Milyen politikai lehetőségeket rejt a koronavírus járvány által előidézett válság a társadalmi szerveződések számára? - részvételi akciókutatás beszámoló

img-0153-w0976
from közéletiskolája on Flickr

A Küzdelmeink története és jövője című részvételi akciókutatás 2020. januárjában indult, eredetileg azzal a céllal, hogy feltérképezze, mit tanulhatunk a rendszerváltás óta létrejött magyar társadalmi mozgalmakból, és ez a tudás hogyan hasznosítható a napjainkban működő szerveződések számára.

A koronavírus-járvány megjelenése azonban számos kihívás és döntés elé állította a csoportot: nemcsak át kellett állni az online térben való működésre, de a kutatócsapatunk úgy érezte, fontos, hogy munkája összekapcsolódjon a jelenleg körülöttünk zajló folyamatokkal, és reagáljon arra, ami a társadalmi szerveződésekkel történik ebben a helyzetben. Így született meg a „nagy kérdés”, amelyre a következő hónapokban közösen szeretnék megtalálni választ: Milyen politikai lehetőségeket rejt a 2019-es koronavírus járvány által előidézett válság a társadalmi szerveződések számára, és hogyan tudnak ezekkel akár hosszú távon is élni?

A kutatócsoport tagjai ezen a szerteágazó témán belül különböző részletekre kíváncsiak, ezért három munkacsoportban dolgozunk, amik az önkormányzatokba bejutott civilek járványhelyzet-kezelésében betöltött szerepével, a járványhelyzet alatt létrejött szerveződésekkel, valamint a koronavírus-járvány politikai lehetőségként történő értelmezésével foglalkoznak.

A munkacsoportok egymással rendszeresen egyeztetve és egymástól is tanulva,  de saját kutatási terveiket követve dolgoznak, amelyekről az alábbiakban olvashattok részletesebben. 

Önkormányzatokba bejutott civilek szerepe a járványhelyzet kezelésében

Első munkacsoportunk kutatásának kiindulópontját a koronavírus-járvány alatt bevezetett önkormányzati válságkezelő intézkedések jelentik. Az előzetes feltételezésük az, hogy egyes önkormányzatok gyorsabban és hatékonyabban tudtak a válsághelyzetre reagálni, mert a 2019-es (vagy korábbi) önkormányzati választások során civil vagy mozgalmi háttérrel rendelkező szereplőkkel gazdagodtak. Ezeknek a helyi beágyazottságú, alulról szerveződő csoportoknak a sajátos tapasztalatai, illetve tágabb szervezeti és a lakossággal kialakított élő, közvetlen kapcsolata kivételes erőforrást jelentettek a veszélyhelyzet során. Közterületi problémákkal foglalkozó közhasznú egyesület munkatársaként, települési ügyek mellett elkötelezett demokratikus közösség aktivistájaként, illetve önkormányzati önkéntesként az előbbi feltételezések egyben a csoport tagjainak személyes inspirációit is jelentik. Kutatásukban olyan helyi civil szerveződéseket vizsgálnak, amelyek részvételi kampányt követően kapcsolódtak az ország különböző méretű településein az önkormányzati munkába.

Kérdésük, hogy ezek a szerveződések hogyan tudják a válságkezelésben hasznosítani az önkormányzatoktól eltérő gondolkodásmódjukat és tudásukat, illetve, hogy ezzel képesek-e alakítani az önkormányzatok működését? 

Feltételezésük, hogy a válság jó irányban változtatta meg a civil szereplők és szervezetek önkormányzatokon belüli helyzetét, és növelte a mozgásterüket. Kutatásuk célja, a válságkezelés széleskörű önkormányzati megoldásainak leírásán túl, hogy segítsenek abban,  hogy a rendkívüli időszak során elért eredmények állandósuljanak, azt tehát, hogy a vészhelyzetre adott hirtelen válaszokból hosszú távú stratégiák születhessenek. Reményeik szerint ezzel hozzájárulnak majd  ahhoz, egyrészt, hogy ezek a civil szerveződések felmérjék a már a 2019-es önkormányzati választással eleve megváltozott helyzetüket és az önkormányzatokon belüli szemléletmódváltásban betöltött szerepüket. Másrészt pedig ahhoz, hogy a vizsgált tapasztalatok tanulságos, ösztönző példaként hozzáférhetővé váljanak hasonló kezdeményezések és lehetséges jövőbeli politikai szereplők számára. A munkacsoport meggyőződésen, hogy a jelenlegi politikai színtéren a most kibontakozóban lévő új, az állampolgári részvételen és szolidaritáson alapuló, helyi közösségekre és sokszínű szövetségekre támaszkodó önkormányzatiság kulcsfontosságú tényezővé, mozgalommá válhat.

Újonnan létrejött társadalmi szerveződések a koronavírus-járvány idején

Második munkacsoportunk célja, hogy segítse a mai szolidáris szerveződéseket azzal, hogy rögzíti a társadalmi reakciókat a koronavírus-válságra. Ennek érdekében a válság alatt, annak enyhítésére vagy kezelésére létrejött, alulról építkező szerveződéseket tárja fel. Az egyik kiemelt kezdeményezés a válság hatására különböző aktivista csoportokból és mozgalmi szervezetekből létrejött Szolidaritási Akciócsoport, amelynek tagszervezeteit, a köztük lévő együttműködéseket és az ezekkel kapcsolatos nehézségeket fogják interjúzás segítségével vizsgálni. A munkacsoport mindkét tagja aktív szerepet tölt be az akciócsoportban, egymást váltva koordinátorként kísérték végig az összefogás alakulását. A tagszervezetek legaktívabb tagjaival és kapcsolattartóival készített interjúkban azokat a feltételeket és befolyásoló tényezőket keresik, amelyek mellett és amelyek segítségével egy összefogás (hálózat, koalíció, szövetség) meg tud valósulni. Ehhez összeállítják az akciócsoporttal készítendő interjúk vázlatát és kérdéseit, amelyet tapasztalt kutatók visszajelzései alapján fejlesztenek. Azt remélik, hogy ezek elemzésével többet tudnak meg arról, hogyan és kik között érdemes ma Magyarországon mozgalmi szövetségeket kötni annak érdekében, hogy az egyes szervezetek társadalomra gyakorolt hatását megsokszorozhassuk.

A kutatás másik fókusza a Szolidaritási Akciócsoporton kívül működő szolidáris civil kezdeményezések, amelyeket ún. másodlagos kutatással (internetes kereséssel, adatbázisok használatával) térképeznek fel. Ezek közül öt-hat csoportot választanak ki, kifejezetten aszerint, hogy valamilyen szempontból (tematikusan vagy politikailag) kapcsolódjanak a Szolidaritási Akciócsoport munkájához, majd velük is interjúkat készítenek. Ezt azért teszik, hogy a kutatás későbbi szakaszában, az akció keretei közt az arra nyitott szervezeteket összekössék az akciócsoporttal, és segítsék őket egy gyümölcsöző összefogás kialakításában.

Először a Szolidaritási Akciócsoport szervezeteivel készítik el az interjúkat, majd ezeket kielemzik. Ezután a feltérképező munka során összegyűjtött szervezetek közül kiválasztják azt az öt-hat még számukra ismeretlen csoportot, akiket az akciócsoport számára lehetséges új partnereknek látnak. Az interjúk kiértékelése, valamint az adatok feldolgozása és összegzése után az akciócsoport tagszervezeteinek képviselőivel és az erre nyitott újonnan megismert szerveződésekkel fókuszcsoportos interjúkat készítenek, amelynek során megismerhetik egymást, és kikristályosodhatnak az együttműködés lehetőségei.

A kutatásból születhet végül egy erőforrásbank, egy katalógus/szemle a létező szerveződésekről, esetleg egy kisokos arról, hogyan kell összefogásokat létrehozni, illetve annak lejegyzése, hogy ez a Szolidaritási Akciócsoport esetében hogy ment végbe. 

A világjárvány, mint politikai lehetőség

Harmadik munkacsoportunk a koronavírus-válságot politikai lehetőségként értelmezi, mert a járvány megváltoztatta a politikai és gazdasági környezetet, ezáltal új lehetőséget teremtett a szerveződéseknek a saját ügyeik érvényesítésére. Kíváncsiak arra, hogy a különböző társadalmi szerveződések stratégiájára (szervezeti, bázisépítési és kommunikációs) hogyan hat a koronavírus-járvány és az annak következtében kialakuló társadalmi-gazdasági válság. Céljuk a kutatással, hogy tudatosabbá tegyék a saját szervezeteiket (Város és Folyó Egyesület [Valyó] és Magyar Permakultúra Egyesület [MAPER]) átfogó stratégiájukkal kapcsolatban, és segítsék őket bázisépítési és kommunikációs stratégiájuk kialakításában.

Szervezeti stratégia alatt a szervezetek küldetését, társadalmi változásra vonatkozó rövid, közép és hosszú távú céljait/elképzeléseit értik. Arra kíváncsiak, hogy a járvány miatt  megváltozott körülmények (közterek, parkok használatának változása, közösségi közlekedés visszaesése, élelmiszer-ellátás átalakulása, az árak emelkedése) hatására hogyan alakítható a szervezetek stratégiája úgy, hogy céljaik elérésében minél sikeresebbek legyenek. A szervezetek stratégiájának megalkotásakor fontos lehet az, hogy a pártokhoz, más szervezetekhez és általában a politikához mint a közügyek alakításához fűződő viszonyukat tisztázzák.

A szervezetek ügyeinek érvényesítése érdekében alapvető a helyi beágyazottságuk, azaz hogy minél szélesebb kört meg tudjanak szólítani munkájukkal és üzenetükkel. A helyi beágyazottság növelésének a bázisépítés az eszköze. Bázis alatt a szervezet tagjait, önkénteseit és tágabb érintetti körét értjük, azokat az embereket, akiket megszólítani kíván a szervezet. Bázisépítés alatt pedig azokat a technikákat, amelyekkel megismerhetjük, mi fontos a szervezet közvetlen és tágabb érintettjeinek, azok hogyan tudnak kapcsolódni egy közös munkához vagy hogyan válhatnak a szervezet támogatóivá. A bázisépítési stratégia egyik legnagyobb nehézsége, hogy a szervezetek gyakran leképezik a társadalomban egyébként is megjelenő egyenlőtlenségeket. Ezek az egyenlőtlenségek több dimenzió mentén (pl. társadalmi nem, etnicitás, osztályhelyzet stb.) formálódnak, és befolyásolják a különböző társadalmi csoportok lehetőségeit a mozgalmi életben való részvételre. A válság egyrészt ezeket az egyenlőtlenségeket még tovább erősítheti, másrészt hidak épülhetnek különböző társadalmi-gazdasági helyzetben lévő csoportok között. Ennek mentén azt szeretnék megérteni, hogy milyen válaszokat képesek adni a szervezetek az egyenlőtlenségek jelentette kihívásra, és hogyan tudják újragondolni, tudatosabbá tenni a bázisépítési stratégiájukat.

A szervezetek kommunikációját befolyásolja a bennük dolgozó, velük kapcsolatban álló emberek világnézete, tehát az, hogy mit gondolnak adott ügy ok-okozati összefüggései kapcsán. Például,zöld ügyekben több értelmezés verseng egymással: a technooptimista megközelítés azt feltételezi, hogy a környezeti összeomlástól a technológiai újítások megmentenek minket, a jelenlegi gazdasági rendszert nem kell alapjaiban átalakítani;míg az ökológiai megközelítés azt feltételezi, hogy a jelenlegi gazdasági működés az okozója a környezeti összeomlásnak, így a környezeti összeomlás elkerülése érdekében a teljes gazdasági rendszert meg kívánja változtatni. Egy szervezet stratégiáját, így kifelé kommunikált üzeneteit is, meghatározza a szervezetet alakító emberek és a pénzügyi forrásokat biztosító szervezetek (állam, EU, donor szervezetek) világnézeti beállítódása is. A különböző célcsoportokkal való munkában fontos az is, hogy egy adott társadalmi ügy kapcsán a világnézetből adódó üzeneteinket hogyan mondjuk el. Az üzenetek hatásos megfogalmazásában az úgynevezett médiatudományok belátásai lehetnek segítségünkre. Az egyik ilyen belátás, hogy sokszor könnyebben befogadható egy üzenet, ha a problémát, amelyre válaszol, új nézőpontba helyezzük – ezt nevezik az átkeretezés technikájának. Ebben a kutatásban a munkacsoport tagjai arra kíváncsiak, hogy egyes mozgalmak/kezdeményezések hogyan tudnak sikeres átkeretezéssel politikai eredményeket elérni, új célcsoportokat megszólítani, mozgósítani. Ezek tükrében a kutatási kérdésük a következő: hogyan alakítja a koronavírus-válság a szerveződések szervezeti, bázisépítési és kommunikációs stratégiáját?

Kutatási kérdésük megválaszolásához összehasonlító esettanulmányokkal dolgoznak. A saját szervezeteiket (Valyó, MAPER) vizsgálják meg alaposabban. Annak érdekében, hogy megértsék, hogyan lehetne ezek stratégiáját, bázisépítését és kommunikációját fejleszteni, hasonló  területeken ígéretes eredményeket elért,„sikeres” példákkal hasonlítják őket össze. Mivel ez egy részvételi akciókutatás, ezért magát az adatfelvételt (pl. egyéni, fókuszcsoportos interjúk, kérdőívezés) úgy fogják megtervezni, hogy aktivitásra serkentsék a részt vevő szervezeteket stratégiájuk, bázisépítésük, kommunikációjuk tudatosabbá tétele területén. A kutatási eredmények alapján akciók formájában szeretnék segíteni a vizsgálódásaik középpontjában álló szervezeteket.

A kutatás megvalósítását a Rosa Luxemburg Alapítvány támogatja.