Háborús játékok – a békéért

 

2018 júniusában lehetőséget kaptam rá, hogy részt vegyek egy Erasmus + képzésen az olaszországi Sermugnanóban, ami a játékosítás (gamification) témáját járta körül. A képzés címe meglepően hathat. Háborús játékok? Mi köze ennek a Közélet Iskolájához? A címet egy 1983-as amerikai sci-fi inspirálta, amiben egy kamaszfiú számítógépes/videójátékos tudásának köszönhetően álltja meg az atomháborút. A képzés pedig arról szólt, hogyan használhatjuk a játékfejlesztés elméletét és a játékot arra, hogy a számunkra fontos értékeket közvetítsük akár képzésekben, akár ifjúsági munkában.

Számomra nagyon gazdag és tanulságos volt az a kilenc nap, amit együtt töltöttem 20 különböző európai országból érkező pedagógussal, ifjúsági munkással és trénerrel. Azért jelentkeztem erre a képzésre, mert más régóta szeretnénk a játékosítást szervesebben beépíteni a Közélet Iskolája munkájába, és bár nem érzem úgy, hogy szakértővé váltam, nagyon sokat megértettem és tanultam erről a megközelítésről és a gyakorlatban is kipróbálhattam azt, hogyan is kell játékot készíteni.

A képzés helyszíne különleges volt. A kb. 60 fős középkori faluban, Sermugnanóban egy olyan épület adott helyszínt a képzésnek, amit a helyi önkormányzattal együttműködve tart fent most már sok-sok éve a képző csapat. Az épület korábban iskolaként működött, de most már sajnos nincsenek gyerekek a faluban, így ezzel az átalakítással mégis meg tudták őrizni az épületet és az ifjúsági aktivitást. A képzés szerves része volt a „szolgálat és gondoskodás” (service & care), ami azt jelentette, hogy a képzés résztvevőiként minden reggel egy órát töltöttünk azzal, hogy kis csoportokban karbantartsuk és rendbe tegyük az épületet és a kertjét. Forgó rendszerben takarítottunk, mosogattunk, kertészkedtünk és egyéb, a képzéshez kapcsolódó feladatokat láttunk el (pl. a képzés Facebook-oldalának frissítése vagy a különböző adminisztratív feladatok).

A képzés keretét a Nyugat-Európában nagyon népszerű Dungeons and dragons (magyarul: Mágus) című társasjáték adta: az első napon minden résztvevőnek el kellett készítenie a saját avatarját a Mágus eredeti instrukciói alapján– bevallom, én ekkor hallottam először mind erről a társasjátékról, mind az avatarról mint játékfejlesztés alapvetéséről. És már az első nap megkaptuk feladatként azt is, hogy készítsünk egy egyoldalas játékot – bármit és bármiről, ami eszünkbe jut. Először ez eléggé lehetetlennek tűnt, de aztán mindenkinek sikerült és játszottunk is egymás játékaival, ami nagyon felszabadító volt.

Egy egyész napot szenteltünk a képzésen az ún. LEGO komoly játék (serious play) módszertanának. Ez a megközelítés sok kreatív elemet hordoz magában és éreztem is benne a potenciált arra, hogy önbizalomfejlesztéshez, önismerethez vagy éppen közös stratégiázáshoz is hasznos lehet, de végül nem gondolom, hogy sikerült volna teljes mértékben megértenünk, hogy pontosan mire és leginkább hogyan lehet a leghatásosabban használni. Az egyébként mindenképpen fontos tanulság volt, hogy a LEGO-játék már önmagában is örömet okoz: kiderült, hogy a képzésrésztvevők jelentős részének az egyik kedvenc játéka volt és marad is – és ekkor döbbentem rá, hogy én magam is komoly LEGO-építő voltam gyerekkoromban, amivel akár még most, felnőttkoromban is lehetne kezdeni valamit a szabadidőmben és a munkámban is.

A képzés kifejezetten nem törekedett arra, hogy egy bizonyos értékrendhez vagy politikai filozófiához kapcsolódó játékokat fejlesszünk – a résztvevők sokszínűsége és érdeklődése miatt ez lehetetlen is lett volna. Voltak múzeumi dolgozók, ifjúsági munkások, szakszervezeti aktivisták, de egyetemi tanárok is a résztvevők között, akik mind nagyon különböző terepen szerették volna használni az itt tanultakat. Ennek ellenére egy egész – számomra nagyon fontos – délelőttöt szenteltünk annak, hogy átbeszéljük, milyen értékrendek léteznek az európai társadalmakban, mely értékek fontosak a saját társadalmunkban és nekünk személyesen és szakmailag. Ehhez a Shalom H. Schwartz által kidolgozott alapvető emberi értékek elméletét használtuk, amely alapján aktuális politikai üzeneteket elemeztünk aszerint, hogy milyen kimondott és látens értékeket közvetítenek (pl. Orbán Viktor nyilatkozata a magyar nemzetről, a Brexit-kampány vagy éppen az Apple hirdetései).

A játékosításhoz szükséges konkrét módszerekbe is betekintést kaphattunk a kilenc nap alatt. Kaptunk egy rövid bevezetést a rajzolásba és az illusztrációk készítésébe, ami nagyon jól megmutatta, hogy mindannyian képesek vagyunk esztétikailag kifejezni a gondolatainkat és szándékainkat, ha nem adjuk át magunkat a belénk nevelt gátaknak. Kipróbáltuk egy tanácsnak nevezett beszélgető kör módszert, valamint az improvizációs színház egyes elemeit is. De hasonló – és rám nagy hatással bíró – gyakorlat volt a közös történetmesélés is, ami először nagyon nehezen ment, de aztán mindannyian összeraktuk az érzelmeinket, tudásunkat és inspirációinkat és nagyon jó történeteket alakítottunk közösen.

A képzés különböző pontjain kaptunk információkat a játékok történetéről, a játékfejlesztés sajátosságairól és arról is, hogy mit jelent valamit játékosítani. Számomra a leghasznosabb élmény az volt, amikor a Sermugnano körüli vidéken tettük egy rövid kirándulást, melynek során bejártuk a „hős útját”, ami szinte minden jó játék mögött meghúzódik. A hős útjához kapcsolódó elmélet Joseph Campbell antropológustól származik, aki a világ nagyon sok történetét és meséjét megvizsgálva állított fel egy sémát, amit a legtöbb helyen kultúrától függetlenül használnak a jellemfejlődés ábrázolásához és előmozdításához. Mint kiderült, nagyon sok játék is éppen erre a logikára épül: a kihívás, a külső támogatás, a bukás, a tanulás és a siker különböző mérföldköveire, amiknek a megfelelő egyensúlya és kombinációja képes egyszerre nagyon jó játék és tanulási élményt adni.

A képzésen külön időt szenteltünk a videójátékoknak is: megvitattuk azok előnyeit és hátrányait és átbeszéltük a bennük rejlő lehetőségeket. Én nagyon távol érzem magam a témától, így nem tudtam érdemben részt venni a képzésen ezen részében. Azt a fő üzenetet azonban, amit a képzők megfogalmaztak, én sem hagyhatom figyelmen kívül: ha több százmillió embert tölti az idejét videójátékokkal, amik nagyon sokszor negatív és erőszakos értékeket közvetítenek, akkor ez biztosan egy olyan terület, amit érdemes visszahódítani és a saját pedagógiai céljainkra is használni.

A képzés során egy egész estét töltöttünk azzal, hogy különböző társas- és táblajátékokat próbáltunk ki – én életemben először játszottam Monopolyt és vesztettem el nagyon csúnyán minden ingóságom és önbecsülésem a többi karvajtőkés játékos sikere nyomán.

A képzés legfontosabb része kétségtelenül a saját játékok fejlesztése volt, amit az érdeklődésünk szerint kialakított kis csoportokban valósítottunk meg. Az én csoportomban végül egy olyan társasjátékot készítettünk el, amely egy állampolgári csoport szemszögéből próbál meg sikeresebb kampányokat felépíteni adott témákban úgy, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat, lehetőségeket és partnerségeket a legjobban kihasználja. A játékot több napig fejlesztettük, majd többször teszteltük és végül az utolsó napon egy közeli nagyobb város játékklubjában helyi lakosokkal játszottuk és véglegesítettük. Nekem hatalmas élmény volt a közös munka és az is, hogy ennyire rövid idő alatt ennyire különböző emberek képesek voltak kidolgozni egy működő és élvezetes játékot, amit ráadásul rögtön fel is tudunk használni a pedagógiai munkánkban. Szóval vigyázat, ez a játék bármelyik Közélet Iskolája képzésen felbukkanhat :-)

Összességében nagyon hasznosnak és gazdagnak éltem meg ezt a képzést és biztosan lesznek hosszan tartó hatásai a munkámra a Közélet Iskolájában. Ami a legfontosabb tanulság volt számomra, hogy a játékosítás nem azt jelenti, hogy játékokat játszunk egy-egy képzésen, hanem, hogy a játékfejlesztés elméletét alkalmazzuk egy külső területem – legyen az a közlekedés, a múzeumlátogatás vagy az oktatás. Vagyis ha azt a potenciált szeretnénk kihasználni, amit a játékok által generált élmény és tanulás nyújt, akkor nem elég csak játékos elemeket belevinni, hanem nagyon tudatosan és a hős útja figyelembevételével kell felépíteni a gyakorlatokat.

Udvarhelyi Tessza

Carmine Rodi beszámolója a képzésről >>>

Michele Di Paola beszámolója a képzésről >>>