A helyi politika megújítása Magyarországon

Vendégek: Baranyi Krisztina (önkormányzati képviselő, Budapest IX. kerület), Gidai Judit (MOST Egyesület, Veszprém), Pikó András (C8 – Civilek Józsefvárosért), Varga Andrea (Padtársak, Miskolc)

Moderátorok: Kemény Vagyim (Tilos rádió), Nyári Juli (Civil Hírügynökség, Tilos Rádió)

(a beszélgetés szerkesztett változata)

Nyáry Juli: Nagyszerű példákat hallottunk az elmúlt másfél napban a konferencián. Ti hogyan kezdtétek, hogyan keveredtetek bele a politikába, mi volt a motiváció? Magyarországon az aktivista egyenlő a reménytelen küzdelmet viselővel. Mi az, ami ebben a reménytelen küzdelemben ad valami hátteret?

Baranyi Krisztina: Én azért lettem politikus, mert aktivistaként nem lehet semmire jutni. Konkrétan a 2008-2009-es romák elleni gyilkosságsorozat után kezdtem el érdeklődni a közélet iránt, aminek éppen ma van a 10 éves évfordulója. Azt éreztem, hogy a Magyarország történetében példátlan rasszista indíttatású gyilkosságsorozat nem kelt semmilyen hullámot a magyar közéletben. Azóta sem történt meg a szembenézés ezzel. Ezért kezdtem a közélettel foglalkozni és akkor még civil voltam. Később azért lettem párttag, hogy azokat a célokat, amikért dolgozom, érvényre tudjam juttatni, eredményeket tudjak elérni. Mert azt láttam, hogy a magyarországi civil tevékenység az addig tud eljutni, hogy megjeleníti a problémákat, viszont a megoldásra nincsenek eszközei, így a politikának kell beavatkozni. Egy jó ideig reménytelennek láttam azt, hogy civil kezdeményezéssel valódi változást lehessen elérni.

Varga Andrea: Az én fejlődési utam onnan indult, hogy védőnőként nagyon sok szenvedést láttam és mindig megpróbáltam keresni megoldásokat ezekre és kerestem az újszerű ötleteket. De valójában azzal váltam igazán aktivistává, hogy szakszervezeti vezető lettem. Annyi frusztráció ért a szakszervezeti munkám során, hogy el kellett gondolkodnom azon, hogy mi az oka annak, hogy ennyire mókuskerékben járunk, és ennyire nem tudunk embereket megszólítani. Az egészségügyi mozgalomban és a Tanítanék mozgalomban való munkám abban erősített meg, hogy a mozgalmárság semmit nem ér, ha nincsen nagyon erősen megalapozva a közösségekben. Ez az út egyenesen vezet oda, hogy az embereket megszólítva és a közösségeket elérve lehet csak bármilyen eredményt elérni, mert egyébként csak kidobunk energiákat és fölösleges köröket futunk.

Gidai Judit: Az én aktivizmusom nem most kezdődött, a rendszerváltást fiatal felnőttként éltem meg. Úgy nőttem fel, abban szocializálódtam, hogy itt minden el van döntve, és nem lehet semmit tenni ellene. Akkor, a 80-as években, főleg a második felében megindult valami, amit úgy éreztem, hogy nekem ebben részt kell vennem. Ebben az időben SZDSZ-tag is voltam és független szakszervezeteket szerveztem Veszprém megyében. 1993-ban munkát váltottam, onnantól kezdve újságíróként, szerkesztőként dolgoztam, már nem is politizáltam, és úgy éreztem, hogy a politika megvan nélkülem.

2014-ben a megyei lapnál dolgoztam Veszprémben. Akkor már sok mindent lehetett tudni, hogy mi történik a médiában. Kaptunk egy főszerkesztőt a Fidesztől, aki korábban dolgozott a lapnál. Egy rendkívül tehetségtelen kollegina volt. Az ő személyes bosszújaként 9 embert egyik napról a másikra elküldtek. Kiváló újságírók voltak közöttük, többnyire olyanok, akik egész életükben ott dolgoztak, és pár évvel a nyugdíj előtt voltak. Én nem voltam a kilenc között: nem dolgoztam közvetlenül ezzel a hölggyel, így nem voltam vele olyan viszonyban. Úgy éreztem, hogy ennyi volt, és felálltam. A semmibe léptem ki, munkanélküli és közmunkás voltam egy darabig. És akkor azt mondtam, hogy nekem innentől kezdve nincs más célom, mint hogy ellenálljak annak, ami ma Magyarországon történik. Politikailag erősen motivált vagyok.

Pikó András: Én vagyok a legidősebb. A rendszerváltást átélő fiatal értelmiségiként, és ott politizáló emberként kezdtem. Volt egy választásom: amikor újságíró lehettem, akkor eldöntöttem, hogy adok a politikának még egy 20-30 évet, és amikor 50-55 éves leszek és Magyarországon már megállapodott, unalmas demokrácia lesz, akkor beszállok megint. Most itt vagyok. Újságíró lettem és eredetileg olyan újságírást csináltam, amit viszonylag kevesen: rádiós szociográfiákat. Utána, ahogyan az lenni szokott a karrierben, egyre távolabb kerültem attól, amit igazán ismerek és amit szeretek, a magyarországi vidéktől.

Volt egy nagyon komoly személyes válságom 2013-2014 fordulóján, amikor abba akartam hagyni az újságírást, mert egyszerűen elegem lett egyrészt abból, ami körülöttem a sajtóval és a nyilvánosságban történt, másrészt abból, amit én magam csináltam, hogy harmadlagos, negyedleges témákat csócsáltam újra. 10 éven keresztül nem emeltem fel a seggemet a stúdióból és nagyon ki akartam menni. Így kezdődött a Heti Betevővel való munkám. Ez nagyon sokat jelentett, és egyre több olyan ügybe keveredtem, ami vagy karitatív vagy helyi közéletet jelentett.

Még mindig csodálkozom magamon, hogy a tudatom szerint én egy rendes liberális ember vagyok, de csupa újbalos dolgokat csinálok. Ebből jött egyenes út a helyi közéletbe. Tavaly nyáron volt a VIII. kerületben, ahol élek, egy időközi választás. Győri Péter kampánycsapatának egyik irányítója voltam és aztán ez a csapat egy nagyon tanulságos, de bukott választás után egyben maradt és most megpróbáljuk majd jobban csinálni.

Kemény Vagyim: A következő kérdés pont erre a jobbra vonatkozik, és amit Andrea mond, a közösségépítés és a közösségfejlesztés – elvileg minden arról szólna, hogy a civilek taroljanak. Megváltozott a társadalmi nyilvánosság: nem az a hierarchikus rend van, nemcsak a központból lehet információt szerezni, hanem a horizontális dolgok. Ez elvileg azt jelenthetné, hogy bármikor meg tud szerveződni egy civil csapat, online hálózatos rendszerben hirtelen felszínre tudna jönni. Az összes felmérés azt mutatja, hogy a politikusok hitele már rég a porban van, és csak a civilekben hisznek az emberek. Minél távolabb van valaki a politikától, annál inkább hisznek neki az emberek. Ehhez képest sorra bukó az egész, a civilek mégsem tudnak bejutni se az önkormányzatba, se a parlamentbe. A civilek hátul kullognak minden választáson. Miért van ez szerintetek, és hogy lehet ez ellen fellépni? Mit gondoltok, mi az útja?

Gidai Judit: Én nem így látom, ahogy mondod. Én azt látom, hogy a civileknek egyre erősebbek az esélyei. Erőteljes a pártok negatív megítélése és ezen a rabszolgatörvény utáni tiltakozás sem változtatott igazából. Én azt látom főleg helyi szinten, ahol helyi ügyekről van szó, hogy sokkal jobban meg tudják a civilek szólaltatni a lakosságot, sokkal jobban be tudjuk őket állítani magunk mögé és mi Veszprémben abban bízunk, hogy a pártokat is magunk mögé tudjuk állítani.

Baranyi Krisztina: Én azt gondolom, hogy alapvetően a fő különbség egy civil aktivista és egy politikus között az, hogy amiért a civil aktivista dolgozik, azt be is akarja fejezni. Mondok egy példát: a kispesti Kiserdővédők nyilván el akarják érni, hogy azon a területen ne tarolják le az erdőt, ne menjen keresztül egy négysávos út az erdőjükön. A Ligetvédők ugyanezt akarják elérni és ezt végig is viszik és dolgoznak vele éveken keresztül.

A politikus viszont felkarol egy témát, elmondja a sajtótájékoztatón, esetleg kiad egy sajtóközleményt, bemegy az ATV-Klubrádió-Népszava szent háromságba – bocsánat – és ezzel le van zárva az egész. Az ellenzéki politikusoknál nem az a cél, hogy végigvigyék és megoldódjon, hanem az, hogy politikai tőkét kovácsoljanak és ismertséget szerezzenek a pártnak. Két oka van annak, amiért ez működhet. Egyrészt a civilekben nagyon kevés az ambíció, hogy politikai hatalomhoz jussanak, hogy az érdekérvényesítést ne csak a saját környezetükben, az ott lakóknak mutassák meg. Az egész önkormányzati választási rendszer úgy van felépítve, ami a pártoknak kedvez. Gyakorlatilag évtizedeken keresztül a pártok helyi emberei lepacsizták a helyeket, a résztvevőket, a feladatokat, meg bármit, és ma is nehezen engednek oda másokat. A civil aktivistáktól ugyanannyi energiát vehet el, hogy odaférjenek a kosárhoz, mint amennyit az ügy elvisz, és ezt nagyon sokan nem vállalják.

Varga Andrea: Én a képviselet oldaláról közelíteném meg ezt a dolgot. Nem nagyon tudom, hogy a képviselet mit jelent ma. Képviselőket választunk, de nem tudjuk, hogy ők kiket képviselnek, mert úgy tűnik, hogy miután megválasztották, mintha elveszne a kapcsolat azok között, akik megválasztották és a képviselők között. Én azt érzem, hogy annak van óriási jelentősége – és nem véletlenül vagyunk egyre többen –, akik kis közösségekben elkezdünk gondolkodni arról, hogy politizálni kezdjünk.

Ha egy közösség valamilyen ügyet képviselni akar, akkor valamit elvár attól, akit képviselőnek választ. A közösségeknek viszont meg kell maradnia ahhoz, hogy a képviselő folyamatosan egyfajta tükröt tartson elé, bemutassa azt, amit mi akartunk és elvárja, hogy beszámoljon arról, amit teljesíteni tudott. Azt gondolom, hogy van egy defekt abban, hogy mit gondolunk a képviseletről. Ezért is választottuk azt a nevet, hogy padtársak vagyunk a tudatos állampolgárrá válás iskolájában, mert a mi oldalunkról is hiányzik egyfajta tudatosság, hogy el tudjuk-e azt képzelni, hogy odaállunk az országgyűlési képviselőnk elé és megkérdezzük, hogy mit tettél. Szerintem ezt nekünk tanulnunk és gyakorolnunk kell, és ha ezt elég következetesen műveljük, akkor talán megváltozik ez a rendszer.

Pikó András: Én egy dinamikusan mozgó képletnek látom a civilség és politika viszonyát. A civil aktivizmust szerintem nagyon sok esetben táplálja az a tapasztalat, hogy kiüresedik a politika mind tartalmilag mind pedig a képviselet szempontjából és ez táplál egy nagyon erős politikaellenes hangulatot a civilek között.

Csaknem ugyanabban a helyzetben voltunk 2011-ben, mint 2017-ben. Kiépült egy hibrid rezsim rengeteg elnyomással és a civilek ott találták magukat – nekem erről rengeteg vitám volt a saját közösségeimben –, hogy távol tartjuk magunkat a politikától, mert „mi civilek vagyunk”. De bocsánat, nem lehet távol tartani magunkat a politikától, mert lassan egy diktatúrában élünk, és minden, amit csinálunk, az politika.

Én azt látom, hogy például a Józsefvárosban két kudarcunk is volt nagyon jó civil jelöltekkel. Ezalatt a 10-12 év alatt felhalmozódott egy olyan hihetetlen mennyiségű társadalmi elégedetlenség, frusztráció és harag, amit a politika nem igazán tud megjeleníteni az elhiteltelenedése miatt. A civilek viszont nem mernek lépni. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon a civilek feladata megjeleníteni a lázadást a közjóért és a tisztességért.

Kemény Vagyim: András, azt mondtad korábban, hogy a Győri Péter-féle kampányban valamit elszúrtatok és ahhoz képest most jobbak lesztek. Mik azok a technikák vagy módszerek, amiben el fogtok térni? Mert ez elég érdekes és megmutatná azt, hogy hogyan lehet ezt a közösséget építeni.

Pikó András: Győri Péter Budapest egyik legismertebb és legelismertebb szociálpolitikusa, a budapesti hajléktalanellátó-rendszer megalapítása és működtetése részben hozzá kapcsolódik. Egyetemi tanár, akinek a tanítványai a különböző civil szervezeteknek a vezetői vagy alapítói. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert rámutat arra a strukturális problémára, amiről az előbb beszéltem. A VIII. kerületben megnéztük a választási adatokat és összehasonlítottuk a 2018. áprilisi országgyűlési választások adatait az önkormányzati választási adatokkal és olyan, mintha nem ugyanabban a kerületben lettünk volna. 2018 áprilisában volt egy ellenzéki többség: a győztes fideszes jelölt – nem is akárki, Kocsis Máté – 40 %-ot kapott, vele szemben 60%-nyi szavazat megoszlott a különböző pártok között. Három hónapra rá 62%-ot kapott a fideszes alpolgármester, aki utána polgármester lett és 32%-ot kapott az ellenzéki jelölt. Ez már másodszor történt meg, mert volt előtte egy másik képviselőjelölt választás, Bolba Mártáé.

Végül is arra jutottunk, hogy azt az üzenetet, ami egy országos politikai jellegű képviselőválasztáson teljesen természetes, ahol az „Elegem van” üzenetét be tudom húzni, nem tudtuk megoldani önkormányzati választáson. Ennek több oka van. Egyrészt azért, mert a programunk nem politikai volt – távol tartottuk magunkat a politikától, nem mondtunk semmit arról, hogy ez a rendszer milyen, hanem szépen szakpolitikázunk. Aztán szembe kell találkoznunk egy szociológiai ténnyel is: az ellenzékre jellemzően középosztályból szavaznak, mi pedig a középosztály alá lőttünk a mondandónkkal. Egy szegénypárti, nagyon balos, nagyon rendben lévő programot nyomtunk, de ez nem motiválta azokat, akik igazából le akarták váltani a rendszert.

Van kettő, az ellenzéket és a civileket az önkormányzatoknál megbénító hiedelem Magyarországon. Az egyik, hogy ha ellenzéki polgármesterünk lesz, akkor szívni fogunk. Ami nem igaz, hiszen Budapesten például a legsikeresebb kerület a XIII. kerület. Nekik sincs több pénzük, de valamitől működik, pedig teljes egészében ellenzéki. Tehát nem igaz az, hogy ha az ellenzékre szavazol, akkor meg fogod szívni.

A másik pedig egy olyan fajta hiedelem, hogy fent persze a rendszer korrupt, romlott és antidemokratikus, fúj Orbán és a többi, de tulajdonképpen a helyi kis fideszeseink olyan kis emberarcúak, tök helyesek, pragmatikusak. Szerintem le kell ezzel számolni. Ez a rendszer tök pragmatikus, helyes és aranyos – és az önkormányzatokon nyugszik. A közmunkán, a különböző kiszolgáltatottságokon, a törvénytelenül épített adatbázisokon, a megvett szavazatokon, az önkormányzati dolgozók függőségbe vonásán. Magyarán azt kell mondani, hogy ez a rendszer egy és ugyanaz. Hogyha országosan ezt a rendszert le akarjuk váltani, akkor az önkormányzatoknál kell kezdeni. Minden oda konkludál, hogy érzelmes, erős, negatív kampánnyal meg kell jeleníteni a haragot és valami pozitív víziót kell adni. Ez a dolga a civileknek.

Nyáry Juli: Miközben azt mondod, hogy ti politika-ellenesek vagytok, közben folyamatosan politikai érveket sorolsz fel. Ha civilként nem vállaljátok fel, akkor hogyan tudtok hitelesek lenni a választási kampányban? Hiszen politikussal szemben indultok egyrészt, másrészt pedig valamit csak tudnak, ha 40%-ról 60%-ra tudták változtatni a beágyazottságot.

Gidai Judit: Az én helyzetem annyiban különbözik, hogy a miénk nem a szó hagyományos értelmében vett civil szervezet, hiszen nem egy ügy mellett, például nem egy környezetvédelmi ügy mellett állunk ki. Mi egy projektegyesületként politikai célra szerveződtünk civil emberekből azért, hogy az önkormányzatban jelölteket állítsunk, mert most van még esély, hogy a NER-t az önkormányzatokban megbuktassuk. Nem minden civil szervezet irtózik a politikától. Ugyanakkor civilek vagyunk, mert nincsenek közöttünk politikusok, de politikailag erőteljes a motivációnk.

Varga Andrea: Mi is azt mondtuk ki, hogy politizáló civil közösség vagyunk. Igen, erősen politizálunk is a városban. Azt gondolom, hogy a politika nem egyenlő a pártpolitikával. Amikor mi politizálunk, akkor olyan kérdésekről beszélünk, amik akár országos ügyeket is jelentenek, és ezzel kapcsolatban szervezünk beszélgetéseket, akciókat, rendezvényeket. Azt nem mondjuk, hogy nem politizálunk, azt mondjuk, hogy azt a pártpolitikát, ami pillanatnyilag van, kritikusan szemléljük.

Baranyi Krisztina: Én azt látom, hogy a pártpolitika szitokszó lett. A harmadik kétharmad bizonyítja azt, hogy jelenleg a porondon lévő ellenzéki politikai pártok képtelenek előállítani egy olyan terméket, amire jó szívvel szavazhat, vagy egyáltalán tud szavazni az ellenzéki szavazó. Az emberek 10 éve ezt nézik, és elfordultak ezektől a pártoktól. Viszont ha megnézzük akár a vidéki polgármesterjelölteket is, mindenki azért verseng, hogy függetlenként indulhasson el, mert akkor szavaznak rá az emberek. Van egy olyan attitűd Magyarországon, amit aktív és tudatos civil politizálással meg lehetne lovagolni. Hiszen ha van egy független jelölt, aki hiteles abban, amit csinál, és civilek, szervezetek vagy magánemberek támogatják és ismerik, van népszerűsége, akkor a pártok beállhatnak mögé. Ha beállnak mögé, akkor ő nyilván a pártok érdekeit is képviselni fogja, hiszen úgy adják meg az erőt ahhoz, ami a 60%. Egy nagyon erős kormánypártot kell legyőzni, de csak igy lehet megtalálni azt az erőt, amivel ez egyáltalán visszafordítható.

Én is egyetértek az előttem szólóval, olyan ennek az országnak a berendezkedése, amit NER-nek hívunk és valóban illiberális és tényleg mindenféle jelző elmondható róla, hogy kizárólag helyben lehet legyőzni. Mindenki helyben tudja megtenni, hogy az ottani figurákra – a joviális polgármester bácsira, aki milyen kedves, amikor eljött hozzám a nyugdíjasotthonba és átadta születésnapomon a virágcsokrot vagy a helyi köztisztasági cég vezetőjére, aki milyen kedves ember – rávilágítunk és elmondjuk, hogy ezek az emberek lopnak, a ti pénzeteket lopják el, a ti pénzeteket költik magáncélra. Ezek az emberek nem a város javáért dolgoznak, hanem, hogy a saját, meg a feljebb való oligarcháik zsebét tömjék. Ezekre rá lehet mutatni helyben és akkor el fognak fordulni a szavazók a helyben ismert és mindig újra meg újra megszavazott hatalomtól és ellene fognak szavazni.

Én nem értek teljesen egyet Andrással a felhalmozott gyűlöletre és agresszióra építő kampányban. Egy civil vezetés alatt nem lesz lopás – nekem ez lesz az első kampány üzenetem. De emellett nagyon fontosnak tartom a zöld város üzenetét, amitől a nagyvárosokban egyre inkább szenvednek az emberek. Mindennap a saját bőrükön érzik azt, hogy mit jelent a klímaváltozás, milyen károkat okoz, egészségügyi és másféle károkat. Nagyon fontos üzenet és nyilván szolidaritás kérdése – Budapest egy belső kerületéről beszélünk – ahol egyre inkább felértékelődnek az ingatlanok, egyre inkább külföldi vásárlók és jómódú lakók vannak, akik kiszorítják a szegényeket. Ez is egy üzenet lesz, de azt gondolom, hogy a helyi politikában helyi üzeneteket kell kombinálni.

Gidai Judit: Bár úgy lenne, hogy iszonyatosan nagy számban független jelöltek nyernének, mert összeségében a valóságban ez nem így van. Papíron persze igen, és a választóknak ez számít.

Kemény Vagyim: Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az önkormányzat az a szint, ahol a NER-t le lehet győzni. En úgy látom, hogy a szemlélet az, amiről András is beszélt: jobb a biztonság, szavazzunk önkormányzati szinten azokra, akik kormányon vannak, mert akkor nem szúrnak ki a mi városunkkal. Ez azt az üzenetet mondja, hogy a NER-t nem önkormányzati szinten lehet legyőzni, hanem országos szinten. De lehet, hogy tévedek.

Pikó András: Mondok még durvábbakat, mint eddig. Hogyan fordult át áprilisról júliusra a 60 40-re és a 40 60-ra. Az a rendszer a fideszes polgármesterválasztásnál, hogy azonnal le kell adni az ajánlásokat. A Fidesz két órával a határidő megnyitása után leadott 2000 ajánlást. Erre azt mondjuk, hogy erősek. Nem erősek, hanem iszonyatos adatbázisaik vannak. Kb. 1500-2000-re tehető az a szavazatszám, amit presszióval vagy konkrét vásárlással vásároltak meg a kerületben. Azokon a területeken a legmagasabb a Fidesz népszerűsége, ahol a legnagyobb a szegénység. Van néhány beazonosítható hálózat és rajtuk keresztül megy a szavazatvásárlás. Amikor beülnek a szavazatszámlálóink a választás napján, akkor a fideszes aktivisták névről ismerik az ottani szavazó réteg legalább felét, nemcsak a szavazót, hanem a gyerekét, és rákérdeznek, hogy mi van vele. Van a hatalomnak egy beágyazottsága és van a Fidesznek egy saját beágyazottsága. Ez a kettő együtt iszonyatosan erős.

Nem fogunk győzni, ha civilkedünk, magyarán ha nem ugyanolyan módon politizálunk és nem ugyanazokat a politikai eszközöket használjuk ki. Lehet, hogy félreérthető voltam: nem gyűlöletkampányt akarok, hanem azt szeretném, hogy azt a morális felháborodást, amit nap mint nap érzékelek a környezetemben, azt valaki végre valahára megtudja jeleníteni és meg tudja formálni. A kampány nem a kampánynyitó napján kezdődik, hanem legalább háromnegyed évvel előtte. Mi ősszel elkezdtünk ügyeket futtatni, csináltunk egy mini kampányt a helyi közmeghallgatással kapcsolatban. Nem vagyunk sokan, kb. 15-20 ember dolgozik munkacsoportokban a helyben fontos ügyeken és nyárig azt tervezzük, hogy akciókkal, fórumokkal megmutatjuk magunkat és aktivizáljuk az embereket. Egészen egyszerűen egy olyan hatalmat, ami ekkora erőfölényben van, nem lehet legyőzni csak egy szép programmal. Ha nem vagy ott helyben és nem látnak, akkor győzni fog az adatbázis és a sok-sok pénz.

Gidai Judit: Én csak egy mondatot mondanék arról, hogy miért az önkormányzatokban kell legyőzni a NER-t. Mert nincs több lehetőség. Láttuk milyen volt a 2018-as országgyűlési választás és ez csak rosszabb lesz. Most még az önkormányzatokban lehet egy – ha nem is tisztességes, de talán egy kicsit sanszos – választást megnyerni. De több nem lesz.

Varga Andrea: Egy évvel ezelőtt kezdtünk el azzal foglalkozni, hogy nézzük meg, hogy milyen ennek a városnak (Miskolc) az összetétele. Elkezdtük elemezni a korábbi választási eredményeket, elkezdtünk mini kutatásokat végezni arról, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy ki a jó önkormányzati képviselőjelölt és polgármesterjelölt, és elkezdtünk beszélgetni, mentünk baráti társaságokba, szomszédokhoz, hogy hogy érzik magukat a városban. Az derült ki, a négyszemközti beszélgetéseken, hogy mindenki tűpontosan látja és érzi azt, hogy mi megy rosszul, hogy Miskolc immár a titkok városa, mert a fejünk fölött döntenek úgy, hogy semmi beleszólásunk nincs abba, hogy milyen városban akarunk élni, és hogy kilopják még a szemünket is. Rengeteg olyan dolog van, ami az embereknek nagyon piszkálja a csőrét, és ezek a kis beszélgetésekben kijönnek, és hogyha így érzik és így gondolják, akkor az azt jelenti, hogy nagyon látható és kézzel fogható, hogy baj van. Az elégedetlenség talán most már elég nagy ahhoz, hogy elinduljon egy közös gondolkodás, hogy valami mást, egy új típusú várost szeretnénk, és akkor igenis itt kell az első szöget beütni a NER koporsójába, mert itt érzik kézzelfoghatóan az emberek, hogy baj van.

Mi úgy gondoljuk, hogy a város jelenleg nem a mi városunk, hanem az önkormányzat képviselői közül néhányaknak és az ő oligarcháinak a városa, amit a saját érdekeikre használnak fel. Azt gondoljuk, hogy Miskolc akkor lesz újra egy élhető, virágzó, zöld és szerethető város, ha a város lakói beleszólhatnak abba, hogy hogyan szeretnének élni és mik a fontos dolgok a számukra.

Videófelvétel a teljes beszélgetésről

Kemény Vagyim: Van A-tervetek? Mi van akkor, ha nyertek? Mi lesz a saját értékrendszeretekből kiindulva az első három intézkedés, amivel kezdtek?

Baranyi Krisztina: Nekem csak A-tervem van, persze én már ötödik éve önkormányzati képviselő vagyok. Igaz, hogy teljesen szűzen kerültem az önkormányzatba, hiszen soha életemben nem volt semmi közöm a politikához. De hát sikerült kitanulnom, hogy mi egy önkormányzat, hogyan működik, hol viszik el a pénzt, mik a kulcspozíciók ahhoz, hogy jól működjön a város.

Kemény Vagyim: Ebből az következik számomra, hogy tök jó ellenzéki képviselő tudsz lenni, erős rutinod van, de az, hogy hogyan kell az önkormányzatot irányítani ebből még ez nem következik a számomra.

Baranyi Krisztina: Ez nem egyszemélyben az én dolgom. Azt, hogy én megjelenítek valamit, nyilvánvaló. Én nem értek mindenhez, sőt, kevés dologhoz értek igazából. Nekem van egy csapatom, vannak tanácsadóim, szakmailag kompetens emberek, akikkel az elmúlt 5 évben is mindig kapcsolatban voltam az ügyeim kapcsán. Én tudom, hogy ez a csapat kompetens vezetője lenne egy városnak, minden területen. Nem az én személyes politikai ambíciómról van szó, bár azért hozzáteszem, hogy bizonyos tekintetben ellenzéki politikusnak még mindig hálásabb szerep lenni, mint városvezetőnek.

Van A-tervem és tudom, hogy mit kezdenék például a parkolással. Nem tudom láttátok-e a budapesti parkolásról szóló 444-es filmet? Annak a ferencvárosi részében nekem négy év munkám van. Négy évig dolgoztam azért, ami ebben a filmben megjelenik, és úgy látom, hogy az ilyen ügyeken keresztül meg lehet jeleníteni azt, amit csak lózungokban hallottak eddig. Korrupció van, meg lopás van, meg ez is lop, meg az is lop, de ez egy nagyon kedves fiú és tényleg milyen tehetséges. Viszont itt el van magyarázva, hogy az az ember, aki az önkormányzati cégnek a vezető tisztségviselője 4 év alatt 75 millió forintos lakást vett magának abból, hogy elmutyizta az önkormányzati tulajdonból strómanokon keresztül kapott lakásokat. Látják az emberek, hogy neki van egy 30 milliós BMW terepjárója 28 évesen, tehát a személyén keresztül meg lehet jeleníteni azt, hogy itt mi folyik. Csomó ember nem tudja ezt. Amikor azt mondják valakinek, hogy 1 milliárd forintot loptak, az sokaknak semmit nem jelent. Amikor azt mondják, hogy kiloptak a zsebéből egy telefont, az a személynek egy probléma.

Vannak különböző programpontjaim: az első a parkolással kapcsolatos, a parkolás átalakításával, a másik a zöld városnak az üzenete, ami nekem nagyon fontos. Itt az önkormányzati szociális lakásvagyon, ami a mi kerületünkben elég magas, ennek a szolidáris hasznosítása, ami azt eredményezné, hogy ne szorítsák ki a szegényeket a kerületből. Minden területre vannak felépített és már megjelent programpontjaim.

Varga Andrea: A, B és C-terv kidolgozásában vagyunk éppen, de nem tartunk ott, ahol Krisztina, mert ez még nem egy ilyen jól felépített kampány. A mi legfontosabb célunk, hogy egy olyan független polgármesterjelöltet sikerüljön elindítani, aki egyedüliként áll szemben a Fidesz jelöltjével. Ráadásul olyan önkormányzatot sikerüljön felállítani, ahol többségben tudnak lenni a nem fideszes jelöltek. Tehát a mi céljaink közül az elsődleges az, hogy le lehessen a jelenlegi önkormányzati vezetést váltani. Ezért mi A, B és C verziót is kidolgozunk és az A verzió az, hogy ebben egy nagyon komoly együttműködésnek szeretnénk a létrehozói lenni, hiszen Miskolc 163 ezer lakosa egy elég nagy szám ahhoz, hogy ott nem lehet azt mondani, hogy majd itt a civilek megoldják a dolgot. Ott komoly pártok vannak, amiknek struktúrájuk van, és együtt kell működni abban, hogy ezt a jelenlegi rendszert leváltsuk. Ehhez mi készek vagyunk az együttműködésre. ugyanakkor az értékeink nagyon stabilak és nem vagyunk hajlandóak beállni bárki mögé. Ezért mondtuk azt, hogy arra is készek vagyunk, hogy mi magunk keressük meg a jelölteket.

Mik azok az értékek, amik olyan stabilak? Számunkra borzasztóan fontos érték az, hogy egy olyan tisztességes, kikezdhetetlen ember legyen a jelölt, aki már teljesítményt tett le a városban, aki nem a semmiből jön, hanem a város polgárai számára elfogadott ember. Nagyon fontos, hogy azt a típusú, nagyon negatív és gyakorlatilag a rasszizmusra épülő kommunikációt elutasítsa, mellyel 2014-ben a város polgármestere megnyerte a választást.

Gidai Judit: Mi szeretnénk többséget szerezni az önkormányzatban, de ha ez megtörténik, akkor biztos, hogy kezdetben lenne egy kis ijedtség. Ugyanakkor az végtelenül megnyugtató, hogy van egy olyan csapat körülöttünk, mögöttünk, akiknek vannak tapasztalatai, és vannak szakemberek rajtuk kívül is. Mi kezdettől úgy terveztük, hogy egy-egy elleni indulás lesz, és mindenképpen próbálunk megegyezni a pártokkal. Az egyesületünk elfogadott egy koncepciót, amit elmondtunk a pártoknak és most abban maradtunk, hogy két hét múlva találkozunk. Tartalmilag nekünk is van programunk, de ha a pártokkal lesz egy megállapodás, akkor az ő programjukból is beemelünk majd ebbe. Már tavaly ősszel elkezdtünk egy kérdőíves közvéleménykutatást a lakosságnál, hogy ő a városban és a saját választókerületében mit tart a legfontosabb problémának.

A 90-es években Veszprém az egyik legzöldebb település volt, aztán sikerült itt is kiírtani a belvárosban minden fát és bokrot, és le szürke-térkövezték az egészet. Veszprémnek, mint régi iskolavárosnak rendkívül fájó, hogy elvette az állam a város iskoláit. Mivel a háziorvosi praxisokkal gond van, van egy olyan tervünk is, hogy fiatal orvosok letelepítéséhez adnánk támogatást. De például a kórház ügye nem városi, és ezért abban bízom, hogy sok helyen nem fideszes önkormányzatok alakulnak és akkor lehetne olyan nyomást gyakorolni a kormányzatra, hogy ezek a törvénykezésben is megjelenjenek.

Pikó András: Rossz érzésem van a kérdéssel kapcsolatban. Nem a kérdés rossz, hanem a helyzet más. Attól félek, hogy Magyarországon az ellenzéki politika nem várja tárt kebellel azokat a civileket, akik megtermékenyítik őt és majd újra potensé teszik. Van egy helyzet: iszonyatosan kiüresedett az ellenzéki politika. Van egy űr, ahova a civilek be tudnak menni, de én például egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogyha a helyi ellenzéki pártok leülnek magukban és elkezdenek azon gondolkodni, hogy mivel járnak jobban: egy teljesen új, kívülről jött civil polgármesterrel, aki mindent felforgat, vagy megy tovább az, ami eddig volt, leosztott lapokkal, leosztott jogosítványokkal, pénzekkel. Én most szépen el tudom mondani a három első dolgot, de szívesebben beszélnék arról, hogy ez ellen mit kell tenni.

Egy valamit tapasztaltam meg közösen kampányolva a VIII. kerületi ellenzéki pártokkal: akkor van esélye a civileknek civil politikát vinni és azon gondolkodni, hogy mi lesz az első három civil program, hogyha ugyanazt tudják, vagy inkább többet, mint amit a pártok: több aktivistájuk van, anyagi erőforrással bírják, és rá tudják őket kényszeríteni arra, hogy változtassanak az eddigi működési szabályokon. Azzal kezdtük, hogy leírtuk, milyen feltételekkel megyünk bele a kampányba: adunk embereket, szállunk be a dologba – vagy elfogadják vagy nem. A dolognak a másik része az, hogy mindenki nagyon sikeres lesz: például Kriszta bekerül polgármesterként és ott lesz egy testületben tele fideszessel és tele ellenzékivel és a végén ott fognak szenvedni. Az az ügy, amiért bementek volna az önkormányzatba, az gyakorlatilag félév alatt hiteltelenedhet el.

Nyáry Juli: Akkor minek akartok összellenzéki képviselőt, miközben azt hallom ki, hogy ha együttműködtök velük, akkor korrumpálódtok és hiteltelenné váltok néhány hónap alatt?

Pikó András: Át kell írni a szabályokat. Nem eleve elrendelt dolog az, hogy csak így működhet. Ha erős vagy, ha meg tudod magad szervezni, ha ott vagy az emberek között, ha van jó programod, akkor ők is másképp fognak viselkedni. Nélküled pedig semmit nem tudnak elérni.

Gidai Judit: Ehhez hadd mondjak nektek még egy dolgot. Most 18 tagú a képviselőtestület Veszprémben. 12-en egyéniben, 5 fő pedig kompenzációs listáról került be. A 12 egyéniből mindegyik fideszes, ellenzéki képviselő csak listáról került be: van 1 szoci, 1 DK-s, 1 jobbikos, aki már kilépett és független lett, van 1 PM-es és 1 LMP-s. Az egyik pártnak, akikkel most tárgyaltunk, a képviselője azt mondta: nézzétek, én azt gondolom, hogy az én pártom önmagában is kap annyi szavazatot, hogy az egy listás helyünk meglesz. De én azt gondolom, hogy ez kevés, mi nem ezt akarjuk.

Baranyi Krisztina: Andrástól kérdezném, hogy hogyan lehet őket rászorítani, mert én azt látom, hogy semmilyen érdekük nem fűződik ahhoz, hogy itt a civileket bevegyék a buliba. Bármennyire is erősek, bármennyi aktivistájuk van, bármennyire hiteles embert tudnak adni bármilyen pozícióra, ezek a dolgok már le vannak osztva és mindenki úgy működik, hogy eddig is így volt, és innentől kezdve is a párt nevére fognak szavazni. Teljesen mindegy az embereknek, hogy az a párt mennyire hiteles, mennyire tehetséges vagy mennyire ambiciózus. A másik pedig az, hogy valóban ezekre a pártokra szavaznak, van támogatottságuk az adott városban, kerületben és nem lehet őket megkerülni. Ezt a 20 év alatt kialakult gyakorlatot lebontani nagyon nehéz. Olyan közhangulatot kéne akár az ellenzéki médián keresztül kialakítani, hogy az természetes legyen, hogy ezek a pártok leülnek a helyben erős civilekkel. Elmondják, programot egyeztetnek, elképzelik, hogy közösen nyernek, rögzítik, hogy kinek mi a fontos, a másik fel tudja-e vállalni, mi lesz az első három intézkedés, ki milyen területet visz. Ez sem magától értetődő ebben a politikai környezetben. A civilek a politikusokra gyanakvással tekintenek, a politikusok a civileket pedig gyakorlatilag levegőnek nézik.

Pikó András: Én még kezdő vagyok ebben, de a C8-ban én kaptam meg azt a feladatot, hogy a pártokkal tárgyaljak. Magyar viszonyokat jól ismerők erősen tippelhetnek, hogy melyik párt helyi képviselőjével ültem le először beszélgetni, és hogy beszélget egymással két politikában működő magyar férfi. Van nálunk az a kifejezés, hogy farokméregetés. Úgy kezdtük el, hogy mindenki kitette, hogy mekkora van neki. Nem is az az érdekes, hogy megállapodtunk vagy nem, hanem az utolsó mondata az volt, hogy jó, de akkor innentől kezdve te a pártomból csak velem beszélsz. Én viszont mondtam, hogy jó, lehetsz te a másik oldalon, de én még két embert fogok hozni a következő beszélgetésre, mert mi viszont így döntöttünk. Most akkor vagy tárgyal velem és még két emberrel, vagy sem. Amit ő szeretett volna, hogy valahogyan majd hátul megegyezünk, nem nyilvánosan, nem transzparensen. De ez nem fog működni. Ezek a pártok a fővárosban iszonyatosan leépültek. Gyakorlatilag a legnagyobb párt max. 15-20 ember egy kerületben, a civilek többen vannak. Egy politikai kampányhoz kellenek emberek és ezek az emberek most nem a pártoknál vannak, tehát használni kell azt az erőt, ami nálad van. Csinálj egy erős civil szervezetet, ami kívülről nyomást gyakorol a testületre. Ez kétirányú játszma, nem kell mindenáron bemenni.

Varga Andrea: Egyetértek azzal, amit András mondott. Velünk azért ülnek le a pártok beszélni, mert ugyanúgy részt vettünk a kampányban és még nagyobb erővel mutattuk meg magunkat időnként, amikor szükség volt rá. Időközi választás, országgyűlési képviselőválasztás előtt mi nem félünk attól, hogy az utcán politizáljunk. Amit még tudunk tenni az az, hogy kérdezünk tőlük, mégpedig a nyilvánosság előtt kérdezünk. Olyan beszélgetéseket, fórumokat szervezünk, ahová meghívjuk őket. Nem finomkodó, moderált beszélgetés van, hanem a közösség tagjai teljesen spontán módon megkérdezik, x, y és z politikust. Ez azt jelenti, hogy a nyilvánosság előtt nekik fel kell vállalni a válaszaikat, és már ott tartanak az ellenzéki pártok, hogy annak is örülnek, ha szóba akar állni velük valaki a civilek közül. Elfogadják a meghívásokat, eljönnek, viszont ezzel olyan helyzetbe tudjuk hozni magunkat, hogy nem tudnak minket megkerülni. Talán már most nem is akarnak, mert látják azt az erőt, amit meg tudtunk mutatni.

Nyáry Juli: Ha ti őszintén hiszitek, hogy lehet erős civil szervezeteket összehozni, akkor miért akartok a politika játszóterén játszani az ő szabályaik szerint?

Gidai Judit: Én azt gondolom, hogy szükségünk van egymásra. Mi pont ezért csináltuk így, hogy mi legyünk a kezdeményezők. Tehát mi hívtuk a pártokat és mi próbálunk erőből tárgyalni velük, mert úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a sanszosabbak ebben a helyzetben. Pár hete publikált a Republikon Intézet egy felmérést arról, hogy melyek azok a városok, melyek nyerhetők. Veszprém a billegőkhöz tartozik. Elemeztük a 2018-as országgyűlési választás eredményeit és abból tisztán és egyértelműen látszik, hogy a független ellenzéki jelölt, akit több párt is támogatott, lényegesen több szavazatot kapott egyéniben, mint az őt támogató pártok kaptak a listán. Tehát azért a független jelölt eleve az egy jó hívószó. Ezt mi azért is csináltuk így, hogy ne jöjjenek a pártok azzal, hogy ezt a logót akarom, meg azt a logót akarom, meg legyen ott a nevem a szavazólapon, meg minden. Mert a választók sokkal tudatosabbak ennél, és ha nem is jött össze a taktikai szavazás 2018-ban, de azért nagyon világosan látszik, hogy sok párt szavazói inkább a független jelöltre szavaznának, mint a saját jelöltjükre.

Kemény Vagyim: Kicsit rugóznék még azon, hogy mi van, ha nyertek, ha bekerültök, ugyanis az a fajta korrupció, az a fajta mutyi világ, ami az önkormányzatokat jellemzi, mint egy mocsár, behúzza azokat az embereket, akik hatalmon vannak. Fel vagytok készülve arra, hogy hogyan fogjátok felvenni a harcot? Bekerül egy tiszta szívű, tiszta morálú civil a hatalomba és önkormányzati szinten ez a korrupt mocsár lehúzza.

Pikó András: Mindjárt mondok egyet, csak az előző kérdésre válaszolva még, hogy akkor mégis miért, ha ennyire rossz a véleményünk a pártokról. Egyrészt rossz …, másrészt én kampányoltam együtt az összes demokratikus ellenzéki párttal júliusban és zseniálisan jófej csávók és lányok voltak ott, akikkel együtt mentünk ki az utcára. Van egy olyan együttműködés, amire lehet alapozni. Én azt gondolom, hogy amit mi csinálunk, az hat a politikára. Van egy olyan hatás, ami egy idő után nem tud másmilyen lenni, a végén csak tökösek lesznek. Polgármesteri jogkör az, hogy minden egyes nagy szakpolitikai területre fölállítasz egy konzultatív tanácsot, behívsz civileket és szakértőket és onnantól kezdve minden nyilvános. Kinyitottad a polgármesteri hivatalnak a kapuját és nyilvánvalóvá tetted azt, hogy ott mi folyik.

Varga Andrea: Én az ő játékszabályuk szerint és miért akarunk belemenni kérdéshez szeretnék hozzászólni. Mi a játékszabályokat akarjuk már a választások előtt megváltoztatni. A mi kis közösségünk arra vállalkozik, hogy megpróbáljunk nyilvánosságot teremteni annak, hogyan működik majd a kiválasztódás. Hiszünk benne, hogy meg tudjuk változtatni ezt a játékszabályt.

Baranyi Krisztina: Nagyon sok technikai praktika van arra, hogy hogyan lehet egy várost úgy vezetni, hogy kisebbségben is vagy. Akkor működésképtelen a dolog, ha tényleg megsemmisítő az ellenoldal többsége. A másik az, hogy 1990 óta hiányzik az önkormányzat jól szabályozott rendszeréből az átláthatóság. Olyan nincs, hogy nekem képviselőként bíróságra kell menni a közpénz költésével kapcsolatos közadatokért. Ezzel kell kezdeni, mert amint minden átlátható bárki számára, abban a pillanatban a kezek, amik lopni indulnak, meg fognak állni.

Nyáry Juli: Nem elég, hogy ellenzékiek vagytok, de nők is. Politikusként, politizálni szeretőként mit tapasztaltok?

Baranyi Krisztina: Én folyamatosan kapom a Fidesztől, hogy hisztérikus, változókor, és egyéb jelzőket. A polgármester nagyon rosszul jött ki a velem való konfrontációból a nyilvános testületi üléseken. Kapott egy kommunikációs tanácsadót, aki azt tanácsolta, hogy nevezzenek ki egy frakcióvezetőt, kifejezetten a velem folytatandó szócsatákra, hogy belém kössön. És ez egy hölgy, ők ezt szépen felépítették, hogy azzal is hiteltelenítsenek, hogy egy másik nő által folyamatosan támadnak. Egyébként nekem teljesen irreleváns, nekik ez egy taktikájuk.

Varga Andrea: Van előnye is annak, hogy nő vagyok, például nem veszek részt a farokméregetésekben és ez egyébként megrázza időnként azokat, akik ezt az ipart űzik. Azt gondolom, hogy személyesen még olyan tapasztalatom nem volt, hogy leordítottak volna, de olyan tapasztalatom és érzésem volt már, mintha megpróbálnának levegőnek nézni. Azt hiszem, tudomásul kell venni, hogy ilyen előfordulhat, és ezen úgy tudunk túllépni, ha kellő határozottsággal és szakmaisággal képviseljük azt, amit képviselnünk kell.

Gidai Judit: Én annak örülnék, ha ez nem lenne kérdés. Én szívesen részt veszek a farokméregetésben és nagyon sokáig nem is értettem ezt a kérdést. Olyan szerencsés volt a személyes életem és a korábbi munkáim, hogy egyszerűen nem volt annak jelentősége, hogy nő vagy férfi a kolléga. Persze érzékelem azért, hogy a közhangulat, az országos légkör, meg minden, de ezzel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Az ember ember. Annak, hogy nő vagy férfi nincsen jelentősége.

Kemény Vagyim: Eljött az a pillanat, amikor kinyitnánk a beszélgetést, ha valaki szeretne kérdezni!

Közönségkérdés: Én abban látom a legnagyobb problémát, hogy nincsenek közösségek, nincsenek olyan civil mozgalmak, amik nem ugyanabból a 8 emberből állnak. Hol vannak a tömegek mögületek?

Közöségkérdés: Most nagyon elmerültünk a magyar politika bugyraiban, de milyen az a mozgalom, ami ott áll mögöttetek, ami tudná segíteni a munkátokat? Hogy képzelitek el ezt a mozgalmat? Minek kellene változnia ahhoz, hogy ez a mozgalom létrejöjjön?

Baranyi Krisztina: Az a helyzet, hogy minden egyes ilyen kis közösség azt gondolja , hogy itt vagyunk nyolcan és ők is ott vannak nyolcan. Én éppen ennek a konferenciának a megelőző munkájában láttam, hogy valami hihetetlenül sok ilyen kis szervezet van, akik vagy nem tudnak egymásról, vagy egyszerűen nincs lehetőségük találkozni. Én azt látom feladatnak, hogy ezt a zsarolási potenciált fel lehetne erősíteni ezeknek a közösségeknek az egy mederbe terelésével. Sajnos nem lesz elegendő az idő az októberi választásokig, de ha ezt a munkát most elkezdjük, akkor már 2022-re is meg lehet azt tenni, hogy a civil világ valódi és számon kérhető politikai tényezővé váljon. Az a bizonyos düh és elkeseredettség, amiről András beszélt és mindannyian érzünk, a civilekben is benne van – azokban is, akik irtóznak a pártoktól, főleg a most jelenlévő palettáján lévőktől.

Pikó András: Aminek változnia kellene, az a rendszer. Ami otthon tartja az embert, vagy távol tartja a közélettől, az a félelem. Egy bullyingoló hatalommal vagyunk megverve. Pontosan úgy működik, mint egy nagy behemót az osztályban, aki veri a kisebbeket és egészen odáig teheti ezt meg, amíg össze nem áll az osztály, ameddig a lányok és a fiúk is azt nem mondják, hogy elég! Ez egy nagyon érdekes szociálpszichológiai helyzet. Én most azt érzem december óta, hogy közeledik egy ilyen pont, mikor esetleg össze lehet állni. És ne tévesszen meg minket az, hogy ugyanazok a lányok és fiúk zizegnek. Egyrészt a példa rettenetesen inspiráló és vonzó tud lenni. A bátorság tud ragadós lenni és ezért kell csinálni akkor is, ha ugyanazt a három vagy négy arcot látod magad körül. Én most itt nagyon próbáltam úgy beszélni, hogy több bátorság legyen bennünk, de azért a C8 sem egy nagy szervezet. Nekem alapélményem, hogy ha helyben ügyesek vagyunk és figyelünk arra, hogy az embereket mi izgatja, akkor egyszer csak sokkal, de sokkal többen leszünk. Nagyon sok olyan ügy van, sok pici tüske a köröm alatt, ami zavarja az embereket, és ezeket a tüskéket elkezdjük piszkálni. A legalapvetőbb élmény a VIII. kerületben – ezt mondják az emberek – hogy azért nem akarnak már semmit sem, mert ezerszer becsapták és „biztos maga is be fog csapni”. El kell velük hitetni, hogy nem. Tényleg fontos az, hogy az a wc miért nincs kinyitva a nap tizenvalahány órájában, miközben önkormányzati feladat lenne. Ha ezeket az ügyeket megtalálod és fölvállalod, akkor újabb és újabb emberek jönnek.

Gidai Judit: A mi egyesületünk nem egy felülről szerveződött csapat, hanem tavaly az országgyűlési választáson volt egy 40-50 fős aktivista kör, és ők döntöttek úgy, hogy együtt akarnak maradni. Ennek most már híre ment. Kéthetente találkozunk és jönnek újabb és újabb emberek, barátok. Érzem azt, hogy ott vannak mögöttem, és ez baromi jó érzés.

Varga Andrea: A tömegekért meg kell dolgozni. Nagyon sok munka áll még előttünk, és ezeket a tömegeket nem elég egyszer megszólítani, hanem a tömeget gondozni kell. Volt január 19-én egy tüntetés Miskolcon, ott volt 2000 ember és én azt ordítottam a színpadról, hogy ne fogjuk be a pofánkat, és megkértem őket, hogy aki úgy gondolja, hogy van értelme dolgozni, írja fel az email címét, hogy a munkánkról tudjuk őket tájékoztatni. Sorba álltak a tüntetés után az emberek! Azokkal az embereket, akik ott sorba álltak a hidegben, azokkal nem tehetem meg azt, hogy nem tájékoztatom őket arról, hogy mit csinálunk. De igen, tájékoztatom, elmondom, hívom, akciókat szervezünk, ahová hívjuk őket és eljönnek. De ne legyünk naívak és ne gondoljuk, hogy az emberek napi 24 órában ott fognak állni mellettünk és azt fogják tenni, amit mi elvárunk tőlük. Van, amikor ráér és van amikor nem, van amikor jön és van amikor nem jön. Tiszteletben kell tartani, hogy ő mennyit tud belefektetni ebbe a dologba.

A másik, ami nagyon fontos, és abszolút igaza van Krisztinának, hogy sok ilyen kicsike kis sejt van, és nem véletlen, hogy a Padtársak sejtként egy nagyobb mozgalom építésének a részese. Mi a Főnix mozgalomban pont azon dolgozunk, hogy ezeket a kis közösségeket egymás számára láthatóvá tegyük és megpróbáljuk azt az erőforrást, ami bennünk kicsiben van, a nagy közös egész erőforrásává tenni. Nagyon sokat kellene még dolgoznunk azon, hogy a tömegek úgy jöjjenek, ahogy azt mi szeretnénk. Bármi lesz is a végeredmény, ha én elképzelem, hogy 5 év múlva mi lesz Miskolcon a Padtársakkal, akkor én azt látom, hogy van egy hihetetlenül erős civil közösség, amelyik – bárki legyen is a polgármester – ott áll, és hogyha kell, akkor a közgyűlésben kiabál és számonkér és odamegy minden olyan helyre, ahol találkozhat ezekkel a képviselőkkel, mert igenis kíváncsi arra, hogy mi történik a városban.

Baranyi Krisztina: Az a legutolsó eszköz a civilnek, hogy odamegy a közmeghallgatásra, vagy odamegy, ahol esetleg találkozni lehet a polgármesterrel. Nehogy ez legyen a cél! Az legyen a cél, hogy ott, ugyanolyan tényező legyen a civil, és ugyanúgy döntéshozó legyen, ahogyan a politikusok.

***

A Közös Városunk konferencia további beszélgetései: 

– Hogyan születik egyetlen témából nagyobb vízió a városról? 

– Zöld ügyek – a közös minimum?

– Gazdaságfejlesztés közösségi alapokon