Mozdulj a Losiért! beszámoló

 

Nem az elmúlt évben kezdtem a közösségszervezést Józsefvárosban, annál jóval korábban. Amikor a Civil Kollégium Alapítvány kiírta a pályázatát, kaptam az alkalmon, mert azt gondoltam, végre hivatalosan is csinálhatom azt, amit szeretek.

Egy nagyon régi ügy kapcsán nyertem el a támogatási lehetőséget, amivel sok apró és tapasztalatlanul nekifutott próbálkozásunk volt a Losonci téri iskola diákjainak szüleivel. Amíg az iskola az önkormányzat tulajdona, addig annak működtetése és fenntartása a Belső-Pesti Tankerület feladata. Az elmúlt évek során az iskola számos támogatást kapott, vagy nyert el állami pályázatot. Megújult a teljes külső homlokzat, új vízhálózatot kapott az uszoda, és rengeteg tanteremben végeztek el állagmegóvó munkálatokat. Az iskolát körülvevő kerítés azonban mindig kimaradt, mert nem tisztázott sem annak tulajdonosa, sem az, hogy ki működteti. Ennek szerettem volna utánajárni, és elérni, hogy végre legyen jogilag is rendezett az iskolát körülvevő kerítés, majd legyen felújítva vagy kicserélve. Az iskola 1982-ben épült, azóta nem nyúlt hozzá senki, aminek következtében nemcsak teljesen tönkrement, de az elmúlt másfél-két évben baleseteket is okozott. Volt, hogy egy beakadt pulóver szakadt el, volt, hogy könnyebben sérült meg egy diák, de olyanra is volt példa, hogy egyszerűen kilógtak kisdiákok az iskola területéről, nem kis kavarodást okozva ezzel.

Több megkeresés is történt a részünkről mind az önkormányzat, mind a tankerületi vezetés felé, de az önkormányzat hárította a problémát azzal az indoklással, hogy ez a tankerület feladata, amíg a tankerület vezetősége válaszra sem méltatott minket.

Az elmúlt tanévben, miután több diák is kilógott, a szülők megelégelték a tétlenséget és összefogtunk néhányan, hogy elébe menjünk a jövőbeni problémáknak. Közérdekű adatokat igényeltünk a kerületben támogatott iskolákról, a felmerülő jogi vitákról a tankerület és az önkormányzat között, és közben még több problémára derült fény. Interjúzni kezdtem szülőkkel, akik szintén beszéltek számukra komoly kihívásokról, és arról, mennyire vannak megelégedve az iskolával. Ezek közül a szülők közül kezdtem el néhány emberrel fel építeni egy –akkor még azt reméltem – stabil, összetartó közösséget. Hamar kiderült, hogy terveim szertefoszlanak, mert csoportunk egyik tagjának gyermekét bántalmazta egy másik szülő, így nemcsak elhagyták az iskolát, de a csoport összes tagját lesújtották a történések, és meglehetősen szkeptikussá váltak – nem érezték értelmét a munkájuknak. Ekkor gyakorlatilag mindent elölről kezdtem az iskolában amellett, hogy közben elkezdtem egy másik fontos problémával foglalkozni, mégpedig a kerületi magántanulósítás  ügyével. A korábbi interjúk során megkeresett szülők közül is többen elhagyták az iskolát, akiknek gyermekei időközben magántanulóvá váltak. Új interjúkat készítettem ezekkel a szülőkkel és felvettem a kapcsolatot a kerületi művelődési ház mentor programjának vezetőjével is. Újabb közérdekű adatokat igényeltem a magántanulók számára vonatkozóan fővárosi és kerületi szinten is. Kiderült, hogy ebben a kerületben a legtöbb magántanuló magatartásproblémával küzd és sokszor a   szülő kérelmére hagyják el az iskolát. Minden érintett szülőhöz eljutottam, de sajnos azon kívül, hogy stabil képet kaptam a kerület oktatási moráljáról és minőségéről, közöttük sem sikerült közösséget alakítani.

2018 áprilisában az időközi polgármesteri választás kapcsán keresett meg három lelkes szülő, akik azt gondolták, hogy kihasználva a választásokat vegyük fel újra a kapcsolatot az önkormányzattal, és indítsunk egy petíciót, amit a lehető legtöbb szülő alá is írt. Petíciónkat elfogadták és kilenc küzdelmes 9 év megtörtént, amire vártunk: elértük, hogy a kerület 16 millió forintot áldozzon az iskola kerítésének teljes megújítására.

Azt gondolom, hogy a közösségszervezés lényege nem a megnyert ügyek száma, hanem a kapcsolatépítés, a szakmai struktúra kialakítása és a hosszútávú együttműködés terveinek megszövése. Számos kudarcot megélve – és talán majdnem feladva is kicsit – értettem meg, hogy az elmúlt évek során végzett kerületi munkám annyiban változott csupán, hogy teljes emberként tudtam egy éven át rengeteget tanulni, fejlődni azért, hogy a jövőben is ezt csináljam. Munkám mellett képzéseken, műhelyeken, szakmai tapasztalatcseréken vehettem részt, amit folyamatosan hasznosítok azóta is a saját magánéletemben is. Sokat segített a folyamatos haladásban a mentorom, Bálint Mónika is, aki szakmai támogatásán kívül emberként, nőként és barátként is támogatott, amikor az életem nehezebbé vált. Közösségszervezői munkámat a Közélet Iskolája Alapítvány fogadta be, amelynek alapítói és munkatársai szintén a legmesszebbmenőkig támogatták a munkám. Közülük is fontosnak tartom kiemelni Dániel Annát, aki önkéntesként segített az elmúlt egy év során. Mivel ma már főállásban dolgozom a Közélet Iskolája Alapítványnál, így nem tudok olyan intenzív közösségszervezést folytatni a kerületben, de itt élek, itt dolgozom, és a jövőbeni szakmai terveim ide kötnek.

Badzsó Angéla

Fotó: Várady István