Aktuális / Társadalmi egyenlőtlenségek

Társadalmi egyenlőtlenségek a mai Magyarországon

 

A Közélet Iskolája már harmadik alkalommal szervezett társadalomismereti képzést büntetés-végrehajtási intézetben, ezúttal Balassagyarmaton. Az alábbiakban egy résztvevő beszámolóját olvashatjátok: 

"Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy örültünk ennek a programnak, és a csoport nevében szeretném megköszönni, hogy itt lehettünk és hogy ti itt voltatok és egy kis színt, érdekességet hoztatok a szürke mindennapjainkba. A beszélgetések és a témák jók és érdekesek voltak, köszönhetően Mariann előadói stílusának és felkészültségének. Érdekes volt, ahogy a beszélgetések a különböző témákban szabadon folytak, látszólag ránk bízva, mégis Mariann mondatainak, kérdéseinek hatására az előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlottak, mindenkiben elindítva egy gondolatsort, talán még akkor is, ha addig szilárd meggyőződése volt már a témát illetően.

Ezekkel a névre szóló, kézzel faragott nyakláncokkal köszönték meg a képzést a fogvatartott résztvevők.

Olyan témákat vettünk végig, amik a mai társadalomban igen nagyok, és nap mint nap szembesül velük az emberek többsége akár mint kirekesztett, akár mint kirekesztő, mégsem nagyon beszél róluk szinte senki. Mindenki úgy van vele, hogy tenni úgysem bír ellene, akkor minek beszélni róla. Személyes véleményem szerint igenis fontosak az ilyen csoportok, kezdeményezések. Mert a szavak ereje nagyobb, mint a többség gondolná. A beszélgetések, az elhangzottak elindítanak egy gondolatsort, ami később tettekhez vezet. Ha csak minden ilyen csoportból egy ember fog ezentúl máshogy viszonyulni akár csak egyetlen témához, mondjuk ezek után nem a fejét fordítja el ha lát egy hajléktalant, hanem ad neki aprót, vagy egy szendvicset akár, akkor ez már eredménynek számít, mert ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető a változás. És ezek által az apró változások által válik jobbá, élhetőbbé a világ. Köszönjük, hogy ezzel a beszélgetéssorozattal ablakot nyitottatok nekünk sok kimondatlan problémára, mert egymást meghallgatva számtalan nézőpontot ismerhettünk meg, ezáltal jobban megismertük egymást is és önmagunkat is.

A csoport nevében szeretnék nektek további eredményes munkát kívánni, és sok sikert ahhoz, hogy minél több embert megismertessetek ezekkel a problémákkal. Köszönjük ezt  10 hetet!

Gergő

A képről: Az utolsó órán Activity-t játszottunk a képzés során feldolgozott fogalmakkal. A fogalmak egy részét a fogvatartottak adták fel egymásnak, egy részét pedig a Közélet Iskolája képzői.

“I can think more aptly about the connections”

 

In 2016 we organized for the second time the training, Social inequalities in Hungary today, this time for the Heves County Penitentiary Institution’s female detainees in Eger. The training was based on the notion that knowledge about our society and its dominant economic and political processes is key to active social participation, while it is the most inaccessible to those whose chances of conscious civic engagement are already limited. We believe that by gaining knowledge about the causes and consequences of social inequalities, detainees can better grasp the social processes and socio-political circumstances around them, which will help them re-integrate into and live in this social environment after their release.

The training was again 12 weeks long and we processed altogether 9 topics, all related to the causes and structural reproduction of social inequality. Based participants’ feedback, the most important and interesting topics included the job market, gender inequality, school segregation and the criminalization of poverty. Besides these, we also discussed the theories of social stratification and discrimination; the topic of housing; spatial and geographic inequalities; ethnicity-based oppression; globalization; and cultural and symbolic inequalities.

Because our most important methodological principle was to enable participants to process and comprehend systemic social phenomena based on their own experiences, the conversations and the exercises always inquired into and built onto these experiences first. Besides, we also paid great attention to keeping the training inclusive, so that everyone could express their opinions and be an active participant. To this end, we applied a great variety of methods and practices. For instance we discussed the topic of ethnic inequalities using the method of “human bingo”; we used quizzes for understanding various statistical data; we performed some movement-based tasks; and we discussed the movie Suffragette (2015) to address the topic of gender inequality.

Several topics and subtopics were discussed in small groups or in pairs. It was an important pedagogical experience for us that these exercises were not popular among participants, and several of them told us that they would prefer working alone. Based on their feedback, we integrated more solo tasks into the second half of the training, but – in agreement with the participants – we kept some group work as well, because we consider cooperation an important and learnable skill that can be-developed by working in small groups if the appropriate pedagogical support is provided. Besides, one topic of the training was social solidarity (or the lack of it), which is closely related to cooperation skills, so we considered it important to work towards that during the training.

At the beginning we started the classes with of a playful warm-up exercise, but with time we learned that there are often personal tensions present in the classroom. After a while, we switched to beginning each class with a circle when everyone could tell the others how they were doing that day and what was on their minds. This made it possible for the participants to signal if they were not in a good mood, e.g.: if they had received bad news from their loved ones or that they were experiencing physical discomfort. This kind of introduction also helped us, the trainers, to handle to group better.

Each class had a few readings from the civic orientation textbook compiled by the School of Public Life, which contains Hungarian translations and summaries of classical social science texts. We discussed these readings and also applied them during the exercises. Based on the experiences gained during our previous similar training, we also spent some time talking about inspiring, successful projects that offer positive examples of challenging social inequality (e.g.: a successful municipal firewood campaign in Borsodbóta, the Prison Radio, The City is for All housing advocacy group). Participants showed great interest in these, and many of them declared that after their release they would gladly participate in the work of a civil organization.

Based on the participants’ feedbacks the training was successful: we piqued their interest in social issues, while their knowledge and awareness of social inequalities has also increased. The course helped them become of the structural reasons behind inequality and of their rights as citizens. Many of them said that they found the grassroots struggles we demonstrated very inspiring and that they are glad that they know where to turn for help.

We are currently negotiating a follow-up to the training and hope that in the fall we can start the training on civil rights with the same group.

“Így szerintem jobban át tudom gondolni a viszonylatokat”

pPtFxiEUlENWCuVrT4a5bNB-cvg8SZehnWYJ_BJmd2wJTuJ8_I2bPGrFIUetQ80QZyECJR-Drg=w1366-h768-no
on lh3.googleusercontent.com

2016-ban második alkalommal szerveztük meg a Társadalmi egyenlőtlenségek a mai Magyarországon című képzésünket, ezúttal a Heves-megyei Büntetés-végrehajtási Intézet női fogvatartottainak körében Egerben.  A képzés arra az alapvetésre épült, hogy a társadalmunkról, az abban uralkodó gazdasági-politikai folyamatokról szerzett tudás nagyon fontos összetevője az aktív társadalmi részvételnek, viszont ettől a tudástól épp azok vannak leginkább megfosztva, akiknek eleve korlátozottak a lehetőségeik a tudatos közéleti cselekvésre. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásával és azok következményeivel kapcsolatos tudás révén a fogvatartottak jobban megérthetik az őket körülvevő társadalomban zajló folyamatokat, illetve az uralkodó társadalmi-politikai viszonyokat és így a szabadulásuk után könnyebben tudnak visszailleszkedni ebbe a társadalmi környezetbe és jobban is tudnak boldogulni benne.

A képzés most is 12 héten keresztül tartott és összesen 9 témát dolgoztunk fel a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulása és rendszerszintű újratermelődése kapcsán. A résztvevők visszajelzései alapján a legfontosabbnak vagy legérdekesebbnek bizonyult téma a munkaerőpiac, a nemek közötti egyenlőtlenség, az iskolai szegregáció és a szegénység kriminalizációja volt. Ezek mellett foglalkoztunk még általánosságban a társadalmi rétegződés, illetve kirekesztés elméleteivel; a lakhatás témájával; a térbeli és földrajzi egyenlőtlenségekkel; az etnikai alapú elnyomással; a globalizációval; illetve a kulturális és szimbolikus egyenlőtlenségekkel.

A legfontosabb módszertani elvünk az volt, hogy a résztvevők a saját tapasztalataik alapján tudják feldolgozni és megérteni a rendszerszintű társadalmi jelenségeket és folyamatokat, ezért a beszélgetések és az alkalmazott gyakorlatok is először mindig ezekre a tapasztalatokra kérdeztek rá és ezekből építkeztek. Emellett nagy gondot fordítottunk arra, hogy a képzés valóban bevonó tudjon lenni, mindenki el tudja mondani a véleményét és aktív résztvevője lehessen az óráknak, ezért sokféle módszert és gyakorlatot alkalmaztunk. Az etnikai egyenlőtlenségek témáját a “humán bingó” módszerével dolgoztuk fel; több témában használtunk totót, illetve kvízt a statisztikai adatok megismeréséhez; néhány alkalommal mozgásra épülő feladatokat végeztünk; a nemek közötti egyenlőtlenségek kapcsán pedig a Szüfrazsett című filmet néztük és beszéltük meg.

Emellett több résztémát kisebb csoportokban vagy párokban dolgoztunk fel. Fontos pedagógiai tapasztalat volt számunkra, hogy ezek a gyakorlatok nagyon nem voltak népszerűek a résztvevők körében és többen jelezték is, hogy inkább az egyéni munkát szeretik. A visszajelzések fényében több egyéni feladatot építettünk be a képzés második felébe, de – a résztvevőkkel egyeztetve – csoportmunkát is végeztünk továbbra is, mert fontos és tanulható készségként tekintünk az együttműködésre, a közös munkára és a kiscsoportos feladatok – megfelelő pedagógiai támogatással – nagyon jól tudják fejleszteni ezeket a készségeket. Emellett a képzés egyik fontos témája a társadalmi szolidaritás és annak hiánya, ami szorosan összefügg az együttműködés képességével, ezért fontosnak tartottuk, hogy a képzés során dolgozzunk ezzel.

Eleinte minden órát valamilyen játékos ráhangoló gyakorlattal kezdtünk, de a képzés előrehaladtával azt tapasztaltuk, hogy gyakran sok a személyes érzelmi feszültség az órákon, ezért ettől kezdve minden órát azzal indítottunk, hogy mindenki elmondta, hogy van épp aznap, mi foglalkoztatja. Ez lehetőséget biztosított a résztvevőknek arra, hogy jelezzék, ha épp nincsenek jó passzban, pl. rossz hírt kaptak a szeretteiktől vagy fizikailag nem érzik jól magukat, és ez nekünk, képzőknek is segített abban, hogy jobban tudjuk kezelni a csoportot.

Tartalmilag minden órához tartozott néhány olvasmány a Közélet Iskolája által összeállított társadalomismereti szöveggyűjteményből (amelyben klasszikus társadalomtudományi szövegeket fordítottunk le, illetve foglaltunk össze közérthető magyar nyelven). Ezeket az olvasmányokat megbeszéltük a foglalkozásokon, illetve felhasználtuk őket a gyakorlatok során. Az előző hasonló képzés tapasztalataiból tanulva az órák többségén röviden beszéltünk olyan inspiráló, sikeres kezdeményezésekről is, amelyek az adott társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatban mutatnak fel pozitív példát (pl. sikeres önkormányzati tűzifa kampány Borsodbótán, Börtönrádió, A Város Mindenkié csoport). Ezek nagyon felkeltették a résztvevők érdeklődését, többen jelezték, hogy szabadulásuk után szívesen részt vennének valamilyen civil szervezet munkájában.

A résztvevők visszajelzései alapján a képzés sikeres volt – felkeltettük a résztvevők érdeklődését a társadalmi kérdések iránt és a társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos tudásuk, illetve tudatosságuk is nőtt. Segített nekik abban, hogy tisztában legyenek a jogaikkal és az egyenlőtlenségek rendszerszintű okaival. Többen jelezték, hogy a bemutatott civil kezdeményezések nagyon inspirálóan hatottak rájuk és örülnek, hogy most már tudják, kihez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük.

A képzés folytatása még egyeztetés alatt van, de reményeink szerint ősszel az állampolgári jogok témájával folytatnánk a kurzust ugyanezzel a csoporttal.

Korábbi hasonló képzéseinkről itt olvashatsz

Course on social inequalities in a Hungarian prison

We met the so-called Touchstones Program during our study trip in the United States. Within the framework of this program, political philosophy training is provided in very different environments – elementary and secondary schools, community high schools and also in prisons. The main idea of the prison project had a deep impact on us: all people have the right and are able to develop an opinion on political, philosophical, moral issues, and debate on these with others, and this opportunity enriches everyone. Another important inspiration has been the participatory action research organized by Professor Michelle Fine, where they analyzed the impact of a higher education program in a prison for women, with the active participation of female prisoners as researcher. We have been considering for several years to initiate a similar project in Hungary. Finally, it happened in April 2015 when we have started our 12-week-long course on social inequalities in the Drug Prevention Quarter of the Budapest Jail and Prison in Kozma Utca.

Similarly to the Touchstones Program, our fundamental principle has been that knowing and thinking about society, economic-political processes and basic moral issues related to these are as important for social participation as keeping the rules or working. We believe that through the knowledge about the emergence and consequences of social inequalities, prisoners can better understand social dynamics and power relations around them. It may also help them reintegrate more successfully after their release.

Since neither of us has had experience in this kind of environment, we had a relatively long preparation phase before starting the training course. Besides consultation with the institution’s management and the official authorization of the program we also had to prepare professionally for this task. We have been supported by the psychologist of the institution, Titanilla Fiáth who advised us during the planning and authorization phase and also gave us a one-day training on law-enforcement and drug prevention in Hungary and on the institution’s program, the prisoners’ social background, everyday life and social relations. On the Hungarian social context of drug abuse we had a short training provided by Ferenc Dávid from Kékpont Foundation.

At the same time, we worked on curriculum development. After mapping the social science literature available in Hungarian, we concluded that it is better for us to write the main pieces ourselves. The most important texts related to the course are either not available in Hungarian or the Hungarian texts are not accessible for undereducated people. As early school leavers are significantly represented among prisoners – exactly because of the social inequalities we were going to discuss during the course – we prepared a reader containing the short Hungarian summaries of the most important social science texts on social inequalities in an accessible and clear language. We would like to say special thanks to Csaba Jelinek for his contribution to the compilation and editing of the reader. Among others, we included texts by Pierre Bourdieu, Loic Waquant, Iris Marion Young and Amartya Sen, and numerous Hungarian social scientists and people writing about poverty and social exclusion.

During the course we studied the following issues: social exclusion and oppression, labor, geographic and housing inequalities, school segregation, inequalities in access to knowledge and information, ethnic inequalities, prison and criminalization, gender inequalities, global inequalities as well as cultural and symbolic inequalities.

After the long preparation, we finally have started the course in April 2015. On average we had 12 to 15 participants each time, men between 25 and 65, with various social backgrounds. The prisoners in the Drug Prevention Quarter enjoy some advantages (open cells, community space) and in exchange they participate in different programs and pledge not to use any drugs. For many of them, this obligation has been an important motivation, but after a few weeks a team of 12 to-15 men formed with enthusiastic members who were eager to participate in the course.

The experience we gained has exceeded our expectations in every way. The participants were very interested in the course and played an active role from the beginning. Most of them read the homework texts and shared their opinion, debated, and posed more and more questions. The most challenging was to facilitate these discussions, as we tried not to limit the torrent of ideas and thoughts.

“As long as the representation of the individual’s interests depends on financial circumstances, we cannot speak about equality”. This was our starting point, written by one of the prisoners in his essay for the course. The method of starting from the participants’ personal experiences and then adding the points made in the readings in order to reach a more general conclusion worked very well. This methodology helped participants understand the most complicated socio-political contexts while their interest was constant. The operation of the neoliberal capitalist socio-economic system was summarized by one of the participants in the following way. “The upper class closes opportunities through exploiting the lower class, and emphasizing equal chances does exactly the opposite. Constantly subordinating the lower classes and ethnic minorities and through the self-serving use of their labor for the wealth of the upper class is an ongoing activity.”

The youngest participant was – very understandably – interested in the inequalities of the Hungarian educational system. He wrote about this topic in his final essay: “With an elementary school degree and constant financial problems, you have less chance for an honorable job… Getting into the different educational institutions is determined by your class, by your family background. The children of wealthy families will be more likely accepted by society than those coming from poor families. The ones from disadvantaged environments will have less credit, they will not be respected probably, they will not become bosses, leaders, but ranked to lower levels of the society.”

Based on Pierre Bourdieu’s text, one participant wrote the following on the inequalities reproduced through everyday habits, activities and cultural characteristics. “The spread of consumer goods symbolizes that we do not feel ourselves inferior… Consumption determines your position in the social hierarchy. Consuming is blinding and shameful for people at the same time. Your goods and lifestyle define your place in the social ranking. So the wealthier, upper class people’s lifestyle becomes the example and those who cannot follow these remain “ordinary” people.”

The following thoughts were inspired by Bourdieu , too. “(Earlier) I never thought about how our body plays a crucial role in our social status. The way we look also represents our social position, the kind of work we do, the kind of food we eat. Minor things say a lot about us to the world. The body that we shape represents our place in the hierarchy… Capitalism makes profit out of our adjustment to norms.”

And finally, one participant drew the following conclusion concerning the central question of the course: “Justice does not mean that we distribute our material and natural goods equally, but it concerns all fields of social life: how we speak to each other, how we behave, what kinds of decisions we make for the common interest and what kind of work we do. Oppression means disadvantages and injustice. It exists because of social inequalities. The fundament of equality would be placing the economic and political institutions, habits and cultures on the same level. Racism is present in most social institutions.”

Because of our approach based on critical pedagogy, we tried to remain open during the whole course concerning the methods we used and the literature we read. The very closed and segregated environment of the prison was a real pedagogic challenge, so we tried several teaching techniques. We leant that methods based on role plays worked especially well. Once we organized a so-called Oxford debate on gender inequalities, which was very popular among participants and was extremely useful to process the topic.

Concerning the content, it became clear quite soon that it is not enough to tall only about inequalities as it generated a lot of tension in the participants. To address this issue, we tried to bring additional readings about civil initiatives and civic actions reacting on the types of inequality we studied. Based on the following participant reaction, it seems to have been a good solution:

“Many times after the course I left very angry about how things are going in the world and in Hungary… Still, I would like to mention a positive example that touched me! A nurse raised her voice bravely on the situation of health care… I think there is a need for more initiatives of that type.”

Besides personal development, we hope that the course will have an important social impact as well, as participants become more conscious citizens. A democratic community can function well if its members have the opportunity to make well-funded decisions concerning their own life and the community. We hope that the training will support the more conscious social participation of trainees by introducing the social phenomena and processes affecting their lives. They could not learn about these correlations in the Hungarian public education system in a comprehensive and critical way. It is very promising that several of them said they would like to visit the School of Public Life after their release and participate in other courses as well as they would like to become more active citizens in the future.

For closing some feedback that made us very proud and that made us think that our training course has reached its goals:

“I watch the news on TV from a different perspective”

“Thank you for the opportunity to learn to see things clearly”

“The last 14 weeks presented new ideas for the participants on every occasion. Mondays grabbed us out of our everyday monotony, and led to discussions outside of the course that spiced up our everyday life.”

“Thank you for starting up my neurons!”

From September, 2015 we will continue the training course with the same group in cooperation with TASZ (the Hungarian Civil Liberty Union), concentrating on the topic of civil rights in theory and practice. We are very much looking forward to it!

Mariann Dósa

Társadalmi egyenlőtlenségek – képzés egy magyar börtönben

2012-ben, egy külföldi tanulmányút során ismerkedtünk meg a Touchstones (‘próbakő’) programmal, amelynek keretében politikai filozófia foglalkozásokat tartanak nagyon sokféle környezetben – általános és középiskolákban, közösségi főiskolákon és börtönökben. Már első hallásra nagyon mély nyomott hagyott bennünk a börtönbeli program alap elgondolása – hogy minden embernek joga van ahhoz és képes is arra, hogy politikai–filozófiai–erkölcsi kérdésekről véleményt alkosson, illetve vitázzon másokkal, és hogy ebből mindenki csak gazdagodhat. Emellett szintén fontos inspirációt jelentett számunkra a Michelle Fine által megszervezett részvételi akciókutatás, ami egy amerikai női börtönben mérte fel az intézményben működő főiskolai program hatásait, a fogvatartott diákok aktív kutatói részvételével. Tulajdonképpen évek óta dédelgettük magunkban a gondolatot, hogy elindítunk itthon egy hasonló kezdeményezést, ami végül idén áprilisban meg is történt – ekkor vette kezdetét a társadalmi egyenlőtlenségekről szóló, 12 hetes kurzusunk a Budapest Fegyház és Börtön Kozma utcai fogházának drogprevenciós körletén.

A ’Próbakő’ programhoz hasonlóan mi is abból az alapvetésből indultunk ki, hogy a társadalmunkról, az abban uralkodó gazdasági-politikai folyamatokról és az ezekkel összefüggő alapvető erkölcsi kérdésekről való tudás és gondolkodás épp olyan fontos az aktív társadalmi részvételhez, mint a szabályok betartása vagy a munkavégzés. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásával és azok következményeivel kapcsolatos tudás révén a fogvatartottak jobban megérthetik az őket körülvevő társadalomban zajló folyamatokat, illetve az uralkodó társadalmi-politikai viszonyokat és így a szabadulásuk után könnyebben és talán nagyobb sikerrel is tudnak visszailleszkedni ebbe a társadalmi környezetbe.

Mivel egyikünk sem dolgozott még ilyen környezetben, viszonylag hosszas előkészület előzte meg a képzés elindítását. Az intézmény vezetőségével történt egyeztetés és a képzés hivatalos engedélyeztetése mellett szakmailag is fel kellett készülnünk a kurzus megtartására. Ebben az intézmény pszichológusa, Fiáth Titanilla volt segítségünkre, aki tanácsaival látott el bennünket már a képzés megtervezése és az engedélyeztetési folyamat során és az engedély kiadása után egynapos képzést tartott nekünk a büntetésvégrehajtás magyarországi intézményrendszeréről, a drogprevencióról és az itt zajló egyéb foglalkozásokról, valamint a fogvatartottak társadalmi hátteréről, illetve az ő börtönbeli életükről és viszonyaikról. A droghasználat magyarországi társadalmi vonatkozásairól Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa tartott nekünk rövid képzést, így ezt a szempontot is meg tudtuk jeleníteni a foglalkozások során.

Ezzel párhuzamosan zajlott a tananyag kidolgozása. A magyarul elérhető társadalomtudományos irodalom előzetes feltérképezése után arra jutottunk, hogy legjobb lesz, ha mi magunk írjuk meg a képzés alapját képező olvasmányokat. A kurzus témájához kapcsolódó legfontosabb elméleti szövegek sajnos nem elérhetőek magyarul és a magyar nyelvű irodalom nagy részének nyelvezete sem hozzáférhető alacsonyan iskolázott emberek számára – márpedig a fogvatartottak körében (épp a kurzus során tárgyalt egyenlőtlenségek következtében) sokan nem juthattak el az általános iskola befejezéséig vagy ennél sokkal tovább. Ezért elkészítettük a Közélet Iskolája saját olvasókönyvét, amely a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásáról és újratermelődéséről szóló legfontosabb társadalomtudományi szövegek pár oldalas, közérthető, magyar nyelvű összefoglalóiból áll. [1] Ezúton is nagyon köszönjük Jelinek Csabának a szöveggyűjtemény megszerkesztésében nyújtott segítségét. A feldolgozott irodalomban megtalálhatók többek között Pierre Bourdieu, Loic Waquant, Iris Marion Young és Amartya Sen szövegei, valamint számos magyar társadalomtudós, illetve tapasztalati szakértők írásai.

A képzés során az alábbi témákat dolgoztuk fel a résztvevőkkel: társadalmi kirekesztés és elnyomás; munka; földrajzi és lakhatási egyenlőtlenségek; iskolai szegregáció, a tudáshoz és információhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei; etnikai egyenlőtlenségek; bebörtönzés és kriminalizáció; nemek közötti egyenlőtlenségek; társadalmi egyenlőtlenségek világviszonylatban; kulturális és szimbolikus egyenlőtlenségek.

A hosszas előkészületek után áprilisban végre elkezdtük a képzést. Átlagosan 12-15 fogvatartott vesz részt a foglalkozásokon, 25 és 65 év közötti férfiak, a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel. A drogrevenciós körlet lakói az ezzel járó előnyökért (pl. nyitott zárkák, közösségi helyiség használat) cserébe vállalják, hogy nem használnak tudatmódosító szereket és részt vesznek különböző képzéseken, illetve programokban. Sokak számára biztosan ez jelentette a fő motivációt a foglalkozásokon való részvételre, de néhány hét alatt kialakult az a 12-15 főből álló csapat, akik a kurzus végéig nagyon lelkesen és kifogyhatatlan érdeklődéssel vettek részt az órákon.

A 12 hét alatt szerzett tapasztalataink valóban minden várakozásunkat felülmúlták. A fogvatartottak nagy érdeklődéssel fogadták a képzést és az első pillanattól fogva nagyon aktívan részt is vettek benne. A többség mindig elolvasta a hétről hétre kiadott olvasmányokat és a foglalkozásokon is aktívan részt vettek – megosztották a véleményüket egymással, vitáztak, és kérdéseket feltenni is egyre inkább mertek. Az idő előrehaladtával már egyre inkább az okozott „nehézséget”, hogy valahogyan mederben tartsuk az özönlő véleményeket és gondolatokat, de ezt azért nem is nagyon akartuk.

„Amíg az anyagiakhoz mérten függ az egyén érdekeinek képviselete, addig ... egyenlőségről nem lehet szó.” Innen indultunk, ezt írta a kurzus egyik fogvatartott résztvevője a képzés elején a társadalmi egyenlőtlenségekről írt fogalmazásában. Tapasztalataink szerint nagyon jól működött az az általunk alkalmazott pedagógiai gyakorlat, hogy mindig a résztvevők személyes tapasztalataiból indultunk ki a beszélgetések során és ezeken keresztül, az olvasmányokat segítségül hívva, jutottunk el az általánosabb, elméleti következtetésekhez. Ez a módszer segített a résztvevőknek megérteni a legösszetettebb társadalmi-politikai összefüggéseket is, miközben hosszú távon is fenn tudta tartani az érdeklődésüket.

A neoliberális kapitalista társadalmi-gazdasági berendezkedés működését dolgozatában így foglalta össze az egyik résztvevő: “a létező felső osztály az alsóbb osztályok kizsákmányolásával bezárja a lehetőséget, a tényleges egyenjogúságot hangoztatva pontosan az ellenkezőjét cselekszi. Az alsó réteget és az etnikai kisebbséget folyamatos alárendeléssel és munkájuk hasznának tényleges öncélú felhasználásával a saját anyagi jólétét növeli és ezt a tevékenységét folyamatosan fenntartja.”

A kurzus legfiatalabb résztvevőjét érthető módon leginkább az oktatási rendszerben érvényre jutó egyenlőtlenségek foglalkoztatták. Ezekről így írt záró fogalmazásában: “Általános iskolai végzettséggel kevesebb az esély az értelmileg megbecsült munkakör betöltésére, társulva anyagi problémákkal. ... A különböző oktatási intézményekbe való bejutást az határozza meg, hogy a tanulást igénylő melyik osztálycsoportba tartozik, mennyire hátrányos helyzetű családból jött. A színvonalas életet élő, gazdagabb családok gyerekei nagyobb valószínűséggel lesznek a társadalom elfogadottjai, mint azok, akik szegényebb családokból valók. ... Érvénytelenek lesznek a társadalomban, kis valószínűséggel fognak fölnézni az alacsony iskolai végzettségűekre, nem lehetnek főnökök, vezetők, hanem a társadalom kisebb értékrendjébe vannak besorolva.”

Pierre Bourdieu szövege alapján az egyik résztvevő így írt az emberek mindennapi tevékenységein, szokásain, kulturális jellemzőin keresztül újratermelődő egyenlőtlenségekről: “A fogyasztási cikkek gyakori elterjedése azt jelképezi, hogy ne érezzük magunkat kevesebbnek. ... A fogyasztás meghatározza, hogy kik hol helyezkednek el a társadalmi hierarchiában. A fogyasztás elkápráztató és egyben megszégyenítő is mások részére. ... A fogyasztási cikkek és az életmód használatát az határozza meg, hogy az ember vagy csoport a társadalmi, gazdasági ranglétrán hol helyezkedik el. Tehát a jobb módú, fentebb lévő emberek, csoportok életformái válnak mintává, akik ezt az életformát nem tudják követni, azok “közönséges emberek” maradnak.”

Szintén Bourdieu ihlette az alábbi gondolatokat: “ [Korábban] nem is gondolkodtam el azon, hogy a test társadalmi szerepe ilyen, ilyen fontos mérvadó lehet a társadalomban elfoglalt helyemről. ... Az, hogy miképp nézünk ki, mutatja, hogy a társadalomban hol helyezkedünk el, hogy milyen körben, munkakörben mozgunk, dolgozunk, milyen ételeket fogyasztunk. ... Számunkra apróságnak tűnő vagy nem is fontos dolog nagyon sok mindent elárul rólunk a külvilágnak. Az általunk kialakított testünk a hierarchiába való hovatartozásunkat mutatja. ... A kapitalizmus pont a normákhoz való igazodásból profitál.”

Végül, a foglalkozások egyik, írásban legtermékenyebb résztvevője az alábbi következtetést vonta le a kurzus központi kérdése kapcsán:

“Az igazságosság nem azt jelenti, hogy az anyagi-természeti javainkat egyenlően elosztjuk, hanem a közös együttélés minden területére kiterjed; hogyan beszélünk egymással, hogyan viselkedünk, milyen közös érdekeket képviselő döntéseket hozunk, az elvégzendő munkákat válogatás nélkül – megosztva – végezzük. Az elnyomás hátrányokat és igazságtalanságokat jelent. Ez a társadalmi egyenlőtlenségi viszonyok végett létezik. Az egyenlőség alapja a gazdasági és politikai intézmények, a szokások, kultúrák egy szintre helyezése lenne. Az elnyomást a társadalmi berendezkedés újratermeli. A rasszizmus jelen van a társadalmi intézmények nagy részében.”

Kritikai pedagógiai szemléletünkhöz hűen igyekeztünk mindvégig nyitottak maradni mind a képzés során alkalmazott módszerek, mind a feldolgozott irodalom tekintetében. A nagyon zárt és elszigetelt közeg komoly pedagógiai kihívást jelentett, ezért sokféle oktatási gyakorlattal kísérleteztünk. Úgy tapasztaltuk, hogy különösen jól működtek a játékos vagy szerepgyakorlaton alapuló módszerek; sőt, egy alkalommal (a nemek közötti egyenlőtlenségek kapcsán) ún. oxfordi vitát is rendeztünk, ami különösen nagy sikert aratott a résztvevők körében és nagyon hasznosnak is bizonyult a téma feldolgozásához.

A tartalom kapcsán pedig nagyon hamar világossá vált számunkra, hogy nem jó, ha csak az egyenlőtlenségekről beszélünk, a résztvevőkben ezek – érthető módon – erős feszültséget keltettek, ezért igyekeztünk minden alkalomra hozni kiegészítő olvasmányokat olyan kezdeményezésekről vagy állampolgári fellépésekről, amelyek az adott társadalmi egyenlőtlenségre válaszul születtek. Az alábbi résztvevői visszajelzés alapján úgy tűnik, ez elég jól működött:

“Sokszor a foglalkozások alkalmával teljes felháborodott lelkiállapotban távoztam, hogy mi folyik Magyarországon és a világban. ... Egy pozitív példát mégis szeretnék kiemelni, ami nagyon megérintett! Egy ápolónő szót emelt bátran az egészségüggyel kapcsolatban. … Több hasonló szerveződésre lenne véleményem szerint szükség a cél érdekében.”

Az egyéni fejlődés mellett, azt reméljük, hogy a képzésnek fontos össztársadalmi hatása is lehet azáltal, hogy a fogvatartottak tudatosabb állampolgárokká válnak. Egy demokratikus közösség akkor tud jól működni, ha a tagjai megfelelően tájékozott döntéseket tudnak benne hozni mind a saját életükkel, mind a közösség életével kapcsolatosan. A képzés reményeink szerint elő fogja segíteni ezt a tudatosabb társadalmi részvételt azáltal, hogy megismerteti a résztvevőkkel azokat a mindennapjaikra is komoly hatással bíró társadalmi folyamatokat és jelenségeket, amelyekről a magyarországi közoktatási rendszerben nem kaphattak átfogó, rendszerszintű, kritikai tudást. Nagyon biztató, hogy a kurzus végén többen jelezték, hogy szabadulásuk után szeretnék felkeresni a Közélet Iskoláját és szeretnének részt venni más programjainkon is, mert szeretnének aktívabbá válni a jövőben.

Zárásként pedig néhány visszajelzés, amelyekre nagyon büszkék vagyunk, és amelyek alapján úgy érezzük, a kurzus elérte az általunk kitűzött célokat:

“A híreket a TV-ben más szemmel nézem már.”

“Köszönöm a lehetőséget a tisztán látás megtanulására.”

“Az elmúlt 14 hét hétről-hétre új gondolatokkal ajándékozta meg a foglalkozáson résztvevőket. A mindennapi monotonitásból a hétfői napok kiragadták a csoportot, foglalkozáson kívüli beszélgetéseket okoztak, ami másfajta fűszert adott a mindennapoknak.”

„Köszönöm, hogy beindítottátok a neuronjaimat!”

Szeptembertől ugyanezzel a csoporttal folytatjuk a képzést az állampolgári jogok – ezek elméleti megalapozása, illetve gyakorlati érvényesülése – témájával, immár a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködésben. Mi már most nagyon várjuk!

Dósa Mariann