Beszámoló az „Érdekvédelem és bázisépítés” képzéséről

DSC08728
from közéletiskolája on Flickr

Érdekvédelem és bázisépítés – ez érdekel, gondoltam, amikor ajánlották, hogy jelentkezzek a Közélet Iskolája képzésekre. Azért javasolták ezt nekem, mert elkezdett érdekelni a közösségszervezés. Meg a civil szervezetek működése, meg a civil aktivisták érdekvédelmi munkája, meg a jó ügyeknek megnyerhető emberek bevonása, meg... Egy csomó minden, amit részben már csinálok is, de nem mindig tudom szakszerűen megmondani, mi az amit épp csinálok, pláne nem tudom rendszerezni ezeket a tevékenységeket magamban. Tehát épp ideje, hogy találjak egy helyet, ahol ebben segítenek!

Mikor reggel a Gólya Presszóhoz közelítettem, hát, nem tűnt épp Rózsadombnak a vidék... építkezés, zaj, sár, a Gólya pedig a romkocsmák kiselejtezett cuccaival van berendezve, szóval elsőre kicsit túl alternatívnak tűnt hozzám ez a dolog.

Aztán belekezdtünk. Tesszán kívül, akit már egy Szervező Szerdán hallottam előadni, Balog Gyula volt még ott trénerként. Kell-e mondanom, hogy elsőre – nekem - ez sem volt épp szokványos? Négy egyetem és számolatlan tréning után valóban egy virtigli hajléktalantól fogok tanulni? Kíváncsian vártam, és jól tettem, mert volt mire.

Rögtön kezdetnek megmásztuk a tudatos érdekérvényesítés 6 lépcsőjét, és mire felértünk, már egészen más volt a kilátás – és az én rálátásom is a trénerekre, társakra, sőt a helyre is: ami előzőleg kicsit sivár és lerobbant volt, az otthonos lett és funkcionális. Persze, én is tudom, egy tréning nem a helyszínen múlik, nem ez a lényeg, hanem az emberek és amit az emberek csinálnak, mondanak. Olyannyira így van ez, hogy az emberektől a hely is megváltozik, amint ezt én is megtapasztaltam ezen a hétvégén.

Az érdekvédelmi blokkot egy hatalomelemzési térképpel zártuk, és a hatalommal való kommunikáció specialitásait boncolgattuk. Akárhány tárgyalástechnikai tréning és kommunikációs gyakorlat után is újat tudtak mondani, mutatni, mesélni, mert „A hatalommal” való tárgyalásnak vannak olyan sajátosságai, amit a menedzsment iskolákban nem tanítanak. A konkrét sztorik, példák, tapasztalatok megosztása még az elméleti alapozásnál is fontosabbnak tűnt nekem.

A második napon az otthonos, barátságos, bár az építkezés miatt most éppen kellemetlen helyen lévő Gólya Presszóban voltunk :), ahol újra nagyon finom ebédet kaptunk és folyamatosan elláttak gyümölccsel, teával, sütikkel. A civil mozgalmak típusaival, majd civil szervezetek klasszikus „hagyma” modelljével foglalkoztunk bevezetőként. Nekem a mozgalmak lehetséges fejlődési – továbbhaladási útjai jelentették a nagy aha-élményt, az AVM konkrét példája pedig tökéletesen modellezte is a sejtesedést, a hálózatosodást és az új „szatellit” szervezetek létrejöttét.

Végül rátértünk a szervezetek saját és külső kommunikációjára, interjút adtunk a rádiónak, kampányt terveztünk és bemutattuk, és nem akartuk, nem bírtuk abbahagyni, és elképesztő hogy eltelt a két nap és vége lett.

Nagyon sok tréningen vettem részt már, sok jó tréningen is, és ilyen tapasztalati háttérrel állítom azt, hogy amit Tessza és Gyula (ÉS a résztvevői csapat) létrehozott ebben a két napban, az kivételesen magas színvonalú volt.

Egy momentumot ragadnék meg, de ez elég is a hangulat és a munkamódszer jellemzésére: míg általában a tréningeken érez az ember valamiféle noszogatást, és némi kényszert hogy valamit csináljon (ne csináljon), vagy mondjon, itt ezt egyetlen percig sem éreztem, senkivel szemben. Mindenki úgy és annyira vett részt a dolgokban, ahogy és amennyire akart, de a lehetősége mindenkinek egyformán megvolt a részvételre és  vélemény nyilvánításra.

Valódi demokrácia a gyakorlatban.

Bárányi Ildikó

Fotó: Várady István

További fotók a képzésről