Csapat

Udvarhelyi Éva Tessza, PhD kulturális antropológus és környezetpszichológus, a Közélet Iskolája társalapítója és ügyvezetője. Doktori tanulmányait a City University of New Yorkon végezte, disszertációja magyarul is megjelent „Az igazság az utcán hever – válaszok a magyarországi lakhatási válságra” címmel 2014-ben. Sokáig dolgozott ifjúsági munkásként, majd interkulturális trénerként az Artemisszió Alapítványnál. 2009-ben több társával együtt megalapította A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoportot, amelynek azóta is aktivistája. Számos szervezetnek dolgozott facilitátorként és szervezetfejlesztőként.

A Közélet Iskolájában a kutatási programokért és a stratégiai tervezésért felel, valamint részt vesz az oktatásban és a kiadványok szerkesztésében.

2016-ban Tesszát az Ashoka 36. magyar tagjának választották a magyarországi társadalmi mozgalmakban végzett munkájáért.

Dósa Mariann, PhD szociálpolitikus, a Közélet Iskolája társalapítója, oktatási programjának vezetője és a Feketemosó társszerkesztője. PhD fokozatát az Oxfordi Egyetem Társadalompolitika szakán szerezte, ahol azt kutatta, hogy a mai magyar segélyezési rendszer hogyan hat a segélyből élő emberek állampolgárságára. 2009 óta tagja A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoportnak és 2011 óta végez önkéntes tevékenységet a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületben. Tanulmányai és önkéntes aktivizmusa mellett a szegénységenyhítő jóléti ellátásokkal, illetve a nemek közötti egyenlőtlenségekkel kapcsolatban szakpolitikai elemző és tanácsadó tevékenységet végez a magyarországi és az európai uniós helyzet tekintetében, illetve ezekben a témákban tanít és rendszeresen publikál a magyar és a nemzetközi sajtóban.

Mariann önéletrajza innen letölthető

Interjú a ReadyMagben

Interjú a Heinrich Böll Alapítvány honlapján

Csengei Andrea

A Közélet Iskolája kutatási programjának asszisztense, a Tettek ideje kutatócsoport tagja.

"47 éves vagyok. Baloldali és humanista. Egyedi, az átlaghoz képest nehéz életutat járok, amit azért szeretek, mert kihívásokkal teli. 4 éves koromban kezdtem ismerkedni a kirekesztettséggel, a megbélyegzettséggel, mert Down-szindrómás testvérem született. 1973-ban „szégyen” volt a fogyatékkal élő gyermek. Az én szüleim vállalták „szégyenüket” és ezzel önkéntelenül is elindítottak egy olyan élet felé, ami soha többé nem engedte a normálisba simulást.

Egyik részről munkás, másik részről értelmiségi családba születtem. Korán ráébredtem, hogy az értelmiség sokszor olyan előnyöket élvez, amiket – szerintem – nem érdemel meg. Így a munkásokhoz akartam tartozni, velük akartam közösséget vállalni. Ehhez a mai napig tartom magam.

Ugyan felsőfokú tanulmányokat kezdtem a Gyógypedagógiai Főiskolán, de nem fejeztem be azt.

Mindig a kisemberek gondjai, problémái érdekeltek. Az ő valóságuk. Valahogy mindig minden munkahelyemen úgy alakult, hogy a „melósok” a bizalmukba avattak és előbb-utóbb szócsövük lettem. Közvetítettem a munkáltatók felé azt, amit ők nem mertek elmondani.

Korán lettem anya. 19 évesen született a lányom. Vele, tőle még többet tanultam az életről, a „másságról”. Mert a lányom is „más”. Borderline-szindrómával él, ami egy súlyos személyiségzavar. Neki köszönhetően kezdtem el alternatív pedagógiákat megismerni és miatta, érte csatlakoztam a Kispesti Waldorf Iskola alapító szülői csapatához. Egy iskolatanító és 13 szülőpár hitt csak abban, hogy ez megvalósulhat. Azóta az iskola 12 osztályos gimnáziummá nőtte ki magát.

1997-re édesapám betegsége kapcsán megismertem egy újabb kiszolgáltatottságot. A beteg emberét.

Ekkor döntöttem el, hogy átképezem magam és a szociális szférában fogok dolgozni. Fogyatékkal élők segítője lettem és egy olyan idősek otthonában kezdtem el dolgozni, ahol pszichiátriai betegségekkel, alkohol- és egyéb demenciával küzdő időseket gondozunk fizikálisan és mentálisan egyaránt, akikről a saját hozzátartozói k is lemondtak.

Civilként a saját házunkban a családom segítségével két évtizede segítem hajléktalanságot megélt vagy kilakoltatott emberek visszakapaszkodását a munka, a lakhatás világába.

2006-ig rendezett anyagi körülmények között éltem.  A forint elértéktelenedésével, a fizetésem befagyasztásával egyre nagyobb adósságaim halmozódtak fel, így már a mindennapi megélhetés is gondot okoz. Házas ingatlanunk renoválása, felújítása reménytelen. Nyolcadik éve élünk gázszolgáltatás nélkül, fűtetlen, könnyűszerkezetes házunkban.

De ha nincsenek ezek a nehézségek, akkor ma nem lehetnék a Közélet Iskolája munkatársa és nem lehettem volna egy rendkívül érdekes, izgalmas időutazás, egy történeti kutatás, aktív, érintett tagja.

Most elégedett, boldog ember vagyok. Megtaláltam azt a közeget, ahol én is, mások is hasznosítani tudják mindazokat a tapasztalatokat, amiket eddigi életem során szereztem.

Mert bármilyen hihetetlen én nagyon hálás vagyok a sorsnak az életemért. A nehéz életemért.

Ennek az életnek köszönhetően lehetek az, aki vagyok.

Baloldali. Humanista."

Dániel Anna a Közélet Iskolájában a pénzügyekért és az adminisztrációért felel. Közgazdász, szakterülete a külgazdaság.  42 évig köztisztviselő volt, jelenleg nyugdíjas. A kormányzati kommunikációban, ezen belül az EU-kommunikáció területén többek között rendezvények szervezésével, magyar és idegen nyelvű kiadványok készítésével, közbeszerzésekkel és pályázatokkal foglalkozott. A Közélet Iskolája tevékenységében azért vesz részt, mert annak céljaival, működésének elveivel teljes mértékben azonosul.

A Közélet Iskolája Alapítvány alapítója Szántó Diana, kulturális antropológus, az Artemisszió Alapítvány elnöke és szakmai vezetője. Tagja a Polányi Globális és Regionális Kutatóközpontnak, kutatási területe a civil társadalom és a nemzetközi fejlesztés Nyugat-Afrikában. Érdeklődési területébe tartozik még a nemzetközi migráció, a globális nevelés és az interkulturális kapcsolatok.

A Közélet Iskolája Alapítvány elnöke Makádi Zsófia, aki közgazdasági és nemzetközi kommunikációs tanulmányokat folytatott. 2003-tól nonprofit szervezetek munkatársa pénzügy, kommunikáció és forrásszervezés területeken, több évet töltött az Artemisszió Alapítványnál és a NIOK Alapítványnál, jelenleg a Habitat for Humanity munkatársa. Ezt megelőzően marketinget és üzleti kommunikációt tanított. Hivatásának célja az adományozás lehetőségének és örömének terjesztése hazánkban. Forrásszervezés és kommunikációs témákban ad tanácsot jelenleg elsősorban civil szervezetek és evangélikus közösségek számára.

Ivány Borbála a Közélet Iskolája kuratóriumának tagja, jogász, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa. A fogvatartottakkal való hatósági bánásmód vizsgálatával, diszkriminációs ügyekkel foglalkozik. Tagja a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoportnak. A Város Mindenkié által létrehozott Utcajogász alapítója.

Balog Gyula a Közélet Iskolája kuratóriumának egyetlen férfi és szegénységben élő tagja. Gyula 44 évvel ezelőtt kezdte a politikai aktivizmust, 12 évesen. 15 évesen már képzéseket tartott, majd az agitációs-propaganda szervezői és képzési munkában mélyedt el. Sajnos a rendszerváltást alkoholmámorban élte át, de 94-től absztinens. Azóta az Anonim Alkoholisták közösségében vállalt különböző szervezői feladatokat és új csoportok létrejöttében segített.

A Város Mindenkié csoportnak alakulása óta tagja. 2015 óta újra közösségszervezéssel és képzések tartásával foglalkozik, emellett érzékenyítő programot koordinál, elsősorban diákoknak.

Sebál István A Város Mindenkié hajléktalan tagja. Annak köszönhetően, hogy kikeveredett a perifériára, belekeveredett ebbe a csoportba. Egy angolóráról szóló felhívást talált a csoportról és így lett később tag. A csoporttagság miatt más szervezeteket is megismert, mint például a Közélet Iskoláját, ami éppen munkatársat keresett. Neki az pont jól jött, mert ideje sok van, de sajnos munkát nem talál, így örült a lehetőségnek. A Feketemosó terjesztésével foglalkozik. Havonta egyszer kb. 350 darabot oszt ki kb. 40 helyszínre a város minden részén.

Csoszó Gabriella fotós, aktivista, művésztanár. Fotós és képzőművészeti munkáiban fontos és érzékeny társadalmi kérdésekkel foglalkozik és oktatóként is ezt a szemléletet képviseli. 

"Fotósként, aktivistaként és tanárként is megtisztelő és előremutató, hogy együttműködhetek a Közélet Iskolájával. A Fotózás és aktivizmus tanfolyam életre hívójaként is remélem, hogy sok közös munkánk lesz még. Abban a világban érdemes hinni és küzdeni érte, amin veletek dolgozhatok!" 

Papp Gáspár a Kettős Mérce blog szerkesztőjeként vesz részt A Közélet Iskolája és a Kettős Mérce együttműködésében létrejött Feketemosó című havilap szerkesztésében. Emellett 2015 nyara óta A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport tagja.

Ivanics Zsófia szociológus (kriminológus), kutatóként dolgozik egy fogvatartottak reintegrációját támogató programban, emellett pedig doktori tanulmányokat folytat, melynek keretében a fogvatartotti munkáltatást vizsgálja. Részt vett a Felszabadítás Pedagógiája c. képzésen, valamint önkéntes oktatója volt az egri börtön női fogvatartottjainak részvételével zajlott, társadalmi egyenlőtlenségekről szóló kurzusnak.

"És hogy miért önkéntesként? 2016 tavaszán borzasztó sokat tanultam a Közélet Iskolája kritikai pedagógia képzésen. A képzést vezetőktől, a résztvevőktől, de főleg az ott előállt helyzetekből. Nem egyszerű dolog felülírni az ismerőst, a megszokottat. Pláne ha olyan viszonyokról van szó, amik hagyományosan egyenlőtlenek. Tanulásról, tanításról, oktatásról, nevelésről. A képzésnek köszönhetően belekezdtem valamibe, amit mindenképp szerettem volna folytatni, tovább/át és bizonyos értelemben visszaadni."

Ledniczky Lívia, történész, művészettörténész, a Közélet Iskolája nagykövete.

Érdeklődési körébe tartoznak történészként a Belügyminisztérium önálló intézményeinek története, jelenleg pedig kis és középvállalatok generációváltását vizsgálja. A Kóser de finom blog szerzőjeként A Város Mindenkié félévenkénti elvonulásain az étkezésért felelős. 

"Ötleteimmel és kapcsolataimmal igyekszem segíteni a Közélet Iskoláját céljai elérésében. Hatalmas megtiszteltetés, de ezen túl nagy felelősség is számomra ez a pozíció. A Közélet Iskolájának nagyköveteként az a feladatom, hogy minél több ember figyelmét felhívjam azokra az értékekre és célokra melyeket a Közélet Iskolája képvisel."

Dósáné Szilágyi Erzsébet nagyon sokféle módon segíti a Közélet Iskolája munkáját, többek között főzéssel, fénymásolással és gépeléssel is

"Azért végzek önkéntes munkát, mert szeretném, ha én is hozzá tudnék járulni ahhoz, hogy egy emberibb, élhetőbb ország váljék Magyarországból.

Örülök neki, hogy módomban áll másoknak segítséget nyújtani a magam szerény módján. Ezen kívül nagyra értékelem a Közélet Iskolája célkitűzéseit, teljes mértékben azonosulni tudok velük. Szeretem és tisztelem a Közélet Iskolája munkatársait, önkénteseit, nagy megtiszteltetés velük együtt dolgozni."

Sebály Bernadett, kulturális antropológus, közösségszervező, kommunikátor, a Közélet Iskolája rendszeres képzője. Tanulmányait a Miskolci Egyetemen és a Budapesti Gazdasági Főiskolán végezte. A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? A közösségszervezés alapjai c. kötet szerkesztője és számos cikk szerzője. Korábban sokáig dolgozott nemzetközi jogvédő szervezeteknél kampánykoordinátorként és sajtófelelősként.

Jelenleg a Civil Kollégium Alapítvány munkatársaként számos közösségi szervezet és közösségszervező mentora. 2009 óta tagja A Város Mindenkié csoportnak. 

Szabó Mónika szociálpszichológus, társadalminem kutató, egyetemi oktató, tréner, a Közélet Iskolája képzője. Doktori fokozatát az ELTE-n szerezte a társadalmi nemi szerepek témájában. Az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet adjunktusa. Alapítója és elindítója az „interkulturális pszichológia és pedagógia“ mesterprogramnak. AZ ELTE Pszichológiai Doktori Iskola oktatója és témavezetője. Az Alkalmazott Pszichológia szakfolyóirat főszerkesztője.

Fő szakterületei a társadalmi nemi szerepek szociálpszichológiája, a feminizmus, az interkulturális pszichológia, a különféle sztereotípiák és csoportok közötti előítéletek, valamint ezek csökkentésének lehetőségei.

Szociálpszichológusként elkötelezett a társadalmi felelősségvállalásban és vallja, hogy a gyakorlatban is tennie kell az előítéletek, az intolerancia, az egyenlőtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok ellen.  Ezért tart másfél évtizede előadásokat, tréningeket és workshopokat a tolerancia, az interkulturalitás, a csoportközi viszonyok, a többségi és kisebbségi identitás és  az emberi jogok témáiban.

Mráz Attila a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Részvételi Jogi Programját és Tanszabadság Programját vezeti, PhD-ját a Közép-Európai Egyetemen védte meg 2017-ben. A Közélet Iskolája több, a TASZ-szal közös képzésén vett részt oktatóként, köztük több büntetés-végrehajtási intézetben tartott kurzuson. Részt vett az "Állampolgári ismeretek" és a "A jogaid nem védik meg magukat!" c. képzések kidolgozásában is.

"Egy demokrácia csak akkor működik jól, ha a polgárok kiállnak saját alapvető jogaikért, és tudják is használni őket. Ez viszont nem megy egyedül. Mindannyiunknak gyakorlati ismeretekre, készségfejlesztésre van szüksége, hogy tudjuk: hogyan kell ellenállnunk az államhatalom túlkapásainak, hogyan tehetünk a közösségünkért, és hogyan kell együttműködniük polgártársaikkal a közjó érdekében.

Azért is szeretem az  állampolgári ismeretekre, jogokra összpontosító képzéseket, mert ezeken a kurzusokon pont ebben kínálunk fejlődési lehetőséget -- miközben én is nagyon sokat tanulok a képzések résztvevőitől. De azért is szeretem ezeket a képzéseket, mert sokféle embert ismerhetek meg, akikkel másképp talán nem hozott volna össze az élet. Végül pedig azért, mert az óráink feltöltenek: a jogaik iránt érdeklődő és tenni akaró emberek megerősítik a hitem ennek az országnak a jövőjében. Remélem, hogy a többi résztvevői is hozzám hasonlóan egy kicsit feltöltődik minden óra végére."

Badzsó Istvánné Angéla, a Szülők egy jobb Losiért program közösségszervezője.

"Fontosnak tartom, hogy a környezetemben élők tudjanak kiállni saját érdekeik, vagy közösségben egy közös ügy mellett.

Születésem óta Józsefvárosban élek, és sokszor megtapasztaltam, hogy az itt élő lakosok nem tudnak, vagy nem hagyják, hogy kiálljanak saját érdekeik mellett, azokat érvényesítve.

Különösen érzékeny téma számomra az oktatás, 3 iskolás korú gyermekem is van.

Munkám során arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyenlő, minőségi iskola jár minden tanulónak és pedagógusnak, szükség, és nem érdem szerint. Misszióm, egy olyan szülői munkaközösség kialakítása, ahol a szülők tudatosabban figyelnek gyermekeik és saját maguk érdekeire."

Ha szeretnéd, hogy minél több hátrányos helyzetű ember vehessen részt a képzéseinken és kutatásainkban, valamint, hogy minél több emberhez eljuthassanak kiadványaink, támogasd munkánkat!