Aktuális / Támogatás

Mit jelent nekem a Közélet Iskolája?

DSC07085
from közéletiskolája on Flickr

Magányos gyerek voltam. Sokáig nem értettem, hogy mi okozza a magányosságomat, aztán rájöttem,  az, hogy sokat kérdezek és érteni akarom a világ dolgait. A kényszeres kérdésfeltevésem, abban a korban amikor én születtem és cseperedtem, nem volt szerencsés tulajdonság (1970-es évek).  Fiatalságom idején az volt a legjobb, ha beletörődőn elfogadtuk, hogy mások formáljanak véleményt, ítéletet helyettünk.

Én arra jutottam, hogy ha nem lehetnek saját gondolataim akkor meg fulladok. Anyukám szerint már gyermekként azt mondtam, a vita az egyetlen olyan dolog, amitől az ember azt érezheti, hogy él. A sors megvert (vagy megáldott?) valami hatalmas igazságérzettel, a méltánytalanságok felismerésével és az arra való azonnali reflektálás vágyával. Nem állíthatom, hogy ez a tulajdonságom mindenki (akár csak a magam) örömére szolgált vagy szolgálna.

E sorokat azért írtam le, hogy jobban rávilágítsak miért is szeretem a Közélet Iskoláját. Szeretem, mert lehet (sőt muszáj) kérdezni. Szeretem, mert ha megoldásokat keresünk, nincsenek tabutémák. Szeretem mert minden képzés, tanulás, előadás már eleve egy kérdéssel kezdődik. Egy kérdéssel (vagy többel) amire közösen keresünk választ. Szeretem, mert a Közélet Iskolája hisz abban, hogy mindenkinek lehet igaza és elfogadja ezt. Szeretem mert a képzések során egy olyan Iskolában lehetek, ahol mindig is vágytam lenni. Mert a tudásom, a tapasztalatom fontos a képzőimnek és tanulnak, tanulhatnak tőlem. Ahogy én tőlük és a többiektől. Így születik egy közös tudás, amit másokkal megosztani öröm. Mert a tudás, a gondolkodás – meggyőződésem -, hogy gazdaggá tesz. Mert felszabadít.

Szeretem a Közélet Iskoláját, mert még soha, egyetlen alkalommal – legyen az évnyitó, filmvetítés, kutatási találkozó, tárlatvezetés vagy bármi más – nem jöttem „üres kézzel” haza. Mindig úgy jövök el az Aurórából, hogy úgy érzem „ma is tettem valamit a közösbe, a közös tudásért”. És vettem is el a közösből. Mert a Közélet Iskolája összes rendezvényén meg tud valósítani valamit abból a csodából, amit nagyon-nagyon jó átélni: mindannyian egyenlők vagyunk. Nem egyformák, de egyenlők. Minden találkozó körben zajlik. Ezzel eleve kizárt annak a lehetősége, hogy valaki fölénk magasodjon, elnyomjon. Mégis minden alkalommal bármelyikünk megtapasztalhatja a hatalmat. A tudás – a közös tudás, gondolkodás – hatalmát. Mert – tapasztalatból mondom – sok alkalommal éreztem már úgy, hogy HATALMAS vagyok. És velem együtt HATALMASOK a többiek. És azt hiszem, azt gondolom, hogy ennél nincs jobb érzés. És amikor ezt a HATALMAT megtapasztalom szabadnak érzem magam. Szabad vagyok. Felszabadít, hogy a tudást, ami bennem felgyülemlett átadhatom és másokét befogadhatom.

Meggyőződésem az is, hogy ha Magyarország – legalábbis a döntéshozó fórumok – úgy működnének, ahogyan a Közélet Iskolája működik, rávilágítva a problémára, megkeresve annak gyökerét és közös ötleteléssel megoldásokat találva rá – már messze járnánk a jelentől és egy sokkal igazságosabb, demokratikusabb, működőképesebb hely lenne a hazánk.

De ezt azért kicsit sajnálnám is. Mert akkor nem lenne szükség a Közélet Iskolájára. Márpedig nekem szükségem van erre a helyre. Otthonommá lett. Olyan otthonommá, ahová a gondolataim, a meggyőződésem, a tenni akarásom térhet haza. Megnyugodni, elcsitulni vagy éppen megerősödni. Azért szeretem a Közélet Iskoláját, mert ha nincs, akkor már én magam sem vagyok ebben az országban. Hitehagyottan, kiégetten robotolnék pénzért (persze jó vagy jobb pénzért) egy idegen országban.

Azért szeretem, mert nap nap után reményt, hitet ad nekem abban, hogy lesz jobb. Csak tenni kell. Csak kérdezni kell. Csak gondolkodni kell.

És azért szeretem a Közélet Iskoláját, mert emberek csinálják. Fantasztikus emberek. Okosak és bátrak. Őket pedig azért szeretem, mert azt gondolom róluk, hogy azzal tisztában vannak – valószínűleg -, hogy okosak, de fogalmuk nincs arról, milyen bátrak és nagyszerűek.

Bátrak. Mert a tudásuk más területeken is rengeteget ér. Anyagiakban. Sok pénzt kereshetnének vele. De  nem ezt teszik.És – lássuk be – a mai világban nem a pénzt kergetni, bátorság. De – szerencsére - telhetetlenek is. A telhetetlenségük pedig abban rejlik, hogy ők mások tudását is óhajtják. Egész életükben tanulnak és tanítanak. A közös élhető életért. A közéletért. Értünk, magukért, mindenkiért.

A magyar közélet különösen alkalmas arra, hogy kérdéseket generáljon az emberekben, amikre szeretnének válaszokat kapni, magyarázatokat találni. A Közélet Iskolája ezt teszi. Nem csak keres, de talál is válaszokat. Ezért is szeretem.

Mindig vágytam egy helyre, ahol addig kérdezek és gondolkodom, amíg csak jólesik. Senki nem csendesít el, nem mondja, hogy hülyeség, amin gondolkodsz. Inkább biztat. Velem gondolkodik.

Megtaláltam. És szeretem.

 Csengei Andrea

Fotó: Várady István