Aktuális / Tettek ideje

Tettek ideje - Bass László megnyitóbeszéde

 

Hölgyeim és Uraim!

Három hete kaptam felkérést ennek a kiállításnak a megnyitására. Szégyenkezhetek már miatta, de az első reakcióm mégiscsak az volt: mi közöm van nekem ehhez?

Mi közöm van a hajdanvolt ládavárosok, pincelakások lakóihoz, a lakótelepi játszóterekhez, a lakbéruzsorához, Kassákhoz, a Népszavához meg a kalákába épült kockaházakhoz? Nekem nem ez a kutatási témám. Félre is toltam a levelet, hogy fontos dolgokkal foglalkozzak.

Aztán eszembe jutott a nagyanyám. Ő egy dobozi utcai bérkaszárnyában élte le az életét egy „szoba-konyhás, alacsony mennyezetű, vaskályhafűtésű, udvari bérlakásban ötödmagával” – imádtam nála lenni, pedig a WC is a folyosó végén volt. Mondjuk a háború alatt nem ötödmagával lakott. A gyerekei – köztük apám is – átköltöztek egy szerinte biztonságosabb környéken lakó rokonhoz, az Auguszta-telepi ládavárosba. A nagyanyám apja napszámos volt, nem voltak jó viszonyban. Az öreg élete utolsó éveit egy hajléktalanszállón töltötte a Kerepesi úton, ott is halt meg a 37-ben. Pedig nagyanyám jól házasodott – a férje gazdag családból származott: a nagyapám nénikéje például a főváros 50 legnagyobb adófizetői között szerepelt . Háztulajdonos volt a Ferencvárosban. A Népszavában írtak is a néniről, ez volt a cikk utolsó mondata: „Nem tűrhetjük, hogy továbbra is kiuzsorázzanak minket és követeljük a háztulajdonos ellen a legerélyesebb eljárás megindítását,”

Nem fárasztom tovább Önöket a családom történetével, hiszen egyértelmű a mondandóm: olyan nem lehet, hogy ne legyen közünk így vagy úgy a lakóhelyünkhöz, városunkhoz, az elmúlt évszázadhoz, az itt élők lakáskörülményeihez – és a nyomorhoz, a szegénységhez is.

Hiszen akkor is tagjai vagyunk ennek a közösségnek, a városnak, az országnak, ha elfordítjuk a fejünket. Ha nem akarunk tudomást venni a lakótelepekről, a munkásszállókról, hajléktalanságról,  akkor is van hozzá közünk.

Amikor aztán elkezdtem ismerkedni az itt bemutatásra kerülő anyaggal, az első, ami szembetűnő volt, mennyire átszövi ezt a kiállítást a személyesség, sőt, ha úgy tetszik az intimitás. És nemcsak azért, mert ez a történet a mi történetünk, a sajátunk, a rokonainké, a barátainké, a szomszédainké, hanem azért is, mert ennek a közös történetnek a tárgya most, itt éppen az otthonunk.

Az otthonunk, ahová haza megyünk, ahol a társunk mellé fekszünk, ahol a gyerekeink cseperedtek. Létezésünk legintimebb tere, szinte a testünk része, aminek az ajtaját behúzva magunk után biztonságban érezhetjük magunkat.

Olvasom a budafoki barlanglakásokról írt korabeli beszámolókat, amiben ilyen szalagcímek szerepelnek: Rémségek a budafoki barlangváros katakombáiban –  Járványfészek a föld alatt —Ázsiai állapotok Budapesttől félórányira … és közben nézem a fotókat az itt élő családokról, emberekről, a lakásbelsőkről. Az egyik fotón a falon képek vannak és feszület. A másikon bevetett ágy előtt ülő asszonyok. Egy pihenő családfő ül a lócán. Egy másik képen gyerekek mosolyognak.

Mintha mindenki azt mondaná: mi itt élünk. Nem ilyen helyen kellene lakni, de nekünk ez az otthonunk. Nem így kellene élni, de ez a mi életünk. A kívülálló jó szándékú borzongása, és a küszöb túloldalán élő ember nézőpontja nehezen kibékíthető.

Ez a kiállítás épp ennek a feszültségnek a feloldására tett fontos kísérlet: A Közélet Iskolája elnevezésű csoport a Kassák Múzeum munkatársaival együtt végzett egyéves kutatómunka eredményeit mutatja be ezen a kiállításon.

Az itt látható anyag elemei sokszínűek: razziákon készült rendőrségi fotók és nemzetközi hírű művészek képei, politikai röplapok és újsághírek, személyes beszámolók és tudományos elemzések adatai – ezekből a mozaikokból azonban hajléktalanságban érintett emberek rakták ki a saját mondataikat. Amit mától láthatunk itt a múzeumban, az nem egy akadémikus koncepció akadémikus megvalósítása, hanem az érintettek saját állításainak (egyébként akadémikus szemmel is profi) megfogalmazása. Valami ilyesmiről ír Grecsó Krsztián az egyik novellájában:

Végigmenni a kötélen? Éppen valami. De okosan leesni, úgy, hogy megütöd magad, szívből, és nem baj – na, ez lenne az új vonal. Bejössz egy neveletlen kutyával, és mondod neki, hogy „hopp, Zokni, hozd vissza!”. A kutyát meg nem is így hívják, vagy szarik rád. De mindenki érti, hogy így van. Ilyen szuttyos az élet, hogy a kutyád szarik rád, vagy egyenesen a más kutyája, de ez így mindenkinek jelent valamit. Ez már új lenne, művészet. Látnád, hogy az van, ami van. És nem az van, ami nincs.

Azzal kezdtem a mondandómat, hogy elsőre nem értettem, hogyan is kerültem én ide – pedig nem először állok ebben a teremben. Két évvel ezelőtt a Kassák Múzeumban az "Összefogás a hajléktalanság kriminalizációja ellen" projekt keretében egy társasjátékot vezettem itt. A társasjáték – a Szociopoly – kereteiben a játékosoknak segélyekből, alkalmi vagy közmunkabérből kell megélniük egy hónapig – egy játéktábla mezőin haladva. A társasjátékból színházi feldolgozás is készült, és ebben a dramatikus változatban szerepel egy kitalált falu kitalált polgármestere is, aki éppenséggel egy korrupt, tisztességtelen, az embereken átgázoló figura. A polgármester a játék közepén kopogtató cédulákat oszt ki a játékosoknak, amivel támogathatják őt, hogy újra induljon a polgármesterségért. Két év alatt 100 előadásunk volt – 4-5 ezer jólszituált, jórészt fiatal, érzékeny ember kezébe adtunk tehát lehetőséget arra, hogy beleszóljon a játékbeli sorsába. 90%-uk támogatta a polgármester jelölését. Sokszor meg is fogalmazták: segélyt, munkalehetőséget vártak cserébe a lojalitásukért.

Az elmúlt hetekben tele volt a sajtó azzal, hogy egy közösség polgára nem mondhatja el a véleményét közösség dolgairól, főként pedig nem próbálhatja meg befolyásolni a mindannyiunkat érintő döntéseket. Hogy erre csak a közösség felkent papjai jogosultak.

Ha végignézik ezt a kiállítást, akkor látni fogják: az emberek nem így gondolták ezt Magyarországon az elmúlt száz évben. Hogy ügyetlenül vagy szervezetten, nyíltan vagy bújtatva, bizakodva vagy rettegve de megpróbálták alakítani az életüket. Bojkottálták a szipolyozó háztulajdonost, védték a putrijaikat, igyekeztek megszervezni a közösségeiket – akkor is, ha ezzel a bármilyen színű zászlót tartó hatalom nem értett egyet. Mert muszáj kimondani, hogy az van, ami van – és nem az van, ami nincs.

Mielőtt arra biztatnám Önöket, hogy tekintsék meg ezt a kiállítást – és hagyjanak rá elég időt – engedjék meg, hogy felkérjem a Közélet Iskolája csoport jelenlévő képviselőit, mondjanak néhány szót ők is magukról.

Köszönöm a figyelmüket!

Fotó: Várady István

Savout a Bálint Házban

A szó Savout azt jelenti: hetek. A Pészach és Savout közötti 7 hétvégét jelöli. A 7 hét alatt a zsidók megtisztították lelküket az egyiptomi rabszolgaság alatt elszenvedett sebektől és szent néppé váltak, készen arra, hogy szövetséget kössenek Istennel a Tóra elfogadása által.

Ezen  a napon azt a képességet kapták ajándékba, hogy elérhetik és megérinthetik az istenit. A Tóraadás előtt család és közösség voltak. A Sinájnál átélt események azonban néppé formálták őket. Isten szövetségre lépett velük. Örök elkötelezettséget esküdött nekik, s ők örök hűséget cserébe.

Minden évben Savoutkor újra átélik ezt az élményt. Isten újra nekik adja a Tórát és ők újra elfogadják, megerősítve hitüket Savout első éjszakáján. Ezen az éjszakán a zsidók évszázadok óta tanulnak a világ minden táján, hogy felkészüljenek a Tóra megkapására a következő reggelen.

A szokás abból ered, hogy azon a napon, amikor Isten átadta a Tórát, a zsidók nem keltek fel korán, így Istennek kellett ébresztenie őket. Hogy ezt jóvátegyék hagyománnyá vált, hogy ennek a napnak az évfordulóján ébren maradnak. (forrás: hagyomanyaink.blogspot.hu)

Hatalmas és megtisztelő feladat  volt ebbe a - számomra -  gyönyörű hagyományba beilleszteni a „Tettek ideje” kiállítás  bemutatását, így ismét lehetőség adódott a lakhatási szegénység, a hajléktalanság más aspektusból történő megvizsgálására.

Tanítótársammal, Ledniczky Lívia történésszel azt boncolgattuk, hogy  mi a legfontosabb mondat a Tórában. Ha rabbi Akiva véleményét fogadjuk el azaz igaznak gondoljuk a tanítást: „szeresd felebatárodat”, akkor ez a tanítás nem vonatkozik-e hajléktalan, kirekesztett, hátrányos helyzetű emberre egyaránt.

A másik gondolat, - rabbi Simon ben Azáj álláspontja-aminek mentén megpróbáltuk megközelíteni a kirekesztettséget, méltánytalanságot, láthatatlanságot ez volt: Isten saját képmására teremtette az embert. Ha ezt elfogadjuk, akkor ha kirekesztünk, láthatatlanná teszünk, megalázunk embereket, ezt nem éppen Istennel tesszük-e, aki ezeket az embereket is – ugyanúgy - saját képmására teremtette?

Beszéltünk arról, hogy mik azok a szerepek az életünkben, amelyekben „láthatatlanok” vagyunk. Számomra  - és sok ezer hajléktalan vagy lakhatási szegény társam számára – ez egyértelműen a szegénységünk. Azonban – talán – sikerült rávilágítanunk arra, hogy mi nem feltétlenül kívánunk „láthatatlanok” lenni. Miközben egyre többen szegényedünk el, a kormányzat megbélyegez, a média kifiguráz, a társadalom elítél bennünket szegénységben, hajléktalanságban élőket. Ahelyett hogy velünk beszélnének, rólunk beszélnek.

A Tettek ideje kiállítási azért (is) jött létre, hogy kilépjünk ebből a láthatatlanságból és megmutatkozzunk emberi mivoltunkban, mint Isten képmásai.

Előadásunk utáni szünetben többen megnézték a kiállítást :-)

Csengei Andrea

Fotó: Bálint Ház

Tettek ideje műhely a Bálint Házban

Fotó: Várady István
from Közélet Iskolája on Picasa

2016. június 2-án műhelybeszélgetést tartottunk a Bálint Házban a Tettek ideje kiállításunk kapcsán, amely a 20. századi budapesti lakhatási mozgalmakról szól. A műhelyt az általunk sikeresnek vélt mozgalmak köré csoportosítottuk. Sikeresnek azokat neveztük, amelyek eredményeképpen valamiféle törvénymódosítást, újratervezést, szerződéstervezetet sikerült a szervezőknek „kicsikarniuk” az államtól.

Ennek alapján sikeresnek könyveltük el a lakbérsztrájkokat, a Százados úti művésztelepet, az 1956-os lakásfoglalásokat, illetve az 1989-90-es rongyosforradalom utáni eredményeket (a hajléktalanellátó rendszer létrejöttét). A résztvevőkkel azt beszéltük végig, hogy mik lehettek azok a közös nevezők, amelyek ezeket a megmozdulásokat sikerre vitték.

Ilyenek voltak: a tömeg, a társadalomra gyakorolt sokkoló hatás, az értelmiségi segítők megjelenése, a sajtó jelenléte, és az azonos problémákkal küzdők szolidaritása.

Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy van-e az értelmiségnek szerepe ma a közéletben és ha van mi az? Betölti-e az értelmiség ma azt a szerepet, amit várnánk tőlük? Egyáltalán várunk-e tőlük bármit is? Létezik-e ma munkásosztály? Léteznek-e  egységes munkavállalói érdekvédelmi fórumok, amelyek ismertek és bárki számára elérhetők? Összehasonlítottuk az államszocializmus idején ismert KMK és a jelenlegi közmunka fogalmát és lamentáltunk azon, hogy volt-e, van-e a kettő között különbség és mi az?

Szóba került az egyetemes alapjövedelem kérdése. Az, hogy helyesnek tartjuk-e vagy sem? Miben segítené az elszegényedett magyar lakosságot az egységes alapjövedelem bevezetése? Gondolkodtunk arról, hogy létezik-e jövőkép a fiatalok számára a mai Magyarországon.

A műhely jó hangulatban telt és sok továbbgondolásra érdemes kérdés merült fel, amiről biztos, hogy még sokat fogunk beszélgetni és megpróbálunk közösen választ találni rájuk.

Csengei Andrea

Fotók a műhelybeszélgetésről: https://picasaweb.google.com/105643963445613983530/6292322133359109489

Fotó: Várady István

A Tettek ideje kiállítás a Kassák Múzeumba készül

A Tettek ideje részvételi akciókutatás 2015. decemberében befejeződött, ezután indítottuk útjára utazó kiállításunkat, ami a 20. századi budapesti lakhatási mozgalmakat mutatja be. 2016 február és június között összesen öt helyszínen mutattuk be 12 tabló segítségével a szegénységben élő emberek küzdelmeit az emberhez méltó lakhatásért. Ez alatt az idő alatt közel tíz tárlatvezetést és műhelybeszélgetést tartottunk a lakhatási érdekvédelem múltjáról és jövőjéről. Most a kiállítás a Bálint Házban látható, egészen június 13-ig. Ezután az utazó kiállításunk egy kicsit megpihen, és nyárra visszakerül az Auróra falára, ahol egészen őszig lesz látható.

De a Tettek ideje csapat munkája folytatódik. Az utazó molinók sikere adta az ötletet ahhoz, hogy egy nagyszabásúbb kiállítás is létrejöhessen  a Kassák Múzeummal közösen. Azért a Kassák, mert még a nevünket (Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?!) is Kassák Lajostól „szereztük”, aki annak idején részese volt egy lakbérsztrájknak.

Két muzeológus szakember adja a tudását a kiállítás létrejöttéhez. A csapat pedig a megszokott lelkesedéssel dolgozik az új „projekten”. Újra tanulunk és a már megismert történeti tényeket most más megvilágításba helyezve nézzük át újra meg újra. Kéthetente egy hűvös teremben kivetítőkkel, képekkel felszerelkezve ülünk össze és beszélgetünk. Beszélgetünk sztereotípiákról, szociofotózásról, designról, szegénységről, lakhatásról, civil kezdeményezésekről, célközönségről. Vitázunk  kedvenc  fotókról, újságcikkekről, aktuálpolitikáról, baloldaliságról, önmagunk vállalásáról. Lamentálunk azon, hogy kell-e, jó-e a portré, mint műfaj. Kérdésekkel „bombázunk” egy újságírót, aki kritikát írt az utazó kiállításról. Más, nagyon eltérő kiállításokat látogatunk.

És közben gondolkodunk, ötletelünk, jegyzetelünk.

Március óta dolgozunk együtt a Kassákosokkal és a legutóbbi találkozónkon tudtuk először kimondani, hogy valami már körvonalazódik. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagy élmény megélni, ha egy részvételi akciókutatás (RAK) eredményes.

A RAK legkényesebb része maga az akció. A végeredmény. Tudják-e hasznosítani a későbbiekben  a résztvevők a kutatás eredményeit. Minden jel arra mutat, hogy mi igen. Nem hiába dolgoztunk egy történeti kutatáson. Volt, van és lesz rá érdeklődés. És mi ettől az érdeklődéstől szárnyakat növesztünk. És még többet, még jobbat szeretnénk. Még több munkát, még több írást, még több fotót, még több interjút. Egy "igazi", belső térben látható kiállítást, ami mi, az érintettek hozunk létre a szakemberekkel közösen. A Kassák Múzeumban.

Mert „mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor...”

Csengei Andrea

Fotó: Csécsei Ica

 

Tettek ideje a Bálint Házban!

MIKOR VAN A TETTEKNEK IDEJE, HA NEM ILYENKOR?! Utazó kiállítás a budapesti lakhatási mozgalmakról

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztésben élő emberek aktív társadalmi részvételét támogatja. A szervezet egyik fő tevékenységi területe az ún. részvételi akciókutatások szervezése, amelyekben az adott társadalmi probléma által érintett emberek végzik a kutatást.

Kiállításunk címét Kassák Lajos Angyalföld című könyvének egyik szereplője ihlette, aki az 1910-es években küzdött a lakbéruzsora ellen. A Tettek ideje egy részvételi akciókutatás, amelyben a kutatók többsége lakásszegénységben él. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, kik és hogyan szerveződtek Budapesten a XX. század során azért, hogy mindenkinek legyen megfelelő lakhatása?

Azért foglalkozunk a XX. század lakhatási mozgalmaival, mert szeretnék megérteni a mai magyar társadalom működését és kapaszkodókat keresni ahhoz, hogy egyszer mindannyian emberhez méltó körülmények között lakhassunk. Ezért tenni akarunk. Azt reméljük, ha megértjük a múltban történteket, rávilágítunk az akkori erényekre és hibákra, akkor mindezt kijavítva és átdolgozva alkalmazhatjuk a jelenben is.

Mindenkit szeretettel várunk a kiállítás megnyitójára!

Mikor? 2016. május 18. (szerda) 18 óra

Hol? Bálint Ház (Budapest 1065 Révay u. 16.)

A kiállítást megnyitja: Radnóti Zoltán rabbi és Gerendás Péter

A megnyitóra a belépés ingyenes, lesz inni- és rágcsálnivaló is!

A kiállítás 2016. május 18. és június 13. között ingyenesen megtekintető.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

Facebook-esemény

A Tettek ideje kiállítás az Aurórába érkezik!

MIKOR VAN A TETTEKNEK IDEJE, HA NEM ILYENKOR?!

Utazó kiállítás a budapesti lakhatási mozgalmakról

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztésben élő emberek aktív társadalmi részvételét támogatja. A szervezet egyik fő tevékenységi területe az ún. részvételi akciókutatások szervezése, amelyekben az adott társadalmi probléma által érintett emberek végzik a kutatást.

Kiállításunk címét Kassák Lajos Angyalföld című könyvének egyik szereplője ihlette, aki az 1910-es években küzdött a lakbéruzsora ellen. A Tettek ideje egy részvételi akciókutatás, amelyben a kutatók többsége lakásszegénységben él. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, kik és hogyan szerveződtek Budapesten a XX. század során azért, hogy mindenkinek legyen megfelelő lakhatása?

Azért foglalkozunk a XX. század lakhatási mozgalmaival, mert szeretnék megérteni a mai magyar társadalom működését és kapaszkodókat keresni ahhoz, hogy egyszer mindannyian emberhez méltó körülmények között lakhassunk. Ezért tenni akarunk. Azt reméljük, ha megértjük a múltban történteket, rávilágítunk az akkori erényekre és hibákra, akkor mindezt kijavítva és átdolgozva alkalmazhatjuk a jelenben is.

Mindenkit szeretettel várunk a kiállítás megnyitójára!

Mikor? 2016. április 21. (csütörtök) 18 óra
Hol? Auróra Közösségi Ház (Budapest VIII. ker. Auróra utca 11.)

A kiállítást Sándor Tibor, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője nyitja meg. A megnyitóra a belépés ingyenes, lesz inni- és rágcsálnivaló is!

A kiállítás 2016. április 20. és május 4. között ingyenesen megtekintető.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com

A kiállítás megvalósítását a Norvég Civil Támogatási Alap támogatja. www.norvegcivilalap.hu

Tettek ideje műhely a Fűtött utcán

Fotó: Csécsei Ilona
from Közélet Iskolája on Picasa

A Tettek ideje kiállítás 2016 márciusában nyílt meg a Dankó utcában található Fűtött utca nevű éjjeli menedékhelyen és ide vártuk az érdeklődőket egy kellemes hangvételű beszélgetésre.

Bemutattuk a 11 darab kutatási anyagot, amit a molinókon foglaltunk össze, azokat amiket a XX. század általunk fontosnak és kiemelkedőnek tartott Budapesti  lakhatási mozgalmakról készítettünk.  Az aktív kutatóink egyesével mutatták be az általuk feltárt és feltérképezett lakhatási mozgalmakat, mint a: Kalákák, Barlanglakások, 1956-os lakásfoglalások stb.

A kiállításunk célja, hogy felkeltsük az emberekben az aktivitást, hogy habár néha a helyzetük kilátástalannak látszó mégis a mai gazdasági és társadalmi és politikai helyzetben is lehet megoldást találni a lakhatási problémákra, amennyiben több aktívan résztvevő ember is tesz a közös jó célért erőfeszítéseket.

Az emberek lelkesen kérdeztek és meséltek az életüket legjobban foglalkoztató dolgokról. Beszéltek az őket legjobban foglalkoztató kérdésekről és lelkesen olvasták a molinókat, amiken az ő sorsukhoz hasonló emberek bátor csoportja, szembe mert szállni a hatalommal, hogy a lakhatási helyzetüket jobbá tegyék.

Wittmann Nándor Zsolt

Fotó: Csécsei Ilona

 

Tettek ideje: kiállításmegnyitó Zuglóban

MIKOR VAN A TETTEKNEK IDEJE, HA NEM ILYENKOR?! Utazó kiállítás a budapesti lakhatási mozgalmakról

A Közélet Iskolája egy közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a kirekesztésben élő emberek aktív társadalmi részvételét támogatja. A szervezet egyik fő tevékenységi területe az ún. részvételi akciókutatások szervezése, amelyekben az adott társadalmi probléma által érintett emberek végzik a kutatást.

Kiállításunk címét Kassák Lajos Angyalföld című könyvének egyik szereplője ihlette, aki az 1910-es években küzdött a lakbéruzsora ellen. A Tettek ideje egy részvételi akciókutatás, amelyben a kutatók többsége lakásszegénységben él. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, kik és hogyan szerveződtek Budapesten a XX. század során azért, hogy mindenkinek legyen megfelelő lakhatása?

Azért foglalkozunk a XX. század lakhatási mozgalmaival, mert szeretnék megérteni a mai magyar társadalom működését és kapaszkodókat keresni ahhoz, hogy egyszer mindannyian emberhez méltó körülmények között lakhassunk. Ezért tenni akarunk. Azt reméljük, ha megértjük a múltban történteket, rávilágítunk az akkori erényekre és hibákra, akkor mindezt kijavítva és átdolgozva alkalmazhatjuk a jelenben is.

Mindenkit szeretettel várunk a kiállítás megnyitójára!

Mikor? 2016. április 7. (csütörtök) 18 óra

Hol? Zuglói Család- és Gyermekjóléti Központ (1144 Budapest, Füredi park 6.)

A kiállítást Karácsony Gergely, a kerület polgármestere nyitja meg. A megnyitóra a belépés ingyenes, lesz inni- és rágcsálnivaló is!

A kiállítás 2016. április 4. és április 17. között ingyenesen megtekintető.

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996), kozeletiskolaja@gmail.com, https://www.facebook.com/KozeletIskolaja

Older Oldest