Aktuális / Részvételi akciókutatás

Tettek ideje - Bass László megnyitóbeszéde

 

Hölgyeim és Uraim!

Három hete kaptam felkérést ennek a kiállításnak a megnyitására. Szégyenkezhetek már miatta, de az első reakcióm mégiscsak az volt: mi közöm van nekem ehhez?

Mi közöm van a hajdanvolt ládavárosok, pincelakások lakóihoz, a lakótelepi játszóterekhez, a lakbéruzsorához, Kassákhoz, a Népszavához meg a kalákába épült kockaházakhoz? Nekem nem ez a kutatási témám. Félre is toltam a levelet, hogy fontos dolgokkal foglalkozzak.

Aztán eszembe jutott a nagyanyám. Ő egy dobozi utcai bérkaszárnyában élte le az életét egy „szoba-konyhás, alacsony mennyezetű, vaskályhafűtésű, udvari bérlakásban ötödmagával” – imádtam nála lenni, pedig a WC is a folyosó végén volt. Mondjuk a háború alatt nem ötödmagával lakott. A gyerekei – köztük apám is – átköltöztek egy szerinte biztonságosabb környéken lakó rokonhoz, az Auguszta-telepi ládavárosba. A nagyanyám apja napszámos volt, nem voltak jó viszonyban. Az öreg élete utolsó éveit egy hajléktalanszállón töltötte a Kerepesi úton, ott is halt meg a 37-ben. Pedig nagyanyám jól házasodott – a férje gazdag családból származott: a nagyapám nénikéje például a főváros 50 legnagyobb adófizetői között szerepelt . Háztulajdonos volt a Ferencvárosban. A Népszavában írtak is a néniről, ez volt a cikk utolsó mondata: „Nem tűrhetjük, hogy továbbra is kiuzsorázzanak minket és követeljük a háztulajdonos ellen a legerélyesebb eljárás megindítását,”

Nem fárasztom tovább Önöket a családom történetével, hiszen egyértelmű a mondandóm: olyan nem lehet, hogy ne legyen közünk így vagy úgy a lakóhelyünkhöz, városunkhoz, az elmúlt évszázadhoz, az itt élők lakáskörülményeihez – és a nyomorhoz, a szegénységhez is.

Hiszen akkor is tagjai vagyunk ennek a közösségnek, a városnak, az országnak, ha elfordítjuk a fejünket. Ha nem akarunk tudomást venni a lakótelepekről, a munkásszállókról, hajléktalanságról,  akkor is van hozzá közünk.

Amikor aztán elkezdtem ismerkedni az itt bemutatásra kerülő anyaggal, az első, ami szembetűnő volt, mennyire átszövi ezt a kiállítást a személyesség, sőt, ha úgy tetszik az intimitás. És nemcsak azért, mert ez a történet a mi történetünk, a sajátunk, a rokonainké, a barátainké, a szomszédainké, hanem azért is, mert ennek a közös történetnek a tárgya most, itt éppen az otthonunk.

Az otthonunk, ahová haza megyünk, ahol a társunk mellé fekszünk, ahol a gyerekeink cseperedtek. Létezésünk legintimebb tere, szinte a testünk része, aminek az ajtaját behúzva magunk után biztonságban érezhetjük magunkat.

Olvasom a budafoki barlanglakásokról írt korabeli beszámolókat, amiben ilyen szalagcímek szerepelnek: Rémségek a budafoki barlangváros katakombáiban –  Járványfészek a föld alatt —Ázsiai állapotok Budapesttől félórányira … és közben nézem a fotókat az itt élő családokról, emberekről, a lakásbelsőkről. Az egyik fotón a falon képek vannak és feszület. A másikon bevetett ágy előtt ülő asszonyok. Egy pihenő családfő ül a lócán. Egy másik képen gyerekek mosolyognak.

Mintha mindenki azt mondaná: mi itt élünk. Nem ilyen helyen kellene lakni, de nekünk ez az otthonunk. Nem így kellene élni, de ez a mi életünk. A kívülálló jó szándékú borzongása, és a küszöb túloldalán élő ember nézőpontja nehezen kibékíthető.

Ez a kiállítás épp ennek a feszültségnek a feloldására tett fontos kísérlet: A Közélet Iskolája elnevezésű csoport a Kassák Múzeum munkatársaival együtt végzett egyéves kutatómunka eredményeit mutatja be ezen a kiállításon.

Az itt látható anyag elemei sokszínűek: razziákon készült rendőrségi fotók és nemzetközi hírű művészek képei, politikai röplapok és újsághírek, személyes beszámolók és tudományos elemzések adatai – ezekből a mozaikokból azonban hajléktalanságban érintett emberek rakták ki a saját mondataikat. Amit mától láthatunk itt a múzeumban, az nem egy akadémikus koncepció akadémikus megvalósítása, hanem az érintettek saját állításainak (egyébként akadémikus szemmel is profi) megfogalmazása. Valami ilyesmiről ír Grecsó Krsztián az egyik novellájában:

Végigmenni a kötélen? Éppen valami. De okosan leesni, úgy, hogy megütöd magad, szívből, és nem baj – na, ez lenne az új vonal. Bejössz egy neveletlen kutyával, és mondod neki, hogy „hopp, Zokni, hozd vissza!”. A kutyát meg nem is így hívják, vagy szarik rád. De mindenki érti, hogy így van. Ilyen szuttyos az élet, hogy a kutyád szarik rád, vagy egyenesen a más kutyája, de ez így mindenkinek jelent valamit. Ez már új lenne, művészet. Látnád, hogy az van, ami van. És nem az van, ami nincs.

Azzal kezdtem a mondandómat, hogy elsőre nem értettem, hogyan is kerültem én ide – pedig nem először állok ebben a teremben. Két évvel ezelőtt a Kassák Múzeumban az "Összefogás a hajléktalanság kriminalizációja ellen" projekt keretében egy társasjátékot vezettem itt. A társasjáték – a Szociopoly – kereteiben a játékosoknak segélyekből, alkalmi vagy közmunkabérből kell megélniük egy hónapig – egy játéktábla mezőin haladva. A társasjátékból színházi feldolgozás is készült, és ebben a dramatikus változatban szerepel egy kitalált falu kitalált polgármestere is, aki éppenséggel egy korrupt, tisztességtelen, az embereken átgázoló figura. A polgármester a játék közepén kopogtató cédulákat oszt ki a játékosoknak, amivel támogathatják őt, hogy újra induljon a polgármesterségért. Két év alatt 100 előadásunk volt – 4-5 ezer jólszituált, jórészt fiatal, érzékeny ember kezébe adtunk tehát lehetőséget arra, hogy beleszóljon a játékbeli sorsába. 90%-uk támogatta a polgármester jelölését. Sokszor meg is fogalmazták: segélyt, munkalehetőséget vártak cserébe a lojalitásukért.

Az elmúlt hetekben tele volt a sajtó azzal, hogy egy közösség polgára nem mondhatja el a véleményét közösség dolgairól, főként pedig nem próbálhatja meg befolyásolni a mindannyiunkat érintő döntéseket. Hogy erre csak a közösség felkent papjai jogosultak.

Ha végignézik ezt a kiállítást, akkor látni fogják: az emberek nem így gondolták ezt Magyarországon az elmúlt száz évben. Hogy ügyetlenül vagy szervezetten, nyíltan vagy bújtatva, bizakodva vagy rettegve de megpróbálták alakítani az életüket. Bojkottálták a szipolyozó háztulajdonost, védték a putrijaikat, igyekeztek megszervezni a közösségeiket – akkor is, ha ezzel a bármilyen színű zászlót tartó hatalom nem értett egyet. Mert muszáj kimondani, hogy az van, ami van – és nem az van, ami nincs.

Mielőtt arra biztatnám Önöket, hogy tekintsék meg ezt a kiállítást – és hagyjanak rá elég időt – engedjék meg, hogy felkérjem a Közélet Iskolája csoport jelenlévő képviselőit, mondjanak néhány szót ők is magukról.

Köszönöm a figyelmüket!

Fotó: Várady István

Részvételi akciókutatás műhely: Önállóan lakni - közösségben élni

 

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Hiszünk abban, hogy a tudás hatalom. Az iskola egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szervezünk, amelyre szeretettel várunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani.

A következő műhely időpontja: 2017. január 20. péntek, 15-18h

Helyszín: Auróra közösségi ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11)

A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgozzuk fel, valamint a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cserélünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A január 20-i alkalom az Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsapat mutatkozik be, ami tíz mozgássérült ember és három szövetséges együttműködése. A csoport 2016 szeptemberében kezdte el közös munkáját. A kutatás célja az, hogy érintettek bevonásával adatelemzések, interjúk, kérdőívek segítségével felmérjük, hogy milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon egy fogyatékos, kerekesszékkel élő embernek az önálló lakhatásra. Hiszünk abban, hogy az önálló lakhatás, az önálló életvitel mindenkit megillet. Kutatásunk azt próbálja meg feltárni, hogy ez miért nem valósulhat meg ma Magyarországon, illetve ha meg is valósul, akkor az érintett emberek milyen problémákkal szembesülnek a mindennapi életükben. Szeretnénk javaslatokat, megoldásokat találni arra, hogy mindenki számára elfogadható kompromisszumok szülessenek pl. a közlekedés, az oktatás, a munkavállalás, a támogató szolgálatok igénybevétele területén, melyek mind elengedhetetlenek az önálló élethez egy fogyatékos ember esetében (is).

A műhely idejére kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. A részvétel ingyenes!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét a jelentkezési lapon előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon. Jelentkezési határidő: 2017. január 15.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

 

CSÁO-ban vagy anyaotthonban élő nőket keresünk akciókutatásunkba

--100035.jpg
on lh4.googleusercontent.com

A Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoporthoz (HANEM) nagyon sok panasz érkezik CSÁO-ban és anyaotthonban élő nőktől: átláthatatlan a bekerülési folyamat, többéves várólisták vannak, nagyon rosszak a lakáskörülmények ezekben az intézményekben. Ezért elhatároztuk, hogy egy olyan kutatást indítunk az intézményrendszerről, amiben maguk az érintettek: a családos szállókon élő nők vesznek részt.

Az akciókutatás fő céljai:

1. a bent lakók megkérdezésével valós képet kapni a szállókon uralkodó viszonyokról (a bekerülési folyamat nehézségeiről, a szociális munkások és családgondozók munkájáról, az adományok elosztásáról, a lakáskörülményekről, a továbblépéshez nyújtott segítségről stb.)

2. az érintettek képesek lesznek összefogni egymással érdekeik védelmére, és konkrét érdekvédelmi akciókat tudnak megtervezni és megvalósítani, lakáshelyzetük hosszú távú megoldása érdekében.

A kutatás megvalósításához olyan, CSÁO-ban vagy anyaotthonban élő (vagy korábban ilyen intézményben élt) nőket keresünk, akik 12 hónapon keresztül közreműködnének a kutatás kidolgozásában és lebonyolításában. A kutatásban való részvételhez nem szükséges semmilyen előképzettség vagy technikai ismeret, csupán az írás- és olvasástudás. Elsősorban budapesti, és Budapest környékén élő jelentkezőket várunk. A programban résztvevő kutatók szerény havi ösztöndíjban és utazási támogatásban részesülnek, valamint a képzés alatt és a kutatási találkozókon ellátást biztosítunk.

A jelentkezéseket e-mailben és telefonon várjuk név, telefonszám és email cím megadásával. Jelentkezési határidő: 2016. október 9.

2016. október 6-án 17 órakor információs fórumot tartunk az érdeklődőknek a Budapest VIII. ker. Auróra utca 11-ben. Jelentkezni a helyszínen is lehet!

A jelentkezők közül személyes meghallgatás után választjuk ki a végleges résztvevőket, és a kiválasztásról legkésőbb 2016. október 25-ig mindenkit értesítünk. Az egyéves kutatás kétnapos képzéssel kezdődik 2016. október 29-30-án Budapesten, majd 2017. október végéig minden héten egy alkalommal kb. 3 órás kutatási találkozót tartunk, amelyeken a részvétel kötelező. A heti találkozók között fogjuk végezni az adatgyűjtést és az adatok feldolgozását. A kutatás hetente összesen kb. 6 órás elfoglaltságot jelent.

Jelentkezés és további információ: 06 70 509 8510 (Dósa Mariann), kozeletiskolaja@gmail.com

Felhívás részvételre: Részvételi akciókutatás szakmai műhely

Fotó: Börcsök Zsófia (www.fotokontakt.hu)
from Közélet Iskolája on Picasa

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztett csoportok aktív társadalmi részvételét támogatja. Hiszünk abban, hogy a tudás hatalom. Az iskola egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint.

2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szervezünk, amelyre szeretettel várunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani.

A szakmai műhely helyszíne minden alkalommal az Auróra közösségi ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11). A műhely a következő időpontokban kerül megrendezésre:

2016. szeptember 16. péntek 15-18h

2016. november 11. péntek 15-18h

2017. január 20. péntek 15-18h

2017. március 17. péntek 15-18h

2017. április 21. péntek 15-18h

2017. június 16. péntek 15-18h

A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgozzuk fel, valamint a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cserélünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak. A konkrét programot a résztvevők közösen alakítják ki a 6 alkalom során.

A műhely idejére kávét, teát és rágcsálnivalót biztosítunk. A részvétel ingyenes!

Minden résztvevő utazási költségét megtérítjük (Budapestre és a Budapesten belüli tömegközlekedésre is), aki ezt az igényét a jelentkezési lapon előre jelzi. Minden esetben a legolcsóbb utazási formát tudjuk csak támogatni.

Jelentkezés az online elérhető űrlapon minden alkalom előtt legkésőbb 1 héttel. Jelentkezési határidő a január 20-i alkalomra: 2017. január 13.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com, www.kozeletiskolaja.hu

Fotó: Böcsök Zsófia

Önállóan lakni, közösségben élni

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

Felhívás mozgássérült kutatóknak – kutató mozgássérült embereknek

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, ami a társadalmi kirekesztettségben élők aktív társadalmi részvételét támogatja. Az „Önállóan lakni, közösségben élni” című kutatás célja, hogy a résztvevők a saját tapasztalataikra is építve, érintett kutatóként részt vegyenek egy olyan skála kidolgozásában, ami megmutathatja, hogy mire van szüksége egy mozgássérült embernek ahhoz, hogy önállóan élhessen ma Magyarországon.

A kutatás megvalósításához olyan mozgáskorlátozott embereket keresünk, akik 10 hónapon keresztül közreműködnének a kutatás kidolgozásában és lebonyolításában. A kutatásban való részvételhez nem szükséges semmilyen előképzettség vagy technikai ismeret, csupán az írás- és olvasástudás. Az alapvető számítógépes ismeretek előnyt jelentenek. Elsősorban budapesti, és Budapest környékén élő jelentkezőket várunk, utazási költséget sajnos nem áll módunkban biztosítani. A programban résztvevő kutatók szerény havi ösztöndíjban részesülnek.

A jelentkezéseket e-mailben várjuk név, telefonszám, email cím és egy rövid bemutatkozás megadásával a kozeletiskolaja@gmail.com e-mail címen legkésőbb 2016. augusztus 10-ig.

2016 augusztusa során minden jelentkezőt személyes találkozóra hívunk, ennek során választjuk ki a kutatócsoport tagjait. A kutatás háromnapos képzéssel kezdődik, majd 10 hónapon keresztül heti egy kutatási találkozót tartunk. A felkészítő képzésen és a heti találkozókon a részvétel kötelező, így azok jelentkezését várjuk, akik meg tudják oldani, hogy ott legyenek szeptember 21-22-23-án az Auróra közösségi házban. A kutatás hetente összesen átlag 6-10 órás elfoglaltságot jelent.

Jelentkezés és további információ: www.kozeletiskolaja.hu, 06 30 601 7694 (Kovács Vera), kozeletiskolaja@gmail.com

Fotó: Várady István

Tettek ideje műhely a Bálint Házban

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

2016. június 2-án műhelybeszélgetést tartottunk a Bálint Házban a Tettek ideje kiállításunk kapcsán, amely a 20. századi budapesti lakhatási mozgalmakról szól. A műhelyt az általunk sikeresnek vélt mozgalmak köré csoportosítottuk. Sikeresnek azokat neveztük, amelyek eredményeképpen valamiféle törvénymódosítást, újratervezést, szerződéstervezetet sikerült a szervezőknek „kicsikarniuk” az államtól.

Ennek alapján sikeresnek könyveltük el a lakbérsztrájkokat, a Százados úti művésztelepet, az 1956-os lakásfoglalásokat, illetve az 1989-90-es rongyosforradalom utáni eredményeket (a hajléktalanellátó rendszer létrejöttét). A résztvevőkkel azt beszéltük végig, hogy mik lehettek azok a közös nevezők, amelyek ezeket a megmozdulásokat sikerre vitték.

Ilyenek voltak: a tömeg, a társadalomra gyakorolt sokkoló hatás, az értelmiségi segítők megjelenése, a sajtó jelenléte, és az azonos problémákkal küzdők szolidaritása.

Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy van-e az értelmiségnek szerepe ma a közéletben és ha van mi az? Betölti-e az értelmiség ma azt a szerepet, amit várnánk tőlük? Egyáltalán várunk-e tőlük bármit is? Létezik-e ma munkásosztály? Léteznek-e  egységes munkavállalói érdekvédelmi fórumok, amelyek ismertek és bárki számára elérhetők? Összehasonlítottuk az államszocializmus idején ismert KMK és a jelenlegi közmunka fogalmát és lamentáltunk azon, hogy volt-e, van-e a kettő között különbség és mi az?

Szóba került az egyetemes alapjövedelem kérdése. Az, hogy helyesnek tartjuk-e vagy sem? Miben segítené az elszegényedett magyar lakosságot az egységes alapjövedelem bevezetése? Gondolkodtunk arról, hogy létezik-e jövőkép a fiatalok számára a mai Magyarországon.

A műhely jó hangulatban telt és sok továbbgondolásra érdemes kérdés merült fel, amiről biztos, hogy még sokat fogunk beszélgetni és megpróbálunk közösen választ találni rájuk.

Csengei Andrea

Fotók a műhelybeszélgetésről: https://picasaweb.google.com/105643963445613983530/6292322133359109489

Fotó: Várady István

A Tettek ideje kiállítás a Kassák Múzeumba készül

A Tettek ideje részvételi akciókutatás 2015. decemberében befejeződött, ezután indítottuk útjára utazó kiállításunkat, ami a 20. századi budapesti lakhatási mozgalmakat mutatja be. 2016 február és június között összesen öt helyszínen mutattuk be 12 tabló segítségével a szegénységben élő emberek küzdelmeit az emberhez méltó lakhatásért. Ez alatt az idő alatt közel tíz tárlatvezetést és műhelybeszélgetést tartottunk a lakhatási érdekvédelem múltjáról és jövőjéről. Most a kiállítás a Bálint Házban látható, egészen június 13-ig. Ezután az utazó kiállításunk egy kicsit megpihen, és nyárra visszakerül az Auróra falára, ahol egészen őszig lesz látható.

De a Tettek ideje csapat munkája folytatódik. Az utazó molinók sikere adta az ötletet ahhoz, hogy egy nagyszabásúbb kiállítás is létrejöhessen  a Kassák Múzeummal közösen. Azért a Kassák, mert még a nevünket (Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?!) is Kassák Lajostól „szereztük”, aki annak idején részese volt egy lakbérsztrájknak.

Két muzeológus szakember adja a tudását a kiállítás létrejöttéhez. A csapat pedig a megszokott lelkesedéssel dolgozik az új „projekten”. Újra tanulunk és a már megismert történeti tényeket most más megvilágításba helyezve nézzük át újra meg újra. Kéthetente egy hűvös teremben kivetítőkkel, képekkel felszerelkezve ülünk össze és beszélgetünk. Beszélgetünk sztereotípiákról, szociofotózásról, designról, szegénységről, lakhatásról, civil kezdeményezésekről, célközönségről. Vitázunk  kedvenc  fotókról, újságcikkekről, aktuálpolitikáról, baloldaliságról, önmagunk vállalásáról. Lamentálunk azon, hogy kell-e, jó-e a portré, mint műfaj. Kérdésekkel „bombázunk” egy újságírót, aki kritikát írt az utazó kiállításról. Más, nagyon eltérő kiállításokat látogatunk.

És közben gondolkodunk, ötletelünk, jegyzetelünk.

Március óta dolgozunk együtt a Kassákosokkal és a legutóbbi találkozónkon tudtuk először kimondani, hogy valami már körvonalazódik. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagy élmény megélni, ha egy részvételi akciókutatás (RAK) eredményes.

A RAK legkényesebb része maga az akció. A végeredmény. Tudják-e hasznosítani a későbbiekben  a résztvevők a kutatás eredményeit. Minden jel arra mutat, hogy mi igen. Nem hiába dolgoztunk egy történeti kutatáson. Volt, van és lesz rá érdeklődés. És mi ettől az érdeklődéstől szárnyakat növesztünk. És még többet, még jobbat szeretnénk. Még több munkát, még több írást, még több fotót, még több interjút. Egy "igazi", belső térben látható kiállítást, ami mi, az érintettek hozunk létre a szakemberekkel közösen. A Kassák Múzeumban.

Mert „mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor...”

Csengei Andrea

Fotó: Csécsei Ica

 

A Tettek ideje kiállítás az Aurórába érkezik!

MIKOR VAN A TETTEKNEK IDEJE, HA NEM ILYENKOR?!

Utazó kiállítás a budapesti lakhatási mozgalmakról

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztésben élő emberek aktív társadalmi részvételét támogatja. A szervezet egyik fő tevékenységi területe az ún. részvételi akciókutatások szervezése, amelyekben az adott társadalmi probléma által érintett emberek végzik a kutatást.

Kiállításunk címét Kassák Lajos Angyalföld című könyvének egyik szereplője ihlette, aki az 1910-es években küzdött a lakbéruzsora ellen. A Tettek ideje egy részvételi akciókutatás, amelyben a kutatók többsége lakásszegénységben él. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, kik és hogyan szerveződtek Budapesten a XX. század során azért, hogy mindenkinek legyen megfelelő lakhatása?

Azért foglalkozunk a XX. század lakhatási mozgalmaival, mert szeretnék megérteni a mai magyar társadalom működését és kapaszkodókat keresni ahhoz, hogy egyszer mindannyian emberhez méltó körülmények között lakhassunk. Ezért tenni akarunk. Azt reméljük, ha megértjük a múltban történteket, rávilágítunk az akkori erényekre és hibákra, akkor mindezt kijavítva és átdolgozva alkalmazhatjuk a jelenben is.

Mindenkit szeretettel várunk a kiállítás megnyitójára!

Mikor? 2016. április 21. (csütörtök) 18 óra
Hol? Auróra Közösségi Ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11.)

A kiállítást Sándor Tibor, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője nyitja meg. A megnyitóra a belépés ingyenes, lesz inni- és rágcsálnivaló is!

A kiállítás 2016. április 20. és május 4. között ingyenesen megtekintető.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

A kiállítás megvalósítását a Norvég Civil Támogatási Alap támogatja. www.norvegcivilalap.hu

Tettek ideje műhely a Fűtött utcán

Fotó: Csécsei Ilona
from Közélet Iskolája on Picasa

A Tettek ideje kiállítás 2016 márciusában nyílt meg a Dankó utcában található Fűtött utca nevű éjjeli menedékhelyen és ide vártuk az érdeklődőket egy kellemes hangvételű beszélgetésre.

Bemutattuk a 11 darab kutatási anyagot, amit a molinókon foglaltunk össze, azokat amiket a XX. század általunk fontosnak és kiemelkedőnek tartott Budapesti  lakhatási mozgalmakról készítettünk.  Az aktív kutatóink egyesével mutatták be az általuk feltárt és feltérképezett lakhatási mozgalmakat, mint a: Kalákák, Barlanglakások, 1956-os lakásfoglalások stb.

A kiállításunk célja, hogy felkeltsük az emberekben az aktivitást, hogy habár néha a helyzetük kilátástalannak látszó mégis a mai gazdasági és társadalmi és politikai helyzetben is lehet megoldást találni a lakhatási problémákra, amennyiben több aktívan résztvevő ember is tesz a közös jó célért erőfeszítéseket.

Az emberek lelkesen kérdeztek és meséltek az életüket legjobban foglalkoztató dolgokról. Beszéltek az őket legjobban foglalkoztató kérdésekről és lelkesen olvasták a molinókat, amiken az ő sorsukhoz hasonló emberek bátor csoportja, szembe mert szállni a hatalommal, hogy a lakhatási helyzetüket jobbá tegyék.

Wittmann Nándor Zsolt

Fotó: Csécsei Ilona

 

Newest Newer
Older Oldest