A szlovák választások eredménye és következményei

Ez a cikk angol nyelvű írás fordítása, amely ide kattintva érhető el.

Annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok döntő győzelmet arattak Szlovákiában a szeptemberben tartott parlamenti választáson, a diadalukat nagyrészt az ország civil társadalma tette lehetővé. Egyetlen csoport sem tett többet azért, hogy Vlagyimir Mečiar autoriter uralma véget érjen, mint a szlovák civil szervezetek. A közvéleménykutatások és felmérések már több mint egy évvel a választások előtt ellenzéki győzelmet jeleztek előre – amennyiben a szlovák polgárok megértik, hogy mi a választás tétje, és elmennek szavazni.

A nagyobbik kormánypárt, Mečiar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma 18 képviselői helyet és az 1994-es eredményéhez képest mintegy 8%-nyi választót veszített az 1994-es eredményéhez képest. A koalíciós partner, a Szlovák Munkások Szövetsége szintén gyengén szerepelt, 12 képviselői helyet veszített el, és ez megakadályozta abban, hogy megugorja az 5%-os parlamentbe jutási küszöböt. Csak a koalíció kisebbik pártja, a Szlovák Nemzeti Párt tudott javítani a pozícióin: 5 újabb képviselő jutott be tőlük a parlamentbe. A kormánykoalíció összesen 57 képviselői helyet nyert el, ami 25-el kevesebb volt, mint az 1994-es eredményük. Ezzel szemben az ellenzék jelentősen javított a pozícióin. 1994-ben az ellenzék megosztott volt, és egyik ellenzéki párt sem küldött 18 képviselőnél többet a parlamentbe. 1997 júniusában öt Mečiar-ellenes ellenzéki párt (a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Unió, a Demokrata Párt, a Zöld Párt és a Szociáldemokrata Párt) egyesültek, és megalkották a Szlovák Demokratikus Koalíciót (SZDK). 

Az 1998-as választásokon az SZDK 42 parlamenti helyet nyert el a szavazatok 26,3%-ával. Három másik párt szintén a kormánykoalíció ellen indult el a választásokon. A Demokratikus Baloldal Párt további 10 mandátumot szerzett, összesen 23-at. A Polgári Megértés Pártja, egy új párt, melyet Kassa népszerű polgármestere, Rudolf Schuster vezetett, 13 helyet szerzett. A Magyar Koalíció Pártja, mely a Szlovákiában élő 600.000 magyar nemzetiségű szavazó többségét képviseli, 15 helyet szerzett. Az egyesült ellenzék a 150 parlamenti helyből 93-at szerzett meg, ami az alkotmánymódosításhoz szükséges háromötödös többséget is meghaladta.

Ugyanakkor az ellenzék erős szereplése mögötti hajtóerő nem a pártok felől jött. 1991 óta a Mečiar-i Szlovákia ellenzéke krónikusan megosztott és gyenge volt. Az ellenzék koordinálatlan és kevéssé hatékony maradt még az SZDK megalakulása után is. Ezzel szemben a szlovák nonprofit szektor a pártpolitkában nem tapasztalható egységet és dinamizmust mutatott. A civil társadalom építésében mutatott aktivitás és hatékonyság ellenére a szlovák civil szervezetek nem igazán vágytak arra, hogy belépjenek a politikai térbe. Voltak azonban olyan kulcsesemények, melyek a civil szervezeteket egy aktivistább alapállás elfoglalására ösztönözték. Többek között ilyen volt, amikor a kormány előállt az alapítványokat korlátozó törvényjavaslattal, vagy az az eset, amikor 1997-ben meghiúsították a népszavazást a közvetlen államfőválasztásról és az ország NATO-csalatkozásáról. 

1998 februárjában a civil szféra Polgári Kampány ’98 (Obcianska kampan 98 - OK '98) néven kampányt kezdeményezett a szabad és tisztességes választások érdekében. 

A választásokat megelőző időszak egyik legjelentősebb eseménye – az SZDK megalapítása mellett – az OK ’98 létrehozása volt. Az OK ’98 kezdetben 35 civil szervezet részvételével működött, és egy nyitott, független, pártpolitikától mentes kezdeményezés volt, mely három célt tűzött ki maga elé: a választói tudatosság növelését azzal, hogy információkat osztanak meg az 1998-as választásokról; a választópolgári aktivitás növelése; továbbá, a polgárok választási eljárásra gyakorolt befolyásának növelése (választási jogszabályok előkészítése, választási megfigyelés). Júliusban az OK’98 már több mint negyven, választópolgároknak szóló oktatási projekten dolgozott.

Az OK’98 különösen azért tűzte ki célul a választók mozgósítását, mert a közvélemény-kutatások és felmérések folyamatosan azt mutatták, hogy a kormánykoalíció sebezhető a gazdasági ügyek és a bűnözés miatt. Egy hónappal a választások előtt egy USIA felmérés azt mutatta, hogy a válaszadók 79%-ának rossz véleménye van a szlovák gazdaság állapotáról. A szlovákok emellett egyre kevésbé érezték magukat biztonságban: egy 1997 októberi felmérés azt tárta fel, hogy az 1994-es állapothoz képest 69% érezte magát kevésbé biztonságban. Az országban uralkodó nyugtalanságért a szlovákok a kormányt okolták. Egy 1998 augusztusi felmérés világított rá, hogy a polgárok többsége bizalmatlan a kormánnyal, a törvényhozással, a bírósággal és a rendőrséggel szemben. A szlovákok többsége Mečiar személyével kapcsolatban is csalódott volt. Egy 1998 márciusi felmérés azt mutatta, hogy kétszer annyi ember utasítja el a miniszterelnököt, mint ahányan szimpatizálnak vele.

Az elégedetlen szavazók elérése kulcskérdéssé vált az ellenzék számára.

A szlovák fiatalság egy különösen vonzó célpont volt. 1988-ban 380.000 fiatal érte el a választói korhatárt, ami az összes szavazásra jogosult mintegy 10%-át jelentette. Az elsőszavazók, és a fiatalok általában bizonyítottan még inkább elutasították a status quo-t, mint a közvélemény általában. Egy 1997 októberi felmérésen a válaszadók (a megkérdezettek elsőszavazók voltak) 76%-a  állította, hogy Szlovákia kevésbé biztonságos és 64% azt, hogy kevésbé igazságos. A legfontosabb viszont az volt, hogy 65%-uk azt állította: a fiatalok helyzete és lehetőségei romlottak. A felmérések azt mutatták, hogy az SZDK-t magasabb arányban támogatták a fiatalok mint a népesség átlaga. Mečiar népszerűsége ezzel szemben igen alacsony volt a fiatalok között: egy 1998 márciusi felmérés szerint a 18-24 év közöttiek mindössze 10%-a (és ebből a csoportból az elsőszavazók még alacsonyabb arányban, mindössze 7%-nyian) értettek egyet azzal az állítással, hogy Mečiar egy hiteles politikus.

De a szlovák fiatalság apatikusabb is volt, mint a népesség általában. Az 1994-es választásokon a 18-24 éves korosztálynak kevesebb mint 25%-a szavazott. A demokratikus ellenzéknek ezért el kellett érnie a fiatalokat.

A kampányban mutatkozó egyenlőtlen versenyfeltételek kiegyenlítése érdekében az OK’98 több eseményt is szervezett annak érdekében, hogy a problémás előválasztási folyamatos megfigyeljék és informálják róla a polgárokat. A MEMO ’98-at azért hozták létre, hogy megfigyeljék a szlovák médiában a választásokat megelőzően megjelenő politikai tudósításokat, és ezekről tájékoztassák a polgárokat. Ez fontos szerepet játszott a Mečiar által irányított szlovák köztelevízió elfogultságának bemutatásában és dokumentálásában. A Polgári Szemet (Obcianske Oko '98 - OKO '98) azért hozták létre, hogy a szeptemberi választásokon a civil megfigyelők jelenlétét biztosítsák, ezzel hozzájárulva a szabad és tisztességes választási eljáráshoz. Annak ellenére hogy a kormányzat által irányított Központi Választási Bizottság elutasította a regisztrációs kérelmüket, 1.750 önkéntes megfigyelőjük mintegy 2.100 szavazókörben volt jelen.

A választói tudatosság növelése és a részvétel fokozása érdekében az OK’98 egy sor eseményt szervezett, például egy 14 napos országjárást, „Az út Szlovákiának – tisztességes választások” néven. Több száz civil aktivista és önkéntes látogatott el a szlovák falvakba és városokba, százával szervezeték a beszélgetéseket, találkozókat, előadásokat, performanszokat, és a témához kapcsolódó anyagokat terjesztettek. Kisebb méretben, de hasonló eseményeket szerveztek az OK’98-al együttműködő civil szervezetek is.

Az OK’98 kifejezetten az elsőszavazókat célozta olyan, pártpolitika-mentes programokkal, melyek a fiatalok számára vonzók lehetnek. Ahogy az OK’98 egyik koordinátora fogalmazott, a cél az volt, hogy „felébresszük őket egy hosszú, kényelmes, de veszélyes álomból.” Az OK’98 megszervezte a „Rock to Vote” kampány szlovák változatát. A Rock Volieb (RV) néven futó kampány 18 rock-koncertből állt, melyet az országot lefedve szerveztek meg, beleértve a két legnagyobb várost, Pozsonyt és Kassát; a koncerteken ismert fiatal sportolók és színészek buzdítottak szavazásra. Ezen felül a kampány 17 városba ért el 1998 szeptemberében, ahol a fiataloknak a szavazás fontosságáról szóló oktatásokat szerveztek.

Valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték azt mutatja, hogy a civil megfigyelés, a szavazóknak szóló oktatási programok, és a mozgósítás rendkívül sikeres volt.

A monitoring-kampányok az emberek szavazásra buzdítását segítették. Az 1998-as részvételi arány, mely meghaladta a 84%-ot, jelentősen meghaladta az előző választáson tapasztalat részvételi arányt. Részben az elsőszavazóknak köszönhetően 17%-al több szavazatot adtak le, mint négy évvel korábban. A városi szavazók részvételi aránya – akik a leginkább találkozhattak az OK’98 kampányával – 60%-ról 85%-ra emelkedett. Azokon a területeken, ahol az OK’98 és a civilek általában aktívak voltak, a kormánykoalíció támogatottsága 10-25%-al esett vissza. Az elsőszavazói korban lépők mintegy 80%-a részt vett a választáson, és az exit pollok szerint ők elsöprő arányban a demokratikus ellenzéket támogatták szavazatukkal. Az OK’98-et érintő erős kormányzati kritika is az eredményességüket igazolja vissza. 1998 júliusában a kormánypárti Szlovák Köztársaság című lap egy cikksorozatot indított „Hogyan öljük meg Szlovákiát” címmel ami az OK’98-at támadta.

Ezalapján világos, hogy az OK’98 és a szlovák civil szféra meghatározó szerepet játszott a szlovák ellenzék hatalomra segítésében.

(Rodger Potocki az EES Noon Discussion című eseményének beszélt a fentiekről, 1998 október 21-én.)

Döbrentey Dani fordítása