Barion Pixel

Tudástár

2016. december elején képzést tartottunk „Nemek közti egyenlőtlenségek az érdekvédelemben” címmel, amiről két résztvevő is írt beszámolót, melyeket most szeretettel tárunk elétek:

„Azt vallom, hogy a társadalmi egyenlőség a nők és a férfiak közös ügye. Ebben a nézetemben megerősítést kaptam a képzésen, és örültem annak, hogy férfiak is voltak jelen. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy patriarchális társadalomban élünk, és mennyi negatív dolgot eredményez ez rendszerszinten. Többek között téma volt a szervezeteken belüli szexizmus, a nők érdekképviselete-, közéleti szereplése-, véleményének fontossága, és a hajléktalan nők helyzete. Ezen kívül a bentlakásos intézményekben uralkodó viszonyokról is szó esett, szociális munkás hallgatóként nehéz volt hallgatnom, hogy mennyi szociális szakember jut el a kiégésig, válik fásulttá, és ezentúl bánik rosszul a bentlakókkal. Az ellátórendszer hiányosságai itt is megjelennek.  

Szólt előadás a feminizmus történetéről, amely segített számomra átlátni az ok-okozati összefüggéseket a múltbeli események és a jelenlegi helyzet között. A képzésen sok hasznos illetve hasznosítható dolgot tanultam. Megoldási ötleteket is kaptunk, és ami még jobb, kiscsoportban mi magunk állhattunk elő megoldásokkal.  A Közélet Iskoláját nyitott, toleráns, tabukat ledöntő szervezetnek ismertem meg.”

Lakatos Gabriella

„Kicsit feszengve érkeztem a képzésre, de egy nagyszerű és befogadó csoport állt össze, így hamar fel tudtam oldódni. Férfiként sem éreztem az elutasítás vagy kiközösítés legkisebb jelét sem. Szabó Móni és Dósa Mariann profin vezényelték le ezt a két napot, és végtelen türelemmel és segítőkészséggel álltak hozzá minden résztvevőhöz. Érdekes és változatos témákról volt szó (feminista mozgalmak, hajléktalan nők helyzete, anyaotthonokban uralkodó állapotok stb) és nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam részt venni a Közélet Iskolája által szervezett képzésen/képzéseken.”

Boros Péter

A résztvevők összességében az alábbiakat vitték haza a képzésről:

    Inspirációt, megerősítést, jó érzést és sok utánanézni-/olvasnivalót;    Ötleteket, módszereket arra, hogy hogyan lehet nőként hallatni a hangunkat és kiállni magunkért;    Könnyebben fognak tudni beszélni mások előtt;    Társakat, akik hasonlóan gondolkodnak;     Nem szégyellik többé a szakértelmüket;    Nagyobb felelősségtudatot;    Megoldási lehetőségeket az azonosított problémákra;    Új nézőpontot és új szempontokat;    Az elgondolást, hogy “kilássunk a dobozból”;    A tudást és a viszonyulást;    Más nők élettörténete;    Még rendszerkritikusabb szemléletet;    Az elhatározást, hogy „Mindig mindenhol rajtam fog lógni a kisbabám/im”;    Új kifejezések és társaság.    Szexista helyzetek tudatosabb észlelését és kezelését;    Az elgondolást, hogy “ami személyes, az politikai is”.

és a következőket dobták ki a kukába:

    A türelmetlenséget;    A belenyugvást az igazságtalanságokba;    A félelmet attól, hogy egyedül maradnak a kritikával, rossz érzésekkel;    A bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy kiálljanak az ügyekért;    A félelmeket, hogy felszólaljanak a témában;    Az előítéleteiket;    A kilátástalan hangulatokat.

Megosztás Facebookon
Egy közösségi tér munkatársaként látogattam el a műhelyfoglalkozásra, és bár alapvetően tisztában voltam a ciklikusság koncepciójával, nagyon érdekelt, hogy szervezeti szinten ez a szemlélet hogyan tud megvalósulni.    Az alkalom...
Kosár
//
A kosarad üres.
0
//
Megszakítás