Útmutató a forradalomhoz – 15 dolog, amit a mozgalomépítésről tanultam

útmutató a forradalomhoz
from közéletiskolája on Flickr

Elolvastam Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyvét, amely fülszövegében azt ígéri, hogy izgalmas gyakorlati példákon keresztül mutatja be, hogyan lehet közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni „vagy egyszerűen megváltani a világot”.

Mivel a Közélet Iskolájában is hasonló témákban szervezünk képzéseket (bár inkább hívjuk érdekvédelemnek, mint világmegváltásnak) kíváncsi voltam, hogy mit tanulhatunk a könyvből és mennyire egyezik a kapott tudás a mi alapelveinkkel. Azt mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy a könyv gyakran szélsőségesen elnyomó rezsimek elleni küzdelemre hoz példákat, így az eszközök vagy szóhasználat terén nem minden esetben fordítható le közvetlenül a magyar viszonyokra.

A könyv gördülékeny, aktivista múlt nélkül is tökéletesen érthető és 250 oldalával akár könnyedebb nyári olvasmány is lehet, főleg mivel rengeteg különleges és vicces valós történet van benne.  A könyv szerzője az Otpor! szerb mozgalom egyik főszervezője volt. A mozgalomról film is készült „Egy diktátor megbuktatása” címmel.

Nézzük sorban, hogy milyen fő tanulságokat tartogat a könyv:

 

1)      Az aktivizmus lehet szórakoztató és kreatív

Nem kell attól félni, hogy a mozgalom elveszíti a komolyságát, ha nem csupán nyílt levelekre és petíciókra korlátozódik a tevékenysége. Az emberek imádnak nevetni, és a nevetés a félelem ellenszere, amire nagy szükség van egy diktatúrában. Remek előnyt lehet kovácsolni abból, ha a hatalom képviselőit teszik nevetségessé az aktivisták és az akciónak is széles körben híre megy. Például szerb aktivisták szimbólumukká tették a pulykát, majd a városban elengedtek több tucat madarat. A pulykákat hajkurászó rendőrök rendkívül szórakoztató látványt nyújtottak. Persze ennek akkor van értelme, ha a nagy médiafigyelmet az aktivisták be tudják csatornázni fontos ügyekbe, nem pedig önmagáért való szórakozás marad.

 

EVRE-STILL-US-1

Felirat: Miért van az, hogy a szörnyek csupán 1%-a fogyasztja el a sütik 99%-át? Foglaljuk el a Szezám utcát!

2)      Az ellenállás is egy márka

Elég kapitalista módon hangzik, de igaz, hogy a mozgalom logóját, rövid szlogenjét, vonzó arculatát el kell terjeszteni, hogy mindenki pontosan tudja, miről van szó. Ezt az első demonstráció előtt hónapokkal vagy akár évekkel érdemes elkezdeni pl. graffitik, matricák, kitűzők formájában.

 

3)      „Nálunk ez nem fog működni”

A szerző tapasztalata szerint először mindenki azt hiszi, hogy az ő országában/városában/kerületében nem tudna működni egy ellenálló mozgalom. Pedig dehogynem! Mert a könyv számos példát mutat be arra, hogy a legsötétebb diktatúrákban is sikerült szépen lassan felépíteni a közösséget, csak mindenhol más megoldások kellenek. Egy elnyomó rezsimben természetesen nem lehet ugyanazokat az eszközöket bevetni, mint egy nyugati jogállamban. Például Egyiptomban azonnal bebörtönözték volna azt, aki demonstrációt szervez, ezért azt találták ki, hogy úgy jelzik az ellenállásukat az emberek, hogy egy napig mindenki elképesztően lassan mozog. Az egész város lassított felvételben sétált és vezetett, amiért senkit sem lehetett letartóztatni, ám még a résztvevők is megdöbbenve tapasztalták, hogy ennyire sokan elégedetlenek a rendszerrel. Ez az élmény pedig jó alapja lehet további szervezkedéseknek.

 

4)      Egy fantáziavilágból is lehet ihletet meríteni!

Több ponton is kiderült, hogy Szrgya Popovics imádja a Gyűrűk ura trilógiát és nehezebb pillanataiban előveszi a könyvet, amiben - a valósághoz hasonlóan - nem a nagy harcosok változtatják meg a világot, hanem az elszánt kis hobbitok. Sokaknak van kedvenc fantáziavilága, amiben az igazságért harcolnak a szereplők, ami ötleteket és reményt adhat a küzdelemben. Nekem például mindig szívmelengető érzés a különböző fajú varázslények összefogására gondolni Voldemort ellen.  

 

5)      Ne várjuk el az emberektől, hogy a hétköznapi gondjaikon túlmutató eszmék mozgassák meg őket!

Ha tömegmozgalmat szervezünk, akkor olyan ügyeket kell találnunk, ami sok embert érint és zavar. Több érdekes példát is olvashatunk a könyvben, ahol nem magasztos jogokat tűzött ki egy mozgalom célként, hanem például a túró árának csökkentését vagy a kutyakaki felszámolását az utcákról. Persze ennél több célja is van egy jó mozgalomnak, ám érdemes jól megfogható ügyek mellett kampányolnia. Ha sikert ért el, akkor pedig tovább lehet lépni.

 

6)      Mások történetei erőt adnak!

Ezzel mi is egyetértünk a Közélet Iskolájában, ezért szoktunk rendszeresen filmklubokat és beszélgetéseket szervezni sikeres mozgalmakról. Itt találsz pár jó dokumentumfilmet, amiből te is inspirálódhatsz!

 

523993926_36ea70ca98_b

7)      Senkit se becsüljünk le!

Az aktivista nem csak egyféle embertípus lehet és a mozgalomhoz sem csak veszélyes polgári engedetlenségi akciókkal lehet hozzájárulni. A szerb erőszakmentes mozgalomban nagy szerepe volt az időseknek is, akik sokféle tevékenységben részt vettek és gyakran ellátták a többi aktivistát (például főztek, teát osztottak, molinót készítettek).

 

8)      Csak a jéghegy csúcsa látható

A forradalom egy robbanásnak tűnik, ahol minden pár hét leforgása alatt történik meg, de valójában nagyon hosszú és szervezett építkezésről van szó a háttérben. A legtöbb ember már ennek a folyamatnak a kiteljesedését látja, ám minden siker mögött rendkívül sok találkozó, egyeztetés, szervezés és kommunikáció van.

 

9)      Köss szövetséget!

Ezt mi is nagyon fontos pontnak tartjuk, és nem győzzük hangsúlyozni, hogy a sikeres mozgalmakban közös, hogy osztályokon is átívelő szövetségeket kötnek. Akkor lehet igazán sok embert mobilizálni, ha több független csoport is úgy dönt, hogy összefog a közös cél érdekében. Ilyenkor jön egy új kihívás: a bizalom és együttműködés. 

Ezen felül olyan bevonó mozgalmi kultúrát kell kialakítani, amiben jól érzi magát egy városi egyetemista és egy vidéki munkás egyaránt.

 

10)   Minden zsarnok hatalma gazdasági pilléreken nyugszik

Rengeteg pénz és erőforrás kell egy autoriter rendszer fenntartására, ezért ha egy diktátor ellen küzdünk, jó stratégia meggyengíteni a gazdasági erejét pl. bojkott vagy sztrájk alkalmazásával.

 

11)   A tudás erőt ad!

Ez a Közélet Iskolája jelmondata, így ezzel nem is érthetnék jobban egyet. Az emberek az ismeretlentől félnek a leginkább, ezért az oktatás, tudás átadása kulcsfontosságú. Például a szerb Otpor! mozgalomban rendszeresen belső képzést tartottak az aktivistáknak, ahol nagyon részletesen átbeszélték, hogy mi történik azzal, akit letartóztatnak. Ez után sokkal bátrabban és felkészültebben vetették bele magukat az aktivisták a szabálysértő akciókba.

 

3884020_5

12)   A siker kulcsa az erőszakmentesség

A fegyver hatalommal ruház fel, ami csábító lehet, de az erőszakmentes ellenállás mellett nem csak erkölcsi megfontolások állnak, hanem politikai stratégia is. A könyvben szó van egy kutatásról (Cheroweth és Stephan), mely több száz 20. századi mozgalmat vizsgált meg. A kutatás eredménye szerint ha fegyvert ragadsz, 26% esélyes van a sikerre, ám egy erőszakmentes mozgalom esetében az esély 53%! Ezen felül hosszú távon nagyobb eséllyel szilárdul meg a demokratikus berendezkedés az országban. Popovics tapasztalatai szerint sokan el sem tudják képzelni az erőszakmentes módszereket, ezért az első lépés az oktatás. A Közélet Iskolájában mi is ebben a szellemiségben rendezünk képzéseket érdekvédelem, akció- és kampányszervezés, polgári engedetlenség témákban.

 

13)   Az elnyomás visszafelé is elsülhet

Jó hír, hogy az elnyomó hatalom sokszor magát szorítja sarokba az erőszakmentes aktivistákkal szemben. Jó példa erre a Pussy Riot esete. Az ellenálló lánybandáról alig hallott valaki, amíg Putyin emberei indokolatlan erődemonstrációval reagáltak egy illegális koncertükre. Ha a kormány túlzó módon válaszol egy kisebb, erőszakmentes vagy akár kedvesnek mondható akcióra, azzal túlkapást követ el és maga ellen fordítja az embereket. Hiszen kinek szimpatikus az, ha rendőrök tepernek le és börtönöznek be fiatal nőket, akiknek a fő bűnük egy kritikus hangvételű zeneszám volt?

 

14)   Tervezd meg!

A mozgalmak kívülről spontán és szenvedélyes akciók sorozatának tűnhetnek impulzív aktivistákkal, de egy sikeres mozgalom előre tervez. A tagoknak tudniuk kell a víziót (milyen világban akarnak élni) és a céltól érdemes visszafele haladni, az úgynevezett „fordított sorrendű tervezéssel”. Ennek segítségével a napi feladatokat kis lépésekre bontva határozhatják meg a nagy célt. Ez nekünk is ismerős, ugyanis a Közélet Iskolájában mi magunk is ezt csináljuk, tanítjuk és más szervezeteknek is segítünk ebben a folyamatban, csak mi stratégiai tervezésnek hívjuk. Tudj meg többet a stratégiai tervezésről!

 

15)   Az elnyomó legyőzésével nem ér véget a munka!

Mivel a cél nem csupán a zsarnok eltávolítása, hanem egy igazságos és tömegek részvételén alapuló rendszer kialakítása, így nem szabad félbehagyni a munkát, ha a kívánt személy/párt/csoport távozik a hatalomból. Ha a mozgalom indul a választásokon és bejut a döntéshozásba, akkor ott lehet az új terepe a változások meghozásnak. (Ha érdekel a téma, olvasd el a választási kisokosunkat!) Ez a fajta munka talán nem olyan izgalmas és látványos, de ugyanolyan fontos Popovics szerint.

 

A szerző hangsúlyozza, hogy az említett módszerek nem csak diktatúrában hasznosak, hanem a világon bárhol lehet és érdemes is az érdekvédelem és közösségszervezés módszereit alkalmazni. Összességében a könyv megmutatja, hogy aktivistának nem születni kell, hanem a mozgalomszervezés pont annyira tanulható, mint bármi más. Ha te is szívesen tanulnál róla, akkor nézd meg a Közélet Iskolája programjait, kiadványait és iratkozz fel a hírlevelünkre!

 

Vujovits Júlia, a Közélet Iskolája munkatársa