Radnóti Ádám: Töredékek

in memoriam Mészáros István

(Töredékek a felkelés könyvéből)

129c

Mondom; figyeld meg tragédiád. Szakadár álmai lesznek annak, ki éjszaka forgolódik. Mire rájövök, hogy a holdsarló fénye, hogy az UFO fénye, hogy a lidérc, amit látok, csupán egy utcai lámpa, már vakság az osztályrészem. Nagy vakságomban éjféli imára hívnak szűkített öltönyös vidéki polgármesterek a kies erdei vadászházak ablakából.

Ő AKI ELFOGAD MINDEN FELAJÁNLÁST

ADD MEG MAGAD A KONZERVATÍV NÉPI BURZSOÁ SHOGGOTH-NAK

Megadják, és elveszik a talaj a lábuk alól, mikor mennek, és barna bőrcipőikben itatják fel az iszamós magyar vért, amiben minden reggel megmossák lábukat, hogy előidézzék a furor hungaricust.

Amikor pedig ezek a milliárdok glóriájától súlyozott alumbradók megbetegednek, (mert felborul bennük a különböző testnedvek egyensúlya) alkímiához kénytelenek folyamodni,

fenobarbitál camel cigaretta

szöllősi meggyes vajda összes

és jól vannak máris, és gyaloghintón mennek át rabszolga-tanítók által kitárt kapuin a mennyek országának.

234b

Az elnyomatás egyre primitívebb válasznak bizonyult arra, hogy mi legyen akkor, ha nincs élet. Ennek az elméletnek minden reggel pontban hét órakor lett vége, mikor a dolmányosok dobolni kezdtek, és  felharsantak a kürtök a Sátor utca felől, ahol régen nomádok, legutóbb pedig narkósok, vasazók és kukázók tömegei laktak. A szürkedolmányosok meg verték a dobot, mindig párokban dolgoztak, ellentétben a kürtösökkel, akik mindig egyedül. Mikor a dobosok közül az egyik már megkezdte menetét lefelé a Sátor utcán, hóna alatt a pergővel, és felfigyeltek rá, akkor jött elő rendszerint egy sikátorból a másik. Annak feladata a két dobverő őrzése volt. Azt, hogy ki dobol, naponta váltogatták, a törvény szerént.

217d

Az írókat cifrapalotába terelték, ahol Levente-sapkát adtak rájuk, majd hivatalos létezés-gyakorlati felülvizsgálatra kényszerítették őket. Két választásuk volt: önként vállalt eutanázia, vagy a Ludovico-módszer Szentesi-Török-féle változata. Mialatt a nagyteremben ültek, a színpad egyik végéből a kereszténydemokrácia történetét kellett hallgatniuk, a másikból Reményiket, míg a székek alatti hangszórókból Hunyadi-palotás szólt. Azokat, akik üvölteni kezdtek, elvezették, de a tarkólövés előtt felajánlották nekik az utolsó vacsora jogát. Az elítéltek 78,9%-a Biblia-papírra nyomott Necsajev-katekézist kért.

388j

Amidőn a trafikosok kartelljének feje megtudja a rádióból, ki ölte meg Szalvátor főherceget, ijedten próbálja majd kiszedni zakózsebéből a szivarkát, hogy rágyújthasson, miközben retteg és letakarja fél szemét. Fél tüdővel dohányzik, még fél füllel hallja, hogy ráadásul ellopták a szürkedolmányosok összes dobverőjét. Sírva fakad akkor, és im-ígyen szóla:

NINCSENEK DOBVERŐK

 VESZÉLYBEN A ZENE!

És bizony mondom néktek, századokkal azután, hogy mindez lészen, ahogy írva, e módon fogunk emlékezni

394c

A Zene. Fivérek, nővérek;  a Zene. Arról az egyről nem gondolták Ők, hogy valaha elveheti tőlük bárki. Mert minden áldott nap az Időkben, mikor ez ment: a dolmányosok kimentek, és minden úgy történt. Azt mindannyian tudjuk, mi volt ezután: mikor eltűnt a Zene, kétségbeesés, zűr és utálat. Egyre gyakrabban villogtak a kések. A banditákból és a céltalan, kígyóbőrű fiatalokból, a bárokat járó titkos társaságok suhancaiból gyorsan lettek forradalmárok, mihelyst a dobok után a kürtök is elhallgattak. A csend nevelte a szent ellenzéket. A felkelés végül elmosta az utcáról mindazt, amitől addigra az egészséges ember minden este háromnegyed órán keresztül volt rosszul. Azonban van, mi titok maradt. Csak a kiválasztott kevesek tudják ma is, fivérek és nővérek, hogy mi történt a dobverőkkel.

396c

A kilences számú bazilikában disznótoros vacsorát adott a kokain-püspök, és ott volt a nyugatról emigráltak krémje, a városvezetés, meg a Hitvalló Történészek Társaságának főtitkára, jegyzője, és alelnöke is. (Megjegyzés: az elnököt hazaárulás vádjával  korábban megégették, és azóta senki nem merte átvenni a tisztséget, félvén az esetleges kísértetjárástól.)

A lakoma kezdetekor az egyéni választókerületükben rosszul teljesítők lemeztelenítették felsőtestüket, ostorozták magukat, meaculpáztak, egészen addig, amíg meg nem érkezett a református asztaltársaság. 

Mindeközben a kilences számú bazilika kerítésén túl, ahol már semmi nem volt úgy, mint régen, az Időkben: halljátok, fivérek és nővérek!

Ott néhány árufeltöltő, diák, fogtechnikus és partizán állta körül a tüzet, amire a dobokat és dobverőket hordták.

A NÉVTELENEK MEGSZABADULNAK Az ARANYFÓLIA-BÉKJÓKTÓL

ÉS A PARAZITA-KOLOSSZUS ELMERÜL A GRÁNITSZÍN TENGERBEN