Mozgalmi dokumentumfilmek

A Közélet Iskolája indulása óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél több sikeres társadalmi mozgalmat megismerhessünk. Ennek egyik módja a külföldi dokumentumfilmek magyar feliratozása és vetítése képzések során, illetve nyilvános rendezvényeken. Ha te is szeretnéd használni az alább filmek egyikét oktatási céllal, írj nekünk emailt: kozeletiskolaja@gmail.com

Lázadás az igazságtalanság ellen (Riot from wrong)

A film a 2011-es londoni zavargásokat dolgozza fel. Az események kellős közepén, az uralkodó kétségbeesés és zűrzavar közepette 19 fiatal összeállt, hogy a zavargásokat övező megbélyegzéssel szembe menve valami előremutatót tegyenek. A film az ő nézőpontjukból mutatja be a történteket.

A foglalás (The Take)

2001, Buenos Aires, Argentína drámai gazdasági összeomlása. 30 munkanélküli volt autógyári munkás besétál korábbi munkahelyére és nem hajlandó kisétálni onnan. Beindítják a hónapok óta csendesen porosodó gépeket és kezükbe veszik a termelés és ezáltal a saját sorsuk irányítását. Ki mondta, hogy a globális kapitalizmussal nem lehet felvenni a kesztyűt?

Szegényként gazdag időkben (Living broke in boom times)

Ez a film három rövidebb filmet sűrít egybe, amelyek az Egyesült Állampokban zajló szegénységellenes mozgalmat dokumentálják. A filmen több aktivista is megszólal, akik saját bőrükön tapasztalták meg a szegénység romboló hatásait. Ők beszélnek a szerveződés erejéről és buktatóiról, és megosztják a nézőkkel a tanulságokat, amiket leszűrtek a mozgalomban végzett kemény munkából. A társadalmi egyenlőtlenségek megállíthatatlannak tűnő növekedése közepette a film továbbra is több mint aktuális. 

Értékes életek (Lives worth living)

A fogyatékkal élő emberek az egyik legnagyobb létszámú kisebbség az Egyesült Államokban, és mégis, a közéjük tartozó emberek milliói élték le életüket másodrendű állampolgárként a történelem során, kirekesztve többek között az oktatási rendszerből, az emberhez méltó lakhatási lehetőségekből, a tömegközlekedésből. A film azoknak az úttörőknek az öntudatra ébredését mutatja be, akik egy ponton felismerték, hogy ahhoz, hogy társadalmi változást érjenek el, össze kell fogniuk. Belőlük nőtt ki az a fogyatékosjogi mozgalom, amely tüntetésekkel és jogi küzdelmek során egyenlő jogokat küzdött ki minden fogyatékkal élő ember számára.

Kedves Mandela (Dear Mandela)

Amikor a dél-afrikai kormány ígéretet tesz arra, hogy felszámolja a nyomortelepeket és közben elkezdi kilakoltatni az ott élőket, három jóbarát a sarkára áll és nem hajlandó elhagyni az otthonát. A film bemutatja az utat, amit megtettek a kunyhójukból az ország legfelsőbb bíróságáig, és amelynek során Nelson Mandela nyomdokaiban egy társadalmi mozgalom vezetőivé váltak.

Dühben egyesülve (United in Anger)

A film a 'Lépj fel!' nevű szervezet történetét mutatja be és ezen keresztül az Egyesült Államokbeli AIDS-aktivista mozgalmat, azoknak az embereknek a nézőpontjából, akik a frontvonalban harcoltak a betegség ellen. A film érintett aktivistákkal készített interjúkon, illetve a mozgalom akcióiról készített eredeti felvételeken keresztül mutatja be a 'Lépj fel!' erőfeszítéseit a vállalati kapzsisággal, a társadalmi ignoranciával és a kormányzati hanyagsággal szemben. 

Narmada-i napló (Narmada diary)

A nyugat-indiai Narmada-folyóra tervezett óriási gát megépítéséről szakértők mondták ki, hogy igazságtalan, mert kizárólag a tehetősebb városi lakosság fog belőle hasznos húzni, a szegény vidéki lakosok kárára. A Mentsük Meg Narmadát Mozgalom az erőszakmentes ellenálás eszközeivel küzd az érintett területeken élők otthonaiért és földjeiért. A mozgalom elszántságával az igazságtalan “nemzetközi fejlesztés” jelképévé vált. 

Egy diktátor megbuktatása (Brining down a dictator)

A film Slobodan Milosevic szerb diktátor 2000 októberében bekövetkezett, földcsuszamlásszerű bukását mutatja be, amelyet nem a katonaság és nem fegyveres puccs idézett elő, hanem egy aprólékosan felépített erőszakmentes ellenállási mozgalom és az ennek eredményeként kiírt tiszta, törvényes választások. 

Rongyosforradalom

Az 1989-90-es fordulat súlyos társadalmi-gazdasági problémákat hozott a felszínre és mélyített el. Ezek egyike, talán a leglátványosabb a hajléktalanság megjelenése volt, elsősorban Budapest közterein, de más nagyobb városokban is. Az viszont sokkal kevésbé meredt fenn a közös emlékezetünkben, hogy a rendszerváltás első éveiben otthontalanná váló emberek közösen léptek fel érdekeik védelmében. Budapesten elfoglalták a Déli pályaudvar utasváróját és a Blaha Lujza téri metróaluljáróban is heteken keresztül demonstrálták, hogy jogaik vannak és kiállnak ezekért. A Rongyosforradalom című, 1992-ben készült, összesen 11 részből álló film az ő küzdelmüket, eredményeiket és kudarcaikat mutatja be.

Következő megálló: Utópia (Next Stop Utopia)

Amikor a Viome gyár csődbe megy Görögországban, a volt dolgozók elfoglalják és saját irányításuk alá veszik. Az önigazgatásra tett kísérlet azonban nehéz feladatnak bizonyul – a munkások hamar felismerik, hogy ehhez először önmagukat kell megváltoztatniuk. Rádöbbennek, hogy semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek a konkrét termelési folyamaton túl. Az ebből következő első kétségbeesés után forradalmi kísérletbe kezdenek: megpróbálják visszaszerezni az életük feletti irányítást. Kísérletet tesznek arra, hogy a kapitalista környezetben létrehozzák az utópia szigetét. Ezen az úton számtalan akadállyal és konfliktussal kell megbirkózniuk: szembe kell szállniuk a hatályos törvényekkel, a gyár volt tulajdonosaival és a hatóságokkal. Mindeközben a csoportban feszülő belső ellentétekkel is meg kell küzdeniük, hiszen a demokratikus elvek gyakorlati alkalmazása nem könnyű feladat, különösen a sokféle értéket és meggyőződést követő emberek között. De a legnehezebb feladatnak mégis az a személyes, egyéni munka bizonyul, amit minden egyes munkásnak el kell végeznie saját magán: az ötvenes éveikben járó munkásoknak egy teljesen új önképet kell kialakítaniuk, ami lehetővé teszi számukra, hogy méltósággal tudják viselni a megpróbáltatásokat és kitartsanak a kihívások ellenére is. A film ezeket a küzdelmeket mutatja be, azok minden tragikumával és komikumával.

Hétköznapi ellenállás (Everyday rebellion)

Mi a közös a new york-i Occupy (Foglalás) mozgalomban , a spanyol „Felháborodottak” mozgalmában és az Arab Tavaszként elhíresült közel-keleti forradalom-hullámban? Van bármilyen kapcsolat az iráni demokráciáért harcoló mozgalom és a szíriai erőszakmentes felkelők küzdelmei között? A társadalmi fellépést kiváltó okok sokfélék lehetnek, de az újító, erőszakmentes ellenállási taktikák, amelyeket a mozgalmak tagjai alkalmaznak szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ahogy maguk az aktivisták is, akik osztoznak ezekben az eszközökben. A film ezeket az úttörőket követi nyomon és bemutatja, hogyan készítik elő és alkalmazzák az ellenállás újító, kreatív módszereit. A Hétköznapi ellenállás a békés tiltakozás krónikája, amit elkötelezett emberek változtatnak cselekvéssé nap mint nap, a világ minden táján - hétköznapi emberek, akik hisznek abban, hogy az ellenállás erőszakmentes formái hatékonyabbak az erőszakosaknál.

Ha egy fa kidől (If a tree falls)

“Ha egy fa kidől, és senki sincs ott, hogy hallja, akkor ad-e ki hangot?” Ez nemcsak egy alapvető filozófiai gondolatkísérlet, hanem az észak-amerikai Föld Felszabadítási Front aktivistáiról készült film tételmondata is. A környezetvédő csoport tagjai radikális eszközökkel (pl. szabotázs, üres épületek felgyújtása, élőlánc) küzdenek azért, hogy megvédjék azokat, akik nem tudnak magukért szót emelni - az élővilág legkiszolgáltatottabb tagjait. Eszközeik ellentmondásossága miatt a csoport több aktivistáját terrorizmus vádjával állítottak bíróság elé. A film bemutatja, hogy a csoport hogyan küzdött a környezeti pusztítás és ezen keresztül a hatalmas anyagi és politikai befolyással bíró vállalatóriásokkal szemben, és azt is, hogy a jogvédelem eszközeivel hogyan próbálták lemosni magukról a terrorizmus vádját.

Torz képviselet (Missrepresentation)

A film azt a nagyon fontos, de általában kevésbé tárgyalt összefüggést mutatja be, hogy a nők ábrázolása a médiában és a kultúra különböző területein nemcsak egyéni szinten vezet súlyos problémákhoz (például alacsony önértékeléshez és testképzavarokhoz), hanem egyértelműen hozzájárul ahhoz is, hogy a nők a férfiaknál sokkal kisebb politikai befolyással bírnak. A 21. század társadalmaiban a média fontos hatalmi ággá vált, komoly társadalomformáló ereje van, ezért nagy politikai jelentősége van annak, hogy ez a média a nőket általában lealacsonyító módon mutatja be és elsősorban a külsejük alapján értékeli őket. A film nemcsak a probléma nyomasztó mértékét mutatja be, hanem azt is, ahogyan az Egyesült Államokban különböző civil szervezetek és ismert emberek küzdenek a változásért.

Ez mindent megváltoztat (This changes everything)

A kilenc országban, öt kontinensen felvett film arra a nem kis feladatra vállalkozik, hogy újragondolja a klímaváltozás kihívását és a rá adható válaszokat. Pekingtől Kanadáig hét helyi közösség munkáját követhetjük nyomon, akik a frontvonalban küzdenek a környezeti pusztítás és annak társadalmi következményei ellen. A világhírű író, újságíró, aktivista Naomi Klein narrációja segít tágabb kontextusba helyezni a közösségek küzdelmeit és segít megérteni, hogy milyen gazdasági-politikai tényezők okozzák a félelmetes méreteket öltő globális környezetpusztítást. Klein ezzel a filmmel – ami az azonos címmel megjelent könyvén alapul – azt próbálja bebizonyítani, hogy a klímaváltozás pusztító következményei ellen küzdő társadalmi mozgalmak és a tudatos, helyi szintű közösségi szerveződés képes lehet a leszerepelt globális gazdasági rendszer romjain valami egészen mást, valami sokkal jobbat építeni.

Utópia a láthatáron (Utopia on the horizon)

2011 májusában görög állampolgárok ezrei özönlöttek Athén egyik főterére tiltakozni az ellen, hogy az országukat, munkavállalói jogaikat és megélhetésüket kiárusítsák a korrupt politikai elitnek és a külföldi pénzügyi érdekeknek. Néhány nap leforgása alatt létrejött a téren a tiltakozás tábora, ahol a közvetlen demokrácia, a vezető nélküli önigazgatás és a kölcsönös segítség elvei uralkodtak, létrehozva ezzel az utópia szigetét a pénzügyi, politikai és társadalmi válság kellős közepén. Szűk két hónappal a tábor megszerveződése után, amikor a Parlament újabb brutális megszorító csomagot mért az országra, az állam erőszakkal csapott le a tüntetőkre, elűzte őket a térről és ezzel súlyos csapást mért az általuk indított felforgató társadalmi kísérletre is. A film a mozgalom szervezőivel az események után egy évvel készített interjúk alapján dolgozza fel a történéseket, az ő nézőpontjukból mutatja be a régi világ romjain egy új világ építéséért folytatott heroikus küzdelmet.