Mi a kritikai pedagógia?

Képzések

Állampolgári-politikai oktatási központként a Közélet Iskolája elméleti és gyakorlati képzéseket szervez különféle témákban és formában. Folyamatos, több héten át tartó képzéseink során az elnyomást fenntartó társadalmi-politikai rendszerek működéséről tanulunk (pl. Társadalmi egyenlőtlenségek, Állampolgári jogok, Nemek közti egyenlőtlenségek); rövidebb, 1-2 napos, hétvégi képzéseink pedig annak a mozgalmi tudásnak és képességeknek az elsajátítását célozzák, amelyek segítségével hatékonyan felléphetünk az elnyomás ellen.

A felszabadítás pedagógiája 

Hiszünk abban, hogy a politikai részvétel nem a parlamentben kezdődik, hanem az egyének és közösségeik mindennapi életében. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy mindenki rendelkezzen a jogai és érdekei érvényesítéséhez, közössége megszervezéséhez szükséges tudással és készségekkel. A társadalom peremére szorított állampolgárok azonban nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak ebből a szempontból (is), hiszen elszigeteltségük miatt ők különösen nehezen jutnak hozzá ehhez a tudáshoz és ezekhez a képességekhez. A Közélet Iskolája pedagógiai módszertana a rendszerkritikus társadalomelméletet ötvözi az alulról szerveződő mozgalmak módszereivel és mint ilyen, a kritikai pedagógia elvein alapul. A kritikai pedagógia tehát nem egy oktatási módszer, sokkal inkább egy pedagógiai filozófia, amelynek alapjait Paulo Freire brazil gondolkodó és pedagógus fektette le.

A kritikai pedagógia alapvetéseiből táplálkozó tanulási folyamatokban nagyon fontos a résztvevők képességeibe vetett bizalom. A képzéseket levezető facilitátorok[1] végigkísérik a résztvevőket ezen a folyamaton, anélkül, hogy szigorúan irányítanák vagy fegyelmeznék őket. Ez a pedagógiai filozófia a kritikai társadalomelméletben gyökerezik, ezért mindig tekintetbe veszi a társadalomban uralkodó alá-fölérendeltségi viszonyokat, különös tekintettel az elnyomó viszonyokra. Ebből következően minden kritikai pedagógiai programnak reagálnia kell arra a társadalmi viszonyrendszerre, amelyben a résztvevők élnek és meg kell próbálnia megbolygatni és a társadalmi igazságosság irányába billenteni ezt a viszonyrendszert. Ezért a kritikai pedagógia elsősorban azoknak szól, akik a társadalom peremén élnek és az ő közösségeiknek.

A kritikai pedagógia értékválasztása:

-      A hagyományos pedagógiai módszerek tekintélytiszteletének elutasítása: a társadalmi viszonyok tapasztalati megismerése és értelmezése éppolyan elismert tudásanyag, mint a tudományos háttér és szakértelem.

-      Oktató és résztvevő egyenlő partnersége: a facilitátorok és a résztvevők felismerik, hogy a tanulás egy kölcsönös, interaktív folyamat, ezért a facilitátorok nyitottak arra, hogy a résztvevők tapasztalataiból és tudásából merítsenek, és a résztvevők sem pusztán a facilitátor szakértelméből tanulnak, hanem a többi résztvevőtől is.

-      Demokratikus tanulási folyamat: a kritikai pedagógia aktív, részvételi tanulási folyamatokon alapul, ezért a résztvevőket a folyamat minden fázisában véleményük megosztására és megvitatására, problémák, illetve újabb témák felvetésére, valamint döntések meghozatalára ösztönzi.

A kritikai pedagógia fő célkitűzései:

-       A társadalmi kirekesztés megszüntetése – a résztvevők pontosabban átlátják a hierarchikus társadalmi viszonyokat és eszközöket kapnak ahhoz, hogy megváltoztassák ezeket a viszonyokat.

-      Az elnyomott társadalmi csoportok megerősödése tartós, rendszerszintű társadalmi változást idéz elő.

-      A résztvevők felismerik jogaikat és érdekeiket, és szert tesznek az ezek érvényesítéséhez szükséges készségekre és tudásra.

-      Segít a résztvevőknek abban, hogy felismerjék az általuk belsővé tett stigmákat és megtisztítsák ezektől az önképüket.

-      A hatalmi pozícióban lévőket szembesíti az előjogaikkal, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésében betöltött szerepükkel és megmutatja nekik, hogy hogyan tudják visszafordítani ezeket a folyamatokat.

A kritikai pedagógia fő módszerei és pedagógiai eszközei:

-      nem-formális pedagógiai eszközök;

-      nyílt vita és beszélgetés;

-      a (hátrányos helyzetű) résztvevők élettapasztalataira és társadalmi helyzetére építő pedagógiai eszközök

-      olyan pedagógiai eszközök, amelyek az érzékekre, nem csak az értelemre hatnak: színház, videó, fotó, kollázs stb.

Mindezek tükrében kritikai pedagógiai programok nemcsak hagyományos iskolai keretek között valósíthatók meg, hanem bármilyen körülmények között – civil szervezetekben, alulról szerveződő csoportokban, egy tüntetésen stb. Ebből kifolyólag ez a módszertan nagyon jól megfelel a tanulás hagyományos csatornáitól elzárt mozgalmak és közösségek pedagógiai szükségleteinek.



[1] A szó a latin facile szóból származik, ami könnyűt, gördülékenyt jelent. A facilitátor csoportokkal dolgozik – biztosítja, hogy a közös munka gördülékenyen folyjon, a csoport demokratikus vitát tudjon folytatni és ez alapján döntéseket tudjon hozni.