Szabad Október Fesztivál

DSC09354
from közéletiskolája on Flickr

Idén először szerveztük meg a Szabad Október Fesztivált, hogy a 20. századi magyar történelem két, talán leginkább inspiráló eseménysorozatának emlékét ápoljuk, és közösségi élményt nyútsunk azok számára, akik szívesen gondolkoznak velünk a baloldal örökségéről, és jövőjéről. Az 1956-os és az Őszirózsás forradalomnak is erős baloldali gyökerei voltak, ez azonban már szinte teljesen kikopott az emlékezetünkből, illetve az uralkodó jobboldali kurzus kisajátította ezek értelmezését. Ennek pedig súlyos következméyei vannak: az eltorzított, meghamisított emlékezet könnyen igazol a forradalmak szellemiségével ellentétes, elnyomó rendszereket és intézkedéseket.

A fesztivál szervezőiként az egyik fő célunk az volt, hogy újjáélesszük ezt az emlékezetet és kifejezetten baloldali szemszögből értelmezzük a 20. századi magyar történelemnek ezt a két nagyon szép epizódját. Meggyőződésünk, hogy sokat tanulhatunk ezekből a történelmi eseményekből, és ez a tudás inspirációként és tanulságokkal szolgálhat a magyarországi demokratikus baloldali kultúra számára. Épp ezért azt szerettük volna, ha ez az egy hét arra is alkalmat teremt, hogy összejöjjünk és közösen gondolkodjunk arról a társadalmi rendszerről, amiben ma Magyarországon élünk és még inkább arról, hogy hogyan tudjuk ezt megváltoztatni – ha már forradalmakról beszélünk: felforgatni

Három nagyon különböző területen, de hasonló célokkal dolgozó szervezet közös elképzelése és munkája volt a fesztivál: a Kettős Mérce blog régi törekvése, hogy az online politikai újságírás mellett közösségi programokkal is hozzájárulhasson a hazai baloldali kultúra újjáépítéséhez; a Közélet Iskolája számára fontos cél, hogy a formális oktatási és kutatási programjai mellett szabadidős események szervezésével is hozzájárulhasson a magyarországi mozgalmi élet kivirágzásához; a Gólya Közösségi Ház pedig a megalakulása óta egy olyan hely szeretne lenni, ahol teret és figyelmet kaphatnak az ilyen balos mozgalmi közösségi programok.    

A fesztivál nyitóprogramja a Munkásmozgalmi Könyvtár megnyitója volt, ahol Kalmár Szilárd mutatta be a munkásmozgalmi emlékezet több ritkaságát, amelyekbe bele is lehetett lapozni. Ezt követte A Város Mindenkié csoport október 23-ai megemlékezése, ahol Pető Andrea történész mesélt a nők ’56-os szerepvállalásáról, Csengei Andrea pedig arról a lakásfoglaló mozgalomról, amelyre a forradalom által keltett zűrzavarban kerülhetett sor. A forradalom gazdasági alapját jelentő munkástanácsok történetét is feldolgoztuk egy előadás, illetve beszélgetés keretében, szakítva azzal a gyakorlattal, hogy 1956 kapcsán szinte mindig csak a szovjet hadsereg elleni fegyveres harcokról és a megtorlásról esik szó, és nem beszélünk arról a szabadságvágyról, ami a gyárakban és üzemekben nyilvánult meg 1956 őszén. 

Az 1918-ban lezajlott Őszirózsás forradalom hiába az egyik leginspirálóbb epizódja a közös múltunknak, ha nem vagyunk történészek, akkor jó eséllyel meglepően keveset tudunk és még kevesebbet beszélünk róla. Ezért a feszivál egyik programja egy olyan szabadegyetem volt, ahol a résztvevők az Őszirózsás forradalommal kapcsolatos témákról hallgathattak rövid előadásokat. Egy másik estén pedig az Agitátorok című – elkészülte után betiltott -  filmet vetítettük, ami a Népköztársaság bukása utáni néhány hónapot dolgozza fel Sinkó Ervin Optimisták című regénye alapján. A vetítés után a legkitartóbb résztvevőkkel arról beszélgettünk, hogy hogyan viszonyulhat a ma demokratikus baloldala a Tanácsköztársasághoz, és arról, hogy mit jelenthetett 1969-ben ez a film. A fesztivált egy történelmi sétával zártuk. Középső-Józsefváros a munkásmozgalmi élet kiemelt színhelye volt a századfordulón és a 20. század első felében, így mind az Őszirózsás forradalom, mind 1956 története csonka lenne a kerületrész helytörténete nélkül.

Összességében nagyon örülünk, hogy megtörtént ez a fesztivál, mert a baloldali történelmi emlékezet fájó hiányait kezdtük el betömni vele és erre nagyon büszkék vagyunk. A programok  sokszínűek voltak, így nagyon különböző közönséget vonzottak – a kisgyerekes családoktól a tapasztalt aktivistákig mindenki megtalálta a neki szóló, őt érdeklő eseményt, amiből tanulni és inspirálódni tudott. Az előadók pedig nagyon felkészültek voltak és mindenki komolyan vette a kérésünket, hogy könnyen hozzáférhető módon beszéljen témájáról. Azt biztos, hogy az ő lelkesedésük révén sikerült barátságos légkört teremtenünk, de abban szeretnénk fejlődni, hogy a résztvevők aktívabban be tudjanak vonódni a programokba – akár a beszélgetésekbe, kialakuló vitákba, akár már az események megszervezésébe is. Épp ezért jövőre szeretnénk a szervezők körül kialakulóban lévő közösségeket jobban bevonni a fesztivált megelőző hónapok munkájába is, illetve aktívabban és szélesebb körben terjeszteni a fesztivál hírét. A kezdetektől az volt a tervünk, hogy ebből a fesztiválból hagyományt csinálunk, évről évre egyre gazdagabb és színesebb programmal és egyre több résztvevővel. Jövőre folytatjuk – és talán már nem is csak Budapesten!

Gólya Szövetkezet, a Kettős Mérce blog és Közélet Iskolája