzuk fel, valamint a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cserélünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A január 20-i alkalom az Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsapat mutatkozik be, ami tíz mozgássérült ember és három szövetséges együttműködése. A csoport 2016 szeptemberében kezdte el közös munkáját. A kutatás célja az, hogy érintettek bevonásával adatelemzések, interjúk, kérdőívek segítségével felmérjük, hogy milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon egy fogyatékos, kerekesszékkel élő embernek az önálló lakhatásra. Hiszünk abban, hogy az önálló lakhatás, az önálló életvitel mindenkit megillet. Kutatásunk azt próbálja meg feltárni, hogy ez miért nem valósulhat meg ma Magyarországon, illetve ha meg is valósul, akkor az érintett emberek milyen problémákkal szembesülnek a mindennapi életükben. Szeretnénk javaslatokat, megoldásokat találni arra, hogy mindenki számára elfogadható kompromisszumok szülessenek pl. a közlekedés, az oktatás, a munkavállalás, a támogató szolgálatok igénybevétele területén, melyek mind elengedhetetlenek az önálló élethez egy fogyatékos ember esetében (is).

A műhely idejére kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. A részvétel ingyenes!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét a jelentkezési lapon előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. január 15.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

 

CSÁO-ban vagy anyaotthonban élő nőket keresünk akciókutatásunkba

--100035.jpg
on lh4.googleusercontent.com

A Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoporthoz (HANEM) nagyon sok panasz érkezik CSÁO-ban és anyaotthonban élő nőktől: átláthatatlan a bekerülési folyamat, többéves várólisták vannak, nagyon rosszak a lakáskörülmények ezekben az intézményekben. Ezért elhatároztuk, hogy egy olyan kutatást indítunk az intézményrendszerről, amiben maguk az érintettek: a családos szállókon élő nők vesznek részt.

Az akciókutatás fő céljai:

1. a bent lakók megkérdezésével valós képet kapni a szállókon uralkodó viszonyokról (a bekerülési folyamat nehézségeiről, a szociális munkások és családgondozók munkájáról, az adományok elosztásáról, a lakáskörülményekről, a továbblépéshez nyújtott segítségről stb.)

2. az érintettek képesek lesznek összefogni egymással érdekeik védelmére, és konkrét érdekvédelmi akciókat tudnak megtervezni és megvalósítani, lakáshelyzetük hosszú távú megoldása érdekében.

A kutatás megvalósításához olyan, CSÁO-ban vagy anyaotthonban élő (vagy korábban ilyen intézményben élt) nőket keresünk, akik 12 hónapon keresztül közreműködnének a kutatás kidolgozásában és lebonyolításában. A kutatásban való részvételhez nem szükséges semmilyen előképzettség vagy technikai ismeret, csupán az írás- és olvasástudás. Elsősorban budapesti, és Budapest környékén élő jelentkezőket várunk. A programban résztvevő kutatók szerény havi ösztöndíjban és utazási támogatásban részesülnek, valamint a képzés alatt és a kutatási találkozókon ellátást biztosítunk.

A jelentkezéseket e-mailben és telefonon várjuk név, telefonszám és email cím megadásával. Jelentkezési határidő: 2016. október 9.

2016. október 6-án 17 órakor információs fórumot tartunk az érdeklődőknek a Budapest VIII. ker. Auróra utca 11-ben. Jelentkezni a helyszínen is lehet!

A jelentkezők közül személyes meghallgatás után választjuk ki a végleges résztvevőket, és a kiválasztásról legkésőbb 2016. október 25-ig mindenkit értesítünk. Az egyéves kutatás kétnapos képzéssel kezdődik 2016. október 29-30-án Budapesten, majd 2017. október végéig minden héten egy alkalommal kb. 3 órás kutatási találkozót tartunk, amelyeken a részvétel kötelező. A heti találkozók között fogjuk végezni az adatgyűjtést és az adatok feldolgozását. A kutatás hetente összesen kb. 6 órás elfoglaltságot jelent.

Jelentkezés és további információ: 06 70 509 8510 (Dósa Mariann), kozeletiskolaja@gmail.com

Felhívás részvételre: Részvételi akciókutatás szakmai műhely

Fotó: Börcsök Zsófia (www.fotokontakt.hu)
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Hiszünk abban, hogy a tudás hatalom. Az iskola egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szervezünk, amelyre szeretettel várunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani.

A szakmai műhely helyszíne minden alkalommal az Auróra közösségi ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11). A műhely a következő időpontokban kerül megrendezésre:

2016. szeptember 16. péntek 15-18h

2016. november 11. péntek 15-18h

2017. január 20. péntek 15-18h

2017. március 17. péntek 15-18h

2017. április 21. péntek 15-18h

2017. június 16. péntek 15-18h

A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgozzuk fel, valamint a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cserélünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak. A konkrét programot a résztvevők közösen alakítják ki a 6 alkalom során.

A műhely idejére kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. A részvétel ingyenes!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét a jelentkezési lapon előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon minden alkalom előtt legkésőbb 1 héttel. Jelentkezési határidő a január 20-i alkalomra: 2017. január 13.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com, www.kozeletiskolaja.hu

Fotó: Böcsök Zsófia

Önállóan lakni, közösségben élni

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

Felhívás mozgássérült kutatóknak – kutató mozgássérült embereknek

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, ami a társadalmi kirekesztettségben élők aktív társadalmi részvételét támogatja. Az „Önállóan lakni, közösségben élni” című kutatás célja, hogy a résztvevők a saját tapasztalataikra is építve, érintett kutatóként részt vegyenek egy olyan skála kidolgozásában, ami megmutathatja, hogy mire van szüksége egy mozgássérült embernek ahhoz, hogy önállóan élhessen ma Magyarországon.

A kutatás megvalósításához olyan mozgáskorlátozott embereket keresünk, akik 10 hónapon keresztül közreműködnének a kutatás kidolgozásában és lebonyolításában. A kutatásban való részvételhez nem szükséges semmilyen előképzettség vagy technikai ismeret, csupán az írás- és olvasástudás. Az alapvető számítógépes ismeretek előnyt jelentenek. Elsősorban budapesti, és Budapest környékén élő jelentkezőket várunk, utazási költséget sajnos nem áll módunkban biztosítani. A programban résztvevő kutatók szerény havi ösztöndíjban részesülnek.

A jelentkezéseket e-mailben várjuk név, telefonszám, email cím és egy rövid bemutatkozás megadásával a kozeletiskolaja@gmail.com e-mail címen legkésőbb 2016. augusztus 10-ig.

2016 augusztusa során minden jelentkezőt személyes találkozóra hívunk, ennek során választjuk ki a kutatócsoport tagjait. A kutatás háromnapos képzéssel kezdődik, majd 10 hónapon keresztül heti egy kutatási találkozót tartunk. A felkészítő képzésen és a heti találkozókon a részvétel kötelező, így azok jelentkezését várjuk, akik meg tudják oldani, hogy ott legyenek szeptember 21-22-23-án az Auróra közösségi házban. A kutatás hetente összesen átlag 6-10 órás elfoglaltságot jelent.

Jelentkezés és további információ: www.kozeletiskolaja.hu, 06 30 601 7694 (Kovács Vera), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Tettek ideje műhely a Bálint Házban

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

2016. június 2-án műhelybeszélgetést tartottunk a Bálint Házban a Tettek ideje kiállításunk kapcsán, amely a 20. századi budapesti lakhatási mozgalmakról szól. A műhelyt az általunk sikeresnek vélt mozgalmak köré csoportosítottuk. Sikeresnek azokat neveztük, amelyek eredményeképpen valamiféle törvénymódosítást, újratervezést, szerződéstervezetet sikerült a szervezőknek „kicsikarniuk” az államtól.

Ennek alapján sikeresnek könyveltük el a lakbérsztrájkokat, a Százados úti művésztelepet, az 1956-os lakásfoglalásokat, illetve az 1989-90-es rongyosforradalom utáni eredményeket (a hajléktalanellátó rendszer létrejöttét). A résztvevőkkel azt beszéltük végig, hogy mik lehettek azok a közös nevezők, amelyek ezeket a megmozdulásokat sikerre vitték.

Ilyenek voltak: a tömeg, a társadalomra gyakorolt sokkoló hatás, az értelmiségi segítők megjelenése, a sajtó jelenléte, és az azonos problémákkal küzdők szolidaritása.

Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy van-e az értelmiségnek szerepe ma a közéletben és ha van mi az? Betölti-e az értelmiség ma azt a szerepet, amit várnánk tőlük? Egyáltalán várunk-e tőlük bármit is? Létezik-e ma munkásosztály? Léteznek-e  egységes munkavállalói érdekvédelmi fórumok, amelyek ismertek és bárki számára elérhetők? Összehasonlítottuk az államszocializmus idején ismert KMK és a jelenlegi közmunka fogalmát és lamentáltunk azon, hogy volt-e, van-e a kettő között különbség és mi az?

Szóba került az egyetemes alapjövedelem kérdése. Az, hogy helyesnek tartjuk-e vagy sem? Miben segítené az elszegényedett magyar lakosságot az egységes alapjövedelem bevezetése? Gondolkodtunk arról, hogy létezik-e jövőkép a fiatalok számára a mai Magyarországon.

A műhely jó hangulatban telt és sok továbbgondolásra érdemes kérdés merült fel, amiről biztos, hogy még sokat fogunk beszélgetni és megpróbálunk közösen választ találni rájuk.

Csengei Andrea

Fotók a műhelybeszélgetésről: https://picasaweb.google.com/105643963445613983530/6292322133359109489

Fotó: Várady István

Older Oldest