A Közélet Iskolája egyik fő tevékenysége a „mély” részvételen alapuló részvételi akciókutatások módszertanának terjesztése és fejlesztése. A részvételi akciókutatás lényege, hogy azok kutatnak egy társadalmi problémát, akiket az közvetlenül érint. 2016. szeptember és 2017. június között 6 alkalomból álló szakmai műhelysorozatot szerveztünk, amelyre szeretettel vártunk mindenkit, aki részvételi akciókutatás résztvevője vagy szervezője, korábban részt vett ilyen kutatásban vagy a jövőben tervez ilyet megvalósítani. A műhelyek során a részvételi akciókutatás és az egyéb részvételen alapuló kutatások történetét és módszertanát dolgoztuk fel, a résztvevők aktív közreműködésével tapasztalatot cseréltünk, és szakmai támogatást nyújtunk egymásnak.

A konkrét programot a résztvevők közösen alakították ki a sorozat első alkalmán, ahol röviden bemutattuk, mit jelent számunkra a részvételi akciókutatás és miért tartjuk fontos megközelítésnek. A Közélet Iskolája számára a részvételi akciókutatásban a kutatás a társadalmi változás eszköze. Ennek során a kutatás az elit csoportok „vizslató tekintetéből” a társadalomkritika és az alulról jövő változás eszközévé is válik. A részvételi akciókutatás során nemcsak a hatalmi viszonyok, de a résztvevők is változáson mennek keresztül. Paulo Freire (1970) szerint a társadalmi átalakulás pedagógiai folyamat, amelynek során az elnyomott társadalmi csoportok tagjainak saját magukat is humanizálniuk kell, vagyis meg kell tanulniuk saját magukra is (újra) teljes értékű emberként és állampolgárként kell tekinteni. Ennek során a résztvevők elemzik és megértik saját elnyomásuk strukturális gyökereit, és megpróbálnak megoldásokat találni ezek megszüntetésére.

A műhely során összesen hat olyan kutatással ismerkedtünk meg, amelyek a részvételi akciókutatás, a részvételi kutatás vagy az akciókutatás módszertanát használták fel. Kolonics Krisztán „Participatív kutatás a gyakorlatban” címmel tartott előadást, amelyben beszámolt arról, hogyan vett részt ún. insider kutatóként egy a fogyatékos emberek felnőtté válásáról szóló disszertáció elkészítésében. Az előadásban elsősorban azt boncolgatta, hogy milyen szerepe lehet egy doktori fokozattal nem rendelkező mozgássérült embernek abban, hogy megalapozott és az érintettek szemszögét is komolyan figyelembe vevő kutatás készüljön el. A részletekről a Carissimi folyóirat 2016 augusztusi számában is olvashattok, a 12-13. oldalon!

Heiszer Katalin, aki az ELTE Gyógypedagógia Doktori Programjában végezte kutatását, egy értelmi sérült fiatalokkal végzett részvételi kutatásról számolt be. Itt egyrészt bemutatta a fogyatékosságtudomány területét, amelyet sokszor a fogyatékos mozgalom „elméleti fegyvereként működő kritikai társadalomtudományként” írnak le, és amelynek lényege az emberközpontúság, a fogyatékos emberek érdekeinek és céljainak előtérbe helyezése, az interdiszciplináris szemlélet. Célja az emancipáció, az ellenállás, valamint az elnyomó rendszerek és struktúrák alóli felszabadítás. Ebben a kutatásban Katalin nagyrészt Williams-szindrómás fiatalokkal dolgozott az őket érdeklő témákkal. A kutatás eredményeként egy DVD oktatócsomag is készült, amely az élet számos területét (pl. szerelem, szabadidő) mutatja be az érintettek előadásában. A kutatásról itt lehet olvasni, itt pedig Katalin egyik témába vágó előadását is meghallgathatjátok.

A műhely során bemutatkozott a Közélet Iskolája által kezdeményezett Önállóan lakni – közösségben élni kutatócsapat is, amely 2016 szeptemberében alakult azzal a céllal, hogy megvizsgálja, mi kell ahhoz, hogy ma Magyarországon egy mozgássérült ember önállóan élhessen. A csapatnak jelenleg 9 érintett és 4 szövetséges tagja van. Tevékenységünk során nem csak adatokat gyűjtöttünk és elemeztünk, hanem különböző akciókban is részt vettünk. Például több más dolog mellett szerveztünk kerekasztal beszélgetéseket, részt vettünk nyilvános megmozdulásokon. Kutatásunk során az is világossá vált számunkra, hogy a csoport a kormánypolitika által jelenleg favorizált támogatott lakhatás feltételeit elégtelennek, és a szuverén fogyatékos emberekre nézve kifejezetten hátrányosnak tartja, ezért úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban ezzel kívánunk foglalkozni, meg kívánjuk jeleníteni kifogásainkat és kidolgozni egy szerintünk elfogadható feltételrendszert.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport tagjai az ún. Új Munka Kört mutatták be, amely egy részvételi akciókutatás a kulturális közfoglalkoztatottak helyzetéről és nehézségeiről. A kutatás során a kulturális közfoglalkoztatás anomáliáit (pl. bérezés igazságtalanságai, megalázó bánásmód, bennragadás) és azt tárják fel, kik lehetne érdekeltek és ellenérdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában vagy megváltoztatásban. Az eredményeit az érdekvédelmi csoport munkájában fogják hasznosítani. Az egyik kapcsolódó akciójukról, amikor levelet adtak át Dr. Hoppál Péter kulturális területért felelős államtitkárnak, itt lehet olvasni.

Hajdu Judit, a Börtönrádió alapítója a narratív közösségi munkáról beszélt, amely céljaiban és módszereiben is sok szempontból hasonlít a részvételi akciókutatásra. Jill Freedman meghatározása nyomán a narratív közösségi munka egy „tisztelet-teljes, nem-hibáztató terápiás és közösségi szemlélet kíván lenni, amely a személyt, mint életének szakértőjét helyezi a középpontba.  A problémát a személyen kívülinek tekinti és feltételezi, hogy a személynek sokféle képessége, kompetenciája, hite, értéke, elköteleződése és készsége áll rendelkezésére, ami segítheti csökkenteni a probléma befolyását az életére.” A módszert a részvételi akciókutatások során elsősorban a probléma feltérképezéséhez és a további közös lépések megtervezéséhez lehet jól hasznosítani, hiszen elsősorban az érintettek tapasztalatainak, történeteinek a feltárására szolgál. Egyik fontos eszköze az ún. életfa módszer.

Héra Gábor a Foresee csoporttal közösen végzett akciókutatásáról számolt be, amely egy magyarországi kistelepülésen igyekezett bevezetni a mediáció módszertanát a konfliktusok kezelésében, és ennek hatásait vizsgálni a helyi viszonyokra. A kutatás során a helyi lakók mediátor képzésen vettek részt, majd több alkalommal is használták a módszert kisebb vagy nagyobb konfliktusok megoldására. Gábor a mediátorok mellett egy helyi lakossal együtt dolgozott a kutatási eredmények értelmezésében és feldolgozásában. A kutatásról itt olvashattok részletesebben >>>

A műhelysorozat utolsó alkalmán összefoglaltuk és értékeltük az összes előadást és beszélgetést, és arra jutottunk, hogy mindenképpen szükség lenne egy mélyebb képzésre a részvételi akciókutatás módszertanáról (ezt 2017 őszén tervezzük megtartani) és hogy fontos lenne, hogy ezt a megközelítést minél több olyan kutató is megismerje, akik egyetemi keretek között dolgozik. A részételi módszertanok ma még kevésbé ismertek és elismertek a tudományos közegben, pedig nagy szükség lenne rá, hogy az elefántcsonttorony helyett a mai társadalomtudományos kutatások egyre inkább azoknak az embereknek a részvételével és érdekében folynának, akik a leginkább megtapasztalják a kirekesztést és az elnyomást.

Fotó: Várady István