Savout a Bálint Házban

A szó Savout azt jelenti: hetek. A Pészach és Savout közötti 7 hétvégét jelöli. A 7 hét alatt a zsidók megtisztították lelküket az egyiptomi rabszolgaság alatt elszenvedett sebektől és szent néppé váltak, készen arra, hogy szövetséget kössenek Istennel a Tóra elfogadása által.

Ezen  a napon azt a képességet kapták ajándékba, hogy elérhetik és megérinthetik az istenit. A Tóraadás előtt család és közösség voltak. A Sinájnál átélt események azonban néppé formálták őket. Isten szövetségre lépett velük. Örök elkötelezettséget esküdött nekik, s ők örök hűséget cserébe.

Minden évben Savoutkor újra átélik ezt az élményt. Isten újra nekik adja a Tórát és ők újra elfogadják, megerősítve hitüket Savout első éjszakáján. Ezen az éjszakán a zsidók évszázadok óta tanulnak a világ minden táján, hogy felkészüljenek a Tóra megkapására a következő reggelen.

A szokás abból ered, hogy azon a napon, amikor Isten átadta a Tórát, a zsidók nem keltek fel korán, így Istennek kellett ébresztenie őket. Hogy ezt jóvátegyék hagyománnyá vált, hogy ennek a napnak az évfordulóján ébren maradnak. (forrás: hagyomanyaink.blogspot.hu)

Hatalmas és megtisztelő feladat  volt ebbe a - számomra -  gyönyörű hagyományba beilleszteni a „Tettek ideje” kiállítás  bemutatását, így ismét lehetőség adódott a lakhatási szegénység, a hajléktalanság más aspektusból történő megvizsgálására.

Tanítótársammal, Ledniczky Lívia történésszel azt boncolgattuk, hogy  mi a legfontosabb mondat a Tórában. Ha rabbi Akiva véleményét fogadjuk el azaz igaznak gondoljuk a tanítást: „szeresd felebatárodat”, akkor ez a tanítás nem vonatkozik-e hajléktalan, kirekesztett, hátrányos helyzetű emberre egyaránt.

A másik gondolat, - rabbi Simon ben Azáj álláspontja-aminek mentén megpróbáltuk megközelíteni a kirekesztettséget, méltánytalanságot, láthatatlanságot ez volt: Isten saját képmására teremtette az embert. Ha ezt elfogadjuk, akkor ha kirekesztünk, láthatatlanná teszünk, megalázunk embereket, ezt nem éppen Istennel tesszük-e, aki ezeket az embereket is – ugyanúgy - saját képmására teremtette?

Beszéltünk arról, hogy mik azok a szerepek az életünkben, amelyekben „láthatatlanok” vagyunk. Számomra  - és sok ezer hajléktalan vagy lakhatási szegény társam számára – ez egyértelműen a szegénységünk. Azonban – talán – sikerült rávilágítanunk arra, hogy mi nem feltétlenül kívánunk „láthatatlanok” lenni. Miközben egyre többen szegényedünk el, a kormányzat megbélyegez, a média kifiguráz, a társadalom elítél bennünket szegénységben, hajléktalanságban élőket. Ahelyett hogy velünk beszélnének, rólunk beszélnek.

A Tettek ideje kiállítási azért (is) jött létre, hogy kilépjünk ebből a láthatatlanságból és megmutatkozzunk emberi mivoltunkban, mint Isten képmásai.

Előadásunk utáni szünetben többen megnézték a kiállítást :-)

Csengei Andrea

Fotó: Bálint Ház