Hogyan ismerhető fel egy nyerhető ügy? – beszámoló az akció- és kampányszervezés képzésről

Akció- és kampányszervezés képzés 2020
from közéletiskolája on Flickr

A Közélet Iskolája február 22-én és 23-án egy kétnapos képzés keretében osztotta meg tapasztalatait az akció- és kampányszervezésről a programon résztvevőkkel. A különböző érdekvédelmi szervezetekből érkezők látszólag egymástól távolálló csoportokat képviseltek, a második nap végére viszont egyértelművé vált, hogy a sokszínű társaság jó néhány esetben hasonló dilemmákkal szembesül.

A Kesztyűgyárban megrendezésre került tréninget Udvarhelyi Tessza és Homoki Andrea vezette, akik gyakorlott civil aktivistaként adták át tudásukat. A kurzus lényeges eszköze volt a kritikai pedagógia, amely révén mindenki kivehette részét a hétvége lebonyolításában, az egymástól való tanulás lehetősége pedig még inkább erősítette, hogy a különböző településekről, eltérő célkitűzéssel érkező csoporttagok új szemléleteket építsenek be rutinjukba.

Az elsőre ijesztőnek tűnő szavak, mint a transzparencia, inklúzió, politikai reprezentáció, környezetvédelem fogalmai hatották át a szombat délelőtti beszélgetéseket, bár csak ritkán kerültek megnevezésre a pontos kifejezések.

A résztvevők a két nap során pont azt sajátíthatták el, hogy ezek a hívószavak miként fordíthatók le gyakorlati cselekvésekre, hogyan lesznek képesek a saját közösségükben egy megragadható kérdést megfogalmazni és annak érdekében lépéseket tenni.

A szombat délelőtti modul rámutatott, hogy a hasonlóan elvont, megfoghatatlan problémák hogyan oszthatók kisebb részekre és miként lehet megtalálni azt a megfelelő méretű ügyet, amelyre például egy kampány felépíthető. Azt, hogy a globális problémákból hogyan szakítható ki egy megfelelő méretű ügy, az elmélet mellett gyakorlati példákon keresztül ismerhették meg a résztvevők: ilyen volt az Eleven Gyál története a közvilágításért, vagy A Város Mindenkié csoport kampánya a Vajdahunyad utcai csomagmegőrző hétvégi nyitvatartásáért. A módszertani alapok után mindenkinek lehetősége volt megosztani egy-egy kampányötletet, amelyekből négyet kiválasztva kiscsoportos munka keretében zajlott tovább a hétvége programja. A szombati nap zárásaként Gáspár Zsófi a Hajógyári kutyásoktól, Németh Kriszta a Van más út – összefogás a Kiserdőért csoportjától és Bihari Gyuri a C8–Civilek Józsefvárosért képviseletében osztották meg tapasztalataikat egy-egy érdekképviseleti projekt sikereiről és nehézségeiről. A három eltérő módon szerveződő csoport elért eredményei szintén más területeken jelentkeznek, ezért különösen hasznos volt, hogy eljöttek a képzésre és alternatív utakat mutattak a kampányszervezésre.

Másnap a négy témában megkezdett projekteken dolgozott tovább a csoport. Leginkább ekkor tudatosult, hogy milyen nagy távolság lehet a probléma azonosításának egyes léptékei között és hogy hogyan különíthető el egy érzékenyítő-, kommunikációs- vagy érdekvédelmi kampány.

A kisebb egységek felé haladva végül egy-egy konkrét akciót kellett kidolgoznia a kiscsoportoknak, amelyet meg is kellett jeleníteni. A széles tárházból végül a kérdőíves módszer, a pultozás, a kampányvideó készítés és a döntéshozók ülésének megzavarása került modellezésre.

A sikeresség persze csak elvben volt mérhető, az egyes tervezési szakaszokat viszont minden esetben közös megbeszélés követte, ahol a többiek tanácsokkal láthatták el a kiscsoportot, akik beépítve az elhangzott kérdéseket és javaslatokat tovább dolgozhattak a témájukon. Egy valós kampány kidolgozása természetesen sokkal hosszabb ideig tartana, de a résztvevők megérthették a szervezés logikáját és pár buktatóra is felhívták figyelmüket. Volt, aki saját ötletén dolgozhatott, míg mások teljesen új témákkal kellett, hogy megismerkedjenek. Ez alkalmat adott arra, hogy a közös cél érdekében különböző előzetes tudásszinttel és másféle tapasztalatokkal rendelkezők működjenek együtt. A valóságban szintén gyakran kell nagyon eltérő szereplőkkel partnerséget kialakítani, így ez a módszer még hatékonyabbá tette a tréninget és megerősítette a résztvevők közötti kapcsolatokat is.

A képzést elvégzők a tanultak mellett egy oklevéllel és útlevéllel gazdagodtak, amely bemutatja, hogy a Közélet Iskolájának milyen további programjain lehet rész venni. Zárásként a hétvége értékelésénél a személyesség kapott teret. A gondolatok között egy kép is kibontakozott arról, hogy milyen jó lenne, ha az ennyire eltérő csoportokat és az ország különböző helyeit képviselő, más-más korosztályba tartozó résztvevők valóban egész Magyarországot reprezentálnák és nemcsak egy ilyen eseményen lehetne találkozni velük. A mindennapokban biztosan sok dologban nem értenének egyet, de ebben az ideális világban egymás meghallgatásán alapuló vitákat indíthatnának, és a kihívásokra konstruktív válaszok érkezhetnének. Akik részt vesznek a Közélet Iskolájának képzésén, talán már most is ezen dolgoznak.

 

Csicsics Anna