Barion Pixel

Tudástár

– A világ 300 leggazdagabb emberének annyi vagyona van, mint a világ 3 milliárd legszegényebb emberének összesen.

– A világ lakosságának 80%-nak alig van vagyona.

– Slachta Margit volt az első női képviselő Magyarországon.

– 1991-2016 között Roma Parlament működött a VIII. kerületben, amit egyik napról a másikra zártak be, s az ott kiállított műalkotásokat is elvitték. Azóta se tudni róluk semmit. És ma már szintén nem aktív a roma kultúrát képviselő Rádió C, Gallery8, Fido.

Lehet, hogy mások már birtokában voltak ezeknek az információknak, hallottak már a fent említett helyekről, s nem mondok nekik újat azzal, hogy szinte ugyanannyi László ül a parlamentben, mint nő, de számomra ezek mind új, meglepő, elgondolkodtató infók voltak, amelyeket a Közélet Iskolájának képzésén hallottam először.

2020. október 17-én és 18-án vettem rész Az elnyomás arcai képzésen. Már nagyon vártam, hogy egy kicsit kiszakadjak a mindennapokból, s új emberekkel találkozhassak, új nézőpontokat ismerhessek meg, ám arra nem is számítottam, hogy a kiszakadás helyett a mindennapok húsbavágó részleteibe fogom beleásni magam.

Mi is az az elnyomás? Hogyan kategorizáljuk? Milyen formái, fajtái lehetnek? Honnan gyökerezik és milyen következményei lehetnek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ miközben rengeteg társadalmi témát érintve vitatkoztunk, meséltünk, ventiláltunk, tanultunk egymástól, egymással

Első nap egy rövid ismerkedős blokk után belevágtunk az elnyomás arcainak feltérképezésébe. Két-három fős csoportokra osztva megvitattunk egy-egy elnyomásfajtát, s felrajzoltuk az adott elnyomás arcát. Igen, mert az elnyomásnak arca van! Érveltünk, hőbörögtünk, de végül megegyeztünk kis- és nagycsoportban egyaránt.

Ezután az oktatás témakör következett. Párokban vitattunk meg olyan szavakat, amelyeket bár sokszor hallunk híradókban, olvasunk újságokban, de a pontos jelentésüket nem biztos, hogy ismerjük, s azt sem, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz és hogyan szervesülnek a nagy oktatási hálózatba. Nagyon sok személyes történetet, élményt ismertünk meg. Megdöbbenve hallgattam egy-egy élménybeszámolót a magyarországi oktatási rendszer jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Ismét megszólalt bennem az örök kérdés, ami többször ez után is felmerült bennem:

Hogyan lehetne rendszerszintű változásokat elérni?!

Majd a globalizációval folytattuk. Kiderült, hogy van az a félelmetes 300, akik olyan gazdagok, hogy gyakorlatilag mindannyian függünk tőlük. S hiába mondják azt a pénzes országok, hogy segítenek a világ szegényebb felén…kamu. Teljes kizsákmányolás áll a háttérben.
Nap végén Dixit kártyák segítségével próbáltuk képekbe és szavakba önteni az érzéseinket, több-kevesebb sikerrel.

Másnap egy nagyon izgalmas sétával indítottuk a napot. Számomra ez a képzés egyik csúcspontja volt.

Olyan történeteket és helyeket ismertem meg, amelyekről eddig nem is hallottam. Egy új szemüvegen keresztül kezdtem el látni a VIII. kerületet, s a város ezen részének a történelmét, történetét. Olyan érzésem volt, mintha egy mesébe csöppentem volna, amely jelenleg nem a happy end kimenetel felé tart, pedig azon az úton indult el. A Roma Parlament kidíszített vaskapujánál értettem meg, hogy még van remény, még lehet boldog vége a dolgoknak, de ehhez sok elszánt, bátor ember kell, olyanok, akik segítséget kérnek és olyanok, akik segíteni tudnak és akarnak. Az a fránya rendszerszintű változás csak így érhető el.

A nap további részében a női egyenjogúságról és a feminista mozgalmakról volt szó, majd az állam jobb és bal kezéről beszéltünk. A jólétiről és a büntetőről. Egyik ad, a másik elvesz. Hol megenged, hol szigorít. Mi melyikben élünk? Merült fel bennem ismét egy kérdés.
A képzés lezáró része egy installáció létrehozása volt. Be kell vallanom, ez volt az egyik kedvenc „játékom”. Pont a párommal kerültünk egy csapatba, s közösen kellett létrehoznunk egy installációt KORRUPCIÓ címmel. A sok tucat kacat közül mindketten a piros-fehér-zöld szalagot, a mérőszalagot és az ollót választottuk (…) ebből alkottuk meg a mi korrupciónkat. Nagyon szemléletes és kreatív dolgok születtek mind az LMBTQ témára, mind a családon belüli erőszakra tematikára is. Olyan képek, amelyek hatására ismét megtudhattunk néhány személyes történetet, élményt, s új információkat ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. 

A második nap végére mindenki elfáradt. Nem csak fizikailag, de szellemileg, lelkileg és érzelmileg is. Mindenképpen megterhelő szembenézni a minket körülvevő világgal, s annak a problémáival. Riasztó és rémisztő az út, amelyen végig kell menni ahhoz, hogy változást érjünk el, de egy ilyen képzés tudást, motivációt és lehetőséget ad hozzá.

Biztosan visszatérek még néhány pecsétért a Közélet Iskolája útlevelembe! 


 

Megosztás Facebookon
Egy közösségi tér munkatársaként látogattam el a műhelyfoglalkozásra, és bár alapvetően tisztában voltam a ciklikusság koncepciójával, nagyon érdekelt, hogy szervezeti szinten ez a szemlélet hogyan tud megvalósulni.    Az alkalom...
Kosár
//
A kosarad üres.
0
//
Megszakítás