"Nyitott kincsesládaként működtek számomra"- beszámoló a stratégiai tervezés képzésről

3 alkalom képernyőfotó - megosztható
from közéletiskolája on Flickr

2021. februárjában részt vettem a Közélet Iskolája „Stratégiai tervezés” c. online képzésén.  Én minden képzést az alábbi idézettel indítok: „Bocsásd meg magadnak, hogy nem tudtad azt, amit nem tudtál, mielőtt megtanultad volna.” Ez a gondolatsor most is segített, hogy pánik nélkül fogadjam az új ismereteket.  Ugyanis új ismeret akadt bőven. Olyan fogalmak, szavak nyertek új értelmet, amelyeket ismertem ugyan, de számomra eddig szervezeti stratégia témakörben nem telítődtek tartalommal.  Vízió, misszió, problématérkép, változáselmélet… Az első napon nem volt könnyű ezen fogalmak tisztázása, szétválasztása. Bevallom, hogy eleinte nem is értettem, hogy miért baj, ha összecsúsznak. A második nap végére már átláttam, hogy ezek a kategóriák hogyan épülnek egymásra, hogyan vezethető le egyik a másikból, s végül hogyan határozzák meg egy szervezet napi működését.

Az első órán meglepődtem, hogy milyen sokféle szervezetet képviselnek a résztvevők, de hamar kiderült, hogy ez inkább erény, mint nehézség.

Én magam, furcsa, kettős helyzetben voltam jelen a képzésen: Alapvetően egy nagyon friss, 1,5 éve létező szervezet (Kirekesztés és Szegénységellenes Alapítvány, KISZE) egyik vezetőjeként, illetve egy nagy szervezet alkalmazottjaként. Ezért a hallottakat mindig két szempontból futtattam át magamon: Hogyan tudom mindezt hasznosítani a KISZE szervezeti tervezésében, illetve a frissen tanultak alapján, alkalmazottként hogyan kapcsolódhatok be egy mamut szervezet stratégiai jellegű folyamataiba.

A KISZE számára igen időszerű volt a stratégiai jellegű szemlélet erősítése, mert már érződött a tervezéseinkben, hogy a lendület és lelkesedés nem lesz elégséges a céljaink eléréséhez.

A képzés végig nagyon feszes, intenzív volt, de mégsem fárasztó. Talán azért, mert jó ütemben váltakoztak az elméleti és a gyakorló részek.  A változatos elemek (kvíz, villámrandi, rajzolós feladatok, kiscsoportos munkák) kifejezetten élvezetessé tették számomra a tanulást. A házi feladatok mennyiségileg arányosak, elvégezhetők voltak, egymásra épültek. A két előadó összeszokottan, összhangban működött, dinamikus csoportmunka tudott megvalósulni.

A többi résztvevő jelenléte, a vendégek, a megosztások, a tapasztalatok nyitott kincsesládaként működtek számomra.  Néha úgy éreztem magamat, mintha egy sorstársi önsegítő közösség gyűlésén lennék.  A „nem vagyok egyedül a problémámmal, a kérdéseimmel, az esetleges kínlódásaimmal” érzés már önmagában igen felszabadító tud lenni.

A képzés erényeként említem még azt a tényt is, hogy az előadók elkerülték a bármilyen irányultságú politikai állásfoglalás csapdáját.

 

Ha egy szóval szeretném jellemezni a képzést, akkor a következőt tudom mondani: INSPIRÁLÓ!

 

Soós Mária beszámolója