Ilyen volt a Kritikai Pedagógia Fesztivál és szülinap!

Szeptember 17-én tartotta meg a Közélet Iskolája a Kritikai Pedagógia Fesztivált, amelyen egyszerre ünnepelték a szervezet 7. születésnapját, és Paulo Freire (a kritikai pedagógia egyik atyja) születésének 100. évfordulóját. A délutáni-esti program során négy alkalomhoz illő témájú műhelyfoglalkozáson vehettek részt a vendégek, miközben 6 szervezet várta standdal, információkkal, játékkal azokat, akik nem csatlakoztak egyik foglalkozáshoz sem. Itt volt az Utcáról Lakásba Egyesület, A Város Mindenkié csoport, az Önállóan lakni - közösségben élni csoport, a Deviszont, a Fordulat és persze a Közélet Iskolája. Röviden a műhelyfoglalkozásokról:

Küzdj az elnyomás ellen

Szendrey Gitta drámainstruktor alkotóműhelyében rendezett workshopon maroknyi ember vett részt, ami a foglalkozás jellege miatt nem is volt gond. A csoport egy képzeletbeli országot, annak társadalmát alkotta meg a színházpedagógia eszközeivel. Közösen gondolkodtunk a demokrácia jelentéséről, és arról, hogy egy autoriter rezsimben ez miként alakul át, a társadalom egyes szereplői ehhez hogyan viszonyulnak. A résztvevők elnyomott és lázadó egyéneket illetve a rezsimhez hű katonákat is játszottak. Izgalmas gyakorlat volt beleképzelni magunkat a sokszor tőlünk távol álló szereplők helyzetébe, motivációiba. Ebben a foglalkozásvezető nagyszerű támpontokat nyújtott, és remek gyakorlatokat mutatott.

Kritikai pedagógia, részvételi akció kutatás 

A workshopot Rosenfeld Annajuli, Vass Zsuzsi, Molnár Zóra tartotta és interaktív beszélgetés keretében ismertették a részvételi akciókutatás módszerét. A módszer lényege az, hogy a társadalmi problémákban maguk is érintett személyek végeztek kutatómunkát saját illetve sorstársaik körében, az akadémiai kutatási módszereit elsajátítva és alkalmazva. Az előadáson a Küzdelmeink története címmel fémjelzett kutatást ismertették. A kutatás különböző nonprofit szervezeteknél illetve informális csoportoknál tevékenykedő emberek személyes küzdelmeit, különböző szervezetek egymáshoz való kapcsolódását, az ott felmerülő nehézségeket taglalta. Az előadók is különböző szervezetek (pl. környezetvédelmi, feminista és baloldali mozgalmi körök) aktivistájaként tevékenykedtek. Az egyik előadó arról besszélt, hogy ezeknek a különböző szervezeteknek a céljai alapjában véve közösek és összeérnek. Ő maga is a kutatómunka során fedezett fel magának számos baloldali és feminista szervezetet. Ezen felül a Covid okozta válsághelyzetben együttműködés alakult ki a szervezetek között és közös segítő munkát tudtak végezni. Ugyancsak az együttműködés eredménye volt egy nyári egyetem megvalósítása. A másik előadó pedig  Pikó István kampányában volt aktivista és azt kutatta, hogy azok a civilek, akik bekerültek egy-egy önkormányzatba független jelöltként, hogyan tudták ezt a helyzetet a politikai szerepvállalással összeegyeztetni. Illetve, szét kell-e választani ezt a kettőt, vagy a közjóért cselekvés színterei és hatalmi keretei közé kell-e egyáltalán válaszfalat építeni.

Kritikai pedagógia a szervezeti munkában 

A workshopot Fernengel Ági és Vujovits Juli tartotta. Először kis csoportokban olvastunk a kritikai pedagógiáról Pauló Freire-től, majd megbeszéltük az olvasottakat. A legmaradandóbban az tudatosodott bennünk, hogy a tanulás/tudás és cselekvés nem különálló dolgok és nem egymást követők, hanem a kritikai pedagógia szerint együtt létezők. A továbbiakban két csoportban dolgoztunk. Az egyik csoport a stratégiai tervezésről, a másik a szervezetbe belépő új tagok integrálásáról beszélgetett. Ez utóbbiban a résztvevők a különböző szervezeteknél követett gyakorlatokat és tapasztalataikat osztották meg. Pl. hogyan működik ez az Extinction Rebellion-nál, a Food not Bomb-nál, a Társadalomelméleti Kollégiumban és a Deviszont Közösségi Térben. (A Deviszontnál intenzív, fél éves tanulási folyamat során döntheti el mind a csatlakozni vágyó mind a már szervezeti tag, hogy szeretnének-e együtt dolgozni. Ezen kívül, a visszajelzés folyamatos és kétirányú, ami egyenrangú partnerséget feltételez már a kezdetektől.) Örömmel vettünk részt és sok újat tanultunk.

A baloldali oktatáspolitika lehetőségei

 Neumann Eszter és Mészáros György inspiráló workshopot tartottak, amelynek során a résztvevők az oktatáshoz kötődő emlékeiket összegyűjtve kezdték a téma megbeszélését. A kép negatív lett (magolás, túlterhelt tanárok, hatalommal való visszaélés, társadalmi viszonyok újratermelődése). Ezután külön csoportokban fejtegettük, milyen oktatáspolitikai megoldások létezhetnek a fenti problémákra, valamint arról, hogy mitől is lesz egy oktatási rendszer baloldali. Ezt követően a Fordulat 28. számában megjelent cikkből és Paulo Freire Az elnyomottak pedagógiája c. könyvéből ismertünk meg részleteket. Olvashattunk egy egyenlőség felé törekvő, kapitalistakritikus társadalmi vízióról, a tudás sokféleségét elismerő, rugalmas tanulási utakat támogató, hosszú alapozó szakaszú, átfogó iskolarendszerről, osztályérzékeny pedagógiáról, ahol hátrány kompenzáció helyett emancipáció valósul meg, az iskola közösségformáló szerepéről, ahol maga az iskola is rendszerbe ágyazottan a tágabb közösség része, a mindenki számára hozzáférhetőségről, az állami oktatás dominanciájáról.

 

A műhelyfoglalkozások végeztével Fernengel Ági mondott beszédet a Közélet Iskolája részéről, amiben beszámolt az elmúlt két koronavírusos év viszontagságairól és eredményeiről, és beszélt arról is, hogy ezek ellenére milyen biztató látni, hogy a szerveződések nem álltak le, az emberek továbbra is kiállnak a közösségeikért. A beszéd után baráti hangulatú tortázás kezdődött, miközben Teddy Harpo belecsapott a húrokba. A blues gitáros, énekes, harmonikás zenéje egyaránt lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők folytassák megkezdett beszélgetéseiket, belemélyedjenek a zenébe, vagy éppen táncoljanak.