A felszabadítás pedagógiája - a második alkalom után

 

Az első alkalommal bár részletekbe menően nem tudtunk belemenni a kritikai pedagógia fogalomkörébe, a csoportmunkában elvégzett együttgondolkodás számomra a mindennapi gondolkodásban is gyökeret vert. Az első alkalom után hasznos volt a több hetes szünet is, mivel így tudott érni az első alkalom csoportmunkája.

A szünetben külön feladatot is kaptunk, előre elkészített sablon alapján megterveztük az általunk tervezett kritikai pedagógia alkalmat, melyet saját csoportunkkal, közösségünkben tartunk. A feladat elkészítése nem volt könnyű, sokat kellett érlelni csoportunk potenciális igényeit, saját készségeinket és érdeklődésünket is, a feladat azonban mindenképpen megnyitotta a gyakorlati megvalósítás lehetőségét, hiszen össze tudtuk benne adni azt, amit már tudunk, ismerünk, és amit elsajátítottunk az első alkalommal. A feladat leadása után mindenképpen tudatosabban indultam neki a második alkalomnak. A "nagy" feladat mellett többen vállalhattunk kisebb, bemelegítő feladatok megtartását a második alkalmon, így szintén gyakorolhattuk a tréneri szerepet.

A második alkalmon a bemelegítő feladatok után külön módszertani segítséget is kaptunk a tréneri szerep értelmezéséről az első nap első felében, majd délután két lehetséges kritikai pedagógiai megközelítés, módszertan eszköztárát ismerhettük meg. Először fórumszínházas feladatokba kóstolhattunk bele, melyeket mi is elvégeztünk. Elsősorban képszínházas módszerekkel dolgoztunk, és elnyomott-elnyomó viszonyokat dolgoztunk fel. A délután második részében részvételi akciókutatással foglalkoztunk, egy rövid bevezető után jó példákat ismerhettünk meg, majd röviden mi is modelleztünk egy kutatás vázlatos felépítését. A feladatokat itt is közösen végeztük, így ezek során nem csak a témával, de az eszközökkel és feldolgozás módjával is ismerkedtünk.

A második nap bemelegítő feladatai után igazán inspiráló délelőttöt töltöttünk különböző civil szervezetek képviselőivel, akik munkájukban megjelenítik a kritikai pedagógia egy-egy szeletét. Többek között hallhattunk börtönökben végzett közismereti foglalkozásokról, mélyszegénységben élőkkel közösen feldolgozott nagypolitikai vitákról, borsodi településeken, nők részvételével eljátszott szociodrámáról, és budapesti közösségi térben fiatalokkal végzett esélyteremtő munkáról.

Ez az alkalom a megismerésen túl a kérdések feltételének is teret engedett, emellett a kapcsolatépítés is helyet kapott. A délután folyamán feldolgoztuk az elküldött próbatanítás terveket, mindenkinek lehetősége volt átbeszélni a tervével kapcsolatos kérdéseit, visszajelzést kapott a megvalósításra vonatkozóan. Ahogy az elejétől tudtuk, egyre jobban központi szerepet kaptunk mi, résztvevők, így tudtunk egyre jobban bevonódni a folyamatokba, illetve dolgozni a saját "projektünkön".

A nap zárásaként lehetőségem volt elgyakorolni a saját óratervemet, melynek bemutatására egy órát kaptam, majd fél órában a visszajelzések következtek. Mivel sosem csináltam még hasonló dolgot, nem tudtam, milyen hatással lesznek a feladatok a résztvevőkre. A bemutató alatt a szabadság fogalmával dolgoztunk, melyet egy interaktív slam poetry szöveg segítségével dolgoztunk fel. Először én adtam elő a szöveget, melynek kérdéseire a közönségnek kellett a szabad szóval válaszolnia. Mivel a kérdések között voltak provokatívabbak is, a produkció után ki tudtuk elemezni, hogy milyen értelmezései vannak annak, hogy mi szabad és mi nem, számunkra mit jelent, hogy valamit megengedünk-e vagy sem (akár magunknak is), illetve milyen az, ha valaki ki szeretne mondatni valamit, amit mi nem tartunk helyesnek. Ezután a szöveg segítségével kis csoportokban részletesebben belementünk egy-egy témába, például meddig szabad elmenni, ha valaki nemet mond nekünk, vagy szabad-e nekünk másokon nevetnünk, hogy felsőbbrendűnek tarthassuk magunkat. A visszajelzések nekem a vártnál is hasznosabbak voltak, sokat tudok finomítani az előzetes terveken.

A következő alkalmon a többiek próbatanítását fogjuk "elgyakorolni", így minél többen visszajelzést tudunk kapni a tervezett alkalomról. Első kézből mondhatom, nagyon sokat segít.

Vercseg Zsuzsanna

Fotó: Várady István