Hogyan szervezzünk sikeres kampányt? - Közös városunk konferencia

Közös városunk_nemzetközi konferencia
from közéletiskolája on Flickr

Vendég: Hana Jusic és Iva Ivsic (Zagreb Je NAS!)

Moderátor: Bálint Mónika (Civil Kollégium Alapítvány)

(a beszélgetés szerkesztett változata)

Bálint Mónika:Kb. egy évvel ezelőtt ismerkedtem meg a mozgalmatokkal és nagyon izgalmas volt az, ahogyan bevonjátok az embereket. Hogyan építettetek fel egy kampányt alulról szerveződve és mi volt az a módszer és hangvétel, amivel sikerült elérnetek az embereket?

Hana Jusic: Az egyik legnagyobb sikerünk az volt, hogy mindössze három hónappal az önkormányzati választások előtt gyűltünk össze először. Ez azért eléggé optimista dolog volt. Három hónap alatt elég nagy láthatóságot szerezzünk ahhoz, hogy komoly esélyt szerezzünk arra, hogy bejussunk az önkormányzatba. A Zagreb je Nasba a kezdeményezők mindenféle aktivista mozgalmakból jöttek. Például néhányan a 2009-es diákmozgalmakból érkeztek, ottani aktivisták voltak, akiknek már volt múltjuk az önkormányzattal való harc területén. Ők úgy gondolták, hogy egy politikai platformot hoznak létre, ami összegyűjti azokat az embereket, akik nem bíznak a politikai pártokban. Horvátországban a politikai pártok nem nagyon népszerűek, hiszen sokan korruptnak látják őket.

Először a tagok a mi aktivistáink volta, de mivel nem akartuk, hogy ez a kezdeményezés be legyen zárva egy értelmiségi körbe, meghívták azokat az embereket is, akik a különböző helyi küzdelmekben vettek részt és konkrét ügyekért harcoltak. Ők olyan emberek voltak, akik a saját negyedükben aktívak voltak és nem volt hozzánk hasonló hátterük. Ugyanígy igyekeztünk minél nagyobb láthatóságot elérni a médiában, illetve művészeket megszólítani és a magunk oldalára állítani. Három hónap alatt a mozgalom egyre nagyobbra duzzadt. Az emberek, akik különféle területekről érkeztek, mind hozzátettek ehhez a mozgalomhoz.

Iva Ivsic: Annyit tennék még hozzá, hogy tárgyaltunk szakszervezetekkel is, mert ez az egész mozgalomnak is a magját képezte helyi szinten. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez nem egy politikai párt, hanem egy olyan platform volt, ami olyan embereket gyűjtött össze, akik nem akartak párttagok, lenni, de szerettek volna döntéseket hozni önkormányzati ügyekben, és a többi fontos, őket érintő ügyben. Végül mégis szükségünk volt egy pártra, hogy indulhassunk a választásokon. Ebben csak azok az emberek vettek részt, akinek volt kedve a pártpolitikában részt venni, és ezt ugyanúgy Zagreb Je Nasnek hívtuk.

Tehát miután létrehoztuk ezt a pártot, elkezdtünk tárgyalni más kisebb, baloldali progresszív pártokkal, és így értünk el az antifasiszta baloldalhoz és a zöld párthoz is például.

Az volt a feltételünk, hogy csak olyanokkal beszéljünk, akik korábban még nem voltak része a helyi intézményeknek és akiknek nem lehet köze a korábbi korrupt kormányzáshoz.

Úgy igyekeztünk összehozni ezt a platformot, hogy megpróbáljuk elkerülni a szavazatok megosztását és a széttöredezett baloldal képét. Sikerült is ezt az ötpárti koalíciót létrehozni. Ez volt az első Zágrábban és Horvátországban is, hogy az egyesült progresszív baloldaliakat sikerült megszólítani egy ilyen platform keretei között.

Végül 7,4 százalékot sikerült megszereznünk, ami kb. 24.000 szavazat, a polgármester pedig 74.000 szavazatot kapott. Négy emberünk jutott be a városi közgyűlésbe, és mind a négy ember egy-egy párttól érkezett. Csak a zöldpárt nem jutott be, mert ők voltak az ötödikek a listán. Ezen kívül 21 helyünk lett kerületi szinten és 40 szomszédsági szinten.

Miután létrejött a koalíció, megbeszéltük, hogy mi legyen a kampány fókusza, és beszéltünk arról, hogy milyen témákról fogunk beszélni ebben az önkormányzati kampányban. Végül úgy építettük fel a kampányunkat, hogy azt mondtuk, ez a választás valójában egy népszavazás a közszolgáltatások privatizációjáról. Ez volt a legfontosabb témánk. Azért küzdöttünk, hogy mindenki hozzáférjen ezekhez a szolgáltatásokhoz és hogy megfelelő színvonalúak legyenek. Azt akartuk, hogy egészen konkrét problémákról beszéljünk, amik a fenntarthatóság, a részvételi demokrácia és a társadalmi igazságosság kérdéseit érintik.

Ugyancsak belefoglaltuk a kampányunkba az óvodai férőhelyeket, a tömegközlekedés elérhetőségét, és a városi hulladékgazdálkodás kérdését. Ezek mind olyan témák és problémák voltak, amelyek konkrétan megjelentek az emberek életében és közben még az ideológiánknak is megfeleltek.

Hana Jusic: A programot azokra a pontokra építettük, amiket Iva felsorolt. Az egészségügyi rendszer, az európai uniós támogatások, a városfejlesztés, a kulturális és szociális politikák, lakhatási kérdések, stb. Azért jártunk el így, mert részvételen alapuló, demokratikus folyamatot szerettünk volna létrehozni. Hogyan csináltuk ezt?

A platform magja fel volt osztva különféle programcsoportokra, amik egy-egy témáért feleltek. A programcsoportok magját a platform tagjai alkották, akik aztán bevontak olyan embereket, akik nem akartak a párthoz tartozni, de a mi oldalunkon voltak, és szakértői voltak a témának abban az értelemben, hogy sokat foglalkoznak egy-egy témával. Aztán a javaslatokat feltettünk az internetre és az embereknek lehetőségük volt hozzászólni. Ezen kívül felállíthattak egy fontossági sorrendet, hogy mi az, ami számukra fontos vagy kevésbé fontos. Tulajdonképpen azért dolgoztunk, hogy a programot ne három ember dobja össze, hanem minél több embert vonjunk be.

Iva Ivsic: Megvolt a platform, megvolt a koalíció, és megvoltak a témáink, a program. Igazából minden nagyon gyorsan és egyszerre történt. El kellett gondolkodnunk azon, hogy milyen módszerekkel fogjuk elérni az embereket, a nyilvánosságot és a médiát. Ezt csak azért említem, mert a polgármesteri jelölés eléggé segített ebben.

Négy szinten indultunk: a városi közgyűlés, a kerületi tanácsok, és a szomszédsági tanácsok területén, valamint polgármesterjelöltet is állítottunk. Összesen 218 szomszédsági tanács van, ez a legkisebb egység, 17 kerület és egy városi közgyűlés. Zágráb lakossága egy kicsit kevesebb mint egymillió. Mivel négy szinten folytattuk ezeket a tevékenységeket, ezért minden egyes szintre külön listát kellett létrehoznunk. Ha minden szomszédsági tanácsban benne akartunk lenni, akkor 218 helyen kellett jelen lennünk legalább 5-9 jelölttel. A városi tanácsban 17 listán 15-19 embert kellett jelölnünk listánként. Természetesen nem sikerült mindent lefednünk, de tudtuk, hogyha a szomszédsági tanácsokat lefedjük, akkor több szavazatot fogunk kapni városi tanácsi szinten, mert ez az, ahogyan a leginkább el tudjuk érni az embereket. A polgármesterválasztás tekintetében pedig tudtuk, hogy nem fogjuk megnyerni a választást, de arra használtuk, hogy minél több embert elérjünk a kampányunkon keresztül és minél népszerűbbek legyünk.

Közönségkérdés:A szomszédsági tanács egy formális tanács, aminek jogszabályi feltételei vannak vagy egyszerűen szomszédok baráti köre?

Hana Jusic: Ők választott tisztségviselők. Én egyébként két évig egy ilyen szomszédsági tanács tagja voltam, de most már a kerületi tanács tagja vagyok. Szóval a politikai karrierem szárnyal A szomszédsági tanács mindennapi problémákkal foglalkozik, pl. hogy ha valahol kell egy új közlekedési lámpa vagy nincs elég parkolóhely, vagy kéne két pad a parkban vagy éppen, hogy nem akarják azt, hogy ott legyen az épület előtt egy pad, mert a fiatalok este ott isznak, vagy nagyon hangosak, stb. Ilyenkor el kell dönteni, hogy az öregeknek akarunk-e kedvezni vagy a fiataloknak stb. A szomszédsági tanács olyanokból áll össze, akik kis szomszédságokban, kb. 5 utcányi tömbökben laknak, és ezek az emberek különféle politikai hovatartozással rendelkeznek. Kicsit abszurd ez az egész, hiszen vannak ezek a témák, amik nagyon helyiek, nagyon kicsik, és ott van egy csomó ember, akik harcolnak egymással, mert fentről kapják az utasítást, hogy az ő pártjuk hogyan döntene egy ilyen kérdésben, hogy rakjunk odébb két padot egy parkban. Ezek egyébként elég erőtlen tanácsok, elég kicsi költségvetéssel, amit tényleg csak konkrét esetekben használhatnak fel.

Iva Ivsic: Mi egyébként akkor nem tudtuk még, hogy ennyire nincs erejük. Mi csak akkor vettük ezt észre, amikor beléptünk a kerületi tanácsokba. A zágrábiak nem is tudják, hogy ilyesmi létezik egyáltalán. Nem tudják, hogy ott mit csinálnak az emberek. A polgármester mindig megpróbált menőzni, hogy mennyire decentralizálta Zágrábot, hogy mennyire megnyitotta a teret az embereknek, hogy ők is beleszólhassanak a döntésekbe. De amikor megérkeztünk ezekbe az intézményekbe, észrevettük, hogy ebből semmi se igaz, ez egy illúzió. Tehát most arról beszélünk, hogy nincs elég demokrácia a rendszerben, nincs átláthatóság és hogy ki kell építeni a kormányzás részvételi struktúráját. Nagyon fontos beszélni a pénzügyekről is ezeken az alsóbb szinteken.

Közönségkérdés: A szomszédsági és a kerületi tanácsokban is Zagreb Je Nas a nevetek? Vagy a negyedekről vagytok elnevezve?

Hana Jusic: Mindenhol ez a nevünk, de van több különböző Facebook oldalunk a különböző kerületeknek, hogy meg tudjuk őket különböztetni egymástól.

Iva Ivsic: A nagy közös lista az a Zagreb je Nas, mert így tudunk láthatóságot szerezni.

Hana Jusic: A polgármesterjelöltünk egy idő után az a figura lett a közgyűlésben, aki mindig nekimegy a polgármesternek. Ugyanúgy, ahogyan korábban az utcáról támadta, most mindezt belülről csinálja. Őt olyan figuraként próbáltuk eladni, aki magasan iskolázott, mégis küzd és ki mer állni az emberekért. Volt saját története azzal kapcsolatban, hogy az utcán üldözték a rendőrök egy tüntetésen. Amikor szórólapot osztogattam az utcán, akkor az emberek azt mondták, hogy egy ilyen értelmiségi sosem tud majd kiállni a polgármester ellen, aki egy maffiózó. De idővel azért megmutatkozott, hogy ez a narratíva sokkal erősebb, mint gondoltuk.

Iva Ivsic: Még hozzátennék annyit, hogy a polgármesterjelölt állítása taktikai lépés volt. Az elején a média blokkolt minket, nem tudtunk egyáltalán megjelenni a sajtóban. Mivel a polgármestert közvetlenül választjuk, ez egy kicsit olyan, mintha elnököt választanánk. Ezért a médiát a választásnak szinte csak ez az egy szintje érdekli. Az ő jelöltsége volt az első nagy áttörésünk a médiában. Az volt a kampány legnehezebb része, hogy ezt eldöntsük és kirakjuk az arcát egy plakátra. Mi egy mozgalom, egy platform vagyunk, olyan emberek, akik horizontálisan szerveződnek. Mi kollektíva vagyunk. De ezen a ponton valakit ki kellett emelnünk a tömegből, ami nehéz döntés volt, de tudtuk, hogy taktikai döntésnek kell lennie. Sikerrel is jártunk, mert ezután gyakorlatilag áttörtük a médiablokádot.

Hana Jusic: Ahhoz, hogy a média figyelmét magunkra vonjuk, eldöntöttük, hogy olyan akcióink lesznek, amik láthatóak, kiemelkednek és megragadnak az emberek fejében. Ez egyik az első megmozdulásunk egy nagy hulladéklerakónál volt Zágrábban, ami aztán a kampány fókuszában is állt és ahol kiraktunk egy zászlót. Kritikát is kaptunk néhány barátunktól, akik azt mondták, hogy ez túlságosan liberális, de végül aztán több volt az előnye, mint a hátránya ennek az akciónak. Egy másik ilyen akciónk Zágráb főterén volt, amit teljesen eluraltak a boltok és a kereskedelem.

Iva Ivsic: Nagyon sokat fektettünk az olyan közösségi hálózatokba, mint a Facebook. Ez volt az alternatív médium, amit használtunk. Ez egy nagyon jó döntés volt, hiszen két hónap alatt 40.000 követőre tettünk szert a Facebook oldalunkon. Nagyon sok pénzt fektettünk bele, nagyon sok időt, nagyon sok embert. Kb. 100 önkéntes gyártott tartalmat a Facebook oldalunkra.

Nagyon sok sajtóeseményt is szerveztünk, videókat forgattunk, különböző problémákat kerestünk a városban, és ezekről a problémákról is írtunk. A végén pedig még egy számot is írtunk, a kampány dalát, amit feltettünk a Facebookra, és hatalmas sikere volt. Még a helyi rádióadók is játszották, nemcsak a városban, hanem az ország többi részén is.

Hana Jusic: Természetesen azt is észrevettük, hogy nem tudunk mindenkit elérni a közösségi médián keresztül, úgyhogy személyes kapcsolatokat is ki kell építeni. Vettünk olcsó IKEA székeket, amiket körbevittünk a különböző szomszédságokban és gyűléseket, összejöveteleket tartottunk. Nagy sikere lett ezeknek az eseményeknek, sokan jöttek el és beszélgettek.

Olyan akcióink is voltak, mint hogy posztereket raktunk oszlopokra és az emberek ráírhatták a saját problémáikat, hogy mi az, ami zavarja őket a saját környezetükben. Ott voltak az aktivisták ezeknél az oszlopoknál, és mondták az embereknek, hogy jöjjenek közelebb, írják föl, hogy mi az, ami zavarja őket. Utána beszélgettek róla, és mondták, hogy van erre megoldás, most lehet cselekedni. Ezekkel a szórólapokkal és plakátokkal el tudunk indítani egy diskurzust – a különböző villamosmegállókban, meg a boltok előtt is ott voltunk. Nagyon sok ember volt, aki jött önkénteskedni. Az egész várost szerettük volna bejárni. Volt egy ember, aki a dalunkat játszotta a biciklijéről. Láthatóvá kellett válnunk anélkül, hogy rengeteg pénzt öltünk volna erre.

Iva Ivsic: Sporteseményeket is szerveztünk a szomszédságokban, amivel szintén láthatóságot tudtunk szerezni. Ez egy hatalmas kampány volt, három hónapon keresztül tartott. Nagyon sok önkéntesünk volt. 40 ember volt a platform tagja és 200 ember volt nagyon aktív volt a kampány alatt. A végén pedig természetesen a pénzügyek. A pénzt kizárólag közösségi gyűjtéssel kisadományokból szedtük össze és így 15.000 eurót tudtunk összegyűjteni. Az önkéntesek és a közösségi gyűjtés volt a kampány sikerének alapja.

Bálint Mónika: Most összeszedem a kérdéseket, amiket a közönség írt, és vegyük őket sorra! Az első az, hogy mennyi időbe telik, hogy egy pártot alapítsunk?

Iva Ivsic: 3 hónap volt a kampányra és a pártot kevesebb, mint egy hónap alatt szervezetük meg.

Bálint Mónika: Személyes támadás az emberek vagy a szervezet ellen. Volt ilyen? Mit kezdtetek vele?

Iva Ivsic: Szerencsések voltunk, mert nem volt ilyen tapasztalatunk a kampány során meg később se. Fontos volt az elején, miután létrehoztuk a platformot, hogy eldöntöttük, hogy egy tágabb koalíciót fogunk létrehozni a baloldali pártokból. Mindenkit bevettünk, aki a helyi szinten jelen volt a baloldalon. Ez korábban sohasem történt meg.

Hana Jusic: A szélsőjobbnál nem gondolták, hogy veszélyt jelentenénk rájuk nézve. Miközben kampányoltunk, a szélsőjobb is erősödött. Az én tapasztalatom a szórólapozás során az, hogy ők igazából csak nevettek rajtunk. Azt gondolták, hogy egyetlen szavazatot sem kapunk. Végül ők 8 százalékot kaptak, mi pedig 7-et.

Bálint Mónika: Hogyan tudtátok azt az akadályt leküzdeni, amikor emberek azt mondják, hogy minket nem érdekel a politika?

Hana Jusic: A mi legnagyobb problémánk az illúzióvesztés és depresszió. Az emberek senkiben sem bíznak. Az egyik legnehezebb dolog az, hogy mindig ott kell lennünk helyi szinten és meg kell szereznünk a bizalmukat, hogy ne okozzunk csalódást.

Iva Ivsic: A témák is nagyon fontosak. Amikor a szomszédságokba mentünk és egy padról beszélgettünk egy órán keresztül, akkor az emberek elkezdenek bízni bennünk, mert nem egy elérhetetlen és abszurd dologról beszélünk, hanem olyanról, ami egyértelmű, konkrét, kézzelfogható, az életük része, és problémát okoz az életükben. Nagyon sokat dolgoztunk ezzel.

Bálint Mónika: A probléma az, hogy az emberek nagyon elfoglaltak, és nincs elég idejük. Ezzel hogyan küzdöttetek meg?

Iva Ivsic: A kampány alatt 200 önkéntest tudtunk mobilizálni, de később csak néhányan maradtunk, főleg azok, akik a városi tanácsokban is tevékenykedtek. Tudtuk, hogy ez fog történni, hiszen az emberek dolgoznak és nem tudnak egész nap csak politizálni. Több embert kell bevonnunk. Több munkacsoportot kell alakítanunk és szét kell osztani a felelősséget az emberek között. Ez egy lassú folyamat, mert azok, akik maradtunk mind nagyon kimerültek vagyunk. De ha szükségünk van valamire, például egy videóra, vagy bármi másra, akkor föl tudunk hívni embereket, akik aktívak voltak a kampányban, és ők megcsinálják nekünk. Természetesen nem ugyanolyan erőbedobással, mint a kampányban, de ez egy hosszú folyamat.

Bálint Mónika: Hogyan tudtok új embereket elérni, hogy önkénteskedjenek?

Iva Ivsic: A kampány alatt az aktivista hátterünket, tudásunkat és tapasztalatunkat használtuk. Most ott vagyunk a szomszédságokban és beszélgetünk az emberekkel. Mindennap kapok 15-20 embertől e-mailt a szomszédságomból, hogy tudok-e ebben vagy abban segíteni. Nagyon fontos, hogy ha megkérnek minket arra, hogy csináljunk meg valamit, akkor mi a kormány struktúrájáról beszélünk: ha meg akarjuk változtatni, akkor együtt kell cselekednünk.

Bálint Mónika: Kérdés még hogy kellett-e kompromisszumot kötni?

Hana Jusic: Egy görögdinnyét kellett létrehozni: kívül zöld, belül vörös. Néhány baloldali gondolatunkat sajnos el kellett rejteni ahhoz, hogy ne ijesszük el az embereket. Ez egy nagy kompromisszum volt.

Bálint Mónika:Voltak hatalmi harcok, hogy valamelyik párt felül akar kerekedni, hogy átvegye az egész mozgalmat?

Hana Jusic: A kampányban nekünk volt a legtöbb emberünk, aki dolgozott. Nekünk volt a legnagyobb hatalmunk a kampányban, mert mi voltunk azok, akik a legtöbbet fektettük bele. Néha mi voltunk azok, akik a többieket vittük a hátunkon. Nagyon gyakorlatiasan szerveződtünk és nem annyira elméleti szinten, mint sok baloldali párt. Mi rögtön a padokról beszélgettünk.

Bálint Mónika:Fizettetek-e szakembereknek, akik politikai stratégiaépítésben és kommunikációban segítettek?

Hana Jusic: Olyan embereket találtunk, akik ingyen dolgoztak. Dizájnerekre, akár média szakemberekre gondolunk.

Bálint Mónika: Hogyan kezelitek azt, hogy sokatoknak nem volt tapasztalata az önkormányzásban?

Hana Jusic: Amikor beléptünk a tanácsokba, úgy éreztük, időre van szükségünk ahhoz, hogy megértsük a folyamatokat és hogyan működnek ezek az intézmények, mert nem volt tapasztalatunk erről. Olyan emberekkel dolgoztunk együtt a helyi tanácsokban, akik ezt már évek óta csinálják, tehát profik. Mi létrehoztunk egy képviselői csoportot, ami kb. olyan, mint az Anonim Alkoholisták, ahol körbeülünk, és megosztjuk egymás között a tapasztalatainkat, a frusztrációnkat, a stratégiáinkat, az érzelmeinket. Nagyon hasonló helyzetekkel találkozunk és így tudunk saját magunknak is segíteni. Fontos tudni, hogy nem vagyunk egyedül, és tudjuk, hogy mások mit csinálnak.

Közönségkérdés:Ti most az ellenzékben vagytok. Nincs olyan tapasztalatotok, hogy amikor az állampolgárok kérnek tőletek valamit, akkor nem tudjátok megcsinálni, mert nem ti vagytok kormányon? Ebbe nem fáradtok bele?

Hana Jusic: Ez egy olyan dolog, amiről sokat beszélgettünk. De ha így gondolkodunk, akkor miért politizálunk egyáltalán? Miért nem hagyjuk, hogy a maffia polgármester vezesse a várost és kész? Mi ezekre a dolgokra nem olcsó megoldásként gondolunk. Nem azt mondjuk, hogy ha valaki egy parkolóhelyet akar, akkor persze, megadjuk a parkolóhelyet, hanem kapcsolatban maradunk ezekkel az emberekkel. De természetesen sokszor nem is kell kormányon lenni ahhoz, hogy áttoljunk bizonyos ötleteket. Például néhány bicikliutat, illetve bicikli parkolóhelyet mi is ki tudtunk harcolni.

Hozzászólás a közönségből: És persze akkor ott van a polgármester, aki azt mondja, hogy ez az én érdemem!

Hana Jusic: Persze, ilyen dolgok történnek, és ez frusztráló. De mi mást tudunk tenni? Egy dolog, amit mi csinálunk az, hogy meghívunk embereket ezekbe a tanácsokba, hogy lássák, a többi ember hogyan viselkedik. Vagy leírjuk, hogy ezt és ezt és ezt szerettük volna csinálni, de a kormányon lévő párt vagy a polgármester azt mondta, hogy inkább az egyháznak szeretnénk adni ezt a pénzt. Így az emberek tudnak erről. Ez nem egy piac, ahol azt mondom, hogy én adok valamit, és cserébe megkapom a szavazatot. Vannak emberek, akik értékelik, ha küzdesz.

Közönségkérdés: Ha jól értem, ebben a koalícióban tulajdonképpen ti vagytok a vezető erő. Hogyan győztétek meg a többi résztvevőt, hogy nektek kellene vezetni? Hogyan győztétek meg őket arról, hogy ti erre képesek vagytok?

Iva Ivsic: Ez természetesen nem volt könnyű, főleg az elején, de aztán egy idő után ez szóba sem került. Mert ha jön egy választás, és kellene 100 ember, és nekem van 99 emberem, neked meg egy van, akkor nyilván én fogok vezetni. De arról is beszélgettünk például, hogy mennyi pénz kell erre vagy erre, és ha mi hozunk 70 kunát és ők hoznak hármat, akkor megint csak ott tartunk, hogy ez nem kérdés. És persze főleg az elején elég nehéz volt, hiszen mindenki megpróbált helyezkedni és úgy előadni magát, hogy milyen erős, de a kampány alatt és később is igazából elég könnyű volt ezt megtartani.

Hana Jusic: Egyébként a horvát Szociáldemokrata Párt szinte teljesen halott. Naponta menekülnek el tagok onnan. Például az én kerületemben az SZDP-nek három tagja volt, amikor én csatlakoztam, most pedig egy sincs.

Bálint Mónika:Egy másik kérdés: a pozitív kampány jobb eredményre vezet, mintha valami ellen harcolunk?

Hana Jusic: A mi polgármesterünk olyan, mint a Batmanben a főgonosz, így aztán elég könnyű ellene harcolni. Nagyon sokan már eleve egyesülnek ellene. De mi nem csak negatív dolgokat akartunk mondani. Azt akartuk, hogy ajánlani tudjunk egy alternatívát.

Iva Ivsic: Mint említettem, úgy kereteztük a kampányt, mint egy népszavazást a közszolgáltatások privatizációjáról. Ezzel tudtunk elérni azokat az embereket, akik a privatizáció ellen voltak, vagyis akik ellenezték a szemét- és vízgazdálkodás privatizációját.

Bálint Mónika: Most, hogy hivatalban vagytok, hogyan kommunikáltok azokkal, akik most hatalmon vannak a tanácsban?

Iva Ivsic: Nem kommunikálunk igazából: én üvöltök velük és ők üvöltenek velem. De ez eléggé különböző az egyes szomszédságokban és kerületekben. Például Tomiszláv, aki a mi képviselőnk a városi tanácsban, két éve sikeresen össze tudja fogni az ellenzéki pártokat egy-egy téma körül, mint pl. a vízgazdálkodás privatizációja, amiben sok ellenzéki közösen lépett fel, és győztünk is ebben a kérdésben. A médiában úgy tekintenek rá, hogy ő vezeti az ellenzéket, noha nincs hivatalos koalíció közöttünk, és mindig rámutatunk arra, hogy minden olyan párt, aki már volt hatalmon, hozzájárul ahhoz, hogy a polgármester 16 éve hatalmon legyen. A szociáldemokratákkal nem szeretnénk együtt dolgozni a közgyűlésben, mert nagyon sok kárt tettek helyi politikai szinten. De a kerületekben a szociáldemokratákkal a viszonyunk a helyzettől függ, mert nincs egységes álláspontjuk a politikáról. Van olyan, hogy egy oldalon vagyunk egy témában, és van olyan, hogy ugyanabban a kerületben egy másik kérdésben nem értünk egyet.

Bálint Mónika:A kampány és a politikai színtérre való belépés során éreztétek úgy, hogy esetleg a magánéletetek sérül (pl. szakmai karrier, megélhetési politikusok, válás)?

Hana Jusic: Nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy erre a kérdésre válaszoljak. Azt a fizetést, amit kapok, a pártnak adom. Van egy másik munkám, amiből élek. Nincs gyerekem, így aztán ez nem olyan nagy probléma.

Iva Ivsic: Mindannyian aktivisták vagyunk, és nekem is van egy másik munkám. A legtöbbünknek van valamilyen munkája, és csak utána jön az aktivizmus. 24 órában dolgozunk.

Én egyébként egy 12 éves kapcsolatot fejeztem be a kampányban, de hát én választottam ezt az életet. Tomiszláv, aki a képviselőnk a városi tanácsban, nagyon fáradt, irgalmatlanul sokat dolgozik, reggel 5-től éjfélig, sőt még néha ennél is többet. Igazából számára a politika az élete legfontosabb része. De mindannyian rendelkezünk aktivista múlttal, és akkor is nagyjából ugyanez történt, hogy rengeteget dolgoztunk.

Közönségkérdés:A magánéletetek mennyire sínyli meg a politizálást? Bántották a családtagjaitokat, vagy vették elő miattatok mondjuk a kamasz gyerekeiteket, a párotokat vagy a szüleiteket? Ezt hogy tudjátok ti kezelni? Milyen megoldásotok van erre?

Iva Ivsic: Ilyen azokkal az emberekkel történt, akik egy kicsit láthatóbbak. Például van egy tagja a platformnak, aki színész és az egyik kerületi tanács tagja. Miután beléptünk a politikába, és a kerületi tanács tagja lett, a média elkezdett róla írni. Sőt még a polgármester is beszélt arról, hogy a felesége hogyan kapott korábban munkát a polgármestertől, és hogyan könyörgött neki, hogy vegye fel erre az állásra. Ilyenfajta támadások történtek, de ennél több nem.

Bálint Mónika:Mi közösségszervezők abban hiszünk, hogy a hatalom különféle forrásokból ered, de a hatalom legfontosabb forrása a pénz és az emberek. Úgy tudom, hogy ti azt tervezitek, hogy ezt a platformot a jövőben továbbfejlesztitek és további választásokban vesztek részt. Hogyan tükröződnek ezek a hatalmi források abban, ahogyan ti dolgoztok, és ahogyan a következő választásra készültök?

Hana Jusic: Nagyon sok tanácsnokunk az egész fizetését odaadja a pártnak, de harminc százalékot mindenképpen kötelező. Emellett pedig folyamatosan kapunk felajánlásokat és adományokat is. Igyekszünk nagyon kevés pénzt kiadni. Eléggé garasosan bánunk a költségekkel, de közben a költségvetésünk is folyamatosan nő.

Iva Ivsic: Még mindig főleg önkéntesekkel dolgozunk. Ez egy fontos probléma, amit meg kell oldalunk. Gondoltunk rá, hogy felvegyünk fizetett alkalmazottakat, mert most van erre pénzünk. De félünk, hogy olyan helyzet jön létre, hogy nekik kell mindent csinálni. Ez nagyon nehéz és érzékeny döntés. Tudjuk, hogy ha terjeszkedni akarunk, meg kell változtatni a működésünket. Azt is tudjuk, hogy több embert kell a platform munkájába bevonni, akik különböző munkacsoportokban fognak dolgozni. Elhatároztuk, hogy országos szinten is politizálni fogunk, egyesítünk különböző platformokat és elindulunk az európai választásokon is egy koalíció keretében. Szükségünk van egy újabb kampányra, mert akkor sokkal több emberhez lehet eljutni. Ha sikeresek vagyunk az EU-s választásokon, akkor több pénzünk és infrastruktúránk lesz, amit a küzdelemre tudunk fordítani.

Bálint Mónika: Hogyan tartotok kapcsolatot a választókkal?

Iva Ivsic: Minden hónapban tartunk sajtótájékoztatót a városban történő ügyekről. Sokat kommunikálunk a Facebookon, beszámolunk a közgyűlésekről, videófelvételt is készítünk a városi közgyűlésről, amit terjesztünk. Még mindig vannak akcióink, mint a kampány alatt. Az alacsonyabb szinteken megszerveztük az ún. állampolgári gyűléseket, amihez korábban is joguk volt az embereknek, de senki nem tudott róla. Ez egy nyitott módja az emberekkel való kommunikációnak. Egyre több ember vesz részt ezeken az alkalmakon.

Közönségkérdés: Milyen adatot, statisztikát vagy érzést használtatok arra, hogy eldöntsétek: eljött az idő, hogy induljatok a választáson?

Hana Jusic: Ez két éve volt, amikor a szélsőjobb nagyon előretört. Korábban azt gondoltuk, hogy ez Horvátországban nem fog megtörténni, de mégis megerősödött a szélsőjobb és a baloldali szavazók eléggé megijedtek. Mi erre a félelemre játszottunk és ezzel ébresztettük fel az embereket, hogy visszatérjenek a politikához. Ez a jelenlegi polgármester negyedik ciklusa volt és azt gondoltuk, hogy talán ő is meggyengült és lehet lehetőség arra, hogy leváltsuk.

Iva Ivsic: Legalább két éven keresztül beszéltünk arról, hogy be kellene szállni a politikába. Észrevettük, hogy a hálózatunk is egyre erősebb volt, amit tudunk használni a választásokon. A másik dolog, hogy volt egy kutatócsoportunk, ami felméréseket végzett és ezek is megmutatták, hogy a politikai helyzet megért rá, hogy a csalódott szociáldemokrata szavazók ránk szavazzanak.

Közönségkérdés: 7 és fél százalékot kaptatok. Ez hogyan jött össze? Milyen a választási rendszeretek? Mennyi hatalmatok van ezzel az eredménnyel?

Iva Ivsic: A városi közgyűlésben négy képviselőnk van 51 emberből.

Közönségkérdés: Még az önkormányzati választásokon is pártok alapján szavaznak az emberek, nem érdekli őket a konkrét jelölt. Ezzel hogyan birkóztok meg?

Iva Ivsic: Szerintem ez változóban van, nemcsak Horvátországban, hanem mindenhol. Két nagy pártunk van, egy konzervatív és egy szociáldemokrata, de a gazdaságpolitikájuk lényegében ugyanaz. Az elmúlt években a baloldali szavazók rájöttek, hogy a szociáldemokrata párt nem az ő értékeiket képviseli és nem az ő problémáikkal foglalkozik. Nagyon sok ember csalódott a nagy pártokban és mást akarnak, valamit frisset, progresszívat. Mi ezt használtuk ki. A jövőben ez még inkább így lesz.

Hana Jusic: Ha megnézed az USA-t, akkor Trump és Sanders is atipikus képviselői a pártoknak, de nekik van igazán erős bázisuk. Mindenhol ez történik. Helyi szinten nálunk a polgármesternek saját pártja van, ami róla van elnevezve és nem tartozik egyik nagyobb párthoz sem.

Közönségkérdés: Nálunk a média ugyanannyira kétpólusú, mint a politika. Nálatok mennyire van jelen a politika a médiában? És egy ilyen helyzetben hogyan lehet bekerülni a médiába?

Hana Jusic: Nagyon hasonló a helyzet nálunk is, különösen az országos tévé esetében kritikus a helyzet. Most éppen bojkott van a nemzeti tévé ellen, amit a civil társadalom szervez, mert ez a csatorna tulajdonképpen a kormány PR szolgálata. Olyan, mint Észak-Koreában. Vannak más tévé állomások is, amik magánkézben vannak, de nincsenek baloldali tévé csatornák, csak liberális és konzervatív tévék.

Közönségkérdés: Volt olyan dolog, amit el kellett rejteni a programotokban? És milyen nemzetközi példát követtetek, ha volt ilyen?

Hana Jusic: Van egy új párt, amit az európai választásokra szervezünk. Őket megkérdezték a nemzeti tévében, hogy a gazdasági programjuk szocialista-e. Ami szerintem egy jó dolog, de a jelöltünk megijedt a szótól és azt mondta, hogy nem, mi csak azt akarjuk, hogy az emberek mindennapjai jobbak legyenek, nekünk mindenki számít, nem az ideológia fontos. A pártban ez sokaknak nem tetszik, mert olyan, mintha eltagadnánk az értékeinket, de értjük, hogy miért kell így játszani.

Iva Ivsic: Ez a probléma elsősorban országos szinten jelentkezik, helyi szinten nem kellett ilyet csinálnunk, mert ott nem kell a szocializmusról beszélni. És igen, minket a Barcelona en Comú és az Ahora Madrid inspirált és beszéltünk is velük sokat. Kutattunk róluk, átnéztük a dokumentumaikat.

Sok dolgot vettünk át tőlük, de arra is nagyon hamar rájöttünk, hogy saját kampányt kell építeni, ami a helyi viszonyoknak felel meg, mert hatalmas különbségek vannak.

A teljes beszélgetés angolul